AZ ILLÚZIÓK NÉPÉNEK FORRADALMA

Már megint eljött a nap, mikor a nép egy része feszeng, más része meg szent hevülettel hirdet hülyeségeket, alkalmat keresve önmaga ünneplésére.
Nemigen lesz ebből már nemzeti ünnep soha, egymásközt szólva alkalmatlan is erre a feladatra.
Szanyi meg elkövette azt a bűnt, hogy megmutatta a valóság egy kis részletét, és azt várta, hogy olvasói majd megértik azt, amit mondani akar, de hát ugyan miért is értették volna meg, mikor ennél sokkal egyszerűbb dolgokkal sem tudnak megbirkózni?
Valószínűleg rosszul gondolkodunk, talán nekünk is a zsigeri érzelmekre kellene játszanunk?
Minden magyarázkodás helyett el kellene mondanunk ezerszer, hogy a cigányok amihez hozzáférnek azt ellopják, hogy a klérus azért gazdagodik szemérmetlenül, lehányva Krisztus tanítását, mert egy zsidó vezeti őket, hogy a románoknak több joguk van ebben az országban, mint azoknak, akik itt élnek, hogy a hatalmasoknak aranyból van a vécékeféjük nyele és, hogy a bankelnök hatalmával visszaélve zaklatta titkárnőjét, de félt a botránytól, hát elvette feleségül?


Kit érdekel, hogy hány szegény van az országban, kit érdekel, hogy kinek a gyereke tanulhat tovább, hogy kiből lesz milliomos, hogy az újságírókról lista készül, ki foglalkoztatható és ki nem, kit érdekel, hogy kinek a fia kap többmilliárdos, vissza nem térítendó támogatást, földbérletet, kisvasutat, magánrepülőteret, yachtkikötőt az Adrián és olajkutat Azerbajdzsánban?
Kit érdekel, hova megy a pénz, amit ellopnak tőled - egy dolog érdekes: hogy büszkék lehessünk magunkra, meg forradalmárkodhassunk időnként, aztán győzelmet hazudhassunk az örök vereségből.
Nincs ok a csodálkozásra, ez az ország egy rövidebb időszakot leszámítva mindig ilyen volt, tehetségtelen politikusok rossz helyzetértékelésének áldozata.
Ez a pechünk, de, hogy soha nem tanulunk belőle, az már a bűnünk.
Mi soha nem vagyunk képesek szembenézni önmagunkkal, esendő hőseink vétkeivel, mi egy olyan hősgyár vagyunk, melynek szinte minden terméke selejtes, amelyik meg nem, azt rendszerint mi magunk vágjuk földhöz.


Kossuth apánk éppolyan vértehetségtelen politikus volt, mint Mohács előtt és után az ország vezetői, vagy a ma a "se kiköpni, se lenyelni" állapotában leledző Nagy Imre, vagy a két világháború közötti időszak prefasiszta politikusai.
Mohács, Világos, Arad éppúgy ennek a következménye, mint ötvenhat bukása.
Mégis képesek vagyunk Kossuth apánkról zengeni, Horthyt elnéző nosztalgiával kezelni, az ország három részre szakadását a törökökre fogni, a második világháború következményeiért és ötvenhatért az oroszokat hibáztatni, ötvenhattal kapcsolatban forradalomról és szabadságharcról hablatyolni.
Aztán ha véletlenül megjelenik egy kép a hős harcosokról, akkor méltatlankodni, mert a igazság nem olyan szép, mint amilyet a tükörbe nézve látunk.
Melyik iskolásgyerek tud ma öt értelmes mondatot összekaparni Deák Ferencről, melyik fiatal tud akárcsak tárgyilagos értékelést adni Kádárról és koráról?
Felettébb kevesen, sajnos.
Pedig ők voltak azok, akik nagy nehezen helyrehozták a lánglelkű hősök bűneit, és élhető országot teremtettek tízmillió magyarnak.


Ma megint veszélyben vagyunk, mert Orbán ki akarja vezetni az országot az Unióból, ami azzal járna, hogy a négymillió szegény helyett nyolcmillió lenne, hogy egy koszos kis balkáni enklávé lennénk saját hülyeségünk fogságában.
A történelem arra tanítana - ha lenne rá tanulási vágy - hogy szembe kell néznünk a realitásokkal, a realitás pedig az, hogy egy ilyen kicsi, természeti kincseket nélkülöző országnak alkalmazkodnia kell, bele kell simulnia környezetébe.
Ez a környezet pedig az Európai Unió, melynek ereje és teljesítménye jólétünk alapja.
Az Unió pedig nem attól lesz erős, ha jégcsákánnyal verjük a falait, hanem attól lesz erős, ha belátható időn belül állam lesz, közös pénzügyekkel, hadsereggel és jogrenddel.
Ma azt írják a plakátokra, hogy választanunk kell az Unió és Putyin között, pedig ez nem így igaz, nekünk az Unióban kell élnünk Putyin - azaz Oroszország - mellett.
Mi már nemigen engedhetjük meg magunknak a vesztett csatákat, a hősies bukásokat, mert ez az ország nem a Hősemberképző, hanem ez egy olyan európai ország, melynek polgárai végre nyugalomban és jólétben szeretnének élni.
Mindahányan, nem csak Orbán családja és sleppje...


