JAJ DE SZÉP, EZ A HÁROMLÁBÚ SZÉK

Ezt éneklik a Csinn-Bumm Cirkusz bohócai, és miért kételkednénk esztétikai érzékükben?
Különösen akkor, amikor még a tudomány is a három pontú alátámasztás stabilitásáról beszél.
Az ország is három ponton nyugszik.
Ha a politikai erőket pontként fogjuk fel, egyik a Fidesz, másik a magukat demokratikusnak nevező pártok halmaza, a harmadik pedig a szélsőjobb.
Ennek dacára az ország nem stabil, mert bár Orbán centrális eerőtérként határozta meg az általa uralt politikai erőket, de a napi gyakorlatban ez a tömb és a szélsőjobb összeér, esetenként egymás elől szívva el a levegőt. Viszont sokszor amőbaszerűen összeolvadva képeznek ellensúlyt a demokratikus erőkkel - vagy erőtlenséggel - szemben.
Ez pedig könnyen vezethet az ország elbillenéséhez, amit könnyen el tudunk képzelni, ha arra gondolunk, mikor először ültünk át a háromkerekű bicikliről a kétkerekű bringára.

Nem lenne ez túl nagy baj, hiszen az országok jelentős részében kétosztatú a politikai erőtér, az USA és az Egyesült Királyság éppúgy ezt a modellt követi, mint Németország, még akkor is, ha az egyik oldal - a CDU-CSU koalícióként jelenik meg.
A baj abból adódik, hogy a mi esetünkben a szélsőséges eszmék bujkálnak.
A Fidesz azért találta ki a Jobbikot, hogy maga szalonképes maradhasson, míg a Jobbik felismerte, hogy a neonáci politikával soha nem lesz az európai politikai közösség része, még saját testvérpártjai sem merik felvállalni a nácizmus felélesztésének politikai felelősségét.
Így aztán a választók előtt sem tiszta a kép, hiszen sok esetben a Fidesz demokrata szólamok takarásában nettó etnikai kirekesztő politikát folytat, míg a Jobbik időnként cukiságokkal szórakoztatja népét.

A két párt értékelésénél egy középkori vita ismételhető meg: a homousion és a homoiusion vitája, mely a keresztény világban Jézus és az Isten viszonyáról szólt, nevezetesen, hogy a renegát rabbi egylényegű vagy csak hasonló a Istenhez.
Véleményem szerint azoknak van igazuk, akik egylényegűnek tartják a Fideszt a Jobbikkal, míg politikai ariánusaink tévednek, hiszen a differencia mindössze annyi, hogy míg egyikük a húsosfazék fülét szorongatja, addig a másik nyeli az éhkoppot, és még csak azt se tudnám így hirtelen megmondani, hogy a tánogató tömegeiket illetőleg melyik kezeli a light nácizmust eszköznek és melyik hisz a náci eszmékben.
Orbán tekintetében ez egyértelmű, hiszen ő mindenben és mindenkiben eszközt vagy akadályt lát hatalma fenntartásáho - ebben legalább következetes.

Valamelyik nap Tamás Gáspár Miklós megkongatta a vészharangot, mert belvárosi, politika iránt kiemelten érdeklődő körökben azt rebesgették, hogy formálódik egy jövőbeni MSZP - Jobbik - LMP koalíció.
Ez valóban mindennek a teteje lenne, de nem a Jobbik, hanem az LMP miatt.
Orbán kakukktojása egy ilyen felállásban csak arra lenne jó, hogy szétverje az egyébként is életképtelen felállást.
Maga a hír azt a célt szolgálja, mint amikor elkezdik suttogni, hogy a szép Kovácsnét a Jóska kezelgeti, valakik látták, ahogy egymásra mosolyogtak.
Hogy ennek van valóságtartalma vagy nincs, az senkit sem érdekel, de aki eddig nem mert belekezdeni a dúskeblű, de erényes szépségbe, az ennek utána visszautasítás esetén jogot fog formálni arra, hogy bableveses bértündérnek nevezze, hiszen aki mindenkivel dug, az durva, de aki mindenkivel, csak velünk nem, az kétségkívül büdös durva.
Szóval, a hírrel annyit sikerült elérni, hogy Hillert és az MSZP-t hírbe hozták, TGM meg megteremtette az ehhez szükséges reklámot, bár kétlem, hogy ezt akarta volna.

Elgondolkodtam, vajon valóban olyan istentől-embertől elrugaszkodott ötlet lenne egy ilyen koalíció?
Ha a realitásokból indulunk ki, akkor azt kell látni, hogy a választásra jogosult magyar polgároknak csak egy része aktív politikailag annyira, hogy a választás napján elballagjon a szavazókörbe és leadja voksát arra a politikai erőre, mely szerinte alkalmas az ország vezetésére.
Nincs könnyű dolga, hiszen ha nem rokonszenvezik a náci eszmékkel, ha nem gondolja azt, hogy valamennyi zsidót és cigányt fizikailag is ki kell irtani, de legalábbis NATO drótok közé kell zárni, annak nem marad választék.
A demokratikus oldal olyan szintre fejlesztette alkalmatlanságának felmutatását, hogy ezt felülmúlni lehetetlen, míg a Fidesz - mint Rajkin nyula - el-szem-te-le-ne-dett, hogy Berija Orbánhoz képest ipari tanuló lehetne legfeljebb.
A politikai oldalak úgy megmerevedtek, hogy minden igaz férfiember mély irigységgel gondol rájuk, ellenben a választói tartalék kimerülőfélben van, aki eddig nem hitt a pártoknak, pártocskáknak, az ugyan, a közelmúlt előzményei után miért változtatná meg az álláspontját?

Vannak viszont választók, akik olyanok, mint a közkeletű vicc szerint Amerika, mely mindig megtalálja a helyes utat, - miután az összes járhatatlant kipróbálta.
Ők mindig arra szavaztak, akiben eddig még nem csalódtak - mondjuk ezt egy nyolcéves távlatban kell értelmezni, mert a magyar választó olyan aranyhal, akinek akár két ciklus is kell a felejtéshez.
Az ő útjuk, ha nem teszünk ellene semmit, egy Mégjobbik híján a Jobbikhoz vezet.
És itt van az eb elhantolva.
Minden politikai finnyásságot félretéve a jobboldal szavazóinak értelmes részét kell megszólítani, azokat, akik maguk is látják Orbán antidemokratikus rendszerének visszásságait, az állami szintre emelt korrupciót, a rendszerszintű hülyeségeket és idegenkednek tőle.
Ne gondoljuk azt, hogy a jobboldalra csupa ostoba csibész szavazott, sokan azért választották azt az oldalt, mert a baloldal feladta.
Maga sem hitte, hogy győzhet, a teszetoszaság pedig a gyengeséget sugallta.
Ehhez jöttek Orbánék hatalomtechnikai trükkjei, a közbeszéd tematizálása, a baloldali politikusok ellehetetlenítése, a média kisajátítása, a végén pedig az Alkotmány-puccs.

