NA HELLO, RÖFI!

Vezérünk ismét szózatot intézett népéhez.
Mint Nemzeti Harcimarci kifejtette, hogy bárkivel vállalja a csatát azért, hogy megvédje Magyarországot.
Nomármost ennek legcélravezetőbb módja az lenne, ha felvenné a harcot elméje szörnyeivel, szedné rendesen a bogyóit és autogén tréning keretében naponta százszor elmondaná: Nem én vagyok Magyarország, én csak egy esendő, beteg ember vagyok, aki oly kevés eredménnyel harcol saját  rögeszméivel!
Nem hiszem, hogy egyetértene velem, ő ugyanis a harcban ellenfelének a migrációt és az elmúlt évek eredményeinek elvesztését jelölte meg.
Hogy egy politikus hazudik, azt abból lehet tudni, hogy mozog a szája, de a Mi Büszkeségünk már úgy is tud hazudni, ha ki sem nyitja a száját, vagy nyelvecskéje éppen útjában van a szebb jövő felvázolásának.
Erre akkor van szüksége, ha éppen lop, mert olyankor koncentrál.
Mostanában keveset beszél....
Fő ellenségeink - szeinte - Brüsszel és az IMF.
Mindkettő arról nevezetes, hogy tagjai vagyunk, mondhatnánk mi vagyunk Brüsszel és mi vagyunk az IMF.
Így legfőbb ellenségünk saját magunk vagyunk, melyet szépen példáz az is, hogy mentális kihívásokkal vitézül hadakozó miniszterelnökünket a nyakunkba ültettük.
Dehogy is skizofrénia, csak két macska ő, és játszik egymással...


De sebaj, hiszen a jövő biztató, mint említette, " Magyarország azon kevés ország közé tartozik ma Európában, ahol az emberek azt érzik, hogy a gyerekeik jobban fognak élni, mint ma ők élnek"
Az erre utaló jeleket valószínűleg saját családjában észlelte, a Nemzet Veje megvilágította számára a helyzetet, még ha egyes részletek árnyékban is maradtak átmenetileg.
Százlábú Rasi egyre stabilabban áll a Balaton vizében az ő saját lábain, és Őszerénységének, I. (Igazmondó) Viktor Mihálynak sem kell szégyenkeznie, van mit a tejbe aprítani, - tej a Bonafarmról, hálából... - már csak az a baj, hogy dugdosni kell a vagyont.
Elég nehéz, a feladat csak ahhoz mérhető, ha a bababoltban  kell takarót venni egy szumo birkózónak, merthogy Vezérünk nem elég, hogy szerény, de még telhetetlen is.
Mindenesetre magyarembert már nem érdekli mit hablatyol Orbán, az se nagyon, mit erőlködik ki magából bánatos ellenzéke, nem érdekli a választás, még kevésbé a jelöltek, akik még öt peccel záróra előtt sem képesek eldönteni, mit rendeljenek a kocsmában.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy elmegy szavazni a Kétfarkúra, hogy bosszút álljon a sorson, és int Vezérünknek: Na hello, Röfi!...
Elnézegettem ma a "miniszterelnökjelölti vitát" a diákokkal, ott kavart Szél Bernadett is, akire igazán nem lehet azt mondani, hogy nem dolgozott meg a pénzéért, hiszen még az utolsó percekben is ő osztja az észt, ő szab feltételeket, jóllehet pártjához képest a Kétfarkú Kutya Párt sótlan és szomorú temetői menet.
Pedig tolják őket a közvéleménykutatók rendesen, csak az a baj, hogy élő LMP szavazót én még nem láttam, bizonyára szégyelli szomorú állapotát, ha létezik is.


A DK meg rendszeresen kimarad az esélylatolgatások során a sorból, ennek sincs visszhangja, még az érintett párt se berzenkedik..
Azért azt gondolom, ha a galamb le akar szarni, legalább be illene húzódni az eresz alá, de még jobb galamblevest főzni belőle....
Nekem a héten a legütősebb hír az volt, hogy hazatért a jeladóval felszerelt gólya, a vártnál későbben - Izraelben töltötte a telet.
Szerintem meg kellene vizsgálni, nem keveredett-e rossz társaságba, nem lett-e belőle Moszad-gólya, ugyanis ettől félt bennünket Vezérlő Csillagunk, - mint mondá:
"Nem szeretném, ha visszaadnánk a kormányrudat ismét a nemzetközi pénztőke kezébe, hogy aztán megint eladósítsanak bennünket a Nemzetközi Valutaalap vagy Brüsszel irányába. Örüljünk, hogy végre kiverekedtük, kivakartuk magunkat abból a reménytelennek látszó helyzetből, és végre a magunk urai vagyunk, nincs rajtunk nyakörv!"
Nincs hát - kötélhurok van.
Azzal megyünk Moszkva irányába.
Ami az eladósítást illeti, talán ejthetett volna néhány szót Paks II.-ről, a projekthez kapcsolódó hitelről is, meg aztán arról is, hogy mennyivel csökkent az adósságállomány uralma nyolc éve alatt - de szerintem ezekről nem véletlenül hallgatott.
Beszélni leginkább a NER libáinak négy combjáról beszélt, amit ugyan még senki sem látott, de a Fidesz szavazói már ettek is belőle!
Kettőt.
A maradék a mienk.


:O)))

AZ ASSZONY INGATAG

Ha már Lévai, miért nem Anikó, ha már Katalin, miért nem Szili?
Ezt a dilemmát akarta feloldani vélhetőleg, de a sors igazságos és nem engedte...

