LENDVAI ILDIKÓ IGAZSÁGA

Lendvai Ildikó írt egy remek posztot a mandíner blogra.Sajnálkozik felettébb azon, hogy azok az emberek, akik hajdan harcostársai voltak egy tisztességes Magyarországért folyó küzdelemben, most alapvető dolgokban változtatták meg az álláspontjukat.
Gyurcsány hirtelen elfogadhatónak találta az egykulcsos adót, Hiller meg a kerítést.
A történet mindhárom szereplője volt elnöke a Magyar Szocialista Pártnak, az együttműködés közöttük azokban az időszakokban kifogástalannak tűnt, most mégis, úgy tűnik, hogy közülük ketten is beszálltak a Nagy Helyezkedésbe, mely a választók kegyeiért folyik.
Ha legalább lenne valamiféle hozadéka a dolognak, de nem kell ehhez jövendőmondónak lennem, hogy megjósoljam - ez is csak a demokratikus oldal további erodálásához vezethet, értékelhető eredményre semmiképp.


Lendvai Ildikónak természetesen igaza van - a szocialisták női politikusainak mindig több eszük volt, mint férfi kollégáiknak, a szabályt erősítő kivétel jelenleg Orbánnak dolgozik.
Persze csodálkozni nem lehet, a dolgok a maguk útján ballagnak, Gyurcsány lassan már csak Orbánnal való összevetésében baloldali, egyébként meg már megint olyan témában bölcselkedett, mely sem időszerű, sem lényeges nem volt, legfeljebb majd a választási program készítésénél kell állást foglalni benne.
De előtte nem ártana tanácskozni azokkal, akik el tudják neki mondani az egykulcsos adó végtelen társadalmi igazságtalanságát (egyébként ezt ő pontosan tudja...), melyet természetesen nem érzékel a saját bőrén.
Hej Marx, hej lét, hej tudat...
Hogy az egykulcsos adó ötlete gyökeret vert a választók fejében?
Hát istenem, a parlagfű is gyökeret ver az elhanyagolt földeken, és a magyar választópolgárnál agyánál elhanyagoltabb föld a világon nincs.
A pártok vezetői felnyalják a földalapú támogatást, megígérik a parlagfű kiirtását, aztán elfelejtik - és ez folytatódik, da capo al fine...
Egy baloldali párt nem állhat olyan elosztási rendszer mellé, mely a gazdagokat folyamatosan még gazdagabbá, a szegényeket még szegényebbé teszi, tovább szaggatva ezt a szerencsétlen országot, mely már így is olyan, mint a géprongy szegényebb műhelyekben...

Hillernek meg nincs jobb ötlete az Orbán-féle kerítésépítésnél, jóllehet ez az ötlet büdösebb, mint akármelyik kerítésszaggató.
A kerítés nem megoldás, a tetejében ez olyan, mintha árvíz ellen gátat építenénk a Tisza egy ötvenkilométeres szakaszát, oszt üldögélnénk a gödörben, melyet a víz - ha csak ennyit tettünk ellene, úgyis elönt.
Márpedig nálunk mélyebb gödörben Európában kevesen élnek.
Viszont a gátépítő, aki aranyáron építette a gátat ezen is jól megszedi magát, és ha jönne esetleg az ár, akkor te már csak a sebesen távozó hajó tatját fogod elnézegetni.
Természetesen a kutatások ez esetben is kimutatják, hogy a választópolgárok többsége nagy barátja a kerítéseknek, jelentős részük még áramot is vezetne bele.
A kesznyéteni Szabó Barnabás is nagy sikert aratott ezzel az ötletével, valóságos nemzeti hős lett belőle, még miniszterelnök-jelölt is volt.
Hiller előtt beláthatatlanok a perspektívák, ha megugorja ezt a magasságot is.
Amúgy is, Orbán tájékán egyre szebben énekelnek a szirének, "Aki Hillerpista, az nem kommunista!" meg "Itt van ez a Tóbiás, aki Hiller-fóbiás!" és hasolókat.
Folyik egymás torkának csendes harapdálása a párton belül.
Már a mérhetetlen ambíciójú Szanyi is bejelentkezett a lassan mérhetetlen párt elnöki pozíciójára, aztán, hogy ő lenne-e a megoldás a párt válságára, azt az Úr maga se tudja tán.
Szanyi a szocialisták Fülig Jimmyje, aki remekül ért a hajózáshoz, oltári nagy pofonokat tud osztani, de a hajó legénysége képtelen elviselni a gondolatot, hogy kapitány legyen belőle...