Itt a nép a libacombot nem képviselői útján, hanem személyesen szeretné elfogyasztani, lehetőleg piroskáposztával, ehhez pedig béke kell.
Béke az Unión belül, béke közelebbi és távolabbi szomszédainkkal, béke az országon belül, mert a politikai harc nem állandó gyűlölködést jelent, hanem vitákat és kompromisszumokat.
Ötvenhat tanulsága az, hogy a szélsőségekre nem vevő a nép, és nem kíván vissza idejétmúlt politikai struktúrákat.
Meg az, hogy a politikus dolga nem a gyűlölet szítása, mert nagy a kockázat, - lehet, ez vezet majd az ország megszűnéséhez.
Ez az ország akkor lesz ismét élhető, ha mindenkinek jut ennivaló, a gyerekeknek tanulási lehetőség, lesz munkahely, lesz társadalmi mobilitás, tehát a legszegényebbek gyerekéből is lehet iskolázott, magas beosztást betöltő ember.
1956 eseményei messze nem voltak olyan szépek, mint ahogy ma lefestik, de ez talán természetes is.
Az viszont nem természetes, ha a ma ifjúságát a Piroska és a farkas mintájára megírt történelmen kívánjuk felnevelni.
A farkas ugyanis átharapta a nagymama torkát, feltépte a hasát és kihúzta a nagymama belét - a vadász, mikor lelőtte és rátalált a nagymamára, a nagymama már felettébb büdös volt, Piroska meg évekig járt pszichoterápiára, de normális életet már soha nem tudott ezután élni.
A valóság csúnya, de hasznos útmutatást ad a jövőre nézve.

Mikor hallgatjátok a betörött kirakatban levő, pénzzel teli cipősdoboz meséjét, akkor gondoljatok arra, hogy ugyan, ki csaphatta a hóna alá esténként?
Aztán ha kiderül, hogy a plakáton nem az van, akit hősnek neveztek ki, akkor jusson eszetekbe Franczia Kiss Mihály és Szálasi is a hősök parcellájából, már csak, hogy teljes legyen a kép.
Emlékezzünk hát ma 1956 összes áldozatára, beleértve a kivégzetteket és a kivégzettek áldozatait is.
Többségük maga is áldozat - a történelem áldozata.
De azért ne felejtsük a bűnöket se...

:O)))

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG

És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.

Aztán vagy megkapja, vagy nem, sok mindentől függ - közöttük első a tehetség, de lehetnek éppen más szempontok is.
Azt szokták mondani, hogy a tehetség eget kér, de az is eget kér, akinél ez hiánycikk, aztán ki ezzel, ki azzal pótolja hiányosságait.
Van, aki személyes adottságait használja, van, aki dolgozik vadul, de a művészeti szakmákban ez kevés, a kistehetségű delikvensből a sok munka sem csinál szobrászt, legfeljebb ügyes kőfaragót.
A megkeseredett emberek aztán bosszút állnak a világon, a kisemberek a nagyokon és az első adandó alkalmat kihasználva magyarázatot találnak saját sorsukra.
A magyarázat egyetlen bekezdése sem tartalmazza a "nem voltam eléggé tehetséges" szófordulatot...

Nem szeretem a húsz év utáni igazlátókat, még akkor sem, ha esetleg igazuk lenne.
Nem szeretem őket, mert ott bújkál bennem a gondolat, hogy bizonyára azon morfondíroznak, hogy mi lett volna, ha megpuszilják a Nagyhatalmú Főrendező kukacát, lehet, ma ők lennének Jászai  Mari vagy Blaha Lujza.
De az is lehet, hogy a puszi elmaradása csak a meghökkenés műve volt - nem volt idő alaposan átgondolni a dolgot, ez okozhatta a balesetet.
Tulajdonképpen egy férfi és egy nő között annyi minden dolog megeshet, és aki meg tudja nekem mondani, hogy húsz évvel ezelőtt egy nő milyen előzmények után és milyen reményekkel szállt be egy neves és a szakmában hatalommal bíró ember autójába, az valószínűleg hazudik.

Lehet, előtte ivott kicsit, lehet, bolondozott kicsit, kacérkodott a kocsi tulajdonosával, de meghökkent az elé táruló látványtól, és tiltakozott.

Olyan ez kicsit, mint amikor egy nő felmegy egy férfi lakására - ha a nő női mivoltában teszi ezt, lehet, hogy nem fekszik le, de határozottan megsértődik, ha még csak kísérlet sem történik megpocsékolására.

Vajon mire számít egy nő ilyen helyzetben?

Olvasópróbára a BMW-ben?
Vagy lágy szerelmi vallomásra?
Ugyan - az ominózus történetben az "áldozat" elmúlt húsz éves, és nem a XIX. századról beszélünk, nem a Szűzanya Bánatos Leányainak zárdájáról, hanem színművész iparitanulókról, akik abban a közegben, melyben éltek meglehetősen szabadosan viselkedtek.
Erőszak nem történt, a neves rendező javasolt valamit, a névtelen színésznő-palánta nem fogadta el a javaslatot, erre a neves rendező megrántotta a vállát - ha nem, hát nem... - és részéről az ügy el lett felejtve.
Nem hiszem, hogy a kocsisorra kellett volna járnia az esettől meghasonulva...
Azt hiszem, a polgári életben is vannak ilyen helyzetek, főnökök és beosztottak, neves emberek és névtelen rajongóik könnyen keveredhetnek ilyen történetekbe.

Még csak ekkora nagy embernek sem kell lenni, mint amekkora a mocskosrohadtszemétláda rendező volt, sokkal kisebb emberek előtt is rázzák a seggüket a szépasszonyok, ha azoknak van kis hatalmuk.

