2014. november 5., szerda

SZERESSÜK EGYMÁST, GYEREKEK?

Ha csak kicsit is le szeretnénk egyszerűsíteni a pártok és politikai szervezetek egymáshoz való viszonyáról vallott nézeteinket, hát akkor a klasszikus mondattal élhetünk: Szeretni egymást? Lószart, Mama!
Pedig szeretni olyan édes, miként erről a Luxemburg grófjából is értesülhettünk hajdan.
Azért jutott eszembe ez a dolog, mert ismét kitört a gyalázat szegény Kiss Péter utódjának megválasztása kapcsán.
A szocialisták jelöltet állítottak, a többi, magát demokratikusnak tartó párt meg az első adandó ürügy kapcsán megkezdte a kihátrálást a jelölt mögül.

Nem, nem mondták azt, hogy ne szavazzatok rá szimpatizánsok, nem álltak be a jobboldal mögé, csak csendesen fanyalogva kinyilvánították, hogy a jelölt nem az ő jelöltjük, ők meg nem állítanak jelöltet,  a szocialisták helyi jelöltjét meg nem támogatják.


A jobboldal természetesen megtalálta, hogy mivel lehet a jelölt karakterét vidáman gyilkolászni, ez hozzávetőleg azzal van egy súlycsoportban, mintha egy hetvenéves embernek felrónánk, hogy részt vett harminc évvel ezelőtt egy november hetedikei ünnepségen.
A dolog logikus, a „Szovjetunió”, „Lenin”, „KGB”, „ügynök”, „orosz” kifejezések a jobboldali harcimarcik részére remek hívószavak is egyben – amikor a politika műveltségéről elhíresült jobboldali szavazómassza meghallja ezeket, akkor felkapja rá a fejét, mint katonaló a trombitaszóra és folyamatos halálhörgéseket hallat.
Nálunk például a rendszerváltás után átkeresztelésre került a tíz négyzetméteres Dosztojevszkij tér is, de meg is érdemelte a rohatt komcsi a sorsát, leszedtük az utcanévtábláját a villanyoszlopról, vagyunk mi muszkavezetők?
Naugye.

Szóval, a pártszakadások általában mély érzelmi nyomokat hagynak a szakadtakban, onnantól kedve örök harag, nincs haverfelvétel, régi barátok mehetnek a levesbe, de az új barátokra is gyanakodva nézünk, mert belőlük is régi barátok lesznek előbb-utóbb, oda kell érzékenyen figyelni az életre.

Ez egy olyan ország, ahol vagy egyszerre lépsz a többiekkel, vagy botorkálj magányosan szociális temetésed felé, nem állnak szóba veled.
Ha együtt kellene hazatolni a kenyereskocsit, hát dögöljön éhen inkább a család, mint hogy ezekkel együtt toljuk.

Ha ez a helyzet megállna az egérszürke mezei párttag szintjén, hát egyszerűbb lenne a dolog, de nem áll meg, sajnos, itt pártelnökök és komoly pártpolitikusok is acsarkodnak sértetten, mintha óvodások lennének.

Mert nem szeretjük egymást, mert itthagytak/elutáltak bennünket, mert mindahányunkat manipuláltak, mi meg hagytuk magunkat manipulálni, és falat húztunk a közös lakásban, hogy ne is lássuk egymást.
De – természetesen - azóta is egyre csak egymást figyeljük és irigyek vagyunk arra, ha a másik átmenetileg könnyebben veszi a levegőt, ahelyett, hogy azonnal megfulladna a rohadt áruló.

Tudom én, az ellenségképzésnek közösségformáló ereje van, aki ezt nem hiszi, az nézze kicsit Orbán vitézkedését, aki életében még nem volt öt percig sem ellenség nélkül, de szép ember is lett belőle, sukár a csávó, csak a nyelvét lengeti időnként, de hát ezt teszi a teve is szerelmi vallomásként, akkor miért is rónánk fel neki?

És hát, ha választani lehet, hogy a legyengült antilopnak (és nem csak az anti…) a hiéna legyen az ellenfele, vagy egy másik kérődző, hát igen hülye tehénnek kellene lennie annak, amelyik leszármazottai fennmaradását a hiénával való ellenségeskedésre építi.
A túlélés kulcsa, hogy jól válaszd meg ellenségedet, vagy sutyiban egyezz ki a hiénával, akkor hosszú életű leszel a politikai szavannán – pártod már régen nem lesz, de te még mindig ott rághatod a füvet zavartalanul, esetleg egyszer-egyszer a látszat kedvéért megiramodva.

Száz szónak is egy a vége, a szocinak nem kell szeretnie a DK-t, a DK-nak nem kell kedvelnie sem őt, sem a többi demokratát, azok meg hadd utálják nyugodtan mindkettőjüket - a lényeg, hogy egyetlen dologban értsenek egyet: a diktatúra lebontásának minden mást megelőző programjában.

Ha ebben egyetértenek, akkor viszont dolgozzanak is ennek megfelelően, mert csak ez vezethet hosszú távon eredményre.
Most például elméleti esélye van Orbán parlamenti kétharmadának felszámolására.
Kis rés a diktatúra pajzsán, hát azonnal bele kellene tolni a feszítővasat és azon dolgozni, hogy az a pajzs tovább már ne érjen semmit.
Aki nem ezen dolgozik, hanem sértett pofával moralizál, az egy marha.

A II. Világháborúban Churchill, aki természetesen vad antikommunista volt, képes volt szövetségre lépni Sztálinnal, pedig hát éppen rossz politikusnak nem volt mondható.

Így aztán felismerte a fontossági sorrendet, majd a győzelem után kifejtette véleményét a kommunista világról, de nem keverte a sorrendet, még véletlenül sem.

Nincs formális megállapodás a szocialistákkal, mert Tóbiás keménykedik?

Kit érdekel, ő sem volt véletlenül vegetált húsz évig a harmadik vonalban, nem kell vele törődni – de a pártja jelöltjét akkor is támogatni kell, ha a molinóra azt írja, hogy forró szívvel, hideg fejjel akar győzni a Horthy-restauráció és a szegényellenesség ellen vívott harcban.
Nincs helye a nyafogásnak, fanyalgásnak, sértődösködésnek - a célt kell szem előtt tartani.
Egyetlen liba sem lesz kövérebb attól, ha a többi csontsovány.

És kár a régi barátságokat felszámolni azért, mert a pártvezetők pozícióharca más-más táborba sodort bennünket, ideje valahogy beletörődni, hogy nem kell nekünk mindenben egyetérteni, ezt hagyjuk meg az ellenfélnek.

