MOST HAL EL PONTOSAN...

A pedagógusok lázadása.Mármint ha nem vigyáznak az érdekeltek. 
Merthogy a hatalom elkezdte a pávatáncot, Palkovics szírénhangokat hallat, a tiltakozók oktatási kerekasztsztalát is szeretné, ha odagurigatnák az ő asztalához, hadd csapjanak a négy sarkára a megvadult tanarak, de az ő atyai felügyelete alatt, ha lehetséges...
Szerinte a KLIK-et nem megszüntetni kell, hanem decentralizálni, ami azért jó, mert a Bölcs Király, Pocis Miháj így újabb kiskirályokon, klikkek, Fő és helyi KLIK-ek rendszerén keresztül tudja kormányozni hálátlan népét, márpedig ez is remek alkalom lehet egy-két hű vazallus megfizetésére.
A lényeg persze az, hogy bárki kerekezik is az asztal körül, az arról tárgyaljon, amiről a kormány akar és még véletlenül se arról, amit a pedagógusok oly szépen - és a kormányzat reményei szerint teljesen feleslegesen - megfogalmaztak.

Egyébként a pedagógusok sem kemény kiállásukról és harci szellemükről híresültek el, jelentős részük egy marék szotyola ellenében boldogan kiegyezne a hatalommal.
Azt hiszem, nagyrészüket nem is igen érdekelné az oktatás sorsa, ha levennék a nyakukból azokat a felesleges terheket, melyeket az oktatásügy korifeusai maguk fontosságát igazolandó munkahelyteremtő feladatként pakoltak a nyakukba.
Temészetesen a felsőbbségek saját munkahelyeiről van szó...
Tőlük aztán azt oktatnak, amit a felsőbbség akar, úgy, ahogy a hatalom akarja és ha kell, akkor egy vibrátor használati utasításából is tudják tanítani a biológiát, mert azon kívül, hogy kreatív népek, még konformisták is.
Mit tegyünk, és mit tegyenek azok a tanárok, akik nem érnék be ennyivel, hanem olyan iskolát szeretnének, amelybe gyerek és pedagógus egyaránt szeret bejárni?
Egyikük élvezi a tudás átadásának lehetőségét, szereti látni diákjai okosodását, a másik meg érdekes dolgokról hall, élvezetes előadásban, egy sajátjának érzett közösségben.

Persze egyszerű lenne a világ, ha a hatalom nem ellenségként kezelné a kockásinges szőröspofájúakat, az Ica néniket, meg a Kocsis tanárnőket, esetleg a Papp tanár úrat is, aki tornaterem híján a folyosón, jutasi őrmesterként csuklóztatja bánatos diákjait, hogy felszínre hozza belőlük a magyar virtust.
Ez álom,  a lázadó tanarak meg ellenségek, akiket fel kell mutatni a népnek, ha már fellógatni átmenetileg még nem is lehet őket - ezek pénzsóvár dögök, akik most kaptak fizetésemelést, és máris felforgatják az iskolákat a pénzért, mindig és csakis a pénzért!
Namármost ez a pénz-dolog, ez egy érdekes kérdés, jóllehet éppen most nemigen esett szó a pénzről pedig akár eshetett volna is.
Ha egy ország előre akar haladni, akkor van egy-két foglalkozás, melyet igen jól kell megfizetni, ilyen például az orvos, rendőr, bíró, ügyész, képviselő.
Meg a pedagógus.
Ha nem fizetik meg őket, akkor a pályán levő emberek kontraszelektáltak, korruptak és demotiváltak lesznek.
Nem csak azok, akik már a pályán vannak, hanem azok is, akik oda készülnek, merthogy a szülők otthon azt fogják nekik mondani, hogy keress fiam magadnak más pályát, ha nem akarsz egyrészt éhenhalni, másrészt krétával írni a számítógép képernyőjére, harmadrészt meg mindenkinek a lábtörlője lenni, a nemzet napszámosa.
Tudod, mi a napszámos?
Cseléd!
Na.

És ezzel a pályára irányításnak vége is, meg egy ígéretes pedagógusjelölt pályájának is, már a startvonal előtt.
Ha ez az ország normális lenne, akkor a pénzt dózerral tolná bele az oktatásba, fizetést adna, nem alamizsnát, modern körülményeket teremtene.
Nem a falusi egyosztályos iskolákat favorizálná, nem propagálná, hogy a kétszáz lakosú Tetves három tanulójának iskolát kell fenntartani, merthogy az elősegíti a falvak munkaerőmegtartó képességét.
Marhaság.
Annak a három tanulónak éppolyen joga van a színvonalas oktatásra, mint a budai tisztviselőcsemetének.
Ami meg a pedagógus-béreket illeti, nem a naptárt kell lesni, hogy mikor kaptak béremelést, hanem azt, hogy hogy tud-e egy pedagógus értelmiségihez méltó életet élni a béréből.
Futja-e színházra, mozira, otthoni internetre, tisztességes ruhára, cipőre, élelemre, jut-e pénze gyermekei iskoláztatására, lakása igényes berendezésére - szóval egy normális polgári életre.
Ha jut, akkor rendben vagyunk, ha nem, akkor ameddig ezt képtelen finanszírozni, addig a hatalom kussoljon, és hetente köszönje meg, hogy gyermekei nevelői ennek dacára helytállnak a katedrán.
Szóval akár abba is lehetne hagyni a pénzről szóló szemétkedést, inkább kevesebbet kellene lopni, sokkal kevesebbet, és akkor jut a szegénynek kenyér, a tetvesi kisdiáknak korszerű iskola, iskolabusszal, tablettel, ingyenes nettel, tornateremmel, iskolai sporttal, szakkörökkel - és jut a pedagógusnak értelmiségihez méltó élet.

A pedagóguslázadás az elmúlt évek egyik legszebb akciója, maga a megtestesült hazafiság, az értelmiség oly nagyon hiányolt felelősségvállalása a jövőért, gyermekeinkért, az országért.
Kár lenne hagyni szétbarmolni, mint annyi mást, mint az egészségügy háromszáz forintért szétvert reformját, mint a pártok finanszírozásának reformját, és még lehetne folytatni a sort.
De ehhez ki kellene tartani, nem lenne szabad engedni a szirénhangoknak, a követelésekről kellene beszélni - a hatalomnak is.
Egyszerűen.
Egyes számú követelés: teljesíthető holnap, kettes számú követelés teljesíthető a következő tanévtől, hármas számú követelés teljesítésére nincs pénz, de ha megmondják, hogy minek a terhére, akkor tárgyalhatunk róla.
Az az ország arról nevezetes, hogy az utóbbi években az elvonások minden szférában nőttek, oktatást, egészségügyet is beleértve, itt lenne az ideje az elszámolásnak - hova ment és megy ez a rengeteg pénz?
Engem nem vigasztal, hogy Sajátláb Rasinak futotta tizenötmillióért iskolára Svájcban, engem az vigasztalna, ha egy ilyen iskolában a helyet például egy országos tanulmányi verseny első helyezettjeként lehetne elnyerni.
Mégse lehet ugyanis mindenkinek az apja miniszterelnök - jelzem, neki sem kellene, hogy az legyen a kedves apuka, a traktorosság jobban állna neki, ha már - Kádár rendszerének hála - meg is haladta a libatolvaj szintet.
Na, nem erkölcsileg, mennyiségileg.