A hatalom ugyanis erős afrodiziákum, vonzza a nőket, és azok képesek sok mindenre, beleértve csáberejük latba vetését is  ( persze nem mindenki...) azért, hogy bizonyítsák - legfőképpen a többi nő előtt -, hogy a legerősebb hím bojtos farka az ő kezükben van...
Még csak nem is anyagi előnyökért, hanem hiúságból, vélt presztízsből, abból, hogy így azt érzékelhet a külvilág, hogy ők is részesei a hatalomnak.
Mint amikor az alezredes felesége elkezdi utasítgatni a beosztottakat, mígcsak egy tökös főhadnagy el nem küldi a csillagokat fényesíteni a férje paroliján...
A dolog egyébként érdektelen, de jellemző a magyar viszonyokra.
Torgyán doktor mondta egyszer, hogy szépasszonyt f@sszal, ügyvédet perrel fenyegetni nem lehet - most valószínűleg egy kivételről van szó.
Tovább csökkenti az ügy szépségét, hogy a "sértett" férje színházi rendezőként azon a pályán a harmadik alabárdos, melyen a "gyanúsított" Lear királyt adja, ha érti a kedves olvasó, mire gondolok.

Viszont már megint van min sopánkodni, hiszen a "sértett" elmondta, hogy "A Margit hídnál – sosem feledem a képet – oldara nézek, látom a parlamentet, és előttem a nagyrendező térdel a kocsiülésen, letolt sliccel, pici löttyedt hímtagja limbál a szemem előtt, “Puszild meg!“ – hallom az instrukciòt."
De ő hősiesen nem puszilta meg, ami nem is csoda, a szerkezet mérete és állapota maga lehetett a sértett női mivoltának tömény kritikája.
A "sértett" nem volt beosztottja, a szerep, amit kínált neki éppen az volt, amit az instrukció tartalmazott, se több, se kevesebb, ő pedig valószínűleg a sajnálatos kivétel volt a rendező szexuális pályafutása során.


Persze van olyan, ha valaki tíz éven át nem kap jelentős szerepet, hát csinál magának.
Nem vagyok nagy híve annak, hogy végigdolgozott, eredményes éveket tönkretegyenek olyanok, akiknek egy ilyen eset életük hőstette, a tetejébe még bocsánatot is kért, hogy elkövette ezt a minősíthetetlen tettet: visszautasította Élete Lehetőségét.
A Nagy Rendező is elkövetett egy hibát: mikor mostanában találkoztak, nem ismerte meg a Színésznőt, és ezzel megejtette rajta a második, minősített becsületsértést is.

Jaj, nők, csodálatosak vagytok, ha szerettek, de még csodálatosabbak, ha sértettek vagytok...

:O)))

A BLOGGER DILEMMÁJA

Napok óta azon töröm a fejem, hogy valamiféle más műfajt kellene művelnem, mert amit ennek az országnak a politikai életéről meg lehetett írnom, azt már megírtam, és már kezdem unni saját magam. Már az is idegesít, mikor valaki panaszkodik, hiszen ebben az országban csak a nélkülözők szavazataival is választást lehetne nyerni - kétharmaddal -, és olyan társadalmat lehetne építeni, melyben minden ember békésen tud élni, nem hal éhen, nem fagy meg, gyermekét etetni, ruházni, iskoláztatni, magát szükség esetén gyógyíttatni tudja, hozzáfér a kultúrához és néha még mosolyra is képes húzni a száját.

Tulajdonképpen a nemzet, ha tükörbe néz, önsorsrontás okán akár szembe is köphetné magát...

Errefelé már új politikai esemény nincs, tulajdonképpen ugyanaz a politikai garnitúra nem tesz semmit az országért és népéért, igaz, ma már gyermekeik is belépnek a politikai térbe. Ezek a gyermekek küllemileg olyanok, minthaCsontváry festette volna őket két kezelés között, beltartalmilag viszont tapasztalatlan, bár agresszív kis akarnokok.
Hálistennek, azért nem megy minden a Főmérnök tervei szerint, így valószínűleg csak egy feledhető momentum lesznek a XXI. század magyar történelmében.

A politikusok is ugyanolyanok, mint amilyenek voltak, egy fikarcnyit sem tanulnak a történelemből, még kevesebbet saját bajukból, múltjukból. Tizenöt éve nem ismerik fel a külvilág változásait. Már régen felszántották a szekérutat, ahol ők iskolába jártak hajdan, de ők még mindig ott csapatnak ezerrel, és néha még csodálkoznak is, hogy a szembejövő fák törzse egyre vastagabb...
Van közöttük egyszerű karrierista, van, amelyik küldetést teljesít, de nekem legjobban az tetszik, aki addig adott tanácsot másoknak, míg temetőjükön keresztül be nem tudott masírozni a kiürült politikai térbe.
Igaz, mára már saját magát is kinyírta, így szolgáltatva igazságot áldozatainak...

A szocialisták legfőbb ellenfele Gyurcsány, aki anno meg merte tenni azt, amit nem sokkal előtte ők tettek meg az MSZMP-vel, csak a klasszikus Horn-Thürmer felállást nem tudták reprodukálni, mert nekik nem volt egyetlen Horn-kvalitású politikusuk sem, és hát azért Gyurcsány sem egy Thürmer...
A liberálisok nagy pofája a múlté, mára csak a maradék egyetlen bánatos tégla kóvályog a politikai térben, de már beállították az íróasztalát Szili Kati íróasztalával szemben, már csak a választásokat kell megvárni, és jöhet a megvilágosodás.
A magyar politikai osztály nem ér egy kalap szarkalábat sem, értem ezen a magukat civilként eladni próbáló szerencsétlenkedőket is.
Elvtelenek, haszonlesők, amelyiknek véletlen vannak elvei, az ügyetlen, a többiek meg két forintért Dorozsmáig abuzálnák a kecskét - kompromisszumokra és együttműködésre képtelen, kontraszelektált és beszari banda. Nem is csoda, hogy a Nemzet Malaca el tudja nyomni őket, csak azzal, hogy vaddisznó.
Mindegyikük előtt Zrínyi szelleme lebeg, kockázatot egyik se mer vállalni, elfelejtik, hogy egy vaddisznó ellen nem lehet szépségdíjas csörtét nyerni, abba bele kell vágni a dárdát, mindegy hogyan, de tövig.

