TALÁLKOZÁS A PŐRE VALÓSÁGGAL

Trumpnak hívják.
Meg Hszi Csin-Pingnek, Putyinnak, Macronnak, és  Merznek, Tusknak, Elon Musknak.
No, meg persze átmenetileg még Zelenszkíjnek is, 
A többieknek is van neve, de szava egyiknek sincs.
Általában a nagyobb kutya az erősebb kutya, de a hírekben azért az öngyilkosok is szerepelnek.
Zelenszkíj persze nem esik ki a tizedik emeleti apartman ablakán, és ennek csak egyik oka, hogy három éve a föld alatt lakik, nem zuhan le a repülőgépe, mint a zsoldosvezér Prigozsin gépe, az amerikaiak általában nem dolgoznak látványos módszerekkel. 
Ők a vazallusaikkal végeztetik el a piszkos munkát, aztán mossák kezeiket és a jogállam és a nemzetközi jog mindenek feletti tiszteletéről papolnak.
Mindenesetre ha ló lenne, nem sokan fogadnának Zelenszkíj győzelmére az epsomi derbin, de hát Zelenszkíj nem ló, csak egy bánatos ökör.
Merthogy mi másnak lehet nevezni egy végtelenül kiszolgáltatott politikust, ha a világ talán leghatalmasabb vezetőjével hepciáskodik?
Mellesleg ajánlom figyelmébe az ötvenhatos sajnálatos események hősies ellenállást és a kívánatos  szembeszegülést favorizáló csapatának a fotel ölében ülő végtelenül bátor tagjainak azt, hogy ezidáig azok, akik szembefordultak egy világhatalommal, csak a halottak számát gyarapították.
És hogy egy darabig ölelgették őket?
Hja kérem, az érdek...

Szaddam igen népszerű volt az Egyesült Államokban az Iránnal folytatott háború idején.
Kadhafi sátra az Elysée Palota kertjében volt felverve, mikor a francia érdek úgy kívánta, hogy aztán francia ejtőernyősök akciói juttassák el annak a teherautónak a platójára, melyen - mielőtt meggyilkolták - a líbiai hazafiak megerőszakolhatták.
Kádár hiába figyelmeztette többször, így  1968.as ágcsernyői találkozójukon is Dubceket saját tapasztalataira támaszkodva az ellenállás kilástalanságára, tudjuk, mi lett a vége.
Szerencsés nemzedék voltunk, megadatott nekünk, hogy egy darabig hihettünk az illúzióinknak és szent naivitással gondolkodhattunk igazságos és és békés társadalomra, szociális piacgazdaságra meg egyéb idétlenségekre.
Boldogan röhögtük ki Rákosi korának propagandáját, az "imprilizmusról" szóló beszédeket, leányos túlzásnak vélve a kapitalizmus természetéről szóló leírásokat.
Nagyon népszerű volt egy időben a kívánság, hogy  jöjjön már a karvalytőke, jól zsákmányoljon ki, csak fizessen meg jól.
Aztán jött, és jól kizsákmányolt, és vagy megfizetett, vagy nem, de akkor már semmit sem tudtál tenni, jogok - rosszabb esetben munkahely nélkül, várólistákon tengetted az életed.
És most megjött a valóság, és jól pofánvágott. 
Nem lacafacázott, nem törődött magasztos érzelmeiddel, illúzióiddal, hiteddel abban, hogy a világ jókra és rosszakra osztható, jött a jó és adott két-három jó nagy pofont.