Szóval, észnél kellene a szervezőknek lenni.
Folyamatos akciók kellenének, mert az a tömeg, melyet nem foglalkoztatnak szétszalad, mint öregapó csigái az erdőn.
És valahogy el kell mondani a tanároknak azt is, hogy nem kell annyira fintorogniuk a politika szó hallatán, ugyanis ők most éppen politizálnak, ha már elfelejtették volna, hogy a politika a közösség ügyeivel való foglalkozást jelenti.
Amit most tesznek, az a legmagasabb szintű politizálás.
Ez a politika, nem pedig a szájtépés a dicső múltról meg a bolsilibsi gazemberekről, vagy a mélymagyarokról.
A jövő ugyanis a fiataloké, nem pedig a megpocakosodott, elkurvult tolvajoké.
Esetleg fel lehetne keresni a választókörzet képviselőit és megkérdezni tőlük: támogatják-e a pedagógusok követeléseit, vagy nem.
Fekete-fehéren, igen - nem.
Már, csak, hogy tiszta legyen a kép.
Aztán majd a következő választáson lehetne honorálni a választ.

De addig persze még sok víz folyik le a Dunán, megtámadhatják az országot az ukrán migránsok, a lemmingek meg a jegesmedvék, az ország háborúban áll - ezt is addig olvasd, míg van neted...
Én meg majd elüldögélek a Groupama Aréna fűtött gyepén, kedves fekete egyenruhás emberek vigyáznak majd rám, hogy bajom ne essen...
De akkor is azt fogom vallni, hogy a szabadság az iskolákban kezdődik, mert ott tesznek rendet a fejekben, ott tanítanak meg gondolkodni.

Ha hagyják...

:O)))

ÚJ ELLENSÉG A LÁTHATÁRON, FUSSUNK, MÍG LEHET!

Most már biztos, hogy paranoiás a Nemzet Félesze.
Amerre néz, mindenfelé migránsokat lát, de majd ő jól megvéd bennünket tőlük.
Javasolni is fogja, hogy az Unió tárgyalja meg a keletről várható migrációs fenyegetés ügyét, marthogy most Ukrajna felől özönlenek a menekültek.
Szerinte már nálunk is van ötvenezer ukrán, de Lengyelországban már kétszázezerre tehető a számuk, hogy Szlovákiának mennyit hazudott, azt sajnos elfelejtettem.
Azt viszont nem, hogy kifejtette, miszerint egyedül észak felől nem veszélyeztet bennünket senki, mert ott a visegrádi országok vannak, akik ugyanúgy (nem) gondolkodnak, mint mi.

Ez az állapotrosszabbodás azért következhetett be, mert a jelenlegi tárgyalások során minden reményét rombadöntve mégsem hullott szét az Unió, pedig ő már készen állt rá, hogy átvegye az új KGST a Keleteurópai Császárság vezérének szerepét.
A migránsok meg odaszartak a kerítése tövébe, állítólag a határvédelmi szervek látták, hogy valamelyikük kardot is rántott, erre tüzelőállásba helyezkedtek  - borzasztó állapotok!
Anno egy határőr tizedes járőrparancsnoknak több esze volt, mint ma a komplett tábornoki karnak, de hát szép, kardcsörtető időket élünk...
Akut veszély nélkül nem élet az élet.
Bonaparténak  az meg még nem jutott eszébe, hogy a lengyeleket és a szlovákokat elözönlő ukrán migránsok délnek is fordulhatnak, hogy elvegyék tőlünk ezt a tejjel-mézzel folyó kánaánt.
Habár gyanús, mert rossz nyelvek szerint holdas éjszakákon az álmatlanságtól szenvedő hajósok egy pocakos kis emberkét vélnek látni a Dunán, amint a vízen lépdelve egy kerítésoszlopot cipel, időnként meg-megállva próbálja beleszúrni a vízbe, de egy istennek se áll meg, állandóan eldől.
Faguriga legyek, ha ennek (kis "e"-vel) nincs kerítésgyára...

Azt is rebesgetik, hogy látták az állatkertben szabadon járkálni, állítólag a jegesmedvét tanulmányozta, és magában beszélt: ha sapkát adunk rá, akkor elmegy ez is migránsnak, ez se csúnyább, min a Habony, mormolta, majd elsietett a pávián ketrece felé.
Ott megtorpant, mikor meglátta a zárkamenő vörös seggét és felkiáltott: mongolfolt!
Szeva tesó, mondá, majd tovasietett - várta a világpolitika.
Az meg csak a bú, a bánat meg a gyötrelem - a visegrádi négyeknek szörnyű sorsa lett, egy - khmm - mondjuk szerszámra négyen jutottak.
Végül is megállapodás született az angolokkal, akik egyébként csak saját orbánviktoraik számára, olcsó terápiaként adták elő a nagyhalált, merthogy eszük ágában sem volt kilépni, és ezt mindenki pontosan tudta.
Persze érheti még meglepetés a brit miniszterelnököt, mert a politika természetéből adódóan minden országban több a tájékozatlan, mint a tájékozott választó, a hülyeség meg gyorsabban terjed, mint a zika-vírus, a nemzeti önteltségről nem is szólva.

Ez volt egyébként az a meccs, melyen csak veszíteni lehetett, merthogy ha kilép egy ország, akkor annak se lesz jó, de az Uniónak se, mert olyan ez, mint a kereskedelem vagy az ipar - kell egy bizonyos méretnagyság a hatékony működéshez.
Ha egy ilyen országot, mint a mienk perifériára szorítanak, abba ugyan mi beledöglünk, de az Unió legfeljebb a temetők bővítését fogja támogatni, más baja ebből nemigen lesz, megkockáztatnám, hogy sőt - na de Britannia......
Anglián nincs mit csodálkozni, mérhetetlen beképzeltségük mindent megakadályozott eddig, ami elősegítette volna az Európához való közeledést.
Ha nem tudnám, hogy én vagyok az egyetlen, akit a másik végével csináltak, hát azt hinném, hogy ők is ezt képzelik magukról.
A világbirodalmuk összement, mint gatya a mosásban, de még mindig úgy viselkednek, mintha övék lenne India minden kincse, beleértve a turisztikai tanszék üdvöskéjének édesapját is, akinek színarany szobra ott ül törökülésben  minden buddhista szentélyben...

