VESZETTEK

Nyilvánvaló, teljesen megvesztek.
Nem nagyon lehet másnak tulajdonítani ezt az ámokfutást,. melyet művelnek, és nem is csodálom, hogy a magyar polgár értelmet keresve nézegeti őket, hiszen mégiscsak lehetetlen, hogy manifeszt elmebetegek üljenek a nyakán, de hát Caligula óta tudjuk, hogy ilyesmi elő-előfordul a világtörténelemben.
Ahol bolond a császár, ott egy ménesre való Incitatus mindig akad.
Mindenesetre egy ideig próbál magyarázatot keresni megmagyarázhatatlan dolgokra, sokszor az irracionalitásba menekül, aztán addig-addig erőlteti magát, míg maga is elhiszi, hogy nemzetünk háborúban áll, és az életveszélyt képes megszüntetni néhányszáz méter drótkerítés, melyet határaink egy szakaszán építtetett meg - nemmellesleg busás hasznot realizálva családja számára - a bolondokháza véleményvezére.
Lószart Mama, hogy a jelenleg a sűrű, setét erdőben bóklászó klasszikust idézzem, háború itt csak a Nemzet Mentális Kihívásokkal Küzdő Betegének fejében van, de ott a harc aztán igazán állandó, vad és véres, és jelenleg a legutolsó ép neuronok esnek el a csatában.
Ami ezután marad, az már csak a feneketlen, mély sötétség.
Ettől persze remek állami tisztségviselő maradhat Egyeske, hiszen anno a halott Szulejmánt is kiültették hű alattvalói és fegyvertársai a sátra elé a szigetvári síkon, aztán ott büdösödhetett szegény méltatlanul, bármekkora hadvezér is volt.
De - állítólag - Sztálint is hagyták a padlón vergődni, ameddig az utódok meg nem egyeztek a temetési menet során a koporsó mellett elfoglalható pozícióikról, mely aztán precízen tudatta a világgal a táplálkozási láncban elfoglalt helyüket.
Ezért hát, ha érzitek a büdösséget, ne egymás zokniját nézegessétek, hanem rohanjatok hanyatt-homlok, vagy világgá, vagy tépni még egy utolsót a koncból, a NER-hez való viszonyotok/iszonyotok szerint, de ne feledjétek: első lépésben nem a jó világ jön el - nem jó ott fűnek lenni, ahol az elefántok baxnak...


Hasonló a hasonlónak örül, tartja a népi bölcsesség, melyet a hazai politika fényesen visszaigazol, elég, ha csak Kásler miniszterre, vagy a jegybank elnökére gondolunk.
Egészségünk legfőbb őre mind a tíz gyászkeretes körmével azon mesterkedik, hogy miként lehet a magyarság azon hányadát, aki még nem menekült el innen, mihamarább a Kárpátok bércei alá kaparni.
Ennek jegyében legutóbb meghirdette, hogy az állami intézményekben megszüntetik a költségtérítéses ellátást, ami egy nagy vívmány, merthogy a nincstelen kórházaktól pénzt vesznek el, helyette nem adnak semmit, csak a várólistát.
Ha van pénzed, akkor sem juthatsz előbb lelethez, nehogy véletlenül a magánintézmények elől elszívja a beteget az az állami intézmény, melynek van szabad kapacitása, de az állam nem ad pénzt a működtetésére.
Ha soron kívül lelethez akarsz jutni, hát mehetsz a magánintézménybe, ott megkaphatod a leletedet gyorsan, ha maradsz az állami intézménynél, akkor leletedet az özvegyed nézegetheti.
Ha egy állami intézményben fizetsz az ellátásodért, akkor tulajdonképpen forrásbővítést hajtasz végre az adott intézményben - hozzájárulsz a kapacitások jobb kihasználásához és a várólista lerövidítéséhez, hiszen téged le lehet húzni a listáról és az utánad következő előreléphet egyet.
Az intézmény eszközparkjának kapacitását így jobban lesz képes kihasználni, hiszen nem kell leállnia százötven vizsgálat után, hanem elvégezheti - meglévő személyzetével és eszközével - a százötvenegyedik vizsgálatot is úgy, hogy mindenki csak profitál belőle.
No persze, a magánellátás nem, hiszen a beteg nem rohan hozzájuk lélekszakadva, rettegve attól, hogy az idő előrehaladtával állapota romlik és életesélyei csökkennek.
A miniszter, aki sok éven át vezető onkológusként dolgozott, és akit valószínűleg az predesztinált magas pozíciójára, hogy az Unión belül vezetjük a rákban elhunytak halálozási statisztikáját, pontosan ismeri ezt a helyzetet.
Azt is, hogy lassan az összes egészségügyi képalkotó eljárás magánkézben van, és tudja, hogy tűrhetetlen, hogy egyes kórházak még mindig azt hiszik, hogy nekik valóságos ellátást kell nyújtani, horribile dictu gyógyítaniuk kell.
Az egészségügy drága dolog, lopni meg csak onnan lehet, ahol van, az pedig a magánellátásban van, hiszem a haláltól rettegő beteg mindent megfizet a gyógyulás reményéért.
Emellett az állami egészségügy olyan, mint azt a repülőgép, melyről már mindent leloptak, már csak az a párezer elszánt egészségügyi dolgozó próbálja a karjaival fel-le csapkodva levegőben tartani a gépet, melyről a gazdagok már évekkel ezelőtt leszálltak.
Erre most ellenzéki pártjaink akciót indítottak, ne kapjon a miniszterelnök kiemelt egészségügyi ellátást.
Komolyan mondom, siralmas.
Üzenem az ötletgazdáknak, hogy a miniszterelnök és sleppje magasról tesz rájuk, meg a kiemelt egészségügyi ellátásra, legfeljebb épít egy klinikát magának, csilivilit, mint amelyhez Grazban szokott...