Az egyéneket kell hívni és azt kell magunkból sugározni, hogy nekünk a jobboldali-konzervatív szavazó nem ellenségünk, legfeljebb politikai ellenfelünk, és azt, hogy vannak olyan feladatok az ország előtt, melyeket közösen illene megoldanunk.
Ha a jobboldali választó fél a hatalomrajutásunktól, soha nem fog mellénkállni, vagy velünk együtt dolgozni Orbán bukása érdekében.
Velük kell kiegyezni, nem a pártjaikkal, mert azok mára vállalhatatlanná züllöttek.
Az egyének meggyőzése persze fáradságos munka, kidöglik benne, mint a liba, aki eredményt akar elérni, de csak ez jelenleg a járható út.
Aztán lehet számukra kedves fogalmakkal is operálni, azokat tartalommal megtölteni.

Kellene egy választási párt és meg kellene hirdetni egy Nemzet Egységének Kormányát, jobboldali politikusok részvételével.
Nem azokra gondolok, akiknek a nyakkendője Orbán ülepéből lóg ki, mint azt a pedagógus- tüntetésen a bátor ifjú hölgy roppant szemléletesen körülírta, hanem tekintélyes, önmagukban is politikai súlyt képező emberekről.
Balról is, itt nehezebb a dolog, mert vizitálni kell sok helyen - Puch Laci bácsi seggétől Gyurcsány tomporáig.
De egy biztos, a munkát nem ússzuk meg, hacsak nem akarjuk ezt a bagázst nézegetni még húsz évig...

Utána meg már úgysem lenne ország, hát kapjuk össze magunkat!

:O)))

KÖSZÖNÜNK MINDENT LÁNYOK, ASSZONYOK!

ÉRTETEK ÉRDEMES ÉLNI, MÉG HA VELETEK ÉLNI NÉHA NEHÉZ IS!

MÉG IDŐBEN VAGYUNK

Nehéz a blogger élete, van úgy, hogy egyetlen valamirevaló téma nem kínálkozik, de olyan is van, amikor nyakig ül a történelemben.
Itt van ez a menekültkérés is, egyik történés a másik után.
Például Görögország belefullad a náluk ragadt menekültekbe, Törökország rájött, hogy pénzt tud csinálni abból, ha nem csinál semmit, csak ráengedi vagy ráküldi az Unióra a maga kétmillió menekültjét, a román határon is kerít a tyúkperspektívából gondolkodó államférfi, aki most éppen megmenti az Uniót, pedig feltünést úgy is tudott volna kelteni, ha szellent egy jó recsegőset a tárgyalóasztalnál.
Aztán itt van Ukrajna ügye, ahol feltüntek a dzsihadisták, mint az ukránok kiképzői - eszem megáll, lehet, hogy lesznek nyakazások is?
Észak-Korea atomfegyverrel zsarol, itthon a segghülye polgármester menekültek által a buszon elkövetett  nonverbális erőszakról beszél, a parlament névre hallgató cselédsereg megszavazza, hogy az adófizetők pénzét ellenőrzés és korlátozás nélkül költheti a zsiványbanda.
Közben a nép fele nyomorog, összeomlik az egészségügy, az oktatás padlót fogott, lassan már az öt év múlva nyughdíjba menőnek sem tudni, miből fognak nyugdíjat fizetni.
A közalkalmazottakat megegyelik, mint a répát, a demokratikus államrend alapintézményének kapuin belül verőlegények szabályozzák az ügyfélfogadás rendjét, a Vezér közben beköltözik az apukája cégének tulajdonában álló kastély-együttesbe, melynek bérlője Mészáros Lőrinc haverja, ő pedig nem ott lakik, csak a kutyája.
Nem mondom, kutyaólnak nem utolsó - a kutyaszart sem kell nagyon kerülgetni, tizenvalahány hektár csak az udvar.
Hogy ne legyen túl nagy megrázkódtatás a hirtelen környezetváltozás, hát pár milliárdot elkülönítettek a Budai Várban elhelyezásre kerülő Miniszterelnökség berendezésének céljaira, persze ez az elhelyezés csak átmeneti, mert mire megválasztják Nemzeti Főfüttyentőnek, addigra felszabadul Horthy hadjani lakosztálya, természetesen a modern kor igényeihez igazítva néhány milliárdért.
Lesz istálló is, ott majd tud lovagolni is, azt szeret, ezt már tudjuk a bűnöző  Sepsi tanyájának látogatása óta.
De lesz majd a lovak állásai között a box falára akasztva néhány kifúrt nádszál is, ha esetleg nosztalgiázni akar a Vezér, hát hadd fújjon fel a seggébe dugott eszközön keresztül egy-két lovat, Lázárt, Rogánt, - hadd legyenek még szebbek, még fürgébbek.

Most mégis inkább arról írnék, hogy nem kellene azért ennyire lemondani a 2018-as választásokról, lehetne talán kicsit tenni is azért, hogy ne legyen reménytelen a helyzet.
Miután Magyarországon az elmúlt negyed században még nem nyert senki választást, csak a győztes ellenfele veszítette el, így erősen bizakodhatunk, hogy a trend töretlen marad...
De azért a népi bölcsesség is azt tartja: segíts magadon, az Isten is megsegít, meg a paraszt is úgy veri cséphadaróval a lábon álló termést a jégesőben, hogy lássuk Uramisten, mire megyünk ketten - szóval nem kellene mindent az Úrra hagyni, akad neki doszt elég dolga ebben a mai őrült világban.

El lehetne kezdeni például harcolni a küllföldön élő magyarok választásának újraszabályozásáért.
Erdélyi véreinknek úgy viszik házhoz a szavazólapot, mint Karak a libát Vuknak, míg az Unió országaiban dolgozó magyarok elől még a síneket is felszedik, nehogy megkönnyítsék a dolgukat.
Az elektronikus szavazás nem ördögtől való, ha egy banknál át tudsz utalni néhány milliót elektronikusan, akkor egy szavazat biztonságos eljuttatására is van mód, mondjuk Birmingham-ből Budapestre, gondolom én ezzel az egy agytekervénnyel, amivel rendelkezem.
És akkor talán lehetne egységes szabályokat felállítani valamennyi magyar állampolgár számára, a megfelelő szavazatszámlálási szoftvert pedig bármelyik kereskedelmi televíziótól is bérbe lehetne venni, közjegyző is akadna valószínűleg, ha keresnének...
Nem kellene szállítgatni a szavazólapokat, nem kellene módot adni a trükközésre, de vannak bizonyára, akik sokkal jártasabbak ennek technikai részében, mint én.
Lehet, hogy némelyik pártelnöknek most nóvumot mondok, de a szakértő arra való, hogy jobban értsen egy adott területhez, mint az, aki felkéri.
Lássuk be, nem lehet mindenki olyan univerzális zseni, mint Szeretett Miniszterelnökünk...

