2015. október 2., péntek

EMELT TÉTEK

És játék a tűzzel.
Oroszország katonai műveletekbe kezdett Szíriában, egyelőre a légierő bombázta -az oroszok szerint - az Iszlám Állam állásait, az amerikaiak és csatlósaik zenekara szerint a kormányellenes felkelők által ellenőrzött területeket, szerintem meg az sem kizárt, hogy mindkettőt.
Amerika prüszköl, vakarózik, de tenni elene nem tud, a kockázat ugyanis túl nagy, és ez a szíriai konfliktus nem ér ennyit.
Különösen akkor nem, ha bekalkuláljuk, hogy Amerika a II. Világháborút leszámítva talán csak a Grenada szigetecskéje elleni támadás során volt sikeres, ahonnan katonai erővel elkergetett párszáz kubai kőművest, akik az addig repülőtér nélküli, üdülőparadicsomnak álmodott szigetecskén a kifutópályát betonozták.
A többi háborút pedig leginkább csak a filmvásznon nyerték meg - visszamenőleg.   

Reménykedjünk, hogy világháborút nem akarnak kirobbantani, így is elég kártékonyak voltak.

Oroszország felvette a kesztyűt, amit Ukrajnában hajítottak a lába elé, és a maga eszközeivel és lehetőségeivel élve megpróbálja megvédeni az orosz érdekeket, melyek kétségtelenül egy befolyását részben visszaszerezni kívánó nagyhatalom érdekei is egyben - ezidáig nem is sikertelenül.
Jó ideig úgy látszott, hogy beválik Amerika stratégiája, mely azon alapult, hogy a demokrácia érvényre juttatásának szép cégére alatt exportálja az angolszász típusú demokráciát, ezzel együtt pedig gazdasági, politikai és katonai befolyását a világnak azon részeire, ahol nyersanyagra, piacra vagy stratégiai jelentőségű földrajzi pontra talál.
A világnak ezen részén, melyen mi is élünk, az emberek számára rokonszenves a demokrácia elveinek hangoztatása, mégha ezzel a mindennapi gyakorlat lépten-nyomon szembe is megy.
Amerika olyan jogokat vindikál magának, melyek nem illetik meg, olyan eszközöket alkalmaz, melyeket a világ - ha nem ez az állam követi el őket - nettó bűncselekménynek tart és Hágááért kiált.

Így van ez Szíriában is, ahol nem a várt forgatókönyv diadalmaskodott, mert több érdek csapott össze.
Amerika destabilizálni akarta a fennálló rendszert ezért a Líbiában, Irakban bevált módszer szerint felfegyverezte ellenzékét, és ezzel fegyvert adott az iszlám szélsőségesek kezébe is.
Rájátszott a szunnita-siíta ellentétekre is, ami sértette Irán érdekeit, és megpróbálta eltávolítani az oroszok szövetségesét Aszad szíriai elnököt, aki ugyanolyan diktátor, mint a térség többi államának vezetője volt, mígcsak fel nem akasztatta Amerika, mint Szaddam Huszeint, vagy meg nem erőszkoltatta és agyon nem lövette, mint Kadhafit, börtönbe nem záratta, mint Mubarakot.
Tán annyi volt a különbség, hogy Szíria egy virágzó, erópai mércével mérten is kultúrált és vallási fanatizmustól mentes ország volt.
Ma nem ilyen.
Amerika meg fut a pénze után, és követeli Aszad eltávolítását a hatalomból, csa az a differencia, hogy a szír elnököt támogatja Oroszország.
Ennek oka pedig az, hogy Szíria a térségben Oroszország utolsó szövetségese, melytől nem mellesleg egy, az orosz flotta számára - létfontosságú támaszpontot bérel - ez is csípi Amerika szemét.
A nyugati hatalmak - Amglia és Franciaország - természetesen támogatják Amerikát, beszállt a török hadsereg is, ők is bombázzák az Iszlám Állam állásait és mellesleg a kurdokat is, mert az ország nélküli nép katonai megerősödése ellentétes az érdekeikkel.

Irán is harcol, a siíta államvallás jegyében, és a szír elnököt elfogadhatónak tartva, nem feledkezve meg arról, hogy az Irak-Iráni háborúban Aszad apja Irán szövetségese volt.
Izrael hallgat, ami érthető is, hiszenm neki ez a helyzet - ameddig nem győznek az szélsőségesek - remekül megfelel, nem érdekelt közvetlen szomszédja megerősödésében.
A helyzet olyan, mint amikor a lakoma résztvevői egy libát tépnek széjjel, Amerika szalad elől a szépen pirosra sütött jószággal, mögötte a többiek és mindenki szeretne egy-egy combot, szárnyat letépni magának...
Amerika és a harc többi résztvevője nem rendelkezik semmiféle felhatalmazással, egyedül az oroszok avatkoznak be a szíriai kormány kérésére.
Ilyen alapon - az oroszokat kivéve - minden ott harcoló állam agresszornak számít, persze ezt nemigen szokta a média propagálni.
Bár mindenki óvatos, de ettől a világ még ott táncol egy világháború lehetőségének szélén, bármikor adódhat egy konfliktus, és az sem biztos, hogy az véletlen lesz, merthogy Obama elnöki megbizatása a végéhez közeledik, jó lenne neki valami látványos eredmény...

Ebben a világpolitikai helyzetben kell a migráns -kérdést is értelmezni, mert ameddig nincs béke Szíriában és Afganisztánban, addig a menekültáradat nemigen fog apadni...
A vallási fanatizmus is hamarabb teret nyer egy szegény, háború sujtotta országban, mint egy békés társadalomban.

Szíriában hajdan békésen élt együtt szunnita, siíta, keresztény - ami károkozás itt történt, annak helyrehozatalára a század hátralevő része nem lesz elég...
Ami meg a geopolitikai harcot illeti, addig nem lesz vége, ameddig Amerika fel nem hagy ezzel a küldetéstudatosnak és demokratikusnak álcázott erőpolitikával.
Mi neg, ugye fűszál vagyunk az elefántok talpa alatt, bármekkorákat is kiált az ordító egér...

Csak háború ne legyen...

:O)))
                                                                     

57 megjegyzés:

peti írta...

...Mi van most Európában és mi van Magyarországon? Tulajdonképpen könnyű és elég magától értődő volna erős és tárgyszerű kritikával illetni a magyar gyakorlatot, élén a miniszterelnökkel. Gyűlöletkeltés, gyűlöletkampány az indulatok csillapítása helyett, bűnbakkeresés (ősi, magyar szokás, mindenki hibás, csak mi nem), hergelés, az ország felosztása jókra és rosszakra, legrosszabb reflexeink, hagyományaink mozgásba hozása, a harcos retorika és következményei. Egyre militánsabb és militárisabb intézkedések és törvények. Egyre több csehovi puska, amely azért függ békésen az első felvonás nyugodtnak tetsző szalonjában, hogy előbb-utóbb valaki használja. Ha egy törvény valamit megenged, arra nagyon rossz válasz az, hogy de úgysem fogjuk kihasználni. Könnyű elviselhetetlen mondatokat idézni felelős magyar politikusoktól, melyhez hiába keresnénk kontextust, amely elfogadhatóvá tenné őket. Idézve voltak ezek sokszor, és lesznek is sokszor. Hol a jóindulat, hol a humánum?
De ezek fölsorolása kevés. Ezeket a kormány szemére hányni kevés. Nem érdekli őket, ezer kibúvót találnak, a sima hazugságtól, a manipulatív adatkezelésen át a lehetséges nyugati példákra való hivatkozásig. Ami hol valóságos érv, hol maszatolás. Kevés, mert a probléma létezik. Mit jelent az iszlám és afrikai kultúrájú emberek megjelenése ebben a formában? Tényleg csak jóindulat és humánum kérdése a jó válasz? Vajon minden lehetséges és fontos kérdést fölteszünk magunknak? Vagy mi is harcban állunk, és fontosabb az összetartás és az ellen kijelölése? Mi, ami megőrizhető és mi nem? Nincs itt vége, csupán abbahagyom...

Esterházy Péter: A szép, csöndes idő és a szó

peti írta...

...Arthur J. Finkelstein neve rövid idő alatt fogalom lett Magyarországon. A kormánypárt támogatóinak körében ő a „csodadoktor”, aki Orbán Viktor kezébe adta a kommunikációs fegyvert, amellyel megszerezheti és hosszú távon megtarthatja a hatalmat, a demokratikus ellenzék számára pedig maga az ördög, aki ügyfelének, a magyar miniszterelnöknek a legszélsőségesebb negatív propaganda – lejárató kampányok, hazugságok, rágalmak – alkalmazását ajánlva romba dönti a demokratikus politikai kultúra amúgy is csak csíráiban fellelhető normáit. Finkelsteint a „művelt” közvélemény a negatív propaganda atyjaként emlegeti, pedig valójában nem csinált egyebet, mint hogy a goebbelsi – és általában a totális diktatúrák – propaganda eszköztárát a XXI. század lehetőségeinek és elvárásainak megfelelően korszerűsítette. A Harmadik Birodalom propagandájának legfontosabb sajátosságai persze éppen úgy jellemzőek az összes totális – beleértve a kommunista – diktatúrák kommunikációs technikáira és nyelvhasználatára. Hogy az alábbiakban mégis a Harmadik Birodalom propagandatevékenysége és nyelvhasználata és az Orbán-rendszer közötti hasonlóságokat keresem, annak oka az, hogy ehhez rendelkezésünkre áll egy olyan egyedülálló forrás, mint Victor Klemperer A Harmadik Birodalom nyelve című felbecsülhetetlen értékű forrásműve (Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1984, Lukács János kiváló magyar fordításában)...

Vásárhelyi Mária: A nyelv azé, aki megműveli (Finkelstein = Goebbels 2.0)

talalom írta...

Ma már ott tartok, hogy kérem vissza a hidegháborúmat! A fenének se tetszik ez a forrósodó!

peti írta...

