2014. november 10., hétfő

VADKACSALES


Vadkacsa, hogy Orbán Svájcban bankárokkal tárgyalt, mondta Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője, miután a DK szóvivője feltett néhány érdekes kérdést Orbánnak.
Hangsúlyozottan nem függ össze ez a hír azzal a másikkal, mely szerint Sir John Lázár magyar főrend lemondta az idei őszre tervezett apróvad-vadászatot, gondolom, most éppen a szemét törölgeti címeres zsebkendőjével.
A címer egy arannyal vágott narancs pajzson egy uborkafára mászó görényt ábrázol.
Magában verset mormol: ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál el?

Varga Miska meg kemény, mint a vídia, ő aztán nem menti fel Vida Ildikót, mondá, és az ártatlanság vélelmére hivatkozott, ami nagy marhaság ugyan, de mondott itt már nála magasabb pozícióban levő (térdet hajt, fejét megbiccenti, Mama a pohárral és egy kiskanállal csilingel…), jogvégzett állami vezető nagyobb marhaságokat is.
Az ugyan igaz, hogy az ősi jogelv szerint nem lehet senkit bűnösnek nyilvánítani, míg a bíróság jogerősen el nem ítéli - erről Fapál tábornok és Laborc Sándor közlegény tudna hosszasabban mesélni - de azért a gyilkost le lehet rángatni az áldozatról addig is, amíg a példásan gyors magyar bíróság meghozza bölcs és alapos döntését.

Nem is tudom, mennyit változott a jogszabály a NER diadalmas évei alatt, de régebben azért, ha valaki ellen gyanú merült fel, akkor azt fel lehetett függeszteni a munkaköréből ügye tisztázásáig, de ahogy elnézem, Vida Ildikó is egy vadkacsa lehet, akire a hatalomnak nincs kedve lőni.
De az is lehet, hogy nem mer, merthogy felsejlik mögötte Simicska setét árnyéka, aki azért nem a nagy türelméről híresült el, egykori birtokvitáját szomszédjával sem bíróság segítségével, hanem egy gyökköszörűvel tette rendbe.
Varga Miska meg ódzkodik attól, hogy a lábából lekapjanak egy darabot Vida Ildikó miatt, mikor nem is neki jutottak a zsírosabb falatok, neki csak az absnicli jutott, még egy szar villája sincs a Pasa parkban, pedig ő is – minimum – beglerbég!
Sőt, egyre szebben béget!

Nekem azért tetszik ez a szóvivősdi - ügyes megoldás.
Ha neked is lenne szóvivőd, nem kellene magyarázkodnod, hogy az a vörös folt a nyakamon csak a kollegák tréfája, anyukám, hárman lefogtak, a Jóska meg kiszívta, csak láttad volna, hogy köpködött utána, hehe – most ezt miért kaptam, neeeEE!
A szóvivő feltenné a szolgálati fapofát és közkinccsé tenné: „Az a hír, hogy Osztályvezető Úr nyakát a névnapi bulin a Sihi becenévre hallgató Olgica szívta ki, minden alapot nélkülöz, vadkacsa.”
Így könnyű igazmondónak lenni, sohadesoha nem hazudni – vajon mit tudhatott meg ez a nagyorrú égimeszelő a svájci számlákról – és vajon tudhat a széfről is?
Biztosan az amerikaiak (rohatt imprilisták!) súgnak neki, a Vikilink anyagából…
Majd a szóvivővel megüzenjük, hogy jöjjenek ide, ha akarnak valamit!
Hé, te Barack, gyere ki a hóra!

Nagyon tetszenek a tüntetések is, főleg azok, melyeken a résztvevők száma meghaladja a hetvenötöt – a szektafelvonulásoknak nem vagyok nagy híve, azokon a hetvenöt résztvevőn kívül mindenki röhög, de úgy százezer résztvevő körül már Viktor seggébe sem lehetne egy zabszemet beverni gőzkalapács igénybevétele nélkül.
Az csak a baj, hogy nincs meg a szimbólum, márpedig a szimbola fontos hangszer, mint ezt Gorcsev Ivántól a Tizennégy karátos autóból megtudhattuk…

A nép dühös, de nem tud mi ellen fordulni.
Mikor lerúgták a hungarocell-Napóleon fejét, az biztató jelnek volt tekinthető, de inkább az útkeresés kategóriába tartozott.
Nem úgy, mint az eredeti ötlet, Sztálin szobrának ledöntése, mely valóban a Rákosi által képviselt sztálinizmus szimbóluma volt.
De hát mit tegyünk, a hülye szarkának nincs még szobra Pesten (Művészek! Alkossatok remekműveket!) így aztán nem is lehet lerángatni a talapzatról, rajta hagyva egy szarkalábat (szarkalábot?), és ameddig a szimbólumot meg nem találja a nép, addig ez a kókler itt büntetlenül szemétkedhet a választókkal.

Szóba jöhetne persze a „Mihály arkangyal harca a mérges libával” című remekmű
a Szabadság térről, de talán a Tisza szobor a Parlament mellett jobb választás lenne és pedagógiai mondanivalóval is rendelkezne - magasabbról nagyobbat lehet zuhanni.
Minap is nyilatkozott Európáról, természetesen fejedelmi többesben, „Mi, Viktor Mihály az Orbán dinasztiából, első ezen a néven, nem akarjuk a nemzetek feletti Európát”! - mondá, de hogy erről kivel konzultált nemzetileg, az titok.
Tényleg buggyant ez, ha XIV. Lajos a Napkirály volt, akkor ez (kis „e”-vel…) azt hiszi, hogy ő a Csillagok Háborúja maga.
Gondolom, a Család kinéz az ablakon, elandalodik a Pancsó-kancsó látványán, majd megszólal Orbán apuka: Csak jobb, hogy ez itten a mienk, nem holmi Uniós állami tulajdon – jut eszembe Viki, hozd haza legközelebb a dolgozószobádból is a képet is, befér a garázsba - az a mienk, ami a mi kezünkben van, nem vagyunk mi kommunisták, nem?

Szóval, szimbólumot kellene találni, oszt kicsit elfoglalkozgatni vele, mondjuk tereprendezni a Pasa parkot, esetleg a Cinege utcát – oda Jobbikosok is jöhetnek, azt kell mondani nekik, hogy a Lajosról nevezték el - tolongani fognak.
De szinte mindegy, a lényeg a közmegegyezés, hogy arról a valamiről, amit megtalál majd magának a nép, mindenkinek Viktor szemétségei jussanak eszébe.
A közmegegyezés már alakul, és előbb-utóbb lesz szimbólum is, aztán hadd játsszon kicsit a választó, kell neki is kis szórakozás, ha már vele huszonöt éve játszadoznak…

:O)))

2014. november 8., szombat

DE HOL VAN A KOHN?