Namármost akkor megint arattunk egy győzelmet, és még idejében (már ötvenezer migráns után) felfedeztük a fenyegető veszélyt.
Csak azt nem értem, hogy az ukrán határ, ugye nem átjáróház, azt aztán lehetne őrizni a hatékonyan és  buzgón - és mégsem.
Viszont azt pontosan tudjuk, hogy ötvenezer ukrán jött át illegálisan, akik természetesen nem a kisebbségi létben senyvedő honfitársaink, mert azok akkor jöhetnek, amikor akarnak, hiszen magyar állampolgárok is.
Ennek ellenére ők köztudottan csak a nyugdíjukat és a támogatásokat felvenni járnak át magyarba, aztán mennek haza, mert megszokták a nyugalmat...De ki számolta meg az ukránokat?
Egyre abszurdabb ez az ország, ilyet csak egy megzápult elme tud kitalálni, egyszer ezeket az éveket még nagyon fogjuk szégyellni....És nem tudom, meddig lehet takargatni még a gazdasági bajokat, de, hogy az iskolák finanszírozására akkor sincs pénz, mikor a tanár meg a diákjai együtt kockáznak a hatalommal, ez azért likviditási problémákra utal.
Persze, ez csak minket érint, őt nem annyira, nem is igen érdekli már, beleszerelmesedett a világpolitikába, ezzel a proviniális porfészekkel már annyit se foglalkozik, mint liba az egérfogással.

Már csak az van hátra, hogy a következő tüntetésen köszöntsük őt: Ave Caesar, morituri te salutant!

:O)))

CSELÉDEK SZOBA NÉLKÜL

Azt mondja Kövér potentát, hogy Magyarország nem az Unió cselédszobája.
Hát, ebben kétségkívül igaza van, egy rendes háznál a cselédszobában volt fűtés, Julcsa időnként enni kapott, a környezet tiszta és rendezett volt, továbbá az Úr nem lopta el Julcsa összes tulajdonát az utolsóbugyiig bezárólag.
Magát a lányt olyan kondícióban tartotta, hogy legyen hozzá gusztusa éjjelente egyszer-egyszer belopakodni és jól megmigrálni, míg csak ketté nem áll a füle.
Namármost, ha már hasonlatokat keresünk, akkor Magyarország inkább az Unió trágyadombja, mint cselédszobája, a tetején ott uugrabugrál egy érces torkú kiskakas, aki lenyelte az ország gyémánt félkrajcárát.
Meg a másik felét is.
És akkor itt cselédszobázgat a Fidesz erőművészeti felelőse, akinek annyi fogalma sincs a polgári viszonyokról, mint a másik hatalmi ág első emberének (nem a bíróságra gondolok...) a tisztességről.

Azon rugózik Kövér, hogy hiába is fenyegetnek bennünket azzal, hogy megvonják a strukturális támogatásokat, merthogy  "azok nem alamizsnák, vagy könyöradományok, hanem az uniós csatlakozáskor vállalt magyar kötelezettségek kompenzálásai."Az ember mosolyog, mikor hallja a tolvajt a Büntető Törvénykönyvről szónokolni, egyébként meg elcsodálkozik, hogy pont ő nincs azzal tisztában, hogy mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell?
Elég lenne csak - az ő módszereiket alkalmazva - hangulatot kelteni a korrupció és az uniós pénzek lenyúlása ellen a Lajtától nyugatra, mondjuk a migránsplakátok mellé ragasztani a német plakátot: Aki Magyarországon lop a felzárkóztatásra szánt támogatásból, az a te munkád gyümölcsét lopja!
Garantált lenne a siker, főleg, ha mellé tennének egy másik plakátot is: Amennyit egy év alatt Magyarországon a te pénzedből ellopnak, abból egymillió menekültet lehetne etetni és képezni - három évig.
Annyi idő alatt csak megtanulja Ali, hogy nem szabad a német nők seggét öntevékenyen úgy csipkedni, mint liba a zsenge füvet, csak felszólításra.
Akkor viszont kötelező.
A plakát alapszíne lehetne akár kék is, megjelenhet rajta a piros-fehér-piros, vagy a fekete-vörös-arany színkombináció is, az jól esne a polgárnak Dortmundban vagy Wiener Neustadtban.
Esetleg még a sasok is szerepelhetnek, a két címerállatnak három feje van, az osztrák ott rázza a bilincset, emlékeztetve arra, hogy rossz vége lesz ennek Viktor...

A nemzet esze ( ekkora jutott nekünk, mit tegyünk? ) minap is egy sasnál vizitált, annak is két feje van, de csak az egyik dirigál - ez akkor már öt fej, és ha ehhez hozzávesszük még Albániát, esetleg Szerbiát további négy fejjel, akkor nem csodálkozhatunk, ha Süsü padlót fog az irigységtől.
Hogy miért szeret Orbán Putyinhoz járni, hiszen onnan mindig leeshet egy-két saller vagy tockos, ha nem onnan, hát Brüsszelből vagy Berlinből, úgyhogy ebből a desztinációból csak a baja van mindig, és az is lesz, még akkor is, ha az kormányzati turizmus is a Család kezébe kerül.
Ráhel már a Corvinuson oktatja a Food Service Managementet, bakker, be se jöhet az országba, aki nem eszi meg apuka óvodai jelét, a töpörtyűt, harcolva ezzel is a migrációs nyomás ellen...
Aki tudja csinálja, aki nem, az oktatja, ugye...
Mégis, Moszkva az egyetlen hely Európában, ahol nem kell valami zsiráfra felfelé pislognia, már majdnem szép, szálas embernek is érezheti magát.
Nem úgy, mint a hat láb magas Christine Lagarde mellett, ezért is kellett összevesznünk az IMF-el, nem lehetett kibírni a szituációt, pedig még csak meg se ütötte a hölgy...
Ott smúzoltak egymásnak, aztán Putyin elment röhögni, a Mi Agyi Atomreaktorunk meg behajított a gallér mögé hat bogyót, aztán elment szorongani, merthogy ennek még megissza a levét, azt sejti, mint macska az esőt...

Nyakig ülök az aggodalomban, hogy mi lesz, ha úgy dönt, hogy az Egyesült Királyságnak nincs helye az Unióban, aki kint van, talán haza se engedik.
De legalább ezt jól lehet kommunikálni.
Mégis jobban hangzik, ha Londonban dolgozó hazánkfia a brit kolonialista önkény áldozata, mintha azt kommunikálnánk, hogy nem evett meszet, ebbe az országba visszajönni...
Magyarország ugyan nem cselédszoba, de ez csak tovább bonyolítaná a helyzetét, hiszen csak cselédnek jöhetne vissza, oszt alhatna az előszoba sarkába leterített nagykabáton, cselédszoba hiányában,
Arra azért bizton számíthatunk, hogy megtudjuk: Viktor  harcolja majd ki, hogy csak négy évig kelljen a magyarnak vízen és száraz kenyéren élnie a ködös Albionban, és azt is borítékolhatjuk, hogy megtudjuk, hogy milyen jól jártunk, továbbá, hogy a sok tehetségtelen között már megint ő volt az éceszgéber, pedig még meg sem erőltette magát.
Például még meg sem tanította a bamba nyugatiakat arra, hogy hogy kell egy lovat eladás előtt a seggébe dugott náddal felfújva kihizlalni, pedig ezt nyugodtan eltanulhatnák, hiszen a magyar lovat már évek óta így tartja hálás népe számára eladható állapotban Poci...

