PÉNZTÁRAK

Borongós, koratéli idő volt, a parkokban peckesen sétáltak a szürkevarjak.

A szőke démon villámgyors mozdulattal kiharapott egy illetlenül mocorgó pókot a sarokból, majd összevonta szemöldökét.

Érthető volt az ideges reakció, felolvastak neki ugyanis egy tanulmányt, mely a magán-nyugdíjpénztárak helyzetét elemezte és megállapította azt a hiányt, melyet a pénztárak léte az állami költségvetésnek okozott.

Az ominózus dolgozatot a Varga István - Patrubány Anna szerzőpáros jegyezte, akik szorgos munkával csépelték a szalmát, kimutatva, hogy mennyivel több hozamnak kellene lenni a magánpénztáraknál, ha azt szeretnénk, hogy az állam jóljárjon.

Természetesen bizonyára lehetne még sokat javítani a magánpénztárak működésén, de azt azért viccesnek tartom, hogy a szerzőpáros egy világválság kellős közepén éppen a kevéssel több, mint évtizedes múltra visszatekintő intézményeken akarja elverni a port.
Ha tájékozódni akarnak  egy működését kezdő biztosítótársaság lehetőségeiről, akkor forduljanak bátran Járai Zsigmondhoz, majd ő elmagyarázza, hogy miért nehéz ez a pálya, mégha agyba-főbe támogatja is a hatalom...
De ez lényegtelen is, - kit izgatnak a tények, - egy a fontos, a pénztáraknak pusztulniuk kell, a pénzüket lenyúlni, a helyüket pedig sóval kívánja felszórni a rendezőség.
Ehhez pedig mindenféle módszer megengedett.
Maga a Vezér adta meg az alaphangot, amikor meghirdette, hogy a szocialisták kilopták az emberek zsebéből a pénzt és a szocialistákhoz közeli vállalkozók zsebét tömték ki vele, de majd ő megvédi őket!
Az senkit nem zavart, hogy a legnagyobb magyar magán-nyugdíjpénztári vagyon kezelőjének, az OTP Alapkezelő Zrt - nek elnöke az a Hamecz István, aki nemigen gyanúsítható szoci-közeliséggel, mint ahogy az anyabank OTP vezére sem éppen arról híres, hogy Gyurcsánnyal járna vadászni – legfeljebb Gyurcsányra, a gonosz törpével nagy egyetértésben.
A szőke démon pedig vette a lapot és sokat sejtetően megpendítette, hogy a hiányzó pénzt valaki eltalicskázhatta a magánpénztárakból és majd vizsgálatot kell indítani.
Azt hát, vizsgálatot, aztán eljárást, - ha valakire rátör az ihlet, nem szabad ellenállni, alkotni kell!
Lehetőleg majd kicsit pórázon kell vezetgetni a magánpénztárak szövetségének csinos elnökasszonyát, aztán hadd kötögessen a cellácskájában vagy öt évig, mire kiderül, hogy ártatlan.
Mikor aztán kijön, már se pénz, se pénztár, helyükön ott virulnak a lassan terebélyesedő, termést sosem hozó narancsligetek…
Mindenesetre a nyugdíjmentő Barbie megtette, amit megkövetelt a Vezér iránti tántoríthatatlan hűség, hiszen van mit meghálálnia - a szenátorságot, a kifli leharapott csücskét megbocsátó jóindulat megérdemel ennyit a megtévedt báránytól, aki néhány évig a száműzöttek keserű kenyerét ette a higyanymozgású Illés Zolival egyetemben.
Most ismét felemelte őket az Isteni Kegy, nem lehet lazsálni…
Hát, mi meg várjuk ki a dolog végét, - azt hiszem, hogy lassan-lassan rájönnek a fiatalok is, hogy igencsak hülyére vette őket Viktor.
De hogy a probléma nem mai keletű, arra legyen illusztráció egy antik vers, melyet a halhatatlan görög szerző, Estefanosz Zacharüzos vetett viasztáblára az antik Görögországban – ma ásták ki és azon frissiben megosztanám a kedves olvasóval:

