ÉGÉS, ÉGÉS HÁTÁN

Hát, bizony, szar egy helyzet az, mikor az embert a saját módszereit alkalmazva billentik fenéken, - márpedig most ez történt.
Simicska állítólag már két nappal ezelőtt megvette a TV2 -t  birtokló céget, ami talán az utóbbi évek legjobb húzása lenne, ha sikerül neki, ha nem.
Ha igaz az állítás, miszerint Simicska-érdekeltségnek elővételi joga volt a csatornát birtokló Megapolis Médiára, akkor Vajna törölgetheti a szemét, mert belevezették a sűrűbe.
Momentán a kivezető ösvény bejárata is kérdéses, de ha talál is egyet, akkor sem biztos, hogy a végén ott a kacsalábon forgó média-kastély, könnyen meglehet, hogy egy hózentrógeres alak áll ott és boldog mosollyal köszönti: Hogy vagy, spermahuszár?

A csatorna jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni, országos lefedettség és jól bevezetett név tulajdonosa, nem kell attól tartania, hogy holnaptól csak Budapest-külsőn fogható, a tetjében földi antennákkal is elérhető, nem kell kábel, nem kell műhold, olcsó és nem ráz...
Az új tulajdonosnak sem kell a kezét tartani az állami támogatásért és két jézuskrisztus között egy orbánviktorral tömni a nagyérdemű fejét.
Még csakj az sem kell, hogy párttelevíziót csináljon belőle, hiszen megszedte már magát tisztességesen - vagy tisztességtelenül -, mindenesetre nem egy koldus a vásárló.
Hogy egy elővételi jog birtokában hogy adhatta el a menedzsment , aki a korábbi tulajdonos is egyben másnak is a csatornát, az rejtély, de persze nem elképzelhetetlen.
Amennyiben biztonyítják, hogy az elővételi jog jogosultja közölte vételi szándékát, akkor nincs az a bíróság, amelyik kimondaná Vajna vételének érvényességét.

Mindenesetre  Simon Zsolt és Yvonne Dederick nem tegnap érkeztek a hathuszassal, mindketten profi menedzserek, akik nem szoktak hozzá ahhoz, hogy ilyen horderejű ügyekben hibázni lehet.
Annál is inkább, mivel mindketten tulajdonosai voltak a csatornának, melyet annak idején hitelből vásároltak meg, a hitelt az akkori hírek szerint az eladó nyújtotta nekik, de hát a követeléseket el is lehet adni, így egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy valamelyik háttérszerződés tartalmazza a csatorna harmadik személy számára történő értékesítése esetére az elővásárlási jogot a hitelező vagy jogutódja részére.
Fene tudja.

De ötletes, ha igaz.
Yvonne Dederick férje jogász, nem hinném, hogy jó ötletnek tartotta volna egy értékesítést, ha a vétel tárgyát elővásárlási jog terheli - ha csak meg nem érte a dolog, hiszen van az a pénz, amitől vállalható, hogy az embernek korpás a haja.

Hát, majd meglátjuk, mindenesetre Anikó asszony helyében én ma este igen csendesen közlekednék, mert elmúltak a szép, napsütéses napok, felhők alatt meg minek a napszemüveg, nemde?
Mindenesetre most várhatunk, míg tisztul a kép, de ezen Simicska mindenképpen keresni fog - vagy így, vagy úgy, Orbánon pedig röhögni fog a világ.
Úgy hallani, Grazban elrendelték a riadókészültséget, ha megjelenik a kapuk előtt a régi kedves beteg, aki időnként rálép a saját nyelvére, azonnal kezelésbe tudják venni.

A másik égés a Testnevelkési Egyetem sportcsarnokának tetőszerkezetét érintette.
Majdnem biztos vagyok benne, hogy a tüzet egy égve felejtett gyertya okozta, mely felett a sportolók a heroint melegítették egy kanálban.
A sportcsarnokokat soha nem őrzik, olyanok, mint 56-ban a FÉG volt.
Éppen akkor, amikor a forradalmárok odamentek fegyverért, nem őrizte senki.
Előtte nap még igen, utána következő nap szintén, de éppen azon a napon senki.
Tűzjelző, füstérzékelő, mely ma már Mari néni libaóljának is tartozéka, sehol egy darab sincs, az éjjeliőr meg nappal volt szolgálatban.
Hajdan egy TSZ tehenészeti telephelyet úgy őriztek, hogy a falán dobozokban órák voltak, melyeket ha nem húztak fel félóránként, akkor lejártak, az éjjeliőr pedig, akinél a kulcs volt repült, mint a liba, költözés alkalmából.
De ma még hasonló sincs, kamera sincs, - minek is az, nemde?

A szokásos menetrend szerint Orbán már biztosította a sportolókat, hogy meglesznek azok a milliárdok, melyekből pótolják a létesítményt.
Hogy azt eredeti helyén, az nem biztos, most keresnek területet a budai gigamegakórház részére, egy sportcsarnoknak meg mindegy, hogy hol áll, állhat az a Déli Pályaudvar helyén is, de persze én nem értek az ingatlanfejlesztéshez,  még a túzoltáshoz sem, nem hogy a gyújtogatáshoz, mint a Fidesz piromantái.
Lehet persze, hogy a holdsugár egy kint felejtett borotválkozótükörről valamelyik neves sportoló türülközőjére fókuszálta a fénysugarakat, az meg felgyulladt...
Mégis, az embernek helytelen gondolatai támadnak, és - meglehet tévesen - az egykori Budapest Sportcsrnok leégésére asszociál, ott is azonnal lett pénz a pótlásra és a tűzvizsgálati jelentéseket hatvan évre titkosították...
Nem akarom a Reichstagot se felemlegetni, de az se kizárt, hogy ezt a csarnokot meg migránsimádó liberálisok gyújtották fel, a tuggyukkik megbízásából.

