BALOG MINISZTER SZOMORÚSÁGA

A Nyíregyházi Törvényszék pénteki, nem jogerős ítéletében jogellenesnek minősítette a cigánygyerekek elkülönítését a nyíregyházi Huszár-telepi általános iskolában az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány által indított polgári peres eljárásban.
Az emberi erőforrások minisztere pedig szomorúnak nevezte, hogy a bíróság a nyíregyházi Huszár-telepi általános iskola ügyében kétségbevonja a szülök szabad iskolaválasztását.

Balog miniszter mellesleg Isten embere, református lelkész, teológus, aki életében rengeteget tanult, de sem a társadalomról, sem az emberi lélekről nyilvánvalóan nem tanult meg semmit.
Azt is mondta, hogy „Az ítélet fokozta a harci kedvemet, tovább harcolunk egy jó, tisztességes döntésért, ami jó a gyermekeknek”.
A hiperempatikus miniszter megnyilatkozásából két dolog következik: az egyik az, hogy a bíróság a hatályos törvények alapján képtelen eldönteni, hogy mi jó a cigánygyerekeknek, azt eldönteni csak a nagytudású miniszter képes, másik pedig az, hogy a miniszter talpig vasba öltözötten küzdeni fog a szegregációért, merthogy az az igazi, az egyedül üdvözítő megoldás a cigányság számára.
Attól lesz a gyermek lelke egészséges, attól fogja magát öntudatos, másokkal egyenrangú, teljes értékű magyar állampolgárnak érezni – márhogy a miniszter szerint.

Tulajdonképpen ez a szegregáció remek dolog, még kicsit dolgozgat a szomorúszemű miniszter rajta, akkor kiemelkedő eredményeket lehet elérni viszonylag rövid időn belül, hiszen ha a gyermek már zsenge ifjúkorában megszokja az elkülönítést, akkor felnőtt korában sem fog tiltakozni az ellen, ha például csak a busz hátsó részében utazhat, meghatározott padokon ülhet a közterületeken, nem léphet be mindenhová, ahová a többi állampolgár és így tovább.
Nem kell nekünk mindent újra feltalálnunk, vannak ennek szép hagyományai Dél-Afrikában, sőt Amerikában is, igény pedig természetesen lenne rá.
Ebben a haladó gondolkodásáról híres országban az ilyen előrevivő gondolatokat mindig fel szokták karolni, a református egyház pedig erről különösen nevezetes, Ravasz püspök zsidótörvényekre leadott felsőházi szavazatai óta ez köztudott, a Hegedűs család ezt a képet napjainkban már csak cizellálja.

Ravasz püspök a zsidóüldözések kapcsán alkotott maradandót, mikor szavai szerint „valami világördöngösség szállta meg a lelkeket”, és most már csak azt kell kivárnunk, míg Balog miniszter és református lelkész is eljusson majd annak a felismerésére, hogy a „kívülről reánkerőszakolt fajgyűlölet” ellen nem lépett fel elég határozottan, és hogy az állam képviselői „nem fejtettek ki elég bátor ellenállást a lassan kibontakozó démonizmussal szemben”.
Nagy kár, hogy Ravasz püspök keresztyéni érzelmektől átfűtött mosakodásáig – többek között Balog miniszteréhez hasonló tisztességes döntései következményeként - néhány százezer honfitársunkat, köztük cigányokat is meggyilkolták, gondolom, a mű folytatása mostanság még hátra van.
Balog miniszter nem ostoba ember, csak éppen az erkölcs és a tanításaik szerint minden emberben fellelhető Isten hiányzik belőle.
Balog miniszter egy lelketlen bőrzsák, hadd ne taglaljam, hogy mivel töltve. 