A választók eszetlenebbik részének tetszenek a populista szólamok, a hazaffyas böfögések, a gyűlölködő nagypofájúskodás.
A kérdés az, hogy akkor is tetszeni fognak-e, amikor majd a tajgán süvít a szél, a tavakon jégbe fagy a libák püspökfalatja.
Akkor majd segítségért kiabálnak: Vologya! Vologya! - Vologya is kiabál majd: Vityka! Vityka! - aztán már csak a farkasok hangja száll a szélben: csam-csam, nyam, nyam...

Dicső elmúlás lesz...

:O)))

GULYÁS A LEVESBEN

Tulajdonképpen sajnálom szegény Gulyás Mártont.
Szegény tévedésbe esett, azt hitte, hogy a társadalmi összefogás hiányát a pártok egymásra való féltékenysége, a másik politikai haszonszerzésétől való félelme okozza.
Hát róla aztán nemigen lehet azt mondani, hogy valamelyik párt kritikátlan szekértolója lenne, így ha ő kezdeményez, akkor annak eredménye lesz.
Hitében erősíthette, hogy sikerült tető alá hoznia egy megegyezést a választási rendszer megváltoztatása érdekében, amiről ő azt hitte, hogy személyes varázsa vitte előre az ügyet, jóllehet ha ezt Sztálin szelleme kezdeményezi, a pártok akkor is mögé állnak, ugyanis a cél elérése elemi érdekük.
A jelenlegi választási rendszerben ugyanis, ha Orbán családja a Fideszre szavaz, ezzel meg is van a kétharmad - és itt nem a politikai családjára gondoltam, szóval Harrach és Semjén nyugdotan tartózkodhat, Szél Bernadett harisnyában ugrálva a képviselői széken még ellene is szavazhat, ha olyan kedve van, semmi nem változik.
Ebből is kiderül, hogy a politika nem magasztos elvekről, hanem érdekekről szól, mondjon bárki bármit.


Itt a közös ünneplés esetén pedig érdekütközések vannak.
A sufnipártoknak az az érdeke, hogy önálló politikai entitásként jelenjenek meg.
Egy részüknek még olyan szerencséjük sincs, hogy bármilyen politikai hívószóhoz kapcsolni tudják létüket, mint például a Liberálisok hat tagja teheti, hiszen  többnyire a levegőből pottyantak a magyar politikába.
Ezek általában egy-egy, Gulyáshoz hasonlóan túlmozgásos politikai sajtkukac ambícióinak háttérintézményeként, vagy valamelyik mikroszkóppal alig látható párt atomi részecskékre esésének eredményeként jöttek létre.
A gyanútlan választó azt hihetné, hogy az a párt, mely nevének az "Együtt" fogalmát választja, arra fog törekedni, hogy bármelyik demokratával együtt dolgozzon az ország felemelésén, de persze dehogy.
Aki azt írta a cégérre, hogy lehet más a politika, az kézzel-lábbal arra törekszik, hogy bebetonozza a jelenlegi politikai rendszert.
Persze ez ennél a pártnál genetikailag determinált, hiszen maga a Nemzet Ondója késztette vad éneklésre Schiffer ügyvédet az aktus közben, és hát nem szép dolg lenne, ha atyja és nemzője ellen fordulna.
Itt csak az a csoda, hogy a választó nem akarja észrevenni, hogy hülyére vették, de még a penetráns szagot sem érzékelik, mely a párt működését kiséri.
Olyan párt pedig, hogy Liberálisok, meg Párbeszéd nincs, legfeljebb baráti társaságok vannak, klubok, melyek támogatják barátaik törekvéseit.
Már szinte sajnálom, hogy a klub, melyben van szerencsém tagnak lenni - a Sokat Megéltek Társasága -, nem alakult párttá, ezeknél különbek lennénk, hiszen mi már megéltünk ezt - azt, pofázni pedig mi is tudnánk, Moldova leírta a receptet, nem szólva hogy mi szervezettek vagyunk, osztályfőnökünk is van, aki szükség esetén intőket is képes osztani, de nem teszi, mert mi jól viselkedünk.