Nálunk minden megeshet, meg mindennek az ellenkezője is.
Nem csak Alice él csodaországban...

:O)))

GŐZT A HAJÓKÜRTRE

Ha kevés a gőz a kazánban, a kapitány súlyos dilemma elé kerül, hogyan tudja megoldani, hogy bár a dugattyúk egyre lasabban mozognak, mégis a haladás látszatát keltse.
Ilyenkor szokta kiadni a parancsot: Gőzt a hajókürtre!
A ködkürt pedig bánatosan belebőg a hideg, párás levegőbe, melyben a látótávolság ötszáz méter, a hajó pedig a jelenlegi sebessége mellett egy kilométeren belül nem képes megállni.
Így bolyonguk mi a világpolitika Bermuda-háromszögének vízein, a kapitányi hídon a Látnokkal, kinek nem kell sem kompasz, sem térkép, aki távcsövét fordítva illeszti a szeméhez, így vakon bízik benne, hogy a sziklák még nagyon messze vannak, pedig a hajó feneke már recseg-ropog a zátonyon...
Természetesen ez még nem az úgynevezett Hende féle távolbalátási kísérlet, de nem sokkal jobb ez sem...

Kapitányunk persze nem is kapitány, hanem ellentengernagy.
Attól ellen, hogy a józan ész ellen hajózik és tenger nagy a pofája, ami nem lenne baj, ha a gépeket pofázással lehetne hajtani.
Sajnos itt már gép sincs, csak kilencmillió gályarab az evezőknél, meg a kazán, amelyik a ködöt fejleszti és a gőzkürtöt működteti.
Szóval, a gőz a hajókürtre megy, mely - frissen átdizájnolva - formáját tekintve Rogán Tonyára hajzik, akit egy három államtikárból álló állvány tart a hajó fölé, a gözvezeték a hátsójához csatlakozik, a hangot pedig a száján át adja majd, melyből a gályarabok megtudhatják, hogy mecsoda szerencséjük van, hogy a létező világok legjobbikában húzhatják az evezőt .
A hídon pedig a kapitány rángatja a kürt fogantyúját, pillanatnyi hangulatának és távlati céljainak megfelelően.
Búúúú - szól a kürt, Búúúsulj magyar, jön a migráns!
Búúúú- bőgi bele az éjszakába, Búúúkott Gyurcsány, Búúúúkott baloldal, Búúúúkott liberálisok!
A távolból, a hegyoldalakból bánatosan bőg vissza a sok marha, Múúúúúkodik a rendszer!

Persze ne becsüljük le a propaganda szerepét.
Ami igaz - igaz, a baloldal bukásának és az ellenzéki tevékenység fiolyamatos kudarcainak oka a tömegkommunikáció alacsony színvonalában keresendő - többek között.
Amit Orbán felismert, de a demokraták között a legjobbak sem, az, hogy a modern politikai harc leginkább nem az utcákon folyik, hanem a médiában.
Pedig hányszor elmondták, hogy a média a negyedik hatalmi ág, csak éppen némi lenézéssel beszéltek róla, és nem vették komolyan saját megállapításaikat.
Ha valamit felrovok a gengszterek hatalomrajutása előtti kurzusnak, hát ez talán az első helyen szerepel.
Hogy engedték kisajátítani a médiumokat, egyiket a másik után, mígnem a végére egy rádió, egy televízió és egy napilap maradt, azokből is egyet megvettek kilóra, a maradék meg úgy üzemel, hogy nem jut el a lakosság egészéhez.
A nép azokat a híreket hallja, melyeket megengednek számára hallani, és lassan már annak sem lehet örülni, hogy a jobboldali médiamunkások többnyire vértehetségtelenek.
Megy az idő. felnőtt egy új nemzedék, mely meglehetősen pragmatikus - ott ír újságot, ahol felületet kap, azt írja, amiért megfizetik, aztán a romkocsnákban, tudatmódosult állapotban magyar BBC-t vizionál, de csak halkan, nehogy elveszítse az állását.

A gazdasági-polittikai teljesítmény és a propaganda a fordított arányosság elvén működik, minél gyengébb a teljesítmény, annál hangosabb a sikerpropaganda.
Amit pedig sokan és sokszor elmondanak, az még a személyes tapasztalatokat is képes felülírni.
Brit kutatók végeztek olyan kísérletet, hogy két tárgyat helyeztek el egy asztalon, és a kísérleti személynek meg kellett mondani, melyik a nagyobb.
A résztvevők többsége beavatott volt és a kisebb tárgyat jelölte meg nagyobbnak, az eredmény pedig az lett, hogy a kísérlet alanyai is ugyanígy tettek.
És akkor még nem is beszéltünk a tekintély szerepéről, ennek pedig nálunk kultusza van.
Lehet itt bárki a köztársasági elnök, a politikusok népszerűségi listáját vezetni fogja, egészen addig, mígcsak hülyét nem csinálnak belőle a barátai, hiszen ugyan, mennyivel különb Áder mint - mondjuk - Schmitt Pál volt?
És még valami: amit bemondtak a rádióban vagy a televízióban, az - a népeség egy bizonyos körében - automatikusan igaznak tekintendő.

