Az általam is tisztelt választási szakértő is elmondta véleményét, a civilek is esélylatolgatással töltik unalmas óráikat - folyik a hitélet Magyarországon.
Már régen nem pártok kérik a választók bizalmát, hanem szekták, próféták vezetésével folyik a kollektív ájuldozás, a beszédeken való lelkendezés, a hívők már csak a hanghatásra reagálnak, jóllehet az egyik guru egy őszinte pillanatában elmondta, hogy nem azt kell figyelni mit mond, hanem azt, hogy mit csinál.
A híveknek ez nem számít, őszinte hittel verik a fejüket a falba, és nézik a produkciót: két macska vagyok és játszom egymással.
Nopersze, csak a hazai pályán, mert egyébként együtt szavazunk, együtt haladunk, mögöttünk lemmingek százezrei tartanak naiv lelkesedéssel az óceán felé, hol majd - fuldoklás közben - elpusztíthatatlan optimizmussal megállapítják, hogy már megint elkúrtuk.
Nem kicsit, nagyon...
Minden ász a hatalom kezében van.
A pénz, melyet most szórnak, mint a pelyvát, hogy aztán majd kiemeljék a lekenyerezettek zsebéből. anélkül, hogy azok észrevennék.
Csak szidják az inflációt, melynek semmi köze sincs a politikához, hiszen infláció csak úgy lesz, mert a gonosz és telhetetlen kereskedők felsrófolják az árakat.
Ha meg a másik macska diadalmaskodik, akkor hadd kapja amit érdemel, ha mi maradtunk volna, már régen tejjel-mézzel folyna a Duna, de majd ha visszajövünk!
Addig meg hadd tanulja a hálátlan nép, hogy kire érdemes adnia voksát!
A törvény a hatalomé, megváltoztatásához minősített többség kellene, ami persze mostanában nem lesz errefele.
A hatályos törvény az első költségvetés benyújtásáig hagyja csak szerencsétlenkedni a nemkívánatos nyertest, vagy talán addig, míg a hatalom ezt kívánatosnak tarja, mert a legjobb üzlet - ha már mindent elloptunk - mással vitetni el a balhét, aztán visszatérni megmentőnek.
Ugrálsz?
Kezükben valamennyi fegyveres erő és szervezet, de persze lehet, hogy szélsőjobb szabadcsapatok csinálnak rendet, egy új rendet Magyarországon.
Hogy ez törvénytelen lenne?
Az ügyészségek és a bíróságok, az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács is a kezükben van, és bár a nagyonostoba hívők azt hiszik, hogy a törvényes rend számít valamit, a nemzetközi rend jelenlegi helyzete csak ébreszthetne kis gyanakvást bennük, hogy hátha mégsem az idealizmus irányítja a történéseket...
Az okosok még mindig választási csalásról delirálnak.
Hadd mondjak egy érdekes újságot: a jelenlegi választási rend mellett nem kell csalni, olyan mindegy ugyanis, hogy ki nyeri a választásokat - a döntés úgyis Orbán kezében van.
Hogy ne ott legyen, ahhoz kellene még egy masszív ellenzéki párt, mely be tud juttatni az új parlamentbe negyven-ötven képviselőt, de ilyen jelenleg nincs.
A Mi Hazánk - ha Orbán úgy dönt - a Fidesz potenciális koalíciós partnere, hallgat is most szépen, nehogy bajt csináljon.
A Demokratikus Koalíció meg nem kell Magyarnak, ő azt énekli: neki egyedül kell a kétharmad, ami irreális cél, és a Tisza Budapesten már bemutatta az együttműködési készségét.
A DK egyébként is elkötelezte magát az euroatlantista politika mellett, ami a jelenlegi külpolitikai helyzetben nem egy jó ómen.
Ha vége az ukrán háborúnak, nem jósolnék valami dicső jövőt Ursula asszonynak, legfeljebb Zelenszkíjjel nyalogathatják egymás sebeit, miközben Európa visszatér az olcsó energiahordozókhoz, hogy gazdasága kiheverhesse a Merkel utáni megpróbáltatásokat.
Magyar meg közben hülyeségeket beszél, meg akarja versenyeztetni az orosz vezetékes gázt a tengerentúlról hajókon szállított cseppfolyósított majd visszaalakított palagázzal, a szintén vezetéken szállított orosz olajat a tankereken szállított olajjal, miközben nem nagyon beszél arról, hogy hogyan kívánja letakarítani az energiahordozókról az eszméletlenül magas adóterheket.
Újra akarja tárgyalni Paksot meg a kínai vasutat - igaz, legfeljebb a végén bejelenti, hogy nincs eredmény, de ő megpróbálta...
Kellene már egy politikai erő, egy olyan koalíció, mely az ország érdekeit képviseli, a legszegényebbektől a leggazdagabbakig.
És kellene már egy-két valódi politikus.
Választunk, de ott tartunk, mint a szocializmus utolsó esztendeiben: akárkire adjuk a voksunk, a hatalom a Párt kezében marad.
Csak az a párt a többség érdekeit képviselte, és a választás célja az volt, hogy az érdekek tolmácsolására legalkalmasabb emberek kerüljenek az Országgyűlésbe, ma meg nem egészen így tűnik...
A világ forrong, minden változásban van, ki tudja, mi lesz a vége.
Majd húsz év múlva kiderül...
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése