BOLSEVISTA TRÜKK

Felhorgadt Debrecen népe a szörnyű hírre: akkumulátorgyárat akarnak építeni a ferdeszeműek a város ipari övezetében.
Felháborító, minden igaz civisnek - de tovább megyek, minden igaz demokratának ökölbe szorul a keze a rettenetes hírre, hogy gyakná meg a kecske a sok rohadt sárgát, akik el akarják inni a tisztított szennyvizet a magyarok elöl.
Annyuk elől igyák el!
Milyen alapon akarnak a libák által megszentelt rónán hétmilliárd euróból kilencezer munkahelyet létrehozni, rettenetes, bár eddig még pontosan nemigen körülírt környezeti károkat okozva? 
Ki velük, nyomukat se akarjuk látni, méghogy akkumulátorgyár!
Hogy van már ilyen az országban?
Na és? 
Azt is le kell rombolni, minek az nekünk?
Igaz a járműipar jövője az elektromos meghajtás, ahhoz meg nem lehet az delejt cekkerben vinni, de kit érdekel, majd harminc év múlva panaszkodunk, hogy kimaratunk a technikai fejlődésből!
Nem egyedi jelenség ez, magyarember kísértetiesen emlékeztet a hajdani Szovjetunió szépemlékű külügyminiszterére, Andrej Gromikóra, akit kollegái nyugaton csak Mr. Nyetként emlegettek konstruktív, kooperatív viselkedése okán.
Mi is szeretünk nemet mondani mindenre, ami fejlődés, mindenre, amit nem értünk, hiszen ezek félelmetes dolgok, legjobb az, amit megszoktunk.


Nem ez az első eset, mikor a környezetvédelmet politikai eszközként használják.
Szintén kínai ügy a Fudan Egyetem, melynek Budapesten lehetett volna campusa, de valószínűleg  nem lesz, mert a világ egyik legjobb egyetemét, a "marxista kínai kémképzőt" elsodorja a tömeghisztéria.
Ez pedig ugyanakkora bűn az ország ellen, mint amekkora bűn a CEU elüldözése volt, szintúgy politikai okokból.
Az országon átvezető kínai vasútvonal sem volt sikeres ötlet, merthogy soha nem fog megtérülni, mondták a közgazdászok.
A hétszáz milliárd forintos  fejlesztés nyolcvanöt százalékát kínai hitel fedezné, ennek fejében a kelebiai vasútvonal kétvágányú lenne.
Persze ezekben a projektekben benne van a magánérdek is, vastagon, de az kétségtelen, hogy  az ország fejlődéséhez szükség van rájuk.
Beruházásokat csak a fejlett infrastruktúrával rendelkező országok képesek vonzani, ahol nincs út és vasúthálózat, abból az országból skanzen és hulladéklerakó lesz. 
Igen érdekes és tanulságos kísérlet lenne a forgalmat három napra a Gyurcsány-kormány által megépíttetett autópályákról a régi utakra terelni, vagy az autópályák mentén felépített ipari parkok autópálya-csatlakozásait lezárni. 

Aztán itt van Paks is.
Iskolapéldája ez annak, hogy ez az ország mennyire képtelen okulni a kudarcaiból is, pedig Bős-Nagymaros ügye a félrekezelt döntések állatorvosi lova lehetne.
Soha eddig még senki nem merte közzétenni, hogy mennyi pénzt veszítettünk azon, hogy politikai célra használtunk fel egy szakmai kérdést, és hogy ez az idők végezetéig évente mennyit vesz ki az adófizetők zsebéből.
Most újrajátsszuk ezt második szereposztásban, de ugyanazzal a statisztériával, ugyanolyan lelkesen ijesztgetve a laikus állampolgárt, mint amikor a Dunaszauruszt, meg a papírtigrist próbáltuk idomítani. 
Tesszük ezt akkor, amikor egész Európa keresi a megoldást saját energia-problémáira, mikor a bezárt atomerőműveket újranyitják, mikor a közlekedés rohamléptekkel halad a szénhidrogén meghajtást felváltó elektromos meghajtás felé. 
Hogy az akkumulátorokat tölteni kell? 
Persze, de hát az áram a konnektorból jön, abban meg van, nem igaz? 
Merthogy az oroszok építik, márpedig azok még gombot sem képesek gyártani, mint tudjuk.
Hogy a műholdakat üzemeltető atomreaktorokat az USA is az oroszoktól vette, az nem érdeles.  
A világban több, mint négyszáz erőművi atomreaktor működik, ehhez hozzá jönnek még a hajók, tengeralattjárók és műholdak reaktorai, szóval a technológia kiforrott, az esetleges gondokat az ember okozza.


Ha valaki azt mondja, hogy szigorítsuk meg a környezetvédelmi ellenőrzéseket és szabjunk ki megkerülhetetlen szankciókat - ezzel csak egyet tudok érteni.
Azzal is, hogy az arra illetékesek minden tervezett beruházást vizsgáljanak felül környezetvédelmi szempontból ls, és ezeket a szempontokat ne írhassa felül semmiféle politikai vagy gazdasági megfontolás se.
De azzal, hogy egy atomerőművi beruházást egy politikai párt, egy  latintanár, egy akkumulátorgyár felépítését egy ráérő háziasszony próbálja megakadályozni, ezzel nem lehet egyetérteni.
Szerintem a dolog a szakemberekre tartozik, nekik kell felelős véleményt kialakítani, egy esetleges vitát nekik kell lefolytatni, ha szükséges, akkor akár a Tudományos Akadémia felügyelete alatt.

Vissza kellene adni a szakértelem becsületét, és ez a környezetvédelemre kiemelten igaz, mert itt okozták már a legtöbb kárt Ökoboszi és társai, akik harcias fellépésükkel elhitették az emberekkel, hogy az ő érdekeiket képviselik.
A politikai erőknek is el kellene fogadniuk, hogy a szakmai kérdéseket  a szakmai intézményekre kell hagyni, és fel kell hagyni a szakmai halandzsával turbózott politizálással.
Az, hogy valaki civil, nem jelenti azt, hogy mindjárt szakértővé is válik, legyen bármennyire is tiszteletreméltó a szándéka.
Nehéz ügyek ezek, mert senki sem szereti, ha a telke szomszédságában hulladéklerakó épül, de valahol, valakinek a szomszédságában fel fog épülni.