La donna é mobile - énekli a Rigoletto halhatatlan áriáját a feledhetetlen Pavarotti, könnyedén fogalmazva meg a nagy igazságot a női állhatatosságról - tisztelet persze a kevés számú kivételnek.
Vannak persze olyan nők is, akik nem felelnek meg az előítéletnek, ők azok, akiknek úgy alakult az életük, hogy nem kísértette meg őket senki, hiszen ha mégis...
Kevés dolog van az életben, melyet Lévai Katalin, a szocialisták volt sztárpolitikusa nem ért el, megbecsült nőpolitikusként volt miniszter, az Európai Parlament képviselője, népszerű író, számtalan tiszteletreméltó kezdeményezés elindítója, támogatója - és - úgy tűnik -  mégsem volt semmi sem elég.
Nemsokára hatvannégy éves lesz, alkotóvágyát ezer formában kiélheti, felhalmozott tapasztalatait ezer szituációban kamatoztathatja, ő mégis azt az egyetlen utat választotta, melyre lépve kárt okozott volt pártjának, annak a közösségnek, melynek élete sikereit és lehetőségeit köszönhette.


Nem tudom, miért döntött úgy, hogy beáll a potrohos prímás mellé kontrásnak, hiszen ha már prímás nem lehetett saját pártján belül, akkor miért gondolta, hogy más bandában komolyabb feladatot kap, minthogy ő rághatja a gyantát.
Már Szili Katalin is meglepett, mikor kilépve a Baloldal Nagyasszonya szerepből pártot gründolt, de hát őt nem a nagy eszéért szerettük, akármelyik baromfiudvar tudna ellene esélyesebb jelöltet indítani.
De Lévai Katalin okos nőnek tűnt, széles látókörűnek, műveltnek, de lám, megzakkant szegény, jóllehet ott volt előtte a példa.
Orbánnak volt havi egymillió forintja a Bukott Nagyasszony megjutalmazására, de mi lesz, ha szerencsétlen utódja még a  Parlamentbe se fér be?
Nem nyert semmit, de rengeteget bukik - nem csak anyagilag -, és ezt a bukást nem a politikusi szerencse forgandóságának tudja be senki.


Lévai Katalint ugyanis árulónak tartja a baloldali demokratikus közösség, olyan árulónak, aki maga kereste az utat az ellenfélhez, aki felkínálta önmagát egy hatalommániás politikus velejéig rohadt rendszerének, aki a bajban árulta el társait.
Ne feledjük, amikor meggründolta szánalmas pártját, akkortájt azt latolgatta a média, hogy bekerül-e az MSZP a Parlamentbe, vagy végképp vége van a magyar baloldalnak, a legszebb orbáni tervek szerint.
A Fidesz ajánlásai megalapozzák az eldurvulás gyanúját, márpedig a Fidesz módszereit az LMP hajdani hirtelen ajánlás-özöne remekül illusztrálja.
Ha azt hitte, hogy nem tűnik fel senkinek a pitiáner trükközés, akkor egy liba hozzá képest - aki csak docens - egyetemi tanár, ami mellesleg nem is csoda - a liba okos jószág, ha látja, hgy jön a gazdasszony a késsel, hát sebesen szedi a lúdtalpait...


nem győzök álmélkodni a sajátjainkon - honnan a francból szednek össze ennyi erkölcsi hulladékot, hogy kerülhet be egy pártba vezetőként Kósáné Kovács Magda után egy Szili Katalin, egy Lendvai Ildikó után egy Lévai Katalin, hogy most a férfiak között fellelhető gyenge emberi minőséget (copyright by Gyurcsány) ne is taglaljam...
Lévai Katalinnak visszanyalt a fagyi, jelöltjeit rajtacsípték a turpisságon, vesztett.
Nem csak jelölteket, listát, de elveszítette a tisztességes baloldali szavazó rokonszenvét és tiszteletét is.
Boldogtalan lesz az öregsége...

:O)))

BIZTOS, AMI BIZTOS

Az már bizos, hogy a vesztüket érzik, és megpróbálnak még mindenféle biztonsági intézkedéseket tenni, meg ellehetetleníteni az esetleges utódokat.
Merthogy a módszerek a régiek, anno a vesztett választás két fordulója között tisztára söpörték az államkasszát, elköltöttek minden pénzt öt évre előre, olyan kötelezettségeket vállaltak, melyek tönkretették az államháztartást.
Utódaik pedig ahelyett, hogy egy laza csuklómozdulattal eltörölték volna ezeket, belesétáltak a PC csapdájába és elkezdtek úgy viselkedni, ahogy a Fidesz velük szemben soha nem viselkedett volna.
Olyan eredményt értek el, mint az oroszlánidomár, aki az éhes dögöt simogatással próbálja rávenni, ugorjon át a tüzes karikán - oroszláneledel lett belőlük.
A despota mindig fél, és mindig arra készül, hogy le kell számolnia a hatalmára törőkkel, ezért hát fegyverkezik, testőrséget szervez, vagyont iparkodik felhalmozni a nehezebb időkre.