A Rákosi-korszak alapvicce volt, hogy feláll Kohn a taggyűlésen és kérdez:
Elvtársak, felépítettük Sztálinvárost, sztahanovista módon dolgozunk Csepelen, a Rákosi Mátyás Művekben, de hol a hús, hol a tojás, hol a kenyér?
A következő taggyűlésen feláll a Grün és ő is kérdez:
Elvtársak, engem már nem érdekel, hogy hol a hús, a kenyér, a tojás - de hol a Kohn?
Lassan így vagyunk ezzel ma is, habár Schmidt Mária még talán nem adta bérbe panoptikuma alagsorát, pedig igény valószínűleg mutatkozna rá.

Sajnos, a helyzet nem túl vicces, az embernek a hideg szaladgál a hátán, ha eszébe jut, hogy meglehetősen sok a hirtelen haláleset, melyek áldozatai a napi politikához köthető emberek.
Ott volt ugye a Welt 2000 Kft. és Komáromi András üzletember ügye – a cég tulajdonosai számára a szoftver, mely az uniós támogatások pénzét kezelte valóságos aranytojást tojó liba volt, de a kormány szemet vetett rá.
Bár a tulajdonosok nem akarták eladni, később kaptak Lázár Jánostól egy olyan ajánlatot, melyet nem lehetett visszautasítani, és meggondolták magukat.
Az adásvételi szerződés állami résztvevő esetén szokásos szombati aláírása utáni napon Komáromi András, a szoftver 47 éves jogtulajdonosa váratlanul meghalt.
Van ilyen, az infarktus szereti ezt a korosztályt és ezt a foglalkozási kört.

De aztán váratlanul elhunyt Welsz Tamás is, akinek személyét a politikával az MSZP volt alelnöke és még néhány, ezidáig ismeretlen politikus kapcsolta össze.
Ő vidáman ment az örökkévalóságba, a rendőrautóban érte a halál, miután a rendőröknek bejelentette, hogy bevett valamit, és hihi! - úgysem tudják megmenteni.
Ezt meg a magyar társadalom vette be, szerintem a magyar társadalmat sem lehet megmenteni, mindenesetre az ügy szépen elhalt, majdnem olyan szépen, mint Welsz, akinek egyébként néhány üzlettársa is jó ütemérzékkel meghalt vagy eltűnt, egyik közülük a szlovák rendőrség előzetes letartóztatásában.
Hiába, a rendőrség soha nem volt egy nyugodt hely a bűnözőknek, akik egyes esetekben hullanak, mint a legyek ősszel.
A szegény néhai állítólag bissau-guineai útlevelekkel üzletelt, de hogy ki kapott ilyet, arra senki nem kíváncsi, mint ahogy Simon Gábor ügyére sem kíváncsi senki, pedig már eltelt kis idő bukása és Welsz halála óta, melyet amúgy nem vizsgált komolyabban senki, jóllehet rendőrök is érintettek az ügyben.
Meg aztán ki is az a Simon Gábor?
Hogy az MSZP elnökhelyettese volt – na és?
Hogy a párttársak nem forszírozzák a vizsgálatot, az még csak rendben is van, de a Fidesz is kussol keményen, pedig hasonló esetekben az erre kijelölt vitézek összekarmolják az arcukat, hamut hintenek a fejükre, megtépik gönceiket és letakarják a tükröt, úgy gyászolják a szocik által sírba helyezett erkölcsöket – de most egy szó nem sok, de annyi sincs.
A szálakat elfércelték, és bár egy értelmes nyomozó ezeket öt perc alatt állítaná fejre, de az értelmes nyomozókkal a cigánybűnözést nyomoztatják, mely a legutóbbi fejlemények szerint nem létező műfaj.

Aztán jött a létra, mely igen alkalmas időben és helyen leesett a felcsúti juhász autójáról, akit elütött valaki, aki állítólag öreg és vétlen, azt se tudja senki, hogy kicsoda, de – eltekintve egy apróbb döccenéstől - annyira meggyőzően vezette autóját az út és a látási viszonyoknak megfelelően, hogy a legenyhébb büntetés kiszabása is feleslegesnek tűnik.
Végtére is csak egy polgármester-jelölt halt meg, jóllehet meghalhatott volna egy komplett testület is, ez igazán csak létra kérdése, az meg nem drága – alacsony költségvetésű megoldás lett volna az is.
A halottat eltemették, a százados úr vagy a dédapó - a gázoló -  meg otthon ül és számolgatja a pénzecskéjét, vagy büszkén nézegeti friss kitüntetését, majd elmegy egy-két évre Azerbajdzsánba nem KGB továbbképzésre, utána már a balta és a láncfűrész műfajban is brillírozhat…

És most akkor a legutóbbi eset, a fiatal aktivista, Rózsa Milán, aki állítólag a mellével akarta megállítani a vonatot.
Az újságok azt írják, hogy senki sem érti a tettét.
 Kelenföld és a Déli pályaudvar között csütörtök este, nem messze a lakásától ütötte el a vonat, barátai, ismerősei értetlenül állnak a tragédia előtt.
A Blikk szerint többüket meghallgatták a rendőrök, egyikük állította:  Rózsa halála előtt pár órával is készült a hét végi tüntetésre, ahol Vida Ildikó NAV-elnök menesztését fogják követelni.
Hogy pontosan mi történhetett, azt senki sem tudja, a rendőrség hivatalból vizsgálatot indított a tragédia tisztázására, egyelőre öngyilkosságként kezelik az ügyet. A mozdonyvezető annyit mondott, hogy sötét volt, és észlelte a gázolást, amely után két órát helyszíneltek a rendőrök a nyílt pályán.
Rózsa Milán barátai közül volt, aki a depressziójával próbálta magyarázni a történteket.
Mások viszont arról számoltak be a Blikknek, hogy az elmúlt egy-két hétben Rózsa Milán tele volt tettvággyal.
Mindenesetre még egy eset, melyben az utca embere gyanakszik, hiszen a tüntetések egyik vezéralakjáról van szó, akinek elvesztése komoly csapás az egyébként is tisztakezű-múltú vezetők hiányával küszködő ellenzéknek.
Nyugodjék békében.

Ha egyszer - akár holnap, akár a bármilyen távoli jövőben - az ellenzék hatalomra jut, ezeket az ügyeket egytől-egyig ki kell vizsgáltatni és tisztázni, hogy kinek milyen szerepe volt bennük.
Amikor évekkel ezelőtt olvastuk, hogy a bolgár titkosszolgálat esernyőbe applikált injekcióstűvel tette el láb alól az ellenzéki politikust Londonban, az egész szürreálisnak tűnt és csóváltuk a fejünket, hogy ilyen nálunk nem eshetne meg.
Akkor diktatúra volt, most meg demokrácia és a fél ország gyanakvással kezeli ezeket a haláleseteket, melyek tisztázásában elsősorban a kormány és Orbán lenne érdekelt.
Nem várok csodát, hiszen a Vezér és harcsabajszú haverja imád kémesdit játszani, márpedig a kémfilmekben úgy hullik az ellen, mint a makk a tölgyről, vagy a bugyi a hölgyről.
Komáromi márciusban halt meg, Welsz szintén, Váradi András, az alcsúti juhász októberben, a tüntetések motorja, Rózsa Milán pedig tegnap lett – szinte minden hír szerint – öngyilkos, jóllehet szemtanú nincs, a mozdonyvezető sem látta, hogy hogyan történt az eset, de a köztudatba már ezt a verziót sikerült betáplálni, így aztán egyszerűbb lesz lezárni a nyomozást.