...Itthon egy durván idegenellenes, a legkisebb szolidaritást sem tükröző kampánnyal a kormány szűken vett hatalmi értelemben sikeres lehetett. Nemcsak rátalált egy topikra, amiben alantas ösztönökre játszva, azokat erősítve biztosíthatja az emberek félelméből táplálkozó támogatottságát, hanem sikerült újra fekete-fehérré tenni egy kérdést. Nem megoldást keresünk, nem párbeszéd zajlik arról, hogy mit lehetne itthon és Európában tenni, mit gondolunk akár évtizedes távlatban bevándorlásról vagy egy akut menekültválság kezeléséről. Nincs vita, nincs párbeszéd, csak annak kinyilatkoztatása, hogy ez nem a mi ügyünk, és nincs vele dolgunk a határvédelmen túl. Pedig van és lesz – mert Európa most már ügyet csinál belőle. Eddig Európa sem mondott sokkal többet éveken át, de most ellépni látszik, és a korábban csak szavakban, most várhatóan egyre inkább tettekben is megnyilvánuló közös értékek mellett a formálódó új közös politika alakításából is kiírjuk magunkat. Pedig most nagyjából annyi a kérdés, hogyan segítünk rászorulóknak embernek maradni. És mit gondolunk arról, mit kell tennünk, hogy elmondhassuk, mi emberek maradtunk...

Dudás Gergely: Sikerül-e embernek maradni?

Névtelen írta...

...az Orbán-kormány teleaggatta olyan marhaságokkal az országot, hogy a bevándorlók elveszik a munkánkat. Ettől a hazugságtól jutottunk odáig, hogy katonák állig fölfegyverkezve masíroznak a bedrótozott déli határ mentén. Az Európa határait foggal-körömmel védő kormányfő segélyosztó feleségéről posztol megejtő képeket a Facebookon: a gyerekek szemében a hála könnycseppjei. Szívember! Dehogy Európa „szörnyetege”! Azt azért tudni kell, hogy az olykor segélyosztásra „felhasznált” családtag Felcsút legnagyobb földbirtokosa. Ami önmagában még nem baj. De amikor könnybe lábad a szemünk, csak rá kell nézni a stadionos falu földbérleti térképére, ahol minden az évek óta strómanként emlegetett Mészáros Lőrinc és Lévai Anikó (illetve a régi vazallusként működő Flier-család) kezén van. Ez se baj. De volt egy gazda 2011-ben, aki a földhaszonbérleti pályázatok beadása előtt megjósolta, ki és hol kapja meg húszéves bérletre a földeket Felcsúton, a fecnit letétbe helyezte a közjegyzőnél. Ő ugyan hoppon maradt, de a papír nem tévedett. Ez már baj...

Rab László: Felcsúti képeslap

Kovács Erzsébet írta...

No kedveskéim, igencsak közeledik az igazság pillanata.
Most mindenkinek oda kellene állnia a tükör elé, és a
saját szemébe nézni, és bevallani az igazat.Hát igen.

Miért is nem volt Nekünk jó a szocialista béketábor?
Miért is nem volt jó a vidám barakk?Hát igen.


Mindenki azt hazudik magának, amit akar.A lelkiismerete
elől sehova nem tud elbujdokolni.
Milyen érzés hitványnak lenni?
Milyen érzés lehet havi 1 Milliónál többet keresni, mikor
millióknak kenyérre is alig jut?El lehet gondolkodni.
Miért kell mérhetetlenül kapzsinak lenni?Miért nem elég semmi?

Főzök magamnak egy kis krumpli levest,én kapáltam én szedtem
saját krumplimból.Én nem háborgok, csak félek.Mióta élek.
Igaz,amikor születtem is potyogtak a bombák,3 napig a város
főterén lévő tömegsírba temették a halottakat, azt se tudták,
ki kicsoda,magyar. német, orosz, mindegy volt,mind ott maradtak
az égő füstölgő romok alatt.Erre kellene mindenkinek gondolni.
Az örökös feszelgés, a kivagyiság, a többet akarás számlája a
békétlenség, a halál.Senki sem visz a 2 m mélyre magával semmit.
Inkább éljünk szegényes, bohókás vidám életet.Megelégedésben.

71 évesen ez az én mai üzenetem.Mindenki helyett, aki hallgat,
és nem mesélt Nektek arról, mi is az a háború, ami nem a tv film.

A Kádár rendszer volt minden korok leg humánusabb rendszere.
Én azt se bánnám, ha Orbán lenne az új Kádár.Csak legyen BÉKE!

Névtelen írta...

"...nyersanyagra, piacra vagy stratégiai jelentőségű földrajzi pontot talál." - jav.

dolores írta...

Kedves Erzsébet Kovács,Orbán a cipőfűzőjét se köthetné meg Kádárnak, de olvass PuPut, nála jobban senki nem tudta leírni :2014. február 6.,
KÁDÁR SÍRJA

Ez a dal hadd szóljon, kommentár nélkül
Марк Бернес - Хотят ли Русские войны
https://www.youtube.com/watch?v=yU54x55AJUg.....Kérdezz meg a minden jó anyát, Kérdezd meg hitvesed szavát, ...... Akar e háborút, Akar e háborút Moszkva?

Névtelen írta...

Nem vagyok se Amerika, se Orosz barat. Az egyik 19 a masik egy hijan 20.
Azert, ha estleg kozlik a tovarissal, sajnaljuk, de a mi gepeink mar levegoben vannak es ott lesznek a kovetkezo 12 oraban akkor mi lessz?...- A fiam ott volt koszovoban... Az elvtarsak tankokkal elfoglaltak a repuloteret.
Aztan meg az inguket is eladtak volna, mert nem volt nekik mit enni. Vagyis az utanpotlasukat nem tudtak megoldani.
En nem fogadnek arra, hogy mi lessz, de remelem talalanak bekes megoldast.

PuPu írta...

Koszovói névtelennek.
Dehogynem tudták megoldani, a repülőteret az ejtőernyősök foglalták el, és a közös békefenntartó misszió keretében, ha úgy tetszik, az amerikaiak szövetségeseként.
És az amerikaiak akkor sem mertek volna nekikmenni, - tudod, az a párezer megatonna ott a föld alatt, a temgeek mélyén, a levegőben meg talán még a világűrben is, azért a legharciasabb amerikait is gondolkodásra készteti...
:O)))

PuPu írta...

Nyersanyagos névtelennek: Köszönöm, javítottam...
:O)))

peti írta...

Aggodalommal olvasom:

http://nepszava.hu/cikk/1071957-esterhazy-sulyos-betegseggel-kuzd

"...Hogy mi az irodalom, azt negyvenöt év után is (azóta van toll a kezemben) nehezen tudnám megmondani. Hogy mi nem, arról vannak sejtéseim (névsort most nem olvasok), és arról is, hogy miként működik. Varázslatosan és titokzatosan.
Erről sokat tudnék beszélni, a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.)" - írja Esterházy.

Esterházy Péter: A szép, csöndes idő és a szó

Szorítok neki, hogy még sokat írhasson nekünk!

peti írta...

...Olvasók, barátok, rajongók, kollégák ezrei gondolnak rá a legnagyobb aggódással, szeretettel nap mint nap, állnak meg, néznek fel az égre, hogy ha van isten, vagy ha nincs, akkor is, Péternek meg kell gyógyulnia...

Grecsó Krisztián: Kormányeltörésben

Névtelen írta...

Molnár Krisztina Rita: Hontalan Iván szomorú története

Hontalan Iván
a rendőrségre ment,
mert tiszta volt szíve,
s érezte, hogy a rend
megbomlott valahogy,
átláthatatlanul,
mind kint, mind odabent.

Hontalan Iván,
a tiszta, kék szívű,
töretlen hitt benne,
s nem volt kicsiny hitű,
hogy helyrehozható,
hogy fodros lesz az ég,
s alatta zöld a fű.

Így gondolkodott:
a rendet őrzik itt
a rendnek őrei,
körülnézek kicsit,
beszélgetek velük,
ezek jó emberek,
ha Isten is segít,

Isten énvelem.
Megmondják, mit tegyek,
hogy is lehetne, hogy
ne mágneses terek
cibáljanak ide,
oda, mert fejre állt,
mi ép, s mi épp beteg.

Hontalan Iván
így bízta rá magát
a jó rendbiztosok
derék eszére hát,
nem hitte biztosan,
hogy épp a józan ész,
hogy épp az verje át.

Hontalan Ivánt,
mert szíve tiszta, kék,
egy mentő vitte el,
lefogta két kezét
két legény, karjába
szúrtak, hiába is
kiáltozott szegény.

Hontalan Iván
most fejtetőre állt,
bezárva őrzik őt,
nem érti, mit csinált,
hogy vétke mi? Miért?
Mi szakította át
a poklok kapuját?

Molnár Krisztina Rita: Hontalan Iván szomorú története

Unknown írta...

Kedves PuPu!

Az elfogultság és az elvakultság között jelentős különbség van, ezért nem mondanám, hogy elfogult vagy Amerikával szemben. Ez ugyanis nem tükrözné a valóságot. "Az államok hideg szörnyek!" mondta de Gaulle elnök és tábornok! Nincsenek elveik, csak érdekeik vannak. Miért kérnénk számon az elvek hiányát bármelyik államon, miközben elismerést igénylünk más államok, például Oroszország,(az arab tavasz, illetve az Iraki háború előtti) Irak, Szíria, Líbia , Egyiptom számára azok elvszerű viselkedéséért. Hangsúlyozom: Amerikának éppen annyi joga van elvtelenül viselkedni, mint bármely más államnak - semmivel sem több és semmivel sem kevesebb.
Az emberiség reménye és a béke lehetősége ugyanis nem abban keresendő, hogy az államok - bármely állam - a jövőben majd "elvszerűen," az igazságot keresve és annak szolgálatában fog cselekedni, hanem abban, hogy az érdekek formálhatóak, közelíthetőek és egyeztethetőek. Az elvakultság, az ítélet-osztás nem szolgálja a megbékélést, a közös érdek eltökélt keresését és követését. Nem az igazságot kell tehát keresni az államok közötti kapcsolatokban, hanem a közös érdeket – elszántan rendíthetetlenül!

peti írta...