Ijesztgetik a közszolgákat is - jön a racionalizálás, mint Rákosi korában.
Az idősebbje még ismeri a kifejezést, hogy valakit "kiraciznak",  és egy percig se higgyük azt, hogy ez menni fog, hiszen mindenhol hiány van a szakképzett munkaerőből, viszont nem árt így az önkormányzati választások előtt ráhozni a frászt a közszférára, imigyen is motiválva a jobb munkára - értsd a rendszer támogatására - a tradicionálisan beszari közhivatalnokot.
Aztán már megint rájátszunk az emberek legaljasabb ösztöneire, arra biztatva mindenkit, hogy rúgjanak jó nagyokat a legszegényebbekbe, legkiszolgáltatottabbakba, tépjük ki a hajléktalanok kezéből a zacskót, elvéve tőlük egész vagyonukat, bűnözőket faragva belőlük.
Csak remélni tudom, egyszer egy kijózanodott Magyarország kitépi Orbán kezéből is a Mészáros Lőrincnek, meg Garancsinak, stb... hívott nylonzacskót, az se baj,ha a fülük a kezében marad.


Lehetne még írni sok mindenről, de az írás önmagában nem segít, az is kellene, hogy az emberek felismerjék a helyzetet: te Úristen, ezek engem ostoba baromnak néznek!
És ha ezt majd felismerik, akkor lesz sírás-rívás és fogaknak csikorgatása,  hogy hadd adjak próféciámnak kis bibliai színezetet is.
Akkor majd jön a megtisztulás, valószínűleg kis vérfürdő árán, de hát ingyenleves nincs, ugye...


Türelem...


:O)))

JÁTÉK A TETŰKKEL

Mit vársz egy ilyen országtól? 12 évesnek adták...

Még mielőtt bárki is szörnyethalna, oszt itt büdösödne nekem a blogban, tudatom mindenkivel, hogy ami itt következik, az csak egy félig komoly gondolati játék, amolyan "mi lenne, ha a macskának uszonya lenne" típusú spekuláció, melyet üres óráiban alkot a játékos ember...
Tudom, a macskának nincs uszonya, és ha lenne, se menne vele sokra, hacsak kopoltyút nem növesztene, de lássuk be, erre kevés az esély.


Azon spekulálgattam, hogy a magyar nemzet mennyire végzetesen megosztott, mekkora kár származik ebből, mennyire ellenére van ez mindenféle fejlődésnek, okosodásnak, gazdagodásnak.
Meg, hogy mennyire hátráltatja ez a szembenézést a múlttal, és ez mennyire gátja a tanulásnak, mekkora ostoba tömeget képes eredményezni, sajnos.
Aztán eszembe jutott, hogy végtére is nincs min csodálkozni, hiszen írott történelmünk során mindig ez volt a helyzet.
Ez az ország mindig is minimálisan két ország volt, és a két macska, mely ezt a tudathasadásos nemzetet jelképezte, mennyire nem játszott egymással, mennyire harapta, karmolta fojtogatta egymást, mígcsak nem jött valami kóbor állat, amelyik kiakasztotta mindkettő gereznáját az ajtó mellett, egy szögre.
István és Koppány, kereszténység és pogányság, papok és sámánok ölték egymást, vérben gázolva erőltetve a másikra saját hitüket és elképzelésüket a jövőről, aztán ez folytatódott Bizánc és Róma hívei között, a különböző királyok és trónkövetelők között, megvakított, megcsonkított versenyzőkkel rakva tele az út árkait...
Aztán jött a török és jöttek a Habsburgok,  jöttek a kényszerűségből pragmatikus erdélyi fejedelmek, meg azok, akik megpróbálták megtalálni a modus vivendit az egymásnak feszülő nagyhatalmak árnyékában, míg csak le nem mészárolták őket mindenféle zsoldosok, Isten nagyobb dicsőségére.

Jöttek a török zsoldban álló hajdúk, jött Thököly, jött Rákóczi - ők voltak a kurucok, akik már akkor le voltak maradva vagy kétszáz évvel koruk Európájától, és az országgyűlésben miszlikbe aprították azokat, akik nem akarták a hanyatló török birodalomhoz kötni sorsukat, hanem ki akartak egyezni Európával - a labancokkal.
Kuruc és labanc egyként magyar volt, mint ahogy aztán a magyarok nevében a magyar uralkodó ellen támadtak negyvennyolc hősei, a császári katonatisztekből lett honvédtábornokok, akik között magyar alig volt, és akik a kor joga szerint lázadók voltak, miután a nemzet fékezett habzású hőse detronizálni próbálta a törvényes magyar uralkodót.
Aztán vagy tizenöt éven át együtt vadászgattak Haynauval, az épeszű Görgeiből meg árulót csináltak, mert nem engedte vágóhídra vinni katonáit, akik azért továbbra is az árvák pénzét elsikkasztó Kossuthot imádták.
Aztán jött az őszirózsás forradalom - nemsokára elkezdenek majd hazudozni róla, mert nekünk az "embernek, úrnak egyként rongy" Tisza kell, nem Károlyi, aki megpróbálta menteni a menthetőt abból, amit Tisza és társai tönkretettek.
Aztán jött a vörösterror a hadban álló ország hátországában felkeléseket szító nemzeti érzelműek ellen, majd jött a fehérterror, ötször annyi áldozattal, mint amennyi a vörösterror áldozatainak száma volt - Héjjas Iván szerecsenmosdatása már megkezdődött...
A hazafiak a Nemzeti Hadsereg szegeden pezsgőző különítményesei lettek, az utolsó területvédő háborúnkat, a vöröskatonákat meg Stromfeldet se igen említik mai történészeink, és a Székely Hadosztály árulásáról se sok szó esik.
Aztán jött Horthy, Szálasi, Rákosi és végre Kádár - és talán történelmünk első olyan periódusa, amikor nem kellett senkit gyűlölni, de ez a periódus nem tartott túl hosszan, nem bírjuk mi az ilyesmit...
Ma megint mindenki mindenkit gyűlöl, nincs normális hang az ismét két, de inkább három részre szakadt ország hitvitázó felei között, és semmi nem mutat arra, hogy a következő, minimum félszáz évben ebben változás következne be.