Bő fél év alatt, nekem kicsit soknak tűnik ennyi tisztázatlan és zavaros ügy, és még hány zavaros ügy aszalódik különféle fiókokban, várva a feledés jótékony homályát!
Ami itt igazán érdekes, hogy az érintettek mindahányan a hatalom érdekeire voltak veszélyesek, vagy azzal szálltak szembe.
Tulajdonképpen már maga az is rémes, hogy akárcsak spekulációk szintjén felmerülhet a gyanú a magyar állam és vezetői ellen.
Hova jutott ez az ország?

:O)))

2014. november 6., csütörtök

KÖZKELETŰ TÉVEDÉSEK

Vannak dumák, melyek felettébb népszerűek a választók körében.
Sokan lelkesen mantrázzák megfellebbezhetetlen igazságaikat, kategorikus megállapításaik lemossák az árnyalt gondolkodást, egybemosnak mindent és mindenkit, márpedig a gyakorló háziasszonyok tudják, hogy ha a mosásnál követik el ezt a hibát, akkor annyi a ruháknak - minden színtelen és szürke lesz.
Így van ez a politikai életben is - ha a szereplőket mind egyformának látjuk, akkor a bennünket körülvevő politikai környezet színtelen, szürke és ronda lesz.

Természetesen a politikában semmi sincs ok nélkül, egy adott helyzet mindig előnyös, vagy hátrányos helyzetbe hoz valakit, kedvez vagy árt valakinek, ezért hát gyanakvással kell fogadnunk, ha bele akarnak terelni bennünket egy sztereotípiák által uralt gondolkodásmódba, mert anélkül leszünk politikai manipulációk elszenvedői, hogy akárcsak észrevennénk is.

Egyik ilyen közkedvelt „igazság” a politikusokra vonatkozik, és úgy szól, hogy „ezek mind egyformák”.
Nagyon népszerű állítás ez, hiszen aki magáévá teszi, az megkíméli magát attól a fáradságtól, hogy a politikusokat személy szerint, tetteik és nézeteik szerint ítélje meg, helyette mindegyikre ráhúzza az egyengúnyát.
Még a nagyság-különbségeiket is rendbeteszi, mégpedig úgy, hogy a magasabbak lábából lefűrészelve a legalacsonyabbhoz igazítja őket, értsük ezt természetesen átvitt értelemben.
Aki kilóg a mezőnyből, annak a fejét kollektíven verik is, miközben a lábát fűrészelik, ellenfelét meg sámlira állítják.

Na, de milyen is ez a sok egyforma politikus?
Hát elsősorban is mind egytől–egyik egy tetű tolvaj, aki nem törődik az ország érdekeivel, kizárólag a saját zsebe megtömése érdekli, ezért aztán lop, mint a gép.
Így kerülnek egy táborba a százmilliárdos magánvagyont felhalmozó maffiózó és bűntársai azzal, aki még az állami tisztség betöltéséből származó fizetését is a szegények támogatására fordította.
De ez a választót nem érdekli, hiszen egy nagy igazság letéteményese lett, melyből nem is lehet kibillenteni, még traktorral sem, pedig traktorral akár erdőt is lehet lopni.

És, ha már minden politikus egyforma, akkor a pártok is egyformák, hiszen azokat a politikusok irányítják.
Tehát akkor minden párt is egyforma, szakítsa bár az egyik darabokra az országot, fordítsa szembe egymással a barátokat, rokonokat, keneteskedjen a lelőtt libák százai között a krisztusi szeretetről. Miközben az általa irányított országban gyermekek tízezrei éheznek és idős emberek fagynak meg fűtetlen lakásaikban, akkor is egyforma azzal a párttal, amelyik szociális érzékenységet hirdet, és amikor kormányon van, lehetőségei szerint tesz is érte.

Vagy mossuk össze azt a pártot, mely faji gyűlöletet szít, antiszemita és cigányellenes, idegengyűlölő, ember és ember között nem tettei, hanem származása szerint tesz különbséget azzal, mely fellép a szegregáció és a faji megkülönböztetés minden formája ellen.
De – mint tudjuk - minden párt egyforma, pártokban nem lehet bízni, mert bízni csak a civilekben lehet.
Ők ugyanis azok, akik amikor egy-egy társadalmi réteg problémáit felkarolják, akkor helyes vagy helytelen célokat tűznek maguk elé - nem úgy, mint a pártok, melyek, amikor egy-egy társadalmi réteg problémáit felkarolják, akkor helyes vagy helytelen célokat tűznek maguk elé, de legalább még holnap is léteznek.
A civilek olyan fogalom, mint sütés előtt a kelttészta - hogy gusztusos hasonlatot találjak, – amikor belemarkolsz, folyik ki az ujjaid közül, aztán vagy lesz belőle valami, akármi, vagy nem.
A pártok tésztájáról legalább azt tudod, hogy hozzávetőleg milyen összetevőkből készült, mi akar majd lenni, ki a szakács - és némi társadalompolitikai szakértelem is elvárható tőlük.
Merthogy ők vállaltan politizálnak, míg a civilek vállaltan nem politizálnak, ellenben ab ovo tudják, hogy mi a helyes és mi kell a közéletben, melynek lánykori neve mellesleg politika.
Itt az a civil szervezet, aki kinevezi magát civilnek, szerencsésebb országokban pedig az Orchideakedvelők Klubja, vagy a Cicabarát Egyesület.
De ez sem érdekel itt senkit, hiszen a párt rossz, a civil jó, lásd a Civil Összefogás Fórumát, mely köztudottan az igazság honi letéteményese, hiszen civil, nemmellesleg a kormánypárt emlőin hizlalja magát mindenféle politikai elkötelezettség nélkül.

Kinek az érdeke ez a helyzet?
Hát annak, aki bármikor mozgósítani tud kétmillió szavazót, hiszen ha a politikusok és a pártok ilyenek, akkor el sem érdemes menni szavazni, mert emberek közül kellene választani az élő isten meg a másik pártban található, ugye.
Így aztán csak a pártelkötelezettek választanak, a többiek meg otthon büszkék magukra, miközben hatalomban tartják azt, aki a seggüket vidáman rugdossa, és úgy épít a butaságukra, mint a legszilárdabb vasbeton alapra.
Viszont ők a civilek, akik a sors kiszolgáltatottjai, mert a pártok – és főleg a kormánypárt – azt csinálnak velük, amit akarnak, tehetetlenek ellene.
Pedig a pártok a választók kiszolgáltatottjai, akik azt csinálnak velük, amit akarnak, ha éppen akarnak,  már persze, ha felismerik az érdekeiket és az erejüket.