Olvassátok el, mintegy bemelegítésképpen, s aztán magatok is megkereshettek, s megtalálhatjátok a döbbenetes párhuzamokat:

Papp Kornélia: A Harmadik Birodalom nyelve - Victor Klemperer nyelvkritikája

Ha e párhuzamok meglelésében segítségre volna szükségetek, akkor olvassátok el a mostani Élet és Irodalomban Vásárhelyi Mária: A nyelv azé, aki megműveli (Finkelstein = Goebbels 2.0) c. tanulmányát. "Alapcikk". Kulcs a jelenünk megértéséhez.

Vásárhelyi Mária: A nyelv azé, aki megműveli (Finkelstein = Goebbels 2.0)

Wolk írta...

Obama mandátuma a végéhez közeledik. Ha csak rajta múlna nem lehet célja úgy beíratkozni a történelemkönyvekbe mint Amerika első fekete elnöke aki kirobbantotta a 3.Vh-t még talán az élete árán sem. Az én logikám szerint.

Névtelen írta...

Kedves Pupu!

Evek ota, huseges olvasoja vagyok a blognak.Segit megismerni, ertekelni az otthoni helyzetet, talan azert kedvelem, mert egyetertek veled. De. Mar regen bevett szokasom, hogy az elso bekezdes utan, ha a kulpolitikai, vilaghelyzeti temarol irsz, mar nem is olvasom tovabb, kilepek mert tudom, hogy mi a nota, a gonosz amerika, mindennek az okozoja es a szent es s erthetetlen orosz (ertsd: Putin.)
Nagyon ugy hangzol, mint en a kenyszeru megvilagosodas elott, ugyan is hazaterve a moszkvai diakoskodas utan - egy ertektelen, hasznavehetetlen diplomaval - fujtam a notat mint egy jol agymosott kader, mig a sors ugy hozta, hogy at alltam az ellenseges oldalra. Kiderult, hogy nem is olyan egyszeru a vilag mint ahogy en azt a Lomonoszovon tanultam. Nem mentegetem Amerikat, vagy a nyugatot ugy altalaban, de kozel sem olyan angyal az a Putin mint ahogy te azt hiszed. Hova is akartam kilukadni? Na, igen? Nem mintha rovasodra irnam, rendes egy ficko vagy, szeretlek is.. de nem vagy te egy azoknak az agymosott szovjet osztondijas diakoknak az egyike, akik kettos identitas-ban szenvednek? (sajnos nem ismerem a helyes magyar kifejezest)

PuPu írta...

Kedves elsőbekezdéses Névtelen, hát miért fogadsz el belpolitikában, hiszen a külpolitika is hasonló elve mentén működik?
Először megismerkedünk a tényekkel, ha tudunk, aztán értékelünk, nem?
Én még soha nem írtam gonosz Amerikáról, legfeljebb imperialista szemléletről, elhibázott döntéserkről, vesztett háborúkról, gazdasági, katonai és geopolitikai érdekekről és rossz politikusokról.
És soha nem mondtam, hogy Putyin angyal..
Angyal Gorbacsov volt, rá is ment a Szobvjetunió.
Oroszország nem fog erre rámenni.
Egyébként hozzászólni csak ahhoz lehet, amit elolvasunk, amúgy meg legfeljebb értesítőt lehet küldeni a prekoncepciókról, mást nem.
Személyesen jobban szeretem, ha nem engem bírálnak, hanem amit írtam, lehetőleg olyanok, akik ismerik kicsit legalább a témát.
No, ha ilyet írsz, akkor én is lelkes olvsód leszek...
Nopersze,nem kell nekünk mindenben egyetértenünk...
:O)))

PuPu írta...

Kedves Endre, örülök, hogy kedvelsz...
Ellenben:
1. Érdekekről Churchill beszélt, konkrétan Anglia érdekeiről.
2. Nem az elvek hiányát kéárem számon, hanem a nemzetközi szerződések betartását, például az ENSZ alapító okmányának előírásait,
a belügyekbe beleavatkozás tilalmát, más államok szuverenitásának megdöntését, - szóval csupa-csupa konkrét, és szerződésekben rögzített dolgot.
Pacta sunt servanda, mondja a művelt angol, ugye...
Ennek tükrében ötezredszer kérdezem, tőled se először - mi jogosítja fek a vezető nyugati államokat más országok belügyeibe való katonai beavatkozásra?
Semmi.
Ki az agresszor?
Egy egyszerű definíciót kérek...
Érdekeket nem lehet bombázógépekkel megváltoztatni...
:)

pleinair írta...

Kedves Pupu,

Szerintem Névtelen nagyon jószándékú, őszinte bírálatát érdemes önvizsgálat tárgyává tenni.
Az ember hajlamos az elfogultságra. Én is, Te is, és mások is.
Ez az elfogultság szerintem éppúgy belevegyül Putyin és Obama, Oroszország és Amerika megítélésébe, mint annak idején a Budapest főpolgármesteri választás előtt a baloldali jelöltről alkotott véleménybe.

Persze a blogger is ember, a véleménye is emberi, nem kívánhatjuk, és nem is kívánjuk, hogy hideg és tévedhetetlen legyen, mint a gép. Emberi érzéseivel, esetleges elfogultságaival együtt szeretjük.
A lényeg, hogy az igazság fontosabb legyen számára önmagánál is.

DarthVader írta...

"mi jogosítja fek a vezető nyugati államokat más országok belügyeibe való katonai beavatkozásra?"

Hát, pl ENSZ határozat. (Líbia.)

Ne gondold, hogy az orosz imperializmus jobb ízű, mint az amerikai.

Amúgy:

"Az 1947-es alkotmány ... Deklarálja az alapvető termelési eszközök állami tulajdonát, a néphatalmat és az alkotmányos képviseleti rendszert. Síkra száll az "igazságos társadalmi rend" megvalósítása, az osztálykülönbségek és privilégiumok felszámolása, a társadalom elnyomott osztályainak felszabadítása mellett. Leszögezi, hogy az alapvető célok: az imperializmus elleni harc és a... haza felszabadítása, az .... egység megvalósítása és a korrupt rend megdöntése ─ csakis forradalom útján érhetők el.
Később a párt fokozatosan balra tolódott. Az 1963-as hatodik nemzeti kongresszuson elfogadott program már az ... egységet minden dolgozó osztály egységeként értelmezi, elveti a magántulajdonnak még a korlátozott formáját is és deklarálja a dolgozó osztályokhoz szorosan kapcsolódó forradalmi párt vezető szerepét."

No, melyik pártról van szó?

Unknown írta...

Kedves PuPu!

Egyébként tényleg és őszintén kedvellek! Az érdekekről Churchill beszélt, meg mindenki más akinek fogalma van a hatalom természetéről és működéséről. A hatalom nem a jog alapján működik, hanem a jog formálójaként és a következő elv határozza meg a működését: "ne azt vizsgáld, hogy mihez van jogom, hanem azt, hogy mire vagyok képes!" Mindenki csalódni fog mindennemű hatalomban, aki erről az elvről elfeledkezik! A jog szerepe éppen ez és csak ez: mivel a szándékaidat nem ismerem és nem is vagyok képes megismerni, viszont a képességeidről módomban áll valamilyen képet formálni többé- kevésbé igazolható és racionális módon, így a jog eszközeivel a képességeidet próbálom korlátozni azzal a céllal, hogy ezek a képességek ne jelentsenek számomra elviselhetetlen kockázatot saját törekvéseim megvalósításában. A jog tehát képességet korlátoz, mégpedig néha több, néha pedig kevesebb sikerrel: ám soha nem lehet tökéletes, hiszen alkalmazása, sőt hasznossága két dologtól függ, olyan dolgoktól, amelyekre a jognak semmilyen befolyása nincs: az egyik az, hogy hogyan ítélem meg a fenyegetést, vagyis a korlátozandó képességekből eredő (képzelt, vagy valós) kockázatokat, a másik pedig, hogy törekvéseimhez képes vagyok-e megszerezni a támogatás "kritikus tömegét," azaz képes vagyok e saját törekvéseimből közös törekvést formálni. Változatlan szeretettel és nagyrabecsüléssel: Endre
PS. Mennyire örülnék, ha a lényeges állításaimra reagálnál, és nem az aligha lényegesekre!

Unknown írta...

Peti!

Nagyszerű cikk a Harmadik Birodalom nyelvéről! Köszi! Mindenkinek ajánlom!

E.

PuPu írta...

Kedves Endre, fejtegetéseid első részőről Sztálin jut eszme: "És hány hadosztálya van a pápának?"
Vagy valóban az a véleményed, hogy a szerződések nem kötelezik az erősebbet, csak a gyengébbet?
Akkor miért háborogtok Ukrajna esetében?
Az a tetejében még összhangban is van a nemzetek önrendelkezési jogának szép elvével, mint ahogy összhangban volt Koszovó és a Krím is, hogy új vitapályákat ne is nyissak...
És miből gondolod, hogy ezt nem egy útja a közös törekvések formálásának?
A tehénnek hiába mondod, álljon odébb, nem fog odáébbállni, ha oldalba vágod a hólapáttal, akkor szedi a lábát...
Ez oda-vissza érvényes.
Szívesen válaszolok az üösszesfontosabb kérdésedre is, amennyiben megválaszolásra alkalmas formában teszed fel, másrészt, ha előtte válaszolsz arra a nagyon egyszerű kérdésre, hogy kinek a felhatalmazásával vitézkedik Obama a Közel-keleten, és ki lenne jogosult erre felhatalmazást adni?
Bónusz lenne, ha idecsinálnád azt agresszor fogalmát is...
Köszönöm, és én is valóban kedvellek, csak az elveid kicsit papírízűnek tartom, de hát legyen ez az én bánatom...
Az amire te vágyódsz a klasszikus véleménycsere, - bejövök a sajátommal - kimegyek a tieddel, én viszont a vélemények ütköztetését tartom vitának, de lehet, hogy nincs igazam!
:O)))

PuPu írta...