Azt gondolja, hogy rettenetesen ravasz, népe pedig rettenetesen ostoba, pedig az ő ravaszkodása a lovat a seggébe dugott nádszállal felfújó kupec szintjén áll, a nép meg csak addig ostoba, míg le nem hull szeméről a hályog.
Ha ez megtörténik, akkor viszont rettenetesen dühös lesz, ez pedig fellendíti a hazai Kender és Kócművek tevékenységét, valamint élénk érdeklődés ébred a vitorlásiskolák csomókötési oktatása iránt.
A séma ugyanaz, ma sem tesz mást Orbán, mint legutóbbi elvesztett választása után, amikor ezerötszáz lakosú településre háromezer főt befogadó kézilabdacsarnokra osztott pénzt, meg amikor finanszírozhatatlan lakásépítési támogatást vezetett be, csak most szintet lépett.
Nagyhirtelen el akarja előre költeni a honvédelmi kiadások két évre szóló összegét, hatszázötven milliárd forintot. Titkosítva, cél és forrás megjelölése nélkül, természetesen.
Az annyi mind hatszázötvenezerszer egymillió forint, ami kis menekülési vésztartaléknak nem is rossz, ennyiből már én is el tudnék menekülni valami trópusi szigetre, különösen, ha ott trópusi libacomb és csurig töltött bankszámla vár...


Folyik a harácsolás feszített ütemben, szállodák Rasinak, itt egy hotel, ott egy egészségügyi intézmény, miközben az ország szegényebbik fele afrikai állapotok között nyomorog.
Folyik az embervásár is, most éppen a nyuggerek számára igér ingyensört és örök életet az egyfarkú hiéna, mely dögevő köztudottan randa és büdös jószág, egy merő csurgó nyál a pofája, zabálna reggeltől napestig, mert ki tudja, meddig lesz rá módja, kitart-e még valameddig a demokrácia döglött elefántbébije? 
Bajban van, mert egyre nehezebb új ellenséget találnia, hiszen itt már szinte mindenki mindenkinek ellensége, az ország is már mindenkivel haragban van, Napoleon már mindenkivel összeveszett, talán még Julius Caesar és Dzsingisz kán van vele beszélőviszonyban, de gyanakodva nézik egymást az osztályon, mindegyikük a világ ura akar lenni.
Most megdobta az utolsót is, hiszen meghirdette: az aktuális ellenség az Egyesült Nemzetek Szervezete, mely gyakorlatilag az egész emberiséget takarja.
Várható volt és jó néhányan tudtuk is: Orbán és torz rendszere ember és emberiségellenes is, a majdani büntetés kiszabásánál is ezt kell majd figyelembevenni.
Eljutottunk a demokrácia végpontjára is, hiszen az a hatalmi ág, mely eddig még úgy-ahogy őrizte függetlenségét ma koncepciós perekkel hallat magáról, Már csak az Orbán-beszéd van hátra: "megvallom, sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött...”


Nem tudom, mi lesz a választás eredménye, lehet ezt még húzni egy darabig, de minél tovább húzzák, annál csúnyább lesz a vége, emlékezzünk csak Mussolinire, vagy Ceausescura.
Nem kívánnám ezt a végkifejletet, sokba kerülne az országnak, de időnk sincs sok - indul hamarosan az Európai Unión vonata, a mozdonyokat Német és Franciaország szállítja, ha lemaradunk róla, soha utol nem érhetjük, nem lehetünk utasok rajta, legfeljebb feltört seggel ügethetünk Etelköz felé, aztán újabb ötszáz évig siránkozhatunk, hogy bezzeg az jó volt, hogy építettünk kerítést a migráncsok ellen, stadionokat a magyar foci fellendülése ellen és államot a demokrácia ellen!
A Gellérthegy oldalában áll a mártír püspök szobra, akit azon szent helyen hajigáltak le a sziklákról a folyóba.
Lehet, lesz másik szobor is kicsit odébb, egy erkélyen: egy pocakos vitéz tart magasba egy focilabdát.
Az emlékmű majd hirdeti: itt hajigálta hálátlan népe a Dunába az Élő Istent, a Magyarok Enyveskezű Megváltóját.


Türelem, ülj le a folyó partjára,és várd meg, míg az ország tönkretevőjének tetemét előtted viszi a víz...


:O)))

KÍSÉRT RÁKOSI

Kicsi is, kövér is, kopaszodik is, de ezt mutatni tilos, ezért zárták le a fotósok elől a parlamenti karzatot - helytelen lenne a Mi Boldogságunkról előnytelen fotókat készíteni.
Idáig például csak a szebbik profilját fényképezhették, ma meg már a feje búbját is tiltólistára tették.
Az csak a baj, hogy ennek az embernek már nincs szebbik profilja, ez az ember egyre inkább Rákosira hajzik.
Rendszere pedig a Horthy és a Rákosi korszak dialektikus elegye, és ha az általa felkorbácsolt gyűlölet-hullámra gondolunk, akkor kis Szálasi-beütést sem tagadhatunk meg tőle.
A hatalom által elkövetett gyilkosságok ezidáig soha nem a kivégzésekkel kezdődtek, hanem a verbális erőszakkal, melyet szinte törvényszerűen követett a fizikai erőszak is.
Nincs okunk azt hinni, hogy ma ez másként lenne.
Az igazságszolgáltatás felhasználása a politikai ellenfelekkel való leszámolásra sem mai találmány, ahogy a koncepciós perek sem.
Dimitrovot követte Rajk László, de - bármennyire nevetséges is - Trockíj és Berija is (ugyan más-és más módon) szintén koncepciós perek áldozata lett.
Trockijjal egy Mercador nevű ügynök jégcsákánya végzett, a mai hatalom jégcsákányát Mercedesnek vagy rendőrautónak hívják.
Berija pedig az imperialisták ügynökeként végezte, továbbá bűnei listáját szaporította külöféle hamvas szűzek megerőszakolása.
A hatalomnak ritkán van fantáziája, általában a már bejáratott és bevált paneleket használja, mondván, a nép olyan sötét, mint Fekete Pákó segge, kár ezeknek bonyolultabb történeteket kitalálni, ha oda akarunk dobni egy társadalmi csoportot vagy egy embert szétszaggatás céljára.


