A kutyák nem kíméletes népek, ha valamelyik versenyző megsérül például a szukákért vívott harcok során, akkor a többiek többnyire halálra marják.
A kutya ezt a viselkedést valószínűleg farkas ősétől hozta, örökségképpen.
A természetes kiválasztódásnak érvényre illik jutni, márpedig ennek lényege a "hulljon a férgese" törvényében foglalható össze.
A legyengült, beteg állat terhére van a falkának, örökítőanyagát képtelen átadni, ha pedig valamilyen csoda folytán mégis szukához jut, hát selejtes géneket örökít tovább, ami veszélyezteti a faj fennmaradását.
A természet kegyetlen, szelektál és korrigál, nem tűri el az egyedek kilógását a sorból.
A fiatal oroszlánok kiverik apjukat a családból, ha már nem képes vitathatatlan tiszteletet parancsolni, de az új vezér még elődje leszármazottait is megöli, ha módja van rá, mert a saját génjeit akarja továbbörökíteni, valamilyen előre bekódolt program alapján.
A falkából kivert állat aztán már nem sokáig húzza, egyedül nehéz a vadászat, az éhségtől vagy a betegségtől elhullik hamar.
Falkája, melyben egykor élet-halál ura volt, rá se néz, közömbösek a dolog iránt, hiszen ez a természet rendje - gondolnák, ha tudnának gondolkodni, de általában nem tudnak.
Talán az elefánt az, mely képes megsiratni elhullott társát, borját, de hát az elefántokról tudjuk, hogy különleges állatok.
Az ember fejlődése során lassan kialakultak a társaik iránt érzett érzelmek, a természetes kiválasztódást felváltották az érzelmek és a szolidaritás.
A beteg vagy elesett embert családja védelmezi, gondozza, már amennyire neveltetésénél fogva hajlamos és anyagilag, fizikailag képes erre.
Jobb helyeken a társadalom is szolidaritást vállal, kialakultak a gondoskodás intézményes formái, a nyugdíjpénztárak, a társadalombiztosítás, melyek az idős vagy beteg embertől átvállalják az öngondoskodás terheit.
Természetesen a kép ennél a sémánál sokkal árnyaltabb, hiszen családja válogatja, hogy nyűgnek,vagy természetes feladatnak tekintik a rászorulókról való gondoskodást.
Vannak, akik feleslegesként kezelik a szülőt, aki már nem képes adni, és szomorú tapasztalatok vannak az olyan népi bölcsességek mögött, mint, hogy egy szülő eltart hét gyereket is, de sokszor hét gyerek sem tud eltartani egy rászoruló szülőt.
Ha egy ilyen emberből parlamenti képviselő lesz, a döntései is ehhez a mentalitáshoz igazodnak.
A társadalmilag szervezett gondoskodás ilyen szempontból is hasznos, megszünteti a rászorultságot, saját jogán is hozzájuthat mindenki a minimális ellátáshoz.
Vagyis, hogy idáig hozzájuthatott, de most a krónikus ellátást az egészségügyi ellátások köréből a szociális ellátások körébe helyezték át, ami első ránézésre ugyan nem nagy változás, mindössze az eddig járandóságként nyújtott ellátásból fizetős szolgáltatás lett.
Magyarországon ma minden második ember krónikus beteg.
A kérdés ezután úgy merül fel, hogy rendelkezik-e a rászoruló - egy krónikus cukorbeteg, egy vérnyomás-problémákkal küzdő beteg, vagy egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő - megfelelő bevétellel vagy tartalékkal a szolgáltatás megvásárlásához?
Normál menetben a család komoly terheket tud vállalni, de csak akkor, ha van miből, vagy van valaki, aki képes a gondozást személyesen elvégezni.
Ha a kérdésre a válasz: nem, akkor a betegnek még a méltóságteljes halálra sincs esélye, a teljes anyagi és fizikai kiszolgáltatottság hamarabb öli meg, mintha elgázolná a vonat.
Ha belegondolunk abba, hogy a társadalom fele szegény, mint a templomi segédegér, és semmiféle tartalékkal nem rendelkezik, akkor a helyzet igen elszomorító,
Várható, hogy a magyar falu tizenöt éven belül öreg koldusokkal lesz tele.
Így még borzasztóbb jövőt prognosztizálhatunk, és ezen csak ront a jelenlegi remek ötlet.
Ami - mellesleg - velejéig erkölcstelen is, hiszen a társadalom a jelenlegi helyzetre felkészületlen, jórészt arra készült, hogy ha eljön majd az ideje, akkor szerény nyugdíjából az ingyenes vagy majdnem ingyenes egészségügyi ellátás mellett képes lesz csendesen eléldegélni.
Bár tudta, hogy pénze a heti libasültre nem ad garanciát, de erősen remélte, hogy a zsíroskenyere mellett békésen elüldögélve nézegetheti a Jóban-rosszban soros epizódját.
Tévedett.