Szóval, a mi kis Tóni Pasánk jól megdolgozott terepre érkezik, majd torzsalkodnak kicsit Lázárral, de az első mutyinál pajkosan összekacsintanak, hiszen ők egymás ellenségei, nem a pénzüké, és mióta Rákosi meghalt, a népnek már nincsenek ellenségei, csak barátai.
Márpedig megmondta a Talmud: Uram, szabadíts meg a barátaimtól, az ellenségeimmel elbánok magam is.

Az Úr is megöregedhetett, úgy látszik nagyot hall, mert mintha a füle botját se mozgatná...

:O)))

OLAJOZOTT POFÁRAESÉSEK

A nemzetközi olajtőzsdék ugrása ellenére a GKI Energiakutató belföldön nem számít az üzemanyagár további emelkedésére.
A forinterősödés ugyanis jó esetben kiolthatja a külföldről ránk nehezedő áremelési nyomást, írják a kutatók.
Rosszabb esetben meg nem, esetleg a forint nem is fog erősödni, horribile dictu akár gyengülhet is.
Ezt egyszer már eljátszottuk a Kádár-rendszerben is - ott sem jött be.
Olyan ez, mint a legelőn sétáló liba, lehet belőle sült, lehet töpörtyű, de lehet belőle Pedigree Pal is, a csillagok szerencsétlen együttállása esetén.
Mindenesetre, ha újra kezdeném az életem, kutató szeretnék lenni a GKI–nál, ennél jobban tán' már csak brit tudós szeretnék lenni…

Hogy az olajárral mi lesz, az a jövő zenéje, az ilyen idegnyugtató dumákra meg nem vagyok vevő, hiszen láttam én már nemcsak, hogy karón varjút, de éjjeliőrt nappal meghalni is.
Az olajár alakulása tenger dologtól függ, kezdve a közel-kelti torzsalkodás kimenetelén, folytatva Putyin álmán, és befejezve a klímaváltozás idei hozadékán, úgyhogy azért én nem lennék annyira nyugodt, mint a GKI kutatói, akiknek szakértelmét egy pillanatra sem vonom kétségbe.
Csak éppen az a helyzet, hogy a számításba veendő változók száma annyira megnövekedett, hogy a dolguk egyáltalán nem könnyű.

Bár mindig vannak váteszek, akik megjövendölik az eseményeket, de manapság nemigen él olyan, aki meg tudná jövendölni, hogy mi lesz a hatása a szénhidrogén–kitermelésre a Volkswagen konszern és a többi autógyártó ingatag helyzetének.

Ugyancsak kiszámíthatatlan az arab országok és Irán mozgása, az amerikai elnökválasztás hatása a gazdaságra, és így tovább.
Mindenesetre anyukám azt verte a púpomba, hogy ne élj illúziókban fiam, légy optimista, de készülj fel a legrosszabb változatra, ami jelen esetben az energiahordozók ugrásszerű drágulása lenne.

A mi világunkat ugyanis a szénhidrogének hajtják, ha emelkedik az áruk, akkor emelkedik a kenyér ára, mert emelkedik a munkagépek üzemeltetési költsége a földeken, emelkedik a szállítási költség, a termény szárításának költsége, a malmok energiaköltsége.
Emelkedik a liszt szállítási költsége, a pék üzemeltetési költségei, a kenyér szállítási költsége, a bolt energiaszámlája - csak az állami sarc marad az egekben, jobb esetben, mert lehet, hogy a sztratoszféráig fogják emelniaz ÁFÁ-t…

És akkor még léteznek egyéb külpolitikai tényezők is, például Ukrajna helyzete.
Ha az ukránok a télen átlényegülnek hóemberré, az igen könnyen elindíthat egy migrációs hullámot arrólfelől is, aztán a Sejt válogathatja a drótkerítésénél, hogy ki a Kovács Jóska, meg ki a Bogdan Hmelnyickíj…
De itt van a horvát probléma is.
Éppen jó úton haladunk, hogy az évezredes horvát-magyar kapcsolatokat évszázadokra tönkrevágjuk, mert a Nagy Haidekker képtelen kompromisszumokra, ő csak vezényelni szeret.
Elsődleges célja - úgy tűnik – a visegrádi négyek feletti irányítás átvétele, majd jöhet a távolabbi cél: az Európa feletti uralom megszerzése.

Persze illúziókban él, a politikus súlyát ugyanis nem a pofája nagysága, hanem a mögötte álló gazdasági-katonai hatalom adja, és ez akkor is így van, ha öles plakátokon hirdeti, hogy ő akkora nagy politikus, hogy ahol másnak már a feje kezdődik, neki ott még mindig csak segge van.

Szóval, nem olyan egyszerű az élet, mint amilyennek a stadionok bánatos népe képzeli.

Most, hogy legyőztük a profi villanyszerelők és a hivatásos kőművesek válogatottját, a csapat az öltözőben boldogan ünnepelte a győzelmet, szurkolótábora meg a kommentekben anyázta őket, mert cigány mulatóst énekeltek örömükben, ahelyett, hogy virágénekeket hajlítgattak volna, de legalábbis a Romantikus Erőszak színvonalas zenéjét favorizálták volna.
De hát mit is lehet várni abban az országban, ahol a kormány a legcsekélyebb visszhang nélkül a pofánkba szórhatta "elszámolását" a magán-nyugdíjpénztárak háromezer milliárdjának eltüntetéséről.
Bölcs népünk ezt úgy kezelte, mint mikor a részeg Lajkó megkettyinti a kamionparkoló szépét.
Istenem, hát részeges, nincs ebben semmi meglepő – a kormány meg tolvaj, ezt is tudtuk – nemdebár?

