Déli, Déli Áramlat
Mi lelte a torkodat?
Az Unió megvágta
Török gyerek gyógyítja
Gázzal, csővel, nádihegedűvel...
(XXI. századi ismeretlen költő verse)
Jön látogatóba a török miniszterelnök.
Nem első eset, hogy törökkel találkozunk hazánkban, miniszterelnökből is járt nálunk már egy-kettő, habár eleinte más volt a rang megnevezése.
Nagyvezírnek hívták, aki a miniszterelnöki feladat mellett a hadsereget is irányította - a történelem tanúbizonysága szerint meglehetősen hatékonyan, így aztán szoros rokoni-baráti kapcsolatba kerültünk velük, melyre ők a mai napig büszkék.
Mi meg fanyalgunk, mert akkora maflásokat kaptunk tőlük, hogy akárhogy erőlködünk is, nehéz győzelemként kommunikálni.
A török vitézek vagy százötven évig nálunk maradtak - nem voltak valami kapkodós népek, ezalatt a magyar állam de facto szünetelt, viszont sok kis Mehemed született, akiket anyukájuk azért inkább Jóskának meg Jancsinak hívott.
Nem kellett volna ennek így történnie, de akkortájt is harcias kis micik vitték a prímet a magyar külpolitikában, így aztán Mohácsig lovagoltunk a seggberúgásért.
A külpolitikában is - mint annyi másban - csak az a harminc év volt kegyelmi állapot, mikor az ország élén egy sakkozó állt, aki legjobban a krumplilevest favorizálta, habár állítólag a grízestésztát szerette, lábosból villázva...
Február végén Budapestre jön Ahmet Davutoglu kormányfő, és a látogatás keretében megrendezik a két kormány magas szintű stratégiai tanácsának következő ülését.Természetesen a baráti kapcsolatok erősítése céljából érkezik, de tulajdonképpen - bár mindenki szemérmesen hallgat róla - ez egy zenekari próba lesz: a résztvevők elkezdenek Putyin kottájából játszani.
Persze lehet ez ellen ágálni, csak felesleges, ha már szopni kell, hát szopjunk méltósággal, büszkén, feszüljön az a mell, horpadjon be a putyini homlok, ha már gáz van - pontosabban gáz kell legyen, ha belepusztulunk is.
Merthogy ha nincs gáz, akkor abba pusztulunk bele, hiszen már ez a jelenlegi szituáció is elkeserítő.
Ha gázt akarunk, akkor a jelenlegi felállás szerint nekünk kell megépíteni azt a csővezetéket, melyet a Déli Áramlat esetében Vologya épített volna meg, márpedig egy ilyen vezeték költségei erősen elvonják a pénzt a fontosabb beruházások, úgymint a vecsési ötvenezres stadion és az Olimpia előkészítése elől - még szerencse, hogy a legfontosabb stadion már készen áll Európa szívcsakrájában, Felcsúton.
Amikor kiderült, hogy a Nabucco után a Déli Áramlat is kútbaesett, és ezt a Mi Micink az újságokból megtudta, kedvenc külügyminisztere, mint a kengyelfutó gyalogkakukk rohant Ankarába, hogy le ne késsen a fallikus szimbólumnak is tekinthető cső végéről.
Ennek a nagy kapkodásnak az eredménye a jelenleg tervezett látogatás, mely arról szól majd, hogy milyen feltételekkel kaphatjuk a tranzitot, merre vezet a gáz további útja, hány kilométer vezetéket kell nekünk felépíteni ahhoz, hogy sütőbe tudjuk tolni a libát, miután heves ellenállását legyűrtük, mint ukránok az oroszokat.
Természetesen van még egy-két bizonytalansági tényező, nevezetesen a finanszírozás kérdése, merthogy az Unió még feszenghet egy kicsit.
Politikusai számára ez a kérdés akkor válik majd fontossá, mikor a csővezeték vége elér a görög-török határig és Vologya elzárja az Ukrajna felé vezető gázcsapot, addig még reménykednek, hogy kitör a Kljucsevszkaja Szopka, esetleg az ukránok bevonulnak Moszkvába, vagy Putyinon elhatalmasodik frissen távdiagnosztizált autizmusa, melynek következtében tizenkétjegyű számokat kezd fejben, hibátlanul összeadni, majd ezeket írja be a mindenféle szerződésekbe - belegondolni is rossz.
Nagy marha volt, aki belekötött az oroszokba, de már mindegy, úgyhogy majd Reménységünk odalök Putyinnak egy papírt meg egy ceruzát és felszólítja, hogy írja: milyen feltételekkel veszünk ezentúl tőle gázt.
Miután az amerikai diplomácia is hasonló ügyességgel kezeli a kérdést, továbbá Merkel és társai némi spéttel rájönnek, hogy ebben a partiban ők nem vadászok, hanem nyulak, könnyen meglehet, hogy célszerű lesz gyakorolni a két élére állított lábasban való főzést az udvaron - ott úgyis melegebb lesz, mint a szobában.
Merkel egyébként is úgy kezeli a törököket, mint a hímes tojást, hiszen a török kisebbség komoly politikai tényező Németországban, emellett nyilvánvaló, hogy ezzel az attrakcióval a törökök fegyvert kaptak a kezükbe az Unióval való tárgyalásukhoz.
Az Unió ugyanis évek hosszú sora óta hitegeti Törökországot a csatlakozás lehetőségével, de mindig talált valamit, ami miatt az ügy az adott pillanatban éppen nem volt aktuális.
Mindenesetre Törökország iszlám állam, mely nem mindegy, hogy a jelenlegi politikai helyzetben hogyan közelít ehhez az újabban divatos vallási tébolyhoz, lévén övé a térség legerősebb hadserege.
És akkor a kurdok helyzetéről mag Szíriáról még nem is beszéltünk...
Nem könnyű egy ilyen helyzetben lépni, egyetlen rossz lépés is végzetes lehet, márpedig aki aknamezőn táncolni akar az idióta.
Na, éppen ilyenből van nekünk egy darab készleten, a tánckarával együtt, - hát, eddig sem volt egy Flatley.
Imádkozzunk, én már azt se bánom, ha közben Mekka felé kell fordulni, csak ne okozzon helyrehozhatatlan károkat.
Persze erre garancia nincs.
Insallah...
:O)))
Ez még csak az első hullám, a java még hátravan.
Jönnek a koszovói albánok hosszú, tömött sorokban, jönnek az afgánok és jönni fognak még utánuk sokan mások is, mint ahogy elindultunk mi is nyugat felé.
Jelenleg még nem vagyunk célország, egyelőre csak tranzit-ország vagyunk, de könnyen válhatunk célországgá is, hiszen akik jönnek, azok olyan nyomorból érkeznek, ahol még a hazai nyomor is maga a jólét, és akkor még Fekete-Afrika el sem indult.
