2022. március 5., szombat

MOST PUTYIN A SOROS



Elképedve nézem a világot, mert az ugyan igaz, hogy a klasszikusok már másfélszáz évvel ezelőtt felhívták arra a figyelmünket, hogy a termelőerők fejlődése sokkal gyorsabb, mint az emberi tudaté, de hogy a kettő között ilyen nagy a távolság, azzal azért úgy voltam, mint a paraszt bácsi a műrepülőn, mikor bepisilt, becsinált, majd az egész a nyakába ömlött, -  ne ezt azért nem gondoltam volna. 
Mikor elolvasgatom a híreket, melyek szerint Putyin nem normális, továbbá az oroszok Herszonban már meg is kezdték a nők megerőszakolását, az első áldozat egy tizenhét éves lány volt, akit meg is öltek - szóval ez a társadalom olyan mélyéges lenézésére vall, hogy az ember vagy sírni kezd, vagy halálra röhögi magát.
Van még ilyen hír ezer, például, hogy az oroszok agyonlőtték a tizenhárom hős kígyó-szigeti határőrt, meg, hogy amikor elfoglalták a zaporozsjei atomerőművet, egy kivételével leállították a reaktorblokkok termelését, melyek közül az erőmű elfoglalása előtt egy működött, és lángokban állt az erőmű.
Csernobilban meg megemelkedett a sugárzási szint, és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nem tudja, hogy az oroszoknak van-e megfelelő szakértői hátterük az üzemeltetéshez?
Meg, hogy van egy hathónapos kiskutyájuk az ukrán hősöknek, mely messziről jelzi az oroszokat - az én Bumbim még a pirézeket is jelezte hat hónapos korában, olyan okos volt!
És a hős ukrán  pilóta 
- Kijev Szelleme - MIG-29-e lelőtte a mocskos agresszor SZU-35 gépét, mígnem kiderült, hogy ez  a szituáció csak egy videojátékban létezett.
A hatvan kilométeres orosz katonai oszlop meg azért állt meg, mert az oroszoknak elfogyott az üzemanyaguk, de ha lett volna is, a dezertőr orosz katonák inkább kilyukasztották a tankok üzemanyagtartályait, minthogy hadba menjenek.
A hülyeségek terjesztését mostanában hibrid hadviselésnek nevezik, felkészül a csajkarendszer és a nők közösségi tulajdonba vétele, beleértve az anyósokat is!
Az ukránok tárgyalnak az oroszokkal, miközben elnökük, egy helyiérdekű Puzsér elmondja, hogy egyrészt úgyse lesz megegyezés, meg különben is, Putyin, gyere ki a hóra, ne egy harmincméteres asztal mögül tárgyalj velem, mert engem már megpróbáltak többször is megmerényelni, a bűnjel - néhány szétdobált kávéfőző-alkatrész az elnöki dácsa kertjében - rendelkezésre áll.
A primitívnél primitívebb megnyilatkozásokat fajsúlyos nyugati politikusok is tetézik a vicces szankcióikkal, az orosz macskák kitiltásával a macskakiállításokról, az oroszok kitiltásával a nemzetközi sportszövetségekből, és a hiszti egyéb jeleivel, melyre hálás népünk természetesen vevő, mert most Putyin a Soros!


Nem kezdenék itt most bele annak taglalásába, hogy mi váltotta ki ezt a reakciót Oroszországból, erről csak annyit, hogy számomra természetes, hogy a világot érdekek mozgatják, és az érzelmek csak igen korlátozottan érvényesülő tényezők.
Ki a fene szereti a háborút?
A fegyverek gyártóin kívül nem sokat, talán még a szurkolói kemény mag, ameddig ki nem derül, hogy egy icipici lövedék lefektetheti még Klicskó polgármestert is.
Természetes állapotok között a politika éppen az érdekek egyeztetéséről és a szükséges kompromisszumok megkötéséről szól, és aki azt hiszi, hogy ez a történet Putyin elmeállapotából következik (nincs semmi baja, ellenben okos és határozott ember, aki pontosan tudja, hogy elsősorban saját népének tartozik felelősséggel és ennek megfelelően cselekszik is...) az keresse fel nyugtatókért orvosát, gyógyszerészét.
A Szovjetunió felbomlása óta a Nyugat háborúzott egy jót Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szíriában, felmiondta az atomalkut Iránnal, felfordította a teljes közel-keleti régiót, mely azóta egy szinte olthatatlan tűzfészke a világnak.
Támaszpontokat és rakétákat telepített Romániába, Lengyelországba, Észtországba, Lettországba, Litvániába, ezek mind az oroszokkal szomszédos országok, melyek azért sikítoznak védelemért, hogy a NATO jogot formálhasson valamiféle katonai fölény létrehozására.
Ukrajna túl van azon a vörös vonalon, melyet Oroszország húzott a katonai térképen, a tetejében agresszív oroszellenes neonáci banderisták formálják arrafelé azt, amit ők politikának hisznek, és minden erejükkel belehúznák Oroszországot egy világháborúba, mely értelemszerűen atomháború lenne.
Ma még meg lehet őket állítani, és most pofánverni őket - a kisebbik rossz.


Ami igazán elkeserít, hogy általam nagyon tisztelt és okosnak tartott emberek is beszállnak a kórusba - végtelenül leegyszerűsítve ezt a helyzetet, jóllehet a világtörténelem arra tanít, hogy a korlátlan pacifizmus csak bajt okoz.
Agresszornak kiáltják ki Putyint, holott az agresszor ebben a helyzetben a NATO, meg az a  Biden, aki maga a két lábon járó példája annak a népi bölcsességnek, hogy jobb sose jön...
Miért nem amellett állnak ki, hogy Ukrajna legyen semleges és demilitarizált?
Miért nem amellett, hogy a NATO vigye el a fegyvereit az orosz határok közeléből?
Miért nem az orosz kisebbség jogaiért Ukrajnában meg a balti államokban?
Vagy csak a magyar kisebbség jogai érdekesek, a többit ott egye meg a fene, ahol vannak?
Miért nem a fegyverzetkorlátozásokért lépnek fel?
És miért van az, hogy ha valakinek nem tetszik az agresszív nyugati nyomulás, akkor azt támadják, mert amellett áll ki, aki visszaüt - esetleg.
Gyilkosoznak és elmebetegeznek, miközben eltűrik a valóban szociopata Orbán uralmát immár másfél évtizede, hagyták, hogy kifossza az országot, mert féltek a nyílt konfrontációtól, most meg azt hirdetik, hogy ez a politika világpolitikai szinten is követendő?
Szerintem Amerika most éppen az ukránok farkával veri a csalánt, palagázának és fegyvereinek keres piacot, gyengítené az orosz gazdasági-katonai-politikai pozíciókat, hogy szabadabb mozgása legyen Kínával szemben, de azt hiszem, hogy téved.
A pénzügyi szankciók csak meggyorsítják a folyamatot, az amerikai dollár uralmának véget fog vetni ez a konfliktus, 