Ideje volt, így legalább megtanulhattad, hogy a világot az érdek kormányozza és semmi más, és csak akkor hidd el, ha valami pozitív változást akarsz érzékelni, ha mazochista vagy, és élvezeted leled a sorozatos csalódásokban.
Ez ugyanis kapitalizmus, és a kapitalizmus a versenynek nevezett önzésen alapuló társadalom, melyen leginkább azok nyernek, akik magára a nyereségre már nincsenek is rászorulva, de saját egojuk nagyságát a birtokolt javakon mérik.
Ez kapitalizmus, ahol a profit utáni hajsza mindent felülír, ahol - ahogy mondani szokták - ember embernek farkasa, bár a farkas csak akkor öl, ha éhes és nem halmoz fel ötezer döglött bárányt a kerekerdő csak számára elkülönített sarkában, hadd lássa mindenki, hogy mekkora hatalma is van.
Ez kapitalizmus, ahol megszűnik a jog, mert azt a te kordában tartásodra találták ki, megszűnik az erkölcs, a pap néha pedofil.. 
A hatalom nélküli rendezőt itt halálba lehet kergetni egy karriervadász cábár kurva húsz évvel ezelőtti történetére hivatkozva, míg a világ legnagyobb gazdaságának vezetője az Orális Irodában szopat, és a haja szála sem görbül.
Ez kapitalizmus, ahol megszűnik barátság, szolidaritás egymással, az elesettekkel, ahol komolyan felvetődhet, hogy az özvegy a saját hátán cipelje társát a sajátkezűleg kiásott sírig, hogy belapátolhassa.

Ez kapitalizmus, ahol gyermekek százezrei éheznek, fáznak az otthonukban, mert az apjuk éppen büntetését tölti, melyet egy kivágott értéktelen fa után varrtak a nyakába, és a gyerek meg még kicsi, nem tudja felemelni a baltát.
De talán jobb is, mert az intézkedő rendőr fegyvert látna benne, és lepuffantaná.
Ez kapitalizmus, ahol addig van értéked, míg fiatal vagy, de ha elmúltál ötven, akkor mehetsz a levesbe, nincs sok helyed a munkaerőpiacon, mert már túl sokat kellene fizetni a felhalmozott tapasztalataidért, a tudásodért,- majd jön egy fiatal és megcsinálja feleannyiért.
Ez kapitalizmus, ahol ma a migránsokat gyűlölik, tegnap a cigányokat gyűlölték, tegnapelőtt a kisujjukat se mozdították a halálba menetelő zsidókért, előtte meg lenézték a svábot, a tótot, a szőröstalpú románt, a labancot, a muszkát, mert ezt a társadalmat az emberek egymás elleni gyűlölete tartja fenn, így nem kell félni, hogy felismerik a közös ellenséget.

És a legszomorúbb az egészben, hogy - bár megtapasztaltad, hogy van jobb is - mégis bedőlsz a hazugságnak, hogy ez a társadalmi berendezkedés örök.
Hát nem az, de ez csak akkor derül majd ki, ha a világ először tömbösödik, ezt hívhatjuk akár  egyszerűen imperializmusnak is, majd egyszer egyetlen társadalmi rendben egyesül.
És lehet, hogy az egy szabályozott és korlátozott diktatúra lesz, mert az ember önmagától nem válik jobbá, arra kényszeríteni is kell.
Fene tudja, milyen társadalom lesz az, de az biztos, hogy nem kapitalizmus, hanem közösségi tulajdonon és szolidaritáson alapuló szervezet, kőkemény szabályokkal, mert az ember génjeiben hordja az önzést, nagyravágyást.
Ma láthatjuk, hogy hogy működik a világ, és csak remélni merjük, hogy az átlagember túléli ezt a helyzetet.
Pedig nem is ez a legveszélyesebb, mert ezt legalább látja, de a klímaváltozás, a robotok és a mesterséges intelligencia által okozott változások ma még nem is láthatók, egy afrikai népességrobbanás következményei se érdekelnek jóformás senkit, és mi lesz, ha a XXII. század indiai embereinek milliárdjai elkezdenek úgy viselkedni a kaukázusi típusú emberrel, mint mi viselkedünk a cigányokkal?
Mi lesz, ha fegyver lesz dögivel, de nem lesz ivóvíz?
Mi lesz, ha már mindent megmérgeztünk magunk körül, ha a szemétsziget belepi az óceánt?
Hogy ez már nem a mi bajunk?
Lehet, de az ükunokáink gyermekei, unokái meg fogják taposni a sírunkat, lehet, le is köpik, mert a Föld tönkretétele az utolsó kétszáz évhez köthető - no, meg a kapitalizmushoz.