Ha ezer évig nem sikerült megbékélnünk egymással, akkor talán valahol a génekben van a hiba, amit nem is nagyon lehet módosítani.
Nem szégyen a klasszikusoktól tanulni, Lenin elvtárs pedig azt mondta, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, ugye.
Arra gondoltam, mi lenne, ha rendbetennénk közjogilag is ezt a dolgot, például két, esetleg három részre bontanánk hivatalosan is az országot.
A kelet felé vonzódó rész az Alföldön kapná meg államát, a területet a cigányság etnikailag szinte homogén, saját államának területe csökkentené, a Dunától nyugatra meg a nyugat-európai integrációban érdekelt rész kapná meg államát.
Hunnia és Pannónia mellett békésen élhetne a Roma Köztársaság, esetleg államszövetségben Pannóniával is - az Unió meg választhatna, melyik utódállamot tekintené a hajdani Magyarország jogutódjának.
Természetesen a határokat drótkerítéssel el lehetne választani, aztán éljen mindenki a saját fazonja szerint - egy év alatt mindenki elhelyezkedhetne saját jövőbeni hazájában, utána mindenhol választások, és mindenki tapsolhatna.
Luxemburg is kis ország, mégis minden polgára jól él, mi sem élnénk rosszul, már csak a lopások egy részének megakadályozásából is lehetne emelni az életszínvonalat.

Érdemes lenne ezen elgondolkodni, hiszen Süsü már hadiiparról álmodik, meg fegyverkezne, nem jósol ez nyugodt jövőt.
Budapest meg, mint hajdan Berlin zónákra lenne osztva, kerítés természetesen ide is kellene, esetleg fal.
Hát, majd meglátjuk, ez még mindig jobb lenne, mint egységesen Nagy-Albániához csatolva élni, úgy húsz-harminc év múlva!


Gondoljátok ezt végig liberálok meg proletárok!

:O)))

GYILKOSOK ÉS ÁLDOZATOK -

Meghalt egy ember.
Beteg volt, lehet, mindenképpen meghalt volna, hiszen sok esetben csoda kellene egy ember életben tartásához, márpedig az Úr nem mindig tesz csodát.
Mifelénk is is talán csak Orbán Viktor tesz csodát, aki meg tudta vásárolni miniszterelnöki fizetéséből fél Magyarországot, a Balatont, kastélyokat, hoteleket, kikötőket, erőművet, földeket, futballcsapatokat, miegyebet.
De hát Krisztus Urunk is megitatta a kánai menyegző  vendégeit a vizeskorsókból, a japánok meg köztudott módon tudnak üres csészéből is csát inni, ami a tea neve arrafelé - ha igaz...
De ez az ember valószínűleg azért halt meg, mert az egészségügy felett rendelkező alisten világgá zavarta azt a szívsebészt, aki a beteget kezelte, már ameddig el nem tiltották attól, hogy befejezze azt a kezelést, melyet az országban jószerivel talán egyedül ő volt képes aktuálisan elvégezni.
Nem szeretnék állást foglalni abban, hogy mennyire sértette a szabályokat a kiseprűzött főorvos, de azt azért leszögezhetjük, hogy technikailag képes lett volna a szükséges műtét elvégzésére, a beteg meg csak túlélte  volna, hogy aki megmentette az életét, etikai vétséget vétett.
Ha valakinek van két lába, akkor az az egyiket nem túl nagy kockázattal felemelheti, de ha csak egy lába van, akkor jó közelítéssel megjósolható, hogy seggreesik.
A halottnak és családjának viszont nem vigasz, hogy a miniszter seggreesett - bizonyítva ezzel tökéletes alkalmatlanságát magas pozíciójára, ők gyászolnak és felelőst keresnek, ez pedig természetes emberi tulajdonság.


Természetes ez az egészségügyi vezetés részéről is, hiszen ők felelnek azért, hogy dolgozóik a lehető legszakszerűbben végezzék munkájukat, ezért hát a kirúgott főorvosban vélik megtalálni az eset felelősét.
Rejtő írta valahol: ha nem akarod, hogy a neved felolvassák egy névsorolvasásánál, neked kell olvasnod a névsort.
Jelenleg éppen ez történik, a felelősök olvassák az igen rövid névsort, melyen csak egy személy, a persona non gratanak minősített szívsebész főorvos szerepel.
Az eltávolítás indokaként pedig egy etikai vizsgálat eredményét jelölik meg, melyről az érintett nem tud, jegyzőkönyvet pedig munkáltatója képtelen felmutatni.
Tulajdonképpen jellemző, a munkáltatói jog gyakorlója és annak felettese valamiért azt képzeli, hogy rájuk nem vonatkoznak a jogszabályok, ők maguk  a törvények feletti végső igazság - habár ami azt illeti a mai törvényekről is ejthetnénk egy-két szót, de talán majd máskor.


Nekem azért furcsa, hogy Orbán körül úgy hemzsegnek a szellemi vagy mentális területen kihívással küzdő vitézek, mint ahogy a csipás macskán a bolhák.
Persze tudom, similis simili gaudet - de mégis.
Tudom, tudom, a miniszter az utolsó magyar poliészter, vagy mi is, de azért a keze valószínűleg már jobban remeg annál, minthogy egy szívműtétre vállalkozhatna:
Így aztán nem tudom másra visszavezetni a dolgot, mint amit a köznyelvben egyszerűen farokméregetésnek hívnak - a hatalmi pozíció mutogatását az irigyelt, feltörekvő fiatal főorvossal szemben, aki tehetséges, eredményes, jóképű és már nem a régi hierarchiában gondolkodik, talán nem is a tízparancsolat gyógyító hatását, nem is a tekintélyt, hanem a képességeket és a modern eljárások iránti fogékonyságot helyezi első helyre.
A magyar társadalom - ezen belül az orvostársadalom markánsan - porosz hagyományokból építkezik, összecsapott bokákra és cakk-cakk kiáltásokra van optimalizálva, úgy kétszáz évvel elmaradva Európától.
Így aztán soha nem is fogjuk utolérni...