Mi ebben a konfliktusban senkik vagyunk, értem ezt a magyar politikai paletta valamennyi szereplőjére, ehhez képest túl nagy a pofánk, és némelyik idiótánk hülyeségeket beszél, ami azért veszélyes, mert télen hideg van és az autók üzemanyaggal mennek, továbbá az áramtermelést se árapály- erőművekkel oldjuk meg.
Szóval elemi érdekünk, hogy jóban legyünk azzal, aki nekünk energiahordozót szállít.
Persze lehet zöldenergiázni, de a jövő tél még idén elkezdődik majd, sőt, már a nyár is okozhat gondot, ha nincs mivel üzemeltetnünk az erőműveket.
A nyugdíjas társadalom már így is vért izzad, hogy talpon maradjon, ha ez így folytatódik, akkor a nyugdíjas ebédjét az infláció eszi meg.
Nagy bajok jönnek, és senkit nem fog vigasztalni, ha kiderül, hogy nem Putyin, hanem a mi politikusaink bolondok - nem kicsit.
A háború gyűlöletes dolog, csak szenvedést okoz - legtöbbet a kisembernek.
Ukrajnában is addig kellene befejezni a harcokat, ameddig a katonai érdekeket még úgy-ahogy felülírják a humánus érdekek, ameddig a konfliktus korlátozott erők és eszközök bevetésével folyik.
Ezt kívánja mindenki érdeke - a hivatásos és szerződéses orosz katonák érdeke éppúgy, mint a besorozott ukrán fiataloké.
Tetszik-nem tetszik, ebben a helyzetben Putyinnak van igaza, és az a bánatos helyzet, hogy meg is tudja védeni az igazát.
A mi hiperdemokrata politikusaink már megint képtelenek az ésszerű viselkedésre, és a véleményem nem jelenti azt, hogy én a háborút pártolnám, vagy, hogy ne kellene világgá zavarni a mi kis diktátorunkat, és azt se, hogy szeretni kell Putyint.
Véleményem szerint egyetlen politikust se kell szeretni, legfeljebb tisztelni kell, ha rászolgál, de mindenképpen meg kell próbálni megérteni  cselekedete mozgatórugóit.
Felesleges démonizálni azt, aki csak az érdekeit védi, és felesleges szentnek kikiáltani azokat, akikre tegnap még kígyót-békát összehordtunk.
Ezen a politikán csak veszíteni lehet.


Reálpolitikusnak lenni nem könnyű, sok bajjal jár, de hosszabb távon kifizetődő.
Észnél kellene lenni.


:O)))

2022. március 2., szerda

A DAGADT MACSKA ÉS A ZSÍROSKENYÉR



De szép is lenne megcáfolni a trendet, mely szerint a mi hőn szeretett Vezérünk leginkább egy, a mi tápunkon hízott dagadt macskára, míg ellenzéke - együtt, de külön-külön méginkább egy-egy szép szelet zsíroskenyérre emlékeztet!
A kettő között az a meghatározó különbség, hogy a macska általában a talpára esik, míg a zsíroskenyér szinte törvényszerűen pofára.
Ez a macska számára kedvező eredmény, míg elejtett zsíroskenyérnek lenni nem annyira.
A politikai helyzet átmenetileg - úgy tűnt - az ellenzéknek kedvezett.
Már a Fidesz legelszántabb támogatóinak is sok volt az a határtalan kapzsiság, mellyel szeretett Vezérünk és szorgos pereputtya a nyomukban ügető sakálok tásaságában fosztogatták a társadalmat.
Erősen erodálódott az orbáni világ, már nem volt akkora nemzeti trikolór, mellyel le lehetett volna takarni azt az erkölcsi-politikai-gazdasági szarkupacot, melyet az ábrándos tekintetű rendszerváltók és a maffia közösen  összehordott Battonyától Nemesmedvesig.
Össze is csinálta arannyal futtatott lábaszárát a Mi Hősünk rendesen, különös tekintettel arra, hogy a választás egybeesett azzal, hogy őt, mint  Világpolitikai Tényezőt az Unió levette a sakktábláról, és a továbbiakban mint gyalogot kezelte.
Ehhez képest aztán jól béb@szott nekünk a szentkúti búcsú, Putyin elkezdte megregulázni Ukrajnát, sztárt csinálva annak táncos lábú miniszterelnökéből, aki kb. annyira alkalmas miniszterelnöknek, mint egy víziló balett-táncosnak.
Így aztán alkalom adódott arra, hogy a dagadt macska - legalább hazai használatra - átdizájnolja magát, és úgy vágja be a rükvercet, hogy az még dicsőségnek is látszódjon.

Az átváltozásban nagy gyakorlattal rendelkező Orbán azonnal neki is látott a mutatványnak, csinált két hátraszaltót és elkezdte szeretni Ukrajnát és az ukránokat, miközben szeretett népe boldogan szolgáltatta hozzá a kórust.
Már nem baj, hogy a nyelvtörvény a magyarokat is sújtja, nem baj, hogy a mi bugyellárisunkból  veszik fel a nyugdíjat olyanok, akik soha abba egy fillért sem tettek, nem baj, hogy négyszázasával bejelentkezve egy putriba elcsalják a választásokat, nem baj, hogy olyan emberek döntenek a sorsodról, akik nem viselik döntésük semmiféle következményeit, nem baj, hogy aktatáskával hordták nekik a milliókat, amit aztán boldogan elloptak azok, akik helyileg a legnagyobb magyarok - semmi nem baj, mert ölik a gyerekeket és hullanak a bombák, miközben könyékig véres karokkal lövöldözi a kisdedeket Putyin.
Így aztán Vezérünk lett a Béke Pufók Angyala.
Ő, aki az utóbbi tizenkét évben folyamatosan csak háborúzgatott, aki a pizsamája alatt is golyóálló mellényt hord, aki benzineskannával járt oltani  mindenfelé, amerre egy kis tüzet látott, ma ő a szószólója annak, hogy ki kell ebből a háborúból maradnunk.
Ezzel szemben a tömeglélektan ellen beoltott ellenzék már megint töketlenkedik, sajnos, még az is, aki gyárilag így készült, és egyre-másra követi el a baklövéseket, pedig azok hangja a fegyverek dörgésének megszűnte után is hallható lesz még jó darabig.
Tekintsünk most el a mi elszabadult hajóágyúnktól, aki katonákat küldene Ukrajnába, a másiktól, aki fegyvereket szállítana, a harmadiktól, aki magyar felségjelű repülővel vinné a német fegyvert Kijevbe, nézzük csak propaganda-szempontból a dolgot.
Tévedés azt hinni, hogy a magyar anyák önként és dalolva dobnák oda gyermekeik vérét azért, hogy megvédjék a szomszéd ország korrupt és erősen nacionalista berendezkedését, merthogy bár itt a nóta az amerikai törekvésekről szól, de a képernyő az ukránokat mutatja, mint áldozatokat.
Ha azok, hát az USA áldozatai, de ez a magyar anyáknak mindegy, gyermekeik pedig farokfelcsapva rohannának világgá, ha csak felmerülne is a lehetőség, hogy mundérba öltöztetik őket.
Aztán én azt is hülye embernek tartom, aki odacsinál a szomszéd ajtaja elé, miközben a gázóra csapja a szomszéd udvarában van, ő meg gázzal fűt, világít, a szomszéd olajával eteti a kocsiját, és ha felmegy az üzemanyag ára, akkor  egy-két év múlva boldog békeidőkként említi majd a jelenlegi inflációt, miközben tücsköt meg szöcskét eszik pufajkában, télvíz idején.
Hadd fejezzem ki magam kissé rusztikusan: ilyen időkben kussolni kell, legfeljebb a béke mellett kell szót emelni, ha lehet anélkül, hogy bírája akarnánk lenni akárkinek is. 
Merthogy az anyák és  gyermekeik is mind-mind békepártiak.
Sajnos a kövér macska már megint fürgébb volt, mint tohonya ellenzéke, és egy az egyben lenyúlta a jövedelmező narratívát, mely a tetejében még erkölcsileg is vállalható.
Nagy lesz ennek az ára a választásoknál.