A baloldal már MSZMP korában is arról volt híres, hogy békésen vitatkozva, de megfértek benne mindenféle szellemi irányzatok, és bár ma már jobb, ha demokratákról beszélünk, mégis jó lenne, ha az elv maradna: külön pártokban, de egységesen harcolnánk a diktatúra ellen.
Aztán, majd ha győzünk, el lehet mondani azt is, hogy mit kínálunk mást a társadalomnak, mint a többiek.

De addig együtt kell haladni, még ha ezt egyes pártvezérek nem is szeretnék felismerni, ha meg akarnak alkudni a hatalommal, ha csak a saját pozíciójuk a fontos.

Volt már itt példa arra, hogy a pártok tagjai felülbírálták a pártvezérek torzsalkodását, ha kell meg kell ismételni ezt, akár helyi szinten is.
Ezen kell dolgozni Újpesten és Veszprémben is, és a jövőben mindenhol az országban…
Olyan nehéz ezt megérteni?

:O)))

2014. november 4., kedd

ERKÖLCSI MAGASLATOK

Már megint csapágyasra forgatják a szemüket néhányan, és kötelességüknek érzik állást foglalni egy olyan ügyben, melynek a jelentősége nulla, csak az ő fellépésük emeli meg a dolgot kommunikációs magasságokba.
Igen, már megint a sajátjaink, mert, hogy a politikai ellenfél mindent megtesz Újpesten szegény Kiss Péter szocialista utódjának megválasztása ellen, az rendben is van, ez a dolga, és hogy gusztustalanul teszi a dolgát, ehhez már hozzászokhattunk az évek során.


Hogy a mieink sem képesek normálisan viselkedni, az sem vadonatúj dolog, de hogy éppen egy vesztett választás utáni első megmérettetésen látják célszerűnek fokozni a vereség mértékét, ez azért vicces – lássuk Uramisten, mire megyünk ketten.


Horváth Imréről szól a történet, akit pártja, az MSZP országgyűlési képviselőválasztáson indít Újpesten, és akiről kiderült, hogy 1984-ben, mint határőr tiszt részt vett a hajdani Szovjetunióban egy öthónapos tanfolyamon, továbbképzésen.
A tanfolyamot – láss csodát – a KGB szervezte, merthogy a határőrök abban az időben a KGB kötelékében teljesítettek szolgálatot, mint ahogy hazánkban is a Belügyminisztérium volt a Határőrség gazdája.
Persze volt a Honvédség alárendeltségében (határvadászok), az ÁVH alárendeltségében (zöldávósok) a Belügy alárendeltségében (Határőrség) - most meg éppen a Rendőrség látja el a feladatot, mely mindig ugyanaz volt - az államhatár őrzése és védelme.


Hát így esett a nagy eset, a hírbehozáshoz szükséges igazolványon is szerepel, hogy parancsnoki képzést kapott, nem volt ez szokatlan azidőtájt.
Tegyük hozzá, hogy a KGB köszöni, de jól elvolt Horváth őrnagy információi nélkül, hiszen amire kíváncsi volt, azt megkérdezte és megmondták neki a magyar szervek.
Ami Horváth őrnagyot beszervezését illeti, előbb jöhetett volna szóba még vagy tíz titkosszolgálat, a CIA-val kezdve és a Securitateval befejezve, de ami azt illeti, ők sem tarthatták volna valami jelentős trófeának az őrnagyot.


Jött a rendszerváltás és Horváth Imre még majd’ egy évtizedet szolgált, aztán elment nyugdíjba, de, mint közéleti ember elkezdett dolgozni a lakóhelyén, ahol köztiszteletet vívott ki, olyannyira, hogy 2002-től önkormányzati képviselővé választották, legutóbb a DK és az Együtt PM támogatásával és pártja alkalmasnak találta arra, hogy most országgyűlési képviselőnek jelölje.
Hogy miért éppen őt, ezt nem tudom, talán jobb lett volna, ha a jelölt fiatalabb, ha nő, ha szőke és dúskeblű, de hát ezt csak a helyiek tudják eldönteni, bízzuk ezt a választóra.
Viszont most, hogy kiderült, hogy felrikácsolt a Fidesz papagájkórusa, egyszerre csak, mint cigányzenekarban a kontrás meg a cimbalmos, elkezdett muzsikálni a két másik ellenzéki párt is.


A PM szerint utána kell nézni, hogy igazak-e a Horváth Imréről megjelent hírek, ha igen, akkor nem fogják támogatni, hogy aktivistáik részt vegyenek a kampányában.
Igazak hát, nincs ezen mit utánanézni, inkább arra törekednének, hogy jó erősen tunikán billentsék Viktort, és neki nézzenek utána, mikor szalad.


Szelényi Zsuzsanna, az Együtt elnökségi tagja közölte: önálló jelöltet nem indítanak, de az MSZP jelöltjét nem támogatják, "hozzá nincs semmi közük". Hozzátette: ami a Horváth Imréről megjelenő híreket illeti, nagyon fontos, hogy tisztázza magát.
Mit kell itt tisztázni, kedves Zsuzsa?
Szerintem semmit, ez nem egy bonyolult ügy, én még nem láttam ügynököt, aki kémigazolványt lobogtatott volna, vagy nyilvános tanfolyamon tanulta volna a szakmát – nem gyanús ez kicsit?


De a legjobban Vadai Ágnes nyilatkozata tetszett, aki azt mondta, hogy "a szóban forgó úriember" az MSZP jelöltje, a DK nem indít jelöltet ezen a választáson, és nem támogatja a jelöltet.
Vadai Ágnes, aki anno államtitkár volt a Honvédelmi Minisztériumban nem volt ennyire finnyás, amikor tucatjával vették körbe olyan katonák, akik a Szovjetunióban mindenféle többéves akadémiákat végeztek, akik Horváth Imrénél ezerszer érzékenyebb beosztásokat töltöttek be, a volt államtitkár csak most lett ennyire finnyás.


Nem is érdekelne a dolog különösebben, hiszen látszik, hogy az ellenzéki pártok nemigen képesek mit kezdeni a mai helyzettel, sötétben tapogatóznak, mint Jehova Tanúi, de ez azért meglepett.
Rendben van, a szocialisták is felettébb barátságtalanok, nagy elánnal próbálnak identitást építeni, de az ambícióik és ilyen-olyan megnyilatkozásaik most nem érdekesek.
Ami érdekes, hogy a szocialista Kiss Péter helyett demokrata jelölt kerüljön be az Országgyűlésbe, függetlenül attól, hogy ki haragszik a szocikra vagy ki nem.
Merthogy ezen a pályán a demokraták együttműködésre vannak ítélve, mondjon bármelyikük bármit.


