Ül a blogger, hosszú,
méla lesben, s bánatosan szemléli a magyar baloldal agóniáját.
Sokszor úgy érzi, hogy érti, miről is van szó, aztán történnek mindenféle, a
józan észnek ellentmondó dolgok, melyektől úgy érzi magát, mint Józsi bácsi a
műrepülés során, vagy, mintha egy divatos író szürreális alkotásának háromfejű
hősét szemlélné, mely fejek egymás fülét harapnák, szembeköpdösnék egymást,
majd az ég felé köpve tanulmányoznák a szabadesést saját szemükön is.
Ennél már csak a valóság szürreálisabb, melyben a szocialista párttagok a megújulás jegyében meg voltak
képesek választani pártelnöknek Puch Lászlót, akiről ha azt állítjuk, hogy
olyan, mint egy végső stádiumában zabáló gyomorrák az emberi testben, akkor azt
a gyomorrák kikéri magának.
Puch,
a volt pártpénztárnok maga az állatorvosi ló – elnézést a lovaktól is –
melyen tanulmányozni lehet a pártfinanszírozási rendszer összes betegségét és a
pártpénzek közelében lebzselő pénzcsinálók morális állapotát.
Tudja ezt a szocialistáknál mindenki, legalábbis, most már tudnia kell
mindenkinek, hiszen nyilvánosságra kerültek az ezidáig gondosan takargatott
összefüggések Puch magánérdekeltségei és az MSZP érdekkörébe tartozó cégek
között.
Gyakorlatilag tiszta a kép, mára nyilvánvalóvá vált, hogy amiről a tagság úgy
tudta, hogy a párté, az voltaképpen a volt pártpénztárnoké, aki ma olyan
helyzetben tudja önmagát és pártját, hogy mára már takargatnia sem kell
vagyonosodásának forrását.
Őt megértem, végtére is nem lehet mindenki jellemóriás, puritánnak is születni
kell leginkább – hát istenem, ha egy vidéki gyerek hatalomhoz jut, akkor
szerezni kell, ha a fene fenét eszik is, hiszen aki ilyen helyzetben nem
szerez, az - szép magyar kifejezéssel élve - élhetetlennek minősíthető.
Hát ő nem az.
Azt viszont nem értem, hogy a baranyai szocialisták mit esznek rajta, mert vagy
mindegyikük kap évente egy hízott disznót, vagy a vezetőségválasztáson kapnak
egy ebédet és van tombola is, melyen kisorsolják Szili Kati hátrahagyott
rokolyáját – vagy sikerült a tagságot a baranyai pszichiátriai osztályok
betegeiből toborozni.
Ha valaki majd egyszer megírja az MSZP lezúzásának rövid történetét, Baranya
dicsőséges helyet kap a történetben, hiszen kevés területi szervezet tett ennek
érdekében annyit, mint a baranyai.
Kezdve szegény Tollerral, aki abban a hiszemben, hogy a Méltóságteljes
Nagyasszonyt majd kesztyűbábként tudja üzemeltetni, hibázott.
Nagy buzgalmában megválasztatta köztársasági elnöknek azt a bánatos marabut,
aki aztán jó nagyokat rúgott a baloldalba.
A Nagyasszony meg nagy iparkodásában, hogy legyen valaki, fűvel-fával összebútorozott
- meg is kapta, ami kijárt neki.
Puch viszont olyan, mint a hullarabló, aki egy volt a gyilkosok közül, majd
lehúzta az áldozat ujjairól a gyűrűket, lecsatolta a karóráját és a végén
kizsebelte – persze, emellett a megbízó is hálás lehetett neki.
Tulajdonképpen ez az egész maga a Nagy Baloldali Hányinger – ezek akarnak
megújulni?
Vele?
Puch is jobban járt volna, ha megnézi a „Fogd a pénzt és fuss” című filmet, de
az emberek telhetetlenek, valószínűleg ő is a szentté avatására vár.
Vagy éppen pártelnökké választását szervezi, mert ő a hivatott arra, hogy az
elesett kisembereket felkarolja, bár én attól tartok, a felkarolás után hiába
keresgélnék a pénztárcájukat…
Gyurcsány viszolygott a véres múltú – baloldali emberek vérét ontották ott - Köztársaság
téri pártszékháztól, vett hát egy pártszékházat Puchnak, aki úgy adott pénzt
pártja akkori elnökének, ahogy kedve tartotta, mint ahogy a szülő ad zsebpénzt
a gyerekének.