Amikor az egészségügyi hatalmasságokhoz képest kisemberre próbálják tolni a felelősséget a beteg haláláért, csak a saját alkalmatlanságukat próbálják leplezni.
Meg a tehetetlenkedésüket, az inkompetenciájukat - jobb esetben a lelkiismeretfurdalásukat szeretnék így elhallgattatni.
Aki kicsit is figyeli, hogy mit művelt Orbán az egészségüggyel az utóbbi évtizedekben, az pontosan tudja, hogy egy tömeggyilkoshoz van szerencséje, aki intézkedéseivel és intézkedések elmulasztásával ezreket küldött halálba.
Ugyanez szociálpolitikai tevékenységéről is elmondható, a halottakat ott is ezrekben mérhetjük.


Beteg a társadalom, de legbetegebbek a vezetői.
A társadalom hosszú gyógykezelés után talán, talán! - még gyógyítható.
Mai vezetői menthetetlenek...
:O)))

A NYÚL EL SZEM TE LE NE DETT

Hogy miért gondolta úgy, hogy megjelenésének is tükröznie kell, hogy ő maga Magyarország, azt pontosan nem lehet tudni, de az vitathatalan, hogy az illusztráció tökéletesre sikeredett.
Lezser miniszterelnökünk ingben-gatyában forgolódott Európában, ami nem lett volna baj, ha úgy néz ki, mint Richard Gere fénykorában, de - legnagyobb bánatunkra - a divatos szett rosszabbul állt rajta, mint tehénen a gatya, és ezzel a tehén öltözködési kultúrája lett agyba-főbe dícsérve - mondhatnánk, a tehén gatyában egy gigerli hozzá képest.
Hogy mennyire nevetséges volt, mi sem tanúsítja jobban, hogy az ominózus gatyás képével szerettem volna illusztrálni ezt a posztot, de láss csodát, a netről eltűnt a kép, melyet pedig párnájuk alatt őrizhetnének a nők, feltéve, hogy megbolondulnak.
Eleganciája éppen olyan, mint a mai Magyarország.
A mi Trottyosunk híján van a jó ízlésnek, és ha ez csak az öltözködésében jelenne meg, de nem - ahogy megy az idő előrefele, egyre gusztustalanabb figurája a magyar és nemzetközi közéletnek, egy agresszív kismalac.


Itthon már végleg elszemtelenedett, miként a nyúl, vagy miként Hruscsov szerint Berija.
Némi optimizmusra ad okott nevezettek sorsának alakulása, de ma még csak ott tartunk, hogy álmélkodunk: ez már olyan pofátlan, hogy az már szinte szép.
Faggatták a Parlamentben a repülőútjairól, melyeket az általa turbómilliárdossá tett haverja által biztosított magángépen tett meg, hogy megtekinthesse a botlábú fiúk szerencsétlenkedéseit Piréziában.
Ezidáig is éltek vissza már néhányan a világban hatalmukkal és magánutazásaikat közpénzen finanszírozott repülőgépen bonyolították, de ha lebuktak, akkor többnyire lemondtak, de minimálisan is sunnyogtak.
Ehelyetta mi szeretett Trotlink a parlamenti kérdésekre felháborító impertinenciával azt válaszolta, hogy "Harminc éve így mentem. Jövő héten is így megyek, azután is így fogok menni."Tiszta kisvasút mentalitás, ha nem tetszik nekünk, akikor legközelebb Being 747 - el fog repülni Kisvárdára. és innentől már csak egy nyúlugrás az űrrakéta.
Jobb kocsmákban egy ilyen válaszért lazán pofánverik, munkahelyeken, ha így válaszol a munkáltatójának, azonnal kirúgják.
Jelzem a szokásos mellébeszélés itt is jelen volt - nem a kérdésre válaszolt, ami a korrupciót jelentő baráti reptetésről szólt, hanem úgy kezelte a dolgot, mintha a kérdező jobbikos képviselő azt kifogásolta volna, hogy focimeccsekre jár.
Hát nem, a szotyolát tőlünk ott köpködheti, ahol akarja, de oda a magánkasszája terhére kell eljutnia, olyan neki pedig nincs, hiszen köztudottan szegény, mint a templomi segédegér...


Orbán imád repülni, már első miniszterelnöksége idején is a Honvédség AN-26-osával jött haza adriai nyaralásáról, aztán magángéppel elrepült Bostonba, hogy átvehesse jutányos áron beszerzett díszdoktori címét, mostanában már repülőgépeket vásárol, melyeket a Honvédség üzemeltet.
Ezt fokozni még úgy lehet, ha a repülőgépeken Turul mezben dekázgat, mint hajdan a miniszterelnöki irodában tette.
Ha már ennyire szeret repülni, ideje lenne reptetni, ehhez meg is kellene adni neki a lehetőséget, össznépileg fenéken kellene billenteni.
Háturul...
Sajnos ez még odébb van, de kétségkívül sorra fog kerülni, és nem biztos, hogy azok, akik majd elhajtják, kihagyják ötleteik közül a Ceaușescu-modellt, mint manapság demokrata körökben ez divatos.
Ha itt egyszer eldől a népben a borjú, akkor csúf világ jön a hatalom mai birtokosaira, és senki meg nem védheti majd őket.
De ez még odébb van, hiszen ma még csak az arcunkba köpött, megpocsékolta az asszonyainkat, lányainkat, ez pedig még belül van a magyar nép komfortzónáján.


Majd talán, ha beletöröli utána a farkát a frissen mosott függönybe...


Türelem...