Ha tovább folytatják az eddig folytatott széthúzó és egymást sunyin rugdosó politikát, az egyenes út a politikai halálba.
Még akkor is, ha most éppen gyűlölik egymást, ha jogos és vélt sérelmek tucatjait tudják sorolni, akkor is, csak egy cél lebeghet csak mindahányuk szeme előtt: a diktatúra lebontása, különben egytől-egyig menjenek a francba.
Tudom, könnyebb az igét hirdetni, mint ragozni.
Azért meg lehetne éppen próbálni.

:O)))


2014. november 2., vasárnap

SZEX KOTTÁBÓL, VEZÉNYSZÓRA


Kezd az ország falanszterré válni, Orwell zokogva és térden állva kéri a receptet Orbántól, az egész ország egy nagy túlélő-show, melyben minden nap bátorságpróbákat tart a rendező, mindannyiunk szeretett vezére Kim Vik Tor.

Nem mondom, rengeteg ocsmányságot sikerült már lenyomni a versenyzők, a zemberek torkán, a játék szereplői közül sokan már szinte meg is szerették a pofátlanságukban is elképesztő gusztustalanságokat.
Az emberek már nem is nagyon háborognak, - és itt kérem, hogy a gyengébb gyomrúak a zöld betűkkel írt  pár sort ugorják át, mert jóízlést próbáló tartalom következik – hiszen aki egy pöcegödörben reggeltől esti szart lapátol, annak már meg se kottyan, ha időnként egy vödör lóhúggyal nyakonöntik.
Ha konkrétan szeretnénk meghatározni a mai Magyarország-feelinget, talán leginkább akkor járunk közel az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a mai magyar közélet olyan, mint egy vödör takonyban egy hajszál, - abszolút undor…
 


A kontraszelekció diadala a józan ész felett az a néhány csicskás, akik körülveszik Orbánt.
Ki tudja, hogy válogatták őket, de nem a nagy eszük alapján, az biztos. Viszont küllemileg valamiféle elegáns egyformaság jellemzi őket meg a házatlan csigát - bocsi, csigabiga!
Itt van például Rétvári Bence, a nemlétező párt elnökhelyettese, aki azt találta mondani, hogy Magyarországon a polgári demokrácia jobb állapotban van, mint nyolc évvel ezelőtt volt.
2006-ban – szerinte – nem lehetett ilyen békés tüntetést tartani, az akkori kormányzat ezt „nem engedte volna", mondta.

Szóval, kedves Bence, elsősorban ami itt van, az nem polgári demokrácia, hanem diktatúra.
És nem lehet arra hivatkozni, hogy a polgári demokrácia minden kelléke rendelkezésre áll, mert a mai helyzet éppen olyan, mint amikor egy szakadt, aprópénzes-bableveses kurva apácafőkötőben ájtatos pofát vág, ha érthető a kissé profán, de kétségbevonhatatlanul helytálló hasonlat.

Ami 2006 tüntetései és a mai tüntetések közötti differenciát illeti, az nem a kormányom múlt, hanem a Fideszen, hiszen történelmileg valahogy úgy alakult, hogy a Kossuth tér hugyosai – élükön a nemzeti érzelmű magyarság egységét szimbolizáló Lanczner Satu Ferdinánddal

– valahogy mindahányan a Fidesz és csatlósai puccskísérletét támogatták, a kultúremberek meg otthon ültek – várták, hogy a rendőrség számolja fel a csőcselék randalírozását.
Namármost, aki az internetadó elleni tüntetések résztvevőit egy táborba képes terelni Lanczner Satu Ferdinánddal, az bizony szellemileg súlyos kihívásokkal küzd és szomorúan tájékoztathatjuk, hogy vesztésre áll.

Ez az ország olyan ma, mint egy társasház, melynek nemcsak a közös képviselője, de a lakói sem egészen normálisak.
Volt már szerencsém olyan házban élni, melyben a közös képviselő pisztollyal fenyegette a későn fizető lakót, emellett a kerítés festésére olyan mennyiségű zöld festéket számolt el, amennyivel be lehetett volna festeni a Szabadság-hidat három rétegben.
Amikor ezt néhányan szóvá tettük, azonnal akadt néhány idióta, aki elkezdte védeni a rohadt tolvajt, éppencsak békamenetet nem szerveztek az érdekében.
Azért csak világgá küldtük, de nem volt egyszerű.

Ebben a országban ugyanis az emberek imádják, ha megmondják nekik, hogy mit tehetnek és mit nem, első lépcsőben a munkahelyükön, később a családban és a magánéletükben is - ezért aztán imádják azt is, aki ezt megmondja nekik.
Ha valaki azt javasolja, hogy csináljátok a dolgokat legjobb belátásotok szerint, akkor teljesen összezavarodnak, oszt csak totyorognak, mint liba a jégen, tanácstalanul.
Mostanában nem szeretnék Kanadába emigrálni, így nem is írom le, hogy milyen mentalitás ez, és milyen ország az, melyben a virtuális kormánypárt második embere ezzel a mentalitással töltheti be magas pozícióját.
És van pofájuk kereszténynek nevezni magukat, jóllehet többségük már a tízparancsolatból legalább kilencet megszegett, néhányan pedig mind a tízet, valószínűleg.


Persze van bűnbánat és van feloldozás, a maffiózók pedig kissé sprőd foglalkozásuk dacára általában mélyen vallásos népek, a templom alapjába bebetonozott ellenfeleikért is misét mondatnak.
Kötelességüknek érzik, hogy szabályozzák az életed, megszabják lélegzetvételed ütemétől a legintimebb ütemig minden mozdulatod, megszabják, hogy hol a helyed, hol lesz gyermeked helye a világban – az ő világukban -, és gondoskodnak róla, hogy túl okos ne lehessél.
Ezért aztán elzárnak az információtól, hiszen az információ maga a hatalom, arra pedig nekik van szükségük.
Ameddig te az internetadó hétszáz forintján siránkozol, addig ők elmonologizálnak az  internet-szabályozás tartalmi és pénzügyi kérdéseiről.
Miközben te azt hiszed, hogy a kettő közül a pénzügyi rész az érdekesebb, azalatt ők betömik azt a  virtuális, de nagy pofádat, és elzárnak olyan ismeretektől, melyek birtokában ellentmondhatnál nekik.