Gyermekkoromban minden falu saját szemétteleppel rendelkezett, ezek felszámolása a környezetvédelem soha el nem évülő érdeme.
Budapest szennyvize is túlnyomórészt tisztítva kerül a Dunába.
Bagózni se lehet a buszmegállókban - igaz, Százhalombatta rákkeltő füstje még vígan szennyezi a levegőt. de hát a kis lépés is lépés - haladni kell.

Maradt még persze feladat csőstül, volna miért harcolni éppen, hát ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket, ha lehet.

:O)))

CSUCSAG ÉS A JÖVŐ NEMZEDÉKEI

 

A legutóbbi középiskolai felvételi megint belémtette az ideget, hosszasan törtem a fejem, hogy röhögjek vagy sírjak, mikor a TELEX-en olvastam, hogy a felvételi kérdések között szerepeltek meg nem honosodott nyelvújítás kori szavak jelentései, nevezetesen tudja-e a nebuló, hogy mi az  csucsag.
Hajítsatok a vércsigabigák közé, de én sem tudtam, míg csak ki nem derült, hogy be nem vált ötlet volt a piramis átnevezésére, semmivel sem idiótább, mint a laktanyák átnevezése vesztes háborúk vitézeiről, de ezt legalább nem vezették be.
Aki ezt a tesztbe belecsinálta, az már végképp eltévedt a honi közoktatás bozótjában, elméje elhomályosult, hajdani csillogó tehetsége már a múlté, ő maga pedig a NER-é, mely ugye az államot magáévá tevő bűnszervezet leánykori neve.
A magyar oktatásügy, ha feltekint az égre, akkor valahol a sztratoszférában tekintheti meg maga felett a bányászbéka seggét.
Na jó, persze lehet tanulni meg nem honosodott szavakról és meg nem valósult találmányokról is, de ennél már az is hasznosabb lenne, ha arról érdeklődne az oktatáspolitikai fenomén, hogy mire használták a kukoricamorzsolás csutka nevű melléktermékét hajdan a falusi budikban.
Esetleg a perpetuum mobile szerepéről ls lehetne érdeklődni a mai elektromos rollerekben, de jó téma lehetne a rollerekre szerelt kontraszelekció fékező hatása is, végtére is egyik hülyeség olyan, mint a másik.
Az életnek tanul a magyar gyermek, ha megkérdezik tőle, mennyi hatszor nyolc, élből rávágja, hogy csucsag.
A matematika felvételi kérdéseket diplomás szülők és ráérő matematikatanárok próbálták blazírt képpel megfejteni - még ezt se tudod, fiam? - de valljuk be: legalább a felük ma nemigen jutna be középiskolába.
A magyar pedagógia mióta a világ világ soha nem arra volt kíváncsi, hogy mit tud a gyerek, hanem annak bizonyításán ügyködött, hogy kiderüljön, mennyivel okosabb a pedagógus a büdös kölyöknél.

Véleményem szerint - nem kötelező osztani (az általános iskolát végzettek részére szóló engedmény...) -  ez az egész felvételisdi velejéig ostoba és káros találmány.
Gyerekekről beszélük ugyanis, akik sokfélék, sokféle háttérrel, eltérő anyagi lehetőségekkel, eltérő személyiségfejlődési fázisban.   
Aztán tizenhárom éves korukban eldől a sorsuk, pedig lehet, a fel nem vettek között szomorkodik az a kis cigánygyerek, aki felfedezné a rák gyógyításának hatékony és univerzális módszerét, vagy megtervezné az égigérő vascsicsergőt, megoldaná a klímaválságot, ő lenne korunk Leonardo da Lakatosa.
Nesze neked társadalmi mobilitás, nesze neked esélyegyenlőség.
A probléma persze az általános iskolai  tantervvel kezdődik, melyet zsenik tudóssá képzésére optimalizáltak élettől elidegenedett pedagógiai lótuszfaktuszok, ezért aztán a gyerekek egy része élből feladja a tudás megszerzéséért folytatott ádáz küzdelmét.
Más része kiszenvedi magából azt a minimumot, mely ahhoz kell. hogy  tanára ne keltsen gyanút, hogy talán mégsem a gyerekek hibája az, ha az osztály hetven százaléka megbuktatható lenne.
Szerintem az általános iskolának az lenne a szerepe, hogy felkészítsen az önálló életre, a fiatal - ha továbbtanul, ha nem - képes legyen ügyei önálló  vitelére.
Ismerje az alapvető pénzügyi dolgokat, tudjon bankolni, szövegértő módon olvasni, írni - esetleg nem kézzel, hanem a számítógépen és mindegy hány ujjal.
Lehet, hogy a matematika logikus gondolkodásra nevel, de nem a jelenlegi módszerekkel, mert ezek többnyire csak a gyerekek félelemben tartására jók.
Bizony, kevesebb több lenne.
Tudjon megfogalmazni egy kérelmet, ismerje az alapvető illemszabályokat, egészségügyi szabályokat, ismerje a kulturált vita szabályait, tanítsák meg élni.
Tudja a számítógépet kezelni, tudja, hogyan kell keresni az őt érdeklő dolgokat, legyen meg a KRESZ vizsgája, jogosítványa, legyen a kereskedelemben használható egészségügyi könyve, a nyolcadikos bizonyítványával együtt adjon neki az állam egy tabletet és tizennyolc éves koráig internet-hozzáférést.
Aztán akinek kedve kerekedik továbbtanulni, az  minden előfeltétel nélkül tanulhasson tovább.
Nem szükséges lemondani a gyerekek feléről csak azért, mert a szüleinek nem telik különórákra, sokszor még kenyérre és tüzelőre sem.
A társadalmi helyzetből származó hátrány ledolgozásához hihetetlen energia kell, no meg minőségi táplálék, fűtött szoba meg villanyvilágítás. 
Ez a társadalom ezt nem képes garantálni, akkor legalább ne alázzák meg a kisgyereket felvételi címen. 