Hát, ezen kellene dolgozni, nem pedig a valóságos viszonyok elkendőzésén, mert az nem vezet sehova, pontosabban a diktatúrába vezet.
Le kellene állni, még időben…

:O)))

2014. november 5., szerda

VIDA ILDIKÓ NE MONDJON LE

Vida Ildikó mondjon le?
Nem, Vida Ildikó ne mondjon le!
Lemondani annak kell, aki olyan cselekményt követett el, mulasztott, vagy mellyel beosztásánál fogva olyan kapcsolatban állt, melyet törvény nem rendel büntetni, de a jó erkölcsbe ütközik, vagy a képviselt szervezetet olyan színben tünteti fel, mely felveti az irányítás szakszerűtlenségének kérdését.
Olyan dologért, melyért személyes büntetőjogi vagy fegyelmi felelősséggel ugyan nem tartozik, de melyért vállalja az általa irányított hatóság bármely alkalmazottjának bármely tettéért, mulasztásáért az erkölcsi felelősséget.
Ilyen például az, ha egy rossz döntés miatt a vonat belerohan egy állomáson a várakozó utasok közé, összedönti az állomásépületet és negyven halottat kell kibányászni a romok közül, de nálunk szigorúbb világokban ennek súlyosabb következményei is lehetnek, például a japán vasutakat felügyelő miniszter akár fel is vághatja a hasát.
Mindenesetre nem megy el előtte nyaralni a barátnőjével.
Így hát Vida Ildikó ne mondjon le.
Hát akkor mit csináljon szegény Elnökasszony?
Ugye fonóba már nem járhat, libatollat se foszthat, combjai közé kapva a gágogó áldozatot, tán tépést még csinálhatna a botrány sérültjeinek, de arra is olcsóbb megoldásokat kínál a kötszeripar, így éppen azt csinálja, amit a felettese megparancsol neki: bujkál, kussol és sunnyog, majd kis idő után beismer.


Akkor ugye az ő ügyét tisztáztuk, de valamiért mégis mindenki azt zengi kórusban, hogy Vida Ildikó mondjon le, ami – ennek utána beláthatjuk – teljesen helytelen cselekedet lenne.
Mert ennyi erővel mondhatnánk neki azt is, hogy vágja fel a hasát, jóllehet a dolog felettébb igazságtalan lenne, hiszen van őneki főnöke, aki ellátja őt irányelvekkel, hát kövessen el ő mataharit vagy mit is a papírvágó késével, közvetlenül az után, hogy megkapta szegény Vida Ildikó tájékoztatását az ügyről.
Varga Miska monnyon le?
Amúgy talán indokolt is lenne, hiszen azért nem mindennapi ügy, hogy a világ egyetlen szuperhatalma megüzente, hogy országunk legfontosabb pénzügyi szervezetének vezetője korrupció vádjával ki lett tiltva Amerikából.
Sajnálnám pedig Varga Miskát, hiszen olyan rokonszenves kinézetű, mint Don Quijote, csak Sancho Pansa hiányzik mögüle, habár az ő pocakos árnyéka már így távolból is felsejlik a korrupció ködében…
De hát tehet arról a Miska, hogy makulátlan előéletű (beosztottja korrupciós ügybe keveredett?
Mit keveredett, végrehajtotta a parancsot, ahogy illik!
Merthogy – mint tudjuk - Donna Ildikó szintén tagja volt a neves kollégiumnak, mely Magyarországon lenyomja Oxford snassz Balliol College – ét is, és egyelőre csak remélni lehet, hogy tagjainak egyen-nyakkendőjét előbb-utóbb megfonhatja a szorgos magyar nép.
Ez a pozíció igen erős, mintha hajdan valaki Lenin mellett állt volna az Aurórán…
Hogy Miska lenne a felelős?
Ugyan, hiszen ő még csak nem is caporegime a Családban, egyszerű contabile, akinek semmiféle döntési jogosítványa nincs, van őneki főnöke, aki nélkül szellenteni sem mer, nemhogy utasítani bárkit is a Családban…
Hát akkor ő kövessen el szeppukut?
Nem lenne igazságos, hagyjuk őt is életben!
Már persze csak addig, ameddig hallgat, mert ha beszél, könnyen leeshet neki is a létrája a kocsi tetejéről, drótozza oda bármennyire is gondosan…

Akkor, ugye az ő ügyét is tisztáztuk, akkor hát ki marad hátra?
A Consigliere nem jöhet szóba, ő csak jobbnál jobb tanácsokat ad, ha van ideje két nyugdíjas-hasbarúgás között, marad hát felelősnek maga a Don.
Ez a szép tulajdonképpen a diktatúrákban, hiszen a mi diktátorunk is olyan, mint hajdan az Illetékes Elvtárs volt, csak rajta ma nem mer senki röhögni, mint Koltai Róberten hajdanán.
Merthogy a létra, ugye, meg a hirtelen felindulásból elkövetett szívroham, meg a két rendőr között elkövetett öngyilok, ugye, melyek közül egy sem fűződik konkrétan senki nevéhez, de azért jobb félni, mint megijedni…
Nem kell itt más felelősöket keresgélni, a műfaj maga zárja ki ezt az opciót.
Diktatúrákban ugyanis minden kérdésben a diktátor dönt.
Ha ő úgy dönt, hogy stratégiai megállapodást akar kötni a rohatt népnyúzó multival, akkor az rohanjon farokfelcsapva kötni, ha kell, akkor akár vitézkötést is, különben baj lesz ám!
És támogassa az alapítványt - majd megmondjuk melyiket -, meg rendeljen drága tanulmányokat a kijelölt tudós társaságtól, szóval csurogjon az az arany visszafelé dús sugárban a megfelelő zsebekbe!
Ha viszont valaki az ő tudta nélkül akar stratégiai megállapodást kötni, akkor annak annyi, hiszen már ellenzéki vezető korában megmondta a sukorói beruházás ügyében vele tárgyalóknak, hogy rosszallja, hogy a kormánnyal egyezkedtek, hiszen szerencsejáték-ügyekben is ő az illetékes, és aki nem vele tárgyal, az pórul jár.
Ez is történt.
Átmenetileg.

Most meg belőle lett átmeneti, mint egy kabát.
Átmenetileg még ő a miniszterelnök, de a helyében már elkezdenék töprenkedni azon, hogy milyen polgári foglalkozást válasszak Tonga szigetén.
Talán esélyes arra, hogy lenyomja Musashimaru Koyo tongai származású sumo-bajnokot, alkatilag mindenképpen.
Gondja nem lesz, hiszen a mai király elődjének és bátyjának, V. György királynak Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök a Don előterjesztésére odaadományozta még  2011-ben a  Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét „a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvétele érdekében végzett tevékenysége és a magyar ENSZ BT-kampányhoz nyújtott támogatása elismeréseként.”