Hát figyelj jól, és ne hagyj magadból majmot csinálni.

:O)))

2014. november 1., szombat

TUDATMÓDOSULT ÁLLAPOTBAN

„A finomszesz és mesterséges aromák felhasználásával készült, úgynevezett kommersz vagy pancsolt szeszes italok nagy mennyiségű fogyasztása komoly egészségi kockázatot jelent.
Ezek előállítási költsége csak töredéke a tiszta növényi párlatokénak, így kiskereskedelmi áruk is kedvezőbb.
Az új szabályozás az olcsó, mesterséges aromák felhasználásával készült szeszes italok adóját növeli, ezzel a kabinet azt szeretné elérni, hogy a lakosság kevesebb etil-alkoholt fogyasszon” – közölte az egészségügyért felelős államtitkárság a Magyar Nemzettel.

Ezek tényleg vagy hülyék vagy pofátlanok, esetleg hülyék és pofátlanok is egyszerre.
Merthogy arra azért nem vennék ciánkálit, hogy alkohol-ügyekben tájékozatlanok, legfeljebb a kommersz szeszesitalok idegenek tőlük, mióta felvitte Isten a dolgukat.
Mikor még nem voltak ekkora nagyemberek, akkor leitták az Anatómiai Intézetben a kétfejű gyerekről a spirituszt is.

Amúgy a legfinomabb alkohol nagy mennyiségű fogyasztása is komoly egészségi kockázatot jelent, a tetejében tele van etil-alkohollal, csak a károkozás e tekintetben nem annyira szembetűnő, mert aki a kommersz italtól hány, az egy ócska, szemét alkoholista, míg az, aki a Chivas Regaltól, az tisztelt főorvos úr, esetleg a képviselő úr, bohém hangulatban...
Nadehogy ezt az etil-alkohol dolgot az egészségügyért felelős államtitkárságon - a portást is beleértve - akárki is ki merte ejteni a száján, abból csak egy következtetés, hogy a magyar egészségügy kétszáz kilométeres körzetéből farokfelcsapva és rohanva menekülni kell.
Namármost a kabinet az én legszerényebb véleményem szerint szarik a nép egészségére, különben nem csökkentette volna az egészségügyre fordítható kiadásokat az utóbbi öt évben a GDP 9.1 százalékáról a GDP 8.3 százalékára, nem szórakozott volna a rokkantnyugdíjasokkal, és nem tartaná a nép negyven százalékát nyomorban.
És nem kellene a bubópestis diagnosztizálásától számítva fél évet várni az első kezelésre.

Azt sem nagyon értem, hogy a házi pálinka-kotyvasztás állami támogatása hogy fér össze ezzel az intézkedéssel, ugyanis, ha valami veszélyes, akkor a házi pálinkafőzés veszélyes, a javából.
Ott aztán az alkesz nem tétovázik, ha már nem égeti pici száját, úgy issza a rézelejét, mint a kéttéglás módszerrel itatott teve, aztán ott nem bíbelődik senki az etil meg a metilalkohol differenciáldiagnosztikájával, gallér mögé, oszt jónapot!
Tetszik piszkosul ez az aggodalom, az meg mégjobban, hogy már megint a legszegényebbek életét keseríti meg Szeretett Vezérünk.

Persze nem ez az egyetlen gond így ciklus elején, de hát ez várható is, ilyenkor jönnek a nehéz napok.
Például, akik kereszténydemokratáknak hívják magukat, ismét előhúzták a szemeteskosárból régi kedves ötletüket a boltok vasárnapi nyitvatartásának tilalmáról.
Régi gumicsont ez, de ettől még nem kevésbé hülyeség.
Jó szokásuk szerint megvédik az embereket önmaguktól és boldoggá teszik őket, ha beledöglenek is.
De a bolti eladó családja körében fogja tölteni a vasárnapot, ha a fene fenét eszik is, merthogy ezt kívánja a keresztény erkölcs: az Úr napját szenteld meg!
Még szerencse, hogy a Virágvasárnapot nem kell vezényszóra megszagolni.

De szép is lesz, ott ül majd a család a munkanélküli eladó asztala körül és nézi a tepsit, keresi benne a libát, de nem találja.
Az sem, akinek még van munkája, merthogy a túlórapénzek kiesése miatt a vasárnapi menü krumplileves lesz, paprikáskrumplival – de jó magyar étel is az!.
A nyugdíjas is örülni fog neki, mert idáig elmehetett egy hónapban akár tízszer is tíz különböző bevásárlóközpontba, ahol meleg volt, nem kellett fűtenie, ehetett is egy főzeléket, tésztát olcsón, a főzéssel sem kellett a rezsicsökkentésnek keresztbefeküdni, de legalább most majd didereghet otthon.
A fiatalok is szeretni fogják az ötletet, nekik ez egy közösségi tér volt, ahol lehet beszélgetni, nézelődni, moziba menni, így meg majd legalább erkölcsösen töltik az időt, elmennek a templomba, vagy betörni, elfoglalják magukat…
A hárshegyi mosolygót  itt nem megszüntették, hanem kiterjesztették az ország teljes területére, ami rendben is lenne, ha a betegek nem vették volna át az ápolók szerepét.

Mindenesetre iratkozzatok be gyorsolvasás-tanfolyamokra, mert kevés már az az idő, amikor azt olvashattál az interneten, amihez kedved volt.
A Vezér meghirdette a Nemzeti Konzultációt az internettel kapcsolatban, és miközben mindenki el volt foglalva az adó problémájával, egy odavetett félmondattal elmondta, hogy az internet szabályozása is napirenden van, ennél már csak az lenne félelmetesebb, ha az internet megvédéséről delirálna.
Hát nem tudom – azzal ki lehetett vinni az utcára a tömeget, hogy pénzt akartak kivenni a zsebéből, de az kérdéses, hogy az érdekelne-e ennyi embert, ha az információt veszik el tőlük, hiszen, ahogy a nóta mondja: nem tudom, nem fáj…

Hát, majd meglátjuk.
Nő fel az új nemzedék, tehetetlen és kiszolgáltatott marad-e, mit felmenői, vagy le tudja vetkőzni az egoizmusát és megérti végre, hogy az ő élete is csak akkor lesz szép és boldog, ha a körülötte élő emberek is normális életet élhetnek.
Ha megérti, tesz is érte, akkor van esélyünk, ha nem, akkor éppen olyanok leszünk, mint a vizigótok, akikről majd az itt élő népek olvasgatnak a történelemkönyvekben, jó esetben filmet csinálnak róluk, Viktor a barbár címmel.
Szép film lesz, az őrült barbár a fogai között egy Gyurcsányt tartva táncol, közben dönti magába az etilalkoholt, majd utánaküldi a romát - tölts még egyet Flóri!