Ami az iskolát illeti, az ma errefelé maga a tragédia.
A politika betette büdös lábát az intézménybe, a pedagógusok félnek, a bátrabbja úgy sztrájkol, mikor már teljesen besokallt, hogy az legfeljebb neki fáj.
Merthogy itt egy tisztességes sztrájkot szervezni lehetetlen, a törvény minden hatékonyságot kizár, a tantestületek megosztottak, a szakszervezetek képtelenek a mozgósításra, mert nincs pénz egy tisztességes sztrájkalapra.
A szervezettség alacsony, így tagdíjbevétel sincs, pedig eredményt csak akkor lehetne elérni, ha akcióegységet lehetne teremteni, akár a törvény megszegésévek is, ha minden érintett részt venne benne. 

Régen a sztrájktörőket laposra verték a sztrájkolók, a történelemtanárok tarthatnának erről kurzusokat kollegáiknak.
Harcolni csak keményen lehet, félgőzzel több a kár, mint a haszon.
És kellene némi társadalmi szolidaritás is - hol vannak most a hajdan felettébb nagypofájú mozdonyvezetők?


Ezzel együtt drukkolok a pedagógusoknak, főleg, ha a harc nem csak a fizetésükért, hanem az iskola megreformálásáért is folyik.
Ha egyszer végre eleszi a fene ezt a bagázst az ország éléről, az első dolgok egyike az iskolarendszer és az oktatás megreformálása kell legyen.
Csal remélni lehet, hogy még ebben az évszázadban.


:O)))

KATONA BÁCSI HAPTÁKBAN

Talán jobban jártunk volna, ha a hatvanpusztai birtok ura annak idején meglepi karácsonyra szeretett csemetéjét néhány ólomkatonával, kis villanyvonattal, lendkerekes repülőgéppel, fakarddal meg hintalóval,  lavórban úsztatható kishajóval.
Talán ma nem kellene élveznünk elfojtott vágyai perverz kiélését, talán megállt volna a dolog ott, hogy megelégszik Puskás NB II-es reinkarnációjának szerepével, talán megússzuk regnálását tíz-tizenkét stadionnal, a társadalom szétszaggatásával, egy kis hiper-inflációval, meg az "Európa páriái" címmel.
Drukkolhatnánk neki, hogy ő kerüljön az Unió Ursulájának helyébe, gyakorlatilag - ahogy mondani szokták - mindegylófax, mindketten hihetetlenül kártékonyak és mint kiderült, Ursula is korrupt.
Így viszont elnézegethetjük, hogy pocakos Legfőbb Hadurunk elkezdett katonásdit játszani, fegyvereket vásárolni - két legyet ütve egy csapásra: ez a legjobb üzlet, ez már a Gripen-beszerzéseknél is kiderült, másrészt meg Kossuth Lajos szerepében tetszeleghet, aki éppen azt üzeni...
Sorkatonaként jelentős eséllyel indult a "Varsói Szerződés legfegyelmezetlenebb katonája" címért, hazafias érzelmeit pedig jól tanúsítja a III/IV Csoportfőnökséggel ápolt bensőséges kapcsolata.

A feladathoz természetesen megtalálta a megfelelő embert, egy őt szolgáló hűséges család tehetséges leszármazottjában, a kormányszóvivő hitvesében.
Az újsütetű honvédelmi miniszter kifogástalanul alkalmas a feladatra.
Először is nagypapája huszárezredes volt Horthy hadseregében, ő maga pedig tartalékos százados Orbán hadseregében , a Honvéd Palotaőrség oszlopos tagja.
Van ilyen, ha hiszed, ha nem.
Valószínűkeg ebben a minőségében tett szert arra a kompetenciára, mely oly szépen ötvözi a bokacsattogtatást a megfelelő üzleti tevékenységgel.
Valószínűleg szépen énekli a fehérvári huszárok dicséretét, és vadul tagadhatja a "Lefele folyik a Tisza, nem folyik az soha vissza" eszmei mondanivalóját.
Szépen ki lett tömve állami pénzekkel, ha egyszer kiderülne (soha nem fog...), hogy a pénzek hogy gurultak ide-oda, nagy pánikban lennének
a NER lovagjai Őmagasztosságával bezárólag.
De most visszavonult az üzleti szférából, most ő a két macskából, mely játszik egymással a tarka, most éppen a honvédelem ügyét karolta fel.


Ő sem bírja a pocakos tábornokokat, de ehhez azért valamit hozzá kellett tenni, hogy megszolgálja a bizalmat.
Ezért aztán most világgá küldi a hivatásos állomány huszonöt szolgálati évvel rendelkező tagjait, kivéve a gyevi bírót, meg aki a megfelelő beosztásban a pofáját súlyba helyezve szolgálja az elit gyarapodását.
El lehetne spekulálni azon is, hogy akik harmincket év alatt képtelenek voltak egy működő demokráciát összehozni, esetleg szintúgy mehetnének a levesbe, mint a katonák.
Kiknek hálás nemzetünk a huszonöt év szolgálatért huszonöt százalékos infláció mellett évente két százalékkal csökkenő honvédelmi juttatást adományoz az útilapu mellé, hogy utat nyissanak a fiatal tiszti és altiszti állomány felemelkedésének.
Emellett átkeresztelik az alakulatokat, mondván: Az újítás kiemelt célja, hogy meg- és újjáteremtsék a magyar katona harcos szellemiségét, aminek legfőbb forrása és éltetője a vérrel írt katonai hagyomány.
Példaként az Arrabona Légvédelmi Rakétaezred szolgál, mely a szent keresztségben most a Dánielfy Tibor Légvédelmi Rakétaezred nevet kapta, arról a katonatisztről, aki a II. Világháborúban halt hősi halált úgy, hogy szervezetszerű alakulata a szomszéd alakulatokkal együtt már szétszaladt, a visszavonulókból vitt magával a teljességgel értelmetlen halálba honvédeket.