De ha a modell átalakul, akkor azzal együtt illene mozognia a finanszírozásnak is, tehát az évek során befizetett egészségügyi járulékokat is két részre illene bontani, és a szociális ellátásra jutó részből kellene fedezni a jelenlegi rendeletből adódó kiadásokat.
Nemigen reménykedek benne.
A leginkább felháborítónak azt tartom, hogy ez a kormány módszeresen irtja a szegényeket, elveszi a megélhetésüket biztosító utolsó filléreiket is, nemcsak az út szélén hagyja, de bele is rugdalja őket az árokba.
Természetesen a kommunikáció gondozó-otthonok virágzó kertjeit, békés öregkort fest fel elénk, de a valóság azért ennél valamivel elszomorítóbb lesz.
A hajdani vizitdíj miatt a felháborodás az egekbe csapott, ma hallani sem lehet arról, hogy nem három vagy hatszáz forinttal, hanem százezrekkel fogják megrövidíteni a legelesettebbeket.
A humánum az állatból az emberré válás során egyre erősödött, kivéve talán saját vezetőinket.
Lehet, hogy rosszul választottuk ki őket?
Csak eljön egyszer az ideje a természetes korrekciónak, mondjuk az ablakon keresztül...
:O)))
8 megjegyzés:
Régi vesszőparipámat boncolgatod PuPu: a primer ösztönök dominanciája - az önző gén - szemben az empátia, a szolidaritás, az "élni és élni hagyni" elv érvényesülésével. Lényegében ebben a kérdésben alakult ki a jelenkori társadalom (és nem csak a magyar!) legfrissebb törésvonala, a "migránspárti" vs. migránsellenes attitűd is. Az előbbi már szitokszóként szerepel a Göbbels-Finkelstein-Habony-Rogán propagandagépezet szótárában (vö. másik vesszőparipám: manipuláció a posztmodern társadalomban).
Számtalan olyan vitám volt, ahol Richard Dawkins fenti művére hivatkozva tökéletesen egyetértettünk vitapartnereimmel odáig, hogy az evolúcióban mindig az önző gén volt a győztes. A vita rendszerint az ember megjelenésével (a könyv utolsó fejezete) kialakult helyzet értékelésével kapcsolatban robbant ki. Hiszen csak az ember kapcsán jelentek meg olyan fogalmak, mint empátia és szolidaritás, ami képes felülírni az önzés dominanciáját. Ami többek között megkülönbözteti az embert az állattól. Sajnos úgy látszik, ez nem vált általános érvényű igazsággá. :-(((
A farkasfalka öntisztulási folyamatáról írottak kegyetlenek, és nagyon igazak. Nekem például azt a cikket juttatta eszembe (sajnos nem tudom felidézni hol olvastam), amely azt fejtegette, hogy az egészségügy átlagosan hányszorosát költi minden egyes 65 év feletti emberre annak az összegnek, mint amennyibe az első 65 éve került. Szerencsére a szerző megkímélte az olvasót a konklúziótól. Pedig az önző gén tudná az adekvát választ...
Optimizmusod előtt továbbra is kalapot emelek, és irigységgel vegyes tisztelettel viseltetem iránta!
PuPu-val és az előző véleményező minden gondolatával egyetértve, naivan kérdezem: ez az ocsmány emberi attitüd csak a FIDESZ mamelukjaira érvényes,vagy inkább az emberi nem általános, minden kontinensre, országra kiterjeszthető csak a vagyon, csak a hatalom birtoklásába szédült embernek alig nevezhető populációra. Mindig távol állt tőlem a direkt politikai álláspont, - vállalva az ellen vélemény képviselők dühét, megvetését - volt egy politikai, gazdasági rendszer, - aminek lehet, hogy voltak vitatható elemei - de alapvetően az "emberek" gondjaira, bajaira, örömeire adott - vagy csak szándékozott - választ adni, úgy hívták, hogy Marxizmus. Ez az elv -megakadályozni nem tudta, de nehezítette a tőke, az árú, a munkavállaló szabad mozgását -, és az emberek azon részének akik ezt az elvet elfogadták vagy csak tűrték, szülő helyén, hazájában emberi megélhetési viszonyokat biztosított. Ezt a tőke tulajdonos nem tűrhette, háboreúkat inditott, népek millióit halálra itélte, vagy menekülésre kényszerítette.Ezt látjuk több mint százhúsz éve, de az "un" rendszerváltással, igérve minden jót és szépet, az emberek millióit megtévesztve, becsapva,sok ember akaratával a kapitalizmust uralomra segítette, ennek látjuk ma az összes káros határát. A milliós menekült hullámok - szándékosan nem használom a migráns szót- nem örömtől repesve fulladnak a tengerbe, fagynak halálra, az élni akarás hajtja őket ebbe a lehetetlen vállalkozásba.