Valamiért olyan ismerős ez a helyzet.
Két és fél évvel a soronkövetkező választás előtt a demokratikus oldal már megint nem azzal foglalkozik, amivel kellene, hanem improvizálgat, felelőtlenül ötletel, pávatáncolgat Orbán háremében, helyezkedik, ahelyett, hogy egy mindenki számára elfogadható, jól kommunikálható és nagyonkonkrét választási programon dolgoznának, aztán keresnének csendben egy olyan miniszterelnök-jelöltet, aki egyik párt fizetési listáján sem szerepel - ha nem túl nagy kívánság ez, még a Fideszén sem.

Lendvai Ildikó tisztán látja a helyzetet-
Pártja legnagyobb dicsőségére úgy szokta aláírni a posztjait, kommentjeit, hogy "volt országgyűlésiképviselő."
Na, ez a szégyen...

:O))))

JAJJ, ISTENEM, MI LESZ VELÜNK?

Ronda világ lesz itt egyszer, ha valami csoda folytán megjön a választók esze, és rájönnek, hogy a sorsuk nem fátum, nem csak a természetfeletti erők játéka, hanem a sajátjuk, amit már haza is vittek, oszt most ott díszeleg a vitrinben és jelenleg fogalmuk sincs, mit kezdjenek vele.
Volt hajdan is egy sorsuk, de az nem tetszett nekik, mondván, hogy az diktatúra volt - a munkás-paraszt-értelmiség szentháromságának diktatúrája a tőkések felett - ezért eldobták.
Helyette bevezettek egy új modellt, mely szintúgy diktatúra – elméletben a többség diktatúrája a kevesek felett, de a gyakorlatban valahogy mégis oly furcsán viselkedik, hogy a gazdagok jutnak libacombhoz, a gazdagabb szegények meg legfeljebb csirkefarháthoz.
A szegények még ahhoz sem.

A közösködést is felszámolták, véget vetettek a csajkarendszernek és részben a nők közösségi felhasználásának is, hazavitték a traktor egyik kerekét, aztán kisvártatva éppen olyan hülye pofával nézegették a szérűn, mint nagyondemokratikus szavazójogukat a vitrinben – most mi a francot is kezdjenek vele?
Végre eljutottak odáig, hogy virágzik a demokrácia, a mi virágunkat Nemzeti Titánbuzogánynak hívják, ez a legnagyobb virág a világon, sajnálatos, hogy fertelmes dögszagot áraszt.
A buzogány egyszemélyben dönt életről-halálról, merthogy véget ért a kardok vihara - Viktyrion került ki győztesen a helyiérdekű királyok csatájából, és most boldogan basáskodik népe felett, felettébb elszemtelenedve, miként hajdan Berija.

Nade, vetette fel a kérdést kedves kommentelőm és bloggertársam, a racionális gondolkodású Kerekes Zsuzsa, akinek - műszaki értelmiségi lévén - nem lehet könnyeket csalni szemébe mindenféle ostoba szlogenekkel, - mi lészen azután, ha a Mi Kicsi Kincsünk – feltéve, de meg nem engedve – elpatkol, vagy csak kiesik a hatalomból, mint liba a faroskasból a zötyögős úton?
Kommentelőm nem szereti a festett egeket, ő aztán nincs elájulva attól, amikor az ügyeletes megváltó bonyolult matematikai műveletek eredményeképpen mutatja ki, hogy kettő meg kettő minimálisan is hat, de lehet akár nyolc is, ha nem ülünk fel Soros ármányának és megőrizzük a nemzetállamot.
Érdeklődése indokolt és őszinte is, magam sem gondolom, hogy az élet egyszerű lenne, ha a Vezért elrabolná, majd megtermékenyítené a turul, ha esetleg keresztülmenne rajta egy tank, melyet a szíriai menekültek hoztak magukkal kimondottan erre a célra, merthogy – mint ez tudott – ők az Iszlám Állam katonái, egytől-egyig.

Tank ellen meg nem használ a kevlár, mint ahogy a belső árulás is eredményes lehet, erről majd elbeszélgethetne Ceausescuval.
Mást ne mondjak, egy elégedetlen vazallus eladja őt egy tál lencséért, bár - ahogy a vazallusait ismerem - inkább harminc aranypénzért a titokban visszatérő Jóbarátnak.
Esetleg Vologya úgy dönt, hogy védencének alacsony a hatékonysága, ezért őt alkalmazza fűtőelemnek a paksi reaktorban, ha már ekkora kisugárzása van.
De érheti teljességgel banális baleset is, ráeshet a spájzban egy másik féldisznó a fejére, vagy kifogy benne az elem és nincs kéznél szakember a cseréhez, esetleg Simicska leönti a Parlament alagútjában ecettel, ez állítólag hatékony védekezés a nemkívánt terhek ellen…