Itt valóságos párt alig néhány van, közülük a szocialisták október 23.-án általában feszengenek, ami tömény marhaság, hiszen aki a sajnálatos októberi eseményekben hős volt, az egytől-egyig kommunista, a Tuskólábút meg ünnepelje aki akarja.
Ami pedig itt az utóbbi hatvan évben jó történt az országgal, az mind-mind az MSZP elődpártjához köthető, akár büszkék is lehetnének rá.
Most meg aztán végképp bajban vannak, hiszen Botka elkúrta - nem kicsit, nagyon.
A DK is most látja aktuálisnak nekimenni a Jobbiknak, amelyik éppen azt bizonygatja, hogy tulajdonképpen egy demokratikus tömegpárt lernne, ha hagynák, miközben mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a Jobbik közreműködése nélkül ezen a választáson Orbánt nehezebb lerobbantani talapzatáról, mint ingadozó középparaszt sarkáról a lószart.
Jó lenne, ha Dobrev Klára szakítana időt egy alapvető matematikai kurzusra családon belül, csodálkozom is, hogy eddig nem tette.
Itt mindenki mindenkinek ellensége, Gyurcsány pedig mindenkinek, - e tekintetben létrejött az összefogás, de azért őt sem kell félteni, ő is talál időnként üldözendő eszméket és embereket, 56 kapcsán például Kádárt, míg a vértehetségtelen Nagy Imrét sztárolja.
Három bolha összefog és megállapítják magukról, hogy ők hivatottak elhúzni a szekeret, ők lesznek az Új Pólus, de már most sincsenek egy véleményen, a fideszes potentátok csemetéi játszópártot alapítanak, ők sem állnak szóba senkivel, ami egyébként nagyon helyes .
Hálistennek még felettébb ellenszenvesek is...


Szóval túl kellene lépni már ezen a nagy szerelmen, nem kell mindenkivel összefogni, elég azokkal akik valóban el akarják hajtani Orbánt.
Október 23. pedig annyi van, ahányan vagyunk, van akinek az igazság kell, van, akinek a mese, van, akinek az illúzió nagy Nemzeti Összefogásról, melynek során az utcán randalírozott az alvilág,  meg kifosztották az üzleteket a Szent Szabadság nevében...
Ideje lenne észbekapni, mert csúnya vége lesz ennek, folytatódik az ország kifosztása, kivezetése az Unióból, folytatódik Orbanisztán kiépítése,  a szolgák országának megteremtése.


Ez kellene nekünk?


:O)))

VÁLASZTÁSI NYUGGERSIMOGATÓ

Jön a gigantikus nyugdíjemelés, jön a nyugdíjprémium, eljött végre  a nyuggerkánaán.
Szeretett kormányunk savanyúképű pénzügyminisztere egy második kerületi idősek otthonában tartott rendezvényen elénekelte a fideszes kottából a vezérszólamot, mely arról szólt, hogy míg a rút szocik elvettek a nyugdíjasoktól egy havi nyugdíjat, addig lám, ők most nyugdíjprémiumot is adnak.
Hogy amit a szocik elvettek, azt előtte ők adták - ez persze nem zavarja a papagájkommandót.
Igaz, csak a háromnegyed részét tudták odaadni a tervezettnek, mert jött a pénzügyi világválság, így hát egy havi nyugdíjat nem is tudtak sajnos visszavenni...
Meg az sem, hogy míg az egy havi átlagnyugdíj százezren felül volt, most a nyugdíjprémium el fogja érni akár a havi ezer forintot is, már, ha a nyugdíj eléri a havi százhuszonötezer forintot.
A szocik hajdan a tizenharmadik havi nyugdíjjal évi százezren felül adtak az átlagnyugdíjasnak, a fidesz most éves szinten tizenkétezer forintot ad, annak dacára, hogy választási igérete szerint vissza kellett volna adnia a tizenharmadik havi nyugdíjat, sőt, be kellett volna vezetnie  a tizennegyedik havi nyugdíjat is.
Ez éves szinten negyedmillió forint lett volna - ezzel szemben ünnepeljük ma a tizenkétezres választási alamizsnát.
Bolond nép bolond nyuggerei.
Ha az Orbán-banda ígéreteit betartja, ma minden veterán libacombbal a kezében éltetné Büszkeségünket, de érdekes módon, kevés az elégedett nyugger, azok is mindig új és újabb, ismeretlen  orvosukkal, gyógyszerészükkel konzultálnak Alzheimer-kór ügyében.
Viszont a nyugdíjasok hasbaakasztása zavartalanul folyik, sok nyugdíjas vevő is rá, ennek oka pedig az alattvalói mentalitás, mely Purgly Magdolna cselédjének karácsonyi ajándékától a mai, törvényben rögzített kormányzati kötelezettségig ível.
Talán majd ha egyszer megérti magyarember, hogy a kormány azt a pénzt adja neki, amit tőle vett el, akkor talán lehet ebben változás, sacc/kb úgy kétszáz év múlva. 


Ami a nyugdíjak inflációhoz igazítását illeti, az további tizenkétezer forintot hoz a nyugdíjas konyhájára.
Ezt a pénzt januárban kellett volna megkapni az istenadtának, de nem kapta meg, mert még a meglevő szomorú állapotánál is khm... - szóval még annál is hülyébbnek nézték a nyugdíjast, és egy százaléknyi emelést sem akartak adni, hiszen a választások még oly távol voltak, a hála pedig nem időtálló termék.
Most kell azt az emelést  odaadni, meg majd jövő év elején, hogy az aranyhal memóriájával rendelkező választó el ne felejtse, ki dobott a kalapjába egy kis pénzt.
Sem a nyugdíjprémium, sem a nyugdíjak inflációhoz igazítása nem könyöradomány, hanem a mindenkori kormány számára törvényi kötelezettség,  utóbbi esetben még késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége is felmerülhetne, ha a kormány jellege nem egyezne a kormányfő kissé sikos állagának jellegével.
A trükk egyébként az, hogy a kétféle kifizetést összemossák és folyamatosan az átlag-nyugdíjjal példálóznak, jóllehet a nyugdíjasok több, mint felének nyugdíja százezer forint alatt van, és annak számára, aki nyolcvanezer forint nyugdíjat kap, a büszkén emlegetett tizenkétezer forint már csak kilencezer hatszáz forint emelést jelent.
A nyugdíjprémium idén szintúgy hasonlóan alakul, így a büszkén kommunikált huszonnégyezer forint helyett tizenkilencezer forint körül kap az alacsony nyugdíjjal rendelkező áldozat.
Hangsúlyozom, nem adományként, hanem törvényi kötelezettségként, melyet a nyugdíjprémium tekintetében még a szocialista kormány hozott...