De persze ne legyen igazam...

:O)))

2022. február 28., hétfő

UNISONO

UKRÁN MAGINOT-VONAL BANDERISTA HŐSÖKKEL


A kifejezés a zenéből kölcsönzött, akkor használjuk, mikor az összes hangszer és énekhang ugyanazt a dallamot fújja, legfeljebb egy oktávval feljebb vagy lejjebb.
Nagyon szép is tud ez lenni, ezt vártam az ellenzéktől egészen idáig, és némiképpen viccesnek tartom, hogy pont egy ilyen szomorú esemény kapcsán sikerült megvalósítani.
Sőt, még a nemzeti egységet is, merthogy most aztán mindegy, hogy kormány vagy ellenzék, mindahányan az ősi magyar virtust követik, kaszaboljuk le a muszkát, szórjuk be sóval Putyin farkát.
Ukrán jó, orosz rossz, ha van rubeled égesd el, és ájulj bele a dicső amerikai seggbe, merthogy mi velük  vagyunk egy kultúra, míg az oroszok még ma is szakócával szeletelik a szalonnát - barbár népek, Moszkva és Szentpétervár pedig két putri, mígellenben mi vagyunk a gőzmozdony.

Már majdnem elkezdtem reménykedni, hogy egy sikeres választás után akár egy normális országban is élhetünk, de sajnos nem így tűnik.
Ennyi baromságot régen nem hallottam, mint mostanában, pedig én aztán vevő voltam a kipcsak rokonságra meg a dicső pozsonyi csatára, melyben kiirtottuk a bajorokat mind egy szálig, és Orbán évértékelőit is tágra nyílt lélekkel hallgatom.
Nem könnyű a helyzetem egyébként sem, mert az ukrán háború egy istennek se akar olyan lenni, mint egy klasszikus háború orosz módra, itt nincs tüzérség, nem lőnek polgári célpontokat, ha néha beletrafálnak egy panelépületbe, akkor hosszasan lehet elmélkedni arról, hogy orosz, avagy ukrán volt a balfék, aki elkövette a trehány célzást.
Mégis mindenki világháborút akar vizionálni, ami azért túlzás, remélhetőleg, habár ne zárjuk ki az emberi hülyeség határtalanságát.


Egyelőre az a helyzet, hogy az oroszok a lehetőségekhez képest humánusan háborúskodnak, nem vetnek be tüzérséget, nem bombáznak, pedig ez orosz életekbe kerül.
Viszont kiiktatják az ukrán légierőt és a vezetési pontokat, és hát ahol lőnek rájuk, ott visszalőnek.
Közben az utca embere buzgón visszaöklendezi azt, amivel etetik, az oroszok agresszorok, míg az ukránok szuverén ország, ami a nép szerint azt jelenti, hogy azt csinál, amit akar.
Persze ez kicsit sem volt érvényes sem Irakban, nem érvényes Iránban sem, Kubában sem, Chilében sem volt érvényes, Nicaraguában sem érvényes, hogy Szíriáról, Líbiáról és a többi arab országról ne is beszéljünk, mert azok latorállamok, míg az Egyesült Államok a demokrácia maga.
Mindegyik említett esetben a háborúkat kiváltó okok hazugságnak bizonyultak, de ez se zavar senkit, Putyin a patás ördög, míg Biden a szabadság földre szállt angyala.

Imádott ellenzékünk meg alig győz nagyobbat tódítani, mint a kormányoldal, mely szintén megszerette Ukrajnát, és boldogan játszik a tűzzel, amikor az ukránok számára hadifelszerelést akar továbbítani.
Az ukrán légtér egyébként az oroszoké, hasonló esetben Amerika repüléstilalmi zónát szokott létrehozni, és nem is tudom, mi fogja megakadályozni az oroszokat, hogy kövessék a demokratikus példát.
Azt sem értem, hogy a Nyugatnak miért nem jó egy semleges Ukrajna, de hát itt most láthatólag arra megy a játék, hogy Putyint belekényszerítsék durva megoldásokba, abban reménykedve valószínűleg, hogy azzal jót tesznek Európa népének.
Szerintem Angela Merkel ül az ágya szélén és sír, mikor felettébb tehetséges utódai a Wehrmacht feltámasztásán munkálkodnak, kerül, amibe kerül.


Az ukrán tárgyalódelegáció úgy ült asztalhoz, hogy az ukrán kormányfő előre megjósolta a tárgyalások eredménytelenségét, pedig ez lenne az egyetlen lehetőség, hogy az ukrán vezetés minimális arcvesztéssel kerüljön ki a konfliktusból, hiszen egy semleges, demilitarizált és fasisztamentesített Ukrajna mindenkinek megfelelne, Putyinnak is.
Az ukrán embereknek meg legfőképpen, hiszen az emberek elsősorban élni szeretnének, meg enni-inni, jól élni, nyáron nyaralgatni a családdal és a sörösüvegekből sört inni, majd visszaváltani, és újra sört inni, nem - mint aktuálisan javasolják nekik - molotov-koktélokat gyártani belőle.
Jelzem, számunkra is a semleges és mindenkivel baráti viszonyt ápoló Ukrajna lenne kedvező, ahol a nemzetiségek boldogan élvezhetnék a kulturális autonómiát, a békéért cserébe.