A Honvédséget ez a vérrel írt hagyomány teszi naggyá?
Vagy az, hogy a laktanyák és alakulatok megnevezésében ott a vitézi cím?
Vadai Ágnes lényeglátóan érdeklődött Orbánnál, hogy hány vitéz szolgál ma a Honvédség állományában, minta nem lenne mindegy a bohócok száma.
De a törvénnyel tiltott vitézi cím használatát nem kifogásolta főnöke sem és  ő sem az alakulatok, és a laktanyák megnevezésében.
Meg vagyunk mi verve ezekkel az elsőgenerációs értelmiségi politikusokkal, az egyik a horthysta elithez törleszkedik, a másik a liberális mainstreamhez.
Nincs min csodálkozni ebben az országban, ahol - mint megtudhattuk - nem a rendszer korrupt, hanem a nép...
Meg, hogy európai középhatalom leszünk elrettentő katonai erővel.
A hülyeség az, ami elrettentő, a gátlástalan pimaszság, mellyel egzisztenciális kiszolgáltatottságuk miatt rabszolgává silányítanak pedagógust, orvost, katonát, a nincstelenek millióit.
Hogy mikor lesz ebből elég, nem tudni.


De csúnya nap lesz, az biztos...

:O)))

PONT LESZ@ROM

A cím idézet.

És még mielőtt kitörne a felháborodás Etnája tudatom, hogy - mint muszkavezető - tisztában vagyok azzal, hogy folyamatosan helytelen erkölcsi állásponton állok, hogy Zelenszkíj korunk Churchillje, aki ugyan maga is egy nagy szemétláda volt, de ezzel sem értek egyet.
Tisztában vagyok azzal, hogy ezt a háborút csak az ukránok nyerhetik, sőt, már meg is nyerték, Putyin halott, a szankciók térdre roskasztották Oroszországot, viszont Európa délcegen áll, mint Jancsi csúnyája a bálban. Aki pedig meg akarja érteni, hogy mi folyik a világban, az a gyilkos, a derékig vérben gázoló Putyin bérence.
Na. 
Ez a poszt viszont nem erről szól, hanem arról a rejtélyről, hogy miért nem lehet erről a világpolitikai helyzetről normálisan beszélni, beszélgetni, miért kelt ordas indulatokat maga a téma, miért kell nekem utálnom az oroszokat, ha akarom, ha nem, miért kell nekem Putyint gyilkosnak tartanom, és miért a demokrácia bajnoka a farokzongorista bohóc?


Vannak dolgok, melyek kiakasztanak, mert nem tudok velük mit kezdeni, sztereotip szövegek, melyek minden értelmes vitának elejét veszik.
Ilyen például a NEM ÉRDEKEL! 
Merthogy felesleges ok-okozati összefüggéseket keresni, jelen esetben tűrhetetlen, hogy Ukrajnában hideg van, hogy nincs fűtés, hogy kitörtek az ablakok.
Már az se érdekes, hogy háború van,  melyben ki szoktak törni az ablakok, ha jól emlékszem tanulmányaimra, akkor így volt ez Leningrádban is, Nagaszakiban, sőt Drezdában is, a háború nem wellness-hétvége Zalakaroson.
A háborúban a kitört ablak a legkisebb rossz, ha ukrán az ember, ha orosz.
És hogy mi okozta a háborút?
Erre az adekvát válasz: PONT LESZ@ROM!
Merthogy senkinek sincs joga megtámadni egy másik államot!
Ha az önvédelem jogára hivatkozol, akkor rázza a frejét, mint a ló, ha bögöly csípi, és jön az első válasz: NEM ÉRDEKEL!
Merthogy a bölcsek szerint addig nem jogos az önvédelem, míg nem öltek meg, de ha nem vagy rokonszenves, nem védheted még az emléked sem!
Azt is utálom, mikor nagy humanistáink kijelentik: PUTYIN PSZICHOPATA GYILKOS!
Lószart Mama, ez az ember nem gyilkos, hanem egy világhatalom első embere, akinek egyetlen dolga van: országa érdekeit érvényre juttatni, minden rendelkezésére álló erővel, eszközzel.
Ennyi erővel az amerikai elnökök hosszú sora Truman óta mind-mind gyilkos volt - megjegyzem, némelyikükre ezerszer több indokkal lehetett volna alkalmazni a minősítést, mint az orosz elnökre. 
Az is tetszik, mikor felháborodnak azon, hogy AZ OROSZOK CIVIL CÉLPONTOKAT TÁMADNAK!
Hát persze, merthogy ez egy fegyveres konfliktus, ha úgy tetszik, akkor háború, ezért minden célpont, aminek katonailag értelmezhető értéke van. A kisdedóvó is célpont, ha rakétákat tárolnak a pelenkázóban, vagy egy katonai alegység használja pihenés vagy kiserőd céljára. Hasonló ehhez a civil infrastruktúra emlegetése, ami egy háborúban fából vaskarika - háborúban egy hadseregnek mindent támadnia kell, ami ellenségének harci képességeit erősíti vagy fenntartja.

Azt is felettébb rühellem, ha nem lehet tárgyilagosan beszélni az eseményekről, az események okairól, mert azonnal Putyin-bérenc lesz belőled, jóllehet Vologya rendszeresen elfelejti utalni bérencei bérét. 
Terjeszted az orosz propagandát, jóllehet az orosz álláspontot legfeljebb az angol titkosszolgálat vagy a svéd miniszterelnök tanácsadójának -  durvább esetben az ukrán média tolmácsolásában ismerheted meg.
Igaz, ezekből a forrásokból azt is megtudod, hogy Putyin mit gondol, tervez, mikor éppen életben van, és lakása legkisebb helyiségében  elmélkedik, de közvetlenül, orosz forrásból nemigen van módod tájékozódni.
Viszont ha eszedbe jut azt állítani, hogy a háború kitörésének oka bizonyos méltányolható orosz érdekek semmibevétele volt, akkor te azonnal háborúpárti leszel, ami egy nagy marhaság.
Te mindössze gondolkodsz, míg kritikusaid jobb esetben érzelmi kilengéseikkel szórakoztatnának, ha nem lenne ennyire szomorú, hogy többnyire visszaigazolják az őket sík hülyének kezelő manipulátorok igazát.