Aztán lehetne harcolni a kampányok lebonyolítása ügyében is, hiszen az esélyeket valahogy ki kellene egyenlíteni.
A kormány mindig jobb helyzetben van, mint az ellenzék, de talán mégsem lenne reménytelen korlátozni a kiadásokat, például meghatározni egy óriásplakát kihelyezésének eszmei értékét, a rádió és rtelevizióreklámok értékét, és ehhez igazítani a felhasználható összeg felső határát, igen alacsonyan húzva meg a felső plafont.
Ha valaki túllépi, úgy a szavazatszámlálásnál le kellene tőle vonni szavazatokat, ha tíz százalékot meghaladja a keret-túllépés, akkor az összes megkapott szavazatát érvénytelennek kell nyilvánítani.
A pártok figyeljék egymást a saját választókörzetükben, ma már nem kunszt dokumentálni sem a dogokat.
A magánszemélyek részvételét a kampányban el kell tiltani, bírságolni kellene a szabályszegőket vadul - mondjuk az általuk felhasznált összeg százszorosára.
Ismét kellene a kampánycsend intézménye, a szavazatszedő bizottságok összetételét pedig nyilvánossá kell tenni minden választókörzetben, beleértve azt is, hogy ki delegálta.

Persze akik ezzel hivatásszerűen foglalkoznak, aazok jobban tudják, hol szorít a cipő, de az biztos, hogy a választókörzetekkel is kell kezdeni valamit, az pedig nem érv, hogy a kisebb parlament olcsóbb, mert nincs drágább az olyan parlamentnél, melyben gombnyomogató cselédek intézik az ország dolgát.
Mindenesetre azt szeretném javasolni a pártok tagságának, - már amelyiknek van ilyen, ugye - hogy serkentsék arra vezetőiket, hogy kezdjenek el készülni 2018-ra és ne az utolsó percben, egymást szecskává aprítva ötleteljenek.
A választás egységét mnost kell megteremteni, ha egy egységes választási pártot akarnak gründolni, most kell megállapodni a céljában, az élettartamában, a pártok szerepében - és a párt vezetőjének személyében, aki nem lehet egyik pártnak sem se tagja, sem tisztségviselője.
Létre kell hozni választási klubokat, fel kell mérni az alktivistákat, megértetni velük, hogy a cél felülírja a múltat, a személyes sértettséget, mert első a diktatúra felszámolása.
Mit művel Vikidiki most is az európai csúcson - holnap elad bennünket kilóra, macskatápnak.. (siccc!)
El kell kezdeni a jelöltek kiválogatását, ha lehet, akkor ne a szervilis nyaloncok, az unokatestvérek és szeretők domináljanak, hanem a hozzáértés, a tapasztalat vagy a fiatalos lelkesedés - mindenesetre a megfelelő arányban vegyítve.
Nem kell imádkozni senkinek, de azt világossá kell tenni, hogy a diktatúra leváltása vízválasztó - vagy részt vesznek benne, vagy a diktatúra híveiként lesznek kezelve és említve a kommunikációban.
Ha választási párt lesz, akkor abban szakembereknek kell résztvenni, a pártoknak a választási kampány első napjáig lehet beleszólásuk az ügymenetbe, onnan már csak az előre elkészített forgatókönyv szerinti segítségnyújtás lehet a dolguk.
Szóval lenne mit tenni.
A pártok olyanok, mint a - na ó, miondjuk nem, mint az ökrösszekér, legyen inkább szamárkordé.
A pártok vezetői a szamarak, ha csökönyösködnek, hát rá kelmkésztetni őket a sebesebb haladásra, ha nem hajlandók sebesebben ügetni, hát majd az olaszok megveszik őket szaláminak.
Itt már nincs helye a tököklődésnek a taktikázgatásnak, itt világosan el kell köteleznie magát minden politikusnak, méghozzá már most.

Megy az idő, és bár menet közben kétségtelenül nekünk dolgozik, de nem lenne baj, ha nem húsz év múlva ünnepelhetnénk a győzelmet...

:O))))

MÁRCIUS IDUSA

Julius Caesarnak március ídusa előtt nyugtalan volt az álma.
Felesége sem aludt nyugodtan, rémálmok gyötörték, de a diktátor nem törődött az előjelekkel.
Annak dacára sem, hogy egy jós nem sokkal előbb felszólította:óvakodjon március idusától, ami a hónap tizenötödik napját jelentette.
Meg is gyilkolászták azok, akik féltették egyszemélyi uralmától Rómát, ezt a történetet pedig azóta ezerszer mondták el ilyen-olyan formában, és úgy látszik, van, aki tanult belőle.

Március 15.-én a demokrácia helyiérdekű apostola, Európa megmentője, az asszonyok és lányok védelmezője, a vak kuvasz tulajdonosa elrendelte a Nemzeti Múzeum környékének lezárását.
Nem kétséges, az államvédelemért felelős hatóság végre is fogja hajtani a parancsot, és olyan szoros gyűrűt von a védett vezető körül, hogy azzal legfeljebb az ő ánusza vetekedhet majd, melybe a zabszemet gőzkalapáccsal se lehetne beverni.
A Mi Boldogságunk beszari.

Most már ott tartunk, hogy lengyelekkel kell biztosítani az ünnepség megfelelő fényét, mert ugye a szabadságot meg kell ünnepelni.
A műsor a médiának szól majd, hadd lássa ország-világ, hogy milyen melegen ünnepli Vezérét a magyar nemzet.

Természetesen az ellenzék hallgat, vagy ha nem is hallgat, majd mond bátrakat, de ettől még Orbán nyugodtan aludhat, és a Nemzet Főméltóságú Traktoroslányának sem kell, hogy rémálmai legyenek, az ilyen ellenzéket írja fel diktátoroknak görcsoldóként az orvos...
Minap adtam itt néhány kéretlen tanácsot, abban a szent meggyőződésben, hogy azok, akik arra is képtelenek, hogy megszervezzék a golyóstolluk átrakását íróasztaluk egyik oldaláról a másikra, úgysem olvassák el, ami természetes is, hiszen írásból óriási mennyiségi túltermelés van, míg pártvezetőkből hiány mutatkozik.

Ezt senki el nem hinné, mert ez is olyan, mint az ész, aki pártvezető, az meg van győződve róla, hogy őt maga az Isten választotta ki erre, jóllehet ez csak egyik-másik pártnál (LMP, Thürmer, stb.) igaz, tehát a stallumok elosztása a legjobb, legésszerűbb ebben a minden világok legjobbikában.
Mindenesetre egy dolgot a minap nem cizelláltam, most pótolnám ezt a borsó napi falrahányása közepette.

Azt hiszem, talán Kövér taglalta azt, hogy a Fidesz által dominált tömörülés nagy előnye a többi párttal szemben az egység.