Mindenesetre a közvélekedés az, hogy nincs emberfia az ellenoldalon, aki a helyére állhatna, merthogy a baloldalon kizárólag hiteltelen és tehetségtelen, hazug emberek gyülekeznek, mígellenben a jelenlegi kormányoldal a jellemes, hiteles, szavatartó és igazmondó emberek gyűjtőhelye, a tiszták tisztaszobája…
A probléma nem az, hogy ezt a nagybeteg hívei próbálják a társadalomba szuggerálni, hanem az, hogy a demokrata oldal is ezen nyavalyog és siránkozik, akkordban.
Hát lószart, mama, hogy klasszikust idézzek.
A jelenlegi kormányoldalon nemhogy tisztakezű politikus, de még politikus sincs, van viszont capo di tutti capi, van consigliere, vannak kapitányok és vannak katonák, vannak lefizetett bírók, ügyészek, bérgyilkosok és verőlegények, ahogy ez egy rendes maffiacsaládban illik.
Namármost ha a Don – kinek neve legyen áldott – elpatkolna, vagy ne adja soha az úr – választást vesztene, csak akadna azért tisztességesebb ember ezeknél, attól tartok.
Például, ha az első szembejövőt megbízzuk a feladattal, már biztosan tisztességesebbet választottunk, mint ezek – kis „e”-vel…

Persze nem lenne könnyű a helyzet, merthogy hulladék jellem ezen az oldalon is van, emellett nehéz lesz a sok év semmittevését ledolgozni, de nem lehetetlen.
De idő még most lenne, lehetne készülgetni a győzelemre, merthogy az olyan versenyző, aki a vereségre készül, az vesztes is lesz.
A felkészüléshez kellene egy aprólékos elemzés a jelenlegi helyzetről, de méginkább arról, hogy milyen államot szeretnénk.
Az elemzés második részét lehetne hívni akár kormányprogramnak is, ezt nyilvánosságra is kellene hozni, és tartalmaznia kellene, hogy milyen területeken kívánunk változtatni – például a földbérletek ügyén.

Vegyük ezt konkrét példának.
A földbérleteket újra kell pályáztatni, senkit nem kell kizárni a pályázatból, de ki kell zárni azt, hogy a pályázatokat műkörmösöknek, meg papírgazdáknak irányítottan lehessen nyerni, a bérleti díjaknak értékarányosaknak kell lenni, ellenkező esetben marad az állam tulajdonában a föld, a kezelését meg megkapnák a települések, közösségi felhasználásra.
Vagy ha ez valamiért nem menne, akkor lehetne például méltányos adót kivetni, a bérelt területtel arányosan, az adóbevételt pedig a helyi önkormányzatokhoz irányítani.
Aki a területalapú támogatásokat nem a termelésbe forgatja, azzal azonnali hatállyal meg kell szüntetni a szerződést.
Nem kellene nagy felfordulást csinálni, kivéve a nyilvánvaló csalás és a hatalommal való visszaélés esetét, mondjuk Rasi és férje sajátlábait vidáman le lehetne fűrészelni, majd faragnának helyette újat a lopott fából…

Ehhez persze az is kell, hogy legyen politikai bátorság puccsnak nyilvánítani a fülkeforradalmat, hatályon kívül helyezni intézkedéseit, és a kormányalakítást követő első órában őrizetbe venni a főkolomposokat, azonnal zárolva a vagyonukat.
A második vonal ráérősebb, de velük is közölni kell azonnal a gyanúsítást, egytől-egyig.
Ehhez az kell, hogy legyen meg az új főügyész, a bíróságok kapjanak új vezetést, a Rendőrség és a TEK kapjon új parancsnoki állományt és a Honvédség kerüljön átmenetileg az új kormányfő közvetlen parancsnoksága alá.
Nem könnyű ennyi megbízható embert találni, de talán el lehet végezni a feladatot azzal az állománnyal is, ami rendelkezésre áll.
A köztisztviselőkkel közölni kell, hogy aki nem lojális az új vezetéshez, az mehet világgá, stb.
Az biztos, itt nem lehet negédeskedni, meg bízni az emberi jóságban, ezek ugyanis nem jó emberek, ezek maffiózók.
A főnöküket meg Simicska jellemezte.
Aztán ki kell írni majd az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselőinek választását, miközben a választott Országgyűlés teszi a dolgát.
És az első intézkedések között a szegények helyzetét kell rendezni.
Futni fogja rá az elkobzott vagyonból, a titkos számlákon tartott pénzekből.