A nyugdíjprémium nem épül be a nyugdíjba, így azzal legfeljebb akkor kell számolni, ha a Fidesz marad kormányon és jönnek az önkormányzati választások.
A nyugdíjemelést egyébként megeszi az infláció, és miután a kormány számoltatja az inflációs rátát, így nem fenyeget az a veszély, hogy egy hangyafaxnyival is jobban él majd a nyugger, a nyugdíján jobb esetben éppen annyi csirkefarhátat kap, mint eddig, hacsak nem megy férhez valamelyik Orbán-lány, mert akkor kell a pénz a stafírungra...
Persze a pénznek mindenki örül, jól jön az majd karácsony előtt, de a Főméltóságú Úr jóindulatáról felesleges e tekintetben elmélkedni, viszont azon érdemes elgondolkodni, hogy milyen dolgokat képes megetetni a választóval a propaganda.
Majd még lesz karácsonyi ajándék is, meglepi... - kap a nyugger Erzsébet-utalványt, luxuskiadások céljára...
Már persze, ha túléljük a zavargásokat, merthogy az s lesz még ősszel, Nagyurunk már dolgozgat rajta - be akarja tiltatni a Jobbikot.
Miután pedig a Jobbik radikális párt, azt teszi majd, amire Orbán oly nagyon vágyik, aztán jöhet az Erdogan-módszer.
Persze csak akkor, ha a nép meg nem vadul, mert ezek egyre pofátlanabbak, egy normális országban Matolcsy fiának hárommilliárdos vissza nem térítendó támogatása után a mértékveszetett bankelnök már bántosan nézegethetné cellája bal alsó és jobb felső sarkát, egyszerre, körötte a porig rombolt országgal.


Más.
Ezidáig azt hittem, hogy Botka az utolsó csapás az imperializmusra, de mióta Molnár Gyula egyedül politizál, azóta hajlok arra, hogy talán mégis ki kellett volna tartani Botka mellett...
A népi bölcsesség azt mondja: jobb sose jön, és ezt a mostani váltás éppúgy igazolja, mint amikor Botka beledurrantott a nulláslisztbe...
Működik nálunk Anarchista Párt?
Merthogy jó lenne már egy fegyelmezetten dolgozó pártot támogatni...
Esetleg a Kétfarkú Kutya Párt, de már attól is félek, hátha bevezetik a farok-prémiumot...

:O)))

NEM CSINÁLUNK SEMMIT, DE AZT LEGALÁBB JÓ HANGOSAN

Az MSZP a választásokig nem kezdeményez a parlamentben vitanapot, nem vesz részt ötpárti egyeztetéseken, nem fordul a köztársasági elnökhöz és az Alkotmánybírósághoz.
Maga a párt jelentette ezt be, a választások előtt fél évvel, tovább lelkesítve amúgy is lelkes választóit.
A DK pedig lelkesedett az ötletért, mondván, éppen ideje volt, hogy az MSZP belássa, hogy az Orbán-kormány kiüresítette az Országgyűlés intézményét, ami mára kizárólag az orbáni hatalomgyakorlást elfedő díszletként szolgál.
A DK egy évvel ezelőtt, ugyanezen okból vonult ki a parlamentből. Naivitás lenne Orbán döntései ellen Orbán csatlósánál keresni orvoslást, ezért hosszú ideje nem fordulunk sem az AB-hez, sem a köztársasági elnökhöz.
Bár az MSZP döntése a parlamentből való kivonulással lenne teljes, mindenképp üdvözlendőnek tartjuk a párt lépését. Tartozunk az embereknek annyival, hogy nem játszunk a Fidesszel demokráciásdit a köztársaság romjain.


Bravo.
Hogy a demokratikus oldal PR szakemberenél (?) egy lottyadt körtétől berúgott bánatos liba is jobban teljesít szakmailag, azt eddig is tudtuk, csak azt nem akarom elhinni, hogy minden választás előtt rájuk tör a sötétség, és csak a pénzt ismerik fel benne, miközben vadul vakarják a fejüket...
Elemi igazság a propagandamunka terén, hogy nem használunk negatív szavakat, fogalmakat, nem operálunk saját magunk vonatkozásában tagadó szófordulatokkal.
Nem arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mit nem fogunk tenni, hanem arra, hogy mit fogunk tenni, megvalósítani, ha a választó ránk adja a szavazatát.
A választó nem hülye, pontosan tudja, hogy ez a vállalás a "nesze semmi, fogd meg jól!" kategóriájába tartozik, semmit nem hoz a konyhára, csak a Fidesz dőlhet már megint elégedetten hátra a fotelben, ami indokolt is Orbán akut kávémérgezése miatt.

Szóval, ezt a fontos dolgot már tudja a választó, - nevezetesen, hogy az MSZP nem csinál semmit.

Ezt ugyan ezidáig is sejtette, de mára a hiányból erény lett, amit fennen lehet lobogtatni - Mariska néni, Józsi bácsi! innetől kezdve elvhű módon nem teszünk semmit, amit megtehetnénk, még azt sem!