Semmi meglepő.
Viszont nem kell fizetni majd egy sor illetéket, melyek alapvetően az államigazgatási eljárások költségeire adnának fedezetet, de a jóságos király most elengedi.
Tulajdonképpen felháborító, ahogy ez a banda hülyének néz mindenkit.
Az államigazgatásnak költségei vannak, ezeket fizetni kell, vagy illetékből, vagy adókból, de ingyen leves sincs és ingyen gépkocsi-átírás sincs, így aztán majd az is fizeti a költségeit, aki még villamoson sem ült életében, nemhogy autója lett volna.

Nem is tudom, hol kellene ezt a dolgot kezdeni, talán a kisiskolásoknál, hogy ők már értsenek egyet-mást a demokratikus állam működéséből, az állam és polgára viszonyából, a közös pénzek összeszedésének és elköltésének szabályaiból, a közterhek viseléséből és a magánérdekekből.
Hogy tudják, hogy a politikus a mi pénzünkkel játszik, és semmiféle felhatalmazása nincs arra, hogy azt a sajátjaként költse...
Mint ahogy arra sem, hogy a nőket a mai politikai élet megpróbáltatásainak elviselésétől távol tartsa, merthogy mit kapott anno szegény Lamperth Mónika.

De ez már egy másik téma…

:O)))

CHILEI CSERESZNYE

Az uniós országok rangsorában a dél-amerikai kereskedelmi forgalmat tekintve Magyarország a 23. helyen áll, a kormány azonban ennél jobb pozíció elérésére törekszik - mondta Bus Szilveszter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium déli nyitásért felelős helyettes államtitkára a II. Magyarország - Latin-Amerika fórumot megelőző sajtótájékoztatón pénteken Budapesten.A magyar export 2,3 százaléka jut jelenleg Dél-Amerikára és Afrikára - ismertette,- őt idézte az Origo.

Hurrá, éppen itt az ideje, hogy chilei cseresznyét ropogtassunk a borus téli estéken.
Már szinte látom lelki szemeimmel, ahogy a csenyétei polgár két ujja közé szorítva a magot megcélozza vele a magasabb életszínvonalat.
Boldog,  mert a jövedelempótló támogatásból akár három szemre is telik, abból kettőt a fülére akaszthat, a harmadikat meg a... meg a... megeheti - mecsoda idill...

Ugyan Bús kormánytisztviselő nem éppen erre gondolt, de a probléma azért továbbra is fennáll, - a szállítási távolságok a termékek többségénél felzabálják a hasznot - oda szállítani, vagy onnan importálni legfeljebb drágakövet vagy szoftvert érdemes, azt zsebben is ki lehet vinni vagy be lehet hozni.
Vonatkozik ez Afrikára is, és akkor még a rengeteg egyéb akadályról nem is beszéltünk, kezdve a politikai instabilitásról, a korrupcióról, a bűnözésről, például.
Ennek dacára legalább olyan optimistán nézünk a bizonytalan jövőbe, mit tette ezt hajdan Torgyán József, virázása idején, és az eredmény is hasonló lesz, dacára az állami erőlködésnek.

Talán érdemes lenne tudomásul venni, hogy a kereskedelem fejlesztése nem annyira a szándékokon múlik, mint az adottságokon.
Ha tudunk előállítani exportképes termékeket, akkor lesz üzlet, ha nem, akkor nem lesz - ezen semmit nem változtat az sem, ha a külkereskedelem irányítói legugolnak és nagyon akarnak.
Azt kellene tudomásul venni, hogy nem az állam exportál, hanem a vállalatok, vállakozások, azok közül pedig az exportképesek többnyire külföldi tulajdonban vannak.
Ezek pedig az exportjukat önállóan intézik, semmiképpen nem állami direktívák alapján.
Orbán elakadt a szocializmusban, csak azt felejti el, hogy a lopott holmi üzemeltetéséhez is érteni kell, különben igen hamar tönkremegy - nézze csak meg az országot, ha nem hiszi.

Hajdan a magyar járműipar exportképes volt, szállítottunk vasúti szerelvényeket, autóbuszokat, teherautókat, de exportképes volt a magyar gyógyszeripar is.

Exportáltunk mezőgezdasági - élelmiszeripari technológiákat, komplett csirkegyárakat, know-how-t, ez a lehetőség a magyar mezőgazdaság szétverésének áldozatául esett.
Talán meg kellene kísérelni új tevékenységeket felfuttatni, ehhez viszont a magyar vállakozásokat kellene fejleszteni.
Sajnos, ez is úgy történik ma, mint a cigányság támogatása, szórjuk a pénzt eszetlenül - de az eredmény is éppen olyan.
A mezőgazdaságban erre nem sok lehetőség látszik, a halott az utolsókat rúgja, az állami tulajdonú termőföldek kiárusításával a jövőt is meggyilkoljuk.
Maradnak a zöldbárók, akik most aztán valóban olyanok lesznek, mint amilyeneknek a hajdani téeszvezetőket felfestették a rendszerváltás idiótái.
A magyar ipar jövőjének sírját pedig a magyar iskolarendszer ássa meg, mely a társadalmi mobilitás felszámolásával kéz a kézben megteremti a szakmunkás helyett az összeszerelősorok rabszolgáit.