Szóval,  ha valakinek, hát neki azonnal le illene mondania, de hát erre ne is számítsunk, a Mi Vezérünk, Napunk és Csillagunk nem járt illemhelyre.
Viszont jussanak eszünkbe azok, akiket soha be nem igazolódott vádakkal pórázon vezetgettek fel-alá, tönkretéve életüket örökre.
Ami azt illeti, ha Fapál államtitkár és a többi megalázott megérdemelte ezt a bánásmódot, akkor az lenne a helyes, hogy se Vida Ildikó, se Varga Mihály, se Orbán Viktor ne mondhasson le, hanem tegyenek ők is egy-két délceg lépést vezetőszáron, a legfőbb ügyésszel kéz a kézben, merthogy neki is lett volna ebben az ügyben dolga.
Aki azt követeli, hogy Vida Ildikó mondjon le, az elkendőzi a lényeget.
Orbán Viktor mondjon le.
Utána lehet vádat emelni az egész banda ellen…
Csak sorban, sorban, mint a kuplerájban...

:O)))


SZERESSÜK EGYMÁST, GYEREKEK?

Ha csak kicsit is le szeretnénk egyszerűsíteni a pártok és politikai szervezetek egymáshoz való viszonyáról vallott nézeteinket, hát akkor a klasszikus mondattal élhetünk: Szeretni egymást? Lószart, Mama!
Pedig szeretni olyan édes, miként erről a Luxemburg grófjából is értesülhettünk hajdan.
Azért jutott eszembe ez a dolog, mert ismét kitört a gyalázat szegény Kiss Péter utódjának megválasztása kapcsán.
A szocialisták jelöltet állítottak, a többi, magát demokratikusnak tartó párt meg az első adandó ürügy kapcsán megkezdte a kihátrálást a jelölt mögül.

Nem, nem mondták azt, hogy ne szavazzatok rá szimpatizánsok, nem álltak be a jobboldal mögé, csak csendesen fanyalogva kinyilvánították, hogy a jelölt nem az ő jelöltjük, ők meg nem állítanak jelöltet,  a szocialisták helyi jelöltjét meg nem támogatják.


A jobboldal természetesen megtalálta, hogy mivel lehet a jelölt karakterét vidáman gyilkolászni, ez hozzávetőleg azzal van egy súlycsoportban, mintha egy hetvenéves embernek felrónánk, hogy részt vett harminc évvel ezelőtt egy november hetedikei ünnepségen.
A dolog logikus, a „Szovjetunió”, „Lenin”, „KGB”, „ügynök”, „orosz” kifejezések a jobboldali harcimarcik részére remek hívószavak is egyben – amikor a politika műveltségéről elhíresült jobboldali szavazómassza meghallja ezeket, akkor felkapja rá a fejét, mint katonaló a trombitaszóra és folyamatos halálhörgéseket hallat.
Nálunk például a rendszerváltás után átkeresztelésre került a tíz négyzetméteres Dosztojevszkij tér is, de meg is érdemelte a rohatt komcsi a sorsát, leszedtük az utcanévtábláját a villanyoszlopról, vagyunk mi muszkavezetők?
Naugye.

Szóval, a pártszakadások általában mély érzelmi nyomokat hagynak a szakadtakban, onnantól kedve örök harag, nincs haverfelvétel, régi barátok mehetnek a levesbe, de az új barátokra is gyanakodva nézünk, mert belőlük is régi barátok lesznek előbb-utóbb, oda kell érzékenyen figyelni az életre.

Ez egy olyan ország, ahol vagy egyszerre lépsz a többiekkel, vagy botorkálj magányosan szociális temetésed felé, nem állnak szóba veled.
Ha együtt kellene hazatolni a kenyereskocsit, hát dögöljön éhen inkább a család, mint hogy ezekkel együtt toljuk.

Ha ez a helyzet megállna az egérszürke mezei párttag szintjén, hát egyszerűbb lenne a dolog, de nem áll meg, sajnos, itt pártelnökök és komoly pártpolitikusok is acsarkodnak sértetten, mintha óvodások lennének.

Mert nem szeretjük egymást, mert itthagytak/elutáltak bennünket, mert mindahányunkat manipuláltak, mi meg hagytuk magunkat manipulálni, és falat húztunk a közös lakásban, hogy ne is lássuk egymást.
De – természetesen - azóta is egyre csak egymást figyeljük és irigyek vagyunk arra, ha a másik átmenetileg könnyebben veszi a levegőt, ahelyett, hogy azonnal megfulladna a rohadt áruló.

Tudom én, az ellenségképzésnek közösségformáló ereje van, aki ezt nem hiszi, az nézze kicsit Orbán vitézkedését, aki életében még nem volt öt percig sem ellenség nélkül, de szép ember is lett belőle, sukár a csávó, csak a nyelvét lengeti időnként, de hát ezt teszi a teve is szerelmi vallomásként, akkor miért is rónánk fel neki?

És hát, ha választani lehet, hogy a legyengült antilopnak (és nem csak az anti…) a hiéna legyen az ellenfele, vagy egy másik kérődző, hát igen hülye tehénnek kellene lennie annak, amelyik leszármazottai fennmaradását a hiénával való ellenségeskedésre építi.
A túlélés kulcsa, hogy jól válaszd meg ellenségedet, vagy sutyiban egyezz ki a hiénával, akkor hosszú életű leszel a politikai szavannán – pártod már régen nem lesz, de te még mindig ott rághatod a füvet zavartalanul, esetleg egyszer-egyszer a látszat kedvéért megiramodva.

Száz szónak is egy a vége, a szocinak nem kell szeretnie a DK-t, a DK-nak nem kell kedvelnie sem őt, sem a többi demokratát, azok meg hadd utálják nyugodtan mindkettőjüket - a lényeg, hogy egyetlen dologban értsenek egyet: a diktatúra lebontásának minden mást megelőző programjában.

Ha ebben egyetértenek, akkor viszont dolgozzanak is ennek megfelelően, mert csak ez vezethet hosszú távon eredményre.
Most például elméleti esélye van Orbán parlamenti kétharmadának felszámolására.
Kis rés a diktatúra pajzsán, hát azonnal bele kellene tolni a feszítővasat és azon dolgozni, hogy az a pajzs tovább már ne érjen semmit.
Aki nem ezen dolgozik, hanem sértett pofával moralizál, az egy marha.

A II. Világháborúban Churchill, aki természetesen vad antikommunista volt, képes volt szövetségre lépni Sztálinnal, pedig hát éppen rossz politikusnak nem volt mondható.

Így aztán felismerte a fontossági sorrendet, majd a győzelem után kifejtette véleményét a kommunista világról, de nem keverte a sorrendet, még véletlenül sem.