:O)))

2014. október 31., péntek

NEM VAGYUNK KOMMUNISTÁK

Mondta a miniszterelnök, miután hazatért legutóbbi svájci magánlátogatásáról, melyeknek természetesen semmi közük sincs ahhoz, hogy Svájc a jövő évtől kiadhatja a bankszámlák adatait.
„Több dúsgazdag magyar levelet kapott a svájci bankjától – állítja a napi.hu – melyben az eddig maximális diszkrécióról és titoktartásról híres magánbankok, mint amilyen a UBS vagy a Credit Suisse, arra figyelmezteti a címzetteket, hogy a magyar hatóságok megkeresésére kiadhatják az adataikat.
Mindennek következtében megindult, és az elmúlt hetekben felerősödött a svájci bankokban tárolt többszáz milliárd forintra becsült magánvagyonok kiáramlása.”   
Ami igaz – igaz, kommunistáknak ezek az erkölcsileg-politikailag lepukkantak semmiképpen nem mondhatók, elég csak összehasonlítani azt a vagyont, melyet a most elhunyt Lázár György (nyugodjék békében)- aki tizenhét évig volt miniszterelnök - halmozott fel Lázár János (csak a látható) vagyonával, aki természetesen csak saját személyes értékéhez igazította felhalmozásait...
Így a kijelentés masszívan megállja a helyét, különösen akkor, ha eszünkbe jut, hogy az amerikai Cosa Nostra alapításánál Don Corleone szó szerint ezekkel a szavakkal fordult a többi maffiózóhoz.

Csapataink harcban állnak, lerövidítjük a frontvonalat, gondolta, hiszen még a szomszéd kórterem lakója, Napóleon sem bírt el egyszerre több ellenséggel, úgyhogy itt volt az ideje a tehermentesítésnek.
Már csak egy biztonsági intézkedés van hátra, a futball-ultrák lecsendesítése.
Nem kétséges, hamar ki fog derülni, hogy a véna-szkenner alkalmazása nem fér össze az egyenes magyar néplélekkel, ezért azokat gyóntatófülkékkel fogják helyettesíteni, melyben a vétkes szurkoló megvallhatja s egyben meg is bánhatja bűneit.
Mea klumpa, mea klumpa, ugye, majd a hangszóróból felhangzik Kubatov baritonja: ego te absolvo in nomine Viktor et Gáspár et spiritus sancti – feloldozlak fiam, mondj el három mocskos zsidót meg énekeld el az indul a vonat Auschwitzba című szent zsoltárt…
Megoldjuk a problémákat, azért vagyunk, nem igaz?
Persze nem kell azt hinni, hogy ezzel az ügy le lesz zárva, majd kettészedjük a problémát és amit nem tudtunk egyben lenyomni a társadalom torkán, azt majd letuszkoljuk apránként.
Merthogy a pénz igennagyon kellene, ugyanis el kellene kezdeni kicsit félretenni is, vészterhesebb időkre, ha esetleg béütne a szentkuti búcsú, oszt megvadulna az Unió is.
Merthogy a saját teljesítményből fakadó pénzforrásokkal adott esetben hordhatnák ki a leveleket a kormány tagjai, a kisműtéteket az államtitkárok végezhetnék halkéssel és cukorspárgával, míg a nyitott szívműtéteknél Lázár Jankó asszisztálhatna a Vezérnek - majd kérnek kölcsön lovassági kardot a koronát őrző délceg vitézektől.
Egyébként is, ez csak egy apró félreértés volt, merthogy az emberek ugye hülyék, hiszen internetadót látnak, miközben a kormány egy technikai módosítással a távközlési adót akarta kiterjeszteni – mert “a távközlés áthúzódik az internetre” -, ráadásul ezt is a szolgáltatóknak kellett volna fizetniük, fogalmazta meg a Vezér.
Amit aztán majd ráterheltek volna a fogyasztóra, ami teljesen logikus lépés, hiszen ha például a magyar társadalom szaporítani akarja a jólképzett hotel-menedzserek számát, akkor is a szülők fizetik Orbán Ráhel tizenötmilliós képzésének számláját, de ők előrelátóbbak, mint az internet-szolgáltatók, és már jóelőre áthárították ezt a költséget a magyar fogyasztóra – te is fizetsz belőle másfél forintot.
Ne legyenek illúzióink, az internet keresztény-nemzeti alapon szabályozva lesz, visszaállítjuk az internet 1944. március 19. előtti állapotát, az internetadó helyett bevezetjük az egér-adót, úgyis sok kárt tettek idén a termésben, elették a libák elől a kukoricát, megérdemlik!
Akinek egere van, az fizetni fog, mint a katonatiszt.
Eleinte csak havidíjat, majd később napidíjat, ami azért lesz humánus, mert míg az egérért havonta akár hatezret is kell fizetni, addig a napidíj csak négyszáz forint lesz annak, akinek lesz egértartási engedélye.

Kétféle egér lesz, az egyik cincog, ha a fenekét nyomkodják, míg a másik nem csinál semmit, ez kicsit többe kerül majd, mert nem idegesíti a felhasználót.
Az internetre anyagot feltölteni pedig az eddigi anarchisztikus állapotoktól eltérően csak egy helyen, a Gyorskocsi utcában lehet majd, ezzel az eljárások egyszerűsítésének és a bürokrácia csökkentésének követelményét is teljesítjük.
A Vezér tudatta népével azt is - és itt van az eb elhantolva - hogy január közepén nemzeti konzultációt kell indítani az internetről, benne az internet szabályozásáról és a pénzügyi kérdésekről, mert “választ kell kapnunk arra a kérdésre, hogy az interneten keletkező hatalmas extra profit hova lesz, és nem lehetne-e annak egy részét itt tartani Magyarországon, és bevonni a költségvetésbe”.
A konzultáció vége 2015 első negyedévének, félévének végére várható – fűzte hozzá.
Hogy mitől extra az a profit, azt nem tudom, másrészt meg ez a szép fogalmazás bizony-bizony azt takarja, hogy csak meg akarják adóztatni az internetet, merthogy a „nem lehetne-e annak egy részét itt tartani Magyarországon, és bevonni a költségvetésbe” – bizony ez adóztatást jelent.
Pofátlanság, kér magának háromnegyed év egérutat, addigra az amerikaiak csak elkussolnak, aztán verheti a nyálát a sok geek, vagy gyík, vagy ki is, - úgy a nyakába csördítjük az adót, hogy még a nagymamája is zokogni fog!
És már megint ki fog szopni: hát a csóringer, mert a gazdagnak fussa, ugye, majd kicsit mélyebben merít a közpénzből, oszt jónapot, de a nagymama, aki azért fizeti a netet, hogy lássa a gyerekét meg az unokáit legalább a képernyőn, az bizony nagyokat fog cuppantani vénségére, főleg, ha megadóztatják a nyugdíját, vagy elveszik, amit szegény papa után kapott idáig.
Szegény, szegény hülye népem, megint hasbaakaszt téged ez a gátlástalan maffiózó.
Majd azért menjél tapsolni neki, meg ordítsd, hogy Vik-tor, Vik-tor, most meg ússzál egyet diadalmámorban, hiszen győztél, mint a Márton napi lúd a szépségversenyen.
De már neked is serceg a zsír a serpenyőben, párolódik a káposzta - lila, nem vörös, hiszen nem vagyunk mi kommunisták, megmondta Don Viktor Corleone is!