Nagy igazság ez, Orbán nem volt hülye, mikor meghirdette az "egy a tábor-egy a zászló" szép elvét, sajnos ezt a demokraták elvetették, mint a demokráciára káros jelenséget.
Így aztán száz demokrata százegyféleképpen beszélt, nem is csoda, hogy a nép kiröhögte őket - bolondok ezek, összevissza dumálnak.
Szét is vertek bennünket, és arra is odafigyeltek, hogy odaültessék közénk azokat, akik meg tudják akadályozni az ellenzék egységét.
Márpedig úgy nem lehet libát lőni, hogy az egyik tartja a puskát, a másik céloz, a harmadik meg meghúzza az elsütőbillentyűt (merthogy a róka ravasz, baxxa meg, kotona!), negyedik meg seggreesik a puska rúgásától.
Már elpazaroltunk ötezer vadászt, tízezer töltényt, hat évet, már mindenki csont és bőr, de még vöröskáposztát se sikerült lőnünk, nemhogy libát...

Ha már ilyen szépen kiderült, hogy a Vezér aggódik a szabadság megünneplése ügyében, hát adni kellene neki okot a félelemre.

Az ellenzék meg az akármilyen cél elérése érdekében tüntetők nem jártak még soha kocsmában.

Ha jártak volna, akkor pontosan tudnák, hogy az nem működik, hogy valakit, aki ki akarja inni a korsódból a sört megfenyegetsz: ha a korsóm felé nyúlkálsz, pofánverlek!
Ha a dolog eljut egyáltalán a fenyegetésig, akkor az ellenérdekelt fél első mozdulatánál bele kell verni egyet a képébe, akkor hatékony a dolog.
Ha ez elmarad, a következő héten már ő ver téged pofán, ha beleiszol a sörödbe, tehát potyára fenyegetőzni nem érdemes, a büntetésnek, azonnalinak és elkerülhetetlennek kell lennie.
Elnézegetem a pedagógusokat, és sajnálattal állapítom meg, hogy a harcuk úgy fog végződni, ahogy ez eddigiek mind.

Elapad a támogatottság, megjelenik az "ezek is csak pofáznak" komplexus, aztán majd elcsodálkoznak vezetőik, ha három hét múlva felemelik a zászlót, elindulnak döngő léptekkel előre, ha pedig hátranéznek majd nagysokára, akkor rájönnek, hogy nem megy utánuk szinte senki.

Ha harcolunk, akkor az ellenfelet állandó, megszakítatlan nyomás alatt kell tartani, magyarán folyamatosan rá kell hozni a frászt.
Ez egyedül nem megy, még egy ütőképes szakszervezetnek sem, mert jogosítványaik a törvények által igencsak korlátozottak, de többen együtt már eredményesek lehetnek.
Nem is kell itt gigamegatüntetéseket szervezni, aztán tízezer emberrel világforradalmat hirdetni.
Mint a shaolin szerzeteseknél - meg kell keresni azokat a pontokat, melyek megnyomásától megbénul az ellenfél.
A mozdonyvezetők létszáma a vasutasok összességéhez képest kevés, mégis bármikor meg tudták állítani a forgalmat, hát lehet tőlük tanulni.
És lehet összehangoltan dolgozni, egyik nap megáll a HÉV, másik nap a pedagógusok figyelmeztető sztrájkot tartanak, harmadik nap a szállítási ágazat megállítja a forgalmat a határátkelők környékén, negyedik nap az Uber kocsijai elállják a taxidrosztokat meg a hidakat, az ötödik nap feljönnek a föld nélkül maradt gazdák a munka nélkül maradt traktoraikkal a Parlament elé, egy napra leállnak a közalkalmazottak bérszámfejtését intéző tisztviselők, egy napra a nővérek leállítják a kórházi felvételeket az akut esetek kivételével, stb. stb. - kreatívnak kell lenni.
A lényeget egy kotlóstyúk is megértheti: Kot-kot-kotkodács, minden napra egy tojás - vagy kettő...

És ha nem lehet a Múzeum előtt ünnepelni, akkor bizonyára lehet az Astoria-kereszteződésben, vagy a Várban, esetleg a Vigadónál, de vannak ennél jobb helyszínek is, találékonynak kell lenni.
Hogy a hatalmat már néhánytíz tüntető is tudja zavarni, azt ismerjük, még a Kádár-rendszerből, mikor a Petőfi-szobornál tüntettek azok, akiknek az állami ünnepség kevés volt.
És lehet a tüntetések helyszínében is változás, be kell jelenteni negyven helyszínt, aztán aki akar, az válogasson.
Egyet nem szabad: kiszámíthatónak lenni.

De az biztos, hogy ameddig a demokraták nem fogják meg egymás kezét, nem cselekednek összehangoltan, addig minden hiába, addig ezek itt ülnek a nyakunkon, ölik a szegényt, tömik a gazdagot, mint Bajnai a libát.
Fizikai cselekedetek, mozgás kell, mert az ülésezéssel meg az elméletieskedésekkel nem tud mit kezdeni a nép.

Ehhez vezetők kellenek, nagyon gyakorlatias és nagyon tettrekész vezetők.

Csak kitermeli őket végre a történelmi helyzet - nem igaz?

És akkor lesz talán egy nemzeti ünnepünk az összes ellopott és eljelentéktelenített, kisajátított és meggyalázott helyett, melyet minden magyar egyként ünnepelhet.
De szép is lesz...

:O)))

TÁRSDALOM AZ ELFEKVŐBEN

A kutyák nem kíméletes népek, ha valamelyik versenyző megsérül például a szukákért vívott harcok során, akkor a többiek többnyire halálra marják.
A kutya ezt a viselkedést valószínűleg farkas ősétől hozta, örökségképpen.
A természetes kiválasztódásnak érvényre illik jutni, márpedig ennek lényege a "hulljon a férgese" törvényében foglalható össze.
A legyengült, beteg állat terhére van a falkának, örökítőanyagát képtelen átadni, ha pedig valamilyen csoda folytán mégis szukához jut, hát selejtes géneket örökít tovább, ami veszélyezteti a faj fennmaradását.

A természet kegyetlen, szelektál és korrigál, nem tűri el az egyedek kilógását a sorból.
A fiatal oroszlánok kiverik apjukat a családból, ha már nem képes vitathatatlan tiszteletet parancsolni, de az új vezér még elődje leszármazottait is megöli, ha módja van rá, mert a saját génjeit akarja továbbörökíteni, valamilyen előre bekódolt program alapján.
A falkából kivert állat aztán már nem sokáig húzza, egyedül nehéz a vadászat, az éhségtől vagy a betegségtől elhullik hamar.
Falkája, melyben egykor élet-halál ura volt, rá se néz, közömbösek a dolog iránt, hiszen ez a természet rendje - gondolnák, ha tudnának gondolkodni, de általában nem tudnak.
Talán az elefánt az, mely képes megsiratni elhullott társát, borját, de hát az elefántokról tudjuk, hogy különleges állatok.