:O)))

KIFELÉ EURÓPÁBÓL

Foto: MTI Mészáros János

Olyanok vagyunk, mint a gyógyíthatatlan beteg a kórházban.
Még vesszük a levegőt, még fehérköpenyesek sügölődnek körülöttünk, de tulajdonképpen már halottak vagyunk.
Az orvostudomány lemondott rólunk, hiszen szervezetünk képtelenné vált legyűrni a kórt, melyet akár Morbus Orbanicusnak is hívhatnánk, ha lenne bármi közünk a latinos műveltséghez - de nincs: hazánk a "mitnézőbazzeg?" országa lett.
Ebben az országban minden alá van rendelve az Európa legkisebb óriását jellemző harácsolhatnéknak, hatalmi mániának.
Ez az ember beteg, de ennek felismerése éppen annyit jelent számunkra, mint a beteg ágya végén lógó lázlap a laikusnak - bár látjuk a bajt, de gyógyítani nem tudjuk.
Nem csak mi, de sajnos, még neves külhoni gyógyászok sem.

Kudarcba fulladt a kísérlet, mikor a többi állattól ellesett módszerrel akarták lehűteni a testhőmérsékletét, hiába lógatta a nyelvét, nem segített rajta.
Rajtunk sem, mint ahogy a rengeteg okos is addig tökörészett körülötte, míg szépen körbeépítette magát mindenféle törvényekkel, így aztán ma már ha találkozik veled a Vérmezőn és nekifutásból seggberúg, hát törvényesen teszi.
A legfrissebb jópófasága a gyülekezési törvény, ahol már két ember politikai tárgyú beszélgetése is gyűlésnek számít, továbbá tilos bizonyos napokon, melyek a nyilas vagy kommunusta diktatúrára emlékeztetnek gyűlést tartani - engem például október 23.-a mindkettőre emlékeztet, de ez már legyen az én bajom...

Masírozunk kifelé Európából, a Nemzet Betege meg sikeresen táncolja nevetséges pávatáncát a senkiföldjén, mely akár aknamező is lehet - ez majd csak később derülhet ki.
Mindenesetre az érzékelhető, hogy nem állna távol tőle a gondolat az Unió nélküli létről, és ebben még az sem ejti gondolkodóba, hogy Anglia belerokkant a Brexitbe, pedig még ma nem változott semmi - és mégis.
Az angolok olyanok, mint a egyszeri kocsikísérő, aki a teherautó tolatását irányította, csak ők a kormányukat irányították: gyere, gyere, gyere - gyere bakker, oszt nézd meg, mit csináltál!
Mi még csak nem is irányítjuk a sofőrt, rajtunk símán átdöccenhet a kocsi...
Ha az Egyesült Királyság belerokkan - és esetleg akár szét is esik - az Unió elhagyásába, akkor mi, ha követni akarjuk példáját,  kezdhetjük hímezni a szemfedelet, olyan helyzetbe kerülünk.

Persze, ameddig az Unió küldi a pénzeket, addig maradunk, hiszen mi elvi politikát folytatunk, az elv pedig az, hogy azok a barátaink, akik nem sajnálják tőlünk az ellopnivalót.


Majd Putyin - gondolhatja a Lángész, kinek lobogását kissé csökkenthette a legutóbbi attrakció, mikor az Európai Parlament tagjai körülállták és kollektíve levizelték okos fejét.
Sajnos, Putyinnak csak akkor vagyunk értékesek, ha az Unión belül vagyunk, Unión kívül senkik vagyunk az orosz külpolitika számára.
Putyin legfeljebb az atomreaktorokra felvett hitel részleteiért küld el valakit, és ez esetben képzeljük el, amint bekopogtat hozzánk a behajtó.
Keleten nem várnak minket, Orbánt meg különösen nem, az a társadalmi modell nem ismeri a pávatáncot - egyébként is, hülyék lennének importálni az ebola vírusát.
Mikor hajdan beléptünk az Unióba és a NATO-ba, megírtam, hogy mindkettőt el lehet dobni, mi leszünk Sztálin bosszúja a hálátlan Nyugattal szemben.
Az a szerencsés, kinek a gyereke már elballagott innen, és éli a migránsok nehéz életét a világban, ők már csak mosolyoghatnak a Nagy Nemzeti Bolhacirkuszon,  és várják, hogy ki fogja a körmei között elpattintani a Nemzeti Bolhát, mert, hogy házilagos kivitelezésre ebben az esetben legfeljebb akkor számíthatnak, ha a félmillió magyar pofáraesik a Brexit következtében, vagy kilépünk az Unióból.
Félmillió magyarnak egymillió rokona vergődik itthon, és eltűr mindent.
De azt nem fogja eltűrni, hogy az unokáit csak vízummal látogathassa Európában, csak azért, hogy ezek a férgek akadály nélkül lophassanak.


Ha mégis, akkor magunk írtuk alá az ország halálos ítéletét, köszönjük meg magunknak.

:O)))

MI LESZ VELED MAGYARORSZÁG?

Hogy a társadalom állapota borzalmas, az nem is kétséges.
A rendszerváltozás utn eltelt harminc év tapasztalatait leszűrve bátran megállapíthatjuk, hogy társadalmi szinten nemhogy előreléptünk volna, de egyértelműen visszacsúsztunk majd' száz évet - anyagi és szellemi tekintetben egyaránt.
Az ország diktatúrában él, egy olyan diktátorocska rendszerében, aki csak azért nem gyilkol látványosan, mert Európa ebből azért többé-kevésbé kinőtt - bár ha Srebrenicára gondolok, akkor azért ebben sem lehetünk egészen biztosak.
A társadalom kettészakadt, a tőke egyre kevesebb ember kezében koncentrálódik, a társadalmi szolidaritás a nulla felé konvergál.
Talán egyéni szinten úgy-ahogy még jelen van, de a magyar társadalom a kutyáira-macskáira többet költ, mint nyomorgóira.
A társadalmi mobilitás megszűnt, a cseléd gyermeke törvényszerűen cseléd lesz, esélye sincs a szegény ember gyermekének a kiemelkedésre, legyen bármennyire brilliáns esze, szorgalma, kitartása.
Orbán mondta egy világosabb pillanatában, hogy a Horthy-rendszerben belőle legfeljebb traktoros lehetett volna, ami persze nem igaz, belőle abban a rendszerben még az sem lehetett volna.
Az ország jelentős része rasszista, meglehetősen magas az antiszemiták száma, erre az érintettek bezárkózással reagálnak - a nyomortelepeken belül legalább valami relatív biztonságot érezhetnek, míg mások a kétlaki életben érzik a megoldást - ha itt élhetetlen lesz a világ, élhető marad Haifában.
Talán.