Kedves pleinair, nincs nekem semmi bajom az elsőbekezdéses Névtelennel, de vitatkozni csak tényállításokon lehet, ízlésbeli dolgokon nem.
Én nem szeretnék úgy alkotni véleményt a politikáról, mint a futball-drukkerek, inkább úgy, hogy vizsgáljuk meg a tényeket.
Szívesen beismerem, ha tévedek, de az nálam nem működik, hogy valaki azt mondja, hogy meglátom a neved és tudom mit fogsz mondani.
Hátha érdemes azt is megfontolni, amit írok, mert ha nem így látod, akkor előítéletes vagy, ami egy vitában nem igazán kedvező.
A posztban leírtam egy folyamatot, száz helyen lehet kifogásolni, amit írtam, de egyetlen egy állítást se kifogásolt Névtelen (ez is - miért nem képes odaírni, hogy Pityi Palkó például?) pedig az lehetnevalós vitaalap.
Az a vélemény, hogy én elfogult - sőt, agymosott - Lomonoszovot végzett vagyok a szar diplomámmal, legfeljebb arra jó, hogy az ember belássa, nem sok értelme van az ismeretterjesztésnek...
Mellesleg soha nem tanultam külföldön, ellenben ha a Lomonoszovon tanulhattam volna, büszke lennék rá.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Moszkvai_%C3%81llami_Egyetem
Nem vagyok tévedhetetlen, de ha azt mondod, hogy tévedek, akkor legyél szíves konkrét állatást is mellé pakolni, vagy bizonyítani, hogy melyik állításom téves - ez azért már csak elvárható, nemde?
:O)))


PuPu írta...

Darth Vader
1. Nincs ilyen határozat, sem Líbiával, sem mással kapcsolatrban.
2. Nem gondolom, például nem gondoltam ezt Afganisztán esetében sem.
3. Az idézet a Baath Pártról szól.

:O)))

DarthVader írta...

Pupu: Libiáról ENSZ határozatnak azért nézz utána. Mi is megszavaztuk, Oroszország és Kina tartózkodott. (!)
Igen, a Baath párt. Asszad (a fiatalabb, merthogy öröklés történt, ami még a kommunista pártok történetében is kevésbé szokásos) pedig tipikus kommunista pártvezér ezek szerint.
Na most ha '56 miatt bactatjuk Amerikát, hogy nem segitett felkelni a rezsim ellen, akkor most nem bactathatjuk, hogy segit felkelni a rezsim ellen, vagy forditva, már ha következetesek akarunk lenni.

peti írta...

Sajnos Vásárhelyi Mária tanulmányát csak az előfizetők, vagy az ÉS vásárlói olvashatják, ezért megpróbálom ezt is a saját szavaimmal összefoglalni:

A totális diktatúrák mindegyike a nyelvhasználaton keresztül próbálta a mérgét az emberek lelkébe juttatni. És ebbe az irányba indult el 2010-ben a Fidesz is.

Arthur J. Finkelstein a Fidesz hívei körében az a „csodadoktor”, aki Orbán Viktor kezébe adta a kommunikációs fegyvert, amellyel megszerezhette és hosszú távon megtarthatta a hatalmat. A demokratikus ellenzék számára pedig ő maga lett az ördög, aki ügyfelének, a magyar miniszterelnöknek a legszélsőségesebb negatív propaganda alkalmazását ajánlva (lejárató kampányok, hazugságok, rágalmak) romba döntötte Magyarországon a demokratikus politikai kultúra amúgy is csak csíráiban fellelhető normáit. Vásárhelyi Mária arra a következtetésre jut, hogy Finkelstein valójában nem csinált egyebet, mint hogy a goebbelsi propaganda eszköztárát a XXI. század lehetőségeinek és elvárásainak megfelelően korszerűsítette és a magyarországi viszonyokra adaptálta. Vásárhelyi a Harmadik Birodalomnak és a NER-nek (Orbán birodalmának) a propagandatevékenységében és nyelvhasználatában keresi a hasonlóságokat és és igen sok párhuzamra lel. Segítségére van ebben Victor Klemperer zsidó származású német irodalomtudós, aki a Harmadik Birodalom nyelve (LTI = Lingua Tertii Imperii) azt elemezte, hogy a náci birodalom a nyelvhasználaton keresztül hogyan szállta meg és formálta át a fasizmus időszakában a német társadalmat. Mi köznapi emberek inkább csak George Orwell regényét, az 1984-et ismerjük, s arra valamennyien emlékszünk, hogy Orwell az említett regényben nemcsak külön nyelvet alkotott az általa elképzelt totális diktatúra leírásakor, hanem ehhez szótárat is összeállított az olvasónak. Ám míg Orwell regénye fikció, addig Klempereré a náci birodalom hétköznapi valóságát elemző tudományos analízis, ami az összehasonlításnak tágabb teret biztosít Vásárhelyi Mária számára.

A Harmadik Birodalom propagandagépezetének működését elemezve szembeszökőek azok a kommunikációs stratégiában fellelhető hasonlóságok, amelyek az összes totalitariánus diktatúrát összekötik, és amelyek közül jó néhány a centrális erőtér megvalósításán munkálkodó Fidesz szándékaiban és propaganda gyakorlatában is azonosíthatók. Ezek közül a legfontosabbak a kommunikációs tér dominanciájára, a hatalmi nyelv kialakítására és a nyelvhasználat megszállására vonatkozó törekvések...

peti írta...

...A kommunikációs tér kisajátítása az első ilyen fontos mozzanat, ami fellelhető a mai orbáni törekvésekben is. A goebbelsi propaganda átütő sikerének titka egyrészt a társadalmi kommunikáció tereinek totális uralásában, másrészt a nyelvhasználatnak a hatalom természetét és céljait szolgáló átformálásában rejlett. A propagandatevékenység korábban soha nem tapasztalt felértékelődését mi sem jelzi jobban, mint hogy a Harmadik Birodalom vezérkarának első döntései közé tartozott az önálló propagandaminisztérium létrehozása, amely rövid idő alatt a teljes nyilvánosságot irányítása és ellenőrzése alá vonta. Bár ilyen hatalomról a napokban megalakított Rogán Antal által vezetett propagandaminisztérium nem is álmodhat, önmagában az, hogy ilyen, korábban soha nem volt, megkülönböztetett helyhez jut a propaganda, mutatja a terület kiemelt politikai fontosságát.

Jóllehet televízió híján a goebbelsi propagandában a rádiónak jutott a legnagyobb szerep a tömegek befolyásolásába. A Birodalmi Rádiókamarát már 1933-ban megalakították, és ezt követően a rádió minden munkatársa számára előírták a kötelező kamarai tagságot. Goebbels már Hitler hatalomra kerülésének évében bejelentette, hogy azonnal meg fogják tisztítani a rádiót a nonkonformista és balos elemektől, és a politikai tisztogatást valóban igen rövid idő alatt végrehajtották. A rádiós munkatársak a propagandaminisztérium totális ellenőrzése alá kerültek. Ezt követően a regionális rádióadókat beolvasztották a Birodalmi Rádióvállalatba, majd a készülékek gyártását is állami ellenőrzés alá helyezték. A náci állam hatalmas támogatásokat nyújtott a készülékgyártóknak, hogy olcsó néprádiót állítsanak elő, és ennek eredményeképpen 1939-ben már a háztartások 70 százalékában volt rádió, ami azt jelentette, hogy a német lakosság körében volt a legmagasabb készülékellátottság aránya. Vásárhelyi rámutat arra is, hogy a néprádió a kommunista diktatúrák idején is bevett propagandaeszköz volt. Azon túl, hogy olcsó volt, és így a szegényebb rétegekhez is eljuttatta a propagandát, korlátozott vételkörzettel rendelkezett, és az ország nagy részében lehetetlenné tette külföldi adások vételét. Hitlerék a természetéből következően lassabban, de ugyanilyen elszántsággal és hatékonysággal vonták teljes hatalmi kontroll alá az újságokat is. Részben a sikeres napilapok és magazinok kormányközeli befektetők általi felvásárlásával, részben az állami hirdetések teljes megvonásával próbálták tönkretenni azokat a lapokat, amelyek rendszer iránti lojalitása kifogásolnivalót hagyott maga után, és szükség esetén nem riadtak vissza a szerkesztőségek megfélemlítésétől, rendőrségi zaklatásától vagy egy-egy sajtótermék betiltásától sem. Birodalmi irányítás alá került a két nagy hírügynökség is, amelyek ezután nemcsak a belföldi és külföldi információk kizárólagos forrásává váltak, hanem a híreket megjegyzésekkel és utasításokkal ellátva továbbították a szerkesztőségeknek, hogy az interpretáció körül se keletkezhessen félreértés. A náci sajtóbirodalom hónapról hónapra terjeszkedett, újabb és újabb lapokat nyelt el a legnagyobb birodalmi sajtókonszern, az Eher Kiadó, amely 1939-re már a német újságok több mint kétharmadát birtokolta közvetlenül vagy közvetve. Goebbels nem csinált titkot abból, hogy meggyőződése szerint az összes napilapnak és magazinnak a propagandaminisztérium által megszabott irányvonalat kell követnie. Azok a szerkesztőségek, amelyek ezzel kapcsolatban bármiféle kételyről tettek tanúbizonyságot, rövid idő alatt eltűntek a színről...

peti írta...