Ha sikerül világossá tenni, hogy aki meglopta a népet, az megbűnhődik, akkor sokan mellénk állnának.
Ha megint csak szarmaszatolásba kezdünk, azonnal megbukunk.
El kell szánnia magát a demokratikus oldalnak, nem kell mindenkinek tetszenie annak, amit csinálunk, de mindenkinek tudnia kell, hogy a demokratikus államrend megdöntése nem marad büntetlenül.
Nopersze, ehhez rengeteg munka kell és bátor vezetés.
És lehet, aki választást akar nyerni, annak nem a pártzászlót kell lobogtatni, hanem a néphez kell fordulni, piros-fehér-zöld zászlók alatt, merthogy amit végre kell hajtani, az a magyar nép érdeke.

Ha jobboldali, ha baloldali – mindegy.

:O)))

MAGYAROK A HATÁRON TÚL

Ha valaki nem érti, hogy mi a Fidesz sikerének titka, akkor most megértheti.
Hát elsősorban az, hogy nem szarakodik, körülményeskedik, ostobáskodik, hanem parancsra tervez, szervez és kivitelez.
Mondjuk, a diktatúra ezért hatékonyabb a demokráciáknál, de ettől még a demokrácia is versenyképes lehetne, ha nem követné el újra és újra ugyanazokat a hibákat.
Orbán már a 2018-as választási győzelmét biztosítja be, míg ellenfelei a szokásos amatőr tökölődést adják elő, aztán majd 2017 decemberében elkezdenek kapkodni, hülyeségekkel egymásra tromfolni, veszekedni és kígyót-békát kiabálni a másikra, aztán majd csodálkoznak, hogy már megint cipóra verték a pofájukat.
Ezerszer írtam már le, hogy a választásokra való felkészülés szakembereket igényel, nem lehet a sikert jószándékú, de fantáziátlan demokraták amatőr improvizációira építeni, ehhez kreatív emberek és magas szintű jogi-szakmai felkészültség kell.
Hányom itten falra a datolyát…

A Fidesz a határontúli szavazókkal kezdett el foglalkozni, a demokratikus oldal meg azzal, hogy akar-e Gyurcsány vezér lenni a baloldalon.
Namármost az egyik dolognak van jelentősége, a másiknak nincs.
A baloldalon Gyurcsány akkor is az első számú politikus, ha a többiek a zoknijába csimpaszkodva akarják a szintjükre lehúzni.
Vakok közt a félszemű a császár, hát még akkor, ha Gyurcsány nem is vak, sőt ezer dolgot jól lát.
Igaz, a szervezésre és a propagandamunka irányítására alkalmazhatna már végre szakembereket is, de ez a szocialistákra éppúgy vonatkozik, azzal a nüánsznyi differenciával, hogy náluk ez a hiány nehezen észlelhető, merthogy ők egyszerűen eltűntek, mint szürke szamár a ködben.

Valószínűleg ott bolyonganak valahol a pályán, és azt keresik, hogy merre van az előre.
Ebben kissé hátráltatja őket Orbán ötödik hadoszlopa, mely répát lógat a csacsi orra elé, és néhány rézpénzt se sajnál követőik közé dobálni.
A többi pszeudo-pártról most ne ejtsünk szót, azokat is rendes emberek hozták létre, legalább is a tagság ilyenekből áll, csak éppen semmiféle tömegtámogatást nem tudnak szerezni.
Most éppen az Együtt akciózik – egyedül.
Felszólítja a FIDESZ- KDNP kormányt…
A bolha köhög, Orbán röhög.
Biztosan lesz foganatja, de addig azért álljanak féllábon a párt vezetői és ne vegyenek levegőt…

Viszont, a határontúli szavazók tömegének óriási a jelentősége.
Orbán nem is lacafacázik, hanem elkezdi feldolgozni a határon túli potenciális választók tömegét, van még vagy kétszázezer olyan, aki nem regisztrált, ebből vagy százezer szavazó még kijöhet, a többi meg mehet a hurkába.
Ezért most lesz adategyeztetés, meg kukoricaszórás a libáknak: regisztrálj, és majdan szavazz, népszavazz drága határontúli vérem, ha akarod levélben, vagy postagalamb útján, küldök neked tejet-vajat, szavazólapot, amennyi csak kell, holnapra is marad!
Hogy ellenőrizni?
Ugyan már, magyar ember nem hazud!
A határontúliak felettébb fogékonyak a zászlólobogtatásra és a hazaffyas érzelmekre, hátha ezt a cumit is beszopják.
A demokratikus oldal pedig hagyja, hogy a külföldön dolgozó magyarok – kis túlzással - egy szavazókört alkossanak, és a szavazataikat kizárólag a Spitzbergákon adhassák le személyesen, mikor a jégmezőkön a kakukk tizenkettőt szól.