Viszont - némi időhúzás után - kiderült, hogy oda a libák igazsága.
A bíróság megállapította, hogy nem csak, hogy Bajnai Gordon ártatlan a libászok tönkremenetele ügyében, de az egész libaügy mögött nem lelhető fel bűncselekmény.
Ez ugyan az első perctől kezdve nyilvánvaló volt, de ebben az országban minden átpolitizált.
Egy egyszerű gazdasági kockázatvállalás rossz kimenetele esetén a politika azonnal elkezdi a károsultakat saját céljai érdekében használni, felhasználni sőt elhasználni.
Aki az üzleti életben vállakozik, az kockázatot vállal - ezt tudnia illene.
Ha az állam minden alkalommal segít a károsultnak, sőt, úgy tesz, mintha igaza lenne, mikor egy-egy üzleti bukás esetén panaszkodik, akkor mindig meghosszabbítja egy-két évtizeddel az időt, mely alatt e gyermek-társadalom végre felnőhetne.

Így volt ez deviza-hitelek, bróker-ügyek esetén is, így van ez liba-ügyben is.

Ezek a segítségnyújtások mellesleg velejükig erölcstelenek is, hiszem a libatermelő kockázatát szétporlasztják a társadalom valamennyi adófizetője között, és tessék tudni, hogy itt a hajléktalan is adófizető polgár, merthogy az ÁFA-fizetési kötelezettség rá is vonatkozik.
Ő fizeti ki - részben - a libatermelő veszteségét, hogy aztán áldozatvállalásának hozadéka a kormánypárt párezer szavazata legyen a választások alkalmából.
Érdekes ez az ország, ahogy ütemesen lépked a megsemmisülés felé, ahogy a vértehetségtelenek azt képzelik, hogy majd nagyot hasítunk Kínában, Oroszországban, Chilében, ahelyett, hogy szépen, ütemesen fejlesztenénk az Unión belüli kereskedelmünket és legfőképpen - olyan társadalmi struktúrát hoznánk létre, mely alkalmas exportképes termékek előállítására.

A délkelet-ázsiai kistigrisek úgy jutottak el odáig, ahol ma tartanak, hogy minden mozgósítható pénzüket az iskolarendszerbe ölték, de meg is lett az eredménye.
Mi stadionokba öljük a pénzt, és büszkék vagyunk, ha megverjük a vasárnapi hobbifocisták válogatottját.
Hozzávetőleg ez a különbség közöttük és köztünk - a Puli kisautó, meg a KIA Motors között.El kellene ezen végre a hozzáértő jobboldali  politikusoknak is gondolkodni, mikor a kezüket emelgetik az Országházban.

Már, ha van hozzá szoftverjük...

:O)))

AZ ÁLLAM HALLGAT

Az állam leesik, ezt azért nem gondoltam volna.
Tudtam, hogy ezek bunkók, tudtam, hogy ócska politikai haszonlesők, de azt azért nem gondoltam volna, hogy az állam képviselőitől mindössze annyi telik, hogy az Országgyűlés Hivatala kitesz egy emlékkönyvet, melybe bejegyezhetjük azt, hogy mennyire tiszteltük és szerettük az elhúnytat.
Tisztességesebb országokban ilyen esetben a hivatalban levő Köztársasági Elnök és miniszterelnök nyilvánosan kifejezi részvétét, a középületekre gyászlobogót tűznek, az állami zászlót félárbocra engedik.
Mondjuk ebben nem volt hiba, hiszen Göncz Árpád az Aradi Vértanúk Napján halt meg, és a Köztársasági Elnök is adott ki tisztességes hangvételű nyilatkozatot, mégis, az állam reakciója erre a váratlannak nem mondható helyzetre igencsak visszafogottnak mondható.

Az egész úgy néz ki, mintha a hatalmon levők olyan helyzetet akarnának előállítani, mely szerint a gyász a liberálisok dolga, jóllehet Gönz Árpád valóban a rendszerváltás arca volt tíz éven keresztül, mielőtt ezek a rosszarcúak jöttek.
Igazságtalanság és neveletlenség, emellett politikailag kispályás viselkedés, hiszen nem tett semmi rosszat a jelenleg hatalmon lévőknek sem, sőt.
Viiszont liberális volt.
Mindig megdöbbenek attól, hogy még egy ilyen alkalmat sem képesek kihagyni azok, akik azt gondolják, hogy egy ország számára csak az ő elveik jelenthetik az igaz utat.
A hangnemről most szó se essék, némelyik ember ritka gusztustalan.
Azon meg már csak röhögni lehet, hogy - leszámítva a diktatúra híveit, akik eleve diktatúrapártiak - a jobboldaliak úgy szórják a szitkokat a liberalizmusra, mintha értenék, hogy mit is takar a fogalom.
Közben meg úgy tesznek, mint azok, akik a libacomb harapdálása közben szidják a libát, de időnként azért meg-megnyaják a tíz ujjukat.

Antall halálakor az állam megadta a módját a megemlékezésnek, ma meg nemigen látszik a nagy felbuzdulás.
Pedig Göncz Árpád legalább annyira emblematikus figurája volt az új rendnek, mint Antall.
Aki ezt tagadja, az hazudik.
Még nem késő, még lehetne korrigálni a hatalomnak, ha akarna.