És nem csak azok verik magukat a földhöz ostobaságokat mantrázva, akiknek a sors nem adta meg a tanulás és művelődés luxusát, hanem magasan képzett emberek is, néha csak nézek és csodálkozom.
Generációk elfojtott érzelmei törnek fel a mai ruszofóbok gyűlölködési gyakorlataiból, a Bruszilov-offenzívában megsebesült üknagypapa mélységes gyűlölete az őt seggbelövő kozák iránt, aki ebben az esetben természetesen orosz.
Azt sem szeretem, hogy még a legtájékozottabbak sem képesek átlátni, hogy mekkora ostobaság Putyinozni, hiszen épeszű ember azt se képzelheti, hogy az USA politikáját egyszemélyben a demens Biden határozza meg, nem pedig kényszerítő gazdasági ls társadalmi - politikai körülmények.
A társadalmak nem versenyautókra hasonlítanak egy jól kiépített autópálya-hálózaton, inkább valamilyen kötöttpályás járműre, ha nincs szerencsénk, akkor egy külvárosi pályán döcögő lerozzant villamosra.
SENKINEK NINCS JOGA MEGTÁMADNI EGY SZUVERÉN ÁLLAMOT! - mondják okosék, de tegnap azért Izrael szétbombázta a damaszkuszi nemzetközi repülőteret, az USA Damaszkuszt, Belgrádot, de serénykedtek a franciák Líbiában, az angolok meg mindenfelé, az USA farvizén.

Az izraeli támadás oka: meg kell előzni Irán terjeszkedését Izrael állam felé.
Jelzem a világháború utáni kétszáz felé közelítő számú helyi háború mind-mind úgy kezdődött, hogy megtámadtak egy szuverén államot.
Érdekes módon egyik esetben sem tört ki ekkora nemzetközi felháborodás, mint most, amikor az USA szép elképzeléseinek tett keresztbe Putyin Oroszországa.
Nem, nem helyeslem ezt, csak tudomásul veszem - a világpolitika már csak ilyen.
SENKINEK NINCS JOGA CIVILEKET GYILKOLNI! - mondják, de azért a húszmilliós kurd népet naponta pusztítják, az erkölcsös nyugat pedig az ő bőrükre alkudozik a törökökkel a svéd és finn NATO csatlakozás érdekében, - mindkét állam határos Oroszországgal. mint tudjuk.
Mi meg drukkolunk annak, hogy ismét sikerüljön elvetni egy jövőbeli világháború magvait - hát nem okosak vagyunk?

Legjobban az zavar, hogy sokan elképzelnek egy igazságos világot, és egy idő után el is hiszik, hogy a világ olyan, amilyennek elképzelték.
Hát nem olyan, a világ továbbra is érdekek mentén működik, ha tetszik nekünk, ha nem.
Illúziókban élni lehet, csak éppen nem érdemes.
Gyűlölködni meg csúnya dolog, viszont a gondolkodás hasznos tevékenység.
Persze, csak ha van mivel.

:O)))

2022 - BOLOND VILÁG

 

Már megint vége van egy évnek, az érettebb népek már megint csodálkozhatnak egy sort, hogy milyen gyorsan repülnek a napok, és jóleső nosztalgiával emlékeznek gyermekkorukra, melyben két iskolai szünet között egy örökkévalóság feszült.
Valószínűleg ma sincs ez másként, habár erre nem mernék fogadni, annyi minden megváltozott a környezetünkben, miért éppen az időérzékelés ne változott volna meg, nem igaz?
De a naptár azért nem hazudik - üdítő kivételképpen, és valószínűleg egyelőre - az évnek vége van.
Némi örömöt is érezhetünk, hiszen nem sok hiányzott - és hiányzik - ahhoz, hogy nekünk is végünk legyen, merthogy ez az év az emberiség végleges és végzetes megbolondulásának éve volt.
Az emberiség úgy viselkedett, mint paraszt a jégesőben, aki cséphadaróval veri a termést: Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!

Húzós év volt, sok bánattal, rengeteg feszültséggel, félelemmel.
A vírusok átvették az uralmat, új és újabb mutációik egyre cifrább betegségekkel ijesztgetik potenciális áldozataikat, akik vadul keresik a magyarázatot a sorscsapásra, semmivel sem hatékonyabban, mint középkori elődeik hajdan a feketehimlő vagy pestisjárványok idején.
A magyarázat persze korszerűsödött, amit hajdan az Úr büntetéseként kezeltek az ember bűnei miatt, azt ma a háttérhatalom  manipulációjának képzelik sokan, melyet a tuggyukkik és a pirézek rosszindulatú természete és  harácsolása okoz.
Merthogy a bolygón élő rengeteg ember felzabálja előlük a hasznot, egyelni kell hát őket, mint a sárgarépát.
Természetesen a pusztítás rövid távon mindig olcsóbb, mint az értékteremtés.
Persze ez a járványokra elég gyenge magyarázat, de arra jó, hogy ne jusson eszébe a potenciális áldozatnak, hogy a fegyverkezésre költött összegek töredékéből emelni lehetne a közegészségügy színvonalát, a megelőző tevékenységet, jutna vakcinákra, tesztekre, egészséges életmódra, élhető környezetre, de hát...
Eleinte mindenki összecsinálta a lába szárát, de mára lemúlt a nagy ijedelem, és bár a felfedezett vírusok száma gyarapodott, a veszélyeztetettek köre bővült az ifjakkal és gyerekekkel, ma már jóformán egy nátha szintjén kezeljük a pandémiát.
Ha a covid teszted pozitív, akkor maradj otthon és szedjél aszpirint...