Az embernek műfaji problémái támadnak, nem is igazán tudja, hogy komédiát vagy
tragédiát néz éppen, csak azt érzi, hogy a baloldalnak ma nincs már pártja, a
romok tetején ott keresgéli a még megmaradt javakat egy-két dögkeselyű.
Szégyenletes, fájdalmas és szomorú dolog ez.
A legszomorúbb ebben az, hogy a szocialista tagság tudna ezen változtatni, ha
akarna.
De nem akar.
Majd persze változtatna, de akkor már késő lesz…
:O)))
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Puch. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Puch. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. július 10., csütörtök
2011. május 18., szerda
MELEG A KÁVÉ…
A hallgatag ex-pártpénztárnok aktivizálta magát piszkosul, szinte túlmozgásos lett.
Olyan a feeling, mintha a hajdani gyerekviccet játszaná el nekünk, mely a kisgyerekről szólt, aki már négy éves, de – családja legnagyobb elkeseredésére – soha még egy szót sem szólt.
Aztán egyszer a családi reggelinél Lacika felhördült – a francba, meleg ez a rohatt kávé!
A család igencsak elcsodálkozott és a mama, mikor legyűrte a sokkot megkérdezte:
De hát Lacika, te tudsz beszélni?
Tudok hát, - mondta a kicsi.
Hát akkor idáig miért nem beszéltél?
Idáig nem volt meleg a kávé! – így Lacika.
Úgy látszik a párt egérszürke eminenciásának is forró lett hirtelen a kávé, így aztán most nyilatkozik vadul, nem rejtve véka alá, hogy nem úszik a boldogságban Gyurcsány neve hallatán.
"Gondoljunk bármit a hivatalban lévő miniszterelnökről, ő soha nem a nyilvános bírálatban látta az 1994 után megroggyant jobboldal újjáépítésének legfőbb eszközét. Orbán nem kritizálta saját pártját, ezt Gyurcsányról nem mondhatjuk el" – nyilatkozta, - hol máshol, mint a Heti Válaszban, a magyar baloldal vezető lapjában..
Hát igen, de abban a pártban, melyet példaként említ, az olyan pártpolitikusok, mint amilyen Puch a szocialistáknál, már régen Gánton fejtenék a dolomitot – ha sokat tudnak, akkor esetleg Brüsszelben ehetnék a száműzöttek keserű kenyerét, igaz, vastagon megvajazva.
Puch azt gondolja, hogy az ő szájíze szerint működő Szocialista Párt működése bírálhatatlan, és valami rettenetes nagy bűn, ha ezt valaki mégis bírálná, főleg ha azt nem a megszokott módon, a kamarillapolitika jól bejáratott ösvényein kódorogva teszi.
Csak a hülye nem látja, hogy milyen erők mozdultak meg azonnal, ahogy a régi gárda pozíciói veszélybe kerültek, és szinte emblematikus, hogy legfőbb hangadójuk az a Puch László lett, akit azért nem sorolnék a párt cégérére festendő figurák közé - az ő szerepe a párt finanszírozásában leginkább egy orgazdáéra hajazott.
Nem kétséges, kellemes feladat a pénzesládán csücsülni és egyedül ismerni annak tartalmát, egyedül dönteni a benne található számos rénusi forintok hovafordításáról, jutalmazásról és büntetésről – kisistennek lenni a saját szemétdombon.
Nem véletlen, hogy Gyurcsány ezt a szisztémát szerette volna elsősorban szétverni, mert a Szocialista Párt mai állapotában, ha a tiszta kéz és a hitelesség kerül szóba, akkor nem Gyurcsánynak kellene mennie elsősorban, hanem éppenhogy Puch Lászlónak, akinek neve a változatlansággal, a törvénysértéssel, a tisztázatlan pénzügyi és személyi viszonyokkal egyenértékű.
Rettenetesen nehéz dolog ez, hiszen e tekintetben a párt vezetői közül mindenki besározódott, de egyszer véget kell vetni ennek.
Erre az őszödi beszédében hívott fel Gyurcsány, de képtelen volt véghezvinni a szándékot, éppen az említett személyi összefonódások okán.