Százezrekről van szó, akiknek nincs módjuk hazautazni, de még Londonba beutazni sincs lehetőségük. Kanadában sem tudnak ezer kilométereket utazni, pedig ha összevetjük a külföldön dolgozó magyarok helyzetét a Trianon által elszakított magyarsággal, akkor inkább lennének jogosultak szavazni, mint előbbiek.
Nekik ugyanis a mai Magyarország a hazájuk, nem Erdély, nem Kárpátalja, hanem Budapest meg Mohács, Zalaegerszeg meg Bátaszék.
Ezer szállal kötődnek a magyar államhoz, bezárólag azzal, hogy ez az állam zavarta világgá őket, de itt élnek szüleik, testvéreik, barátaik, ifjúságukra emlékezve nem a Retyezát mackói jutnak eszükbe, hanem a szülőföldjük, a Kalef, a Potyli patak meg az Öregtó, a Szervánszky cukrászda fagyija ’Vadkerten - a mai Magyarország.
De őket a hatalom kizárta abból, hogy beleszólhassanak abba, milyen ország épüljön itt, a sokak, vagy a nagyonkevesek Magyarországa.
Mert nekik nem lehet postai levélben szavazni, ami már magában is nonszensz az elektronika korában, amikor már maga a szavazófülke, meg a szavazatszámláló bizottság is maga az anakronizmus.

Ezzel a problémával kellene megküzdenie a demokratikus oldalnak.

Képviselőiknek egyetlen egy, de minden részletében egyeztetett törvénymódosítási javaslatot kellene beterjeszteniük, hogy hadd váljon el a szar a májtól: mutassa meg Orbán rendszere a lényegét – hogyan fosztja meg de facto szavazójogától a külföldön dolgozó magyarokat, akik vélhetőleg nem lelkesednek a maffiáért.
Ezt kellene megmagyarázni a szülőknek és nagyszülőknek is, ennyit ér a gyereked, unokád, hát hallgass a szívedre, és ha valóban elvesztetted az utolsó csepp maradék eszed is, szavazz a Fideszre!
Ma még nem késő, lehet esetleg csatlakozni az Együtt kezdeményezéséhez, ha ettől erősödnek, mindannyian erősebbek leszünk, mert ezzel a kezdeményezéssel rengeteg külföldön dolgozó, élő magyar állampolgár – rokonságával együtt - egyetérthet, belőlük pedig szavazópolgárok százezrei kerülhetnének ki 2018-ban.

Csak el kellene kezdeni dolgozni, mert az idő szalad…

:O))) 

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI GYORSTALPALÓ

Ez nem egy hagyományos poszt, ismeretlen szerző műve, hellótól kaptam és nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek!

Ha jót akarsz nevetni, nézd végig.

Tiziano

Ha sötét háttér előtt borzasztóan szenvedő arcú, felfelé tekintő férfiak és nők tűnnek fel, akkor az elkövető a velencei Tiziano Vecellio (1485?-1576).

Rubens

Ha mindenkinek eszméletlen nagy segge van, akkor az elkövető a flamand Peter Paul Rubens (1577-1640).

Caravaggio

Ha minden fiatal pasi úgy néz ki, mint egy tehénszemű csaj göndör hajjal, akkor az elkövető az itáliai barokk festő, Michelangelo Merisi, művésznevén Caravaggio (1571-1610).

Bruegel

Ha sok száz törpe alak mindenféle fölösleges dolgot csinál, de amúgy tök normálisnak látszik az egész, akkor az elkövető a flamand Id. Pieter Bruegel (1525?-1569). 

Bosch

Ha sok száz törpe alak mindenféle disznóságot csinál, és egyáltalán semmi nem látszik normálisnak, akkor az elkövető a németalföldi Hieronymus Bosch (1450?-1516).

Rembrandt

Ha minden pasi úgy néz ki, mint egy behúgyozott csöves a sötét kapualjban, és alig van fény, akkor az elkövető a németalföldi barokk festő, Rembrandt van Rijn (1606-1669).

Michelangelo

Ha minden pasi egy jóképű pucér bodybuilder, akiért színes göncökbe öltöztetett széplányok sóhajtoznak, akkor az elkövető az itáliai reneszánsz szobrász-festő Michelangelo Buonarroti (1475-1564).

Degas

Ha van rajta balerina, akkor az elkövető a francia impresszionista Edgar Degas (1834-1917).

El Greco

Ha mindenkinek sovány, nyúzott pofája van nagy szakállal, és kékes ruhájával élesen elválik a háttértől, akkor az elkövető a krétai származású spanyol manierista festő, El Greco (1541-1614).