Néha azt hiszem, hogy nem is tudjuk, hogy mkkora szerencsénk van, hogy az Úr nekünk adta őt, jóllehet adhatta volna traktorosnak is.
Igaz, Rahel téli tüzelője akkor is meglenne.
És még mi siránkozunk a balsorson...

:O)))

INSALLAH

CIVILEKET BOMBÁZNAK AZ OROSZOK...

Érdekes elgondolkodni azon, hogy mi van olyankor, ha Aszad elnök hadserege elfoglalja az ISIS legfőbb szíriai erősségét, Aleppót.
Egy ilyen helyzet erősen emlékeztetne - és ahogy az ábra ma mutatja, emlékeztetni is fog - egy lakástatarozásra, melyben helyreállították a közműveket, vakoltak és meszeltek, jóformán már csak a nagytakarítás maradt hátra, de az eredményen felbuzdult lakók el fogják végezni ezt is, lelkesen.
Persze nem öt perc alatt, de igen közel került az a perc, mikor Aszad elégedetten hátradőlhet, Szíria megmenekült.
Amerika pedig szomorkodhat, hiszen a közelmúltban egymás után kétszer is nagyot hibázott, talán most még az ukrán helyzetnél is jobban elszabta a dolgot.
Aleppót már most is elvágták a török határtól, így a lázadók utánpótlása és menekülési útvonala megszűnt, így már csak idő kérdése, hogy mikor számolják fel őket.
Aki azt mondja, hogy az oroszok nem csak az Iszlám Állam állásait bombázzák, az természetesen igazat mond, de azt is figyelembe kell venni, hogy Putyin soha nem is ezt kommunikálta, hanem a törvényes rezsim támogatásáról beszélt, és azt is tette.
A Nyugat szerint ugyan vannak a területen mérsékelt lázadók is, de mikor Putyin kérte, hogy nevezzék meg őket, akkor erre valamiért soha nem került sor.

Pedig nem lett volna nehéz feladat, hiszen szinte valamennyi ilyen csoportot ők fegyverezték fel, ők képezték ki, ők látták el utánpótlással, mert ezt ugyan megtették az iszlamistákkal is, csak tudták, hogy azokkal majd le kell számolni a várt győzelem után, hiszen a Nyugatra is veszélyesek.
Amikor kitáncoltatták a seprűt a sarokből, nem számoltak vele, hogy a helyére küldeni már nem tudják.
Amerika kissé lassú és elkényelmesedett gondolkodású, tele világbirodalmi gőggel, jóllehet semmi oka sincs a rongyrázásra, hiszen a világháború befejezése óta egyetlen valamirevaló eredményt sem tud felmutatni katonailag, habár igen szorgalmasan rázta a buzogányát.
Pedig tanulhattak volna Vietnamból, bizonyos szempontból Koreából is, Afganisztánból - de Irakból és Líbiából mindenképpen.
Most nagy bajban vannak, hiszen bekövetkezett az, amire nem számítottak, Oroszország felvette az arcába hajított kesztyűt, sőt - mind a kettőt, hiszen így kényelmesebben tudja vezetni a tankot.
Azt hitték egy liba fészkét piszkálják, erre felmagasodott egy kétfejű sas, és a csőre felettébb élesnek bizonyult, meg a karma se maradt tétlen.
Amerika ezzel az opcióval nem számolt, a gondolkodása elakadt valahol az oroszok Gyurcsányánál, Gorbacsovnál és illúzióinál, esetleg Jelcinnél és vodkásüvegénél.
A világ változik, és mire erre Obama rájött, valódi színesbőrűvé vált.
Kékre-zöldre verték a fejét, és hálát adhatott az Úrnak, hogy gyárilag ellátta alapozóval, így legalább a politikai vaksik nem látják az eredményt.
Most az olajjal trükköznek, de a baráti segítségnyújtásnak is vannak határai, a baráti arab országok sem akarnak a végtelenségig tökmagért árulni olajat...

Ha Aszad ki tud egyezni a kurdokkal, akkor tulajdonképpen megmenekült, és vele egütt országa is.
A kiegyezés történelmi szükségszerűségnek tűnik, hiszen az szinte kizárt, hogy a szír elnök a törökökkel bútorozzon össze, mint ahogy a kurdoknak is igennagyon be kellene szippantaniuk valami igen erős anyagból, hogy ezt a lehetőséget el tudják képzelni.
Szíriának nagyon jól jönne egy ütközőzóna a török határon, ugyanez Irakról is elmondható, ezután már szinte csak a majdani győzteseken - véleményem szerint az oroszokon és a perzsákon múlik, hogy ennek milyen formát adnak.
Persze folyik a kardcsörtetés, Szaud-Arábia kilátásba helyezte egy százezres katonai kontingens bevetését Szíriában, kérdés már csak az, hogy kivel szemben?
Mert ha az oroszokkal akar ujjat húzni, akkor azok igen boldogan fogják lerombolni a szaudi olajkutakat, finomítókat, ebben persze részt fog venni Irán - akár szárazföldi csapatokkal is, ha kell - de szerintem nem kell.
A törökök meg nyalogatják majd a sebeiket, hiszen nekik sem jött be a számításuk, az oroszoknak katonailag nekimenni meg nem tűnik jó ötletnek.
Amerika kezét megköti saját kommunikációja, azt már mégsem mondhatja, hogy akkor mostantól az Iszlám Állam a barátunk, legfeljebb tovább kavarhatja a tengermély közel-keleti szart, mint eddig is tette.

Nomármost ott van még Izrael ügye is.
A zsidó államnak nem áll érdekében egyetlen arab állam túlzott megerősödése sem.
Ugyanis, ha ezek nem egymást ütik, akkor azonnal eszükbe jut Izrael. és hirtelen neki is látnának beleszorítani a zsidókat a tengerbe, ha nem lógna a fejük felett egy hajszálon egy bazi nagy atombomba - annyira meg már ismerik Izraelt, hogy tudják, nem hezitálna alkalmazni, ha a zsidó államot létében fenyegetnék.
Bonyolult ez a kérdéskör nagyon, azt is nehezen hinné el a világ, hogy az a Szaud-Arábia szívből harcol az angolszász parlamentarizmusért,, ahol a mai napig divatban van a lefejezés és  megkövezik a házasságtörő asszonyokat - nálunk felvirágoznának Viktor kőbányái, ha átvennénk a módszert...
De hát, - mondhatnák sokan - ez olyan messze van tőlünk kit érdekel, hadd öljék egymást!
Igenám, csakhogy a nagy migránsozástól lassan összedől Európa, hiszen a nép legalja máshol se sokkal okosabb, mint nálunk, csak nálunk ez a réteg vastagabb.
Lehet ijesztgetni Mari nénit, ő meg kéjesen megborzong, ha elképzeli, hogy a nagybajuszú Ali reátör az ő borzasztó fegyverével és magáévá teszi, aztán még egyszer - még csak belegondolni is gyönyö... - elrontottam, - borzasztó!
Erre tessék: megáll a meneküláradat, utoljára még elmenekülnek azok, akik elől idáig menekülni kellett, a mérsékeltek is leteszik a fegyvert, vagy örökre letetetik velük, oszt itt állunk majd migráns-válsággal, migránsok nélkül.
Néz majd csak nagy hülyén az ötszázmillió európai, aki lélekben már felkészült rá, hogy a huszonkétmilliós Szíriából ötvenmillió migráns érkezik, erre tessék, most kit lehet majd féken tartani?
Maradnak a cigányok, akik végre szusszanhattak egyet az elmúlt hónapokban, meg a zsidók, de ők meg már megszokták a vegzálásokat, meg aztán voltak bizonyos események, melyek az életbenmaradottak körében felerősítették az önvédelem szép képességét.