Aztán ugyanez a kör volt az, aki személyével kapcsolatban feltette a pontot az í-re, amikor a kormányfői tisztségről való lemondása után egy laza mozdulattal kiléptek mögüle és sorsára hagyták, majd eljátszották a Miniszterelnök kerestetik című bohózatot, melyben parádésan bebizonyították teljes emberi és politikusi alkalmatlanságukat.
Puch olyan politikusnak írja le Gyurcsányt, aki a biztos vereség tudatában elmenekült, elhagyta a zászlót, és most mégis vinni akarja.”
Mondjuk ez a pofátlanság minősített esete, ugyanis Gyurcsány nem menekült sehova, ő egy olyan felállást képzelt el, melyben kivonja magát a támadások kereszttüzéből, könnyebbé teszi a parlamenti munkát és a pártot készíti fel a választásokra, ameddig a miniszterelnöki poszton jelöltje - aki valószínűleg Bajnai lett volna - elvégzi azokat a feladatokat, melyeken már leginkább csak technikai simítások vannak hátra.
A lemondása időpontjára rendelkezésre állt a pénz a világválság túlélésére, az államháztartási hiány 3,8% volt, és ha valaki tárgyilagosan mérleget vonna, akkor kiderülne, hogy mindezek mellett az ország fejlődött, a reáljövedelmek folyamatosan nőttek, igaz, a Fidesz üvöltődervisei és papagájkórusa folyamatosan randalírozott és hülyítette a népet, az meg hagyta magát..
Szóval amit Puch állít, az nettó hazugság, hívei közül éppen azt vetik sokan Gyurcsány szemére, hogy bár igaz, hogy a tisztességes ember akkor is hű marad a zászlóhoz, ha a rúdjával fejbevágják, de azért ami sok az sok, lehetne esetleg ennél markánsabb lépéseket is tenni, mondjuk egy hólapáttal, már csak önvédelemből is.…
Az expénztárnok megjegyzi, hogy bár sok szimpatizáns jelenik meg a bukott miniszterelnök fórumain, a párton belül kisebbségi álláspont az övé. „A korábbi kormányfő egy szervezettel vitatkozik. Az MSZP több platformja, a Szociáldemokrata Társulás és a Baloldali tömörülés múlt pénteki - Hiller István, Lendvai Ildikó, valamint Kiss Péter által jegyzett - állásfoglalása világosan leszögezte, hogy „rossz irány, ha az MSZP a Fidesz baloldali tükörképe akar lenni; nem pártvezérre, hanem csapatkapitányra van szükség”.
Namármost bukott miniszterelnökről beszélni egy olyan szituációban, amikor még a lemondás napján is megvolt a parlamenti többsége, döntésére senki nem kényszerítette, emellett majdhogynem közfelkiáltással erősítették meg a pártelnöki székben, hogy aztán utána pár órával már elkezdje a veteránliga kevergetni-kavargatni a saját szaftosnak ígérkező libapecsenyéjét, na, ehhez is pofa kell.
Az pedig, hogy az álláspontja kisebbségi vagy többségi, azonnal ki fog derülni a pártszavazás után – ha Puch annyira biztos a többségben, akkor érthetetlen ez a vehemencia – innen messziről inkább úgy látszik, mintha a gatyája kissé sáfrányos lenne…
Ez a vezéresdi duma meg roppant avas - Gyurcsány kínosan ügyel a demokratikus játékszabályokra, persze ezek között sehol sem szerepel, hogy a párt elnökének minden döntéséhez ki kell kérnie a pártpénztárnok engedélyét.
Ma egyébként Gyurcsányra megint ráküldték a fideszes patkánybrigádot, állítólag le is köpte valami küldetéstudatos vénasszony.
Ez jó jel, egyrészt a bolond köpése az álmoskönyv szerint szerencsét hoz, másrészt meg azt a tényt bizonyítja, hogy még mindig és már megint ő a legveszélyesebb ellenfél, jobbról Puchot és társait le se köpik…
Balról se igen kéne…
:O)))
2010. május 10., hétfő
MEGY EZ NEKÜNK, SZOKÁS SZERINT...
Mármint a káderpolitika.
Folyik a parlamenti tisztségek elosztása, meg kellett jelölnie a szocialista frakciónak, hogy kik lesznek a frakcióvezető-helyettesek, ki lesz a Parlament szocialista alelnöke és ki lesz a frakcióigazgató.