...Az Orbán vezette Fidesz hasonlóan cselekedett. A velük nem lojális, magánkézben lévő média egy részét felvásárolták, más részének működését politikai (sugárzási engedély megvonása, frekvenciák szűkítése, hatósági eszközök) és gazdasági (állami hirdetések megvonása, magánhirdetők fenyegetése, megfélemlítés) eszközökkel lehetetlenítették el. Az Orbán-rendszer ugyan hatalmi szóval közvetlenül nem tiltotta a be ellenzéki orgánumok működését, ám egyértelmű törekvése, hogy ellehetetlenítsék ezek létét. A médiapiacot jogállami viszonyok között elképzelhetetlen módon torzíttatta el Orbán azáltal is, hogy a legváltozatosabb eszközökkel juttatja versenyelőnyhöz saját médiáját. Amikor a kormány arra kötelezi a televíziós műsortovábbító cégeket, hogy a csatornakiosztáskor az első hat helyen az állami televízió műsorai szerepeljenek, s azok a köz helyett valójában a kormányát szolgálják, akkor a néprádió elképzelésére hajazó módon próbálja technikai eszközökkel manipulálni a közönség tájékozódási szokásait.

A goebbelsi eszköztár fontos eleme volt a suttogópropaganda, amely a személyközi kommunikációt állította a központi gépezet szolgálatába. Azokat az üzeneteket juttatták el így a közönséghez, amelyek látszólag nem voltak összhangban a hivatalos propaganda mondanivalójával, valójában azonban megerősítették azt. Ezek az üzenetek éppen úgy alkalmasak a szorongások és félelmek további gerjesztésére, lejárató kampányok üzeneteinek erősítésére, mint a kormányzás stabilitásáról, sikeres konfliktusmegoldó képességéről kialakult kép megerősítésére. A suttogópropaganda legtipikusabb mai formája a „neve elhallgatását kérő vezető kormánypárti politikus” vagy az ennél is abszurdabb „neve elhallgatását kérő elismert szakértő” nyilatkozata, hiszen ebből az információból éppen az hiányzik, ami hitelessé tehetné; az informátor nyilvános felelősségvállalása az általa elmondottakért. A suttogópropaganda negatív kampányeszközként történő alkalmazásának egyik legemlékezetesebb példája Magyarországon Orbán Dávid Ibolya elleni lejárató hadjárata volt a 2006-os választások előtt, amikor a célkeresztbe állított koalíciós partner gyermekeinek később soha nem igazolódott viselt ügyei¬ről előbb értesültek az „utca emberei”, mint hogy ez az első nyilvánosságban megjelent volna. Jó példa volt Magyarországon arra, hogy ezzel az eszközzel a hatalom birtokosai miképpen erősíthetik az emberekben a szorongásokat és félelmeket a H1N1 vírus terjedése idején terjesztett rémhírek, amelyekkel az oltóanyag gyanús mivoltát próbálták soha nem igazolt halálesetekkel bizonygatni, de ugyanilyen suttogópropaganda révén terjednek a menekültek közötti fertőzésekről és betegségekről szóló álhírek is. Ezzel az eszközzel élnek a kormánypártok akkor is, amikor a már eldöntött, ám még nem bejelentett felsőszintű személycserék fogadtatásáról így szondázzák a közvéleményt.
A Harmadik Birodalom propagandagépezetének működtetői korábban soha nem tapasztalt, meghatározó szerepet szántak az utcai szórólapoknak és plakátoknak. „A Harmadik Birodalom plakátjai mindig egyformák. A fizikai erő, a fanatikus akarat érződött rajtuk. Csupa erő, keménység és mindenfajta gondolat nyilvánvaló hiánya – írja róluk Victor Klemperer. A köztéri plakátok az Orbán-kormány kommunikációs stratégiájában is kiemelt szerephez jutnak. Simicska Lajos már a kilencvenes évek elején felismerte az utcai plakátokban rejlő óriási üzleti és propagandalehetőségeket, és mire átvették a hatalmat, már az óriásplakát-helyek 90 százaléka cégeihez került és 2010 után a köztéri plakát lett a kormánykommunikáció legfontosabb színtere. Az óriásplakátok segítségével közvetített üzenetek agresszivitása, gondolatnélkülisége, nyelvi és grafikai szegénysége zavarba ejtő: a „Tett az első”, „Csak a Fidesz” „Tisztelet a magyaroknak” „Elég”, Bízz a Fideszben”, „Itt az idő” plakátkampányok grafikai és verbális üzenetei is rímelnek a diktatúrák plakátokon közvetített propagandájára...


peti írta...

...Történelmi párhuzam fedezhető fel abban is, hogy míg 1933. július 14-én új törvényt fogadtak el a népszavazásról, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a német nép a társadalom életében legfontosabb kérdésekről népszavazást kezdeményezzen, s helyette bevezették a népi konzultáció intézményét, amelynek értelmében a kormány saját kezdeményezése alapján konzultálhatott a német néppel bizonyos kérdésekről. Népszavazást pedig Hitlerék csak olyan kérdésekről tartottak, amely esetében borítékolható volt a rendszert támogató szavazatok elsöprő többsége.
A Harmadik Birodalom propagandastratégiájához hasonlóan a népszavazások helyét nálunk is átvette a manipulatív, kizárólag propagandacélokat szolgáló nemzeti konzultáció, amelyből öt év alatt hetet bonyolított le a kormány. Annak, hogy a demokratikus nyilvánosság, ha korlátozottan is, de mind a mai napig működik, Magyarországon legfontosabb garanciája – néhány életben hagyott független orgánumon kívül – az, hogy az elmúlt évtizedekben a nyilvános kommunikációnak olyan új fórumai jöttek létre, amelyeket a legdurvább diktatúrákon kívül egyetlen hatalom sem volt képes kontroll alá vonni, miközben jól látható, hogy az Orbán-kormány folyamatosan feszegeti a határokat az internetes nyilvánosság korlátozásában is. Ezt nemcsak az egyik legismertebb internetes portál, az Origo szerkesztőségének kormánypárti politikai nyomásra történt szétverése igazolja, hanem abban is csaknem bizonyosak lehetünk – mutat rá Vásárhelyi -, hogy közpénzekből finanszírozott bérkommentelők és trollok sora teszi lehetetlenné, hogy az interneten a közélet kérdéseiről értelmes és termékeny viták alakuljanak ki a civil szféra különböző meggyőződésű résztvevői körében...

PuPu írta...

Kdves Darth Vader, az ENSZ a légtéárzárat hagyta jóvá, - lásd: Wikipédia - "A líbiai erők erőszakosságáról terjengő - később eltúlzottnak bizonyuló [3] - hírek hatására a rezsimet Barack Obama amerikai elnök és az ENSZ is elítélte, felszólítva Kadhafit a vérontás azonnali beszüntetésére. Mivel a felek tovább folytatták a harcot, ezért a polgári lakosság védelmére kilátásba helyezték egy Líbia feletti légtérzár felállítását, amelyet végül március 17-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa 10 igen és 5 tartózkodó szavazattal jóváhagyott. Kadhafi a határozat hírére tűzszünetet hirdetett, amelyet azonban nem tartott be és tovább támadta a felkelők állásait Bengáziban, így március 19-én a koalíciós haderők megkezdték a légtérzár kikényszerítését, és a lázadók támogatását célzó hadműveletet."
Ebből két dolog következik: egyrészt a később eltúlzottnak bizonyuló hírek a pofátlan hazugság leánykori neve, másrészt meg a felhatalmazás és a tények között az a differencia, mintha van bírósági határozatod arról, hogy kulcsra zárhatod a szomszédhoz nyíló kerítéskaput, mart azt hazudod, hogy ott jön be lopni a szilvát, erre te odamész a haverjaiddal és szétvered a házat - mindenestől.
Senkinek nem volt felhatalmazása a beavatkozásra, háború indítására, ennek dacára az angol és francia különleges erők ott harcoltak.
Ezek a tények...
:O)))

peti írta...

...A nyelvhasználat gyarmatosítása a másik lényeges pillére a goebbelsi propagandának a médiatér elfoglalása mellett.

A Harmadik Birodalom fokozatosan alakította ki saját nyelvét és idomította ehhez a hétköznapi szóhasználatot. „Az abszolút uralom, amit egy maroknyi csoport, szinte egyetlen ember nyelvi parancsa teremtett, az egész német nyelvterületre döntő hatással terjedt ki (...) a szónoklás szó szerint értendő; emelt hangon, zengve semmit mondani, még pontosabban; semmit kiáltani. Az egész világ számára kötelező stílus tehát a vásári hangnemű agitátor stílusa volt.”- írja Victor Klemperer.
Németországban rövid idő alatt szokássá vált, hogy a rádióban minden pénteken este felolvasták Goebbels másnap megjelenő cikkét, és ezzel kijelölték azokat a témákat és azt a szóhasználatot, amely a következő héten meghatározta a médiatartalmakat. Nálunk kísértetiesen hasonló funkciót töltenek be az állami rádióban elhangzó péntek reggeli miniszterelnöki interjúk, amelyeknek napirend kijelölő funkcióját és nyelvhasználatát a péntek délutáni sajtótájékoztatók nyomatékosítják. Orbán Viktor nemcsak azt üzeni meg a médiapiacot domináló kormánypárti médiának, hogy milyen témákkal foglalkozzon az elkövetkező napokban, hanem azt is, hogyan interpretálja és milyen szavakat sulykoljon a közönségnek.

A Harmadik Birodalom nyelvezetének legfontosabb jellemzője a szegényesség. Hitler 1933-as hatalomra jutását követően a Mein Kampf nyelvezete csoportnyelvből népnyelvvé lett, elfoglalta a közélet és a magánélet valamennyi területét. A nyelv lebutításának célja egyrészt az volt, hogy a propaganda a lehető legszélesebb tömegeket elérje, a bonyolult világ működését végtelenül leegyszerűsítse, ugyanakkor strukturálisan kifejezze az egyszemélyi központú hatalom lényegét. Ugyanezt a szegényességet figyelhetjük meg - mutat rá Vásárhelyi Mária - Orbán Viktor és a fideszes politikusok szóhasználatában is. Gondosan ügyelnek arra, hogy egységesített üzenetük a legiskolázatlanabb, és a legalacsonyabb kulturális szinten élők számára egyaránt érthető legyen, és hogy a legbonyolultabb összefüggéseket egyszerű, rövid tőmondatokra szimplifikálva magyarázzák el.