Amikor a székelyek autonómiájáról kerül szó, akkor nagy errefelé a hazaffyas felbuzdulás, pedig uniós tagállamként ennek sok értelme nincsen, de amikor a Donvidék szeretné megóvni kulturális gyökereit és nyelvét a banderisták által kormányzott Ukrajnában, akkor az maga az eretnekség.
A helyzet nem kellemes, de aki azt hiszi, hogy Putyin majd most meghátrál, az illúziókat kerget.
A Nyugat meg a szankcióival elbabázhat, eddig sem értek semmit, ezután még kevesebbet fognak érni, - legfeljebb felgyorsítják azt a folyamatot, mely már egyébként is elindult, az amerikai dollár egyeduralmának megszüntetéséről beszélünk ugyanis.
Aztán ki kell várni, míg az amerikaiak palagáza megérkezik Európába, - Biden fogja hozni, luftballonban.
Az is nagyon érdekes, hogy a vad környezetvédők a palagáz kitermelésével járó környezeti kockázatokat nem is említik, de hát az amerikai környezet, az akkor nem is kockázat.

Most minden európai ország beállt a sorba, mi is, és élvezzük a szép új világ kommunikációs előnyeit, éppen most tiltották le két orosz televíziós társaság adásait az Unióban, minek azt az okos fejecskéteket megzavarni, nem igaz?
Európa kígyó-szigeti hősökkel van tele, az ukránok kiosztottak a civil fiataloknak tízezer gépkarabélyt, ez tízezer potenciális halottat jelent, miközben egy is bőven sok lenne.
Az emberiség soha nem tanul semmiből, mi, magyarok meg aztán végképp nem.
Szomorú...

:O)))

2022. február 25., péntek

NÉMI HŰHÓ - HÁBORÚ HELYETT



Megérkeztek az orosz békefenntartók Ukrajnába.
Nem valami megdöbbentő meglepetés, jóllehet a nyugati világ politikusainak jelentős része csapágyasra forgatja a szemét attól a helyzettől, melyre bizton lehetett számítani attól kezdve, hogy a jelen esetben NATO cégér alatt futó Amerika semmibe vette Oroszország jogos biztonsági igényeit és tárgyalások helyett inkább pozícióit iparkodott erősíteni a térségben.
Aztán a tehetséges ukrán reálpolitikusok is kitettek magukért, ott handabandáztak, ahol tudtak, az ukrán hadsereg erényeit dicsérve verték két féltéglával a mellüket, a fene se tudja, miben bízva.
Merthogy a Krím annektálása óta pontosan tudni lehetett, hogy ez a helyzet politikailag ugyan kezelhető, de az angolszász célok szempontjából leginkább csak eredménytelenül.
Oroszország meghúzta azt a vörös vonalat, melyet nem tanácsos senkinek sem átlépni, Grúziában megmutatta, hogy ezt komolyan is gondolja, most pedig odaküldte katonáit Ukrajnába, és ezzel megvédte a békét.
Na ja, nem Ukrajna és Oroszország között, hanem a világban, de hát persze ez az ukránokat nem vigasztalja.
Az is bebizonyosodott, hogy egy ukrán Stohl Buci semmivel nem jobb politikus, mint Ronald Reagan, és az is remekül látszik, hogy a Nyugat ugyanolyan gátlástalanággal dobná oda az ukrán fiatalokat egy eleve vesztett ügyért, mint tette ezt 1956-ban nálunk.
Aki azt hiszi, hogy most háború folyik Ukrajnában, az téved, ez egy apró kis szürkehályog-műtét, melynek célja, hogy a nyugati politikusok pontosabban lássák mi a helyzet  errefelé.


Oroszország nem akar testvérharcot, ezért is intézte úgy a dolgot, hogy az ukrán hadseregnek esélyes se legyen komolyabb ellenállásra. Néhány óra alatt kiiktatták a légierőt, megvakították a radarokat, eltakarították a vezetési pontokat - nem volt szőnyegbombázás, nem volt nehéztüzérség, a rakéták elvégezték a munkát pontosan, és nagyobb hajcihő nélkül.
Az oroszoknak még a felderítéssel se nagyon kellett bajlódniuk, hiszen az objektumok zömét ők építették, az ukrán tisztikart gyakorlatilag ők képezték ki, az ukránok többsége pedig a néhai Szovjetunió gyermeke.
Ők nem felejtették el a közös szenvedést, meg a néhánymillió halottat, az árulókat, az ukrán fasisztákat, akik akkor álltak be a németek szolgálatába, amikor a németek és szövetségeseik - élükön velünk - kegyetlenül gyilkolták népüket.
Szóval ez viszonylag kevés borzalommal járó konfliktus, kivéve a két szakadár megyét, ezek ketten együtt akkorák, mint fél Magyarország, és most már nem úszhatják meg az orosz érdekszférával való szorosabb kapcsolatot, - igaz, hogy miután a lakosság orosz, a könnyek árjára ezért nem kellene számítani.


Természetesen a robbanások fényénél az ukrán vezetés is kezd megvilágosodni, az a Zelenszkíj, aki nemrégen felettébb hetykén visszautasította Putyin tárgyalási ajánlatát, ma arról beszél, hogy nyitottak a tárgyalásokra és a semlegességre.
Ha hamarabb megvilágosodik, akkor erre a helyzetre sor sem kerül, megőrizhették volna nemzeti büszkeségüket, fegyvereiket, barátkozhattak volna a Nyugattal és Oroszországgal is, de az elvakult gőg és az angolszász arrogancia elvette az eszüket.
Ami meg a szankciókat illeti, az körülbelül a börtönök világát idézi, jól megfenyegetik az oroszokat, miszerint ha megversz, akkor lesz*plak, hogy behorpad a homlokod!
Aki a vállát vonogatja, hogy majd jól elzárják a gázcsapot, oszt az oroszok vihetik a gázukat meg az olajukat ahova akarják, azok elfeledkeznek arról, hogy erre rendelkezésükre is áll már a lehetőség, míg Nyugat-Európa erősen függ az orosz energiahordozóktól, és nem csak a konyhai gáztűzhelyek és a fűtés miatt, hanem az ipari felhasználás miatt is.
Nem szólva a ritka nyersanyagokról, merthogy azok mindenfelé nem találhatók, míg Oroszország rendelkezik a Mengyelejev- táblázat teljes választékával.
Amerikának persze nem túl fontos Európa, sőt - még örül is, ha gazdaságilag gyengül, ezért aztán lelkesen biztatja, hogy kezdjen birkózni a medvével, csak beledöglik valamelyikük.
Folynak a találgatások, hogy milyen lesz Kína viszonya a helyzethez, a tehetséges szakértők ezrei próbálják eladni világmegváltó elméleteiket a kormányoknak és a médiának, van ott minden, demokrácia meg csurgó könnyek, csak éppen az érdekek reális számbavétele hiányzik.
Majd eljön ennek is az ideje, legfeljebb Hans meg Brünhilde didereg kicsit jövő télen - majd kiderül.
Oroszországot ma nem lehet gazdaságilag sarokba szorítani, politikailag még annyira sem, a Nyugatnak most le kell nyelnie a békát és el kell fogadnia, hogy Oroszországnak is lehetnek jogos biztonsági igényei.