Mégis, adná az Úristen/Allah/Jahve, hogy végre béke legyen az olajfák alatt.
Hogy a békét esetleg az oroszok hozzák el?
Istenem, legalább gondolkodóba ejt a tény néhány embert, aki eddig azt hitték, hogy az Iszlám Állam rettenetesen és elpusztíthatatlanul erős.
Lehet, eddig el se nagyon akarták pusztítani?
Ha megállna a menekülthullám, Orbán elvesztené maradék tekintélyét is, bármennyire is igyekezne magyarázkodni a bíróság előtt.

Mert, hogy oda kerül, ebben töretlenül bízom...

:O)))

B-TERV

UNIÓ ÉS SCHENGEN UTÁN...

Emberek, sz@rban vagyunk!
Miután köztudomásúlag ott állunk a szakadék szélén és csak az uniós lélegeztetőgép tart életben bennünket,  a Lángeszű azt mondta: az elmúlt években stabilizálódó gazdasági eredményekre építve idén a cél, hogy mindenki léphessen egyet előre.
Mit mondjak, ragyogó kilátások.
Persze sokan nem érzik ezt, mert úgy vannak vele, mint a felhőkarcolóból kihajított ember, akinek a hatvanadik emelet táján kikiabálnak: Hogy vagy? - Mééééééééééég jóóóóóóóóóól!
A differencia annyi, hogy ő tudja, hogy zuhan, a magyar középosztály jelentős része meg úgy érzi, hogy szárnyal.
Persze eljön majd az idő, amikor személyesen is megtapasztalhatja, hogy mi a differencia a szárnyalás és a sz@rnyalás közott, de ezzel nem számol, mert egyrészt úgy gondolja, hogy őt nem fogja a golyó, másrészt meg tudja, hogy elég nagyon akarni, és máris ott az eredmény - ezt a tézisét naponta teszteli a külön erre a célra a lakásába telepített labor porcelánedényében...
Hát mit mondjak, nem lesz jó dolga, merthogy a mai szegények számára a nyomor természetes állapot, megvannak a sajátos technikáik a túlélésre, mondhatnám, ők a földszintről már nem eshetnek sehova, de aki a másodikon lakik, annak azért kockázatos a dolomitkockákkal kirakott udvarra esni.

Recseg-ropog ez az egész hóbelevanc, a Világ Esze meg nagypolitizál, megoldja Európa problémáit, felkészül Amerika.
Most éppen egy B-terven munkálkodik, mely valószínűleg a Bomlasztásról kapta a nevét, ebben pedig ő kétségkívül profi.
A B-terv lényege abban foglalható össze, hogy először húzzunk kerítést a macedón-görög, a török, a bulgár meg a román határon, majd ha ez nem segít, akkor kerítsük be Európát cakumpakk, úgy, ahogy van, oszt nézegessünk kifelé a kerítés mögül, mint majom a ketrecből.
Úgyis visszafelé megyünk a történelemben, most éppen a feudalizmus hajnalán tartunk, hűbériség, mifene, - hát mi írja elő azt, hogy itt meg kell állnunk?
Vissza a majommal közös ősig, vezessen bennünket továbbra is diadalról diadalra a Hiányzó Evolúciós Láncszem!

Közben persze mindenki tudja, hogy a menekültválságot elsősorban az iraki-szíriai helyzet okozza, azt meg a nagyhatalmak, melyeknek hatalmában állna akár meg is állítani az áradatot, mindössze azzal, hogy véget vetnek a mindenféle szabadcsapatok garázdálkodásának és mindenhol segítik a törvényes kormányt.
Persze ez illúzió, de legalább ne nézzenek bennünket hülyének.
A drót itt csak arra jó, hogy fellendítse a drótvágó ollók forgalmát - de az is lehet, hogy az Első Magyar Szögesdrót Művek (Vezérigazgató: Tiborc István) számára kíván piacot teremteni.
Mindenesetre az önzetlenség szép példája ez, hiszen az idegenforgalomra nem lesz túl jó hatással, márpedig most, hogy Rasi beteszi sajátlábát az idegenforgalomba, megvédve ezzel az egész ágazatot a turistáktól, komoly bevételkiesés lesz ez a Családnak!

Hogy Angela Merkel miért tűri ezt, az csak a demokraták örök optimizmusával magyarázható, hiszen Orbán veszélyesebb, mint a zika-vírus, mely megszületésük előtt  veszi el az emberek eszét, míg a Poci-vírus a megszületésük után teszi képtelenné az embereket a gondolkodásra.
Igaza van Orbánnak, az Unió ebben a formájában gyenge.
Ahhoz, hogy erős legyen, valódi állammá kellene alakulnia.
Ebben meg éppen azok akadályozzák, akik most a védelmezéséről beszélnek - a kelet-európai pitiáner despoták.
Aki olvasta Asimov remekművét, az Alapívány-trilógiát, az remekül tudja prognosztizálni a peremvidéki lét következményeit.
Mindegy, legalább felvirrad majd az íjgyártók, a nyilasok meg a tarsolylemez-lakatosok napja...

Mi soha nem félünk a jövőtől, Orbán lovaként bátran megyünk neki a falnak, majd utána évszázadokig siránkozunk és sajnáljuk magunkat.
Most se lesz másként...

:O)))

ÉRZELMI HULLÁMVASÚT

Egy valamennyire is sikeres tüntetés vagy bármiféle más akció után a demokraták már kiábrándult, de még csodát váró soraiban felhorgad a remény - hátha ez volt "az" a szikra, hátha most, hátha!Aztán eltelik kis idő, a tüntetők hazamennek, a politikusok meg elkezdik új értelmezési tartományba helyezni a dolgokat, persze mindenki a saját értelmezési tartományában ítéli meg az eseményeket.

A bánatos és elmagányosodott demokrata pedig ül a konyhaasztalnál és bávatagon néz ki a fejéből - a francba, hogy észre se vette, hogy amit ő forradalmi lelkesedésnek hitt, az populista hőzöngés, amit meg beszariságnak vélt, az a polgári középosztály visszafogott szakmaisága.
Aztán ha kap egy kis aprópénzt, akkor majd elégedetten bólint - na lám, megérte kimenni a Parlament elé, itt az eredmény!
Két-három évre meglett a lelki békéje, holott tévedett - nem a Parlament elé kellett volna kimenni, hanem be kellett volna menni a Parlamentbe.

