UKRAJNA UTÁN

A dolgok mai állása szerint vagy az ukrán háborúnak lesz lassan vége, vagy lehet, hogy nekünk is, ahogy a világ összes lakójának.
Nem vagyunk persze  kitüntetett helyzetben a mi kis háborúnkkal, hiszen csak három éve tart, míg a Pakisztán-India közötti kasmíri konfliktus 1947 óta.
A vietnami háború az USA részvételével kilenc évig folyt, szóval nincs mire büszkének lennünk.
Bár lehet, hogy ha a dolgok eldurvulnak az elnevezés is változik, mint ahogy ez is egy különleges katonai művelet volt, figyelmeztető jellegűnek indult, aztán Anglia birodalmat játszott, és az USA beszállása után ukrán háború lett.
Most meg lehet, hogy Orosz -EU háború lesz, mígcsak az amerikaiak ismét be nem szállnak, mert akkor Orosz-NATO háború, majd a venezuelai várható fiaskó és Tajvan prognosztizálható elfoglalása után III. (vagy utolsó) Világháborúnak fogja nevezni, aki szerencsétlenségére túléli..

Hiába a nagy európai csörömpölés és méltatlankodás, a világ éppen átalakulóban van, és aki ezt nem veszi észre, az vagy vak, vagy ostoba.
Olyan helyzet alakult ki, mely eddig egy nyugat-európai vagy amerikai polgár legrémisztőbb álmaiban sem fordult elő.

Megkérdőjeleződött az USA gazdasági és katonai hegemóniája, a lesajnált és éppen felosztani álmodott Oroszországról hirtelen kiderült, hogy ismét katonai világhatalom, mely egy sor területen technológia fölényben van, hadseregei és tábornokai éppen most szerzik meg azt a harctéri tapasztalatot, melyre a 21, század háborújában szükség van.
Ott tartunk, hogy egy esetleg eljövendő háborúban nem lesz szüksége atomfegyver bevetésére, fegyverei hatékonysága biztosítja a hadszintéri fölényt enélkül is.
Egy esetleges összecsapásnál arra is számítania kell az Egyesült Államoknak, hogy az eddig megszokottakkal ellentétben a háború eléri az otthonaikat, az amerikai flottát 5 Mach sebességű rakéták fenyegetik a Karib-tenger térségében, - az óceánokon pedig csak Poszeidón, a tenger istene  tudja, mit rejt a tenger mélye?
Amerika elvesztette gazdasági hegemóniáját is, hiszen Kína és India ott liheg a nyakában, az USA  el van adósodva Kínánál, termelését kiszervezte a hajdan gyarmati sorban tartott államokba, és most kapkodva igyekszik hazavinni ezeket.
Még rosszabb a helyzet, ha erőforrások tekintetében vizsgáljuk a helyzetet, merthogy azt eddig is tudtuk, hogy Oroszországnak rendelkezésére áll a Mengyelejev -táblázat összes eleme.
De azzal - tán Kínán kívül - nem számolt senki, hogy a ritka földfémek mennyire meghatározó szerepet játszanak majd a modern technológiákban, Kína viszont az évtizedek során felvásárolta a világ legjelentősebb készleteit, és kidolgozta a feldolgozásukhoz szükséges technológiát, mely területen jóformán monopolhelyzetben van.
És a mikrochipek területén is hamar jöhet a változás, hiszen ha Tajvan "hazatér", akkor ez a vezető pozíció is Kínáé lesz, márpedig a sziget sorsa eldöntött tény, már csak a dátum kérdéses.
Gyakorlatilag megdőlt a dollár egyeduralma is a nemzetközi kereskedelemben, és ez nagyobb csapás az Egyesült Államokra, mint a vesztett vietnami háború volt.
Kínai űrhajó szállt le a Hold sötét oldalán, közös kínai-orosz holdbázis felépítését tervezik a bolygón, ami nem egy jó hír Amerikának.

Amerikát - országokat tekintve - többen nem szeretik, mint amennyien elégedettek vele.

Európa jelenleg kilátástalannak tűnő helyzetben van, lebeg a politikai űrben, mint Mohamed koporsója.
Miután nem állam, és döntései illúzióra épülnek, mely szerint egyhangú döntéssel el lehet jutni a boldogság honába, továbbá az európai nacionalizmusokat össze lehet békíteni, nemigen fér be a nagyhatalmak sorába.

A nagyhatalmak meg nem tudják, hogy kivel kell zöldágra vergődniük, ha európai döntésre van szükség, elég Ursula császárnő szava, vagy szükség van e még a Lordok Házának jóváhagyására is?
Anglia ugyan nem tagja az EU-nak, de időnként lányos zavarában azért bele-belepofázik az európai politikába, birodalmat és jelmezbált játszik.
Európának egyébként minden területen kilóg a feneke a gatyából, ez ellen a legszegényebb európai államocskák felvételével óhajt küzdeni, továbbá vad kardcsörtetéssel.
Nagy kár, hogy kardja olyan, - markolatig rozsdás - mint a díszszemlén Potrien őrmesteré volt a légióban Rejtőnél, és nagy nehézségekbe kerül kardot rántani.
Óriási bajban vannak az atlantisták, ugyanis ez a megbízhatatlan Trump ki akarja fizettetni velük az ukránoknak adományozott fegyvereket, amit az Unió nagyeszű vezetői a belgáknál zárolt orosz vagyonból akarnak kifizetni, mely ötlettől a belgák sikitófrászt kapnak...
Európa most dilemma előtt áll: fizet, vagy megkapja eddigi tevékenysége méltó jutalmát - végig kell néznie kedvenc farokzongoristája - jobb esetben politikai - agóniáját.
Ha fizet, abba tönkremegy, ha nem fizet, abba meg Ukrajna.
És a tetejében még gyors döntés is kell, mert lassan oda Odessza is, oda a tengeri kijárat, és akkor már oda Ukrajna, amely eddig fekete vitézként harcolt a gaz oroszok ellen.
És oda a sok európai harcimarci meg hadibanya, mehetnek vissza karosszérialakatosnak, - persze csak a hülyék, akik nem keresték gennyesre magukat ezen az alig pár milló halottat produkáló háborún.

Magyarország meg az isten se tudja, hogy fog ebből a helyzetből kikerülni, sok függ a választásoktól.

Ha a Tisza győz, annyi a józan észnek, ha Orbán, annyi Magyarországnak, más meg legfeljebb a "futottak még" kategóriában szerepelhet.
Amit a gazdasággal művelt a rendszerváltó elit, az se semmi, de ahhoz képest, amit a magyar társadalommal tettek - matyóhímzés.
Mi szokás szerint lenézzük az oroszokat, az ukránokat, a szlovákokat, az amerikaiakat, a kínaiakat meg pláne,  egy magyar baka a szuronyával többet ér, mint az összes többi a rakétáival, ugye...
Nem lehet a fejlődés lépcsőfokait átugrani, visszaálltunk a kezdő kockára.
Nem, nem a Kádár-rendszer végére, hanem a Horthy-rendszer virágkorára.
Még nem irtjuk a cigányokat, - bár nincs atombombájuk, mint a pirézeknek - de igény már volna rá.

Kár ezért az országért...

:O)))