Nem könnyű a népek vándorlásának korában élni, különösen akkor, ha a vándorlás nem etnikai alapon történik.
Annak idején könnyebb volt a helyzet, egy komplett nép kerekedett fel, a hét vezér közül a fővezér - Orbán fia Álmos - kiadta a parancsot, erre mindenki szedte a jurtafáját, hóna alá csapta a libáját, felült a lovára és elindult, de vitte magával részben a hazáját is, hiszen a haza csak részben a föld, a táj - ennél talán többet jelent a nyelv, a szokások, a közös múlt, a közös hit, a közösség.
Aztán addig lovagoltak, míg egy erősebb nép orrba nem vágta őket, akkor megpróbáltak nyugton maradni, ami azóta sem sikerült.
Amiért vándorolni kellett, az általában egy erősebb nép baráti felszólítása volt, melynek következményeképpen a népvándorlók is felszólítottak egy szomszédos népet, hogy menjen odébb - ha nem voltak képes a konstruktív együttműködésre, hát a férfiakat nemes egyszerűséggel kiirtották, nőiket ágyasaikká tették, szentélyeiket lerombolták, papjaikat meggyilkolták.
Volt, hogy nyertek, volt, hogy vesztettek - az új világ tűzben, vérben és mocsokban született.
A magukat kulturáltnak tartó népek lettek az első áldozatok, mert nem volt meg bennük az a vadság és kegyetlenség, mely a harcot oly sikeressé teszi.
A kor véleményformálói hosszasan vitatkoztak azon, hogy szabad-e az elfogott barbárt fűtetlen cellában tartani, mígnem egyszer azt vették észre, hogy a város kapui előtt ülnek a réten és azt szemlélik, hogy az ellenség kissé büdös és koszos harcosai hogy állnak sorban feleségük és lányaik széttárt combjai között.
Aztán meghaltak, anélkül, hogy lelkiismereti dilemmájukat feloldották volna.
A mi korunk abban különbözik őseink korától, hogy a népvándorlásra többnyire gazdasági okokból kerül sor.
Persze ez sem új jelenség, mi is részt vettünk már ilyesmiben.
A Rákosi-kor kilátástalansága miatt - az ötvenhatos sajnálatos események adta lehetőséget kihasználva - kétszázezren kerekedtek fel, ezek kilencven százaléka gazdasági okokból - habár aztán új lakhelyükön közülük sokan már szabadságharcossá érettek.
Napjainkban - az Aranykor következményeként - ennek mindössze a háromszorosa vágott neki a világnak, mert úgy értékelte, hogy ezt az egyetlen életét nem szeretné Viktor falanszterében végignyomorogni.
A mi kivándorlóink máshol gazdasági bevándorlók, de ez persze csak a liberálbolsevisták szerint van így, merthogy - miként a Vezértől megtudtuk - amikor erről beszélünk, akkor az európai közösség, egy egységes gazdasági tér tagjai vagyunk, ahol nincs ki meg bevándorlás, csak az a baj, John Fletcher nottinghami öntőmunkás ezt másként tudja.
Nálunk is van bevándorlás, de ez többnyire korszerűen, virtuálisan történik.
Az állampolgárság megadásával nagyszámú új honfitársunk született, akiknek egy része költözött csak ide, egy része meg csak a nyugdíját veszi fel nálunk, míg a maradék mindössze arról szavaz, hogy ki vigyázzon a mi pénztárcánkra.
Aki ideköltözött, azok közül sokan már tovább is álltak a Csalagút irányába menetelve, mert nem szeretnek Ceausescura emlékezni, márpedig itt egyre több dolog emlékeztet a megboldogult Conducatorra.
A Mici ezt a helyzetet használja fel arra, hogy új ellenségeket találjon, merthogy ellenségek nélkül nem élet az élet, legalábbis az ő politikai élete ellenség hiányában fogy, mint a spinningező liba.
Az új ellenség a bevándorló, aki az ő földi paradicsomára feni a fogát, és aki ellen fel kell lépni, gyökerében fojtva el elburjánzását.
És fel kell venni a harcot a multikulturális világgal , általában az idegenekkel - Szent István meg le van szarva.
Tulajdonképpen érthető ez a dolog, hiszen annak aki lop, maga a rémálom, hogy elfogy a préda, márpedig a gazdasági népmozgások megállításához gazdasági módszerek kellenének.
Nevezetesen, biztosítani kellene a népek megélhetését saját szülőföldjükön.
Fegyverkezni, háborúzni egyszerűbb és kifizetődőbb.
A Vezér pedig imád háborúzni, eléggé gátlástalan és erőszakos is, úgyhogy most belevágott ebbe a saját kis kereszteshadjáratba.
Ennek során összemossa a bevándorlást - melynek célországa mi lennénk - a tranzit-szereppel, melynek során az afgán menekült átutazna az országon, ha lehetne.
Mivel Magyarország a schengeni megállapodás alapján az Unió külső határa is bizonyos viszonylatokban, ezért a mi feladatunk a menekültek, átutazók megállítása, ami rendben is van.
Nem egyszerű feladat, most derül csak ki, hogy mennyire rövidlátó lépés volt a Határőrség beolvasztása a Rendőrségbe, de ez már késő bánat.
Az tény, hogy a bevándorlást szabályozni kell, az illegális bevándorlókkal szemben is fel kell lépni, de az is tény, hogy ez ma még nem akut probléma, úgyhogy hisztériát, és olyan látszatot kelteni, hogy a határon elfogott menekülők potenciális bevándorlók - hazugság.
Ez csak arra kell, hogy lehessen valaki ellen védekezni, hogy a társadalomnak ne jusson eszébe se ellene védekezni, hogy legyen kire az elhatalmasodó betegség gyűlöletét fröcsögni.
Kellene valami jó ötlet, de nincs.
Míg Simicska szánkózik, addig matracra sem kell vonulni a katonáknak, hátha meggondolja magát, esetleg az Alpokban agyonveri magát hólánccal, vagy beleszánkózik egy szakadékba.
De ha ez a probléma meg is oldódna, még mindig itt van Vologya, és lehet, ő is egy kövér dossziéval érkezik, mint Lázár az RTL-hez.
Ez az Angéla sem megbízható, még a szókincse is hiányos, nem tud mit kezdeni az illiberális kifejezéssel - hát mit lehet várni az ilyentől?
Szegény, szegény Mici, csak bele ne bolonduljon a gondokba!
:O)))
Ezúttal Simicska Lajosnál, akiről írni már volt szerencsém.