Persze ez egy idő után unalmas lehet, és a nép is feléledhet váratlanul a kómából, mely évek óta cselekvésképtelen állapotban tartja, és hirtelen érdeklődővé válhat, kezében egy kétméteres, megszappanozott kenderkötéllel.
Ilyenkor aztán a hatalom korrigál, levakarja a kontraproduktív plakátokat és hozzányúl a jól bevált cigánykártyához.
Emellett persze nem feledkezik meg az ősellenségekről sem, és megpróbálja rács mögé juttatni a Rettenetest, aki viszont nem látszik komolyan venni a fenyegetést, sőt - ő helyezi kilátásba a cellameszelést a Vezérnek, ajándékképpen, beköltözése alkalmából.
Komolyan mondom, Népünk Atyja végképp megzakkant, teljesen elveszítette kapcsolatát a környező világgal, lassan olyan lesz, mint Hitler a bunkerben, mikor nemlétező hadseregeknek küldözgetett üzeneteket.
Most éppen egy koncepciós pert sikerül folytatni valaki ellen, aki ezer oknál fogva veszélyes a hatalomra, beleértve ebbe azt is, hogy okos, bátor és úgy tűnik, megvásárolhatatlan.
Emellett van egy kazal papírja a hatalom képviselőinek viselt dolgairól, ami nagyon jó lenne, ha nem kerülne nyilvánosságra, hát majd elkíséri a nyomozókat átadni nekik a dokumentumokat, mielőtt megcsípi az alcsúti királykobra, melynek mérge köztudottan gyógyíthatatlan.
Orbánt mégcsak megértem, ő már régebb óta tud vízen járni és levitálni, de hogy környezete sem érzi a veszélyt, az azért meghökkentő, hiszen kipróbált, cinikus hatalomtechnikusok veszik körül, igaz, hogy éppolyan tehetségtelenek lehetnek, mint amennyire pofátlanok és agresszívak.
A Fidesz propaganda-gépezete Finkelstein halálával szó szerint elvesztette az eszét.


Igaz, a tehenek békés jószágok, de ölt már nem egy csorda embert és ez embercsordák esetén is előfordulhat.
Igen úgy tűnik, hogy a tarkabarka magyar marha kissé besokallt abból, hogy folyamatosan hülyének nézik mindkét oldalról, és nem biztos, hogy kritika nélkül fogja fogadni a következő hetek történéseit.
Persze felénk sem a hatalom, sem aktuális ellenfelei nem a nagy eszükről híresek, még kevésbé előrelátásukról és legkevésbé empátiájukról.
Így aztán könnyen lehet, hogy folytatódni fog a megfélemlítéssel vegyes igérgetés, melynek során 13-14-15. havi nyugdíjat helyeznek kilátásba, a libáknak négy combot, a férfiaknak négy tojást ígérnek, és nem rántottában...
Viszont soha nem lehet tudni, mi váltja ki a népharagot, még ha azon dolgozgatnak is nálunk bölcsebb országokban a szakemberek.
Ki gondolta volna Ceausescu megdöntése évének karácsonyán, hogy a következő évben már nem lesz közöttük sem a Condukator, sem a mérnök-akadémikus asszony, vagy a román forradalom kitörésekor, hogy annak kiváltó oka egy bozgor, és a tetejébe református püspök elleni fellépés lesz?
Senki - és ma sem lehet pontosan tudni, hogy nálunk mitől dől majd el a népben a borjú, de az biztos, hogy rengeteg embernek van már tele a hócipője a kis akarnok viselt dolgaival beleértve a stadionjait, a tolvajlásait, az agresszív pökhendiségét.


Lesz még ilyen helyzet, és meglehet, felszínre dob majd egy új politikust, aki képes lesz itt megint egy nyugodt, békés, európai országot teremteni.
Hiszek benne, hogy sokan vágyunk erre...


:O)))

KÉTSZÁZ ÖTZI ÉVENTE

Ötzi, a gleccserbe fagyott ember, ötezer évvel ezelőtt fagyott meg, hogy ma sztár lehessen, 
mai utódai nem gleccserbe fagynak, hanem a konyhájukban, vagy egy bolt lehúzott rácsának dőlve  éri utól őket a halál.                                                                                                                           
"A fagyhalál magyarországi áldozatainak száma február végére elérte a 185-öt.
Csak február közepe óta pedig 36-an szenvedtek rendkívüli kihűléses halált."- írja a NLCAFÉ, hivatalos adatokat idézve.
Elég elborzasztó a hír, különösen, ha figyelembe veszük, hogy idén talán egy hete kezdődött el a valódi tél, előtte jó ideig egy hidegebb őszt idézett az időjárás.
Ami még borzasztóbb, hogy az áldozatok nagy része saját fűtetlen lakásában fagyott meg.
A rendszerváltás hajnalán egy rádióműsorban hangzott el a prognózis, mely szerint az emberek egy része nem fogja tudni megfizetni a gázárakat, melyre a nyilatkozó hölgy megrántotta a vállát és közölte, majd fűtenek uszadékfával.
A remek ötlet természetesen marhaság, a panel hatodik emeletén ez meglehetősen körülményes lenne, nem szólva arról, hogy a Duna a legritkább esetben  folyik az emeleteken, de még a falusi házak konyhájában is előbb tör fel a talajvíz...
Szégyen ez, Magyarország szégyene, mert ha a történelem nem bizonyította volna már az ellenkezőjét, hát mondhatnánk akár azt is, hogy hát mit tegyünk, ilyen az élet, bizony, a szegénységgel ez is együtt jár.
De volt itt harminc év, amikor senkinek nem kellett megfagyni, mert ugyanez a társadalom - bár nem ugyanez a hatalom - gondoskodott állampolgárairól, és bár senki nem keresett óránként többet, mint egyesek az egész hónap alatt, de ezt mindenki remekül kibírta.
Ha lesz itt egyszer - és lesz, csak az időpontja kérdéses - rendszerváltás, hát az első feladatok között kell, hogy legyen a szegények és elesettek életének védelme, mert vannak élethelyzetek, melyekkel a kiszolgáltatott ember nem tud mit kezdeni, legfeljebb csendben meghal.
Hála szeretett miniszterelnökünknek úgyse látja senki, merthogy a haldokló olyan, mint az állat, mikor e végét érzi közeledni, elbujik valahova és csak a legritkább esetben fekszik az Elios lámpái alá, melyeknek még a fénye sem meleg.