Nopersze, ez nem olyan egyszerű dolog, merthogy a kapukat felrobbantani csak azoknak szabad, akik kellőképpen megbízhatóak, bombát is csak a megfelelő párt székházának megfelelő erkélyére szabad dobni úgy, hogy nagyot durranjon, mint Torgyán kukája is, vagy Szájer lakatlan lakása - de azért kárt ne nagyon okozzon.

Persze ezek a dolgok csak visszamenőleg tekinthetők legitimnek, akkor még szükség volt a látványsportokra, ma már az állam átvette a feladatokat ezen a területen is, de a szakértelem - rossz nyelvek szerint - azért jól jött Kolontáron.
Mostanában inkább gyújtogatunk, talán a nagy elődök példáján lelkesülve, igaz, mi nem a Reichstagot égetjük porig, csak a nagy tervek útjában álló sportcsarnokokat, de hát - ki a kicsit nem becsüli, ugye...

Szóval ha a tüntető úgy érzi, hogy valóban dühös, akkor két lehetősége van bemenni a Parlamentbe.
Az első, hogy megfelelő számban felvonul, majd a tömeg erejével egyszerűen elsöpri a rendfenntartókat, aztán beballag a kupolacsarnokba és menet közben kieszi a túrórudit a büfé hűtőjéből.
Ha még mindig dühös, akkor felballag a Nándorfehérvári terembe, és hosszasan keresgéli a tulajdonost, aki - ha ott is volt - már valami földalatti járaton elhagyta a terepet, mint tette ezt az operaházi tüntetés esetén is.
Ha azok, akik idáig eljutottak még mindig mérgesek, akkor kicsit törnek-zúznak, futball-relikviákat hajigálnak ki az ablakon pótcselekvésképpen.
Aztán amikor a tömeg százezer alá apad, akkor jön az ÁVH vagy mi - ezek a szervezetek szeretnek hárombetűs neveket választani maguknak -, és visszafoglalja az épületet Kovács Józsi segédmunkástól, aki nem szereti a túrórudit, viszont megtalálta az igaz, karcos törkölypálinkát a miniszterelnöki íróasztalban, és a felfedezés örömétől kissé tudatmódosult állapotban álomba merült.Vádalku keretében ő fog majd emlékezni arra, hogy amikor berontottak az épületbe, akkor egy langaléta, nagyorrú vezette őket, aki folyton azt kiabálta, hogy a kutyafáját!

Ez a változat nem igazán üdvözítő, mert a cirkusz után minden marad a régiban.

Egy rendes spontán népfelháborodást nem lehet a véletlenre bízni, ez az egyik tanulsága 1956-nak, de a romániai forradalomnak is.
Egy ilyet meg kell szervezni, felépíteni dramaturgiailag, megjelölve az áldozatokat és a bűnösöket, megírva a skandálandó jelszavakat, kijelölve a cheerleadereket - szóval macerás.

Arról nem is szólva, hogy ez szervezési munkát követelne, némi konspirációt, csepp hatékonyságot - namármost ezek azok a dolgok, melyek a mai ellenzéktől meglehetősen távol állnak.
Úgyhogy maradna a hagyományos módszer - választások útján menni be a Parlamentbe, de ilyen törekvésnek semmi észlelhető nyoma nincs, a pártprogramok is úgy kezdődnek, hogy a diktatúra bukása után...
De, hogy mitől is bukna meg az a fránya diktatúra, azt senki meg nem mondja.
Maholnap az ellenzék munkája új, magasabb szintre emelkedik - ha megkérdeznek egy falusi atyafit, hogy Gerzson bátyám, hát milyen pártokat ismer, az öreg vissza fog kérdezni, hogy miért, több is van?
Állítólag a szocialisták Puch forradalmár vezetésével már azt tervezgetik, hogy mi lesz a dolguk, ha Öfőméltósága, a Kormányzó Ur  - a remélhetőleg minél távolabbi jövőben - végelgyengülésben elpatkol.

Persze, ha belegondolunk, addig még sok víz folyik le a Dunán, egyszer talán csak befagy, és akkor a Duna jegén ki lehetne kiáltani a királyságot.
Sok problémánk megoldódna...
Addigra persze mindahányunknak sokat kell adóznunk, hiszen Rasi szül, ha szerencsénk van, nem ikreket, és a többi lányok is szépen ceperednek felfele.

Őket mindnyájukat sajátlábra kell állítani, és ha ebben az ütemben megy előre a dolog, akkor a Család méltán választhatja totemállatnak a százlábút...
De addig még ezerszer fogunk bizakodni és ezerszer süppedünk apátiába, majd megint reménykedünk egy sort és meghalunk, talán a következő nemzedék is, habár itt már van esély, hiszen Nagyúrunk se fiatalodik, csak okosodik egyre...

Azért azt mondom, nem lenne baj, ha már úgyis várni kell, elspekulálni azon, hogy milyen Magyarországról szeretnénk képet küldeni külföldreszakadt hazánkfiaianak, oda a távoli Európai Unióba.
Meg lehetne szervezkedni, szervezeteket építeni, eljuttatni alapvető ismereteket akár még a falvakba is...
Apropó Unió.

Nézem a tüntetésen, a parlamenten ott leng a székely zászlónak kinevezett textília, de az Unió zászlaját sehol sem látni - a parlament gondnoka már tudhat valamit!
Azért ne veszítsük el a  csüggedést, hátha ezek a kis eredmények egyszer valami rejtélyes módon oda vezetnek, hogy az emberek felismerik saját érdekeiket, letörlik fejük tetejéről a hatalmon levők által odacsinált érdekes állagú és illatú anyagot, és miszlikbe tépik őket.
Ami kétségkívül nem lesz szép, nem lesz mértéktartóan polgári, viszont nagyon igazságos lesz.

Hát azért, addig is - előre!

Tört fényű tekintettel a bizonytalan jövőbe!

:O)))

ESERNYŐS TÜNTETÉS ÉS ELLOPOTT SHOW

Igazán impozáns tüntetés volt a mai, és azoknak, akik ki mertek kukucskálni az ernyőjük alól, a látvány önmagában is lenyűgöző volt - a sok színes, esőtől csillogó ernyő igen szépen mutatott.
A beszédek is jók voltak, habár a vasutasok hiányában is némelyik olyan hosszú volt, mint a vonatfütty, és a szónokok sem voltak mindig tisztában a politikai beszédekkel szemben támasztható követelményekkel, de butaságot egyikük se mondott.
Jó érzés volt ennyi értelmes ember között lenni, eső ide – eső oda.
Hogy mennyire volt hatékony, az más kérdés, de ha egy harc első lépésének tekintjük, akár elégedettek is lehetünk vele.
Hozadéka talán annyi lesz, hogy a pedagógusok tárgyalói nagyobb önbizalommal ülhetnek tárgyalóasztalhoz, de ha valaki arra számított, hogy Orbán majd megretten, hát alaposan tévedett.
Már közölte is, hogy 2018 előtt nem jöhet szóba a KLIK feldarabolása, az pedig, hogy megszüntessék, szóba se került.
A pedagógusok persze igen jól látják, hogy a miniszterelnök és bandája nem ért másból, csak a nyers erőből, csak éppen nem hisznek a szemüknek.
A tetejébe azt hiszik, hogy képesek lesznek arra, hogy szigorúan szakmai kérdésekről tárgyaljanak, jóllehet ez illúzió a javából, körülbelül olyan, mintha Vukkal a növényevés szépségeiről tárgyalnánk, és elfelejtenénk, hogy ő bizony libaevésre van optimalizálva.