Magyarország helyzete ebben a konfliktusban az Ukrajnában élő magyar nemzetiség miatt speciális.
Jelenleg is rengetegen járnak hozzánk nyugdíjat felvenni, szavazni Viktorra, néhányan talán még dolgozni is, most majd szaporodik a számuk azokkal a fiatalokkal, akik nem szeretnének hős harcosok lenni az ukrán hadseregben.
Velük nemsok gond lesz, hiszen úgyis továbbállnak, mint ahogy a többi migráns is - mennek átmászni a kolbászból font kerítésen.
A magyar politikai osztály meg már megint ostobább a kívánatosnál, beszáll az Amerika által szított nemzetközi hisztériába, hogy elfogadhatóvá tegye magát Amerikában, és mutogassa, milyen egy lojális szövetséges.
Hogy Márki-Zay verdesi magát a földhöz az érthető, perspektívában szeretne egyszer látogató-kitűző nélkül is meglátogatni a Fehér-házat, de hogy a DK prominensei miért nem képesek árnyaltabb álláspontot kialakítani, az számomra nagy talány.
A szövetségesi hűségünk hangsúlyozása mellett el lehetne képzelni olyan állásfoglalást is, mely akceptálja az orosz biztonságpolitikai igényeket is, és egyetért az ukrán fasizmus visszaszorításának igényével, támogatva egyúttal az ukrán semlegesség szép ideáját, melyre most talán lenne lehetőség is, nem úgy, mint '56-ban nekünk...
És nem kell állandóan nyilatkozgatni, nem kellene magunkból ellenséget gyártani, nem kellene állandóan sajtkukac módjára viselkedni.
Oroszország felemelkedésre van ítélve, miként Kína is, az USA pedig már régen (Reagan?) túljutott a zeniten.
Európa meg csak Oroszországgal együtt valaki, ez bebizonyosodott már a napóleoni háborúk korában és a II. Világháborúban is.
A világ a globalizáció felé halad, erős Európa nélkül utódaink kiütést fognak kapni a tejberizstől vagy a sáskapörkölttől, ha feljön a harmadik világ...


Közben persze megy a hisztéria, Alföldi Róbert is arra biztat, hogy legyünk tökös férfiak,  hát persze.
Nekünk béke kell és normális nemzetközi kapcsolatok, a harcot pedig a maffia és a szegénység ellen kell folytatnunk, természetesen figyelembe véve az erkölcsi követelményeket is.
De az érdekeket is, még akkor is, ha a számunkra nem túl rokonszenves politikus képviseli.
Putyin egyébként magasról tesz a mi rokonszenvünkre és igaza is van, neki az orosz nép érdekeit kell szem előtt tartania, ha nem ezt teszi, akkor nem jó hazafi.
Persze Putyin ellen ágálni könnyebb, mint Orbán ellen, csak éppen kissé nevetséges.
Oroszország a látszat ellenére nem Ukrajnával hadakozik, hanem az Amerikai Egyesült Államokkal, melynek - normál esetben - semmi dolga nem lehetne errefelé.
Oroszország nem akar rakétákat telepíteni Kubába, Mexikóba, Nicaraguába, Venezuelába, nem nyomul közelebb az amerikai határokhoz, nem kelt feszültséget azon a földrészen.
A NATO a Varsói Szerződés feloszlásával elvesztette létjogosultságát, hát most megpróbál tenni ez ellen, merthogy a háború - üzlet is, és az amerikai hadiipar számára a béke maga a katasztrófa.


Én azért mégis azt hiszem, hogy a Föld minden népe számára a béke az igazi opció.
Béke pedig soha nem lesz az érdekek kölcsönös figyelembevétele nélkül.
Persze handabandázni olcsóbbnak tűnik, de lehet, a végén ez lesz a drágább megoldás...


:O)))

2022. február 22., kedd

EZ MÉG MINDIG CSAK FIGYELMEZTETÉS


Oroszország elismerte Ukrajna szakadár népköztársaságait, és békefenntartó csapatokat küldött a területre.
Hogy ez kissé cinikus megnevezése egy megszállásnak, az kétségtelen, de hát a legrandább nők is szeretik sminkelni magukat, nem szólva arról, hogy én is reménytelen kísérletet teszek a hasam behúzására, ha csinos nővel társalgok.
Ami azt illeti, a NATO csinos nőnek éppenséggel nem mondható, így aztán igazán elismerésre méltó az a visszafogottság, mellyel Putyin és tábornokai egyelőre eltekintettek Ukrajna megszállásától, és csak oda mentek, ahol már egyébként is ott voltak.  
Figyelmeztetés ez, és nem lenne hátrányos, ha a Nyugat és a NATO is ennek kezelné.
Lehet ugyanis a világszabadságról meg demokráciáról papolni, de a geopolitika meg a katonapolitika a kőkemény realitásokról szól, ennek kapcsán pedig az érdekekről.
Oroszországnak pedig elemi érdeke távol tartani határaitól a vele szembenálló katonai tömböt, és ha ránézünk a térképre, megszámláljuk az Oroszországot körülvevő amerikai támaszpontokat, akkor bizony nehéz azt mondani, hogy az oroszok érzékenysége ezen a területen indokolatlan.


A Szovjetunió felbomlása után a szuperhatalmi lét romjain még elképzelhető volt egy katonai erőn alapuló fellépés Oroszország ellen, élt is ezzel a Nyugat bőségesen, közelebb tolta a NATO határait ellenfeléhez, tagjai közé léptette a volt szocialista országok többségét, de maradtak további szép tervei is, csak menet közben kifutott az időből. 
A mai Oroszország nem azonos azzal az állammal, mely Jelcin magas színvonalú munkálkodása eredményeképpen megörökölte a néhai Szovjetunió katonai erejét, gazdasági struktúráját.
Ez már egy másik minőség, egy másik ország, mely megáll a saját lábán, talán még stabilabban is, mint szeretett miniszterelnökünk kedvenc lánya.
Lehet elkedélyeskedni azon, hogy Oroszország egy túlméretezett olajkút és nem több, de a tény ettől még tény marad: Európa meghatározó katonai ereje itt összpontosul, és aki ezt katonai erővel próbálja megváltoztatni, az a harmadik világháborút kockáztatja.
Putyin világosan meghúzta azt a vörös vonalat, melyet nem léphet át egyetlen hatalom sem büntetlenül, de ha mégis, akkor Oroszország a végsőkig elszánt érdekei védelmében.
Érdemes lenne ezt komolyan venni.