Ami a szegregált oktatást illeti, az ebben az országban maga a hazaárulás.
Majd egymillió cigány él ebben az országban, ha azokat is hozzávesszük, akik nem is tudják, vagy elhallgatják, esetleg letagadják magukról, hogy cigány felmenőkkel rendelkeznek, csak ha meglátják a gyantát, akkor összefut a szájukban a nyál, akkor van az másfélmillió is.
Általában szegény emberekről van szó.
Márpedig az köztudott, hogy minél szegényebb egy népcsoport, annál magasabb körükben a népszaporulat, az Úr, vagy a természet így gondoskodik megmaradásukról, az átlagosnál magasabb csecsemőhalandóság, a rövidebb átlagéletkor és rossz közegészségügyi helyzetük miatt.
Így aztán a társadalmon belüli részarányuk folyamatosan nő, velük együtt nő a szegények és alulképzettek száma, méghozzá meglehetősen gyorsan.

Ez aztán oda vezet, hogy a társadalom egyre kevésbé tudja felhasználni őket a kieső munkaerő pótlására, hiszen ez nem az a helyzet, amikor egy magasan képzett szakembert száz képzetlennel pótolni lehetne.
Balog miniszter azt kivételesen jól látja, hogy a cigányság felemelkedésének kulcsa a képzés és a foglalkoztatás - ez a két kulcsszó a romák befogadásához - mint mondotta, ami erős lényeglátásról tenne tanúbizonyságot, ha adekvát cselekedetekkel párosulna – de helyette inkább szegregálunk meg közmunkában szél által kergetett műanyag zacskókat szedetünk velük.

A nagytudású teológus abban is téved, hogy a cigányokat be kellene fogadnunk.
Nem kell őket befogadnunk, a cigányok mi magunk vagyunk, mint ahogy mi vagyunk a svábok, a tótok, a sokácok és a jászok is, hogy a II. Ukrán Front, a vallon zsoldosok, a török szpáhik vagy a tatár megszállók kései utódairól már szó se essék.
Magyarok ők is, ha tetszik, ha nem, mint az összes többi magyar, akik itt szaladgálnak az utcákon vagy üldögélnek a hivatalokban, übermenschként kommunikálva az eléjük kerülő cigánnyal.

Azért is érdekes a dolog, mert Balog miniszter ebben az országban élt a Kádár-rendszerben is, látott cigányt dolgozni is, felemelkedni is, mondjuk az sem biztos, hogy amikor a Diósgyőri Gépgyárban betanított drehás volt és még nem a lelkek esztergálásával foglalkozott, a szomszéd padnál nem cigány végezte ugyanazt a munkát, amit ő.
Balog miniszter feledékeny ember, elfelejtette, hogy anno a cigányt nem szegregált osztályokban akarták tanítani, hanem a többi gyerekkel együtt tanulhattak, és bár antiszemitizmus és rasszizmus akkor is létezett, de nyilvánosan nem jelenhetett meg, ennek következtében is számtalan cigány származású gyerek érettségizett, közülük néhányan egyetemre is mentek.
Merthogy ez az útja a felemelkedésnek, és majdnem itt kezdődne a demokrácia is, de Balog miniszter szegregálni akar, mert a szegregált osztályban jobban érzi magát a cigánylány, hiszen az övéi között van.
Csak éppen a társadalom betegszik bele a dologba, meg a lelkek rohadnak el, melyekről éppen egy lelkésznek illene tudni egyet s mást.

Balog miniszter, Isten embere ne harcoljon, hanem teremtse meg a feltételeket, hogy a legszegényebb zsákfalvakban is legyen bölcsőde, legyenek szakképzett gondozók, az óvodában óvoda-pedagógusok, akik segítsék a gyerekeket abban, hogy mire iskolába mennek, legyen megfelelő szókincsük, ismerjék a társadalmi érintkezés alapvető szabályait, a fegyelmet, a higiéniát, hogy ne úgy üljön az a kisgyerek az osztályban, mint a számkivetett egy idegen országban.
A kisgyerek agya úgy szívja be a tudást, mint a szivacs, mindenre megtanítható, de a legtöbbet a másik gyerektől tanul, ellesi a szófordulatait, a viselkedését – ennek párja nincs.
Ha együtt tanulnak, játszanak sportolnak, az csak jót tesz mindenkinek, hiszen akinek cigány a barátja, az nem fog talán később baromságokat üvöltözve masírozni, első lépésként ez is eredmény lenne.