A pedagógusok született széplelkek, akik abban a hitben ringatóznak, hogy értelmes gondolatokat jól artikulálva eredményt lehet elérni, pedig ez a műfaj olyan, mint a marhanevelés az istállóban, abból ért a Riska, ha jól oldalbaverik a vasvellával, a szép szóra nem hallgat.
És nem nagyon hallják meg a tömegek se, akiket hívhatunk akár szülőknek is, mert a finom utalások alkalmazása nem a politikai nagygyűlések műfaja, és bármennyire szeretnék ezt szemérmesen elhallgatni a szervezők, de az oktatáspolitikai is politika, méghozzá igen keményen.
Ha a politikamentességet hangsúlyozzák, akkor az éppen a kormány névre hallgató Orbán szándékainak megfelelően viselkednek, aminek az lesz a vége, hogy hamarosan krétáról és kötelező óraszámról beszélgethetnek, ami a probléma lényegét éppencsak súrolja.
Itt ma is annak a szónoknak volt sikere, aki elmondta, hogy amihez a mai hatalom hozzányúlt, azt vagy ellopta, vagy elrontotta, és azért volt sikere, mert a nép az igazságot szereti hallani, főleg, ha a tüntetésszervezők nem alkalmaznak hangulatfokozó művészeket, akik kottából vezénylik a műsort.

Nagyon szép a civilesdi, meg a szelídség, csak éppen alacsony hatékonyságú.
Ha vennék a fáradságot és körülnéznének a saját osztályaikban, meglesnék, melyik társuk után mennek a diákok, rá kellene jönniük, hogy nem a legszebben beszélő, udvarias úrigyerekek a hangadók, hanem a krakéler kis csibészek, akik ha olyanjuk támad, a tanár életét is meg tudják keseríteni.
Egy ilyen harcban marokra kell kapni ellenfelünk torkát, mint rosszlány a liliomszálat, és nem szabad bedőlni a szirénhangoknak.
Olyan ellenféllel állnak szemben, aki nyilvánosan elmondta, hogy politikai pályafutásának egyik fő tanulsága, ha lehetősége adódik akkor a politikai ellenfelet meg kell ölni – és itt most a pedagógusok és vezetőik képezik a politikai ellenfelet, hát már csak önvédelemből sem szabad gyengeséget mutatni.

A másik gond az, hogy a szervezők csak elméletileg ismerték fel az együttes cselekvés szükségszerűségét, de a gyakorlatban ez leszűkült szimbolikus gesztusokra.
Egy ilyen esetben valamennyi érdeksérelmet elszenvedett rétegnek ott kellett volna lenni, a saját zászlaik alatt, a hatékonyság növelése érdekében.
Ha ott lett volna annyi vasutas, mint ahány pedagógus, annyi egészségügyi dolgozó, mint ahány vasutas, annyi rendvédelmi dolgozó, mint amennyi egészségügyi, és annyi fuvarozó, amennyi rendvédelmi, akkor Orbán lógó nyelvvel szaladna Grazig.
Mondjuk rendvédelmi dolgozó volt a tüntetés környékén, majd annyi, mint a tüntető, csak éppen szolgálatban - a Kis Beszari semmit nem bíz a véletlenre…
Ez a helyzet nem a pedagógusok problémája, itt bizony magával a rendszerrel van baj, méghozzá nagy baj.
Ezen belül az oktatási rendszer csak részeleme a nagy egésznek, jelzem, a jövő tekintetében egyik meghatározó eleme.
Ameddig a probléma okát fel nem ismeri mindenki, addig az eredmény csapnivaló marad.
A probléma okát pedig Orbánnak hívják, aki egyre jobban elszemtelenedik, egyre nyíltabban lop, egyre agresszívebb a sajátjaival is, nem is szólva a társadalomról.
Orbán éppen olyan, mint Rákosi volt, nem lesz itt nyugalom, míg nem megy száműzetésbe vagy rá nem rohad a műanyaglakat, vagy a kényszerzubbony.

A mai nap másik eseménye a DK kongresszusa volt, hát, mit mondjak, nem a legszerencsésebb egybeesés, de hát ki tudta, mikor a dátumot kitűzték, hogy közben az osztályharc fokozódik.
Gyurcsány helyzetértékelése reális volt a kitűzött célok is reálisnak és megvalósíthatónak tűnnek, az is rokonszenves volt, hogy a program-tervezetet nem Mózesként, kőbevésett parancsolatokként lengette, hanem teret hagyott a helyzet változásából adódó korrekcióknak, esetleges új feladatoknak is.
Hogy a pedagógus-tüntetés ellopta a showt tőle?
Hát így járt, ezt dobta a gép.
Talán tehetett volna ellene, esetleg ő is viselhetett volna skót népviseletet, mint Berki Krisztián a Story-gálán, ahol a kutya se figyelte Rogánt, mindenki az ő szőrös lábait leste…
Persze ez esetben nem ígérhetett volna semmit, amit azért a pedagógusok rossz néven vehettek volna.
Így is szép dolog volt tőle, hogy ezen felül még rezsimcsökkentést is kilátásba helyezett…
Azt hiszem, Orbánnak azért nyugodt az álma, de hiszen Ceausescu is nyugodtan szundikált anno.

Reménykedjünk…

:O)))

BALHÉ VAN, MEG ÖSSZEESKÜVÉS...

Azt mondta Lázár, hogyha a PSZ felelősen viselkedik, akkor nem balhéval, hanem tárgyalással és a tárgyalásokon keresztül változásokkal tudja elérni, hogy a pedagógusok helyzete és a gyerekek oktatásának minősége javuljon.

Hát bizony rá is fér a javulás, mert amikor egy iskolrendszer olyan termékeket bocsát ki, mint a kancelláriaminiszter és társai, hát az mindennek mondható, csak sikeresnek nem - a dolog nevelési oldalát tekintve leginkább.
Ami azt illeti, a pedgógusok nem a Fradi kemény magja, de ez persze nem jelenti azt, hogy a sofőrök is túl béékés népek lennéánek, ha feldühítik őket, szóval, a tüntetésen ott lesznek a taxisok is, győzködje inkább őket a tanarak helyett.