A felcsúti stadion gyepszönyegét fűtteti a zsírdisznó, a megfelelő hőmérséklet elérését a Makovecz-stílusú kazánház biztosítja, hogy az embernek még erről az újabb gyufavárról is a fagyhalál jusson eszébe, felidézve a kis gyufaárús lány történetét.
Andersen története a karácsonyhoz kapcsolódik, én pedig bízni szeretnék abban, hogy ha sikeres lesz, akkor ezentúl Karácsonyhoz a fagyhalál megakadályozásának története fog kötődni, vagy ha nem, hát egyszerűen nincs értelme rendszert és kormányt váltani.
Orbán rendszere kegyetlen és szegényellenes, embertelen és álságos.
Jobboldalról - de még a mi oldalunkrúl is néhányan pikirt megjegyzéseket tesznek a baloldal két pártjára, mert azok bizonyos minimális közmű-szolgáltatásokat és fűtőanyagot ingyen kívánnak biztosítani a rászorulóknak.
Tudom, némelyik idiótának vonzóbb a kétfarkúék által kínált ingyensör, de azt azért megjegyezném, hogy a két dolog nem ugyanaz.
Az egyik az életbenmaradáshoz szükséges, a másik meg a vesemosáshoz, és a gáz meg a tüzifa sem azért kell, hogy libasült sercegjen a serpenyőben, habár voltak idők, amikor ez nem tartozott az utópia kategóriájába.


Rendszert és kormányt nem azért kell váltani, hogy az elit másik fele is hozzáférjen a húsosfazékhoz, hanem azért, hogy az állam tegye a dolgát, fontossági sorrendet állítva, melyben a jégcsarnokok építése nem előzi meg a jéggéfagyni készülő emberekről való gondoskodást.
Nem könnyű  dolog társadalmi prognózisokat felállítani, de azt látni kell, hogy a mai kapitalista társadalom nehezen birkózik meg ezekkel a gondokkal, különösen az ilyen banánköztársaságokban, mint amilyen a mienk is, melyben az államot irányító majmok mohósága határtalan.
Nem ez a táradalmi rend a jövő társadalma.
Hogy milyen lesz, azt nem tudom, de azt igen, ha lesz egyáltalán jövő, akkor az a társadalom sokkal jobban fog hasonlítani a kádári magyarországra, mint a maira.


Ebben reménykedjünk...


:O)))

CÉLTALANUL

Nagyon sokan fintorognak, fanyalognak ha megemlíti valaki, hogy a hódmezővásárhelyi győzelem azért jöhetett létre, mert a győztes mögött faltól-falig összefogás jött létre, nevezetesen az összefogás kiterjedt a Jobbik szavazóira is.
Most számítsuk le olyan barátainkat, akik képesek felülemelkedni a matematika törvényein is, és azt hirdetik, hogy a negyvennél több a harminc, ha jól kihúzza magát, de ha nem több, hát szégyellje magát, és szorítkozzunk csak épeszű, de a szélsőjobbal való összefogástól zsigeri ellenszenvet érző barátainkra, akik egy ilyen szituáció beláthatatlan következményeitől tartanak.
Ők azok, akik elmondják, hogy milyennek ismerték meg a Jobbikot, igaz, azt nem teszik hozzá, hogy anno milyennek ismerték meg a Fideszt, oszt lám, mi lett belőle, de ezt talán a liberálisokról és a szocialistákról is elmondhatjuk.
Azt pedig, hogy a DK milyen lett, talán még megfogalmazni se könnyű....
El lehetne azon is töprenkedni, hogy a szavak és a tettek egysége mely pártoknál valósul meg, s melyek azok, melyek demokráciát kiáltva diktatúrát építenek, meg azon is, hogy némelyik demokratának csak az a demokrácia tetszik, melyben ő mondja meg a frankót.
De ez meddő dolog, hiszen a becsípődésekkel nem lehet mit kezdeni, aki a kommunistáktól akar rettegni, az ma is az MSZP- t szidja, jóllehet ha Marx látná, milyenek a mi szocialistáink, akkor sírvafakadna, merthogy egy vöröshagymában is több az osztályöntudat, mint a mai szocialistákban.
Természetesen az emberben benne él a kollektív múlt, és akinek felmenőit megölték a nácik, az soha nem fog bízni még abban sem, aki liberális létére az orra alatt kefebajuszt visel, nemhogy abban, aki szellemi állapotának következményeként rasszista vagy antiszemita szózatokkal szórakoztatja környezetét.