Nincs formális megállapodás a szocialistákkal, mert Tóbiás keménykedik?

Kit érdekel, ő sem volt véletlenül vegetált húsz évig a harmadik vonalban, nem kell vele törődni – de a pártja jelöltjét akkor is támogatni kell, ha a molinóra azt írja, hogy forró szívvel, hideg fejjel akar győzni a Horthy-restauráció és a szegényellenesség ellen vívott harcban.
Nincs helye a nyafogásnak, fanyalgásnak, sértődösködésnek - a célt kell szem előtt tartani.
Egyetlen liba sem lesz kövérebb attól, ha a többi csontsovány.

És kár a régi barátságokat felszámolni azért, mert a pártvezetők pozícióharca más-más táborba sodort bennünket, ideje valahogy beletörődni, hogy nem kell nekünk mindenben egyetérteni, ezt hagyjuk meg az ellenfélnek.

A baloldal már MSZMP korában is arról volt híres, hogy békésen vitatkozva, de megfértek benne mindenféle szellemi irányzatok, és bár ma már jobb, ha demokratákról beszélünk, mégis jó lenne, ha az elv maradna: külön pártokban, de egységesen harcolnánk a diktatúra ellen.
Aztán, majd ha győzünk, el lehet mondani azt is, hogy mit kínálunk mást a társadalomnak, mint a többiek.

De addig együtt kell haladni, még ha ezt egyes pártvezérek nem is szeretnék felismerni, ha meg akarnak alkudni a hatalommal, ha csak a saját pozíciójuk a fontos.

Volt már itt példa arra, hogy a pártok tagjai felülbírálták a pártvezérek torzsalkodását, ha kell meg kell ismételni ezt, akár helyi szinten is.
Ezen kell dolgozni Újpesten és Veszprémben is, és a jövőben mindenhol az országban…
Olyan nehéz ezt megérteni?

:O)))

2014. november 4., kedd

ERKÖLCSI MAGASLATOK

Már megint csapágyasra forgatják a szemüket néhányan, és kötelességüknek érzik állást foglalni egy olyan ügyben, melynek a jelentősége nulla, csak az ő fellépésük emeli meg a dolgot kommunikációs magasságokba.
Igen, már megint a sajátjaink, mert, hogy a politikai ellenfél mindent megtesz Újpesten szegény Kiss Péter szocialista utódjának megválasztása ellen, az rendben is van, ez a dolga, és hogy gusztustalanul teszi a dolgát, ehhez már hozzászokhattunk az évek során.


Hogy a mieink sem képesek normálisan viselkedni, az sem vadonatúj dolog, de hogy éppen egy vesztett választás utáni első megmérettetésen látják célszerűnek fokozni a vereség mértékét, ez azért vicces – lássuk Uramisten, mire megyünk ketten.


Horváth Imréről szól a történet, akit pártja, az MSZP országgyűlési képviselőválasztáson indít Újpesten, és akiről kiderült, hogy 1984-ben, mint határőr tiszt részt vett a hajdani Szovjetunióban egy öthónapos tanfolyamon, továbbképzésen.
A tanfolyamot – láss csodát – a KGB szervezte, merthogy a határőrök abban az időben a KGB kötelékében teljesítettek szolgálatot, mint ahogy hazánkban is a Belügyminisztérium volt a Határőrség gazdája.
Persze volt a Honvédség alárendeltségében (határvadászok), az ÁVH alárendeltségében (zöldávósok) a Belügy alárendeltségében (Határőrség) - most meg éppen a Rendőrség látja el a feladatot, mely mindig ugyanaz volt - az államhatár őrzése és védelme.


Hát így esett a nagy eset, a hírbehozáshoz szükséges igazolványon is szerepel, hogy parancsnoki képzést kapott, nem volt ez szokatlan azidőtájt.
Tegyük hozzá, hogy a KGB köszöni, de jól elvolt Horváth őrnagy információi nélkül, hiszen amire kíváncsi volt, azt megkérdezte és megmondták neki a magyar szervek.
Ami Horváth őrnagyot beszervezését illeti, előbb jöhetett volna szóba még vagy tíz titkosszolgálat, a CIA-val kezdve és a Securitateval befejezve, de ami azt illeti, ők sem tarthatták volna valami jelentős trófeának az őrnagyot.


Jött a rendszerváltás és Horváth Imre még majd’ egy évtizedet szolgált, aztán elment nyugdíjba, de, mint közéleti ember elkezdett dolgozni a lakóhelyén, ahol köztiszteletet vívott ki, olyannyira, hogy 2002-től önkormányzati képviselővé választották, legutóbb a DK és az Együtt PM támogatásával és pártja alkalmasnak találta arra, hogy most országgyűlési képviselőnek jelölje.
Hogy miért éppen őt, ezt nem tudom, talán jobb lett volna, ha a jelölt fiatalabb, ha nő, ha szőke és dúskeblű, de hát ezt csak a helyiek tudják eldönteni, bízzuk ezt a választóra.
Viszont most, hogy kiderült, hogy felrikácsolt a Fidesz papagájkórusa, egyszerre csak, mint cigányzenekarban a kontrás meg a cimbalmos, elkezdett muzsikálni a két másik ellenzéki párt is.


A PM szerint utána kell nézni, hogy igazak-e a Horváth Imréről megjelent hírek, ha igen, akkor nem fogják támogatni, hogy aktivistáik részt vegyenek a kampányában.
Igazak hát, nincs ezen mit utánanézni, inkább arra törekednének, hogy jó erősen tunikán billentsék Viktort, és neki nézzenek utána, mikor szalad.


Szelényi Zsuzsanna, az Együtt elnökségi tagja közölte: önálló jelöltet nem indítanak, de az MSZP jelöltjét nem támogatják, "hozzá nincs semmi közük". Hozzátette: ami a Horváth Imréről megjelenő híreket illeti, nagyon fontos, hogy tisztázza magát.
Mit kell itt tisztázni, kedves Zsuzsa?
Szerintem semmit, ez nem egy bonyolult ügy, én még nem láttam ügynököt, aki kémigazolványt lobogtatott volna, vagy nyilvános tanfolyamon tanulta volna a szakmát – nem gyanús ez kicsit?


De a legjobban Vadai Ágnes nyilatkozata tetszett, aki azt mondta, hogy "a szóban forgó úriember" az MSZP jelöltje, a DK nem indít jelöltet ezen a választáson, és nem támogatja a jelöltet.
Vadai Ágnes, aki anno államtitkár volt a Honvédelmi Minisztériumban nem volt ennyire finnyás, amikor tucatjával vették körbe olyan katonák, akik a Szovjetunióban mindenféle többéves akadémiákat végeztek, akik Horváth Imrénél ezerszer érzékenyebb beosztásokat töltöttek be, a volt államtitkár csak most lett ennyire finnyás.