Európa jelenlegi állapotában gyenge, és aki ezt a gyengeséget nem érti, az keresse fel bátran a májusi libalegelőt, megtalálhatja az illusztrációt a megállapításhoz.
Most persze egy darabig toporzékolni fognak a nyugati hatalmak, de hát valamivel nekik is el kell foglalniuk magukat, viszont most talán már értik, hogy a székely ember se mond mindig hülyeségeket, a medve valóban nem játék.
Ez az egész cirkusz az angolszászok birodalmi gőgjéről szól, elhatározták, hogy megnyerik az első világháborút, kiradírozzák a huszadik századot a történelemből.
Megnyerik a vietnami és az afganisztáni háborút, mint ahogy mára már a második világháborút is megnyerték, természetesen velünk együtt.
Mert mi is szeretünk győzni, ennek szép példája, hogy mára már olyan csatában is győztünk, melynek nincs nyoma a történelemben.
Európa nagy lehetne, de csak Oroszországgal együtt, mert Oroszország nélkül csak Ázsia egyik szép történelmi múlttal rendelkező félszigete, mint láthatjuk ezt a térképen.


A NATO nem európai szervezet, hanem az Amerikai Egyesült Államok érdekérvényesítésének bunkósbotja.
Az USA érdeke pedig palagázának értékesítése, fegyvergyárai számára piac biztosítása, szóval a klasszikus gyarmati sor fenntartása mai eszközökkel.
Nem mintha Oroszország másra törekedne, de míg az USA számára a kényszerítés kézenfekvő eljárás, addig Oroszország számára csak egy végső lehetőség.
De lehetőség, kétségkívül.
Reménykedjünk, hogy a történet ezzel be is fejeződik, az amerikai nép megnyugszik, hogy bátor elnöke nem egy demens vénember, hanem tökös legény, habár ennek ellentmond, hogy nyolc évig alelnöke volt Obamának.
Hogy mire lehet menni a második emberekkel, arra a magyar rendszerváltás - az osztályvezető-helyettesek forradalma - a legszebb példa, sokra mentünk velük.
Tönkre.
Putyin szerencsére higgadt reálpolitikus, reménykedjünk, hogy nem bolondul meg vénségére.


Most néhány napig tombol majd a hiszti, aztán megy tovább minden a maga útján.
Annyi mindent túléltünk már...


:O)))

2022. február 19., szombat

FEBRUÁRI POLKOKTÉL



Gyertyaszentelőkor meglátta árnyékát a medve, még hosszú tél áll előttünk, már amennyiben pravoszláv medvék vagyunk és van abban a vallásban február másodikára datálva egyáltalán valamilyen hagyomány.
Ha a keresztény medvéket tekintjük, hát errefelé azt csak az Úr tudja, meddig tart a tavasz, lesz-e még hóvihar, merthogy az időjárás kiszámíthatatlanabb mostanában, mint a politika.
Ez a poszt sem egy témával foglalkozik, legfőképpen azért, mert már időnként én is sikítófrászt kapok a politika kacskaringóitól, képmutatásától, a politika vallási fanatikusainak mutatványaitól, pedig már évek óta 
edzésben vagyok és meglehetősen jól bírom a gyűrődést.


Kezdjük talán az orosz medvével, mely kibújt a barlangjából, nagyot ásított, aztán két öklével megveregette mellizmait, hogy csak úgy döngött.
Erre a nyúl kivételével minden állat megrettent, mert az értekezleten elhangzott, hogy a nyúl a legerősebb állat az oroszlán után, és mindenki köteles megvédeni.
Sajnos, most többen azt prognosztizálták, hogy az értekezletről igazoltan távolmaradó medve vagy agyoncsapja a tapsifülest, vagy csak kitörölgeti vele a hátsóját, merthogy egy humánus és személyi higiéniájára kényes mackóról van szó.
Hogy a kék-sárga joggingban reszkető nyúl miért képzeli azt, hogy Medvemama megengedi, hogy elnyalogassa a bocsok elől a mézet, az titok, de láthatóan nehezére esik, hogy ne tegyen semmit - ez egy izgága nyúl.
Pedig a mackó csak azt szeretné, hogy maradjon nyugton, ne akarjon társulni az ellenségeivel, ne telepítsen közös barlangjukba ellenséges fegyvereket, ne akarjon hepciáskodni a barlangjában társbérlőként élő medve-rokonsággal, szóval maradjon békén.


Az ügy reménytelennek látszik, Amerika Ukrajnában akarja megmutatni, hogy továbbra is a világ ura, csak az a baj, hogy menet közben felnőttek a gyerekek, akik úgy az USA, mint szövetségesei koronaékszereit kemény marokkal csavargatják - Európát a gázzal, Amerikát például a chipek és egyéb termékek gyártásának visszafogásával.
És mindkettőt csúcskategóriás fegyvereikkel kérlelik mosolyogva a béke fenntartására.
A mi vackunk a nyúlüreg mellett helyezkedik el, és mint szorgalmas cickányoknak az az érdekünk, hogy errefelé béke legyen, de mi is meg szeretnénk mutatni, hogy erősek vagyunk.
Ez igaz is, hisz a mi Vezérünk a Világ Esze, aki -sajnos - nagyon szeret emberkedni, így ő meg a baglyot és a rókát választotta ellenségül, amilyen szerencsénk nekünk van.
El is érte az első egetrengető pofon, az Unió pénzeket von el tőlünk.
Igen, nem a Vezértől, hanem tőlünk, és az, hogy így majd kevesebbet fog lopni csak hiú remény.
A zsákmány ugyanakkora kell, hogy maradjon, csak amit eddig az Uniótól lopott, azt majd tőlünk fogja ellopni, már, ha lesz miből.
Ha nem lesz, majd fizetsz természetben, első szűz leányod adod adóba Nagyurunknak, első szűz fiad pedig belépteti a Józsi-Gazsi Baráti Társaságba, rúdtáncosnak az ereszcsatorna tagozaton.
Most így a választások előtt még jól vagyunk, mint a felhőkarcolóról zuhanó optimista  a hetvenharmadik emeletnél, kedvenc politikusaink meg gőzerővel szidják az oroszokat meg a kínaiakat, és szopogatják Biden csúnyáját.
Pedig tanulhatnának a Nagy Pompeiustól, aki megüzente Mariusnak (Sullának? régen volt, nem emlékszem jól...) hogy többen imádják a felkelő napot, mint a lenyugvót...
Mi még kussolni sem tudunk, mikor az érdekünk ezt kívánná...