Azért, mielőtt nekiállsz békamenetelni, olvasd el figyelmesen a jövő évi adójogszabályok tervezetét is, és ha nyugdíjas vagy, számold ki az 1.8 százalékos nyugdíjemelésedet, aztán hidd el, hogy ez fedezi az inflációt.
A hit, az nagyon fontos.
Tulajdonképpen miért jó az neked, ha látsz, ha nem vakon botorkálsz a világban?
Nézni is rossz ezt a sok szemétséget, nemde?


Hinni kell.
Vagy inni...


:O)))


2014. október 30., csütörtök

STRATÉGIAI PARTNEREK

Ez az ország – azon túl, hogy következmények nélküli ország – az elvarratlan szálak országa is.
Nem elemezgetnék, csak ami úgy hirtelen eszembe jut…
Itt van például a stratégiai partnerekkel kötött megállapodások ügye.
A legutóbbi, 12625. sorszámú balhé során, melynek kapcsán az amerikaiakban eldőlt a borjú kiderült, hogy a megzsarolni próbált amerikai cégeknek a magyar illetékesek stratégiai partnerséget ajánlottak annak fejében, ha támogatnak bizonyos magyar alapítványokat, vagy rendelnek egy-két hasznos tanulmányt, mely elősegíti sikeres működésüket a magyar piacon.
El is tudom képzelni a tanulmányt: Fedőlap – tanulmány szövege egy oldal – zárólap.
A tanulmány szövege sem hosszú, egy számot és a dollár nemzetközi jelét tartalmazza, míg a zárólap egy naptári ütemtervet, narancssárga mezőben jelölve a kormányfő rezsicsökkentésének fizetési határidőit, éves bontásban.
A fedőlap lehet kicsit díszesebb, például egy rézkarc, antik betűkkel a Stratégiai megállapodás felirat, a rézkarcon Vuk lopja a libát.
Normális országban a sajtó már ott lihegne valamennyi olyan cégnél, mellyel a kormány stratégiai megállapodást kötött, és melegen érdeklődne, hogy nekik mennyibe fájt ez az aktus, melyet akár a kocsisoron is előadhattak volna, ha még üzemelne a nevezetes tetthely.
De nálunk nem érdekel ez senkit, jóllehet az amerikai cégekkel szemben alkalmazott módszer valószínűleg bevált eljárás, hiszen a magyar szólásmondások gyűjteménye szerint járt utat ne hagyj el járatlanért.
Ez is egy évszázadok alatt kiérlelt magyar bölcsesség, ezért is olyan vonzó a jobbágy-lét.
Mindenesetre ebben az országban csupa zseni él, akik helyből tudják, amit én nekifutásból sem vagyok képes megérteni már hosszabb ideje, nevezetesen mi az a stratégiai megállapodás?
Merthogy úgy vagyok vele, mint öreg székely a sündisznóval: ez most itten vagy valami, vagy megyen valahová…
A stratégiai megállapodást az állam magánvállalatokkal köti, hogy milyen célból, az idáig homályos volt, de innen kezdve már világos, mint a nap.
Ez egy olyan intézmény, mint a bunkósbot a rabló kezében, aki éppen stratégiai megállapodást köt az áldozattal: pénzt, vagy életet.
Normális állapotok között ez persze elképzelhetetlen lenne, hiszen egy állam ilyet nem tesz, de ha az államot éppen megkaparintotta a maffia, akkor ez egy teljesen természetes állapot, nincs ezen mit csodálkozni.
Csodálkozni inkább azon lehet, hogy azok a vállalkozások, melyek ilyen módon vásárolták meg a nyugalmukat, nem bátorodtak most fel.
Erre serkenthetné őket persze egy ellenzéki ígéret, mely szerint ezeknek a megállapodásoknak a körülményeit – bármikor is lesz vége Ketyós Miska országlásának - tételesen felül fogják vizsgálni, és ha korrupciónak csak halvány nyomát is találják, a tettesekre rárohad a műanyaglakat.