A diktatúrák stílusához, beszédmódjához szorosan hozzátartozik a szentimentalizmus, a pátosz és a giccs is. Ezek leplezik a mondandó ürességét, gondolatnélküliségét, közhelyességét, kizárólag a közönség érzelmeire kívánnak hatni, az értelem teljes kiiktatásával. A patetikus, giccses, közhelyes beszéd Orbán retorikájának is meghatározó jellemzője. „Szívesen fogadom a zsúrfiúk tanácsát, ha az ember a Balatonon vitorlázik, de mi a nyílt tengeren vagyunk. Egy kapitány a hajón, amikor hullámverés van, zátonyok vannak, és azt mondják neki, hogy kicsit óvatosabban bánjon a kormánnyal, ezen csak nevetni tud.” (Orbán Viktor ünnepi beszéde 2001. augusztus 20-án.) „Az egyenruha alatt szív is van, nemcsak izom” (Orbán Viktor beszéde a Tiszthelyettes-avató ünnepségen. 2015. szeptember 9.)...

peti írta...

...Meghatározó jellegzetessége a diktatúrák nyelvének az erő kultusza is. Az erő dicsőítésének része volt a Harmadik Birodalomban mindenféle sportág kiemelt támogatása és a jelentős sportteljesítmények heroizálása. A nyers erő kultúrája áll a Fidesz retorikájának fókuszában is.

A „nép”-re hivatkozás, a „nép” szó állandóan visszatérő használatának célja egyrészt a közösségi érzés folyamatos megerősítése, és még inkább az egyén mint individuum megsemmisítése volt. „Te magad semmi vagy, a néped az minden” – hirdette a Harmadik Birodalom egyik plakátja, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az egyén mint önállóan gondolkodó, saját akarattal és sorsával összefüggő kérdésekben döntési kompetenciával rendelkező lény megszűnjön létezni, és kizárólag mint a nyáj gondolat és akarat nélküli tagja élje életét. Orbánéknál a nép szó helyét a „nemzet” és a „magyar emberek” szavak vették át, kötelező használatuk teljesen kiüresíti, gyakran groteszkké teszi a fogalmakat. A Nemzeti Dohánybolt vagy a Nemzeti Parkoló Társaság összetételek annyira abszurdak, hogy már nevetni sincs kedvük a maradék józan eszüket megőrzőknek.

A nyelvi megszállás eszköztáráról írva a tanulmányból megtudjuk, hogy fontos stiláris eleme a Harmadik Birodalom és általában a diktatúrák nyelvhasználatának az ismétlés. Az ismétlés célja az újonnan alkotott vagy új jelentéssel felruházott szavak sulykolása, annak elérése, hogy ezek a kulcsfogalomnak tekintett fordulatok minél gyorsabban a mindennapokban használt köznyelv részévé váljanak. Az ismétlés az Orbán-rendszerben is bevett gyakorlat. Jól nyomon követhető, hogy nemcsak tartalmakat, hanem a rendszer által alkotott új vagy más jelentéssel felruházott szavakat bevezetésüket követően a kormánypártok megszólaló képviselői minden megszólalásukban kötelezően, Kuncze Gábor örökbecsű kifejezését alkalmazva „papagájkommandóként” ismételgetik mindaddig, ameddig biztosak nem lehetnek abban, hogy a szó elég mélyen bevésődött a hétköznapi szóhasználatba.
Már annak idején a Harmadik Birodalom nyelvhasználatában is fontos szerep jutott a népieskedő beszédmódnak és nyelvi fordulatoknak is. „A népies a konkrét: minél érzékletesebb egy beszéd, minél kevésbé szól az értelemhez, annál népiesebb. Ha a népiességtől a demagógia vagy a népbutítás felé átlépi a határt, akkor az értelem tehermentesítése az értelem szándékos kikapcsolásába, elnémításába megy át.” – írja Victor Klemperer. Orbán Viktor beszédei is hemzsegnek az ilyen – egyébként kizárólag stiláris célokat szolgáló – üres, népieskedő fordulatoktól. Politikailag fontos beszédeinek nélkülözhetetlen elemei a népi mondások, népies fordulatok, amelyeknek semmiféle tartalmi funkciójuk nincsen. És ugyanezzel a céllal kerülnek fel a közösségi oldalakra a kolbásztöltésről, szalonnázásról készült felvételek vagy éppen a „Megjöttek a fehérvári huszárok” műdalt a borospincében éneklő miniszterelnökről szóló néhány perces film...

peti írta...

...A diktatúrák nyelvezetének sajátossága a nyelvhasználat militarizálódása, a háborús metaforák állandó használata. Az ellenség kijelölése és az ellene folytatott küzdelem intenzitásának fenntartása a közösségi szellem, az együvé tartozás érzését erősíti. Ha nincs ellenség, nincs mitől félni, és nincs ok a sorok folyamatos szorosra zárására. A Harmadik Birodalom leggyakrabban előforduló szavai közé tartozott a „harc”, a „harcias”, a „küzdelem”, a küzdőszellem”, a „vihar”, és a kommunista diktatúrák is folyamatos harcot vívtak a „a feketézőkkel”, a „belső ellenséggel”, „az imperialista ügynökökkel”, „a szabotőrökkel”, „a fellazítás szekértolóival” vagy éppen a „klerikális reakcióval”. Orbán Viktor is folyamatosan harcban áll az általa kijelölt ellenséggel, és harci szellemet vár el híveitől is. A háborús retorika hatja át a miniszterelnök megnyilvánulásait is: hol a „kommunisták”, hol „az elmúlt rendszer haszonélvezői”, a „segélyekből élők”, a „liberális nemzetárulók”, az „Európai Unió”, a „multik” vagy most az „illegális bevándorlók” ellen folytat szabadságharcot. A „szabadságharc”, a „háború”, a „küzdelem”, az „ország védelme” mindennapos fordulatok a kormánypárti megnyilvánulásokban, a minap a kormányfő a bajor miniszterelnökkel történő találkozásakor a „brutális erejű fenyegetéssel szemben” harcoló „végvári kapitányaként” azonosította önmagát. A menekültválság eszkalálódása, amely különösen kedvező táptalajt nyújt az efféle beszédnek, a propaganda szóhasználatába integrál olyan egyértelműen katonai szakkifejezéseket is, mint „határvadász egységek” vagy „operatív törzs” „védvonal”, „élőerő”. A háborús retorika és a harci metaforák visszatérő használata egyszerre szolgálja a félelemkeltést és a hatalmat támogatók belső kohéziójának erősítését.

A Harmadik Birodalom nyelvhasználatában sajátos stiláris eszköz volt a szóképzés. Ennek egyik tipikus módja volt, amikor két semleges tartalmú, egymással egyébként semmiféle tartalmi összefüggésben nem álló szóból képeztek egy új fogalmat, amelyet az eredeti tartalmaktól független, teljesen új jelentéssel ruháztak fel, és kizárólag a birodalmi propagandához tapadt. Orbánéknál ilyen új kifejezés például a „rezsibiztos”, „rezsiharc” vagy az „elszámoltatási biztos”. A korábban nem létező kifejezések egyes tagjai külön-külön semmiféle értéktartalmat nem hordoznak, összeragasztva azonban teljesen új értelmet nyernek...

peti írta...

...A diktatúrák nyelvi eszközei közé tartozik a sorok között olvasásra késztetés is. Ennek egyik módszere ugyancsak a szóalkotás, amikor egy-egy új kifejezés a jelentésével éppen ellentétes tartalmat hordoz. A mai magyar valóságban erre talán a legszemléletesebb példát a „nyugdíjvédelmi biztos” kifejezése nyújtja, hiszen senki számára nem volt kétséges, hogy a nyugdíjvédelem ebben az esetben éppen a magánnyugdíjak állami einstandolását jelenti.

A rövidítések és betűszavak használata is bevett gyakorlat volt Németországban a harmincas években. Ezek funkciója a beszéd technicizálása, a működés szervezettségének érzékeltetése volt. Az Orbán-rendszer első és legfontosabb üzenete a NER – a Nemzeti Együttműködés Rendszere – megalkotása volt.
A „történelem” szó állandó használata a goebbelsi és a kommunista diktatúrák propagandájában is a múlt és a jövő újrateremtését, a totális birodalmak örökkévalóságában való hit megerősítését és a vállalkozás monumentalitását volt hivatva jelezni. Orbán Viktor is a „történelem főutcáján” sétál végig (Orbán Viktor: A történelem főutcáján. Magyar Egyetemi Kiadó Kft., 2003.) beszédeinek gyűjteményes kötete „egy drámai és megrendítő időutazás a történelemben”, „ezeréves államiságunk megkérdőjelezhetetlen jogot ad, hogy megvédjük határainkat”.
Hasonló célt szolgáltak a szóhasználatban az állandó túlzások, a felsőfok gyakori használata. A Harmadik Birodalommal összefüggésben minden a „leg”-ekre épült; itt voltak a „legbátrabb katonák”, a „legveszélyesebb ellenségek” a „történelem legnagyobb csatái”. A másik oldalon pedig a nevetséges, szánalmas és gyakran az alapvető emberi tulajdonságaitól is megfosztott ellenség. Utóbbira példák az állatvilágból vett hasonlatok, amelyek az ellenség emberi minőségének ki nem mondott megkérdőjelezését szolgálták. A goebbelsi propagandában a zsidó állandó jelzője volt az „élősködő”, „féreg”, „kártevő”, és ez átitatta a hétköznapi szóhasználatot is. A politikai ellenség minősítésekor nem nélkülözi az efféle fordulatokat a mai kormánypropaganda sem, ezzel az eszközzel eddig alapvetően a kormánypárti publicisták éltek, ám a legújabb ellenségről, a menekültekről szólva már Orbán Viktor is az „országunkon átcsörtető migráns hordákról” „szélsőséges iszlám horda támadásáról” beszél, a kormánypárti publicista pedig „aberrált migránsmágnesnek” nevezi a német kancellárt.