Itthon az ellenzék is egyre jobb, Király Júlia nem vesz tovább részt a kampányban, ezzel is kifejezve mély tiszteletét közös államfő-jelöltünk iránt.
Hát most erre mit lehet mondani? 
Nekem ebből az fáj legjobban, hogy nem lehet tudni, hogy ki és miért hozta már megint képbe a hazánkban világhírű oxfordi vendégkutatót, és most nem Jakab Péter neve érdekel, hanem azoké, akik neki őt javasolták.
Nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy Jakabnak két barátnője volt, és a másikkal zsarolták, ezért tette meg korszakos javaslatát, rettegve, hogy ha ez kiderül, akkor a három nő széttépi, mint foxi a lábtörlőt, más magyarázat erre nincs.
Viszont Jakab Péter kétségkívül tökös gyerek.


Most abban reménykedem, hogy az életünk éppen olyan jó, mint amilyennek a Vezér és Kancellár széles ecsetvonásokkal felfesti, csak én nem látom, de majd egyszer csak megjavul a szemem és előttem áll majd a virágzó ország, a sok boldog ember, az igazságos társadalom, melyben jó magyarnak lenni, még ha nem is vagy székely vagy csángó.
De az is lehet, hogy kiderül:  olyan lett az ország, mint Drezda volt, szőnyegbombázás után.
Persze, míg élünk - remélünk!


:O)))

2022. február 14., hétfő

ÁLLAMFŐ - FŐHET A FEJÜNK...



A Márki-Zay Baráti Kör bejelentette, hogy megszületett a hatpárti döntés, az ellenzék közös államfő-jelöltje Róna Péter lesz.
Remek.
Államfő ugyan nem lesz soha, de arra kiválóan alkalmas, hogy ismét feszültséget gerjesszen az együttműködésben résztvevő szervezetek tagsága között.
Leszögezném, személyében semmi bajom Róna Péterrel, talán az zavar kicsit, hogy hiúbb az általam tolerálni vélhetőnél.
Úgy tűnik, talán sikeresnek mondható szakmai pályafutását akarja megkoronázni egy politikai stallum betöltésével, mindezt úgy, hogy az első nekifutása sikertelen volt.
Most mégis belement ebbe a kívülről kicsit piszkosnak tűnő játszmába, mely talán méltatlan is hozzá.
Na ja, de persze a hiúság...
Végtére is csak fajsúlyos ember jelölhető egy ilyen posztra, lásd a Fidesz jelöltjét,  hát megtalálták. 
Reménykedem abban, hogy a fülébe nem kell egy MZP2022 vésetű fülbevalót akasztania...
És hát milyen jól kommunikálható ez az oxfordi vendégkutatóság, maga a Vezér is Oxfordból élt jó néhány évig, miután néhány hónapot ott töltött Soros ösztöndíjával.
Bizonyára hamarabb is hazatért volna, csak előtte még meg akarta találni a mosdót, de szerencséje volt, bár nem találta, de utána jobbról fű-fa-virág azt énekelte, hogy Vezérük Oxfordban tanult. 
De persze az összevetésért azért elnézést kell kérnem Róna Pétertől.


A baj itt legfőképpen az, hogy amikor szóba került a neve, akkor mellette még két jelölt volt: a futottak még kategóriában Elek István, míg a toronymagasan esélyes lelkész, Iványi Gábor.
Iványi Gábor emberségéhez, elkötelezettségéhez kétség se férhet, karizmatikus személyiség - emellett őt Orbán személyesen tüntette ki azzal, hogy üldözte, pedig akár beválasztathatta volna őt is az MNB felügyelőbizottságába...
Ez nem csak számomra személyes csalódás, lesznek mások is sokan, akik ezt téves döntésnek gondolják. akik számára ez erősen megkérdőjelezi szavazási hajlandóságukat.
Róna Péter valószínűleg derék ember, tisztességes jobboldali közgazdász, habár az €uro bevezetésének élharcosai között éppen nem emlegetik, de nem lopott atomreaktort nem lopta el a Balatont, szóval errefelé üdítően tisztességesnek mondható.
De ettől ő még a mi oldalunkon csak jött-maradt, aki hazajött okosnak lenni, de nem fért be itthon, csak a fakóba, hogy foci-hasonlattal éljek.
Hát meglátjuk, legyen szerencsénk vele, de azt tudni kell, hogy őt ugyanaz a belterjes értelmiségi kör tolja, mint Márki-Zayt, a tetejébe a pénz is szépen csordogál hozzájuk.
Engem nagyon érdekelne az is, hogy mikor jelent meg Jakab Péternek Szűz Mária, vagy csak a szobra kezdett könnyezni Hercegszántón, mikor a Jobbik elnöke bűnbánni járt arrafelé - mindegy is.
Ha a szobor nem kezdett könnyezni, majd fogunk mi, ha így folytatjuk.

Értem én, hogy a jelenlegi helyzetben kompromisszumkésznek kell lenni, de azért azt se illene elfelejteni, hogy a kompromisszum és a megalkuvás között van némi differencia.
Valóban mindennél fontosabb Orbán elhajtása, de erősen el kellene töprengeni azon, hogy utána mi is a feladat?
Bánatos vagyok.

Ne legyen igazam.

:O)))

 

2022. február 11., péntek

SZOCIALISTÁK, NE HAGYJÁTOK MAGATOKAT!



Nem lenne jó, ha nem lenne!
Mármint, hogy Szocialista Párt Magyarországon!
Sőt, az se lenne baj, ha erős párt lenne, mely képes szervezni a baloldalt, képes valódi válaszokat adni a társadalom által feltett kérdésekre
Persze ehhez el kellene menni fül-orr-gége rendelésre, hogy ne elképzeljék, inkább  meghallják a valódi kérdéseket, hogy aztán azokra erős hangú, határozott választ tudjanak adni.
És az is jó lenne, ha megéreznék a büdösséget, megorrontanák időben, ha valaki személyes okokból akarja felhasználni azt a nevet, melynek névadó eszméjéért nem csak elméleti síkon, de nagyon is valóságosan életüket adták a baloldal és a munkásmozgalom legjobbjai.
Az utolsó percben vagyunk, még mielőtt Orbán és szolgahada, a szélsőjobb futóbolondjai és Orbán jobboldali hasznos idiótái elégedetten hátradőlhetnének, hogy lám, sikerült megsemmisíteni a szervezett magyar baloldalt.
Van feladat, nem kevés, de van, amihez kevés a néhány elkötelezett öreg, akik - még ha talán nem is tudják - de a saját személyes sorsuk alakulásán keseregve a baloldali értékeket siratják.
Kellenének a fiatalok, hogy legyen lendület és lelkesedés, kellene a felismerés és tapasztalat, mely mára már kialakulhatott a középkorúakban.
A felismerés, hogy ez a rendszer a gazdagok rendszere, a maffia rendszere, mely magasról tesz a gyengére, a védtelenre, az öregre, a szegényre, a nincstelenre.
Ez a rendszer nem a gyalogosok rendszere, ebben a rendszerben a Lázár-doktrína érvényesül - mindenki annyit ér, amennyije van.