Az ember fejlődése során lassan kialakultak a társaik iránt érzett érzelmek, a természetes kiválasztódást felváltották az érzelmek és a szolidaritás.
A beteg vagy elesett embert családja védelmezi, gondozza, már amennyire neveltetésénél fogva hajlamos és anyagilag, fizikailag képes erre.
Jobb helyeken a társadalom is szolidaritást vállal, kialakultak a gondoskodás intézményes formái, a nyugdíjpénztárak, a társadalombiztosítás, melyek az idős vagy beteg embertől átvállalják az öngondoskodás terheit.
Természetesen a kép ennél a sémánál sokkal árnyaltabb, hiszen családja válogatja, hogy nyűgnek,vagy természetes feladatnak tekintik a rászorulókról való gondoskodást.
Vannak, akik feleslegesként kezelik a szülőt, aki már nem képes adni, és szomorú tapasztalatok vannak az olyan népi bölcsességek mögött, mint, hogy egy szülő eltart hét gyereket is, de sokszor hét gyerek sem tud eltartani egy rászoruló szülőt.
Ha egy ilyen emberből parlamenti képviselő lesz, a döntései is ehhez a mentalitáshoz igazodnak.

A társadalmilag szervezett gondoskodás ilyen szempontból is hasznos, megszünteti a rászorultságot, saját jogán is hozzájuthat mindenki a minimális ellátáshoz.
Vagyis, hogy idáig hozzájuthatott, de most a krónikus ellátást az egészségügyi ellátások köréből a szociális ellátások körébe helyezték át, ami első ránézésre ugyan nem nagy változás, mindössze az eddig járandóságként nyújtott ellátásból fizetős szolgáltatás lett.
Magyarországon ma minden második ember krónikus beteg.
A kérdés ezután úgy merül fel, hogy rendelkezik-e a rászoruló - egy krónikus cukorbeteg, egy vérnyomás-problémákkal küzdő beteg, vagy egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő - megfelelő bevétellel vagy tartalékkal a szolgáltatás megvásárlásához? 
Normál menetben a család komoly terheket tud vállalni, de csak akkor, ha van miből, vagy van valaki, aki képes a gondozást személyesen elvégezni.
Ha a kérdésre a válasz: nem, akkor a betegnek még a méltóságteljes halálra sincs esélye, a teljes anyagi és fizikai kiszolgáltatottság hamarabb öli meg, mintha elgázolná a vonat.

Ha belegondolunk abba, hogy a társadalom fele szegény, mint a templomi segédegér, és semmiféle tartalékkal nem rendelkezik, akkor a helyzet igen elszomorító,
Várható, hogy a magyar falu tizenöt éven belül öreg koldusokkal lesz tele.
Így még borzasztóbb jövőt prognosztizálhatunk, és ezen csak ront a jelenlegi remek ötlet.
Ami - mellesleg - velejéig erkölcstelen is, hiszen a társadalom a jelenlegi helyzetre felkészületlen, jórészt arra készült, hogy ha eljön majd az ideje, akkor szerény nyugdíjából  az ingyenes vagy majdnem ingyenes egészségügyi ellátás mellett képes lesz csendesen eléldegélni.
Bár tudta, hogy pénze a heti libasültre nem ad garanciát, de erősen remélte, hogy a zsíroskenyere mellett békésen elüldögélve nézegetheti a Jóban-rosszban soros epizódját.
Tévedett.
De ha a modell átalakul, akkor azzal együtt illene mozognia a finanszírozásnak is, tehát az évek során befizetett egészségügyi járulékokat is két részre illene bontani, és a szociális ellátásra jutó részből kellene fedezni a jelenlegi rendeletből adódó kiadásokat.
Nemigen reménykedek benne.

A leginkább felháborítónak azt tartom, hogy ez a kormány módszeresen irtja a szegényeket, elveszi a megélhetésüket biztosító utolsó filléreiket is, nemcsak az út szélén hagyja, de bele is rugdalja őket az árokba.
Természetesen a kommunikáció gondozó-otthonok virágzó kertjeit, békés öregkort fest fel elénk, de a valóság azért ennél valamivel elszomorítóbb lesz.
A hajdani vizitdíj miatt a felháborodás az egekbe csapott, ma hallani sem lehet arról, hogy nem három vagy hatszáz forinttal, hanem százezrekkel fogják megrövidíteni a legelesettebbeket.
A humánum az állatból az emberré válás során egyre erősödött, kivéve talán saját vezetőinket.

Lehet, hogy rosszul választottuk ki őket?
Csak eljön egyszer az ideje a természetes korrekciónak, mondjuk az ablakon keresztül...

:O)))

LÁZADNI CSAK PONTOSAN, SZÉPEN, AHOGY A CSILLAG MEGY AZ ÉGEN...

Bizony ám!
Mert ha nem így történik a dolog, akkor a hatalom jobb esetben kiröhögi a lázadót, rosszabb esetben keményen megtorolja a lázadást, és még kiszolgáltatottabb helyzetbe taszítja.
A lázadás - bár kívülről nézvést úgy tűnhet, hogy spontán nekibuzdulás - de mégsem az, pontosabban nem szabadna annak lennie, mert a lelkesedés ugyan szép, de nem túl hosszan tartó érzelem, hamar elmúlik, és ott marad a lázadó kihűlt lelkesedéssel és bevert fejjel.
A lázadás nem káosz, hanem magas fokon szervezett politikai tevékenység.
Ezért aztán lázadni csak tudományos alapossággal lenne szabad, mint ezt tanusíthatja számtalan doboz kutyaeledel, melyet a spontán lázadók ledarálásával állítottak elő, némi só, bors és nátrium-glutamát hozzáadásával.

Adok egy segédletet, mely tetszés szerint kiegészíthető, bővithető.
Tehát:
1. Ha nem valami ellen lázadsz, hanem csak úgy általában, akkor abból csak hőzöngés lesz, konkrét eredmények nélkül.
A lázadásnak célt kell adni, mert a tömeg érzelmi lény, tudja, hogy valami nincs rendben, de odáig ritkán jut el, hogy pontosan meg is határozza azt, ami ingerli, és még ritkábban jut el odáig, hogy megfogalmazza, mit is akar elérni.

2. A negatív program nem program, nem elég azt hirdetni, hogy mi nem kell, meg kell fogalmazni azt is, hogy helyette mi legyen, és ez lesz az a cél, melynek kivívását célul kell tűzni.
Ha azt mondjuk, nem kell a KLIK, az kevés. ha azt mondjuk, hogy helyre kell állítani az iskolák önkormányzatiságát, és ennek csak első lépése a neves intézmény azonnali felszámolása - no, az már valami, azt nehéz lesz kicselezni a KLIK átkeresztelésével, átszervezésével, átdizájnolásával.