Picasso

Ha akkor is látszik egy nőnek mindkét szeme, ha háttal áll nekünk, és mindenki ronda, akkor az elkövető a kubizmus spanyol úttörője, Pablo Picasso (1881-1973).

Magritte

Ha rajta van Poirot és/vagy egy nagy zöld alma, akkor az elkövető a belga szürrealista René Magritte(1898-1967).

Dalí

Ha nagy kék ég alatt mindenféle beteg baromságok történnek a sivatagban, pálcikákon álló nyakatekert és szétfolyó alakokkal, akkor az elkövető a spanyol szürrealista Salvador Dalí (1904-1989).

Van Eyck

Ha mindenki - ideértve a nőket is - úgy néz ki, mint Vlagyimir Putyin, akkor az elkövető a flamand Jan van Eyck (1390?-1441).

Goya

Ha a képen zombik ölelkeznek a Majmok bolygója szereplőivel, akkor az elkövető az első modern festő, a spanyol romantikus Francisco Goya (1746-1828).

Monet

Ha sok-sok élénk színű pötty katyvaszából összeáll valami, ami távolról nézve egészen olyan, mint egy épület vagy táj, akkor az elkövető a francia impresszionista Claude Monet (1840-1926).

Seurat

Ha sok-sok apró és fakó pöttyből összeáll valami, ami távolról nézve egészen olyan, mint egy táj, ahol emberek unatkoznak, akkor az elkövető a pointilizmus atyja, a francia posztimpresszionista, Georges Seurat (1859-1891).

Klimt

Ha minden nő bazi nagy aranyszínű paplanokba és geometriai formákba van csomagolva, és olyan az arcuk, mintha magukhoz nyúlnának a paplan alatt, pedig látszik a kezük, akkor az elkövető a szecessziós stílus osztrák mestere, Gustav Klimt (1862-1918).

Van Gogh

Ha a kép örvénylő kék és sárga kukacokból áll, és olyan az egész, mintha egy kifacsart törölközőre festették volna, akkor az elkövető a holland posztimpresszionista, Vincent van Gogh (1853-1890).

Lautrec

Ha bordélyházi lányok pihennek vagy táncolnak egy menetre várva, akkor az elkövető a francia posztimpresszionista, Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901).

Schiele

Ha bordélyházi lányok pihennek vagy haldokolnak ötszáz menet után, akkor az elkövető a sajátosan groteszk, szinte pornográf rajzokat ránk hagyó osztrák figuratív avantgárd festő, Egon Schiele (1890-1918).

Frida

Ha egy összenőtt szemöldökű, bajszos nő testéből mindenféle kínzóeszközök lógnak, akkor az elkövető a mexikói szürrealista-naiv, Frida Kahlo (1907-1954).

Rothko

Ha látunk egy zászlót, de nem tudjuk, melyik országé, akkor az elkövető a lett-zsidó származású amerikai absztrakt expresszionista, Mark Rothko (1903-1970).

Modigliani

Ha mindenkinek ufófeje van, és olyan a szeme, mint egy vak szamurájnak, akkor az elkövető az olasz zsidó avantgárd festő és szobrász, Amadeo Modigliani (1884-1920).

Mondrian

Ha kisebb-nagyobb fürdőszobacsempék közé Románia nemzeti színeit csempészték, akkor az elkövető a De Stijl mozgalom (más néven neoplaszticizmus) vezéralakja, a holland Piet Mondrian (1872-1944).

Pollock

Ha olyan az egész, mintha egy részeg szobafestő belehányt volna egy tál répafőzelékbe, akkor az elkövető az amerikai absztrakt

Ugye, érdemes volt végignézni! 

:O))) 

TÁMAD AZ IMPRILIZMUS

Az erőpolitika, a meztelen birodalmi érdek jellemezte Colleen Bell amerikai nagykövet szerdai beszédét, amelyben keményen bírálta a magyar kormányt, mondá Orbán, Európa Táltosa legutóbbi rádiós szózatában.
A birodalomépítés, a birodalmi politizálás a mögötte álló gazdasági érdekekkel együtt gyűjtőnéven imperializmus névre hallgat.
Ezen röhögtünk nagyokat serdületlen ifjakként, mikor a kor egyszerűbb politikusai sikertelenül próbálkoztak megbirkózni a kifejezéssel, mely számukra kimondottan a „’sárga bögre-görbe bögre” nyelvtörővel esett egy kategóriába.
Orbán még egy igazságra jött rá.
Az üzlet mozgatja a migránsválságot, nem a háború a legfőbb mozgatóerő – mondta.
Igaz, ő a kiépült, és gazdaságilag a menekültek népvándorlásában érdekelt embercsempész hálózatokban látja a jelenség mozgatórugóját, de hát ez marhaság - olyan, mintha a késeseket és köszörűsöket tennénk felelőssé a libák legyilkolásáért.