Attól tartok, hogy nem akar...

:O)))

GÖNCZ ÁRPÁD

Nem is tudom, létezett-e politikus a belátható közelmúltban, akit szerettek volna az egyszerű emberek - rajta kívül.
Igaz, nem mindenki.
A jobboldal, de főként a szélsőjobb nem szerette, talán azért, mert veszélyes volt rájuk.
Őt ugyanis nehéz lett volna beletuszkolni bármilyen lövészárokba, jóllehet ott sokan szívesen várták volna, olyanok, akiknek legfelebb a Kossuth-díj súlya nyomhatta hősi mellét az életből ellopott börtönévek helyett.

Nem volt hajlandó gyűlölködni, hangoskodni,neki nem volt mit kompenzálni, nem kellett a múltját retusálni, nem volt szüksége szép rablómesékre, az ő élete nyitott könyv volt.
Ő úgy volt politikus, hogy nem volt politikus, ő egyszerűen a Köztársasági Elnök volt, aki nem szállt el önmaga frissen felismert nagyságától, magas méltóságában is olyan tudott maradni, mint amilyen akkor volt, amikor élte a műfordító csendes, értelmiségi életét.
Nem zavarodott bele a rendszerváltás örömébe, nem kiáltott vérért és bosszúért, mert polntosan tudta, hogy a történelem mennyire bonyolult és veszélyes üzem.
A történelem veszteseinek köztársasági elnöke kívánt lenni, ez pedig megbocsájthatatlan azok számára, akik vesztesek ugyan soha nem voltak, legfeljebb nem lophattak eleget.
Amikor a jobboldal némi belügyi segítséggel belefojtotta a szót a Parlament előtt, akkor sem alkudott, legfeljebb sajnálkozott, mert tudta, hogy a nép mennyire könnyen manipulálható.
Akkor sem hezitált, amikor voltak, akik a taxisblokád résztvevőit bele akarták tolni a Dunába, mert tiszta erkölcsi érzékkel tudta, hogy a politikai konfliktust politikai módszerekkel kell megoldani.
Ha sok-sok Göncz Árpád lett volna, talán kevesebb veszteséggel ússzuk meg a kapitalizmus alapjainak lerakását - de sajnos, nem volt.
Kevés volt az ember, sok volt a haszonleső és a revansvágyó gyűlölködő, mint ahogy ma is olyanok vezetik az országot, akikből hiányzik az emberség szép luxusa.
Errefelé embernek lenni nem népszerű dolog, errefelé az számít politikusnak, akit füldugós gorillák kísérgetnek.
Akihez szabadon oda lehet menni, az ritkább errefelé, mint a bánáti bazsarózsa.
Utódai között voltak okos értelmiségiek, küldetéstudatos politikusok, de ember - mondjuk nagybetűvel - nemigen akadt.
Hogy a Köztársasági Elnök címe mára ennyire amortizálódott, hogy lassan egy pingvin is alkalmas a betöltésére, nem ő tehet róla.
Amikor ő töltötte be a posztot, akkor még súlya volt a Köztársasági Elnök szavának.
A fejlett demokráciákban vannak hozzá hasoló politikusok, kerékpározó királynők, tömegközlekedést igénybe vevő miniszterelnökök, humorérzékkel rendelkező államférfiak és magas méltóságokat betöltő nők.
Nálunk a fajtája egyelőre hiánycikk.
Neki határozott véleménye volt a világról, és ez a vélemény nem valamelyik párt vagy valamelyik másik politikus véleménye volt.
Azt mondják, ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
Így volt ő is a börtönévekkel, nem tört és nem keseredett meg, mosolygós, joviális figurája úgy hiányzik a magyar közéletből, mint egy falat kenyér.
És most már örökre hiányozni is fog.
Meghalt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság Köztársasági Elnöke, az Ember, aki ember tudott maradni.
Nyugodjék békében.

RÁHANGOLÁS

Kép a  Budapest Beacontól kölcsönözve

Göbbels reinkarnációja, még a külleme is stimmel.
Nem kis sarzsi a maffiában, ő az új consigliere, a bizalmas tanácsadó, aki beavatott a legszennyesebb részletekbe is, akinek a Család életét szervezni kell.
Időnként baltával levágatni egy ló fejét és belecsempészni Lázár ágyába, hadd rettegjen mindenki, aki nem ismeri fel helyét a táplálkozási láncban, aki egyéni utakat kezd járni.
Tőle aztán nem kell tartani, ő olyan, mint a cápa mellett úszó kalauzhal, a zsákmány maradékán él és a cápa többi élősködőjét pusztítja.
Hát most aztán lesz rá módja.
Új beosztásában, mint Orbán politikai kabinetfőnöke jelentős hatalomhoz jutott, és élni is fog a hatalommal.
Személyében Orbán vazallusainak talán leggátlástalanabb figurája emelheti magasabb szintre a Fidesz ezidáig sem túl finnyás propagandamunkáját.

Tevékenységét azzal kezdte, hogy nekiment az Uniónak és az Egyesült Államoknak, ami politikai súlyát tekintve nem kis teljesítmény.
Abban viszont igaza van, hogy ha már valakinek nekimegy az ember érdemes jeles szereplőket választani.
Ez a kocsmában is így van, aki nekimegy a falu legerősebb emberének, annak neve lesz, ha túléli - ő az, aki meg akarta verni Benga Jóskát.
Az embert az ellenfelei minősítik, abból, ha valaki fenéken billenti Vézna Lacikát, soha nem lesz hír.