Ezért kellene stadionok helyett iskolai sportpályákat építeni, öltözőkkel, zuhanyozókkal – hihetetlen eredményeket lehetne elérni, csak  pedagógusok kellenének ehhez, nem kontraszelektált zombik.
A Kádár-rendszerben a felnőttek is így illeszkedtek be a társadalomba - dolgozni jártak és ellesték munkatársaiktól a többségi társadalom viselkedési formáit, és elkezdték a saját környezetüket is annak megfelelően formálni.

Balog miniszter meg, ha ezt nem érti, akkor egy ökör, de ezen nem lepődünk meg, hiszen ő is a Fidesz-csorda tagja, és éppen úgy viselkedik, mint a többiek.
Ő is szegregálva van, nem él kultúremberek között, hát tőle sem várható el, hogy európai gondolkodású legyen.
Marad turulbanszületett.
Kár, hogy az a tojás is záp volt…

:O)))

USZODA - CSAK FEHÉREKNEK

Gyöngyöspatán már felsejlik a szép új világ - kicsiben már alakul, ami az egész országra vár, ha nem vigyázunk.

Ma kezdődött a per, melyet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekekért Alapítvány egy hónapja indított a gyöngyöspatai önkormányzat ellen.

Véleményük szerint a gyöngyöspatai iskola és a fenntartó önkormányzat évek óta elkülönítve oktatja a roma és nem roma diákokat. Az ombudsmani vizsgálat szerint a földszinten csak roma, míg az emeleti tantermekben nem roma diákokat tanítanak.
A vizsgálat szerint a roma diákok nem használhatják az iskola uszodáját, számukra nincs napközi és csak külön mehetnek ebédelni.  

Szánalmas ügy egy szánalmas országban, a XXI. században, Európa közepén.

Igaz, ilyen esetekben az ember elgondolkodik, hogy nem-e mégis Metternich hercegnek volt igaza, amikor azt mondta: Európa a Lajtánál végződik.

Sajnos, egyre nagyobb a gyanúm, hogy igaza volt.

A bírósági tárgyalásra elment néhány roma szülő, szegények azt várják, hogy a bíróság majd igazságot szolgáltat nekik, holott én még abban sem vagyok biztos, hogy jogot fog szolgáltatni.

Ez egy sunyi ország, a ravaszkodó, lapítva gyilkoló suttyók országa, egy olyan ország, melyben rasszista bűncselekményért ezidáig még csak cigányokat ítéltek el, ez – mai állapotában, megkockáztatom, nem Európa, és lassan a Balkán is kikérheti magának az összehasonlítást.

Gyöngyöspata rövid időn belül már másodszor kerül a figyelem középpontjába, mindkétszer a cigánykérdés miatt.

Első alkalommal azért, mert bevonult a Magyar Gárda és segédcsapatai, megvédeni Pista bácsi Libus névre hallgató libáját, amit ugyan nem lopott el senki, de a büdös cigányok sóvár szemeket meregettek rá, látszott rajtuk a gyilkos ösztön, érezni lehetett, hogy nem is libát, hanem pörköltet látnak benne – jobb az ilyesmit megelőzni.

Ennek legjobb eszköze a kollektív séta a cigánysoron, karikásostor csattogtatásával és fokospörgetéssel egybekötve, továbbá a cigány kisgyerekek demonstratív kísérgetése az iskolába, hadd szarja össze magát a purdé!

Hadd tanulja meg idejekorán, hogy a Nagy Fehéremberhez képest ő csak egy pondró, egy féreg, egy senki.

Most meg a dél-afrikai modellel hívta fel magára a figyelmet a helyi közösség, az apartheid bevezetésével az iskolában, - külön szinten, szegregáltan tanítják a rajkókat, akiknek apja – anyja még a közmunkában sem keveredhet a gádzsókkal.

A közösség meg csendes egyetértéssel figyeli a fejleményeket, ha megkérdezik róla, hogy mi a véleménye, akkor a fogatlan, lepukkant csóró is buzgón ismételgeti a fejébe vert idiótaságot, miszerint ha nincs cigány az osztályban, akkor a gyerekek gyorsabban haladnak.

Hova?

Vagy csupa kis hófehér zseni üldögél a padokban, akik egy év alatt kettőt végeznek el?