A DK meg a világ legkorlátoltabb módján még üdvözli is a hebehurgya és haszontalan döntést, mert ezzel igazolva látja a saját szerencsétlenkedését a Parlament munkájában való részvétel szüneteltetéséről.
Emlékszem, Bartus Laci bojkott-terve ellen mekkora hisztit csaptak a pártok képviselői, de most hirtelen minden más lett - fél évvel a választások előtt.
Ez nem lehet véletlen, ennyire hülye spontán módon senki sem lesz ilyen rövid idő alatt...
Jómagam most sem látom üdvözítőnek, hogy eldobjuk a nyilvánosság előtti megszólalás lehetőségét, de persze nem is vagyok olyan tehetséges szakember, mint akik a demokratikus oldal PR munkáját szervezik.
Nem tudok mást látni ebben, mint rapid megvilágosodást, melyet nagy valószínűség szerint Orbán gyertyája váltott ki, melynek fényénél kiderült, hogy akár még zavart is okozhatna a Fidesz propagandagépezetében, ha most minden ellenzéki párt csőstül borítaná a közélet asztalára Orbánék bűneit, felhasználva minden lehetséges fórumot, módszert és médiumot, és legfőképpen a jövőre vonatkozó elképzeléseit, terveit, céljait.
Balatonalmádiban láttam a lefestett Mi dolgozunk - ti loptok Jobbikos plakáthelyeket, melyekre festékszóróval felírták, hogy a plakátot le lehet takarni - az igazságot nem...

Aki ezt odafestette, több érzékkel rendelkezik a tömegpropagandához, mint azok, akik világ csúfjára pénzt vesznek fel el nem végzett, vagy gyalázatos színvonalú munkájukért.

Közben a Jobbikot megszűntetéssel fenyegetik, ami azt mutatja, hogy a hatalom retteg, és a helyükben én is rettegnék, hiszen annyi van a rovásukon, hogy ha Mátyás király csukatta volna be őket bűneikért, és meggondolatlanul harmadolnák a büntetést, még mindig a Budai Vár kazamatáiban lennének a falhoz láncolva.
A sufnipártok hozzák szokott formájukat, üszkén hirdetik vágyaikat, mint prognózist.
Az MSZP megszűnését vizionálják, a DK erős meggyengülésével egybekötve.
Van egy rossz hírem számukra: egyiktől sem kell tartaniuk, aki szélkakas volt, az már mind-mind az ő soraikat erősíti, aki maradt, az kitart a viharban is.
Remélem, jön még olyan vezető a viharvert párt élére, aki képes lesz fiatalokat, új arcokat vonzani, hiszen a fiatal ab ovo baloldali, az igazság és a méltányosság bajnoka - hacsak valamilyen radikalizmus nem tudja hitelesebbé tenni magát előtte - de erről meg nem ő tehet...
De addig még sokat kellene dolgozni - vagy lehet visszamenni autófényezőnek...
 

:O)))

JE SUIS MATOLCSY

Igaz, sokan vagyunk, de közülünk csak egy bankelnök van, igaz, az legalább mindjárt a Nemzeti Bank elnöke.
De mi, a többi hét és fél milliárd Matolcsy nem türelmetlenkedünk, megértjük, hogy először a közvetlen leszármazottak jönnek sorra, és csak utánuk következhetünk mi, de az a néhány milliárdnyi visszatérítés nélküli támogatás mindig jól jön, kivárjuk azt a párezer évet, mire sorrakerülünk...
Ne is tiltakozz, attól, hogy mi Matolcsyak vagyunk, még ugyanannyi jogunk van kivenni részünket a nemzetgazdaság felvirágoztatásából, mint azoknak, akik mondjuk Sorosok, habár abban nem vagyok biztos, hogy ez a Soros is nem egy illegális Matolcsy - a migránsok pedigréjét most ne is vizsgáljuk.


Természetesen, ha részesülni akarunk a javakból, akkor igazodni kell a Matolcsyság követelményeihez, melyekből külső és belső követelmények egyaránt vannak.
Előbbi tekintetben a kusza szem a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a vérvonal töretlen, míg a belső követelmények között a vérfagyasztó pofátlanság szerepel a pole pozícióban.
Ha ezeket a Matolcsykat nem sikerül egyszer ezért elmarasztalni - teljes vagyonelkobzással egybekötve -, akkor utcadíszként fogják végezni a Nagykörútat szegélyező fákon.
Ezért is aktuális a hajdani sláger: Ne vágj ki minden fát! - ez a  mai környezetvédelem kulcsmondata Magyarországon...
Persze az egészért Éva ősanyánk a hibás, ő énekelgetett ilyen hamisan a megfogantatás pillanatában, ezért lett mindenki Matolcsy.


Ezek olyan pofátlanok, hogy az már szinte szép.
A műfaj óriásai szerepelnek soraikban, a Nemzeti Szépségverseny üdvöskéjétől, Németh Szilárdtól a kormány arculatát híven visszaadó kormányszóvivőig, akit szülei Lombroso munkásságától ihletve énekeltek össze.
Persze a legmatolcsybb Orbán, ő magát Matolcsyt is feülmúlja Matolcsyságban, mint az ellopott javak mennyiségét, mint a pofátlanság mértékét tekintve.
A teljesítménye olyan, mint Chuck Norrisé, aki legyőzte Chuck Norrist.
Jól pédázza ezt legutóbbi Sobri-díjas kirohanása az LMP társelnöke ellen, akivel szemben felvetette a korrupció lehetőségét, mert a szerencsétlenje előzetes egyeztetés nélkül meg merte kérdezni, hogy miért csak egyetlen cég egyetlen lélegeztetőgépe felel meg egy közbeszerzési versernykiírásnak.
A trükk ősi, találkoztunk ilyennel már rendőrségi gépjármű-tenderrel kapcsolatban is, - hogy most lélegeztetőgépnek hívják a Ford Transitot, hát így jártunk, - gondolom, nem ingyen nyerte meg a versenyt már a pályázat kiírása előtt az egyetlen potenciális nyertes.
Az ilyen eljárás remekül elmegy falusi bálokban Márton-napkor, mikor a sorsoláson ott van kézben már húzás előtt a nyertes tombola-cédula, de közbeszerzéseknél az ilyen már mégiscsak kicsit zsenánt...
Igaz, a lélegeztetőgép nem liba, nem képvisel értéket a mai legalja tízezer számára, akinek meg érték, az nem tud tiltakozni, legfeljebb annyit mond: Hrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!