Egymás közt: mi köze van az államnak egyes vállalatok tevékenységéhez?
Elárulom: semmi, merthogy az állami irányítás a gazdaság szabályozásán keresztül valósul meg, az állam szabályozza a gazdasági környezetet a törvényekkel az adókkal, de hogy a kiskunbürgözdi „Golden Poplar” Wooden Spoon Works mit és mennyiért gyárt, ahhoz konkrétan semmi köze.
Régebben a korrupcióra fordított összeget "alkotmányos költség" néven emlegették, ma - úgy tűnik - stratégiai partnerség a neve.
Legjobban az újságírókon csodálkozom, akik hagynak ilyen szép témákat elillanni a nagy semmibe, mert ha meghallják ennek a gátlástalan csürhének a ragadványnevét, hát összecsinálják magukat.
Az egy Ferenczi Krisztinán kívül tökös és felkészült politikai tényfeltáró újságíró nemigen van a pályán, ő pedig már – amúgy érthetően – belefáradt abba, hogy állandóan nadrágszerepet játsszon, nevezetesen ő legyen La Mancha lovagja a szélmalmos jelenetből…
Nem akarom sértegetni a magyar politikai újságírást, de boldogabb tájakon a bűnbeesett politikus fél a sajtótól, nálunk meg a sajtó fél a politikusoktól,  de hát ezer dolog van még, ami nálunk nem úgy működik, mint kellene…
Itt van például mindjárt a magyar film, melyet a szocializmus vérzivataros esztendei alatt olyan jelentéktelen nevek fémjeleztek, mint Jancsó vagy Fábry (nem a tökvakarós Fábry, hanem Fábry Zoltán…) ma meg itt van nekünk a filmkereskedő Vajna, akinek mindenki a seggét nyalja, még a magyar Wikipédia is ilyeneket ír róla:  „Magyarságát őrizve kapcsolatot tart a hazai filmélet szereplőivel, tevékenyen hozzájárult az 1996- os októberi filmes magyar világtalálkozó előkészítéséhez. Gesztusnak tekinthető az is, hogy Budapesten forgatták az Evita című Vajna-szuperprodukció számos jelenetét.”
Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy ő osztja el azokat a pénzeket, melyeket a te adódból a filmipar támogatására szán a kormány.
A gesztusról meg annyit, hogy évtizedek óta szeretnek Magyarországon forgatni a produkciók, merthogy itt olcsó az ember, mindenre találni megfelelő környezetet, amúgy meg  a világ összes nagyvárosa közül Budapest hasonlít legjobban Buenos Airesre.
A stratégiai megállapodás feltételezhetően itt az lehet, hogy a folyósított állami támogatásból visszacsurgatnak az arra érdemeseknek, ennek fejében akár a fél várost is le lehet zárni, bérbe lehet adni a világverő magyar haderőt Hendéstől-lovastól-helikopterestől, ha szükséges.
De azért még magyar újságíró még nem akadt, aki meg merte volna kérdezni: azt már tudjuk, miért jó ez a helyzet + a szerencsejáték-ipar tokkal-vonóval Vajnának - de vajon miért jó ez nekünk?
Na jó, elvitte Palácsik Tímeát, de őt azért olcsóbban is elvitte volna valaki, drága nekünk ez a dagadt film-mogul és valószínűleg felesleges is.
Vagy itt van a felcsúti juhász esete is – az is szép csendben várja a feledést, pedig ha valakiknek, hát a Fideszeseknek érdekükben állna bizonyítani, hogy az ügy tiszta és nem politikai gyilkosság történt, de nem.
A gázolónak még nemhogy neve, de még a nevének kezdőbetűi sem nyilvánosak, és eltelt már kis idő, ugye.
Akik behajítottak egy XX. századból itfelejtett monitort a Fidesz székház ablakán, azokat már majdnem el is ítélték, a gázolót még meg sem gyanúsították.
Emlékszik még valaki Welsz Tamás halálára a rendőrautóban?
Vagy a magyar banki átutalási rendszert üzemeltető szoftver tulajdonosának hirtelen halálára a szoftver eladásának (vagy az aláírása kerül a szerződésre, vagy az agyveleje, vázolta fel Don Corleone...) másnapján?
Sajnos, a magyar nép olyan, mint az aranyhal, a memóriája három másodpercre visszamenőleg működik, az újságírói meg olyanok, mint amilyeneket megérdemel.
Ők azok, akik terjedelmes cikkeket írnak az ÁVH sosemvolt húsdarálójáról meg a kövér halakról, de egy sem kérdezte még meg, hogy például a TEK működésének mi a törvényi alapja?
Vagy, hogy az Ügyészség kinek tartozik elszámolással?
Pedig ezek lennének az értelmes témák, de hát persze a gyereknek be kell fizetni a különórákat, a kocsit is le kellene cserélni, nem könnyű ma újságírónak lenni.

 Tisztességesnek maradni sem.


 :O)))  

2014. október 29., szerda

MILLA 2.0

Nagyon lelkesítő tüntetés volt.
Az előző tüntetés is nagyon lelkesítő volt.
Nekem csak az a nagy fájdalmam, hogy miközben a lelkes amatőrök azon aggodalmaskodtak, hogy a tömeg rálép a villamossínekre, addigra érzékelhetően odaértek a Fidesz egy pillanatra meghökkent profi ügynökei, és kezdik átvenni az irányítást az események felett.

Jönnek az okos jóbarátok, akik magyarul írják a nevüket és ingyérbe adják a bölcs tanácsokat, melyek középpontjában az áll, hogy fűre lépni tilos, meg, hogy nem kell kapkodni, ha eddig hetente tüntettünk, hát ezentúl első lépcsőben tüntessünk háromhetente, aztán meg majd évente kétszer, ordítozzunk kicsit, Orbántakaroggy, jólmegmondtuk, aztán nevetgélve menjünk haza.
MILLA reload.
Az eredmény is olyan lesz.

Nézzük csak meg közelebbről, hogy mi lett a Millából a szakértők keze nyomán - a spindoktorok a demokrácia reményteljes vőlegényét kiherélték, és maradt belőle egy pőre fax, aki ma már minden nap attól retteghet, hogy kihajigálják abból a csapatból, melyben az erőt hajdan a Milla tömege képviselte.
Azok, akik azért mentek ki hajdan az Erzsébet-hídhoz, mert vagy rokonszenveztek valamelyik párttal, vagy nem, de az felülírta a klubsovinizmusukat, hogy egy valamivel nem rokonszenveztek: Orbán bimbózó diktatúrájával, a demokrácia sárbatiprásával.

A tömeg, melyet mindközönségesen népnek is nevezhetünk akár, most ismét felháborodott és ismét joggal.
Már nem csak a demokráciát veszik el tőle, de a fiatalság tájékozódásának utolsó bástyáját is be akarja kebelezni a hatalom, beleértve ebbe közösségi kapcsolatait, megnehezítve a barátaival való kapcsolattartást, tovább atomizálva a társadalmat.
A hatalom nem szereti a közösségeket, mert ellenőrizhetetlenek.
A hatalom tízmillió kis szigetembert szeretne látni, akik aztán hőböröghetnek magukban, amennyit csak akarnak, kit érdekel?
A hatalom a hatalmat szereti, és ez a szeretet nem tűr semmit, ami veszélyeztethetné törekvéseit.

Hogy már megint hülyének néznek mindenkit?
Megszokhattuk, de beletörődni azért nem kellene – vagy felvonulászni nem kellene.
Vannak mindenféle népi igazságok, kevés közülük a hülyeség, hiszen évszázados tapasztalatok érleltek ki olyan mondatokat, mint például az „addig üsd a vasat, míg meleg” igazsága.
Ha most három hétig békén hagyják az adó híveit, hát megnézhetik majd november tizenhetedikén, amint a cselédek megszavazzák az adót, utána meg hőböröghet bárki bátran, mert az adót be fogják hajtani, és ezt már nem lesz könnyű megakadályozni.
Addig kellene serénykedni, és elérni, hogy a hatalom féljen.
Ma megbénítani valahol a közlekedést, holnap lefagyasztani érzékeny honlapokat, holnapután plakátokon népszerűsíteni a kormányfőt, utána az illetékes minisztérium ajtajában tartani ülősztrájkot – a jogszerű tiltakozások minden formáját igénybevéve kellene egy rettenetesen kényelmetlen időszakot teremteni a kormány számára.