Ettől még a tény tény marad, a legszélesebb ellenzéki összefogáskell ahhoz, hogy a maffiát le tudjuk győzni, mert azt eddig már sikeresen elintéztük, hogy az államból viccet csináljanak, az eszközöket és erőforrásokat szinte teljesen maguk alá kotorják és megszállják a médiát.
Utóbbi felöltötte klasszikus formáját, ugyanis majd' minden modern eszköz a bűnbanda kezében van, a demokraták meg kiállhatnak a fórumra, ahogy a főtereket hívták az ókori Rómában, és érces hangon próbálhatják eljuttatni üzeneteiket a plebshez.
Hatékony...
De az is tény marad, hogy aki egész életében igényes volt politikai hovatartozására, annak nehéz lenyomni a torkán ezt a keserű falatot anélkül, hogy vissza ne öklendezné.
Egymásközt szólva, már a sajátjainktól is öklendeznie kell, ami bizony nagy kár.
Meg kell hát teremteni a feltételeket, melyek biztosítékot nyujtanak minden demokratának arram hogy nehogy csöbörből-vödörbe essék, és immáron napokkal a választások előtt ezen kellene dolgozni a diktatúraellenes ellenzéknek, ha már az elmúlt majd háromezer napban nem dolgoztak semmin.


Ehhez konkrét megállapodások kellenek, melyekben rögzíteni kell az elérendő célt, és a cél eléréséhez szükséges feladatokat.
A megállapodásokat egyrészt a pártokkal kell megkötni, másrészt a kiválasztott képviselő-jelöltekkel, kemény anyagi szankciókkal, a pártok vezetői tekintetében is.
Ki kell kötni, hogy viták esetén mi legyen az eljárásrend, ki, vagy mely testület töltse be a döntőbíró szerepét, de semmiképpen ne a Bíróságok, mert ezek már csak részben függetlenek.
Úgy gondolom, elérendő célként az Orbán-rendszer megdönrtését és a bűncselekmények elkövetőinek felelősségrevonását kell megjelölni, elsősorban a legfelsőbb szinteken.
Technikailag lehetetlenné kell tenni a döntésképtelenséget, az obstrukció lehetőségét és a megállapodás megszegését.
A kommunikációnak ezt kell középpontba állítani, éppenséggel érvanyagért nem kell messzire menni.

Azt is rögzíteni kell, hogy a pártok a pártlistákon elért eredményeik alapján kapjanak helyet a kormányban, egy-két kulcspozíció sorsát akár nevesíteni is lehet- például nem kaphatja a Jobbik a belügyi tárcát, a miniszterelnököt pedig meg kell nevezni - konszenzussal.
Olyan miniszterelnök kell, aki kormánya megalakulásának másnapjától kezdve határozott és egyértelmű intézkedéseket hoz, beleértve az azonnali személycseréket is.
Az a cél, hogy mindenki - a Jobbiktól a liberálisokig (és itt nem a pártokra vagy párttagokra gondolok) bízhasson abban, hogy ez a parlamenti ciklus a jogállam és a normális gazdasági-politikai élet helyreállításáról fog szólni.
Lehet ezt-azt kilátásba helyezni, például a dohány-koncessziók és a földbérletek felülvizsgálatát, az elkonfiskált  nyugdíjak visszaadását, egy-két bűncselekmény (Welsz-ügy, Váradi ügy, Simon-ügy stb.) kivizsgálását, ezekhez meg kell találni a jogtechnikai megoldásokat is, mint ahogy az Alkotmány hatálybaléptetésére is, kivizsgálva egyúttal az Alaptörvényhez kapcsolódó fülkepuccsot.
És kilátásba kell helyezni a strómanok és gazdáik felelősségrevonását, a stadion-program azonnali leállítását, a TAO pénzek teljes nyilvánosságát.
Szóval kell egy tökös kormányprogram, mert ha a nép nem azt látja, hogy aki lopott, annak levágjuk a kezét ( copyright by Pokorni Zoltán...)  akkor aki még mozgásképes, azonnal világgámegy, aki meg itthon marad, az kisvártatva ismét a Gömböcöt nézegetheti, hacsak addigra meg nem üti a guta...


Szóval, tiszta helyzetet kell teremteni, melynek első lépése az lenne, hogy ellenségként nem egymást, hanem a maffiaállamot és az állami szintre emelt korrupciót kell megjelölni, átmenetileg fel kell függeszteni egymás ekézését.
Nem nagyon bízom ebben, a mi politikusaink túlzottan hozzászoktak a zavarosban halászáshoz és a rettegéshez, hogy mi lesz, ha fordul a kocka.
Persze ez is benne van a pakliban, de apukám mindíg azt mondta, hogy amelyik halász fél a víztől, nem zabál kecsegét.
Azt hiszem, ez ebben az esetben is érvényes.
Fel kell hívjam még valamire a figyelmet: a Jobbik szavazói nem homogén politikai csoport, vannak köztük normális emberek, akiknek mi nem tudtunk politikai otthont adni, és vannak szélsőségesek is, akik a dolgok rendjéből adódóan a leghangosabbak. De a Jobbik ma Magyarországon komoly politikai erő, és ők éppen annyira tarthatnak kiszorításuktól a politikai térből, mint a  mieink a Jobbik szélsőségeseitől.
Talán lehetne egy lehetőséget adni kölcsönösen, szakítva a gyűlölködéssel. 
Egyedül ettől fél Orbán, az ő terepe ugyanis a társadalmi megosztottság, egész élete egy ilyen helyzetek előállításáról szól, és ez érvényes a saját pártján belüli viszonyoktól a magyar és a nemzetközi politikai szerepléséig egyaránt.