Kora délelőtt, egy attikai villa teraszán. A háttérben szőlődombok, és gabonaföldek. Hermasz érkezik, Titürosz máris teríti a friss asztalkendőt régi barátja számára:


Titürosz: Drága barátom, Hermasz, pásztora réten a nyájnak! Halljad a gyászom: a nyugdíj állami kézbe vonulhat!
Hermasz: Ej Titürosz, szavaid már vártam a hajnali széllel. Jó amfóráid várnak s nem szófia pletykák, hallod-e vendégid kiabálnak utánad!
Titürosz: Hagyd el a bort most Hermasz, nálam a szó hát! Nem megyek én be az állam szűk kebelébe, jó drachmáim várnak az aggkor olimposzi végén!
Hermasz: Ostoba csaplár, vissza ha lépsz is az államod adja a pénzed! Szívből igéri a majdani esztendőkre hogy ellát!
Titürosz: Haj hülye kondás, senki se tudja ma mennyi az annyi! Egyre öregegszik a népünk, és fogy a dolgos kéz aratáskor! Mind rövidebb a talentum mit lehet osztani majdan, s mind sokasabbak a markok mik belenyúlnak!
Hermasz: Mindezek ellene szólnak ugyan - De a kasszák! Látod már, mutatom neked itt a mezőkkel: nem termeltek elég gabonát sem az évben! Így ülnek hát bankok a pénzeden és csak költik a drachmát. Nem gyarapul, fogy a pénzed, csökken akárhogy is érted!
Titürosz: Persze, te részeges együgyű balga! Gondozzad csak a réted s hozza a termést! Ránéztél-e te egyszer is arra a rétre? Nem csoda hát, hogy a búza se szökkent szárba tavasszal! Önfelelősséged, hogy a pénztár mely kamatába telepszel!
Hermasz: Jajj de egy akháj réti paraszt vagy ez egyszer! Nem termeltek a bankok elég hozamot - de az Állam! Bújj a meleg takarója alá és megvéd, bármi is érjen!
Titürosz: Esküszöm én ma az égre, hogy ütlek bottal azonnal! Mit befizetsz ma az Állam vissza nem adja! Míg ugyanakkor a bankom tudja mit érek: számlán tartja a pénzem, az én vagyonocskám!
Hermasz: Számlád lesz, tuskó, ha az állami keblet akarnád! Ott vezetik mit a jussod után befizetnek!!
Titürosz: Ekkora faszfejet én nem láttam még, az igazság! Az állami tőgy beszivattyúz minden pénzt ami járna!!!
Hermasz: Csak megütöm a köcsög kocsmárost, addig is élek!
Titürosz: Birkáid közt éljél, balfasz anyáddal!
Hermasz: Főgyökerek közt volna helyed, bazmeg, te faszorrú!!


Összeverekednek...


:O))))

A bejegyzés részben itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/penztarak

PRODUKÁLNI KELLENE...

No, az ünnepen is túl vagyunk, vége a dumák évadjának.


Orbánéknak produkálniuk kell, méghozzá konkrét lépéseket kell tenniük a gazdaság fejlődésének érdekében, és ha a Vezér azt hiszi, hogy ennek a legmegfelelőbb módja az útonállás és bankrablás, akkor téved.

A nemzetközi pénzvilág figyel, elemez és jövőbeni döntéseinél mai tapasztalatait is figyelembe veszi, - a rövid távú bevétel-növekedés árát hosszú távon komoly kamatfelárakkal fizethetjük meg, és akkor még a befektetői szándékok valószínű elbizonytalanodásáról nem is beszéltünk.

Orbán nemigen lehet tisztában azzal, hogy mennyire fontos a gazdasági életben a jogbiztonság és hogy mennyire rendkívülinek kell lennie a körülményeknek ahhoz, hogy a gazdaság szereplőit a maihoz hasonló helyzetbe hozhassa egy állam anélkül, hogy elveszítené a bizalmukat.