Oka volt ennek, nevezetesen az, hogy vazallusait elszipkázta Viktor, merthogy elhatározta, hogy ő - egyéb cézárságain túl - médiacézár is lesz, nem teszi ki magát annak, hogy hajdani barátja mondja meg hű népének róla a frankót.
Így aztán eljött a hosszú kések éjszakája, Simicska alvezérei - főszerkesztők, elnökök, miegyebek - kaptak Orbántól egy olyan ajánlatot, melyet nem lehetett visszautasítani, és a kissé ingerlékeny médiacézár reggel érdekes helyzetre ébredt.
Hozzávetőleg úgy érezhette magát, mint Julcsa, aki hajnaltájt arra ébred, hogy az aratóünnepet az ő csupasz segge körül tartják a szérűn, és csak lassan rémlik fel neki, hogy éjjel - még a borozgatás előtt - Miska megígérte, hogy lehúzza róla a bugyit.
Mindenesetre, Simicska, mikor ráébredt a helyzetre, nem sokat tétovázott, lévén operatív természettel megáldva - melynek mellesleg igen sokat köszönhetett a Fidesz.
Nekilendült, és egy nekifutásból mindenkit kirúgott és leváltott, azokat is akik már lemondtak vagy felmondtak, emellett visszavette a strómantól a tulajdonát, és közben némi emocionális túlfűtöttségről tanúbizonyságot téve, de láthatólag nagy kedvvel nyilatkozgatott.
Olyan volt, mint a könyvelő, aki megnyerte a lottó ötöst, és most bemegy a munkahelyére és mosolyogva felajánlja osztályvezetőjének, hogy tehet neki egy szívességet, de akár kettőt is, mert igény esetén hajlandó megfordulni is.
Közben tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy kik is tulajdonképpen volt beosztottai, és ha már így szóbakerült, kicsoda-micsoda is a Mi Vezérünk, minekutána csak az elhűlt újságírók visszakérdezéseit lehetett hallani: Mici?????
Nem hezitált, a nagy sikerre való tekintettel többször is elismételte, hogy hajdani barátja még a zigóta-állapotig sem jutott el, konkrétan egyelőre még csak csapkod a farkincájával, de reátalálása egy életerős petesejtre még hátrébb van.
Futtában kinevezte az árulók utódait, rendelt néhánytíz méter zongorahúrt, megvásárolt egy mészárszéket a megfelelő számú húskampóval, majd átmenetileg visszavett a tempóból.
Az általa tulajdonolt médiumoknál az élet ment tovább, - mint tudvalevő, egy jó főnök elhunyta is csak hónapok múltán tűnik fel a beosztottaknak, jelen esetben a leselejtezettek hiánya, ha nem mondja meg nekik, talán soha fel nem tűnik nekik.
Szóval, történelmi napok jönnek a jobboldali magyar média történetében, merthogy Süsü az állami televízióra épít, melyet szeletelőkéssel szaporít, a szeletek tetejére pedig díszítésként oda fogja pottyantani a most átadólistára tett csapatot, arra gondolván, hogy hihetetlen tehetségükkel majd átveszik a közbeszéd irányítását, míg Simicska médiabirodalma az állami megrendelések híján hamarosan összeroppan.
Én nem lennék ebben ennyire biztos, a nyomtatott sajtó tekintetében biztosan nem, mert a homo újságolvasusz a tradíciók híve, ha rászokik egy lapra, akkor idő kell hozzá, mire rájön, hogy már régebb óta a zöldségtermelők lapját olvassa az Újkommunista Kiáltvány helyett.
A televíziók esetén is ez a helyzet, a Hírtelevízió nézője csak alkalmilag, borzongani kapcsol át az ATV-re de aztán szemlesütve odébb is áll, mint akit pornónézésen kaptak.
Mindenesetre ezzel ismét szaporodott azon televíziók száma, melyek műsorukban boldogan mondanak véleményt Vezérünk hozzáértő kormányzásáról, az ország kiemelkedően jó helyzetéről és népünk felhőtlen boldogságáról.
Hogy miért nem látom kilátástalannak Simicska harcát Orbán ellen?
Leginkább azért, mert a közmédia természetesen magán viseli az állami szervezetek összes szép jegyeit: nagy, tohonya, lassú alkalmazkodóképessége nem teszi alkalmassá a szép harctéri szereplésre, olyan, mint egy csatahajó, míg Simicska médiája olyan, mint egy rakétacirkáló, mire észlelik a jelenlétét, már bugyborékolnak is lefelé a Mariana-árok mélye felé.
Reggel történt a zendülés, de délre már fel is harsant a kiáltás Simicska hajóján: kapitány a hídon!
Orbán médiája jelenlegi állapotában nulla, a köztévé egy még mozgó hulla, és még jó darabig az is marad.
Lehet bele dönteni a pénzt, ez a média világában kevés, a sikeres tevékenységhez ott kell kreativitás és szorgalom is, ahol pedig a kreativitás csúcsa Habony Árpád fejetetején lelhető, hát, ott bizony nehéz napok is jöhetnek.
Természetesen hiba arra számítani, hogy ettől kezdve a Magyar Nemzet folytatásokban fogja közölni Zoja Kozmogyemjanszkaja titkos naplóját, de az nem elképzelhetetlen, hogy a hangvétel veszít szélsőségességéből, tárgyilagosabb és korrektebb lesz, miközben a média ekevasa úgy szántja Orbán hátát, mint hajdan a Rába-Steiger görgősekéje a szent magyar anyaföldet.
Simicska természetesen megideologizálta szent felhorgadását, mondván, hogy a választások előtt már elfordult Orbán elképzeléseitől, merthogy ő minden ellenkező híresztelés dacára hajdan demokratikus országról álmodott.
Ne zárjuk ki ezt az opciót se, de azért, ami azt illeti, felijedhetett volna előbb is.
Mi meg ragaszkodjunk materialista gyökereinkhez és ne tévesszük szem elől azt, hogy a világot az érdekek mozgatják.
Jelen esetben is első a megszerezhető libacomb, utána jön csak az ideológiai szilárdság.
De ez esetben az érdekek egybeesnek, Orbánt el kell távolítani, és ennek érdekében igen jól jöhet ez a lépés, merthogy a demokratikus oldalnak legfeljebb iskolai füzetekről leáztatott vignetták állanak rendelkezésre nézetei terjesztése céljából - pragmatikusan kellene kezelni ezt a kérdést.
És várni, míg Orbánt maga alá nem temeti az a nagy kupac, melyet személyesen volt oly kedves idecsinálni az ország közepére.
Addig is nézzük bizakodva újabb és újabb mutatványait, figyeljük, hogy próbál kicsúszni minden szorult helyzetből és csóváljuk a fejünket: Mici, Mici, rossz vége lesz ennek.
