Mikor elolvasgatom a híreket, melyek szerint Putyin nem normális, továbbá az oroszok Herszonban már meg is kezdték a nők megerőszakolását, az első áldozat egy tizenhét éves lány volt, akit meg is öltek - szóval ez a társadalom olyan mélyéges lenézésére vall, hogy az ember vagy sírni kezd, vagy halálra röhögi magát.
Van még ilyen hír ezer, például, hogy az oroszok agyonlőtték a tizenhárom hős kígyó-szigeti határőrt, meg, hogy amikor elfoglalták a zaporozsjei atomerőművet, egy kivételével leállították a reaktorblokkok termelését, melyek közül az erőmű elfoglalása előtt egy működött, és lángokban állt az erőmű.
Csernobilban meg megemelkedett a sugárzási szint, és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nem tudja, hogy az oroszoknak van-e megfelelő szakértői hátterük az üzemeltetéshez?
Meg, hogy van egy hathónapos kiskutyájuk az ukrán hősöknek, mely messziről jelzi az oroszokat - az én Bumbim még a pirézeket is jelezte hat hónapos korában, olyan okos volt!
És a hős ukrán pilóta - Kijev Szelleme - MIG-29-e lelőtte a mocskos agresszor SZU-35 gépét, mígnem kiderült, hogy ez a szituáció csak egy videojátékban létezett.
A hatvan kilométeres orosz katonai oszlop meg azért állt meg, mert az oroszoknak elfogyott az üzemanyaguk, de ha lett volna is, a dezertőr orosz katonák inkább kilyukasztották a tankok üzemanyagtartályait, minthogy hadba menjenek.
A hülyeségek terjesztését mostanában hibrid hadviselésnek nevezik, felkészül a csajkarendszer és a nők közösségi tulajdonba vétele, beleértve az anyósokat is!
Az ukránok tárgyalnak az oroszokkal, miközben elnökük, egy helyiérdekű Puzsér elmondja, hogy egyrészt úgyse lesz megegyezés, meg különben is, Putyin, gyere ki a hóra, ne egy harmincméteres asztal mögül tárgyalj velem, mert engem már megpróbáltak többször is megmerényelni, a bűnjel - néhány szétdobált kávéfőző-alkatrész az elnöki dácsa kertjében - rendelkezésre áll.
Nem kezdenék itt most bele annak taglalásába, hogy mi váltotta ki ezt a reakciót Oroszországból, erről csak annyit, hogy számomra természetes, hogy a világot érdekek mozgatják, és az érzelmek csak igen korlátozottan érvényesülő tényezők.
Ki a fene szereti a háborút?
Természetes állapotok között a politika éppen az érdekek egyeztetéséről és a szükséges kompromisszumok megkötéséről szól, és aki azt hiszi, hogy ez a történet Putyin elmeállapotából következik (nincs semmi baja, ellenben okos és határozott ember, aki pontosan tudja, hogy elsősorban saját népének tartozik felelősséggel és ennek megfelelően cselekszik is...) az keresse fel nyugtatókért orvosát, gyógyszerészét.
Ukrajna túl van azon a vörös vonalon, melyet Oroszország húzott a katonai térképen, a tetejében agresszív oroszellenes neonáci banderisták formálják arrafelé azt, amit ők politikának hisznek, és minden erejükkel belehúznák Oroszországot egy világháborúba, mely értelemszerűen atomháború lenne.
Miért nem amellett, hogy a NATO vigye el a fegyvereit az orosz határok közeléből?
Miért nem az orosz kisebbség jogaiért Ukrajnában meg a balti államokban?
Vagy csak a magyar kisebbség jogai érdekesek, a többit ott egye meg a fene, ahol vannak?
Miért nem a fegyverzetkorlátozásokért lépnek fel?
Szerintem Amerika most éppen az ukránok farkával veri a csalánt, palagázának és fegyvereinek keres piacot, gyengítené az orosz gazdasági-katonai-politikai pozíciókat, hogy szabadabb mozgása legyen Kínával szemben, de azt hiszem, hogy téved.
Szóval elemi érdekünk, hogy jóban legyünk azzal, aki nekünk energiahordozót szállít.
A háború gyűlöletes dolog, csak szenvedést okoz - legtöbbet a kisembernek.
Tetszik-nem tetszik, ebben a helyzetben Putyinnak van igaza, és az a bánatos helyzet, hogy meg is tudja védeni az igazát.
A mi hiperdemokrata politikusaink már megint képtelenek az ésszerű viselkedésre, és a véleményem nem jelenti azt, hogy én a háborút pártolnám, vagy, hogy ne kellene világgá zavarni a mi kis diktátorunkat, és azt se, hogy szeretni kell Putyint.