Jelenleg annak a baloldalnak, mely a szegénység felszámolását, valamiféle társadalmi igazságosság elérését  tűzné ki célul, nincs valódi képviselete ebben az országban.
A párt mely erre tradícióiból adódóan is hívatott lenne, a neofasiszta restauráció harminc éve során elvesztette támogatását, ha azt mondjuk, hogy vegetál, akkor erősen szépítjük a helyzetét - mintha egy rákbetegnek azt mondanánk, hogy majd kezeljük a nátháját.
Ezer oka van ennek, legfőképp a világ változása.
Régen az emberek egymástól meglehetősen elszigetelten éltek, kénytelenek voltak a világ értelmezése során saját sorsukra, tapasztalatukra támaszkodni.
Ha valaki szegény volt, akkor tudta ezt magáról, nem csapta be magát, mint ma Közmunkás Józsi, aki ha valahol szert tett egy lepukkant Apple mobilra és jobb esetben vett valamelyik kínai portálon egy Longines replika-órát, akkor az élet császárának képzeli magát.
De az is lehet, hogy lopta, mert abban az országban, ahol a társadalom krémje intézményesen lop, rabol, talán még gyilkol is, ott miért érezzen szégyent a nincstelen csóringer, ha követi a példájukat - kicsiben?
Hogy az apja közmunkás volt, hogy a fia és az unokája is nagy valószínűséggel közmunkás lesz, az nem érdekli, mert az életet megváltoztathatatlannak tartja, és nincs, aki ellentmondana neki.
Ti lennétek azok, akik felnyitják a szemét, nektek kellene képviselni a hivatalok rabszolgáinak érdekeit, az ezerszer megalázott pedagógusokat, az egészségügy páriáit.
Nektek kellene kiabálni az öregasszony helyett, aki a lakásában fagy halálra.
Nektek kellene ordítanotok a kisgyerekért, akinek nem jut megfelelő táplálék, mert a rávalót a tolvaj kiosztja azok között, akik képesek magukról  gondoskodni, és akiknek pár tízezer forint nem igazán jelent semmit, mégis százezrekkel lesznek gazdagabbak az adóvisszatérítésekből, míg a nyomorgó nem képes megfelelően táplálni sem magát, sem gyermekeit.


Rengeteg teendőtök lenne, de ti, Kádár korának reményvesztett emberei lassan elfogytok, olyanok vagytok, mint az utolsó dodó-madár Mauritius szigetén a kihalás előtt egy nappal.
Kívülnézetből még olyanok vagytok, mintha madarak lennétek, de repülni már régen elfelejtettetek, hiszen évtizedeken keresztül biztonságban éltetek, kapirgáltatok magatoknak.
Most, mikor elkezdtek kipusztítani benneteket, úgy tűnik, se elmenekülni, se ellenállni nem vagytok képesek, és ha azt hiszitek, hogy az segít rajtatok, ha eldobáljátok vörös tollaitokat, akkor tévedtek - vadászaitok széllel szemben is megérzik rajtatok a proli, a cseléd és parasztbűzt és nem lesz kegyelem, hetedíziglen.
Kellene az utánpótlás, kellenének a fiatalok, de őket meg is kellene találni, be kellene vonni a munkába, feladatokat adni nekik.
Valóságos feladatokat, mert a kamu ellen zsigerből tiltakoznak, hatni az érzelmeikre, mert a fiatal embert inkább az érzelmei, mint az esze irányítja, ő a szívével próbál értelmet találni ebben az értelmetlennek tűnő világban.
Itt a lehetőség - számotokra, mint párt számára meglehet, az utolsó, indul a választási kampány.


Hogy mit kell tenni ezzel a színtelen, szagtalan izével, ami a Szocialista Pártból lett, majd eldöntitek a választások után, de most össze kellene kapnotok magatokat.
Most lehetne fiatalokat és középkorúakat bevonni a munkába, most kellene a személyes ismeretségeiteket felhasználva meggyőzni minél több embert arról, hogy érdemes és szükséges elmenni választani, hogy ott a mi oldalunk kínálja a kisember számára a legmegfelelőbb programot, hogy adni szeretnénk, nem elvenni a rászorulóktól.
Arról, hogy mennyire fontos lenne a tiszta választás, hogy felelősségre akarjátok vonni azokat, akik hozzányúltak az ország pénzéhez, akik saját meggazdagodásukra fordították azt a pénzt, amiért mindahányan dolgoztunk.
És hogy nem az szereti a hazáját, aki állandóan hazaszeretetről pofázik ha kell, ha nem, nem is az, aki a magyarok ellen fordítja a szomszédos népeket, nem az az igaz magyar, aki elmebeteg türk múltat vizionál, aki a te adódból épít templomokat külföldön, hogy aztán a lelkekkel kufárkodva szavazatokat szerezzen.
Hazaszerető az az ápolónő, aki a járvány alatt pelenkában dolgozott, mert a ki és beöltözés miatt nem volt ideje a legelemibb szükségleteire se - vagy nem maradt volna senki a sok esetben haldokló beteg mellett.
Magyar az a pedagógus, akit feletteseik akkor is a katedrára ültettek, mikor naponta kellett szembenéznie a vírusfertőzéssel, a halál lehetőségével, az ételfutár, aki naponta százaknak vitte az ételt, miközben százszor kockáztatta az egészségét, a rendőr, aki arra figyelt, hogy a felfordulásban azért rend legyen az országban.
Ők magyarok, meg a pékek, a közmunkások, a bolti eladók - nos, ők nevetséges összegekért kockáztattak, míg a képviselők tiszteletdíja százhétezerrel nőtt tavaly, gondolom a költségtérítésük sem csökkent.
Populizmus?
Lehet, de én ismerek másik szép idegen szót is, azt meg szolidaritásnak hívják.
A Szocialista Pártnak lenne elsősorban a feladata, hogy tudatosítsa ezt a társadalomban, természetesen ehhez partnerek is kellenek, főként a szervezet jelenlegi állapota mellett. 
Fatornyos kis falumban mára mindösszesen hat szocialista párttag maradt, sok szocialista érzelmű ember pedig apátiába süllyedt, nem látja értelmét a küzdelemnek.
A helyzeten csak ront az új, magát baloldalinak tartó, Kádár nevével visszaélő új párt, mely olyan, mintha személyesen Orbán rendelte volna meg a létrehozását.
De azért néhány embert meg fog tudni téveszteni, mert láttatja magát.
Lehet ezen elspekulálni, lehet "nagypolitizálni" - de súlyt csak egy jól működő szervezet adhat, hát első lépésként kezdjetek el működni, aztán az se lesz baj talán, ha jól működtök majd.
A választás megméri majd a demokraták erejét, köztük a ti erőtöket is.


Hát szedjétek össze magatokat!


:O)))