A némiképp összetöpörödött hegyek vajudtak s megszületett az eredmény: a két frakcióvezető-helyettes Szabó Vilmos és Puch László lesz.
Gondolom, a fiatalitás jegyében.
Szabó Vilmos 58 éves, rokonszenves tagja a frakciónak, külügyi területen dolgozott, - főként a határon túli magyarság ügyeivel foglalkozott és 2009-tőla Külügyminisztérium államtitkára volt.
Valószínűleg meg fog birkózni a frakciüóvezető-helyettesi feladatokkal is, és talán a frakción belüli egyetértés megteremtése terén kamatoztatni tudja majd diplomáciai tapasztalatait, - valószínűleg szüksége is lesz rájuk.
Ellenben itt van Puch László, akit ezzel a döntésével roppant kellemetlen helyzetbe hozott frakciója, - minden jóstehetség nélkül meg lehet jövendőlni, hogy igen rövid időn belül céltábla lesz belőle, lévén, hogy hosszú időn át ő töltötte be a Szocialista Párt pénztárosának ( leánykori nevén pénzcsinálójának) erkölcsileg és gyakorlatilag is bonyolult szerepét.
Államtitkárként is olyan területet sikerült kicsippentenie magának, amely problémahegyeket jelentett és jelent ma is, márpedig egy olyan tárcánál, amelyhez többek között a MÁV, a Volán vállalatok az autópálya-építések, a villamosenergia-szektor tartoztak, könnyen lehet találni támadási felületet.
Nem tudom, hogy ki volt az a nagy ész, aki személyét megálmodta, és nem tudom, hogy olyan dörzsölt és a túlélőképességüket már ezerszer igazolt politikusok mint pl. Lendvai és Szekeres hogy engedhették meg a jelölését, ha már neki magának nem volt annyi önmérséklete, hogy felül tudott volna emelkedni hiúságán.
A szürke eminenciásoknak általában addig van sikerük, ameddig szürkék maradnak, ha reflektorfénybe kerülnek ritkán van sikerélményük, - szerintem neki sem lesz.
Ellenben anélkül, hogy bármit is tenne, kárt okoz a pártnak, - teljesen feleslegesen támadási felületet kínál ellenfeleinknek.
Olyan szinte, mint a hajdani szovjet filmekben a pozitív hős, az utolsó töltényét ellőtt vöröskatona, aki a fehérgárdistákkal szemben felállva feltépi mellén a matrózblúzt és bátran odakiáltja: ide lőjetek!
Ne reménykedjen, - lőni fognak.
És ez nem Puch érdemeinek vagy képességeinek kétségbevonása, ez egyszerű taktikai kérdés, - ha páros műkorcsolyában versenyzek és amúgy is gondjaim vannak a pályával meg az erőnlétemmel, - konkrétan alig vonszolom magam, - akkor nem választom páromnak Lang Györgyit, bármennyire szeretem is egyébként.
Mellesleg Puch is 57 éves, marha jól fog mutatni a két friss tisztségviselő, mint az MSZP megújulásának emblematikus figurái...
A parlamenti alelnöki poszt nem a csillogás és az egyéni bravúrok világa, ellenben kell hozzá némi diplomáciai érzék és rutinos tárgyalóképesség, - hát majd meglátjuk, hogy ez utóbbi követelményeknek Újhelyi eleget tud e tenni, - attól tartanunk eddigi tevékenysége ismeretében nemigen kell, hogy csillogni fog, ő az a fiatal politikus, akinek sikerült már harmincéves korában is ötvenet mutatni, nincs is baja az öregekkel.És hát, ugye a Zuschlag-ügyben őt is megtalálták és bár semmit enm tudtak rákenni, de igen könnyen feleleveníthetik a kabátlopási ügyet, melybe belekeverték.
Összefoglalva a dolgot megállapíthatjuk, hogy káderpolitikánk újabb magaslatokra hágott.
A lányom szokta mondani, ( valószínűleg ő is hallotta valahol ) hogy az elhülyülés első biztos jele, ha mindent ugyanúgy csinálsz mint eddig és csodálkozol, ha az eredmény ugyanaz lesz, mint eddig volt...
***********************************************************************************************************
Meghalt szegény Toller László, hadd emlékezzek itt is néhány sorral a rendszerváltás utáni idők egyik legmarkánsabb politikai figurájára, és hadd emlékeztessem azokat, akik a Fidesztől bármit is várnak, hogy politikusaik milyen kisszerűen és gusztustalanul viselkedtek vele és családjával szemben szörnyű balesete után.