Rogán most nekiment az Unió liberális frakciójának, mondván, várhatóan a héten kezdeményezni fogják Magyarország szavazati jogának felfüggesztését, ami gyakorlatilag egyenlő lesz kizárásunkkal az Unióból.
Ez azért fog megtörténni, mert a bevándorláspárti liberálisok nem értenek egyet azzal, hogy „Magyarország úgy döntött, meg kell védeni Európa és Magyarország határait".
Továbbá az európai politikai és értelmiségi elit egy jelentős részével szemben Orbán Viktor miniszterelnök meghallja az európai emberek hangját, érti a véleményüket a bevándorlásról.
Aztán még sok ostobaságot mondott a bevándorlókról, akikkel Európa nem tud mit kezdeni, debezzeg mi, továbbá az Egyesült Államok és Mexikó határán épített amerikai kerítésről is beszélt, jelezve, hogy azzal a mexikói bevándorlók tömegeit akarják visszatartani.
Hogy ez nemigen sikerül, arról nem beszélt.

Viszont minden mondatában bevándorlókról beszélt, jóllehet a folyamat nem bevándorlás, hanem népvándorlás, akik pedig ennek résztvevői, azok menekültek, akik menekülnek a háború és az öldöklés elől.
A magyarság is így keveredett anno a Kárpát-medencébe, a pusztítás és a háborúk elől menekülve.
Akik ma jönnek, azok elveszették anyagi javaikat, elvesztették a reményt egy normális békés életre, és nem akarnak a vallási fanatizmus légkörében élni.
A menekült és a bevándorló között igencsak lényeges különbségek vannak, egyikük a körülmények kényszerítő hatására kel útra, a másik pedig kényszer nélkül, kizárólag saját döntése alapján keres új hazát magának.

Ezt a differenciát a zsidó Rogánnak pontosan éreznie és értenie kellene.
Hitler hatalomrajutása után az európai államok és az Egyesült Államok sem lelkesedtek a zsidók befogadásáért, leginkább távol tartották őket, ezzel gyakorlatilag üzembe helyezték Auschwitzot.
Volt zsidó menekültekkel tele hajó, amelyiknek egyszerűen megtiltották a kikötést, embertelen körülményeket teremtve ezzel.
Hogy az ilyesmit hogy lehet ilyen könnyen elfelejteni, az csak akkor érthető, ha tanulmányozzuk kicsit a kollaboráció sokezer éves történelmét, az emberi pénzéhséget és gátlástalanságot.

Az sem igaz, hogy Európát a menekültektől védeni kell.
Az Unió nem csak gazdaság-politikai, hanem erkölcsi kritériumokat is megfogalmazott a csatlakozni kívánók számára, ezek között ott szerepel a menekültekkel kapcsolatos álláspont is.
A menekültek befogadása nem csak erkölcsi követelmény, de szerződéses kötelezettség is, és aki a menekülteket bevándorlóknak hívja, az ki akar bújni szerződéses kötelezettsége alól, ami egyúttal erkölcsi minősítés is.
Ha egy menekültet nem védünk meg, akkor nem csak a menekült pusztul el, hanem az európai demokrácia is, de ezt azoknak hiába is magyarázzuk, akik a magyar demokrácia hullájából zabálták degeszre magukat.

Viszont Orbán régen megmondta, hogy van élet az Unión kívül is – igaz, azt életnek nevezni a mi helyzetünkben túlzásnak tűnik.
Rogán arról nem mesélt, hogy egy számunkra kedvezőtlen döntés után három nappal meghalna az ország, oda lenne a még így is karcsú gazdasági növekedés, a munkahelyek, de mit is érdekli őt, hiszen aki a Pasa parkban eszi a libatepertőt, annak a más nyomora nemigen fáj.
A főnöke hulladékán jól megszedte magát, őt már nem érinthetik ezek az ügyek.
Ha a menekülteket kizáró álláspont jut érvényre, az gyakorlatilag népirtás lesz, és nem biztos, hogy soha, senki nem veti fel ezzel kapcsolatban a felelősség kérdését, mint ahogy az sem biztos, hogy a Fidesz vezetői nem fognak felelni azért, hogy mit tettek ezzel az országgal gazdaságilag, de elsősorban erkölcsileg, politikailag.

Rogán a Fidesz-idők embere, aki látja, hogy mit tesz ő, az látja, hogy hol tart ma Magyarország.
Ha az Európán kívüli létre gondolunk, még rondább a kép.
Nem egy vonzó perspektíva, de kezdhetünk hozzászokni…

:O)))

EMELT TÉTEK

És játék a tűzzel.
Oroszország katonai műveletekbe kezdett Szíriában, egyelőre a légierő bombázta -az oroszok szerint - az Iszlám Állam állásait, az amerikaiak és csatlósaik zenekara szerint a kormányellenes felkelők által ellenőrzött területeket, szerintem meg az sem kizárt, hogy mindkettőt.
Amerika prüszköl, vakarózik, de tenni elene nem tud, a kockázat ugyanis túl nagy, és ez a szíriai konfliktus nem ér ennyit.
Különösen akkor nem, ha bekalkuláljuk, hogy Amerika a II. Világháborút leszámítva talán csak a Grenada szigetecskéje elleni támadás során volt sikeres, ahonnan katonai erővel elkergetett párszáz kubai kőművest, akik az addig repülőtér nélküli, üdülőparadicsomnak álmodott szigetecskén a kifutópályát betonozták.
A többi háborút pedig leginkább csak a filmvásznon nyerték meg - visszamenőleg.   
Reménykedjünk, hogy világháborút nem akarnak kirobbantani, így is elég kártékonyak voltak.