3. A lázadásnak végérvényesnek kell lennie, tudnia kell a hatalomnak, hogy nincs tovább, vagy megállapodás lesz, vagy tartós iskolaszünet, például.
Nem lehet vacillálni, nem szabad különalkukat kötni, nem kellenek a részgyőzelmecskék - együtt kell győzni , vagy elbukni.
A harcoló oroszlán sem úgy győz vagy pusztul, hogy elkezdik a farka felől felszeletelni, hanem harcban bukik el, melyben lehet, hogy legyőzik, de ellenfele is kiheverhetetlen sebeket szerezhet.

4. A lázadóknak igen hamar meg kell szervezniük magukat.
Ez épülhet már meglévő strukturákra, de még jobb, ha ezek a lázadás irányítására létrehozott alkalmi testületben csak résztvevők.
Ennek oka, hogy minden létező szervezetnek megvannak a nagy, közös érdekeken belül, vagy azok mellett a saját érdekeik is, és nem biztos, hogy adott esetben nem azok kerülnek előtérbe, nem a lázadókkal kapartatják ki a saját gesztenyéjüket.
Világossá kell tenni, számukra is, hoogy a részérdekek csak a közös érdek győzelme esetén juthatnak érvényre.

5. A lázadókat állandóan foglalkoztatni kell.
Nincs annál kiábrándítóbb, mint amikor ott állnak a tömegek harcra készen és nincs, aki feladatot szabjon nekik.
A feladat maga mozgósító erővel bír, a pofázás csak egy rövid ideig elég - a lázadó tenni akar valamit fizikailag is, keresi az alkalmat az együttes fellépésre, hát meg kell neki adni ezt a lehetőséget.
Lehet csapatot szervezni a látványelemek elkészítésére, lehet csapatot szervezni a kommunikációra, a támogatókkal való kapcsolattartásra, lehet csapatot szervezni a tüntetések egyedivé tételére - például a sorok összekapaszkodására, egyszerre lépve minden ötödik lépés dobbantássá változtatására, vagy a skandálható jelszavak megalkotására.
Kell vonulászni ide-oda, ráhozva a frászt a különféle intézmények vezetőire, jelszavak kellenek, melyeket skandálni lehet, minél többet kell együtt lenni, hogy tudatosuljon mindenkiben az érzés: nem vagyok egyedül, itt vannak velem tízezrével azok, akik a harcostársaim, az erő velünk van!

6. A lázadóknak kell meghatározniuk a történések menetét, ha úgy tetszik, nekik kell tematizálni a közbeszédet, ehhez pedig az kell, hogy a szervezők egységes elképzeléseket képviselve egységesen nyilatkozzanak, azonos időben azonos doolgokról beszéljenek, és aki ezt nem képes betartani, azt el kell távolítani a vezetésből, mert szétforgácsolja az erőket.
És folyamatosan, minden napra egy tojás alapon.
Rengeteg az okos ember, de ha mindenki a saját nótáját fújja, abból nem lesz győzelmi kórus, csak hangzavar.

7. A lázadás nem csordafelvonulás és nem ötletroham, a lázadás tudatos harc, melynek irányítását kézben kell tartani.
Az egyes helyszíneken ott kell lenni azoknak, akik összegyűjtik a véleményeket, akik közvetítik a szervezők elképzeléseit, akik élére tudnak állni, ha kell, a helyi harctereken is a harcnak.
Azt kell elérni, hogy a helyi terepen is többségbe kerüljenek azok, akik egyetértenek a lázadás céljaival, és bár az nem lehet és nem is kell elvárni, hogy minden apró részletkérdésben egyetértés legyen, de azt igen, hogy a többség döntéseihez tartsa magát mindenki.
Ezen nem a helyi többséget kell érteni, hanem a helyi delegáltakból álló országos testület többségi véleményét, melyet  megosztanak a széles nyilvánossággal,
Ja, - és ilyen testületet kell létrehozni, kizárólag a lázadás idejére, céljai megvalósításának érdekében.

8. Egy tömegmozgalom nem olyan, mint egy autó, nem lehet gázt adni meg fékezni, illetve nem biztos, hogy sikeres lesz az ilyen törekvés.
Ez inkább olyan, mint a hegy tetejéről a völgybe gördülő szikla, az irányát lehet becsülni, mikor útjára indítjuk, de finom kormánymozdulatokkal irányítani lehetetlen - már, ha valódi tömegmozgalomról van szó.
Ezért a célra kell koncentrálni, és fenn kell tartani a folyamatos lendületet.
Ezt fenntartani sokkal könnyebb, mint állandóan mozgásba hozni egy álló tömeget, nem beszélve arról, hogy a hatalom sem szereti az erő látványos megjelenését, fél tőle.
Elsősorban azért, mert tudja, hogy adott esetben - akár alkotmányos hatalomváltásnál, akár spontán népfelháborodásnál - az ilyen szervezett tömeg veszélyesebb, mint akárhány hőbörgő az utcákon.
A kulcsszó itt a szervezettség.

9. Ha a lázadás győzni akar, akkor folyamatosan fenn kell tartani a tömegtámogatást, úgy a saját szervezetben, mint a külső támogatók között.
Ezért minden lépést meg kell magyarázni, minden követelést meg kell indokolni, minden dezinformációt ki kell védeni.
Hogy egy aktuális példánál maradjunk, a pedagógusok szerencsés helyzetben vannak, az iskolarendszer ad egy természetes hálózatot, a tanulókkal napi kapcsolatban vannak, a szülőkkel pedig bármikor fel lehet venni a kapcsolatot.
Ez roppant fontos, mert a támogatottság információ hiányában könnyen elolvad, főleg, ha a vízcsapból is az ellenpropaganda meg a megtévesztő információk özöne árad - pl. hogy a lázadás okafogyottá vált, a lázadók már megint pénzt akarnak, stb.
Nem szavbad hagyni, hogy a hatalom bármiolyen baromsággal ellopja a showt, minden attrakcióra kell találni valami látványos ellenlépést, mely ismét a lázadók problémájára irányítja a figyelmet.

10. Egység-szervezettség- kommunikáció-személyes meggyőzés.
Bárki mással szemben a pedagógusok óriási előnnyel rendelkeznek: a szülők nekik fognak hinni, nem pedig a nagyképű és hatalom által megrészegített bürokratáknak.
Ági néni meggyőzőbb, és a szülő tudja, ő a gyerekünk érdekét képviseli, míg a hatalom a saját érdekeit.

11. Lehet bátran kicsit populárisnak lenni, összevetni a jéghideg folyosón tartott testnevelés-órákat az Orbán telkein épített  felcsúti Kancsó-Aréna fűtött gyepével, a Nemzeti Bank Várbéli borvendéglőjét a krétahiánnyal, Csányi Sándor ingyen kapott milliárdjait a napi nyomorúsággal, hiszen ez maga a valóság.
Ez nem populizmus, ez maga Magyarország.
Lehet ugyan elegánsan elhúzódni a politikától, csak nem kellene elfelejteni, hogy a politika maga az élet, és hogy az is politizál, aki így viselkedik, mert ő tartja hatalomban azokat, akik miatt ma már elképzelhetetlen, hogy a kétkezi munkás fiából jogász vagy orvos legyen, akik ellopják a gyereke táblája mellől a krétát, gyermekétől a korszerű tudást.