Az okok gazdaságiak, geopolitikaiak (szintúgy gazdaságiak), mint ahogy a háborúk oka is a gazdaságban keresendő.
Ha sikerül elhessegetnünk szemünk elől a látáskorlátozás céljából ott lengetett nemzeti zászlót, azonnal megláthatjuk a valós okokat.
Napjaink politikája az érdekszférákon alapul - ezek a háborúk által és háborúk során felosztott területek egy-egy kizárólagosságra törő erős állam, vagy erős államok csoportja által birtokolt gazdasági teret jelentik.
Ebbe a politikába nem férnek bele sem a gazdasági önállóságra törő kisállamok, de más birodalmak csatlósállamai sem, ezért is olyan pikáns a jelenlegi szíriai helyzet, melyben a birodalmi érdekek más érdekek mögé rejtve csapnak össze.

A közel-keleti diktátorok sem fértek bele, mert egyrészt kiszámíthatatlanok, másrészt Amerika – de inkább angolszász-ellenesek voltak, kivéve ahol a franciák voltak a gyarmatosítók, mert ott a franciákat is utálja a nép és mindenkori vezetése egyaránt.
Ebben a harcban a vallás is csak eszköz, bár roppant erős eszköz, és a dolgot árnyalják mindenféle vallási irányzatok, meg évezredekre visszanyúló törzsi és etnikai ellentétek, a gyarmatbirodalmak hagyatékaként beépített időzített bombák - de a lényeg mégiscsak a pőre gazdasági érdek, a szénhidrogén-mezők birtoklásának és hasznosításának joga.
Amerika még meg sem indította csapatait Irakban, de előtte egy évvel az iraki olajmezők hasznosítását már felosztották maguk között a nemzetközi konzorciumok, a háborút pedig nemes célokra és fenyegetettségre hivatkozva indították meg, pedig szerencsétlen Szaddam már bukfencet is vetett, hogy elhiggyék, ő jófiú.
Szaddam Huszeint kivégezték, a napokban pedig angol részről elhangzott egy „bocsi”…

Ebben a világban kellene mozognia Magyarországnak, de ha jól belegondolunk, sok esetben még csak mozogni sem kellene.
Legjobb lenne, ha nyugton és csendben maradna, mert a piaci legyek sorsa nehéz és általában csúnya véget érnek egy légycsapón, legyen a nyele bárki kezében is.
Orbán nagy felismerése a meztelen birodalmi érdekekről, meg az erőpolitikáról szart se ér, ha nem próbál meg ennek megfelelően politizálni.
Ha azt hiszi, hogy megúszhatja szárazon a szembefordulást Amerikával, hát igen súlyosan téved.
Hajdan Róma sem engedte meg, hogy a punok szembeforduljanak a Római Birodalommal, a mi kis betegünk pedig mégcsak nem is pun - egymásközt szólva még puncinak se mondható -, elefántjai sincsenek, csak nagy és ostoba pofája van.
Ez meg kevés ahhoz, hogy szembeforduljon Amerikával, ha meg hátat fordít neki, csak könnyebbé teszi, hogy seggberúgják.
Viszont, ha Róma lerombolja Karthagót és a helyét behinti sóval, akkor az a mi bánatos alfelünket fogja csípni.

Colin Bell mosolygós szájával Amerika szólt hozzánk.
Ne áltassuk magunkat azzal, hogy nem sok közük van hozzánk, egyrészt kilenc-tízmilliárd dollárnyi az amerikai befektetés nálunk, másrészt pedig - bár csak parasztként - fent vagyunk az amerikai – orosz sakktáblán.
Hogy aztán mikor lépnek durvábbat az amerikaiak, az a jövő titka, de a hepciáskodás nem fog jóra vezetni.
Lehet, kiderül, hogy Orbán atombomba előállítására törekszik, erre a célra kell neki Paks 2. – a Makovecz kazánház már készül a szükséges energia előállítására, míg Anikó asszony centrifugájában lassan elkezdik dúsítani az uránt, jelenleg az üzemi próbák folynak Viktor gatyájának felhasználásával.