Márpedig – minden ezt bizonygató duma ellenére – nálunk nincs rendkívüli gazdasági helyzet, hacsak az nem irritálja a Vezér lelkivilágát, hogy az általa oly plasztikusan lefestett, nyomorban fetrengő és összeomlott gazdasággal rendelkező országban vannak virágzó cégek, vannak az emberek egyéni számláin összességében ezermilliárdokra rugó megtakarítások, és egyelőre még nem kell az utcán éhezésbe belehalt nyugdíjasok tetemein áthajtani a páncélozott kocsival…

Mindenesetre valaki elmondhatná neki, hogy idáig még semmit nem tett magyarember jövője és biztonsága érdekében, kivéve a családját és a haverjait, akiknek már gondoskodott a jólétéről az új adórendszerrel az új öröklési szabályokkal, a vagyonadó megfúrásával, - szóval Gazsika jövője akkor is biztosított, ha esetleg mégsem belőle lesz a Manchester középpályása…

Mindjárt hétfőn persze folytatódik a rablás, a nyugdíjakból harap egyet Selmeczi szenátor-asszony, és aki szemügyre veszi a fogazatát, abban egy csepp kétség sem marad, hogy az a harapás rendes harapás lesz.

Egyelőre langyos értelmiségi beszélgetéseken túl sehol egy morcosabb hang a tervezett lenyúlás ellen, sehol egy értelmes magyarázat arra vonatkozóan, hogy miért is jobb a magánnyugdíj, mint az állami, pedig hát ez nagyon egyszerűen elmagyarázható lenne Targoncás Józsinak is, aki nem hülye, csak tájékozatlan.

El kellene neki mondani, hogy te Józsi! Ha az állami nyugdíjba pakolod a lóvét, akkor az állam azt csinál vele, amit akar a te hátad mögött, a tudtod nélkül, és ahogy befizeted neki, azonnal el is költi a pénzt, így aztán nem is kamatozik neked egy fillért sem.

Ellenben a magánnyugdíj esetében neked minden nap pontosan meg tudják mondani, hogy mennyi van a számládon, azt törvényben szabályozott módon, alacsony kockázattal biztonságosan befektetik és a tőkéd egyre nő.

És a legnagyobb differencia az pedig az, te Józsi, hogyha holnap keresztülmegy rajtad a kamion, amit éppen pakolsz, akkor az odáig befizetett pénzed a kamataival együtt megkapják a gyerekeid, akik majd hálás szívvel emlékeznek rád, hogy mennyi eszed volt, amikor nem annak a rablóbandának adtad oda, akik már a jövő hónapban is a te pénzed rabolják gátlástalanul.
Merthogy a te munkabéredből levont járulékot nem utalják az általad választott nyugdíjpénztárba a te számládra.
Ehelyett a közgazdászok mindenféle explicitet meg implicitet meg tőkenövekményt és pilléreket emlegetnek, amitől a mi Józsinkra rászakad a mérhetetlen álmosság és átkapcsol a Vidám Csöcsibabák együttes klipjére…

De vége van a dumák évadjának a szocialistáknál is, - egy csomó időt már így is lazán elcsesztek.
A gyors és hatékony átszervezésnek nyoma sincs, - egyelőre a párt egyik fele áll a tükör előtt és azt nézegeti benne, hogy ki is ő tulajdonképpen és mi is lenne jó, - ha balra húzná a lábai között lengedező frakcióját, vagy ha nemzetiszínű masnit kötne rá – hadd örüljön neki, akinek szánja.

Másik fele a pártnak meg ott totyorog, mint a tojógalamb a jelenleg rendelkezésre álló legjobb séf körül és várja, hogy mit is szolgáljon fel a népnek.

De a séf is el van foglalva a többedik szakácskönyv megírásával, jóllehet ő már kitalálta nagyjából, hogy ki is ő tulajdonképpen, és most lehetne talán már elkezdeni főzni is, meg mondjuk tánc és énekkart szervezni, ha már legutóbb a one man show nem aratott osztatlan közönségsikert.

Aztán a pártban abba lehetne hagyni a torzsalkodást is, mert a vezérkar könnyen úgy járhat, mint az a tamburmajor, aki bekanyarodott az utcán, a zenekar meg egyenesen ment tovább – nélküle.