Nem is érdekelne a dolog különösebben, hiszen látszik, hogy az ellenzéki pártok nemigen képesek mit kezdeni a mai helyzettel, sötétben tapogatóznak, mint Jehova Tanúi, de ez azért meglepett.
Rendben van, a szocialisták is felettébb barátságtalanok, nagy elánnal próbálnak identitást építeni, de az ambícióik és ilyen-olyan megnyilatkozásaik most nem érdekesek.
Ami érdekes, hogy a szocialista Kiss Péter helyett demokrata jelölt kerüljön be az Országgyűlésbe, függetlenül attól, hogy ki haragszik a szocikra vagy ki nem.
Merthogy ezen a pályán a demokraták együttműködésre vannak ítélve, mondjon bármelyikük bármit.


Ha tovább folytatják az eddig folytatott széthúzó és egymást sunyin rugdosó politikát, az egyenes út a politikai halálba.
Még akkor is, ha most éppen gyűlölik egymást, ha jogos és vélt sérelmek tucatjait tudják sorolni, akkor is, csak egy cél lebeghet csak mindahányuk szeme előtt: a diktatúra lebontása, különben egytől-egyig menjenek a francba.
Tudom, könnyebb az igét hirdetni, mint ragozni.
Azért meg lehetne éppen próbálni.

:O)))


2014. november 2., vasárnap

SZEX KOTTÁBÓL, VEZÉNYSZÓRA


Kezd az ország falanszterré válni, Orwell zokogva és térden állva kéri a receptet Orbántól, az egész ország egy nagy túlélő-show, melyben minden nap bátorságpróbákat tart a rendező, mindannyiunk szeretett vezére Kim Vik Tor.

Nem mondom, rengeteg ocsmányságot sikerült már lenyomni a versenyzők, a zemberek torkán, a játék szereplői közül sokan már szinte meg is szerették a pofátlanságukban is elképesztő gusztustalanságokat.
Az emberek már nem is nagyon háborognak, - és itt kérem, hogy a gyengébb gyomrúak a zöld betűkkel írt  pár sort ugorják át, mert jóízlést próbáló tartalom következik – hiszen aki egy pöcegödörben reggeltől esti szart lapátol, annak már meg se kottyan, ha időnként egy vödör lóhúggyal nyakonöntik.
Ha konkrétan szeretnénk meghatározni a mai Magyarország-feelinget, talán leginkább akkor járunk közel az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a mai magyar közélet olyan, mint egy vödör takonyban egy hajszál, - abszolút undor…
 


A kontraszelekció diadala a józan ész felett az a néhány csicskás, akik körülveszik Orbánt.
Ki tudja, hogy válogatták őket, de nem a nagy eszük alapján, az biztos. Viszont küllemileg valamiféle elegáns egyformaság jellemzi őket meg a házatlan csigát - bocsi, csigabiga!
Itt van például Rétvári Bence, a nemlétező párt elnökhelyettese, aki azt találta mondani, hogy Magyarországon a polgári demokrácia jobb állapotban van, mint nyolc évvel ezelőtt volt.
2006-ban – szerinte – nem lehetett ilyen békés tüntetést tartani, az akkori kormányzat ezt „nem engedte volna", mondta.

Szóval, kedves Bence, elsősorban ami itt van, az nem polgári demokrácia, hanem diktatúra.
És nem lehet arra hivatkozni, hogy a polgári demokrácia minden kelléke rendelkezésre áll, mert a mai helyzet éppen olyan, mint amikor egy szakadt, aprópénzes-bableveses kurva apácafőkötőben ájtatos pofát vág, ha érthető a kissé profán, de kétségbevonhatatlanul helytálló hasonlat.

Ami 2006 tüntetései és a mai tüntetések közötti differenciát illeti, az nem a kormányom múlt, hanem a Fideszen, hiszen történelmileg valahogy úgy alakult, hogy a Kossuth tér hugyosai – élükön a nemzeti érzelmű magyarság egységét szimbolizáló Lanczner Satu Ferdinánddal

– valahogy mindahányan a Fidesz és csatlósai puccskísérletét támogatták, a kultúremberek meg otthon ültek – várták, hogy a rendőrség számolja fel a csőcselék randalírozását.
Namármost, aki az internetadó elleni tüntetések résztvevőit egy táborba képes terelni Lanczner Satu Ferdinánddal, az bizony szellemileg súlyos kihívásokkal küzd és szomorúan tájékoztathatjuk, hogy vesztésre áll.

Ez az ország olyan ma, mint egy társasház, melynek nemcsak a közös képviselője, de a lakói sem egészen normálisak.
Volt már szerencsém olyan házban élni, melyben a közös képviselő pisztollyal fenyegette a későn fizető lakót, emellett a kerítés festésére olyan mennyiségű zöld festéket számolt el, amennyivel be lehetett volna festeni a Szabadság-hidat három rétegben.
Amikor ezt néhányan szóvá tettük, azonnal akadt néhány idióta, aki elkezdte védeni a rohadt tolvajt, éppencsak békamenetet nem szerveztek az érdekében.
Azért csak világgá küldtük, de nem volt egyszerű.

Ebben a országban ugyanis az emberek imádják, ha megmondják nekik, hogy mit tehetnek és mit nem, első lépcsőben a munkahelyükön, később a családban és a magánéletükben is - ezért aztán imádják azt is, aki ezt megmondja nekik.
Ha valaki azt javasolja, hogy csináljátok a dolgokat legjobb belátásotok szerint, akkor teljesen összezavarodnak, oszt csak totyorognak, mint liba a jégen, tanácstalanul.
Mostanában nem szeretnék Kanadába emigrálni, így nem is írom le, hogy milyen mentalitás ez, és milyen ország az, melyben a virtuális kormánypárt második embere ezzel a mentalitással töltheti be magas pozícióját.
És van pofájuk kereszténynek nevezni magukat, jóllehet többségük már a tízparancsolatból legalább kilencet megszegett, néhányan pedig mind a tízet, valószínűleg.


Persze van bűnbánat és van feloldozás, a maffiózók pedig kissé sprőd foglalkozásuk dacára általában mélyen vallásos népek, a templom alapjába bebetonozott ellenfeleikért is misét mondatnak.
Kötelességüknek érzik, hogy szabályozzák az életed, megszabják lélegzetvételed ütemétől a legintimebb ütemig minden mozdulatod, megszabják, hogy hol a helyed, hol lesz gyermeked helye a világban – az ő világukban -, és gondoskodnak róla, hogy túl okos ne lehessél.
Ezért aztán elzárnak az információtól, hiszen az információ maga a hatalom, arra pedig nekik van szükségük.
Ameddig te az internetadó hétszáz forintján siránkozol, addig ők elmonologizálnak az  internet-szabályozás tartalmi és pénzügyi kérdéseiről.
Miközben te azt hiszed, hogy a kettő közül a pénzügyi rész az érdekesebb, azalatt ők betömik azt a  virtuális, de nagy pofádat, és elzárnak olyan ismeretektől, melyek birtokában ellentmondhatnál nekik.

