A DABASI FŐUTCA

Orbán a szokásos sületlenségeivel etette híveit - ezúttal Dabason.
Nem volt nehéz dolga, a Pest-megyei település köztudottan jobboldali többségű, lakóinak talán még kevés is az a demagógia, amit a Vezér rájuk borít, pedig aztán kímélni nem kíméli sem magát, sem hallgatóit.
Bevezetőképpen eladta a honfiszíveknek oly kedves szövegét a bankokról, miszerint nem lehet tűrni, hogy egymillió embert becsapjanak.
Ez a mondatocskája úgy baromság, aahogy kiesett abból az arany szájából, hiszen egyrészt itt senkit nem csaptak be, mindenki tudta, hogy a devizaárfolyamok változni szoktak, csak azt nem tudta senki, hogy ilyen hoihetetlen mértékű változások következnek be.
Ha ezt tudta volna a bankár, akkor nem a magyarországi csóringerekkel üzletel, hanem biztosabb és jövedelmezőbb kihelyzési politikát folytat, vagy jobb befektetési lehetőséget keres, mint Gipsz Jóska lakóháza Dabason.
De nem tudta, ezért hát abban a hiszemben helyezte ki a pénzét, ahogy azt a szokásos banki üzletmenetben szokta, sem a kamatkulcsok, sem a banki költségek nem tértek el a szokásostól.
És bár a bank hozzánk képest kőgazdag, de ettől még a bank is csak libapehely a világgazdaság viharában, ki van téve a pénzpiac problémáinak.
Nyugaton a helyzet annyival könnyebb, hogy ott a hiteleket általában saját devizában veszik fel, ez általában euró, merthogy ezekben az országokban a jegybank nem tesz azért, hogy a hitelfelvevőnek keresni kelljen egy olyan devizát, melyben felvéve a hitel olcsóbb a sajátjánál.
Nálunk ezt a szívességet Járai megtette az ország népének, az akció a minél rosszabb-annál jobb szép Fideszes elve alapján történt, csak azzal nem kalkulált A Mi Reménységünk, hogy egy nyertes választsás után az ő nyakába foig szakadni az egész nagy rakás, melyet személyesen és vazallusai útján odacsinálni méltóztatott.
Aztán persze tett még egy-két dolgot hatalomrajutása óta is, mely a mai helyzethez vezetett, nevezetesen időnként be-bedöntötte a forintot, mert az árfolyam előre tudott változásain remekül lehet kereni annak, akinek tőkéje van, meg annak is, aki elő tudja idézni ezt a helyzetet.
Aztán a bankadó is jót tett a hitelfelvevőknek, mert bár a Nagy Polihisztor váltig hangoztatta, hogy ez nem ró terhet az adósokra, ettől még a kisegítő iskola felzárkóztató osztályának összes tanulója tudta, hogy hülyeségeket beszél, és sajnos ez be is bizonyosodott.
Így aztán most mindenki - bank is, adós is - nyakig ól a slamasztikában, csak ő szerepel Sárkányölő Szent Viktor szerepében, és játssza az erősfiút, rendületlenül.
Azt is mondta a Váteszek Vátesze, hogy Európán csődhullám söpör végig, de csak rajtunk múlik, hogy tudjuk e magunkat függetleníteni ettől a csődhullámtól.
Derék dolog az önbizalom, de sajnos, szerintem olyan ez, mintha a liba püspökfalatja függetleníteni akarná magát a libától.
Rázhatja magát, de ha a liba megdöglik, akkor a püspökfalatjának is annyi, és ezen az sem változtat, ha végtelen elszántsággal rendelkezik.
Megemlítette a Nagy Közgazdász azt is, hogy ha nem fizetjük vissza az ország államadósságát, akkor holtunkig másnak fogunk dolgozni.
Na, ekkora marhaságot is csak ez a demagóg népbutító tud mondani, az már egyszer tuti.
Ha veszek egy 3D televíziót hitelre és fizetem a részleteit, akkor nem másnak dolgozom, hanem magamnak, és amikor ott pöffeszkedek a fotelban és nézem a meccset + sör, akkor annak örülök, hogy ilyen uras dolgom van, nem pedig azon sápítozom, hogy meg kell fizetnem annak az árát is, hogy előbb jutottam a készülékhez, mint a saját spórolgatásommal valaha is juthattam volna.
A hitel előrehozott fogyasztás, a gazdaság működésének elengedhetetlen része - Széchenyire nem csak hivatkozni illenék, olvasgatni is lehetne, meg talán ideje lenne a Mi Reménységünknek  megtudni, hogy nem Terv volt a keresztneve.
Azt is mondta a Viktátor, hogy amikor 1990-ben belevágtunk a rendszerváltásba, az azért történt, mert elegünk volt abból, hogy hiába dogoztunk, nem jutottunk előre.
Hát, mondjuk ő egy napot sem dolgozott soha, sehol, és ami az előrejutás lehetőségét illeti, talán az ő családja a legjobb cáfolata az állításának, már ami az 1990-ig történt előrejutásukat illeti.
Aztán lelkesített még egy sort, elmondta, hogy de príma lesz a holnap iskolásainak, akik értékes tudáshoz juthatnak majd tizennégyéves korukra és a talicska toszigálása közben ábrándozhatnak arról, hgy egyszer majd lesz megint egy olyan kor, amelyben a szegényember gyereke is lehet valaki, akár még jogász is.
Szép beszéd volt, a szokott magasságokban szárnyalt, biztosan volt, akinek tetszett.
Nagy kár, hogy csak arra volt jó, amire szánta - az amúgy is csökkent szellemi képességűek hülyítésére.
De arra célra kiváló volt.
És megint bebizonyosodott, hogy aző demagógiája végtelen, hosszabb, mint a dabasi főutca.