A gyermekekből az állam nem akar gondolkodó polgárokat nevelni, az iskolarendszer szépen leképezi a csempekereskedő agyrémeit, az egészségügy éppen felkészül a nyugdíjaskérdés végső megoldására.
Kultúrpolitika gyakorlatilag nincs, futószalagon gyártjuk a giccset kezdve a Nemzeti Színházon, folytatva a csiricsáré hombárral, amit a művészetek palotájának nevezünk, és ami minden, csak nem palota.
Ha kimegyünk a szoborparkba, minőséget találunk, a köztereken pedig gombolyaggal játszó macskákat, vagy ahhoz koncepcionálisan kísértetiesen hasonló "műveket".
Virul a korrupció, a nepotizmus, a nemzet hülyítése iparszerűen folyik, miközben a történelemről is kiderült, hogy minden máshogy volt.
A zsidók például részben idegenrendészetileg haltak meg, mások meg csak korlátozásokat szenvedtek el, a korlátok egyébként a Dob utca vonalában húzódtak, ahol bent lehetett tartózkodni akár tizenkét embernek egy szobában, korlátlanul.
Megint másokat meg nem a csendőrök puskatussal, nem is a magyar állami szervek, hanem a hozzánk delegált húsz német terelte vagonokba.
Erre mondják, hogy sajátos magyar észjárás, melyet a magyar nyelv egyszerűen csak cigánykodásként azonosít...
Folyik a rongyrázás, miközben a hajléktalanokat kitiltják a közterületekről, fagyjanak meg máshol télen!
Közben olyan avitt eszmék kerülnek elő, melyekről azt hittük, hogy már csak a történelemkönyvek sorstragédiáinkat magyarázó részeinél olvashatunk.
És akkor még a különféle futóbolondokról nem is beszéltünk, akiknek szintén tág tere nyílik a társadalom hülyeséggel történő fertőzésére.
Azt hiszem, nem tudunk olyan területet találni, ahol a jelenlegi társadalom erkölcsileg - de bármilyen tekintetben - magasabbrendű, mint elődje volt, ami meg a lét és jogbiztonságot illeti, fényévekkel vagyunk leszakadva az akkori állapotoktól. 
Erre a tragikus szarkupacra telepszik rá a külpolitika.


Nemzetközi kapcsolataink talán még rosszabb állapotban vannak, mint az ország általános állapota.
A nemzet kakadúja, aki mindig rá tud hangolódni szociopata főnöke gondolatmenetének aktuális periódusára, úgy veri szét nemzetközi kapcsolatainkat, mint az egyszeri paraszt, aki a jégesőben cséphadaróval verte a búzát: lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!
Hajdan a Magyar Népköztáraságnak volt nemzetközi tekintélye, a mai Magyarország meg Európa bohóca, vezetője a magyar Ceausescu, akin a világ hol röhög, hol bosszankodik.
Hogy bekerülhettünk az Unióba, azt jórészt a szocializmus éveinek teljesítménye és külpolitikája indokolta.
Hajdani előnyünk elfogyott, mai állapotunkban senkinek nem jutna eszébe befogadnia bennünket Európa kultúrnemzetei közé.
Közvetlen szomszédainkkal kapcsolatban a XIX. század téves és kártékony politikáját, a magyar szupremáciát erőltetnénk, csak hát menet közben történt egy s más, ami ezt a törekvést illuzórikussá teszi.
Trianont siratjuk, miközben székely testvéreink (tudod, székely szarta a magyart...) önrendelkezési jogáról papolunk, évente felcaplatunk a hegyre, hogy onnan osszuk az észt a románoknak, zacskókban csempésszük hajdani nacionalista politikusunk maradványait, merényleteket tervezgetünk,   szánalmas.
Az ukrán államot pofánköpjük, mikor az általuk tiltott kettős állampolgárságot erőltetjük, hatvan-hetvenezer Fidesz-szavazatért, ezért csalunk, hazudozunk, és amikor megbukunk, akkor felháborodunk.
Adjunk hálát az Úrnak és a nemzetiségi vezetők józanságának azért, hogy a délszláv háborút megúsztuk a vajdasági magyarok lemészárlása nélkül, nem sok hiányzott, már éppen pedzegették, hogy milyen kiváló alkalom lenne a terület visszacsatolására - jelzem, ez Ukrajnával kapcsolatban is elhangzott, miközben a Krim visszacsatolásáról harsányan hirdetik, hogy igazságtalan és jogszerűtlen.
Koszovó átadásához buzgón asszisztáltunk, miközben a szerbekkel történelmünk ezer szálon fonódik össze, de a szerb ortodoxiát még ma sem veszi be a hatalom gyomra, miközben a favorizált római katolikus vallás vezetőjét savazzák - a magyar felsőpapságnak pedig nincs ehhez egy rossz szava sem.


Mindemellett az Uniót is próbáljuk bomlasztani, míg csak egyszer meg nem únják, és pofán nem vernek benünket a hólapáttal, jelzem, kiérdemeltük...
Tipikus példája viselkedésünk annak, mikor valaki arra az asztalra szarik, amelyikről eszik.
Orbán retteg attól, hogy az egyeduralma veszélybe kerül, pedig nem az uniótól kellene rettegnie, hanem saját népétől, mely ha kialussza egyszer ezt a harminc évnyi részegséget, lehet, hogy miszlikbe szaggatja a családtagjaival együtt, hiszen bőven kiérdemelte közülük is nem egy, hogy a cellájáról lerohadjon a műanyaglakat, úgy száz év múlva - aztán majd imádkozhatnak a Felházban...
A világ a globalizáció felé halad, mi is megyünk a történelem sztrádáján, csak mi a forgalommal szemben.
Magyarország egész történelme során szerencsétlenkedett, általában saját rezsiben.
Azt mondják, akinek magyar a barátja, annak nem kell ellenség, hát magyarnak magyar a barátja, de mi azért bebizonyítjuk, hogy képesek vagyunk megmerényelni önmagunkat.
Sajnos a szellemi képességeinkre se lehetünk büszkék, a magyart a világ legprimitívebb hazugágaival is meg lehet vezetni.