Hát figyelj jól, és ne hagyj magadból majmot csinálni.

:O)))

2014. november 1., szombat

TUDATMÓDOSULT ÁLLAPOTBAN

„A finomszesz és mesterséges aromák felhasználásával készült, úgynevezett kommersz vagy pancsolt szeszes italok nagy mennyiségű fogyasztása komoly egészségi kockázatot jelent.
Ezek előállítási költsége csak töredéke a tiszta növényi párlatokénak, így kiskereskedelmi áruk is kedvezőbb.
Az új szabályozás az olcsó, mesterséges aromák felhasználásával készült szeszes italok adóját növeli, ezzel a kabinet azt szeretné elérni, hogy a lakosság kevesebb etil-alkoholt fogyasszon” – közölte az egészségügyért felelős államtitkárság a Magyar Nemzettel.

Ezek tényleg vagy hülyék vagy pofátlanok, esetleg hülyék és pofátlanok is egyszerre.
Merthogy arra azért nem vennék ciánkálit, hogy alkohol-ügyekben tájékozatlanok, legfeljebb a kommersz szeszesitalok idegenek tőlük, mióta felvitte Isten a dolgukat.
Mikor még nem voltak ekkora nagyemberek, akkor leitták az Anatómiai Intézetben a kétfejű gyerekről a spirituszt is.

Amúgy a legfinomabb alkohol nagy mennyiségű fogyasztása is komoly egészségi kockázatot jelent, a tetejében tele van etil-alkohollal, csak a károkozás e tekintetben nem annyira szembetűnő, mert aki a kommersz italtól hány, az egy ócska, szemét alkoholista, míg az, aki a Chivas Regaltól, az tisztelt főorvos úr, esetleg a képviselő úr, bohém hangulatban...
Nadehogy ezt az etil-alkohol dolgot az egészségügyért felelős államtitkárságon - a portást is beleértve - akárki is ki merte ejteni a száján, abból csak egy következtetés, hogy a magyar egészségügy kétszáz kilométeres körzetéből farokfelcsapva és rohanva menekülni kell.
Namármost a kabinet az én legszerényebb véleményem szerint szarik a nép egészségére, különben nem csökkentette volna az egészségügyre fordítható kiadásokat az utóbbi öt évben a GDP 9.1 százalékáról a GDP 8.3 százalékára, nem szórakozott volna a rokkantnyugdíjasokkal, és nem tartaná a nép negyven százalékát nyomorban.
És nem kellene a bubópestis diagnosztizálásától számítva fél évet várni az első kezelésre.

Azt sem nagyon értem, hogy a házi pálinka-kotyvasztás állami támogatása hogy fér össze ezzel az intézkedéssel, ugyanis, ha valami veszélyes, akkor a házi pálinkafőzés veszélyes, a javából.
Ott aztán az alkesz nem tétovázik, ha már nem égeti pici száját, úgy issza a rézelejét, mint a kéttéglás módszerrel itatott teve, aztán ott nem bíbelődik senki az etil meg a metilalkohol differenciáldiagnosztikájával, gallér mögé, oszt jónapot!
Tetszik piszkosul ez az aggodalom, az meg mégjobban, hogy már megint a legszegényebbek életét keseríti meg Szeretett Vezérünk.

Persze nem ez az egyetlen gond így ciklus elején, de hát ez várható is, ilyenkor jönnek a nehéz napok.
Például, akik kereszténydemokratáknak hívják magukat, ismét előhúzták a szemeteskosárból régi kedves ötletüket a boltok vasárnapi nyitvatartásának tilalmáról.
Régi gumicsont ez, de ettől még nem kevésbé hülyeség.
Jó szokásuk szerint megvédik az embereket önmaguktól és boldoggá teszik őket, ha beledöglenek is.
De a bolti eladó családja körében fogja tölteni a vasárnapot, ha a fene fenét eszik is, merthogy ezt kívánja a keresztény erkölcs: az Úr napját szenteld meg!
Még szerencse, hogy a Virágvasárnapot nem kell vezényszóra megszagolni.

De szép is lesz, ott ül majd a család a munkanélküli eladó asztala körül és nézi a tepsit, keresi benne a libát, de nem találja.
Az sem, akinek még van munkája, merthogy a túlórapénzek kiesése miatt a vasárnapi menü krumplileves lesz, paprikáskrumplival – de jó magyar étel is az!.
A nyugdíjas is örülni fog neki, mert idáig elmehetett egy hónapban akár tízszer is tíz különböző bevásárlóközpontba, ahol meleg volt, nem kellett fűtenie, ehetett is egy főzeléket, tésztát olcsón, a főzéssel sem kellett a rezsicsökkentésnek keresztbefeküdni, de legalább most majd didereghet otthon.
A fiatalok is szeretni fogják az ötletet, nekik ez egy közösségi tér volt, ahol lehet beszélgetni, nézelődni, moziba menni, így meg majd legalább erkölcsösen töltik az időt, elmennek a templomba, vagy betörni, elfoglalják magukat…
A hárshegyi mosolygót  itt nem megszüntették, hanem kiterjesztették az ország teljes területére, ami rendben is lenne, ha a betegek nem vették volna át az ápolók szerepét.

Mindenesetre iratkozzatok be gyorsolvasás-tanfolyamokra, mert kevés már az az idő, amikor azt olvashattál az interneten, amihez kedved volt.
A Vezér meghirdette a Nemzeti Konzultációt az internettel kapcsolatban, és miközben mindenki el volt foglalva az adó problémájával, egy odavetett félmondattal elmondta, hogy az internet szabályozása is napirenden van, ennél már csak az lenne félelmetesebb, ha az internet megvédéséről delirálna.
Hát nem tudom – azzal ki lehetett vinni az utcára a tömeget, hogy pénzt akartak kivenni a zsebéből, de az kérdéses, hogy az érdekelne-e ennyi embert, ha az információt veszik el tőlük, hiszen, ahogy a nóta mondja: nem tudom, nem fáj…

Hát, majd meglátjuk.
Nő fel az új nemzedék, tehetetlen és kiszolgáltatott marad-e, mit felmenői, vagy le tudja vetkőzni az egoizmusát és megérti végre, hogy az ő élete is csak akkor lesz szép és boldog, ha a körülötte élő emberek is normális életet élhetnek.
Ha megérti, tesz is érte, akkor van esélyünk, ha nem, akkor éppen olyanok leszünk, mint a vizigótok, akikről majd az itt élő népek olvasgatnak a történelemkönyvekben, jó esetben filmet csinálnak róluk, Viktor a barbár címmel.
Szép film lesz, az őrült barbár a fogai között egy Gyurcsányt tartva táncol, közben dönti magába az etilalkoholt, majd utánaküldi a romát - tölts még egyet Flóri!

:O)))