:O))) 

BESZÉD A SEMMIRŐL...

Orbán Viktor olyan, mint a Magyar Népmesék mesefilm-sorozat címében a kismadár, amelyiket megdugott a plébános.

Felmászik a szószékre, csücsörít egyet és csak úgy tekeregnek ki a gyönyörűséges szóvirágok, a kenetes idiótaságok, meg a veretes hazugságok igazmondó csőréből.

Ha lenne egy csodaszita, amelybe bele lehetne szórni az ilyen beszédeket, akkor már megint úgy járnánk, hogy a szitát nagyon rázogatni se kellene, úgyse nem maradna benne semmi.
Persze azért hallhattunk szórakoztató dolgokat, miszerint lángpallosával megvédte az országot és a magyarságot a nemtelen támadásoktól – szavai szerint visszaverte a támadást és megvédte a magyarok becsületét.

Hát én nem tudom, az én böcsületem nem volt veszélyben, pedig vagyok én annyira magyar, mint ő, ha nem jobban.

Ha viszont neki ez a médiatörvény képviseli a becsületet, akkor csak sajnálni tudom, mert ebből is, mint beszéde egyéb részeiből is kiderül, hogy hótt halovány fogalma sincs a demokrácia és a szabadság mibenlétéről, - gyakorlatilag Bunkó Józsi világlátása került beépítésre a Miniszterelnök Úrunk gondolatának menetébe.