Azért a Dunába ne dobjuk, hát hiányzik nekünk egy randapofájú sellő?
:O)))
Hát nem volt hiábavaló Mezőkövesdre utazni a Fidesz-frakciónak, a kénes víz sokat hozott rajtuk.
Hülyébbek, mint valaha is voltak.
Állítólag javaslatot tettek a kormánynak egy új, nagy budapesti kórház felépítésére.
"A Fidesz-KDNP frakciószövetség felkérte és felhatalmazta a kormányt arra, hogy az ehhez szükséges anyagi forrásokat - európai uniós pénzek felhasználásával is - teremtse elő, döntsön az új intézmény helyszínéről és felépítésének ütemezéséről."
Remek javaslat, méltó hozzájuk, éppoly eszetlen, mint ők maguk.
Gőzerővel folyik az egészségügy szétverése, Molnár Lajos exminiszter elképzeléseiből kiemelték, ami kellemetlen és kiradírozták, ami eredményt hozott volna, az egészet narancssárgára festették és most elégedetten szemlélik az intézmények csendes torzsalkodását.
Haladunk előre.
A módszer a maffia módszerére emlékeztet - az áldozatokkal megásatják saját sírjukat, sorbaállítják őket a gödör szélén és már csak a vezényszót kell kiadni - egy lépést előre lépj!
Folyik a huzakodás a kapacitásokkal kapcsolatban, az intézmények eldönthetik egymásközt, hogy kinél milyen orvosszakmai munka szűnjön meg, aztán amikor már nagykeservesen megegyeznek, akkor közlik velük, hogy úgy három közepes kórházra való finanszírozás elvonásáról is döntsenek - mintha a döntésre illetékesek így akarnának kibújni a döntés felelőssége alól.
Aki valaha is olvasgatott már egy keveset az egészségügyről, az pontosan tudja, hogy a problémák zöme Budapesthez kötődik, és máshol nem is lehet megoldani ezeket.
És azt is tudja, hogy kardinális megoldás öt-hat kórház bezárása nélkül nem képzelhető el, de ezt senki sem meri felvállalni, merthogy ez már politika.
A helyi politikus pedig a következő ciklusban is helyi politikus szeretne lenni, ezért ha meghallja, hogy a területén levő halálgyárat be kívánják zárni, hát kézzel-lábbal tiltakozik ellene, merthogy ezt a választó számára hősies harcként lehet kommunikálni.
Márpedig itt mindenki harcolni akar, mert a harc lételeme a fidesz-magyaroknak, akik mindent és mindenkit le tudnak győzni, csak a saját mentalitásukat nem.
Így aztán új kórházat javasolnak építeni, természetesen Uniós források felhasználásával, merthogy az építésen van a husika, amit le lehet szopogatni, mint a libacombot.
Merthogy majd teljesen szabályosan fel lehet építeni az új, csili-vili intézményt vagyonokért, aztán lehet néhány év múlva a gazdagok kórházaként üzemeltetni, a szegényeknek meg jók azok az ispotályok, melyekre évtizedek óta senki nem költött semmit, a betegek ott fekszenek a foltos lepedőkön a K und K idején lovak számára felhúzott falak között, csendesen agonizálva.
De hát kit érdekelnek itt a betegek?
Akik a döntést hozzák, azok számára már ma is fellelhetők azok az intézmények, melyekben színvonalas ellátáshoz juthatnak, a plebsnek meg kuss, - hozzávetőleg ezt jelenti Orbán saját magát minősítő mondatra, hogy ő plebejus lenne.
Aki azt hiszi, hogy egy új kórház meg fogja oldani az egészségügy problémáit, az nagyon téved.
Ez a helyzet olyan, mint amikor a víz nélkül támolygó sivatagi vándor nyakába akasztanak egy gyémánt nyakéket, legfeljebb azt lehet elérni vele, hogy szép halott lesz.
Kórházat építeni tégla meg malter kérdése, meg kell még golyóstoll is a gép - műszer megrendelések aláírásághoz, kell a nagyolló a narancssárga színű szalag átvágásához - idáig egyszerű a dolog.
A gondok itt kezdődnek, mert az új gigamegakórházat üzemeltetni is kellene, ami pénzbe kerül, az meg nincs és a mai állapotok szerint nem is valószínű, hogy lesz.
Aztán kellenének bele orvosok, meg szakdolgozók, műszaki személyzet - mire felépül a csodakórház, addigra nem marad itthon egyetlen sem közülük, akkora a megbecsülésük.
Aztán eltelik néhány év és a kórház szépen lepusztul, merthogy a folyamatos karbantartásra sem lesz pénz - mitől is lenne - márpedig azt már családiház-szinten is meg lehet tanulni, hogy ha leesik egy cserép, akkor annak a pótlása filléres költség, de egy idő után jöhet egy teljes födémcsere...
A kormány majd kiválasztja a helyszínt, miközben némelyik működő intézmény töredék ráfordítás árán feljavítható lenne a XXI. század színvonalára és gond nélkül bővíthető is lenne.
Példa erre - mondjuk - a Dél-Pesti Jahn Ferenc kórház, melyet ugyanúgy hagytak lepukkanni, mint az új kórházat fogják, de amelyik szerkezetileg tökéletesen alkalmas lenne a felújításra, a bővítéshez meg rendelkezésre áll egy hatalmas épület beton-csontváza, melyhez minden kapcsolódó közmű is rendelkezésre áll.
Nincsenek illúzióim, a proli-környék nem teszi vonzóvá a sok kifinomult tahó számára a projektet, és faguriga legyek, ha a helyszín nem Buda lesz.
Ahogy saccolom, vagy a János kórház helyén, vagy a Hűvösvölgyi úton, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet - a Lipótmező helyén fog megvalósulni Orbán Álma.
Ami igaz - igaz, közelebb van a Cinege utcához, mint Graz.
Tulajdonképpen ezen a javaslaton csak háborogni lehet, és talán ez a legnagyobb baj vele, merthogy úgy csöppentették be a köztudatba, mint ahogy a prosztataproblémákkal küzdő veterán, aki - mikor már éppen elpakolta a felszerelést - minden előzmény nélkül, egyszercsak odacsöppent a gatyába.
Ki találta ki, hogy erre 2015 Magyarországán szükség van, vagy, hogy éppen erre van szükség?
Hol vannak a hatástanulmányok, hol a gazdaságossági számítások, hol a kalkuláció a várólistáknak az új intézmény okozta költségvetés-növekedéséből adódó növekedéséről?
Valaki azt is elmondhatná, hogy mitől lett ez éppen most ennyire sürgős?