Az évet az ukrán háború dominálja, no, meg annak következményei.
Az előzményeiről alig esik szó, jóllehet ezek nélkül a helyzet teljességgel érthetetlen.
Ezért is lehet a történéseket érzelmi síkra terelni, ami azért kedvező, mert értelme nincs mindenkinek, ellenben érzelmei mindenkinek vannak.
Azért érdekes, hogy erre minden alkalmi és krónikus ruszofób most jött rá, előtte nyolc éven át nem volt ennyire érzékeny pici lelkük, mikor a Donbaszban tizennégyezer oroszt gyilkoltak le az ukrán neonácik.
Ez persze arra is rámutat, hogy a társadalom elbutítására indított média-tevékenység termőre fordult, magyarember vadul szidja a ruszkikat, hősiesen kiáll az agresszió ellen, miért is az ukránok megígérik, ha győznek, majd elszámolnak velünk.
Orbán - egyelőre politikai értelemben - az életéért pávatáncol, ellenzéke pedig ezer nyelvcsapás/sec sebességgel nyalja Biden aszott seggét, és abban reménykedik, hogy a Világ Ura emlékezni fog erre, ha felébresztik ebédre.
Nem fog emlékezni.
A háború addig fog tartani, ameddig az USA finanszírozza az ukrán bábállamot, vagy el nem fogynak a hadrafogható ukránok.
Jellemző módon sokan azt hiszik, hogy az oroszok veszíteni fognak, várják Biden csodafegyvereit, talán Hitlerét várták ilyen bizalommal '45 januárjában, de csak a II. Ukrán Front jött.
Na, most ettől nem kell tartanunk, csak magyar viszonylatban napi tízezer ukrán ballag nyugatra, ha még egy évig tart a háború, akkor ez nagyjából évi  hárommillió embert jelent csak hazánkon át, - idén is jött ennyi.
De a lengyeleknél, a szlovákoknál és Románián keresztül sem kisebb a forgalom...
Oroszországnak most már mindegy, végig fogja vinni a háborút, kerül, amibe kerül - és megerősödve fog kijönni belőle.
Európa meg gyenge lesz, mint a májusi libapotty, esélye se marad arra, hogy az erőviszonyok átrendezéséből jól jöjjön ki.
Csicska lesz, és hogy melyik szuperhatalom csicskája, az még a jövő zenéje.
Aki azt hiszi, hogy az európai miniállamok vetélytársai lehetnek a meghatározó behemótoknak, az álomvilágban él.
Egyébként a háború remekül demonstrálja, hogy miért nem szerették volna az oroszok, hogy Ukrajna NATO-tag legyen - a közepes hatótávolságú rakéták igen könnyen és gyorsan elérik a szomszéd állam területét, jobb az ilyesmit elkerülni.


Magyarország számára a háború egyszerre jó és rossz.
Jó azért, mert Orbán-mutatványainak korlátokat szab, rossz azért, mert szövetségesei sem az Unióban, sem a NATO-ban nem tekintik partnernek, inkább csak koloncnak, akit most éppen móresre kell tanítani.
A pénzek nem jönnek, a harc azon folyik, hogy a gazdasági nehézségekért a felelősséget kinek a nyakába lehet varrni, jóllehet a felelősség az egész magyar politikai osztály tekintetében közös.
Igen, az ellenzék is felel, hiszen amatörizmusa, gyermeteg doktrinersége hozzájárult a maffia hatalomátvételéhez, és ez a tendencia láthatólag folytatódik.
Az infláció az egekben, az elszegényedés sebességet váltott, nincs iparunk, nincs mezőgazdaságunk, műköröm-építőkre meg nem lehet gazdaságot alapozni.
Az Unió nélkül igen hamar térdre esünk.
A rezsim emberei meg ígérgetnek, de mire kimondják, már meg is ette ígéreteiket az infláció.
Julcsa nénit lehet még egy darabig dumával etetni, de ez túl sokáig nem fog menni.
Ez a társadalom alamizsnára rendezkedett be, az alamizsnából meg fegyverkezik meg sportrendezvényeket finanszíroz, szavazatokat próbál vásárolni.
Elkeserítően szegény és kiszolgáltatott lett az ország, és ez az év még csak a problémák felszínének kis részét mutatta meg.
Torz és igazságtalan a bevételek elosztása, gazdaságpolitika gyakorlatilag nincs, csak a maffia lop, ütemesen, mint a gép.
Nem hiszem, hogy erre vágyott az ország, mikor a rendszerváltás szépségével etették, szerintem a diktatúrának kikiáltott magyar szocializmus ennél a világnál ezerszer emberségesebb és tisztességesebb, demokratikusabb volt.
2023-ra semmi jót nem lehet várni, ha Európa tüsszög, akkor mi negyvenkét fokos lázzal, tüdőgyulladással fekszünk, és ezt azok is meg fogják érezni, akik ma még próbálnak bízni a Vezérben.


Szóval, az Úr legyen irgalmas a világhoz és hozzánk, aztán jövőre jó lenne, ha egy-két dolog nyugvópontra jutna.
Persze illúziókba nem ringatom magam, a reális célkitűzés 2023-at túlélni - és ez sem kevés.
Ebben a reményben kívánok nektek nyugodt és élhető új évet, boldogságot és békét - boldog új évet!

:o)))

NAGY AGYMOSÁS

Háromszázegykét napja tart ez az izé, melyet Putyin különleges hadműveletnek, Zelenszkíj agressziónak, a nép egyszerű gyermeke háborúnak, a Pápa harmadik világháborúnak nevez, és a maga módján mindannyijuknak igaza van.
Ez egy valódi hibrid háború, mely az élet minden területén folyik.
A hadviselő feleket viszont nem ismeri fel mindenki, mert azok egy részét elfedi a média zaja és füstje, így aztán sokan csak a két bajnokot látják, a mögöttük álló erőkről nemigen vesznek tudomást.
A világ híhetetlen gyorsasággal változik, az ember nem képes ezt hasonló gyorsasággal követni, ezért aztán a mai világ proxy-háborúja úgy él a tudatában, mint a hajdani páncélos lovagok harca, annak minden szépségével.