Sikerült Helmuth Schmiedt "szociális piacgazdaságát" szétverni, a világot az amerikai szuper gazdagok vadászterületévé tenni, hetven éve másról sem szól a világ mint háborúkról, tömeggyilkosságokról, polgárháborúkról, gazdasági válságokról, bank csődökről és manapság olyan figurákról mint az USA lehetséges elnökéről: mint Trump.
Az olyan emberi hangra, mint Ferenc Pápa, vagy Angela Merkel nincs vagy alig van fogadó készség.
Emberek! Fel kell ébredni és demokratikus körülmények között a jelenlegi abszurd gazdasági és társadalmi rendszert ember központúvá alakítani.
Tudom, hogy az állati példákat mindössze összehasonlító, szimbolikus célzattal hoztad ide, de, miután egyrészt az oroszlán az egyik kedvenc állatom - miközben pont ezt a szokásukat nem tudom megemészteni -, továbbá rengeteg természetfilmet nézek, ezért muszáj pontosítanom a náluk jellemző gyakorlatot:
A hímek űzik el a kamasszá nőtt fiaikat, csak a nőstény kölykeiket tűrik meg a falkában. A fiatal hímek igyekeznek mielőbb saját falkát alakítani, erre különböző módszereket alkalmaznak. Ha viszont egy idegen hímnek sikerül legyőzni a családját már megvédelmezni képtelen hímet, az öli meg a kölyköket, hogy a saját vérvonalát örökítse tovább, plusz, mert csak így válnak a nőstények megint fogamzóképessé.
Ennek egyébként - ha nem is ennyire végletesen durva - változata az emberi társadalomban is sajnos olykor fellelhető, amikor egy új kapcsolatban a korábbi házasságból származó gyermek(ek) sorsa jelentős hátrányt szenved.
Amikor pedig egy társadalomban a generációk egymás elleni kijátszása dívik, munkahelyen, családban, bárhol, amikor az idősek lenézése, megvetése a divat, az nagyon veszélyesen el tud fajulni.
Volt - lehet, hogy van is? - olyan társadalom, ahol a magatehetetlen öregeket felviszik egy magas hegyre, ott magukra hagyják őket, meghalni. Remélem, idáig nem jutunk el. Mertholy létezik egy "egyszerűbb", azaz nem ennyire látványosan szembeszökő módja, ha pl. csak nem tudják kiváltani a gyógyszereiket, nem jutnak megfelelő orvosi ellátáshoz, ápoláshoz, netán megfagynak a saját fűtetlen lakásukban.
Egyetértve hello-val , nekem is kedvenceim az "állatos" műsorok, ennél jobban már csak a Világegyetemről szólóakat szeretem-ilyenkor mindig mosolygok azon, mily jelentéktelen pl. orbán, habony és a többiek egy gamma kitöréshez képest- de ez mellékszál.
Az is érdekes , hogy a kedvenc állataimnál- a farkasoknál- orbán MÉG omega hím sem lehetne, és nem a csökött testi adottságai miatt, hanem azért, mert egy kis gonosz geci. Az alfahím kb. életének 3 napján lemarta volna a kis kártékony gyökeret....
Magyarországon jelenleg ez a fehérjehalmaz a miniszterelnök..Akkor most ki a teremtés koronája, kétlem, hogy az ember lenne....
hellonak! olvass Sánta Ferencet, még nemrég a fejlett magyar-székely kultúrkörben is számtalan példa volt az öregek "büdösbarlangba" vezetésére. Nemsokára ez is eljöhet, vagy már el is jött? németsziládr benne lenne...
PuPu az elefántokra vonatkozó megjegyzése után akár azzal be is fejezhette volna az írását:
Magyarországot a Mici és bandája ebben a szellemben kívánja üzemeltetni minden tekintetben.
Persze nem baj hogy cizellálta a témát a gyengébbek kedvéért, csak hát azok nem biztos, hogy járnak errefelé.
Homo homini lupus est... Volt egy történelmi kísérlet, amely ennek megváltoztatására irányult: a szocializmus. Kudarc lett a vége, amit valószínűleg az "önző gén" okozott. A győztes kapitalizmus vonata tovább robog, rajta csücsül az egész emberiség. Dőreség azonban azt hinni, hogy az evolúció az emberi civilizációval elérkezett a csúcsra, és ott szépen megáll. A homályban már készül a következő lépcső, amit - jobb híján - úgy nevezünk, hogy mesterséges intelligencia. (És ezen az sem változtat, hogy ezúttal az ember tudatosan vesz részt az evolúciós folyamatban). Persze, a mesterséges intelligencia is rendelkezni fog önző génnel. És minden megy tovább a maga útján...
@Névtelen (9:50)
Szó sincs semmiféle csúcsról és megállásról. Az evolúció lényege a mutáció, ami vagy életképes utódokat eredményez, vagy életképtelent. Az előbbi fennmarad, és esetleg új fajt alkot, az utóbbi kihal. Mindenféle érzelemtől mentesen.
Megjegyzés küldése