Orbán kulcsra akarja zárni az országot "be kell reteszelni Magyarország ajtaját", egyetlen megélhetési bevándorlóra sincs szükség - állítja.Én azt gondolom, hogy Orbánt kellene elreteszelni, az sokat lendítene az országon.
Remélem, még megérem..
Nálunk gazdagabb országokban magyar, lengyel, pakisztáni és indiai bevándorlók gyógyítanak - gond nélkül, eredményesen.
Igaz, nem fizetnek milliókat off-shore cégeken keresztül senkinek.Hát, majd meglátjuk, ki fog gyógyítani, ha a magyar orvosok száma a kritikus szint alá csökken, ha majd az egészségügyi szakdolgozó is rájön, hogy képzettségét, felkészültségét a Lajtán túl megbecsülik, ha majd az ország lélekszáma hétmillió felé tendál.Gyurcsók sámán előtt hatalmas perspektíva nyílik, majd révül egyet-egyet, mi meg vagy gyógyulunk, vagy nem, utóbbi esetben kezdődhet uniós pénzek bevonásával a Gigaravatalozó-projekt.
Azt ne írja egyetlen kommentelő se, hogy pesszimista vagyok, mert ez nem pesszimizmus, ez csak egyszerű helyzetértékelés...
:O)))
Zsóryfürdőn ülésezik a Fidesz-frakció, a Vezér személyesen szállt alá a mennyekből, hol balján az Öregisten, jobbján maga Jézus Krisztus üldögél csendben, de ez így is van rendjén, beszéljen az, akinek legnagyobb a hatalma - nem?
Muris ez a Fidesz-frakció.
Egészen olyan, mint amikor Bodri és társai összeterelik a nyájat, hogy a számadó megszemlélhesse őket, nem kergült-e meg valamelyik, esetleg nem lett rühes egyikük, mely állapotával veszélyeztetheti a többi egészséges állatot.
Ott állnak csendesen bégetve, kicsit lökdösődnek, de egyik se mer odébbkóborolni, mert tudják, ha ezt teszik, hát azonnal éles, hegyes fogakkal lesznek rendreutasítva, mint legutóbb is Kósa Lali, aki huszonnégy órán belül az országos médiából tudhatta meg, hogy mennyire tájékozatlan és ostoba, mikor beleszól olyan dolgokba, melyekhez nem ért, valamint azt is, hogy már megokosodott és nagyonis támogatja a hivatalos irányvonalat.
Pedig ez a Kósalali nem akárki, ő az a birka, akit a számadó szamárnak nevezett ki, ezzel a saját hivatalos helyettesévé léptetve elő.
Ha valaha kedvem lett volna képviselőnek lenni, elég lett volna megtekintenek a Fidesz-frakciót ahhoz, hogy ez a kedv viharos gyorsasággal el is menjen, de hát sokfélék vagyunk. Neveltetésemnél fogva felénk kötelező a tolerancia, és bár ez számomra kiütésekkel és viszketegséggel jár, én így szeretem ezeket a cselédeket, ahogy vannak.
Képviselőnek lenni más, a mienknél szerencsésebb országokban hihetetlen megtiszteltetés és bizalom.
Az emberek - a választópolgárok - hosszasan latolgatják, hogy kit válasszanak erre a feladatra, ki legyen az, aki odafigyel az érdekeikre, ki az, aki szemük és szájuk legyen az állam irányításában, ki alkalmas erre a feladatra emberileg, szakmailag egyaránt.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerében ez is unortodox módon került szabályozásra, a Központi Erőtér legerősebbjei kiválasztják azokat a cselédeiket, kiknek nyelve legbársonyosabb, ehhez az úgynevezett nyuszitesztet alkalmazzák, melyet a világirodalomból vettek át.
A teszt első fázisában - mint a mesebeli mackó - kitörölik a feneküket egy nyuszival, majd jöhet a képviselő-jelölt nyelve, és győzzön a jobb!
A casting után a nyertest felvezetik a Vezérhez, aki jól ismeri a régi szabályt - vazallusom vazallusa már nem az én vazallusom - ezért a stallumot a jelölt csakis az ő kezéből fogadhatja el.
Ezzel az aktussal automatikusan az ő vazallusává válik a leendő képviselő.
Az ehhez kapcsolódó rituáléra - a Szent Kolbász felmutatására és a Közös Töpörtyűzésre most nem térnék ki, így nem taglalom az "Ugorj el gyufáért!" szimbolikáját sem.
A lényeg itt a jelölt személyes felkenése, valamint a fal bemutatása, ahová a jelölt fel lesz kenve, ha nem elég szolgálatkész.
Egy képviselőnek más országokban nagyon összetett a feladata, és bár nem kell emberfeletti képességekkel rendelkeznie, vannak azért követelmények, melyeknek eleget illene tennie.
Milyen lenne hát az ideális kormánypárti képviselő Magyarországon?
Legyen férfi, ha lehetséges, akkor legyen alacsonyabb Miurunknál, ne legyen túlképzett, ellenben legyen korlátolt és szolgálatkész.
Ha a magasság nem stimmel. ezt gerincének gumiszilárdságával ellensúlyozza, státusz-szimbólumok használata (Rolex, Vuitton) megengedett.
Ne lotyogjon sokat, két önálló képviselői indítvány között kussoljon,mint a partravetett hal, azzal a differenciával, hogy a fickándozást is mellőzze, és a farkával se csapkodjon feltűnően.
Ellenben tudjon áhítatos pofákat vágni, ne röhögjön a hülye választópolgáron akkor sem, mikor az a éppen úgy szopik, mint borjú a kamionparkolóban, szóval legyen fegyelmezett.
Ellenzéki képviselőknek megengedett a magasabb termet és a narcisztikus viselkedés, a lélegeztetőgép használóinak viszont kötelező előadni Őfelsége Lojális Ellenzéke szerepét.
Normális országokban egy képviselőnek rendelkeznie kell minimálisan is átlagos műveltséggel, némi szókinccsel, kifogástalan előélettel, önfegyelemmel, önuralommal, hogy ne kapkodjon folyvást oda az ország pénztárcájához, ép erkölcsi érzékkel, társadalmi színvaksággal, empátiával, érdeklődéssel választói életéről, higgadtsággal, illemtudással, jó ízléssel, rendezett életvitellel.
És mély elkötelezettséggel országa iránt, mely azt jelenti, hogy képes arra, hogy az ország érdekét a saját érdeke elé helyezze.
Ezek a minimális követelmények, de lehet bővíteni a sort speciális szaktudással, szorgalommal, belátóképességgel, miegyébbel.
Namármost ha a fenti lista alapján vizsgáljuk képviselőinket, hát bizony érhetnek bennünket meglepetések.