Jellegzetes építőeleme volt a Harmadik Birodalom retorikájának az idegen szavak használata. „Az idegen szó imponál, annál inkább, minél kevésbé értik; felfoghatatlanságával csal és elnémít éppen a gondolatot kiabálja túl” – állapítja meg Klemperer, és hasonló funkciót töltenek be az idegen szavak Orbán propagandájában is. A „patriotizmus”, az „illiberalizmus”, a „hipokrita szellem”, „szub-szaharai-térség” vagy akár a „migráns” szó, amelyet a bevándorló helyett vezettek be a hétköznapi szóhasználatba, mert a többség számára ismeretlen jelentésű idegen szó önmagában is eltávolít és félelmet kelt.

A nácizmus a tömegek húsába és vérébe az egyes szavakon, a beszédfordulatokon, a mondatformákon keresztül fúrta be magát, amelyeket milliószoros ismétléssel rájuk kényszerített, ők pedig mechanikusan és öntudatlanul átvették (...) a nyelv irányítja az érzéseimet, kormányozza egész szellemi lényemet (...) a szavak lehetnek csipetnyi arzén adagok is: észrevétlenül lenyeljük őket, látszólag semmi nincs, de egy idő után a méreg hatása mégis jelentkezik.” – írja Klemperer...

peti írta...

Ezer bocs és egy illiberális anyamedve...

Szerintem az ilyen fontos cikkeket mindenki számára olvashatóvá kellene tenni...
Hogy ez nincs így, erről nem én tehetek.

Az ilyen könyveket, mint Victor Klempereré, szintén már réges régen hozzáférhetővé kellett volna tenni a neten, mindenki számára...
Hogy ez nincs így, arról sem én tehetek.

A többi az én bűnöm. Bocs.

PuPu írta...

peti, peti, és a fogadalmak?
:O))))))))))))
:O)))

DarthVader írta...

Hát, a "katonai megszálló erők alkalmazásán kivül minden eszköz" azért elég széles felhatalmazás. Másrészt az egészen bizonyos, hogy Kadhafi bevetette a civilek ellen a nehéztüzérséget és a légierőt még az ENSZ határozat előtt, ebben semmi túlzás nincs.
Ezek alapján szerintem az oroszoknak sem volt felhatalmazásuk Ukrajnában a beavatkozásra, de ebben mintha kevébé sarkosan itélkeznél.

PuPu írta...

Hát nem hiszem, mindemellett Szíriának nem Ukrajna a megfelelő viszonyatási alap.
Ukrajnát vesd össze Koszovóval esetleg Katralóniával, Skóciával...
Nem kellene elolvasnod legalább a wikipédiát?
Az ENsz határozat légtérzárról szólt, az általad "idézett" mondat sehol sem szerepelt...
"A NATO parancsnokság hamar nyilvánvalóvá tette hogy az akció céljai messze túlmutatnak az ENSZ felhatalmazás keretein, és az ENSZ határozatok pártatlan betartatása helyett, célja Kadhafi rendszerének megdöntése, és a lázadó csoportok hatalomba segítése. Ennek keretében önhatalmúlag üzemanyag embargót vezettek be, valamint a fegyverembargó, és a repülés tilalmi övezet betartatása során a lázadó erők kivételt képeznek. Júliusra a NATO csapatok már nyíltan a lázadó erők légi erejeként vesznek részt a harcokban.[15]"
:O)))

talalom írta...

Pupu-erősítésnek. Bár nincs szüksége rá, így inkább csak a hülye sztereotípiák ellen. Igaz, csak néhány hétig, és igaz, csak egy nyelvi kurzuson, de én örülök, hogy a Lomonoszov diákja lehettem. (Mellesleg a kurzus a Rigó utcában csak egy C kategóriára volt elég, arra viszont igen, hogy bármikor, bárkivel képes vagyok beszélni, bár a nyelvhelyességemmel bizonyosan vannak gondok.) Szerintem a legnagyobb baj, hogy ez a magyar ló, úgy tűnik papírból van, így azután nincs is megülhető háta, csak oldalai... A gyerek- és fiatalkoromban mást sem hallottam, minthogy a szovjet ember őszinte, segítőkész stb. Aztán eljutottam Jaltába - éppen hat hónapos terhes voltam -, és úgy löktek félre a szimferopoli troli végállomásán, hogy alig tudtam talpon maradni, nemhogy segítőkészen helyet adtak volna... Aztán jött a rendszerváltás, és vele a nyugati csereüdülés. A fiam gimnáziumában is szerveztek ilyet: angolok érkeztek hozzánk, a családoknál laktak. Hetekig takarítottunk, ajándékokat szereztünk be a vendégeknek, meg a szüleiknek, programot szerveztünk buszt béreltünk hozzá, hogy a gyerekek eljussanak Egerbe, a Balatonra, Szentendrére, recepteket kértünk, hogy a szájuk íze szerint való legyen az étel. Akkor már gyanakodtam, amikor a gyerek arra a kérdésre, hogy hogy tetszett a vendégeknek az ország, csak legyintett: nem érdekli ezeket semmi, mindenhol beesnek az első kocsmába, és öntik magukba a nekik olcsó sört. Még a Balatonba se mentek be, mert nem jöttek ki a kocsmából a strand kedvéért. Mi meg azt hittük, hogy élvezik majd a természetes vízben való pancsolást a kánikulában, hiszen arrafelé elég szordínós a strandolási lehetőség (közép-angliai srácok voltak). Mellesleg egyetlen nyelvet nem tudtak az angolon kívül(semmilyen szinten), és nem is voltak kíváncsiak semmire. A csere se sikerült jobban: a mi gyerekeinket befizették valami - nálunk max az ingyenes napközis tábornak megfelelő szintű helyre, ahol egész nap a porban rúgták a labdát, vagy unatkoztak. Programként a 10 nap alatt egyszer elvitték őket Londonba. Ja, a kísérő tanárok, mert se a nálunk volt gyerekekkel, se szüleikkel nem találkoztak - azok "nem értek rá".
Bocsánatot kérek, hogy ilyen pórias dolgokkal hozakodom elő, amikor komoly nemzetközi ügyekről van szó. Arra szerettem volna szemléletes példát adni, hogy sem egyetlen náció, sem egyetlen hatalmi központ működése nem "emberbaráti", senki nem tökéletes e Földön csak attól, hogy orosz, angol, amerikai vagy éppen magyar. Úgyhogy - ahogy Pupu mondja sokszor - érdemes gyanakodni, és nem egyből elfogadni, hogy a Nyugat, vagy a Szovjet (bocs orosz) kizárólag a "nép üdvét" tartja szem előtt, amikor egyik vagy másik területen egyszercsak "népbaráttá" válik.
Ami meg peti kommentjeit illeti az újbeszélről: nagyon érdekes és fontos dolgok, szerintem Pupu tudna erről egy ütős szöveget írni.

hej rigó, rigó részeges ló írta...

Talalom 23:48
Jujjujjj, nem kell külföldre tekintgetni. Itthon már kitermelődtek olyan generációk is akik több nyelven beszélnek - csak köszönni a saját anyanyelvükön valahogy elfelejtettek...(a párbeszédet meg jobb ha nem is említem)
Bár az igaz, hogy a nyelvtudás általában így-úgy kifizetődik, a köszönési képességet meg nem jutalmazza senki.

Unknown írta...

Kedves PuPu!
A szerződések kötő ereje:
Az általad leírtaknál rosszabb a helyzet! A szerződések senkit nem köteleznek, sem a gyengébbet, sem az erősebbet. A szerződéseket önként követik a felek, ameddig az érdekeik egybeesnek, és azonnal megszegik azokat, amint (felismert, vagy félreismert) érdekeik megváltoznak. Ettől csak a kényszer, vagy a félelem tartja vissza őket. Ezért a közös érdeket állandóan és eltökélten vizsgálni és ápolni kell. A szerződések követése és betartása egy választható (esztétikai) elv. Szép! A hatalom természete azonban kizárja, hogy ez az elv, vagy bármilyen más elv követése sikerrel számonkérhető legyen rajta.
Válaszok kérdés nélkül:
Légy kedves megszámolni, hogy hány kérdés szerepel a két érintett kommentben. Nem kértem. hogy válaszolj a kérdéseimre. Azt jeleztem, hogy örülnék ha lényeges állításaimra reagálnál az aligha lényegesek helyett. Ez esetben tehát nem választ kértem, hanem reakciót, viszonyulást: elfogadom, vagy elutasítom, illetve kérdéseket, ha a felajánlott tézis (állítás) tisztázást igényelne. Könnyű és kevés hasznot ígér, ha el nem hangzott kérdésekre ajánlunk válaszokat.
Nem teszek fel megválaszolásra alkalmas kérdéseket, kivéve, ha azok kínzóan fontosak, és feltétlenül szükségesek egy fontos állítás tisztázásához. Miért kérdeznék, ha pontosan értem amit állítasz? Csak éppen nem értek vele egyet: cáfolom!
Papírízű:
A papírízű azt jelenti, hogy unalmas! Ezt a kockázatot mindenki felvállalja, aki tollat vesz a kezébe. Viszont teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy semmit nem írok le, amit én magam nem találok a legőszintébben izgalmasnak. Közlésre (érték közlésre) ugyanis csak egyetlen dolog ad jogot az embernek, amelynek hiányában minden közlés szégyentelen és káros, agyhígító locsogás, ez pedig a felismerés örömének és megosztásának igénye.
Többes szám:
Kifogásolom és nehezményezem, hogy közös véleményt kérsz számon rajtam, míg én határozottan saját véleményt fogalmaztam meg! A „miért háborogtok Ukrajna esetében?” c. kérdés nem hozható összefüggésbe azzal, amit a hatalom természetéről és a csalódásról írtam. Egyes számban sem! Mennyiben és mikor háborogtam én Ukrajnáról? Látod, ez például egy kérdés! Megválaszolható formában!
Üdvözöllek,
Endre

DarthVader írta...