És közben elmondani a nagymamáknak, hogyha nincs net, nem lesz skype sem, melyen keresztül  láthatják az unokát Londonban.
Elmondani a vállalkozóknak, hogy ha a kis cégének azért is fizetnie kell, hogy havonta feltöltse az adóbevallását a kormányzati portálra, ha fizetni kell a megrendelésekért, a szállítások megszervezéséért, meg azért a kis és kétes hatékonyságú reklámért is, amire az internet lehetőséget ad, akkor bizony nem lesz költségcsökkentés, nem lesz nyereségnövekedés, akkor bizony szopás lesz, már megint.

Tán még a pénztárgépek adóhivatali jelentéseinek továbbításáért is fizetni kell, ami azért a pofátlanság minősített esete…
Nem csak azt fogja érinteni ez az adó, akinek van számítógépe, hanem mindenkit.
És nem csak a vállalkozások fogják fizetni, hanem én is, te is, meg a kilencvenéves nagymamád is – ha akarja, ha nem.
Nem fogsz csetelni, nem fogsz lotyogni a facebookon, még a munkahelyedről sem, mert a munkáltatód is érinteni fogja a fizetési kötelezettség.

Mindenesetre már feltűntek azok az emberek, akik minden rontásnál-bontásnál ott mozogtak, előtérben, vagy háttérben.
Ott van Oszkó, ott van a baloldali hagyományok túltáplált meggyalázója, Schmuck Andor, a liberalizmus lejárt szavatosságú üdvöskéje Ungár Klára, a minden demokratikus megmozdulástól elhatárolódó LMP-ből átigazolt Karácsony Gergely.
És ott van Kunhalmi Ágnes is, aki talán még nincs teljesen megrontva az MSZP cukrosbácsijai által.

A három hét arra is elég lesz, hogy megjelenjenek az aggodalmaskodók, akik beállnak a Fidesz mögé, melynek emberei máris megkezdték kedvenc sportjukat, az eseményeken résztvevők kriminalizálását.
Majd nyafognak, jajgatnak, elegánsan elhatárolódnak, mint tették, mikor lerúgták Orbán hungarocell-karikatúrájának fejét – azt gondolják, hogy ezzel meg lehet akadályozni, hogy egyszer a feldühödött tömeg ezt a modellen hajtsa végre.
Nem lehet, ne is reménykedjenek.

Két bevert ablakból csinálják a tragédiát, jóllehet annak volt igaza, aki azt mondta, hogy még jól meg is úszták.
Hát, majd meglátjuk, mert az igaz, hogy Orbán most elqrta, hogy klasszikust idézzek, de az is igaz, hogy a demokratáknak ezidáig még nem volt olyan akciójuk, melyből ne tudtak volna vesztesen kikeveredni.
Ideje lenne felszámolni ezt a szép tradíciót – talán ez lehetne az első alkalom, mikor akár győzni is lehetne…

 Talán próbáljuk meg…

:O)))

2014. október 28., kedd

ERŐSZAK

Mindenki forgatja a szemét amiatt, hogy a tüntetés során – valószínűleg a foci-ultrák – beverték a Fidesz székház néhány ablakát, meg a kerítést is ledöntötték.
A kár iszonyatos, a Fidesz szóvivője szerint húszmillióba is belekerülhet a helyreállítás, ami azért érdekes, mert menet közben nem hallottunk arról, hogy ennyire megdrágult volna az ablaküveg, vagy emelték volna a lakatosok bérét.

Persze a Fidesz-közeli vállalkozások még abból is hasznot húznának, ha anyjukat megpocsékolnák, a világ legdrágább küretkanalát szállítanák a költségvetésnek, hogy aztán a műtétet leveseskanállal végezzék.
A rendőrök hagyták tombolni minD a hat embert, merthogy a Fidesz kommunikátorai szerint nem akartak nagyobb balhét.

 Ez ugyan veretes baromság, hiszen a rendőr, a Rendőrség nem mérlegelhet a közrend megzavarása esetén, attól rendőr, de valakiknek éppen ez jött jól, hiszen így – összemosva hibbant drukkert a felháborodott fiatallal, akitől éppen el akarják venni kedvenc kütyüit – lehet kicsit sajnáltatni a Fideszt.
És lehet a rend mellett szónokolni, meg elítélni, hümmögni meg nyámmogni, sipákolni meg Békamenettel fenyegetőzni, vakulj paraszt!

Én nem sajnálom a Fideszt, sőt, azt kívánom nekik, hogy legyen módjuk megmutatni, hogyan kezelnek egy olyan problémát, amilyet maguk okoztak 2006-ban.
Én ugyanis még emlékszem arra, amikor az ultrák és néhány adrenalinfüggő harcos forradalmi hevületében szétverte a MTV-székházat, megerőszakolta a tévémacit és magáévá tette a büféből a túrórudit, száz sebesült rendőrt hagyva maguk után.
Akkor forradalomról ugatéroztak, meg rendőrségről, amely rátolta a tömeget a Fidesz ártatlan rendezvényére.

Most, itt nem kellett rátolni senkit semmire, csak a felelősséget a szocialistákra, mert azt azért nem hagyhatták. hogy a nép képesnek tűnjön önállóan megvédeni az érdekeit.
Dobálók és randalírozók sebesmalac-vágtában rohantak a székház ablakaihoz, melyet már oly sok szép provokációhoz fel tudtak használni a fiúk - ennek teraszára dobtak kézigránátot választások előtt, itt hurcolta a gyilkos, aki Kubatov alkalmazottja volt, ölben a negyvenkilós bölcsészlányokat, megvédendő tőlük a székházat.
Most is szépen alakul a dolog, túljutottunk az első percek zavarodottságán, majd most jön az oszd meg, utána meg az uralkodás, - már, ha a nép tud majd uralkodni magán…

Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik a dolog, habár illúzióim nincsenek.
Mindenesetre mi, I, Orbán Viktor Mihály megmutattuk, hogy kemények vagyunk, mint a vídia.
Úgyhogy féljétek szavam, és rettegve engedelmeskedjetek…
És úgy is lesz.
Vagy kisnyúl...
:O)))