Nehéz bizalom nélkül dolgozni, volt nyolc évünk ezt megteremteni, nem éltünk vele, de nem biztos, hogy a következő négy-nyolc évben erre lesz egyáltalán lehetőségünk.
Nincs időnk, nem lehet tökölődni.
Tessék ezt végiggondolni...

:O)))

A MATEMATIKA DIADALA

Elnézegetem, amint mindenki ünnepli magát, merthogy Hódmezővásárhelyen sikerült lenyomni egy sallert Orbánnak és bandájának.
No lám, mondják most azok, akik idáig hülyeségnek tartották az összefogást, nyelvészkedtek meg értelmetlennek nevezték, ezzel elbizonytalanítva a baloldali és a liberális népséget, miközben azzal traktálták őket, hogy majd ők, egyedül, majd akkorát durrantanak a nulláslisztbe, hogy elfújják a maffiaállamot, dagadt vezérével egyetemben.
Most mindenki úgy tesz, mintha vak lenne, jóllehet mindenki tudja, hogy ezt az eredményt a Jobbiktól a Balfácánokig terjedő együttműködés eredményezte, aminek előfeltétele egy mindenki számára elfogadható jelölt volt.
Erről most sem esik szó, csak a dicsőségről, meg gigászi győzelmünkről.

Nem tudom, Hódmezővásárhelyen hogyan folyt a választási mozgósítás, de azt tudom, ha felénk a mostani helyzethez hasonlóan folytatódik, akkor itt győzelem soha nem lesz.
Tegnap voltam a helyi piacon, ahol a piac minden bejáratánál dolgoztak az LMP aktivistái, ott volt a Jobbik és talán még az Együtt is, de se a szocialistákkal, se a DK aktivistáival nem lehetett találkozni.
Hihetetlenül jól van ez az LMP eleresztve - már anyagilag, de én persze a jelölőlistáikért sem aggódom magam halálra, meglesz az is, kétségkívül...
Ez a körzet Pest-megyei, tradicionálisan baloldali körzet, itt a jobboldal soha nem tud nyerni, itt csak a baloldal tud veszíteni - úgy tűnik, ezen dolgoznak most is éppen.
A közös jelöltről nincs kint plakát, a neve sem ment át a köztudatba, a halásztelkieken kívül kevesen ismerik, kevés lesz ez egy választási győzelemhez egy olyan körzetben, ahol a települések a Duna két partján fekszenek, és a legközelebbi híd Dunaújvárosban van...
A Jobbik természetesen mindenhol ott van, és miután radikális párt, hát nagy a vonzereje, hiszen annyi mindent kínál a nép egyszerű gyermeke számára: ellenségképet, aktivitási lehetőséget, ideológiát, dicső múltat - nosztalgiát az idősebbjének a sohasemvolt Magyarország után és csillámló jövőt a felnövekvő ifjúságnak,.
Ehhez persze meg kell fegyelmezni a cigányt, a zsidót, a migránst és a pirézt is, lehetőleg tettlegesen - ez persze tetszik a magyarnak, megfegyelmezni mindig nagyon szeretett, főleg, ha a fegyelmezendő eleve gyengébb volt...

Aki azt hiszi, hogy Hódmezővásárhely után a Fidesz összerogyott, az nagyot téved.
Lehet, ez a pofon kellett is nekik, még időben, és hogy nem fogják kímélni a pénzt meg az energiát, arra mérget lehet venni.
Lesz bográcsgulyás meg libacomb, remek igéretek, diadal-jelentések, érzékeltetni fogják az erőt, mely velük van.
A Sötétség Ura pedig hetente fog nemzetiszínű homokot szórni a választók szemébe, megvédve minket mindentől és mindenkitől - kivéve saját magát...
Várható, hogy egyre aktívabbak lesznem azok a pártok is, melyeket eleve abból a célból hoztak létre, hogy szavazatot zsákmányoljanak és zavart keltsenek, nem szólva a magányos harcosokként tündöklő fodorgáborokról, lengyellászlókról és számos társukról, akik majd fintorognak és büszkén hirdetik, hogy számukra legfontosabbak az elvek, és legyen inkább Orbanisztán, mint az összes diktatúra-ellenes erő összefogása.
Olyanok ők, mint a vakok, és rettenetesen hasonlítanak ellenfeleikre, akik szerint a liberálisok a legnagyobb veszedelem, pedig ma a dolgokat éppen nem a liberalizmus-fasizmus síkon kellene értelmezni, hanem a diktatúra-demokrácia síkján, vagy mehetünk mindahányan a mohácsi síkra, már képletesen, persze,


Némelyik politikusunk egyébként is olyan, hogy inkább a busójáráshoz passzol, mint  politikához.
Legutóbb Bokros Lajos dühített fel, akit eddig tiszteltem és kedveltem, de infantilis kirohanása inkább hajzott egy bánatos kurvára, akinek nem fizették ki a fuvart, mint felelős politikusra, akire akár a gyerekeim jövőjét is bízhatom.
De elmondhatnám ugyanezt Lévai Katalinról is, aki sokáig emekül adta a vörös dáma szerepét, csak mostanában szilikatalinosodott el...
Mindenesetre most kell észnél lenni, befejezni az alibizést és odatenni magát minden pártnak, demokratikus csoportosulásnak, és jelen kell lenni mindenhol, főleg vidéken!
Nem szabad elhinni, hogy akkor most már hátradőlhetünk, mert megfordult a trend.
Megfordul hát, ehhez mindössze hatvankét százalékos részvételi arány, meg egy mindenkinek elfogadható jelölt kell.