Tegyük hozzá: már az a kép sem volt igaz, a lovag ott is, akkor is vérben gázolt, ölt, rabolt, fosztogatott.
Ja igen, és megerőszakolta a szépséges Ginevrát, merthogy a harcosok számára ez a győzelem betetőzése, az ellenség végső és teljes megalázása, lett légyen Ginevra bármily randa is úgy egyébként, akit békeidőben a lovag dárdanyéllel sem piszkált volna.
Sokszor az az ember érzése, hogy ez a háború a hazudozásokról szól, és ebben a felek gátlástalansága nem ismer határokat.
Első lépésként elzárták az ellenfél információs csatornáit.
Így aztán nem lehet megtudni, hogy mi az ellenfél véleménye arról, hogy az orosz katonák számára kiosztották a kéjgázdemizsonokat, abból szippantanak, mielőtt meggyakják az ellenség szüzeinek kismacskáit (elkeseredett nyávogásuk Kijevig hallik...) , vagy, hogy az ukrán egyenruhának elengedhetetlen tartozéka a Waffen-SS karjelzés, és hogy a krivoj-rogi orosz zsidó komikus gázsiját a krími híd felgyújtása után duplájára emelték.
Mindenki a saját közönségének játszik, és az, hogy az ukránok többet hazudnak, csak annak köszönhető, hogy többet kommunikálnak, így aztán érdekes dolgokat tudhatunk meg.


Például azt, hogy háromszáz nap alatt pont háromezer orosz harckocsit lőttek ki, napi tízet, egyel se kevesebbet. 
Putyin olyan, mint az állatorvosin az üvegló, melyen a ló összes betegsége tanulmányozható, a tetejébe minap még össze is szarta magát, mert otthon leesett a lépcsőn.
Ezt bizonyára a házvezetőnője pletykálta el a piacon, így szokott ez kiderülni világhatalmak vezetőiről, mint tudjuk.
Tizenkét dublőr segíti a munkáját, ebből tizenegy a politikai beszédeit mondja, míg ő egy betonbunker mélyén lapul, egy meg a barátnőjének csinál eltitkolt gyerekeket.
Tulajdonképpen már meg is halt, csak a holttestét minden reggel kiültetik egy trónszékben a Kreml elé, hogy emelje a harci morált, mely az orosz hadseregben egyébiránt nem létezik.
Iván a zsoldkönyvében Zelenszkíj képét hordozza, meg az útmutatót, hogy hogyan adja meg magát Ihornak, ha majd találkoznak a Majdanon.
De azért a legtöbbet és legprimitívebb módon a brit titkosszolgálat hazudik, - igaz, a hazugságait a bennszülötteknek szánja, akiknek - modern idők - rézdrót és üveggyöngyök helyett szavlejárt lőszereket ad ajándékba, így segítve elő az orosz hadiipari fejlesztéseket és az orosz hadiipar modernizálását.


Rá is fér ez a modernizálás Oroszországra, mely köztudottan fából faragja rakétái alkatrészeit, mikrocsipjeikben a szilícium homok formájában található, míg nyugati megfelelőikbe az ötvenegyes körzetben rabláncon tartott földönkívüliek fúrják a fekete lyukakat, melyek egyszerűen elnyelik az ellent.
Azért valahol szörnyű, hogy a propaganda, mely komoly kutatásokkal alapozza meg munkáját, mennyire primitívnek ítéli meg célközönségét.
Ennél már csak az rettenetesebb, hogy nagyon úgy tűnik, igaza is van.
Közben megtekinthetjük Bident Zelenszkíj társaságában, az amerikai elnök azért hívhatta meg Washingtonba ukrán kollegáját, hogy meggyőződjön arról, hogy bár nyilvánvalóan tud állva szopni, de vajon megáll-e a söröskorsó a fején?
Ha igen, akkor hasznos eszköz, nem úgy, mint Nagyurunk, aki állandóan ficereg és hepciáskodik.
Ha már belpolitika, én szoros korrelációt vélek felfedezni szeretett népünk aktuális propagandához való viszonya és Nagyurunk végletes elpofátlanodása között, mellyel például a Honvédséget egyik beszállítója kezére adta, a kecske és a káposzta ősi viszonyát demonstrálva.
Így aztán most folyik az elrettentő erejű haderő kiépítése, már csak annak meghatározása várat magára, hogy kit is akarunk elrettenteni, hacsak nem a világ összes normális embere a célszemélyek csoportja.
Tipikus gyarmati viselkedés a mienk, elitünket meg a hajdani komprador-burzsoázia fogalmával tudjuk leírni.
A munkásosztály helyébe lépő hatmillió magyar gróf és grófnő pedig fabatkákért meg rézpitykékért barkácsolgatja a nyugati cégek profitját.
Közben Vezérünk stabil rezsiről delirál.
Nincs cukor, gyógyszerhiány van, nincs fűtés, az árak az egekben, az infláció a sztratoszférában, a Haza Görcse már mindenkivel összeveszett, már Putyinnal megélt szerelme sem a régi, még szerencse, hogy Graz stabil.


Daliás időket élünk.

:O)))

MIÉRT?

 