Akkor meg aztán végképp, ha a képviselők véleményét látnánk saját helyükről és szerepükről, merthogy még a legjobbak is fordítva ülnek a bilin.
Azt képzelik, hogy őket vezérnek választották, a választó dolga meg, hogy farokfelcsapva kövesse őket - pedig elég lenne csak a névjegyükre pillantani, a képviselői cím azt jelenti, hogy a választó közli vele, hogy mit kell képviselnie, nem pedig fordítva.
Jelzem, ugyanez a helyzet a pártokkal is, de ez nem is csoda, ki a franc szeretne Nemecsek lenni, ha tábornok is lehet belőle?
Meg aztán nálunk nincs hagyománya a politikai alázatnak, itt a politikusok általában lenézik a népet, legfeljebb nyájaskodnak egy sort jövőbeni megválasztásuk reményében.
A Fidesz képviselői már nem is nagyon titkolják szerepzavaruk szép eredményét, de ők persze könnyű helyzetben vannak, hiszen megmondja a népi bölcsesség: akinek Isten a barátja, könnyen üdvözül.
Most éppen a melegvizes medencében bölcsek, a frakció megtárgyalja a kilencosztályos iskola tervét.
Mint Mendrey László kifejtette, ennek vitathatatlan előnye, hogy legalább tizenöt éves korig kitolja az iskolalátogatási kötelezettséget, a többit meg normális országokban nem ez a cselédgyűlés tárgyalná, hanem a szakma - mint annyi mást is, amit nálunk uralkodói döntéssel intéznek el.
Mindenesetre nem kell aggódni, ha ezeknek minden ujját lecsapkodnák bárddal, akkor is megszavaznák az uralkodói javaslatot, legfeljebb az orrukkal nyomnák a gombot.
Ha egyszer majd új társadalmat szeretnénk építeni, talán itt kell majd kezdeni a munkát: emberi minőséget kell követelni a képviselőktől, legyenek akárhányan.
Jobb, ha többen vannak, mert több embert nehezebb egynek kézben tartani, bár nem lehetetlen...
Mégis, egy minőségi személyiségekkel feltöltött testület komolyabb biztosítéka a demokratikus parlamenti munkának, mint a jelenlegi zsellér-cseléd mentalitású parlament.
Ha a zsellérek és a cselédek jobb életre vágynak, nekik is ilyen embereket kellene megválasztani.
Talán majd száz év múlva...
:O)))
Ülnek a vezető magyar értelmiségiek a purgatóriumban egy szép, nagy rézkondérban, hátukat az üst falának vetve gondterhelt pofákat vágnak, vörösödik a bőrük.
Némelyiknek az arcán is - ők azok, akiknek még van bőr a képükön.
Nincsenek túl sokan, mindenki ismer mindenkit, meghatározott rend szerint oda-odabiccentenek egyet-egyet, elismerő pillantással kísérve egymásnak.
Időnként egyikük feláll és eredményt hirdet, a többiek egyetértenek, majd feláll a másik, elmondja annak, amit az előtte szóló taglalt, éppen az ellenkezőjét, ekkor vele értenek egyet, aztán mindahányan leejtik a fejüket és szomorúan szemlélik a köldöküket.
Nem látnak ki jól a kondérból, csak felfelé leshetnek, ami meg a kondér pereme alatt történik, azt nem is látják - igaz, nem is nagyon érdekli őket.
Beszélgetéseik leginkább magasztos dolgokról folynak, szabadság, liberalizmus, konzervatív értékek, interjúk, meghívások, honor itt-ott - közben néha panaszkodnak is, hogy ez a rohadt szennyvíz, amiben ülnek egyre melegebb, lassan már megfőnek értékes koronaékszereik a büdös lében.
Sopánkodnak az ellenzék helyzetén, melyet az nagyrészt nekik köszönhet - hisz ezért is ülnek most nyakig a szutyokban.
Nem érzik, hogy a kettő között összefüggés lenne, ők még ma is azt kutatják elszántan, hogy miért is jutott oda az ország, ahova, de a kondérban sehol egy tükör, melyben megláthatnák a felelősöket, felrikkantva olykor - nini, ezt itt én vagyok!
Áldásos tevékenységüket ma is folytatják, pedig némelyikük már elérte azt, hogy kutatóintézetek tucatjai figyelik, hogy mit jövendöl, mert annak száz százalékos találati valószínűséggel éppen az ellenkezője fog bekövetkezni.
Nem állnak le, mondanak bátrakat, nagyokat, hogy közben a fél ország éhendöglik, azzal nemigen törődnek, a lényeg, hogy szerepeljenek.
Most például, hogy túlestek Merkelen, hát nem belebotlanak Putyinba?
Adják a bölcs tanácsokat, hogy nem kellene fogadni, bőszen elemzik az orosz viszonyokat, megjövendölik az alkalmazott szankciók eredményeképpen Oroszország összeomlását holnaputánra, nagyokat és hősieseket mondanak, kerül, amibe kerül.
A kormányban ott ülnek kollégáik, tanítványaik - azok sem okosabbak náluk, sőt, a mi Nagysárkányunk, Süsü tartja csak vissza őket attól, hogy hadat ne üzenjenek Amerikának és az oroszoknak is, egyszerre, hadd tudja meg mindenki, hogy milyen is az, ha magyarember begorombul.
Pedig most hallgatni kellene, és megvárni, míg a nagyok lejátsszák ezt az Ukrajna nevű meccset, melynek ezerféle kimenetele lehet, de ebből kilenszázkilencvenkilencben mi szívunk, mint a torkosborz.
Bölcselkednek, hogy nem kell a gázszállítási szerződést annyira komolyan venni, mert igaz, hogy lejár, de mi mennyiségre is szerződtünk, és azt még nem importáltuk, tehát van még időnk.
Lehet, de az is lehet, hogy nincs, mert Vologya megrántja a vállát és azt mondja: lejárt a szerződés, így jártatok - elvihettétek volna a gázt a szerződés ideje alatt, mostantól csak más feltételekkel vihetitek, beszélgethetünk róla.
Elképzelhetetlen,?
Már miért lenne az?
Vagy olyan jó barátai vagyunk Oroszországnak, hogy érdekében állhat bennünket támogatni?
Mi még ellenségnek is másodosztályúak vagyunk.
A NATO most akar idetelepíteni katonai egységet, mint mondták, ez lesz a lándzsa hegye.
Ha én orosz volnék, vajon mit gondolnék, kibe akarják döfni azt a lándzsát?
Természetesen egy szövetségi rendszeren belül igazodnunk kell annak politikájához, de tudni kell azzal is együttélni, hogy azon a sakktáblán, ahol Putyin és Obama játszik, mi még parasztok se vagyunk, azon a táblán legfeljebb mi vagyunk a légypiszok, minden nemzeti büszkeségünk dacára.