Teljesen meglepő, hogy a pedagógusok bekeményítettek, és miután engedékenyebb társaik csőréből kiénekeltették a sajtot, még mielőtt a róka elvihette volna, felkapták és visszarepültek vele a fára.

Megfogadták, hogy ezentúl mindent csakis prózában, és az sem biztos, hogy szépprózában, ugye...

Lázárt cserbenhagyta a stílusérzéke, már, ha volt neki olyan egyáltalán, és hibázott.
A balhézás ugyanis öncélú rendzavarást jelent, márpedig itt van cél és ez a cél az idő előrehaladtával egyre jobban körvonalazódik, bármennyire is iparkodik a kormány a krétára és a pedagógus-fizetésekre szűkíteni a problémát, egyúttal hangulatot keltve a telhetetlen tanárok ellen, akik most kaptak béremelést, még van rá ígéretük is, de ezeknek semmi sem elég...
Az egész úgy tűnik, mintha a kormány a közszféra béremeléseivel kegyet gyakorolna, amihez jól jön neki a statisztikai hivatal által kimutatott alacsony infláció, nagy kár, hogy a havi bevásárlásokat nem a Statisztikai Hivatal intézi Julis nénje helyett.

Orbán is remekelt, a Fidesz-frakció zárt ülésén, állítólag a konteo műfajában alkotott maradandót.
Egy méretesebb összeesküvést vizionált a pedagógus-akció folytán, merthogy számárta elképzelhetetlen, hogy ennyi tanár egyszerre jöjjön rá, hogy a mai oktatáspolitika egy kalap szarkalábat se ér, az meg egyenesen elképzelhetetlen számára, hogy valaki felelősséget érezzen a hivatásáért, anélkül, hogy pénzt követelne érte.
Jó, ő is érzi a saját felelősségét, de annak legalább van ellentétele, pármilliárd forint meg Anikó asszony tűpénze, az logikus, hogy ennyi pénzért már elfér a hazafias lózungok időnkénti puffogtatása is, de mégis!
Hogy jön az ki, hogy a pedagógusok - ingyen - a nemzet jövöjéért, a jövő nemzedékeiért aggódjanak, ilyen istenfia nincs, emögött minimálisan is a Gyurcsány-banda, de méginkább Soros György áll az ő hatalmas pénzeszacskójával!
Látszik rajtra a zavarodottság, habár még nem lóg a nyelve, de a paranoia aktuális elhatalmasodásának tünetei azért már értékelhetőnek tűnnek...
A kommunikációs stáb persze vadul tagad, mondván, hogy ilyesmi nem hangzott el - kínos ez a dolog nekik, hiszen az épeszűbbje tudja, hogy a KLIK megbukott, az iskolák önállóságának elvétele semmiféle pozitív hozadékkal nem járt, a jelenlegi szisztémát egyként utálja tanár és diák.

Így aztán jobb lett vona - legalább egymás között - nem Sorosozgatni, hanem átgondolni, hogy hogyan lehetne ebből a felcsúti nyárikonyhában kiötlött baromságból arcvesztés nélkül kiifarolni, mnéghozzá gyorsan és halkan.
Pocak tanulhatott volna az őszödi beszédből - leginkább azt, hogy nincs az a zárt kör, melyből ne szivárogna ki az, ami kellemetlen következményekkel járhat gazdájára, utána meg már lehet magyarázkodni, de minek?
A lillafüredi beszéd is úgy vonul be a magyar politikatörténetbe, mint amely bizonyította, hogy a Vezér elemelkedett a talajtól és álomvilága magasságában levitálva ítélte meg a társadalmat...
A hülyeséget természetesen más nyakába lett volna jó akasztani, ezért aztán a Népszabadság sokéves, hiteles szakmai múlttal rendelkező újságíróját próbálták beleterelni az áldozat szerepébe, kevés sikerrel.
A Soros-fóbia kommunikációs eszköznek indult, de Picipoci mára már annyira azonosult vele, hogy láthatólag el is hiszi, - ismert lelki jelenség ez, és hogy most elérte őt is, nem meglepő.
Nem ő az első diktátor, aki egy idő után képtelen szétszálazni, hogy mi a valóság, meg mi az amivel a nép egyszerű gyermekét etetjük - na, ne libacombra gondoljunk!

Lázár értelmetlennek nevezi a szombati tüntetést, jóllehet nem a tüntetés értelmetlen, hanem ők.
Ő egyébként nem él álomvilágban, csak az ilyenkor szokásos kárelhárítási tevékenységet folytatja, hátha lesznek csoportok, akik hisznek neki, és nem mennek majd tüntetni.
Lehet, igaza is lesz, de nem mindenki pedagógus, aki a tüntetésre készülődik, lesznek ott durvább népek is, meg ott lesznek az egészségügy rabszolgái is, aki szintúgy szeretnének végre valami komoly változást.
A kormány nagy igyekezete, hogy némi pénzmagot szórva közéjük lecsillapítsa őket, nem tudja feledtetni a strukturális változás iránti, igencsak megalapozott igényt.
És nem hisznek a kormánynak, Orbánnak meg még annyira sem.
Még a libák is tudják, hogy ha a gazdasszony egyik kezével csörgeti a szakajtóban a kukoricát, másikban meg ott villog a kés, akkor az, az álmoskönyv szerint jegyez vad gágogást és mártírsorsot.
Fene tudja, hogy mi lesz ennek a vége, de annyi hozadéka mindenképpen lett a dolognak, hogy - Mendrey megtérését is belekalkulálva - visszatette a politikai térképre a szakszervezeteket, és ráébresztette a munkavállalókat (akiknek leánykori neve dolgozó...) hogy hiába bizonygatja jószándékát a kormány, nem azt kell figyelni, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit tesz.

Mire lehet számítani?
Orbán amúgy egyszerű gyerek, olyan, mit a gagyiárús, aki a vonatjegye árát szeretné elkérni a gyanútlan járókelőtől csillogó pecsétgyűrűje fejében.
Az ő sikeréhez elengedhetetlenek az ostoba balekok, és ebből az embertípusból nálunk jelentős mennyiség van készleten.
Csak az a baj, hogy aki már megvett három-négy pecsétgyűrűt, legyen bármekkora marha is, csak elkezd azon töprengeni, hogy miért hagyott a kezén mindegyik zöld nyomokat...
Orbán a gagyizáson túl csak agresszióban vagy szómágiában tud gondolkodni, most sem lesz másként.
Majd konzultációt hirdet, megpróbálja a tiltakozások vezetőit ellehetetleníteni, a résztvevőket megosztani, a nemzeti zászlót lobogtatni és a hímnuszt énekelve tovább lopni.
De egyre többen ismerik ki, egyre több embernek lesz elege ebből.

Nem lesz diadalmenet ez a harc, de a végén azért a normális embereknek kell győzni.
És utána nagyon kell szégyellni majd magunkat, mert ezt a történetet már megírta egyszer Thomas Mann - ott az Orbánviktort Cipollának hívták...

:O)))