Más újság nemigen van, meghalt szegény Aradszky László, sok jó száma volt hajdan,  ő énekelt először az MSZP-ről...
Nyugodjék békében!


:O)))

ÚJRATERVEZÉS

Végre - meglehet későn, de mégis - megjött a Szocialista Párt józan esze.
"Az MSZP nem állít önálló miniszterelnök-jelöltet, de kész támogatni egy kívülről jött civilt egy szélesebb együttműködésben. Az is biztos, hogy egyetlen politikai párt miniszterelnök-jelöltje mögé sem állnak be – ezt mondta a párt elnöke a választmányi ülés után. Hiller István választmányi elnök szerint reális és elérhető cél, hogy a demokratikus oldalon mind a százhat egyéni választókörzetben csak egyetlen jelölt legyen."
Üdítő kivételként teszik ezt, hiszen ezidáig mindegyik párt azzal próbálkozott - és próbálkozik ma is -, hogy saját jelöltje mögé passzírozza be az egész ellenzéki tábort, ami egészen viccesen hangzik.
Azt ugyan nem tudni, hogy ha most egy hét alatt ennyire megokosodtak a szocialisták, akkor ezidáig miért nem, de ezzel már kár is foglalkozni, akinek az volt a feladata, hogy ellopjon egy évet az ellenzék felkészülési idejéből, az tette a dolgát, majdnem teljes sikerrel.
A kitűzött céldátum vélhetőleg december volt, ezt ugyan nem sikerült elérni, de ez se rossz eredmény.
Most már csak a varázsló címét kellene tudni, aki ilyen rövid idő alatt vissza tudta adni a szocik eszét, hiszen tegnap még fennen hirdették, hogy tovább a botkai úton, ma meg már új szelek fújdogálnak, még nem fényes szellők, de legalább már nem is büdöset hoz a szél.


Nem, nem az a Szél, hiszen az ostoba magyar értelmiségi üdvöskéje szintén arra törekedne, hogy midenki álljon be mögé, és akkor majd ő boldoggá teszi őket, ennek a vége pedig az lesz, hogy aki odaáll, az politikailag megboldogulttá fog válni.
Az LMP pedig - hacsak nem jön megint a segítség, ki fog esni a Parlamentből, mely fejlményt a magam részéről hatfogásos vacsorával ünnepelnék - nem szeretem a Fidesz fiókszervezeteit...
Vona is ezzel a megoldással próbálkozott, de szerintem ez is csak azt mutatja, hogy a magyar politkus vágyvezérelt és a nap huszonnégy órájából huszonnégyben rugaszkodik el a valóságtól.
Itt vagy sikerül mindenki számára elfogadható személyi megoldást találni, vagy minden egyéni megoldás megy a levesbe...
Most a DK reakciója is fontos, hiszen a megüresedett pozíció felettébb vonzó lehet a pártelnöknek, de attól tartok, rettenetes melléfogás lenne azzal próbálkozni, hogy ő legyen a jelölt, habár azt azért elnézegetném, amint beköltözik a Karmelita Kolostorba, kiáll a frissen épített teraszra és onnan lesi a Duna Orbán kiömlő könnyei miatt megemelkedett vízszintjét.
Mégis, ide ma nem pártpolitikus kell ma, hanem a polgári életből jött, de a demokrácia iránt ezer százalékosan elkötelezett, megvásárolhatatlan technokrata.
Nyugodtan el lehet felejteni a pártok - különösen a kormánypárt csatolmányainak eddigi erőlködéseit is, mikor különféle professzorokat akartak meglehetősen átlátszó módon felépítgetni és eladni a társadalomnak, mint függetleneket.
Ide most valóban független személyiség kell.
Ha az ellenzéki pártoknak lenne kis humorérzékük, javasolhatnák Soros Györgyöt is, őt valószínűleg előbb fogadná az amerikai elnök, mint a mi enyveskezű büszkeségünket....


Nem ötletelnék, ötleteljenek a pártok, de valahogy úgy kellene ezt is csinálni, hogy saját listájuk első helyezettjét automatikusan ki kellene hagyni javaslataik közül.
Ha sikerül közös jelöltet találni, akkor Botka távozása meglehet, hogy új lendületet adhat a demokratáknak, hiszen az emberek térden állva könyörögnek az összefogásért.
A hír egyébként a mai magyar médiában az agyonhallgatás sorsára fog jutni, hiszen azt támasztja alá, hogy van még esély, - a szocik nem adták fel a harcot, sőt, talán egy jó jelölt mellett megjöhet a harci kedvük is, és saját szervezetük romjain felépíthetnek egy új, a mainál értékesebb és vonzóbb, demokratikusabb szocialista pártot.
Van olyan, hogy a libák sikeres költözését egy rájuk leadott, elhibázott puskalövés indítja el...


A magam részéről sok sikert kívánok hozzá...


:O)))