Nyugodjon békében...
:O(((
Folyik a parlamenti tisztségek elosztása, meg kellett jelölnie a szocialista frakciónak, hogy kik lesznek a frakcióvezető-helyettesek, ki lesz a Parlament szocialista alelnöke és ki lesz a frakcióigazgató.
A némiképp összetöpörödött hegyek vajudtak s megszületett az eredmény: a két frakcióvezető-helyettes Szabó Vilmos és Puch László lesz.
Gondolom, a fiatalitás jegyében.
Szabó Vilmos 58 éves, rokonszenves tagja a frakciónak, külügyi területen dolgozott, - főként a határon túli magyarság ügyeivel foglalkozott és 2009-tőla Külügyminisztérium államtitkára volt.
Valószínűleg meg fog birkózni a frakciüóvezető-helyettesi feladatokkal is, és talán a frakción belüli egyetértés megteremtése terén kamatoztatni tudja majd diplomáciai tapasztalatait, - valószínűleg szüksége is lesz rájuk.
Ellenben itt van Puch László, akit ezzel a döntésével roppant kellemetlen helyzetbe hozott frakciója, - minden jóstehetség nélkül meg lehet jövendőlni, hogy igen rövid időn belül céltábla lesz belőle, lévén, hogy hosszú időn át ő töltötte be a Szocialista Párt pénztárosának ( leánykori nevén pénzcsinálójának) erkölcsileg és gyakorlatilag is bonyolult szerepét.
Államtitkárként is olyan területet sikerült kicsippentenie magának, amely problémahegyeket jelentett és jelent ma is, márpedig egy olyan tárcánál, amelyhez többek között a MÁV, a Volán vállalatok az autópálya-építések, a villamosenergia-szektor tartoztak, könnyen lehet találni támadási felületet.
Nem tudom, hogy ki volt az a nagy ész, aki személyét megálmodta, és nem tudom, hogy olyan dörzsölt és a túlélőképességüket már ezerszer igazolt politikusok mint pl. Lendvai és Szekeres hogy engedhették meg a jelölését, ha már neki magának nem volt annyi önmérséklete, hogy felül tudott volna emelkedni hiúságán.
A szürke eminenciásoknak általában addig van sikerük, ameddig szürkék maradnak, ha reflektorfénybe kerülnek ritkán van sikerélményük, - szerintem neki sem lesz.
Ellenben anélkül, hogy bármit is tenne, kárt okoz a pártnak, - teljesen feleslegesen támadási felületet kínál ellenfeleinknek.
Olyan szinte, mint a hajdani szovjet filmekben a pozitív hős, az utolsó töltényét ellőtt vöröskatona, aki a fehérgárdistákkal szemben felállva feltépi mellén a matrózblúzt és bátran odakiáltja: ide lőjetek!
Ne reménykedjen, - lőni fognak.
És ez nem Puch érdemeinek vagy képességeinek kétségbevonása, ez egyszerű taktikai kérdés, - ha páros műkorcsolyában versenyzek és amúgy is gondjaim vannak a pályával meg az erőnlétemmel, - konkrétan alig vonszolom magam, - akkor nem választom páromnak Lang Györgyit, bármennyire szeretem is egyébként.
Mellesleg Puch is 57 éves, marha jól fog mutatni a két friss tisztségviselő, mint az MSZP megújulásának emblematikus figurái...

Összefoglalva a dolgot megállapíthatjuk, hogy káderpolitikánk újabb magaslatokra hágott.
A lányom szokta mondani, ( valószínűleg ő is hallotta valahol ) hogy az elhülyülés első biztos jele, ha mindent ugyanúgy csinálsz mint eddig és csodálkozol, ha az eredmény ugyanaz lesz, mint eddig volt...
***********************************************************************************************************
Meghalt szegény Toller László, hadd emlékezzek itt is néhány sorral a rendszerváltás utáni idők egyik legmarkánsabb politikai figurájára, és hadd emlékeztessem azokat, akik a Fidesztől bármit is várnak, hogy politikusaik milyen kisszerűen és gusztustalanul viselkedtek vele és családjával szemben szörnyű balesete után.
Nyugodjon békében...
:O(((
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)