Vagy eleve benne volt?
Régebben azért értelmesebbnek tűnt, - már sokkal-sokkal régebben, úgy értem.
Eszerint demokrácia akkor van, ha mi mondjuk meg a frankót és a szabadság azt jelenti, hogy nekünk mindent szabad, politikai ellenfeleinknek meg majd mi megmondjuk, hogy mit szabad, de sok gondjuk nem lesz a listával…
Aztán az nagyon tetszett még, hogy határozottan kiállt Magyarország faji sokszínűségének védelme mellett.
Hogy e kitételen konkrétan mit is értett, arról érdemes lenne kifaggatni, mindenesetre ez megnyugtató dolog, mivel ezidáig úgy tűnt, hogy éppen ő az, aki már neki is látott a gerincesek kiirtásához - szép eredménnyel.
A Vezér kifinomult politikai érzékkel egyszerre rúgott egyet Brüsszelen és Moszkván, mikor volt oly kedves kijelenteni, hogy Brüsszel nem Moszkva.
Hát nem, az már biztos, erre majd legkésőbb az energiatárgyalásokon rá fog jönni, csak ennek a tanfolyamnak – sajnos - mi fogjuk megfizetni az árát.
Nagyon megkapó volt, amilyen buzgalommal húzta volna magára az Audi-beruházást, melyet az előző kormányoktól csokorra kötve örökölt meg, és az is, hogy milyen gátlástalanul hirdeti, hogy az országot ő húzta ki az összeomlásból, jóllehet ő saját erejéből egy répát se tudna kihúzni, csak ha segítségül hívná bábuskát meg gyeduskát és a macskát.
Aki nem hiszi, kérdezze meg az Uniót…
Tetszik egyébként is ez a mai Parlament, amelyben boldogan cigányozgat az a kétharmad, akik úgy csinálnak, mintha nem tudnák, hogy táboruk az „Olyan csávó vagyok…” dallamára masírozik.
Orbán most megígérte, hogy március idusára fog majd programot hirdetni
Már megígérte egyszer, majd programot hirdet, ha a vadlibák délre húznak, most éppen azt hirdeti, hogy majd akkorra lesz program, ha a libák hazatérnek, a vége az lesz, hogy szegény libák azt se tudják, hogy valahol leszállhatnak e, vagy örökké cirkulálniuk kell, amíg elkészül a remekmű, mely megfordítja a magyarság sorsát.
Orbánt persze belföldön már senki sem veszi komolyan, mindenki tudja, hogy majd improvizál tovább, mint egyhúrú hegedűjén a kontrás, aki cigányprímásnak képzeli magát.
Aztán alkotmányozgatott is egy kicsit – lassan már csak azt nem akarja beleírni élete főművébe, hogy a libasülthöz kötelező a vöröskáposzta, de minden háziasszonynak táblát kell rá tűzni rá, hogy ebben aztán nincs proletár öntudat egy deka sem!
Az is nagyon tanulságos volt, amikor a népét a politikai módszertanra oktatta, - azt úgy kell csinálni, hogy először pofánrúgjuk a multit, hogy tudja, hol lakik az Úristen (Hegyvidék, Cinege utca…), aztán majd tárgyalunk vele, de akkorra már van tárgyalási pozíciónk, ott tapogathatja a nyomát a pofáján.
Európa, ugye…
Hanem amiről még beszélni akarok még, az a mamelukok sűrű nyelvlengetése volt Orbán ülepe körül.
Amikor Harrach szólásra emelkedik, akkor az emberben megáll az ütő, olyan megnyerő már a látványa is a családok magyar védelmezőjének- kisgyerekek és várandós nők szemét el célszerű takarni, ha Isten párttitkárhelyettese megjelenik.
Ha belegondol az ember abba, hogy ez az ember felelt a családokért O.u.* 0 - 4.-ig, akkor sikítozva kiált szakállas bácsik után – bizonyára a Képviselő Úrból áradó értelem váltja ki ezt a nemkívánatos hatást.
Mindenesetre, ha az ember ránéz, akkor gond nélkül el tud képzelni olyan helyzetet, melyben serdületlen kislányok sikítozva ugranak ki az öléből.
Most elmondta, hogy nem csak azt kell ellenőrizni, hogy a szórakozóhelyek technikailag megfelelnek-e a követelményeknek, hanem azt is, hogy mi is hallgatnak ott a még romlatlan fiatalok.
Szinte látom lelki szemeimmel, amint szakszerűen állást foglal a hip-hop, vagy a minimál-techno művészi értékeinek tekintetében, majd a fiatalok hada felállva tapsolja.
Már alig várom, hogy az Új Széchenyi-terv keretében Demján felújítsa a Várbazárt, hogy az újranyitott, immár a Nemzet Tulajdonába vett (képviseli az új tulajdonos, Demján…) Keresztény Nemzeti Ifjúsági Parkban Harrach átvehesse Rajnák László évtizedeken át fájdalmasan hiányolt szerepét.
Miután ma nem divat a hosszú haj, de harcolni a kulturált megjelenésért ma is kell, így majd a kopaszok haját húzza ki a fejükből csípőfogóval olyan hosszúságúra, hogy a kulturált ősmagyar varkocs előállítására alkalmas legyen…
Érdekes módon a kereszténydemokrata frakcióvezető nem hiányolta Orbán beszédéből az abortuszra vonatkozó részeket és azt sem, hogy a Vezér nem említette a spermiumok szavazati jogáért folytatott igazságos harcot sem.
Aztán Lázár frakcióvezető is pofátlankodott egy sort, - elképesztő, hogy kikből lehet ma valaki Magyarországon…
Habár, mikor a jobboldali képviselőket elnézegetem, akkor be kell látnom, hogy abból a merítésből akár Lázár is fennakadhatott a pozíción…
Tulajdonképpen az ember azt se tudja, hogy mit is kívánjon, - essen pofára a Vezér mihamarabb, vagy, hogy szenvedje végig álomvilágában a négy évét és úgy menjen a fenébe, - ez az a helyzet, amiből nem lehet jól kijönni.
Mint amikor rossz tulajdonságokkal rendelkező malacot vesz a gazda - amíg kicsi, nem lehet sem levágni, sem eladni, hát zabáltatni kell és reménykedni, hogy a disznóól kibírja, a folytonos viszketegségéből következő állandó vakarózását, meg hogy el tudjuk takarítani azt a töméntelen trágyát, amit jártában-keltében hagy maga után.
Súlyos a dilemma…


:O))))


* O.u.= Orbán után – az időszámítás jelölése a Semjén-naptár szerint.


A bejegyzés a Kapcsolat.hu portálon is olvasható.
És aki még nem szavazott arra, hogy kire hasonlít leginkább Orbán, az klikkeljen már egyet, ha nem esik nehezére!