Miért jó?
Miért jó hetvenhét év béke után a minimálisan is hét szűk esztendő Európának?
Miért jó kölcsönösen előnyös kereskedelem helyett korlátozni a nemzetközi kapcsolatokat?
Miért jó háromszoros áron venni a gázt meg az olajat Amerikától?
Miért jó az olcsó orosz energia-függés helyett a drága amerikai energiafüggés?
Miért jó bolond módon fegyverkezni, amikor ha itt háború lesz, az világháború lesz?
Miért nem ismerik fel az emberek a lózungok mögött a pőre gazdasági érdekeket?
Miért jó az emberemlékezet óta nem látott magasságú infláció?
Miért jó a hiánygazdálkodás?
Miért jó a Ceausescu legszebb napjait idéző tizenkilenc fok télvíz idején a lakásban?
Miért jó lesni, hogy van-e üzemanyag, majd sort állni a benzinkútnál?
Miért jó elveszíteni egy százötven milliós piacot?
Miért jó atomrakéták célpontjává válni?
Miért jó áruhiányban élni, cukorra, étolajra, vécépapírra vadászni?
Miért jó, ha az alma drágább, mint a banán, ha a fokhagyma Kínából jön?
Miért jó, ha a politikai szélsőségek eluralják a politikát?
Miért jó élesztgetni a német militarizmust?
Miért jó elfelejteni, hogy a nácizmus is egy komolytalannak tűnő sörpuccsal indult?
Miért jó elfelejteni, hogy az ukrán nacionalizmus a nácizmus kiszolgálója volt?
Miért felejtjük el, hogy a koncentrációs táborok őreinek egy része ukrán náci volt?
Miért tagadjuk az ukrán neonácizmus valóságát?
Miért jó a nemzetiségek jogainak megvonása, nyelvhasználatuk korlátozása?
Miért jó Lengyelország - és a mi hazánk eszetlen fegyverkezése?
Miért jó a NATO keleti terjeszkedése, az orosz érdekek semmibevétele?
Miért jó de facto semleges országokat katonai tömbbe vonva atomrakéták célpontjává tenni?
Miért jó a népet göbbelsi színvonalú propagandával hülyíteni?
Miért jó az egész földrészre kiterjedő gyűlöletkeltés, az etnorasszizmus?
Miért hiszik néhányan, hogy most végre meg lehet nyerni az elveszített világháborút?
Miért jó a rasszizmus térnyerése, visszatérés Horthy – és lassan már Szálasi – korába?
Miért jó Európának a másodosztályú csatlós szerepe az önálló politizálás helyett?
Miért jó az, ha Amerika gazdasági-politikai-katonai ellensúly nélkül diktál a világnak?
Miért jó a világnak egy világháború fenyegető lehetősége?
Miért bolondult meg az emberiség?
Miért?
Miért?
Miért?
:O)))

OLAJRA KELLENE LÉPJÜNK

Ez a rohadt olaj, midig csak a bajt csinálja.
Rendszerfüggetlenül.
Már a létező szocializmus vériszamos évei alatt is megszívtuk, mikor azt gondoltuk, hogy a világpiaci olajár-robbanást megúszhatjuk, de nem.
Begyűrűzött.
Most nem gyűrűzött, egyszerűen levették az olajár sapkáját, vagy csak kevésnek tartották a MOL nyereségét, ami igazán érthető, hiszen a részvényesek mi vagyunk - vagy kisnyúl.
Hajdan felépítettük Százhalombattát meg a Barátság kőolajvezetéket, így aztán igazán méltányos, hogy az olcsó orosz olaj feldolgozásából származó rekord-profitból részesüljünk, de nem - valamilyen rejtélyes oknál fogva hozzánk már világpiaci áron jut el a csúszós nedű.
A világpiaci ár egyébként nem az orosz olajra vonatkozik, és állítólag a vezetéken szállított olajra nem vonatkozik a szankciós politika sem egyelőre, de sebaj, ebben az országban semmi semmivel nem függ össze. Illetve minden a felcsúti Kancsó Aréna VIP-páholya bélésének érdekeivel van összefüggésben.
Elgondolkodik ilyenkor az ember, hogy milyen remek időpontban hibásodott meg a battai kőolajfinomító, úgy ötvenhét év zavartalan működése után, és milyen pánikszerű gyorsasággal sikerült a kutak kiürítésével azonnali keresletet generálni a kedvezőbb új árakon.
Persze szállított ide a schwechati finomító is, de a hatósági ár ezt a folyamatot kissé lefékezte, hiszen senki sem szeret ingyen dolgozni, így aztán itt-ott már hiány is jelentkezett a kutakon.
Ezt várni lehetett, hiszen, ha a piac helyett Pocak szabályozza az árakat, annak jó vége nem szokott lenni.

A probléma pedig mégcsak nem is az, hogy mától a kutakon drágábban tankolunk, ha elmegyünk meglátogatni a nagymamát falun, a gond az, hogy az üzemanyag árváltozása húzza magával az összes termék és alapanyag árát is, hiszen mindent szállítani kell, és ma már a vonatot se 424-es húzza, drágul minden kőolajszárnazék, kenőanyag  - még szerencse, hogy a Bambit kiszorította a cola.
Az infláció már így is elképesztő, a boltok bejárata mellé indokolt lenne defibrillátorokat telepíteni és belépéskor ingyen osztani az Eleniumot.
Szeretett kormányunk meg még mindig az egyébként is hazug rezsicsökkentésről hadovál, és sportberuházásokra szórja a nem létező pénzeket.
Közben kiderül, hogy a jegybank elnöke megbokrosodott és tudatmódosult állapotában elkezdett igazat mondani, amit csak részben magyaráz sértett állapota, merthogy nem lehet az idők végezetéig jegybankelnök, pedig soha nem volt rá panasz.
Így aztán kiderült, hogy kétezertíz után elkúrtuk, nem kicsit, nagyon.
És hazudtunk éjjel, nappal, minden kilométerkőnél meg a kettő között is.
Mondjuk ez az ország lakosságának fele tudta, hiszen minden lerohadt körülötte, de becsukta a szemét és reménykedett valamiféle csodában.
Pedig aki kivonta a magyar gazdaság teljesítményéből az uniós támogatásokat, a német összeszerelő-üzemek teljesítményét az azonnal láthatta, hogy itt a teljesítményt az jelenti, hogy a kormány el tudja szórni a támogatásokat a hobbijaira, viacolorra, lóistállókra meg a büdöslábú gyerekekre.

Ilyem gondterhes időkben mindig kiderül, hogy Magyarország egy gáz és olajtenger felett él gyanútlanul, - erre beteg megnyugszik, előttünk a szebb jövő, nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbhaladni.
Novák Katalin felszólította a magyarokat, hogy díszítsék fel a Sándor-palota előtt felállításra kerülő karácsonyfát.
Hát, lehet, még sor kerül rá.
Van is tippem a csúcsdíszre, csak ki kellene hozzá hegyezni a fenyőfa csúcsát.


:O)))