Így aztán arra vagyunk ítélve, hogy követő politikát folytassunk, menjünk arra, amerre szövetségeseink kijelölték az irányt, de azért talán ne akarjunk pápábbak lenni a pápánál.
Ezt az országot éppen eléggé veri az Isten azzal, hogy egy rendkívül felelőtlen és ostoba jobboldalt adott neki, hát nagyon nem hiányzik, hogy most demokrata oldalról elkezdjék hergelni a baloldali választót az oroszok ellen, ahelyett, hogy mindenkit mérsékletre intenének.
Putyin öt év múlva el akarja zárni az Ukrajna felé kiépített tranzitvezeték csapját, másfelé meg nemigen van olyan vezeték, mely garantálhatná biztonságos ellátásunkat.
Mondjon bármit is a Vezér, nem lesz egyszerű dolog a sok fidesz-szavazót elküldeni a török-görög határra, hogy lufikban hordják haza a gázt, melyet aztán egy baráti cég vásárol majd meg és eladja jópénzért az államnak.
Márpedig akkor nem lesz tűzhely, ahol meg tudja sütni Kolompár Józsi a libát, mely addigra az életszínvonal rohamos emelkedése következtében bizonyára minden magyar állampolgárnak kéthetente állampolgári jogon járni fog...
Sokszor beszélnek az értelmiség felelősségéről, hát, az igét nem csak hirdetni, hanem ragozni tudni sem lenne hátrányos.
Talán az lehetne a megfelelő megoldás, ha a televízió-stúdióban hallgatnának alkalmanként negyedórát, és ha egyikük sem nyitja ki a száját, akkor lehetne a pénztárhoz fáradni.
Megérné...
:O)))
Merkel asszony jött, majd ment.
Tárgyalt a jöttmenttel, aki sajnos maradt.
Nem lenne baj, ha jönne már valaki, aki rá tudná bírni, hogy ő is menjen - nagy szívességet tenne a magyar népnek.
Mindenesetre a helyzet egy fikarcnyit sem változott, a látogatás kellemes, langyos légkörben zajlott. Büszkeségünk mosolygott, megnyalogatta a lélegeztetőgép kapcsolóját kezelő kezet, a kancellár asszony pedig mosolygott - igaz, néha hitetlenkedve.
Hogy a látogatás nyilvánosság elől elzárt részében mi történt, azt sajnos nem tudhatjuk, mindenesetre a Vezér állapota romlott, úgy nyalogatta a szája szélét, mint Bodri, ha sikerül elemelnie a lakodalmi asztalról a libacombot.
Azért a sajtótájékoztatón hepciáskodott kicsinyt.
Mikor kiderült, hogy Merkel asszony képtelen értelmezni az illiberális demokrácia nevezetű világtörténelmi jelentőségű alapvetést, akkor büszkén kihúzta magát és elmondta, hogy szerinte nem csak liberális demokrácia létezik, hanem vannak másféle demokráciák is, de aztán - hálistennek - eltekintett a kérdés részletes kifejtésétől, hogy például van diktatórikus demokrácia meg fasiszta demokrácia is.
Summa summárum van más demokrácia is, mint a liberális, azzal a cseppnyi megszorítással, hogy annak már nem demokrácia a neve, hanem valami más.
A liberalizmust az állam működésében illene tettenérnünk, de ez egyre nehezebben megy, mert ez azt jelentené, hogy az államnak lehetőleg kicsinek és szolgáltatónak illene lenni, míg a mai trendek nem ezt a nézetet képviselik.
A demokrácia felnőtt emberek társadalmát feltételezi, míg az illiberális - konkrétan fenetuggyamilyen demokrácia társadalmában maximum óvodás vagy, akinek meg kell törölni a szájacskáját és ki kell törölni a popóját, egyedül nem mehetsz sehova, csak a sétáltatókötélen oda, ahová az óvónéni vezetgeti - most éppen a szakadékba.
Vagy óvóbácsi - mindegylófax - mindenesetre nem te döntöd el sem az úticélt, sem a menetvonalat, sem a sebességet, te csak fogod a kötelet és baktatsz, ha pedig elengeded a madzagot, hát jön a bünti.
Szóval, ameddig a mi kettéfűrészelt óriásunk mondja meg errefelé a tutifrankót, addig neked kuss, különben mehetsz árkot pucolni, súlyosabb esetekben leesik a létrád a kocsidról, mely az induláskor lehet, még rajta sem volt...
Merkel asszony furcsán mosolygott az illiberális demokrácia hallatán.
Talán az lett volna a jó, ha Orbán inkább szellent egy középhangos nagyonbüdöset, és a kancellár asszony ezen botránkozik meg, de nekünk nincs ilyen szerencsénk, a mi Nagybetegünknek a másik végéből dőlt a hülyeséggel turbózott büdösség.
A zsinagóga udvarán a magyar zsidóság képviselői várták Merkelt - Orbán közben valószínűleg elment, megkoszorúzni "A turul teherbe ejti Gábrielt - háturul" című szobrot, - mindenesetre jobban jártunk, hogy nem hercigeskedett ott álszent pofával.
Szép gesztus volt ez Merkel asszonytól, akinek valamiért nem jutott eszébe, hogy az osztrákokra tolja a felelősséget Hitlerért és tetteiért, ebből is látszik, hogy milyen igazságtalan a világ, hogy nem Orbán, hanem Merkel a világpolitikai tényező.
Habár nekünk sem kell elégedetlennek lennünk,a világ hálás Vezérünk és Fénylő Csillagunk Soroksártól Nyírmocsoládig terjedő, világot befolyásoló hatásáért.
Mikor a Bundeskanzlerin gépe felemelkedett, a Vezér megkönnyebbülhetett, hiszen nem döfte át szívét kardjával egyetlen teuton lovag sem RTL logoval a pajzsán, habár ezeken a látogatásokon nem az a fontos, amit elmondanak a külvilágnak, hanem az amit elhallgatnak.
Persze azért kicsit csalódott is vagyok.
Legfőképpen azért, mert nem értem Merkelt, aki azért elszámolással tartozik a német népnek azzal a töméntelen pénzzel, melyet a német adófizetőktől a magyar maffiózók zsebébe csoportosít át.
Ha szigorúan nézzük a dolgokat, akkor Angela Merkel pénzeli a magyar maffiát, ő tartja fenn uralmukat.
Ha az uniós pénzeket - melyek zömét Németország adja a koldusállamoknak - felfüggesztenék a demokrácia helyreállításáig, hát három napot sem érne meg ez a kormány, - ha meg egy havi karbantartást rendelnének el a magyarországi autógyárakban, kettőt sem.