Oroszország felvette a kesztyűt, amit Ukrajnában hajítottak a lába elé, és a maga eszközeivel és lehetőségeivel élve megpróbálja megvédeni az orosz érdekeket, melyek kétségtelenül egy befolyását részben visszaszerezni kívánó nagyhatalom érdekei is egyben - ezidáig nem is sikertelenül.
Jó ideig úgy látszott, hogy beválik Amerika stratégiája, mely azon alapult, hogy a demokrácia érvényre juttatásának szép cégére alatt exportálja az angolszász típusú demokráciát, ezzel együtt pedig gazdasági, politikai és katonai befolyását a világnak azon részeire, ahol nyersanyagra, piacra vagy stratégiai jelentőségű földrajzi pontra talál.
A világnak ezen részén, melyen mi is élünk, az emberek számára rokonszenves a demokrácia elveinek hangoztatása, mégha ezzel a mindennapi gyakorlat lépten-nyomon szembe is megy.
Amerika olyan jogokat vindikál magának, melyek nem illetik meg, olyan eszközöket alkalmaz, melyeket a világ - ha nem ez az állam követi el őket - nettó bűncselekménynek tart és Hágááért kiált.
Így van ez Szíriában is, ahol nem a várt forgatókönyv diadalmaskodott, mert több érdek csapott össze.
Amerika destabilizálni akarta a fennálló rendszert ezért a Líbiában, Irakban bevált módszer szerint felfegyverezte ellenzékét, és ezzel fegyvert adott az iszlám szélsőségesek kezébe is.
Rájátszott a szunnita-siíta ellentétekre is, ami sértette Irán érdekeit, és megpróbálta eltávolítani az oroszok szövetségesét Aszad szíriai elnököt, aki ugyanolyan diktátor, mint a térség többi államának vezetője volt, mígcsak fel nem akasztatta Amerika, mint Szaddam Huszeint, vagy meg nem erőszkoltatta és agyon nem lövette, mint Kadhafit, börtönbe nem záratta, mint Mubarakot.
Tán annyi volt a különbség, hogy Szíria egy virágzó, erópai mércével mérten is kultúrált és vallási fanatizmustól mentes ország volt.
Ma nem ilyen.
Amerika meg fut a pénze után, és követeli Aszad eltávolítását a hatalomból, csa az a differencia, hogy a szír elnököt támogatja Oroszország.
Ennek oka pedig az, hogy Szíria a térségben Oroszország utolsó szövetségese, melytől nem mellesleg egy, az orosz flotta számára - létfontosságú támaszpontot bérel - ez is csípi Amerika szemét.
A nyugati hatalmak - Amglia és Franciaország - természetesen támogatják Amerikát, beszállt a török hadsereg is, ők is bombázzák az Iszlám Állam állásait és mellesleg a kurdokat is, mert az ország nélküli nép katonai megerősödése ellentétes az érdekeikkel.
Irán is harcol, a siíta államvallás jegyében, és a szír elnököt elfogadhatónak tartva, nem feledkezve meg arról, hogy az Irak-Iráni háborúban Aszad apja Irán szövetségese volt.
Izrael hallgat, ami érthető is, hiszenm neki ez a helyzet - ameddig nem győznek az szélsőségesek - remekül megfelel, nem érdekelt közvetlen szomszédja megerősödésében.
A helyzet olyan, mint amikor a lakoma résztvevői egy libát tépnek széjjel, Amerika szalad elől a szépen pirosra sütött jószággal, mögötte a többiek és mindenki szeretne egy-egy combot, szárnyat letépni magának...
Amerika és a harc többi résztvevője nem rendelkezik semmiféle felhatalmazással, egyedül az oroszok avatkoznak be a szíriai kormány kérésére.
Ilyen alapon - az oroszokat kivéve - minden ott harcoló állam agresszornak számít, persze ezt nemigen szokta a média propagálni.
Bár mindenki óvatos, de ettől a világ még ott táncol egy világháború lehetőségének szélén, bármikor adódhat egy konfliktus, és az sem biztos, hogy az véletlen lesz, merthogy Obama elnöki megbizatása a végéhez közeledik, jó lenne neki valami látványos eredmény...

Ebben a világpolitikai helyzetben kell a migráns -kérdést is értelmezni, mert ameddig nincs béke Szíriában és Afganisztánban, addig a menekültáradat nemigen fog apadni...
A vallási fanatizmus is hamarabb teret nyer egy szegény, háború sujtotta országban, mint egy békés társadalomban.
Szíriában hajdan békésen élt együtt szunnita, siíta, keresztény - ami károkozás itt történt, annak helyrehozatalára a század hátralevő része nem lesz elég...
Ami meg a geopolitikai harcot illeti, addig nem lesz vége, ameddig Amerika fel nem hagy ezzel a küldetéstudatosnak és demokratikusnak álcázott erőpolitikával.
Mi neg, ugye fűszál vagyunk az elefántok talpa alatt, bármekkorákat is kiált az ordító egér...

Csak háború ne legyen...

:O)))