12. Öntudatos polgárként, adófizetőként kell harcolni, hiszen ebben az országban még a hajléktalan nyomorult is adózik, minden megvásárolt kenyértszelet után adót fizet, még ha ő ezt nem is tudja.
Adózik az a nyomorult is, aki mostantól majd krónikus betegségének ellátása miatt az egészségügyi ellátásból kikerül és a fizetési kötelezettséggel járó szociális ellátásba kerül át, adózik a beteg a gyógyszere után, adózik a tanuló a menzai befizetése után.
Még szerencse, hogy ennyi gond mellett a beszedett adó elköltésére nincs gondunk.

Szóval, egy ilyen harc nem veszélytelen és a hatalom mindent el fog követni, hogy a veszélyt reálissá tegye, de nem kell elfelejteni - a társadalom is tud ezt-azt ígérni a hatalomnak, például vagyonvesztéssel járó elszámoltatást.

Szóval, ha már lázdunk, akkor csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes...

:O)))

MENNYÉL GYALOG, BAKKER!

Kitört a világháború, csak mi még nem nem tudjuk, viszont Szeretett Miniszterelnökünk már értesült róla - megsúgták neki a Hangok...
Össze is íratja a mikrobuszokat és a terepjárókat, hogy aztán ujjainak egyetlen csettintésére harcjárművekké alakuljanak.
A géppuskát majd felszereli valamelyik baráti cég, a fegyvereket pedig beszerezzük okosba - minden géppuska után néhány dollár lecsurog majd a megfelelő zsebekbe.

Így küzdünk a világbékéért, merthogy ebből egyenesen következik, hogy a fegyver űrmérete és a lőszer paraméterei ritkán fognak egyezni, így az ősi szittya hagyományokat követő magyar harcos kénytelen lesz sajátkezűleg hajigálni a lőszert, minden dobásnál azt kiabálva, hogy BUMMM!
Erős győzelmi esélyeink lesznek.

Persze előtte azért nem lenne hátrányos eldönteni, hogy ki is az ellenség, mert a tévedés ebben a látszólag lényegtelen kérdésben adott esetben élet-halál problémává válhat.
Jelenleg még jó a helyzet, mert a pávatánc következményeképpen senkivel sem vagyunk túl jóba, és a nagy nemzetközi társasjáték valamennyi résztvevője egyként utál bennünket békétlenségünk és megbízhatatlanságunk miatt.
De ha egyszer, véletlenül elkötelezzük magunkat, bizton számíthatunk az ellenérdekelt fél masszív rosszindulatára.
Amerika megszokta, hogy vazallusai igazodnak a döntéseihez, Oroszország pedig azt, hogy ellenséges környezet veszi körül, melyet csak némi kardcsörtetéssel kompenzálhat.
Ha Orbán azt képzeli, hogy képes megoldani az egy lyukból hideget és meleget szellentés ősi problémáját, akkor téved, - a mutatvány nem fog sikerülni, csak irgalmatlan büdös lesz körülötte.

Az Iszlám Állam elnevezésű förmedvény feltett néhány videót a világhálóra, ezeken a harcosai két nyakazás között fegyverrel ellátott Toyota terepjárók hosszú sorával vonulnak fel-alá a szír sivatagban, mint libák költözés idején.
Valószínűleg ez ihlette meg a Vezérlő Tábornokot.
Lelki szemei előtt megjelentek a Kárpátok bércein száguldó terepjárók, lobog rajtuk a nemzeti zászló, a szittya harcosok vad huj! huj! kiáltásaitól visszhangzanak a völgyek, és rác, oláh, tót, migráncs egyként retteg a Seregek Urától.
A mikrobuszok meg szállítják a kondért, az elemózsiát, az autószerelőket meg a szép markotányosnét, mindkét hóna alatt egy zsák babbal.
Időnként megáll a karaván, ilyenkor a dúskeblű és multifunkcionális hölgy elénekli a "főztem neked szárazbabot eleget" című slágert, ezzel is kinyilvánítva a magyar kultúrfölényt.
Ugyan a volt honvédelmi miniszter elmondta, hogy a terepjárók elkommunizálására azért van szükség, mert a Honvédség technikailag úgy lerohadt, hogy ha valahova menni kell, nincs sem elegendő, sem megfelelő jármű, de ez csak a szocik akadékoskodása, nemzetrerontás idején.

Márpedig a harckészültséget fenn kell tartani, ellenség is kell, mint falat kenyér,és a harchoz kell a nép megfelelő morális állapotának fenntartása.
Ehhez pedig a gyűlölet, mint nemzeti identitásteremtő és nemzeti összetartó tényező elengedhetetlen.
Hogy gyűlölni kit kell, arról pedig maga a Nagy Lótusz ad eligazitást, aki tanuilmányozta és magáévá tette a XIX. és a XX. század összes erre vonatkozó tanítását, Istóczytól Hitleren, Sztálinon és Szálasin át egészen napjaink idiótáiig.
Hogy hajdan létezett olyan, hogy keresztényi szolidaritás az elesettekkel?
Hogy létezett magyaros vendégszeretet?
Hogy itt Mátyás király idején több humanista élt, mint ma humánus ember?
Lehet, csak azt felejtjük el, hogy a gyűlölet gyűlöletet szül, a gyűlölködő magatartás pedig a gyengék tulajdonsága.
Egy egységes, erős és magabiztos nemzetnek nincs oka a félelemre, ezért nincs oka a gyűlöletre sem.
Ami pedig a nők elleni nonverbális erőszakot illeti, mióta világ a világ, azóta a gyűlöletkeltés eszköze a nők védelmére való hivatkozás.
Nem vitatva természetesen azt, hogy amikor százezrek mozognak Európában, akadhat ilyen eset is, de az azért vicces, hogy a magyar sajtó egységes buzgalommal beszél a kölni szilveszteren megerőszakolt nőkről, nemes egyszerűséggel átlépve a fogalmak összekeverésén, merthogy van némi differencia a nemi inzultus (ráverek a nő seggére fakanállal, például), meg a nemi erőszak között.

Mindenesetre most elegendő jármű fog a Hit és a Nők védelmezőjének rendelkezésére állni, hogy elmenjen.
Hogy hova, azt mindenki bátran döntse el saját maga.
Ha elakadna, gondoljon a kör területének kiszámítására, rá fog jönni a helyes irányra...

