Konvergencia helyett
konferencia – ez lehetett volna talán a mottója annak a konferenciának, ahova a
budapesti főpolgármester-jelölteket hívták össze, eleve kifelejtve a sorból a
Jobbik jelöltjét.
Azt nem tudom, hogy ez helyes-e, merthogy a választónak elvileg joga lenne
megismerni a teljes kínálatot, de hát itt elvekről már régóta nem lehet
beszélni egyrészt, másrészt meg ilyen alapon a Fidesz jelöltje is büdös, nem is
kicsit, nagyon.
Ami azt illeti ezerszer kártékonyabb a nemzetre Tarlós pártjának politikája,
mint a szélsőjobbnak kinevezett Fidesz-platform.
A hivatalban levő bürgermajszter méltóságán alulinak érezhette a részvételt,
vagy egyszerűen csak nem akarta kitenni magát a bíráló megjegyzéseknek,
mindenesetre nem ment el, mire is a demokratikus oldal egy részének közös
jelöltje, aki amúgy részt szeretett volna venni a vitán, Tarlós távollétében
maga sem látta értelmét a megjelenésnek.
A rendezvényt a Republikon Intézet szervezte, Horn Gábor, az Intézet igazgatója
abszurdnak találta, hogy Falus nem kívánt vitatkozni elvileg azonos oldalon
álló ellenfeleivel.
„A magam részéről abszurdnak tartom, hogy egy ilyen lehetőséget nem
használ ki Falus, arra hivatkozva, hogy nincsen ott egy fideszes politikus.” –
fejtette ki az SZDSZ egyik leghatékonyabb vezetője, aki a koalíciós
együttműködésért felelt hajdani pártja részéről, és akinek munkásságát az elért
eredmény parádésan visszaigazolta.
Ami azt illeti, ha demokrata vagyok, el sem nagyon megyek egy olyan
konferenciára, melyet a demokrácia egyik sírásója szervez vert hadai
maradványainak, egy olyan alapítvány cégére alatt, melynek forrásaira az egyszerű
halandónak nincs rálátása.
Mindenesetre attól tartok, hogy nem az SZDSZ hajdani tagsága dobja össze a mindennapi
konferenciáravalót.
De ez persze mindegy is, a jelenség csak azt mutatja, hogy az ügyes politikus nem
vész el, csak átalakul az „aki tudja - csinálja, aki nem, az tanítja”
bölcsesség jegyében.
Ami viszont fontos, az a rendezvényen résztvevők és részt nem vevők
magatartása, együttműködési készsége vagy együttműködésre képtelensége volt -
azt hiszem, inkább ez utóbbiról beszélhetünk.
A rendezvényen részt vevők - Csárdi Antal (LMP), Bodnár Zoltán (Liberálisok),
Bokros Lajos (MoMa), valamint a független Magyar György - közül elvileg szinte mindenki
belátta, hogy egyetlen jelölttel többre mennének, de Magyar György kivételével
mindenki azt várta, hogy a másik mikor mond le az ő javára.
Bokros egyenesen odáig ment, hogy igen demokratikusan önmagát nyilvánította az
egyetlen esélyes jelöltnek, amihez azért az európai parlamenti választási
kudarca után igen vastag bőr kell a legendás bajusz környékén, jött is a víziló
a receptért.
Azt is mondta, hogy kétségkívül ő a legnépszerűbb a főpolgármester-jelöltek
közül, de elfelejtette befejezni a mondatot, miszerint azok körében, akik már
elfelejtették, hogy az ő keresztneve Csomag.
Sajnos, túl sokan szedik a Cavintont…
Csárdi Antal kijelentette, hogy nem lép vissza, nem vesz részt a cicaharcban, ezen
nem is lehet csodálkozni, hiszen a Schiffer-Csárdi tengely úgy forog, ahogy azt
a központi erőtér előírja.
Bodnár Zoltán - akivel együtt immár heten vannak a liberálisok - szidta kicsit
azokat, akik összefogtak, majd nem mondott semmit a saját szándékairól, de ezt
legalább határozottan tette.
Idáig ketten mondták, hogy ha van közös jelölt, melyben mindenki meg tud
állapodni, akkor hátralépnek, az egyik Magyar György volt, a másikat pedig –
nem találná ki senki – Falus Ferencnek hívják.
De persze nem lesz belőle semmi, hiszen nem ez a központi akarat, itt egy
megosztott, idióta, a saját érdekeit felismerni képtelen ellenzék képét kell
mutatni, és a feladatot a mai ellenzék példásan abszolválja, - erre alkalmas
csak egyébként is.
A Falus mögött álló pártok kussolnak, amit kampány címen előadnak, az gyenge,
mint a májusi libapotty, a többiek meg teszik a dolgukat, megy az
elbizonytalanítás, a zavarkeltés.
Orbánnak az jó, ha erre a választásra már mindenki csak rálegyint és elfelejt
elmenni – a többi Kubatov dolga.
A magánszorgalmú aktivisták erőltetik Bokrost, jóllehet ez a konferencia is
bizonyította, hogy Bokros mint alternatíva nem létezik, hiszen még csak halvány
nyoma sem volt annak, hogy a többi érdekelt – vagy ellenérdekelt – ebbe belemenne,
és akkor még a pártok, akik azért mégsem csak kétszáz szimpatizánssal
rendelkeznek, még nem is nyilatkoztak.
Teszem ezt úgy hozzá, hogy kedvelem Bokrost, semmi kifogásom sem lett volna
ellene, ha őt nevezik meg az ellenzék közös jelöltjének, de most kapkodni éppen
annyit ér, mint a paráznaság megbánása a magzatvíz elfolyása után.
El kell menni választani, és be kell látni, hogy a három párt jelöltje a ma
választható egyetlen alternatíva.
Bokrosnak nincs szavazóbázisa, mert ugyan megpróbálta bejátszani magát az
üresnek tűnő konszolidált konzervatív szerepkörébe, de mikorra felvette a
jelmezt kiderült, hogy ilyen állatfaj Magyarországon nem létezik, ellentétben a
rókákkal, cickányokkal és görényekkel.
Ez a választás nem fogja megváltani a baloldalt, nem fogja visszahozni a
demokráciát még részben sem, de azért nem kell megkönnyíteni Orbán dolgát.
A választás után sokan el fognak tűnni a közéletből, Orbánnak nem lesz érdeke
tovább fizetni az embereit, akiket sokan a mi embereinknek vélnek, sokan
elveszítik ma még létező állásaikat, sokan mehetnek vissza autófényezőnek, hogy
klasszikust idézzek, vagy elkezdik építgetni új karrierjüket a Jobbik vagy a
Fidesz színeiben.
Mint Karsai, a megvilágosodott szocialista, akinél a vörös úgy fakult
naranccsá, hogy közben meg tudta állni, hogy ne hányja le önmagát.
Azt mondja a közhiedelem, hogy minden népnek olyan kormánya van, amilyet
megérdemel.
Pedig ezt is be lehetne fejezni: és olyan ellenzéke is…
:O)))