Meg az, hogy a cigánygyerekeknek nincs is igényük az iskolai uszodára, azért nem látogathatják azt.

Értelmes érv, kétségtelenül.

Kár, hogy az ember hányingert kap tőle.

A bíróságtól nem sokat várnék, hiszen amikor már heteken keresztül provokálták a romákat, majd az egyik nagyeszű jól berúgva odahugyozott a házaikat és családjaikat védő cigányemberek elé, majd oda is ment hozzájuk, merthogy bátor volt, mint a cigány lova, akkor nem azt ítélték el, aki századmagával provokálta és fenyegette a kisebbséget, hanem azt a cigányt, aki pofánverte azt, aki helybe ment a pofonért.

Merthogy garázdálkodott, ami ugye azt jelenti, hogy olyan viselkedést tanúsított, ami felháborodást és megbotránkozást váltott ki az esemény szemlélőiből.

Igaza is volt a bíróságnak, oda kellett volna tartania a fejét is, hogy ha már huggyantani tetszett, akkor talán ide lehetne szarni!

Nagyon csodálkoznék, ha a bíróság nem találna valamilyen megoldást arra, hogy a helyzet ne változzon – talán egy fal jelentene előrelépést az ügyben, amely mögé be lehetne zsúfolni a cigányokat, erre van is kész receptje a jobboldalnak, csak elő kell venni a jól bevált terveket.

Nagy baj ám ez az országnak, hiszen ha nem változik semmi, akkor nem is olyan sokára vérfagyasztó állapotokkal nézhetünk szembe.

Az erőszak erőszakot szül, ami ma még csak egyéni erőszak esetenként, de ha a cigányság megszervezi magát és militáns eszközökkel harcolni kezd a jogaiért, akkor nemigen lennék a gyöngyöspatai önkormányzat helyében.

Időzített etnikai bombán ücsörgünk, melyet hatástalanítani csak a gyermekek nevelésével-oktatásával lehetne.

Éppen itt nem lenne szabad erőszakoskodni, szegregálni, hanem velük kellene megkezdetni a beilleszkedést a többségi társadalomba, ami nem is lenne olyan túl nehéz, hiszen a kisgyerek formálható, és ha adunk neki piacképes tudást, az ország meg munkát, akkor a problémák többségét már meg is oldottuk.

Nem hiszem, hogy kellemesebb mulatság télvíz idején éjjel a libaól mögött hasalva várni, míg a gazda elalszik, mint bemenni a boltba és venni két kiló dagadót töltöttkáposztának a fizetésből.

Ehhez persze kellene bölcsőde, meg óvoda, kellene étel és megfelelő ruha a gyerekeknek, horribile dictu az önkormányzat vehetne a cigánygyerekeknek száz fürdőgatyát a kínai piacon, hogy a cigány kisgyereknek is támadhasson igénye az úszástanulásra.

És ha minden úszás előtt el kellene mennie zuhanyozni, vagy az iskolai focicsapat edzése után is, akkor egy idő után  a tisztálkodás természetes igénnyé válna - mindenesetre többet fürdene, mint az igényes Józsi bácsi, aki kéthetente egyszer mossa meg a seggét és több a füle, mint a foga.

A gyerekek.
Ők a cigánykérdés megoldásnak a kulcsa, akik ha bölcsődébe, óvodába járnak, akkor nem kell őket felzárkóztatni, mert lesz szókincsük, megszokják a fegyelmet, a kollektív munkát, ellesik egymástól a jó és rossz szokásokat, hát Istenem – legfeljebb a magyar kisgyerek is megtanul egy-két szaftosabb beszólást – az életnek tanulunk, nemde?

Természetesen továbbra is lennének bűnöző cigányok, mint ahogy bűnöző magyarok is vannak, de legalább lenne lehetőség kiemelkedni abból a végtelen nyomorból, melybe ez az ország - mely nekik is hazájuk – taszította őket.

Erről kellene szólnia ennek a bírósági eljárásnak, de félek, hogy a végén megint az ostobák diadalmaskodnak.

Szép jövő vár ránk…

:O)))