Vitázni lehet, de gusztustalankodni, mint legutóbb Szanyi barátunk tette volt a legutóbbi rendezvény pénzelszámolását emlegetve, talán nem kellene.

A baloldal vagy együttműködésre, vagy halálra van ítélve, ezt kellene már végre megérteni az újsütetű ideológusoknak, mert már nekem is rettenetesen elegem van ebből a vircsaftból, és könnyen meglehet, hogy legközelebb nem megyek el szavazni, jóllehet ez olyan lenne a gyerekeimnek, mintha apjuk kihajigálta volna a számítógépet az ablakon - az irrealitás diadala a való világ felett...

Persze meglehet, hogy Tibor barátunk majd megírja, hogy a baloldalnak nincs is szüksége a szavazatomra, jóllehet én már akkor baloldali voltam, amikor az utcán ott szaladt mellettem a nadrágomba kapaszkodva és kiabált, hogy katonabácsiaggyonjelvényt…

Vannak dolgok, vannak nézeteltérések, amelyeket zárt körben kell megvitatni, és sajnos el kell viselni a másik irányvonal szagát, - ha valakit meghívnak az elnökségi ülésre, akkor oda el kell menni, és ha alakul egy platform, akkor gratulálni kell, és gesztusokat kell tenni a másik fél felé, mint tette ezt Mesterházy most nagyon dicséretesen.

És nem kell kikeményítve lenni, mert Szegeden vagy Angyalföldön szoci létünkre egyszer eltaláltuk a labdát, be lehet fejezni a pozíciókért való nyomulást és el lehet kezdeni az együttműködést.

És nagyon alázatosnak kell lenni - azokkal szemben is, akik átmenetileg itthagytak bennünket és azokkal méginkább, akik maradtak - nem lehet kihajigálni az autóból azt akié a kocsi azért mert a vezetési stílust kritizálja.

De legfőképpen dolgozni kell.

Sokat.

Szervezni, építeni a pártot, ütős PR és médiacsapatot szervezni, rádolgozni az internetre, merthogy ami most folyik az kevesebb, mint vöröshangyában az elvhűség.

Sok sikert hozzá…

:O))))

A bejegyzés olvasható a http://kapcsolat.hu/blog/produkalni_kellene URL-en is.

MŰREPÜLÉS

Úgy vagyok, mint Jóska bácsi, mikor Bessenyei Péter elvitte repülni.

Az első Immelmann-forduló után maga elé dünnyögte: Gondoltam!

A kobra-orsó után azt morogta. Hááát - ezt is gondoltam!

Aztán a háton-dugóhúzó közben felkiáltott: Hát ezt azért nem gondoltam volna!

Mikor földet értek, Bessenyei megkérdezte,- miket morgott bátyám?

Hát, - felelte az öreg, - azt mingyár gondoltam, hogy behuggyozok.Azt is gondoltam, hogy beszarok.

De azt, hogy az egész egy pillanat alatt a nyakamba csurog – na, ezt nem gondoltam volna!

Nálam a nyugdíj-pénztárak kirablása teljesen kiverte a biztosítékot.

Az rendben van, hogy a viszkis beállít egy mordállyal a bankba és elviszi a pénzt, még az is rendben van, hogy kirabolják a zöldségest, - bűnöző mindig volt és mindig lesz.

De hogy a bankrablást állami szintre emeljék és a kisemberek pénzét a hóna alá csapva Viktor elrohanjon vele, ezt azért szíven ütött.