:O)))

ORBÁNNAK MENNIE KELL

KAJÁN TIBOR RAJZA

Ezelőtt úgy huszonnyolc évvel hangzott el a "mennie kell!" szófordulat, igaz egy sokkal fajsúlyosabb politikussal kepcsolatban.
Az érintett megöregedett, nehezen reagált a külvilág változásaira, és nem lelkesedett Gorbacsovért, akiért akkor pedig lelkesedni illett.
Gorbacsov ült a fán, csőrében a sajttal és a fa alatt ott dícsérték agyba-főbe páratlan énekhangját a nyugatiak, ennek nyomán aztán a hazai értalmiség, közöttük a reformkommunisták is, akik részben illúzióik valóraváltása, részben az utukban álló öregek eltávolításának reménye miatt szerették a foltosfejű pártfőtitkárt.
Ha belegondolok, lehet, hogy kicsit elkapkodták ezt a mennie kell dolgot, az Öreg még hetven százalékon üzemelő aggyal is tisztábban látta a helyzetet, mint szerény képességű utódai...

Orbánnal persze nem ez a helyzet, számára az idő valóban megérett a távozásra, talán ez az utolsó pillanat, mikor még felidézheti magában a hajdani kasszasiker film címét: "Fogd a pénzt és fuss!"
Pedig maga is előszeretettel alkalmazta a film kissé megváltoztatott címét, az ő mozijának címe az, hogy "Fogd a pénzt és kuss!"

Hogy nagyokat rúg politikai ellenfeleibe, ez senkit nem zavar, láthatólag még az ülepen rúgottak jelentős részét sem, hiszen materialisták: a lé határozza meg náluk a tudatot, a hívek meg attól hívek, hogy hívők: hisznek minden kimondott szóban.
Ezt persze nem hánytorgathatjuk fel Orbánnak - ő megmondta, nem azt kell nézni, amit mond, hanem amit csinál.
De ettől a hívő hisz, a materialista meg számolgatja a matériát, aztán elégedetten hátradől, ha megfelelő ellenértéknek tartja az általa végzett szolgálatokért.

A baj mindig belülről indul, amikor a csatlósok úgy érzik, hogy a Lánglelkű tevékenysége veszélyezteti a bevételeiket.
Na, ezt nemigen tudják tolerálni, ezen nem segít semmiféle hazafias szólam, semmiféle okos trükk, hiszen a vesekőnél csak egy nagyobb fájdalom van - mikor a farzsebből kihúzzák a pénztárcát.
És most ne a rezsibiztos-kaliberű emberekre gondoljunk, hanem azokra, akiket maga Orbán előszeretettel nevez oligarcháknak, ostorozva őket, miközben degeszre tömi a bankszámlájukat.

Simicskát egyszerű önzés taszította a pálya szélére, de vannak itt jónéhányan, akiknek gazdasági-politikai érdekeit az örökös miniszterelnök politikája veszélyezteti.
Ők természetesen nem az évértékelő beszéd nagyívű hazugságaiból tájékozódnak, ők pontosan ismerik a mai magyar gazdaság teljesítőképességét, lehetőségeit, és a veszélyeket, melyek között első helyen áll az uniós támogatások esetleges korlátozása.
Vegyük csak például a mezőgazdaságot.
Egy Csányi, de egy egérszürke, mezei fideszes földbirtokos helyében igen elszomorodnék. Rákosi korában a földet körmös traktorral művelték, Orbán korában műkörmösökkel, ami ugyan szép szakma, de lényegesen kevesebbet hoz, mint a területalapú támogatás...

A római császárokat általában nem a plebsz, sokkal inkább a pretoriánis gárda hajította le a trónról, amikor elege lett a politikájából.
Vannak átfedések személyiségi területen is, már csak ezért is érdemes lenne tanulmányozni Nero történetét, aki szintén gyujtogatott, de mégsem ez lett a veszte, saját emberei lázadtak fel ellene, és a felbátorodott szenátus ítélte halálra.
Persze ez nem ment egyik napról a másikra, és zökkenőmentesnek sem mondható a hatalomváltás, de az utódok egyike sem a sammiből érkezett.
Ha visszagondolunk a ma román forradalomként emlegetett puccsra, ott sem a hőbörgő felkelők kezében kötött ki a hatalom, Hitler ellen sem az embertelenségtől megundorodott nép lázadt fel, hanem a tábornoki kar.
Ma még éppencsak morgolódnak a csatlósok, de ki tudja, mit tennének, ha szeretett vezérük ki akarná kormányozni az országot az Unióból - nem mindegyik hülye ugyanis...
Valamit jelez, hogy Kövér se repes a boldogságtól és azt mondja, hogy az ő gyerekeinek sokkal rosszabb világ jut, mint neki jutott a kommunisták alatt, és hogy ez nem politikai kérdés...

Hogy miért nem az ellenzék a változások motorja?
Hát azért, mert képtelenek az együttes cselekvésre, külön-külön meg gyengék, hogy felvegyék a harcot azzal a média-monopóliummal, melyet Orbán épített ki.
A salgótarjáni győzelem annak is köszönhető, hogy a nyertesek a politikát gyalog elvitték a választókhoz, merthogy ha a médiára hagyatkoznak, akkor ma fideszes polgármestere van a városnak.
Mint ahogy akkor is, ha az LMP-n, vagy a többi párton múlik, hiszen ha az MSZP-DK -Civilek összefogás nem lett volna elég, akkor a demokraták veszítenek.
A győzelem szép volt, de egy hirtelen jött zápor is megváltoztathatta volna az eredményeket.

Érdemes ezen eltöprengeni azoknak a pártoknak, akik a maguk súlyával soha nem lesznek képesek eldönteni egy választást, de előfordulhat, hogy a támogatásuk eldöntheti az eredményt.

Akkor részesei lehetnek a hatalomnak, kivülállóként meg nézői.

Orbánnak mennie kell, itt már csak a mikor és milyen módon a kérdés, és erre a válasz a "békésen, jobbra el a pénzével" és "a Várpalota ablakán át, mint a liba, a Vérmező felé" között bárhol elképzelhető.
Hogy mikor?
Mikor már a saját híveinek is elviselhetetlen lesz...
Ő mindenesetre háborúra készül, éppen most íratja össze a terepjárókat és mikrobuszokat, hadd egye a fene a jónépet, merthogy erre semmi szükség nincs, az biztos.

A rendőrségi nyilvántartásokból a számítógép éppen öt perc alatt listázza ki az aktuális adatokat, - ezt akarja most ő papíron, tintaceruzával ellenőrizni.
Ha valaki azt mondja, hogy ez az ember épeszű, akkor az is nézesse meg magát egy jó pszichiáterrel...
Abszurdisztánban valami elindult, a felszín alatt érdekes mozgások érzékelhetők.
Bizonyára ő is érzi ezt, és semmi jóra nem számíthatunk - a diktatúra ha veszélyt érez, csak gátlástalanabbá válik.

Hát, várjuk ki a végét, de azért ne karbatett kézzel...
 

:O)))