1, Libia ENSZ határozat:


“Protection of civilians

“4. Authorizes Member States that have notified the Secretary-General, acting nationally or through regional organizations or arrangements, and acting in cooperation with the Secretary-General, TO TAKE ALL NECESSARY MEASURES, notwithstanding paragraph 9 of resolution 1970 (2011), to protect civilians and civilian populated areas under threat of attack in the Libyan Arab Jamahiriya, including Benghazi, while excluding a foreign occupation force of any form on any part of Libyan territory, and requests the Member States concerned to inform the Secretary-General immediately of the measures they take pursuant to the authorization conferred by this paragraph which shall be immediately reported to the Security Council;

(Kiemelés tőlem.)

Ukrajnával kapcsolatban nem akartam és összehasonlitani semmivel, pusztán a Libia elleni beavatkozás okozta felháborodásodat szembesiteni az Ukrajnai orosz beavatkozással:

"Senkinek nem volt felhatalmazása a beavatkozásra, háború indítására, ennek dacára az angol és francia különleges erők ott harcoltak.
Ezek a tények..."

hát Oroszország sem rendelkezett semmilyen felhatalmazással, mégis ott harcoltak orosz reguláris erők - ráadásul suttyomban.

PuPu írta...

A kiemeléssel van a baj, kedves Darth Vader... - a szövegkörnyezetből nem emelünk ki önkényesen semmit.
A határozat a légtérzárlatról szól, és nem angol és francia különleges egységek szárazföldi bevetéséről, nem azt egyik fél nem is titkolt segítéséről.
Oroszok pedig nem harcoltak Líbiában, sem nyíltan, sem suttyomban, nem hinném, hogy tudnál adni erre hitelt érdemlő forrást...
:O)))

PuPu írta...

Hát, kedves Endre, elég sajátosan értelmezed a jogot, gondolom, a jogállamot sem különben.
A papírízű nem azt jelenti, hogy unalmas, hanem azt hogy valaki nem lép ki a tanult ismeretei köréből, de a nemzetközi jog területén látnivaló, hogy még amit tudsz, azt is rosszul tudod.
A szerződéseket be kell tartani - pacta sunt servanda, mondja a római jog.
A szerződések betartását ki lehet kényszeríteni, a szerződésszegést pedig szankcionálni lehet és kell is.
Ahogy te állást foglalsz, az Bumburnyák, az ősember álláspontja a szomszéd hordával kapcsolatban.
Persze, szokás szerint elbeszélünk egymás mellett, és bár lehet, hogy én nem, vagy nem kielégítően viszonyultam az általad felvetett kérdésekhez, melyekre nem vársz választ, ellenben én külön kértelek úgy negyvenkétszer, hogy konkrét kérdéseimre válaszolj.
Nem túl bonyolultak - nekiveselkednél?
:O)))

Wolk írta...

A jogértelmezés valóban sajátos. A római jogot például a hazai jogalkotók nagyívben... És vajon ki kényszeríti hazánkat a különféle nemzetközi kötelezettségek betartásra? Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata betartását a hatalom hogyan ellenőrzi vagy kitől kéri számon? Főleg ha bűnösen esetleg meg is szegi? Például a 25.cikk 1.pontja esetében nincs teendője valakiknek? (de talán lehetne még sorolni)

"...a magyar tételes jogi szabályozás a rendszerváltozás után több évvel sem tartalmaz iránymutatást a jogalkotó, illetve a jogalkalmazó szervek számára arra nézve, hogy mi a teendő a nemzetközi kormányközi szervezetek Magyarországot is kötelező „származtatott jogalkotásával”, azaz nemzetközi jogi kötelezettséget fakasztó határozataival (köztük a BT határozatokkal). Továbbá arra sem, hogy amennyiben – meglehetősen esetlegesen – a belső jog részévé váltak, milyen helyet foglalnak el a normahierarchiában..."

(Academia
Mit kezd a magyar jog az ENSZ Biztonsági Tanácsának kötelező erejű határozataival? /az utóbbiak beépülése és helye a belső jogrendben/)

DarthVader írta...

"Oroszok pedig nem harcoltak Líbiában, sem nyíltan, sem suttyomban, nem hinném, hogy tudnál adni erre hitelt érdemlő forrást..."

Ukrajnából hogyan lett Libia, erre nem mondok semmit. Inkább irj egy ujabb posztot :)

Névtelen írta...

Ez is egy megfontolandó írás ebben a témában,szerintem:
https://nepszava.us/bartus-laszlo-mikor-all-putyin-es-iran-melle-orban/

Unknown írta...

Kedves PuPu

Előbb-utóbb feladom, de még nem!
Ismét kedvenc fel nem tett kérdéseimre válaszolsz, mint rendesen. Nem állítottam semmit a nemzetközi jogról, ezért abból amit írtam, nehezen ítélhető meg, hogy e tárgyban mit tudok jól és mit tudok rosszul. Amit írtam az élettapasztalatom summázata (mint reményeim szerint minden, amit leírok) és a jog értékéről, alkalmasságáról és hasznosságáról kialakított véleményemet tükrözi. Még mielőtt kissé tovább bontanám ezt az értékelést, válaszolok egy korábban feltett kérdésedre, mégpedig explicit módon, hiszen implicite a válasz kiolvasható azokból a nézetekből, amelyeket itt utalt kommentjeim oly hűen és pontosan tükröznek.
Azt kívánod tudni – ha jól értem, - hogy véleményem szerint ki az agresszor.
Íme a válaszom, amely legalább annyira rövid, mint amennyire hasznos:

Az agresszor az, aki elveszíti a háborút!

A válasz cinikusnak és elkeserítőnek tűnik, pedig nem az, hanem igen jól használható és reménykeltő.
Arra emlékeztet, hogy, ha háborúba lépek, lemondok az igazságról. A háborúban egyedül a győzelem számít. Így a legkártékonyabb szemfényvesztés (és egyben a népbutítás legeredményesebb, sokszor kipróbált eszköze) az igazságért folytatott háborúról beszélni.
A nemes ember ezért sajnálattal háborúzik, a hitvány ember pedig örömmel (dicsőséget keresve).
Helyes és hasznos dolog kétségeket támasztani a jog „alkalmasságával” szemben. Kolláth Györgynek írtam a jog „alkalmasságáról” (tulajdonképpen „a jog ártatlanságának elvéről”) szóló levélváltásunk során, hogy a jog fejlődésének együtt kell járnia a joggal kapcsolatos elvárások fejlődésével. A hamis és elégtelen elvárások ugyanis hamis és elégtelen joghoz fognak vezetni.
Szeretettel

E.

PuPu írta...

Ez talán túlzás, ennyi erővel azt ios írhattad volna, hogy nincsenek erkölcsi értékitéleteid és ember, nyald az erősebb seggét, mert akkor lesz igazságod a világban, legyen az erősebb bármennyire gusztustalan, embertelen, undorító.
Ne haragudj, nem vagyok képes veled egyetérteni.
Nem vagyok idealista, sem naiv, de az embernek kellenek igazodási pontok, különben felesleges volt emberré válnia...

:O)))

peti írta...

Honnan és mennyi pénze volt az Iszlám Állam elődszervezetének? Miért erősödhettek meg annyira? Mit tudtak, amit más hasonló terrorszervezetek nem? Mi az a stratégia, ami már évekkel ezelőtt bejött nekik? Ezekre a kérdésekre is választ ad egy tanulmány, ami az Iszlám Állam eredetét és működését vesézi ki, ráadásul a szervezet évekkel ezelőtti könyvelésébe is betekintést nyújt. A dolgozatot a Pentagonnal hosszú ideje együttműködő amerikai Rand intézet készítette:

Dezső András: Van, amitől ők is rettegnek

peti írta...


Orosz hadihajók érkeznek Szíria partjaihoz

Unknown írta...

Kedves PuPu!

Már hogyan is haragudnék? Nem értesz egyet velem? Hatalmas lépés ez előre ahhoz képest, hogy korábban minden olyan kérdésre megpróbáltál választ adni, amelyeket én sohasem tettem fel.

Ehhez képest most egyszerűen hamisan idézel, illetve hamis parafrázisba foglalod az általam megjelenített gondolatokat. A (pillanatnyilag) erősebbhez való törleszkedés (a hátsók nyalogatása) semmiképpen sem mutatható be általam javasolt viselkedési mintaként: ez semmiképpen sem következik az én szavaimból. Ijesztőnek találod, és undorral tölt el, hogy a világ esetleg nem egy szép hely? Az én tapasztalatom pedig az, hogy a visszataszító nyugodt, elfogulatlan szemlélése, megszabadít az illúzióktól és erőt ad a hasznos cselekvéshez, a szépség felismeréséhez még ott is, ahol a legkevésbé keresnéd. Ha választanom kell, szívesebben fogadom el a visszataszítót, ha az valós, mint a vonzót, ha valótlan. Amit az agresszorról mondtam, nem értéktagadó (cinikus) és nem elkeserítő, hanem minden remény forrása. Engedelmeddel ajánlanék egy (saját) axiómát a barátságról, amelyet életem során egyre érvényesebbnek találtam: "Kész vagyok bármikor magamra vonni a haragodat, ha ezt csak úgy kerülhetem el, hogy segítek neked az önáltatásban." A barát az, aki nem segít neked az önáltatásban és hízelgés árán nem kívánja elkerülni a haragodat!

Őszintén örülök a hangváltásnak: haragudj, ahogy a torkodon kifér!

peti írta...

Fokozódik a szíriai helyzet, a NATO üzent az oroszoknak

Névtelen írta...

Kocsis Zoltásn: A politika nagyon komoly tudomány, de a gyakorlata ocsmány, ellentéteket szít, háborúkat generál.