Hogy mi lesz így velünk?
Sajnos, úgy tűnik, eltűnünk elább-utóbb, mint a vizigótok, de büszkén állapíthatjuk majd meg, hogy megdolgoztunk érte.
Sajnos...


:O)))

EGYRE NEHEZEBB

Egyre nehezebb azonosulni a mieinkkel, azt hiszem, hogy valóban másoknak kellene jönniük, pedig ezt idáig marhaságnak tartottam, de azokkal menni tovább, akik semmiből sem tanulnak, legfeljebb a lemmingek számára lehet vonzó.
itt volt ez a remek lehetőség - Európa véleményt mondott Magyarországról, és most ne kínlódjunk azon, hogy nem is Magyarországról, hanem a magyar kormányról, ez evidens.

Mégis, a vélemény mindahányunkat minősít, a hatalom seggnyalóit és a bárgyú ellenzéket is, mert ezt a helyzetet nem lehetett volna előállítani nélkülünk.
A magyar baloldal nem áldozat, hanem idióta, és ez nem csak az MSZP-re, de a DK-ra is igaz, jóllehet, még az is kérdéses, hogy ez a két párt egyáltalán baloldali párt-e?
Sajnálatos módon ezt a kérdést joggal lehet feltenni a szocialistákkal kapcsolatban is, akik hiába keresik magukat, soha nem találják, de lassan lehet, hogy ez egy szerencsés helyzetnek minősíthető.
Itt volt a lehetőség, hogy megerősítsük pozíciónkat, erre elindul a megszokott műsor: mindenki mindenki ellen, mindenki Gyurcsány ellen, Gyurcsány a józan ész ellen - ez az egész katyvasz elképesztő.

Hogy miből vonta le Gyurcsány azt a következtetést, hogy itt ma forradalmi helyzet van, azt nem lehet tudni, de azt igen, hogy a vágyvezérelt ötletek ritkán sikeresek.
Hogy a szocialisták vezetői miért nem képesek túllépni Gyurcsány semmi hasznot nem hozó gyűlöletén, az sem igen érthető, hiszen arra már régen rá kellett volna jönniük, hogy saját készletből egyetlen valamirevaló kommunikátort sem tudnak kiállítani.
A szoci Demosthenesek ott tartanak, hogy kaviccsal a szájukban szónokolnak - még senki nem mesélte el nekik, hogy tanulmányai végén a neves szónok azért kiköpte a kavicsot - nemmellesleg tudta, miről akar beszélni.
Gyurcsány nehéz helyzetben van, mert rengeteg hibát vétett, szerintem ő tudja legjobban, de ezek között egy sincs, amivel a Fidesz mamelukjai vádolják, viszont sikerült őt teljesen leamortizálni
A nép csak legyint a neve hallatán.

A liberálisok eltűntek, mint szürke szamár a ködben, visszahúzódtak megszokott csigaházaikba, ahol egymást szórakoztatják végtelen bölcsességük szilánkjaival, és vörösre tapsolják a tenyerüket, mikor valamelyik fideszes zombi belerúg egyet Gyurcsányba.
A fiatal versenyzők közül a Momentum zavaros elvei mellé még felettébb ellenszenves is - beképzelt kis pöcsök gyülekezete, rosszabbul néznek ki, mint a Fidesz az elején, ez pedig nem sok jóval kecsegtet.
És még mindig színen van az LMP, nem is tudom, hogy még hány árulást kell elkövetniük az ország népe ellen, hogy végre megértse a nép: ezek Orbán ügynökei.
Nem, nem a talpasaik, hanem a vezetőik.
A kiürült baloldali politikai teret pedig valaki be fogja tölteni, hiszen ilyen a politika természete.


Az egész baloldali politizálás arról szól, hogy Orbán szemétségeit mantrázza az aktuális szónok, akit hajlandó meghallgatni háromszáz/háromezer ember, akik meg hallgatják őket, azért vannak ott, mert tudják, itt Orbánt fogják szidni, és ez kellemes érzéseket kelt bennük, melyeket persze egy tábla csoki is kiválthatna, de a pofázás ingyen van.
A DK legnagyobb baja az, ami az erőssége is egyben: Gyurcsány pártja.
Namármost vannak emberek, akik nem szeretnek senkinek a pártjában lenni, akik egy párttól nem gurut, hanem olyan társadalmi modellt várnak, melyért érdemes dolgozni, melyet érdemes lenne megvalósítani.
Melyik párt ad erre ma lehetőséget?
Egyik sem, mert ha van is valami víziójuk a jövő társadalmáról, azt olyan szerencsétlenül képesek tolmácsolni, amit Józsi meg sem ért, de azt bezzeg igen, hogy báncsák a magyart!
Gyurcsány roppant tehetséges ember, okos is, remek könyveket tudna írni a XXI. század szociáldemokráciájáról, lát is a pályán, alkalmas is lenne arra, hogy vezesse a népet a szebb jövőbe vezető úton, az csak a baj, hogy ritkán néz hátra, hogy követik-e még.
Persze követik, ugyanaz a háromezer ember, de ezzel sokra nem megy, neki hatmilliót kellene meggyőznie, ez viszont láthatólag nem megy.