Van miért és van min dolgozni, reméljük hát a legjobbakat...
Orbán felavatta a Nemzeti Lovardát, a Tattersallt,  valaki összeszámolhatná, hogy a lelkesítő aktus után minden ló megvan-e?


:O)))

ODA A HALSZAGÚ ROKONSÁG

Nagy kő esett le nemzetünk búmardosta szívéről - Kásler professzor szíves közlése értelmében Árpád vérei eurázsiai, és nem finnugor eredetűek!

Ahhh, mecsoda megnyugvás, ereinkből nem szardinia-rajok, hanem barnamedvék és ősbölények köszönnek vissza a XXI. század érdeklődő emberére, mely tényt csak kicsinyt árnyékolja be, hogy a finn-ugorok is eurázsiai génkészlettel rendelkeznek.
Még szerencse, hogy a Viktor-ház leszármazottaiban vélhetőleg nem sok eurázsiai gén van, így aztán a koronázás után biztosan nem kell szégyenkeznünk, büszkén nézhetünk a világ szemébe.

A probléma nem mai keletű, a huszadik század elejének nagy gondja volt ez, merthogy magyarember génjeiben hordozott és turulbanszületett önérzete nem tudta elképzelni Isten Ostorának népét, amint éppen az ostor végére kötött horoggal pecázgat az ezer tó patjain.
Magyarember őseinek vágtatnia illett a végtelen ázsiai sztyeppéken, leigázva mindenkit és meggyakva a szűzeket, de ez a halevés...
Mindenesetre tele van már a génkészletem a mai állapotokkal.


Kásler professzor nem történész, hanem onkológus, ami szintúgy gyönyörű hivatás, emellett az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa, akinek hobbija a történelem - a wikipédia szerint "Kásler professzor onkológusi munkája mellett mindig nagy érdeklődést tanúsított a magyar nemzeti történelmi, történelemfilozófiai sorskérdések iránt, és számos szakértővel folytatott e témákban mélyreható beszélgetéseket. Az a véleménye alakult ki, hogy „a mai ember utat tévesztett, elveszítette értékeit. Majdnem azt lehet mondani, hogy morális interregnum alakult ki, amikor a régi klasszikus, az évszázadok által megszűrt értékek egy részét az emberiség elvesztette, és keresi a megoldáshoz vezető utakat.”[1]Ebből a felismerésből kiindulva az M1 televízióban a hasonlóan gondolkodó barátaival együttműködve beszélgetős sorozatműsort készített a nemzeti sorskérdésekről Nemzeti nagyvizit címmel. A tv-sorozat anyagát 2014-től kezdve a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány (PADA) 39 millió forintos támogatásával a Kairosz Könyvkiadó 6 kötetes könyvsorozatban jelentette meg. Kásler Miklós emellett a Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány (PADOC) kuratóriumi tagja.[2]"

Ebben az úttévesztésben lehet valami, magam is morális csődnek tartom, mikor valaki a hobbiját - legyen az történészkedés vagy a foci akár - az adófizetők pénzét szórva gyakorolja.
Bármennyire szűklátókörűnek is lehet ítélni a véleményem, mégis, jobban örültem volna, ha Kásler professzor a daganatos betegségek gyógyításában alkot maradandót, vagy például az ország miniszterelnöke nem stadionokat építtet, hanem a ma már nyolcszázhetvenhatezer cigány  számára biztosít kiemelkedést a nyomorból, nem pedig szankciókkal fenyegeti azokat, akiknek nem jut pénze tüzifára.
Szóval, III. Béla - vagy akárkié is a csontváz - nem finnugor, vagy finnugor, vagy kisnyúl - nemzeti identitásunk nagy sorskérdése ez, hiszen fontos, hogy az árpádházi királyok ne valami halszagú népség legyenek, legyenek egytől-egyig színmagyarok, még a hetvenkettedik Béla is, ha mód van rá.
Még egy libának is dehonesztáló lenne, ha lekacsáznák, hát még egy Bélának a lefinnugorozás - piha!
Kis gondot még okozhatnak királyaink feleségei -elég szedett-vedett népség -  de hát ezekkel a nőkkel mindig csak a baj van.
A forgalomban levő pletykák szerint Turulbanszületett Százlábú Rasi hercegnő sem úszta meg a családi konfliktust, de aztán a zord atya elszórt néhány kokit és sallert, úgyhogy rend lesz a Viktorházi királyi családban is...

Más újság nincs, a kampány elindult - szerintem még négy évvel ezelőtt, a választást követő napon - stratégiánk kiérlelt, taktikánk cizellált és kidolgozott, a közvéleménykutatók szerint második az LMP - ezt onnan lehet tudni, hogy első a Ferencváros.
Deutsch Tompit a Fidesz címén idézték a bírósági tárgyalásra, melyben a Gyurcsány-céggel hadakozott volna, de a Fideszben sajnos nem ismerték a neves demokratát, így aztán lehet kérni az ítélet megsemmisítését, hálistennek.

Az idő nekünk dolgozik, gondolhatja az Európai Parlament jeles képviselője.

Érdekes, mi is éppen ezt gondoljuk...

:O)))