Nem is nagyon értem, hogy hogyan tud ezzel otthon elszámolni, hogyan tudja megmagyarázni, hogy a munkanélküliséggel küzdő Magyarországon, ahol emberek fagynak meg az utcán és a lakásaikban, ahol gyerekek éheznek. miért éppen Csányi zenélő, légkondicionált tehenészete kap vissza nem térítendő támogatást, Mészáros Lőrinc nevén miért a gazdája gazdagodik belőle.
Hogy hogyan tűrhető, hogy az uniós pénzekből a miniszterelnök és családja lopja a legtöbbet, hogy német adófizetők pénzéből épüljön stadion a kertje végében.
Hát mindegy, - pontosabban nem mindegy, de egyelőre tehetetlenek vagyunk, viszont erősen reménykedünk abban, hogy lesz ez még egy olyan ország, ahol tönkretevői börtönben ülnek, a vagyonuk nagyrészt visszakerül az államkasszába - talán a gyerekeknek is jut belőle.
Meg még talán neked is jut a gyógyszereidre, meg a megélhetésedre, és nem kell alamizsnaként kezelned a nyugdíjadat.
És akkor, de csak akkor, lehet egy majdani kormányfőnek anélkül is fogadni a német szövetségi kancellárt, hogy a sajtótájékoztatója felét össze kelljen hazudozni, világ csúfjára.
Az ilyen látogatások mindig hasznosak, ilyenkor lehet megmérni távolságunkat Európától.
Ma még gumiból kellene készítenünk a mérőszalagokat...
:O)))
Ifjúkorom emlékezetes darabja volt a Godotra várva című színdarab, mely - több egyéb értéke mellett - két dologról volt nevezetes.
Az egyik, hogy a színdarabnak nem volt női szereplője, a másik pedig, hogy Godot soha nem jött el.
Ezeket a hiányosságokat korrigáljuk most egy új darabbal, melynek akár adhatnánk címül azt is, hogy Angelára várva...
Angela nőből van, emellett el is fog jönni, hivatalosan a szegedi egyetem díszdoktori címének átvételére Budapestre.
Ez lesz az a tipikus eset, amikor Mohamed utazási szándékának hiányában a hegy jön el Mohamedhez, már amennyiben Szeged esetében egyáltalán lehet hegyről beszélni.
Elábrándoztam - de szép is lett volna, ha a Mi Vezérünk jogi díszdoktori címének átvételére Washingtonban kerülhetett volna sor, ahova felutazik a bostoni Tufts Egyetem felügyelő Testülete, de hát álmodik a nyomor...
Angela Merkel jó emlékeket őriz hazánkról, annak dacára, hogy még a kommunizmus várzivataros esztendei alatt járt nálunk.
Akár kellemes érzésekkel is gondolhatna ránk, hiszen többször is megfordult a Római-parton a kempingben, ahol megismerkedett a magyar gasztronómia csúcstermékével, az úgynevezett "zozkiflivel", melyet mi sóskifliként tisztelhettünk, mígcsak Selmeczi Gabika le nem harapta a csücskét.
Ebben a csonka állapotában természetesen nem lehet hungarikum, különösen most nem, mikor az albán pékek gazdasági bevándorlása miatt nehéz helyzetbe került hazánk, de majd a Vezér rájuk küldi Gabikát és annyi a profitnak, mehetnek haza heroinnal kereskedni, denemám a mihazánkban sóskiflizni!
De vissza a színdarabra, mely a mai magyar állapotokat tükrözi: egy rakás tanácstalan ember áll a fa tövében és összevissza beszél, miközben várnak valakire, akitől valamiféle meghatározatlan csodát várnak, de láthatólag hiába.
Viszont rengeteget pofáznak, filozofálnak, ha végre kitalálnak valamit, hát nem a következő percben már elfelejtik?
Tiszta Magyarország, beleértve a csodavárást is, mintha magyar szerző darabja lenne.
Itt mindenki várja a maga csodatevőjét, a jobboldal, szegény, mindenben csodát lát, ami körülötte történik.
Ha Vezérünk eldug valamit a zsebébe, akkor álmélkodnak az ügyességén, ha beleköp a képükbe, akkor azt állítják, hogy a Szent Nyál meggyógyította a betegségüket, ha a trónörökösnő kánkánt táncol a Bazilika főoltárán, akkor dicsérik kifinomult mozgását, és csodaként kommunikálják, hogy a Vezérnek két nemzetmentés között jutott ideje ilyen tökéletes utódot nemzeni, bizonyára nem is hal ki időnapnak előtte az Orbánház.
A demokrata oldal is csodára vár, a Messiásra, aki majd kézrátétellel gyógyítja a sérült vagyonokat, aki orvosolja a demokrácia minden hiányosságát, aki helyreüti a kibillent világot.
Mindenesetre türelmetlen messiásvárók, mert a saját messiás-felhozatalt már leamortizálták, az erre alkalmas jelölteket úgy utálják, mint a szarkalábot a liba, mert perfekcionisták, csak a tökéletes Messiással elégedettek, olyan pedig nincs, de ez őket nem zavarja.
A fogyasztói társadalom gyermekei, megízlelik az új Messiást, majd elhajítják, különösen azokat, akik már letettek ezt-azt az asztalra - azok gyanúsak a szűk prakticizmusukkal.
Ha saját magukkal szemben is ugyanilyen magas követelményeket támasztanának, Süsü sose jutott volna hatalomra.
Most éppen Angela Merkeltől várják a csodát, de ha nem veri fejbe egy húsklopfolóval Viktort, majd őt is ejtik, és keresnek másik Messiást.
Közben persze a lelkük mélyén tudják, hogy a problémát nem oldja meg helyettünk más, ez az ő harcuk, - de erre már más is rámutatott...
Nincs más út, ez a mi ügyünk, mint ahogy az állam megszállása meg a Vezér és maffiájának ügye, Cosa Nostra, mondhatná Reménységünk, aki nem hülye, csak szociopata, ezért hát már egy hete végzik nyelvének puhítását az erre kijelölt kommunikációs szakemberek.
Már megy a "Ja, Frau Bundeskanzlerin", meg a "Jawohl, Frau Merkel", de még vannak apróbb gondjai - néha kiesik a száján egy-egy "Da, Vlagyimir Vlagyimirovics!" is...
Persze Vezérünk nem ismer lehetetlent, a probléma megoldottnak tekinthető...
Holnap estére persze látni fogjuk az eredményt, vagy körbeér a fején a szája, vagy megy elemcserére.
Mehetne már máshova is, ami azt illeti...
:O)))
Déli, Déli Áramlat