Az csak a félelmem, hogy mire az amerikaiak ideérnek, itt is sivatag lesz, mi meg ott ülünk
majd a számum közepén a sátorban, Godotra várva.
Utóbbi arról volt nevezetes, hogy sosem érkezett meg…

:O)))

RENDŐRTÁBORNOKOK

Mottó:
Három gengszterbéka ül a vízparton.
Megszólal az első:brekk
Megszólal a második:brekk
Megszólal a harmadik:brekeke
Erre az első lelövi a harmadikat.
Kérdi a második:Miért lőtted le?
Az első:túl sokat tudott.

Bíróság előtt álltak a rendőrtábornokok, meg a töltelékanyag, akik 2006 októberében, az elvetélt puccs előtt és alatt a rendőrség tevékenységét irányították.
A piszkos tizenkettőből csak kettőt marasztalt el a bíróság, az egyikük büntetése irgum-burgum, a másikuké ejnye-bejnye lett.
Ezt a Magyar Nemzet példás ítéletként ünnepelte.
Ez az ítélet prognosztizálható volt már az eljárás elindítása idején is, és bár az elsőfokú ítélet ellen a két elmarasztalásban részesülő is fellebbezett, de ez nem változtat semmit a leányzó fekvésén -  ha a per tíz évre lett tervezve, akkor tíz évig is fog tartani.

Ez alatt az idő alatt bármikor előkerülhet egy friss tanú, aki bevallja, hogy ő cipelte egy hórihorgas, rendőregyenruhában, azonosítószám nélkül, géppuskával futkározó egyén után a rakaszokat, majd látta és hallotta, amint a Cinege utca sarkán beásta magát, miközben maga elé morgott: lesz tenéked Őszöd, de tavaszod már nem lesz, kicsiköcsög! - de ekkor megijedt és elfutott.
Minap viszontátta az ominózus embert egy brosúra címlapján, ott pöffeszkedett a Sokak Magyarországa felirat előtt, nerhű állampolgárként kötelességének érezte ezt bejelentemi az illetékes hatóságoknak.
És akkor végre igazságot lehet majd tenni!
Minden esemény okok és okozatok végtelen láncolata, Jancsi a bálban meglöki Juliskát - Jóska ezt látva meglöki Jancsit - bicska ki, bicska be, sikoltozás - Jancsi seggén folytonossági hiány és kettő darab vágás - Jancsifutás - Jóska meglöki Juliskát - medicinlabda lenyelése - lakodalom, libaleves - Jancsi röhög a kocsmában.

Ilyen ez rendőreink házatáján is, hiszen Gergényi ott volt mindig a tűz közelében, ő küldte világgá a Sepsi büntetett előéletűt aktuális bűnei miatt börtönbe juttatni kívánó kiskunhalasi rendőrkapitányt, ő volt akkor a megyei rendőrkapitány Bács-Kiskunban, a szőke olaj földjén, a tablettásborok forrásánál, Sepsihez meg Orbán járt lovagolni és a Nógrádi nevű bűnöző szerint Pintér rendőrfőkapitány ott szedte be a sápot legendás Wartburgján érkezve a helyi zsiványoktól...
Ez egy Rejtőt idéző történet, ha nem akarod, hogy névsorolvasásnál felismerjenek, olvasd te a névsort.
Itt egy virtigli kis puccskísérlet irányítói és résztvevői ellen kellett volna vádat emelni, helyettük kerültek a vádlottak padjára a rendőrtábornokok, nem biztos, hogy nem egy közülük egy ilyen perben is joggal lehetett volna vádlott.
De itt a vád nem azt kérdezte tőlük, hogy miért a szedett-vedett, irodistából és gatyaszámlálókból álló baranyai alegységet állították a védelem első vonalába, hanem a rendőri túlkapásokról értekeztek, miközben a mai napig nem hangzott el azoknak a neve, akik a rendőrök pajzsait kapanyéllel törték ripityára, meg akik betonkockákkal dobálták és kergették halálfélelembe azokat, akik a székház kapuját védték.

Szóval, ezek a rendőrtábornokok többé-nevésbé megérdemelték a sorsukat, de akik idejuttatták őket, még várólistán vannak.
Nincs kétségem, ülnek még majd a vádlottak padján ők is, de ezzel nem lesz reparálható az a kár, melyet okoztak.
Nem teszi majd semmissé a Rendőrség tekintélyének porbatiprását, a rendőrökbe vetett bizalom megingatását, a társadalom szétszakítását, az erkölcsi és anyagi károkat, Magyarország nemzetközi tekintélyén esett csorbát.
A per maga vicces is és szomorú is egyszerre.
A szervezett bűnözés tartja kezében Magyarországot, ez a kirakatper is ezt igazolja.

Mindenesetre ne felejtsed el aláírni a tiltakozó levelet az amerikai nagykövet asszony beszéde ellen, hiszen ez egy demokratikus, szabad ország...

:O)))