Pedig kellett volna gyanakodnom, hisz példaképe is postarablóként kezdte, Vitykának meg. nem ez az első bankrablása, hiszen a Postabank feltőkésítésén majd felszámolásán is rengeteget kaszált valaki -  ott sem rongyos ötven millióról szólt a történet, mint Zuschlag esetében; a hétköznapi halandó által még értelmezhető tartományon kívül esett a lenyúlás mértéke.
Ha Mariska nénitől három primitív cigány elveszi az ötezer forintját, akkor a társadalom fel van háborodva, ha a magánnyugdíj-pénztáraknak az állam nem utalja át a törvény által előírt összegeket, attól a népek szeme sem rebben, - csak néz ki a fejéből nagy ravaszkásan somolyogva: a mi Viktorunk már csak nem csinál nekünk rosszat, olyan istenfia nincs!
Pedig hát az állam ebben az esetben csak olyan, mint a postás, - a munkáltató levonja bérünkből – a mi pénzünkből, amiért megdolgoztunk - a nyugdíjjárulékot, az APEH összeszedi ezeket és átutalja a saját számlánkra az általunk választott biztosítóhoz.
Most meg azt mondja, hogy innentől kezdve nem utalja át, de majd aztán egyszercsak, majd ha jókedve lesz, akkor visszaadja esetlegEgy csak a bibi, az, hogy a mi pénzünkről rendelkezik a mi felhatalmazásunk nélkül.
Mert erre azért nem ad felhatalmazást a kétharmad sem, hogy belenyúljon a pénztárcánkba és kivegye belőle a megdolgozott munkabérünk nyolc százalékát, anélkül, hogy akármilyen garanciát adna a visszafizetés módjára és megállapodna velünk az irányadó kamatok tekintetében.
Megjegyzem, a benyújtott törvényjavaslat csak arról szól, hogy a magán-nyugdíjpénztár tag novembertől járulékot fizet tagdíj helyett, arról, hogy a befizetését hogyan kapja majd vissza és mikor, arról nem szól a javaslat.
Rengeteg pénz ez, - jövőre úgy négyszázmilliárd lesz, de idén is jut azért már belőle lekvár a haverok vajaskalácsára.
Ezután pedig a cél a pénztárak államosítása, - szar egy ügy az, hogy Viktor orra előtt ott a lóvé és nem tud belekotorni, - nem nagyon bírja ezt ki ép elmével.Tulajdonképpen ennek is van már előzménye, hiszen ugyanilyen okok miatt számolta fel első dicső kormányzása idején a társadalombiztosítás önkormányzatiságát, abban az akcióban is is ott idétlenkedett a szőke szépség, aki reformértékű fürdőszoba építéssel kezdte áldásos tevékenységét…
De tulajdonképpen nem ezen csodálkozom.Hogy min?
Hát, azt gondoltam volna, hogy ez a nép könnyen megvezethető és imád ütemesen tapsolni.

Azt is gondoltam volna, hogy fát lehet a hátán vágni.

De azt azért nem gondoltam, hogy ugyanaz a nép, amelyik teljesen felizgult a 300 forintos vizitdíjon, az a nép. amelyik húsz forintért Dorozsmáig szeretkezik a kecskével, az a nép most rezignáltan beletörődjön abba, hogy az adórendszer változtatásával a társadalom uszkve 80 százalékának csökkentsék a jövedelmét és a magánnyugdíj-trükkel a bruttó fizetése 8%-ával megrövidítsék.

Ugyanakkor a nyugdíjasokat az év végi nyugdíjkorrekció során hamisan számolva megrövidítsék, és ez azt eredményezze, hogy januárban a soros nyugdíjemelésnél ez mégegyszer bekövetkezzék.

Mindenki pofán lett vágva és mégis kuss van.

Azt ugyan tudjuk, hogy az élet nem lazacmártás a'la Ristorante Buzatti, de mégis, - ez akkor most nem is fáj?

Ha megversz is, imádlak én?

Hol vannak ilyenkor a szakszervezetek?
Hol van ilyenkor a Szocialista Párt?
Szánalmas…


Más: Szanyi egyedül szavazott a szükségállapot fenntartása ellen a Parlamentben, - ami azt illeti, nem tartozom a rajongói táborába, de köszönöm neki és gratulálok, hogy volt mersze legyűrni a csordaszellemet.


Megint más: ma van egy éve, hogy az első bejegyzésemet írtam a blogomba, - azóta rászoktam a borsó falrahányására.
Akit esetleg érdekel az a bejegyzésem, http://bolcspupu.blogspot.com/2009/10/allampolgarsag-vasutassztrajk-toller.html - itt megtalálja...
A világ azóta sem ment semmit előre…

:O)))

Ez a bejegyzés a  kapcsolat.hu-n a http://kapcsolat.hu/blog/murepules URL-en is elérhető.