Ilyen esetben vagy a programnak kell mennie, vagy a vezetőnek, már ha valaki változást akar elérni.
Csak hát Gyurcsány küldetéstudatos, és egyszerűen nem képes elképzelni, hogy neki le kell szednie pártjáról a saját cégérét és tehetséges embereket kell keresnie, ezeknek kell körülvenni az új vezetőt, neki meg hátrébb kellene lépnie - akár a felesége javára, már az is sokat segítene...
És bár csak az ökör következetes, de annak a népnek, melyet ezzel a hiperprimitív migránsozással meg lehet hülyíteni, nem lehet hetente új nótát énekelni, mert még az előzőt se tanulták meg, érteni meg nopláne nem értik...
Ehhez a helyzethez még adjuk hozzá a vérbunkó és gátlástalan Fideszt, mely hálistennek ma már úgy el van pofátlanodva, hogy azt hiszi, nem fogja a golyó, persze Ceausescu is ezt gondolta...


Hogy Orbán ki akar vinni bennünket az Unióból, az szinte biztos, csak még nem kapott megfelelő ajánlatot, de Putyin nem szívbajos, ha azt látja, hogy az érdekeit szolgálja az Unió felbomlasztása, meg fogja tenni az ajánlatát.
Még csak fel sem tudom róni neki, hiszen neki Oroszország kell legyen az első, és az kétségtelen, hogy Putyin minden tette Oroszországot szolgálja.
A mázlink az, hogy neki Magyarország vélhetőleg az Unión belül kell, és azt hiszem, ez jobb nekünk is...
A koronahercegnő szaros pelenkája sokkal gusztusosabb és tisztább, mint a magyar politika, de ez nem éri el Józsi bácsi ingerküszöbét.
Hatmilliárdért plakátolunk az Unió ellen, ez valami olyasmi, mint amikor oadszarsz más ajtaja elé, majd becsöngetsz papírért...
Hatmilliárd plakátkampányra, miközben folynak a kilakoltatások, ezzel embereket ítélnek halálra - ez a rideg valóság.
Aki hajléktalan lesz az nem élhet az utcán, gondolom akkor jár a legjobban, ha mielőbb meghal.


Hogy szakadt volna ezeknek anyjukba a fejük...


:O)))

FOLTOZOTT IRHÁJÚ NÉMET ZSOLDOSOK

Szegény vagyontalan, mentális kihívásokkal láthatólag eredménytelenül küzdő, ám pofátlan Vezérünk megijesztgette hálás népét, miszerint Brüsszel a határ védelmét ki akarja venni a nemzet kezéből.
Helyette Brüsszel zsoldosokat akar küldeni a feladat ellátására, akik majd jól beeresztik az országba a migránsokat.
Ha csak hülyíti a népet - azért baj, ha komolyan gondolja, akkor azért - ez esetben még nagyobb is a gond, hiszen ilyesmi a zárt osztályon szokott téma lenni Napóleon és a Szinuszról agyhullámokkal irányított ufó-áldozatok magánbeszélgetésein.
Zsoldnak a katonák illetményét, fizetését nevezzük.
A  magyar határt ezidáig is zsoldosok őrizték, vélhetően ezután is azok fogják, ha csak Harcimarci meg nem hirdeti a népfelkelést, melynek során köteles lesz mindenki saját fegyverével és lovával, saját költségére hadba szállni a Hazát két oldalról marcangoló támadók - északról Brüsszel, délről a migráncsok - ellen!


Zsoldosnak azt a katonát nevezzük, aki tevékenységéért pénzt kap, mint a Magyar Honvédség minden tagja ma is.
Évezredekre visszamenő hagyománya van ennek, voltak népek, melyek híresek lettek zsoldosaikról, mint például a svájciak, a vallonok, de sok híres olasz és spanyol zsoldosról is hallani lehetett, akik a különböző szuverének szolgálatában szakértelemmel vagdalták le munkaadójuk ellenségének fejét.
Ők ehhez értettek, ezt a tudásukat árulták a piacon, kereslet sokszor volt rájuk.
Zsoldoskatonának lenni nem lealázó dolog, hanem  szakma, merthogy a katonásdi nem abból áll, hogy a harcos felugrik és nekirohan az ellenségnek, ugyanis az ilyen harcos nem Rambo, hanem Bimbó, ha vannak még emlékek, hogyan is szokták hívni falun az ökröket.
Nálunk nincs sorkatonaság még néhány hónapig, addig itt a zsoldosok kezében van a haza védelme, és hogy ezek adott esetben magyar nemzetiségűek, nem jelent semmit, hiszen lehetnek közöttük olyanok is, akikből hiányzik a haza iránti áldozatos elkötelezettség, és nem azért, mert liberális férgek, hanem azért, mert hiányzik belőlük az erre való képesség, - mondhatnánk, kisipari szociopaták.
Ők nem egyben adják el az országot, hanem aprópénzért adják egy-egy darabját, ha megfelelő pénzt kínálnak nekik érte.


Ha Brüsszel zsoldosokat alkalmaz az európai határok ellenőrzésére, akkor azok lehetnek akár magyarok is, hiszen ez a legésszerűbb megoldás, de ha éppen hiány van magyar jelentkezőkben, a többi uniós tagállamból is lehet alkalmazni munkavállalókat, hivatásos katonákat - zsoldosokat.
És, hogy beengednék a migránsokat?
Természetesen, azokat, akik megfelelnek a hatályos törvényi szabályozásnak, akiknek erre az illetékes magyar hatóság engedélyt adott, akiknek menedék-kérelmét jóváhagyólag elbírálták.
Viszont vélhetőleg nem éheztetnék az élbírálásra várókat és emberként bánnának velük.
Merthogy a katona parancsot teljesit, és ha a parancs következetesen szigorú, de emberséges, akkor a katona ennek megfelelően fog viselkedni, különösen, ha odafigyelnek rá és esetleges túlkapásait megtorolják.
Azt hiszem, itt mégiscsak az a baj, hogy Vezérünk nehezen birja a korlátokat, úgy döntött, hogy ez az ország az övé, és itt azt csinál, amit akar.
Ha ezt veszélyben érzi, azonnal nemzetről meg hazáról és rémként fenyegető ellenségekről papol, holott itt ő a legfőbb ellensége mindahányunknak.


Nehezen fogja tűrni a zárkát...


:O)))