Hogy mi vár az emberre a következő száz évben?
Senki sem tudja, de a klasszikusok megírták, hogy a termelőerők, a technika fejlődése fényévekkel megelőzi az emberi tudat fejlődését, e tekintetben pedig nem a klasszikus parlamentáris demokrácia tűnik optimális társadalomnak.
A világ pedig nem a vágyálmok alapján fejlődik. 
Mindenesetre sokat nem adnék egy beszélgetésért az ükunokám ükunokájával, bár az is lehet, hogy hirtelen felindulásában azonnal agyonverne.
Persze az is egy vélemény lenne...

:O)))

KAVICSOK EGY HANGSZIGETELT DOBOZBAN

Tegnap a Balmix által szervezett konferencián vettem részt, tíz perces hozzászólásra kértek fel. Illusztris társaságban szerepelhettem,  - Vajnai Attila, Kalmár Szilárd, Hegyi Gyula, Schiffer András, Melegh Attila és mások voltak a hozzászólók.
Néhány hozzászólót elütött a vírus, ezért aztán a tíz percet szabadabban értelmezhettük, valamint tanulmányozhattuk a mennyiség és minőség kapcsolatáról szóló marxi tanítást a gyakorlatban.
A hallgatóság egy része pedig igen fogékony volt az elméleti fejtegetésekre.
A négyórás rendezvény két témáról szólt, az antifasizmusról a mai Magyarországon és a ma háborúiról és a migrációról.
Köszönet illeti a rendezvény szervezőit, akik arra a lehetetlen feladatra vállalkoztak, hogy életben tartsák a baloldaliság éppen hogy csak pislákoló tüzét.
Igaz, ahogy elnézegetem a társaságot lassan fogyunk, mint a gyertyaszál és a rendezvényt a legnagyobb jóindulattal se lehet örsi gyűlésnek nevezni, hogy úttörő korunkból hozzam a hasonlatot, - csupa-csupa ősz vagy kopasz fej, a fiatalokat egy kezemen meg lehetett számolni.

Az antifasizmus kérdése eléggé megosztotta a résztvevőket, ugyanis most tárgyalják tárgyalják a Fővárosi Törvényszéken a 2023-as "antifa" támadások ügyét. 
A támadások a magyar neonácik nemzetközivé hízott rendezvényével vannak kapcsolatban, - a budai vár SS védői és magyar szövetségeseik tragikusan végződött kitörési kísérletére emlékeznek minden évben - turisztikai rendezvénnyel egybekötött jelmezbállal.
Erre a rendezvényre érkeztek most a nyugati országokból neonácik és - vadonatúj résztvevőként - a szélsőbaloldali "antifa" csoport képviselői, akik úgy vélték nyomatékosítani a megemlékezéssel kapcsolatos rosszallásukat, hogy neonácikra vadásztak Budapesten, majd akit annak véltek, jól össze is verték.
Az egyik elkövető áll most bíráság előtt, a hallgatóság pedig rokonszenvezik vele, jóllehet ambivalens érzelmekkel.
Egyrészt ugyanis érthető, hogy a fiatalok egy része tenni akar végre érdemben valamit a  gátlástalan és agresszív neonáci nyomulással szemben, másrészt viszont a társadalom nem vevő az erőszakra, nem akar felfordulást.
Ilyen szempontból a német és egyéb országokban szervezkedő fiatalok magyarországi akciója kontraproduktív.
Ami a fasizmust illeti, talán valaki megmondhatná, hogy egy globális világban, ahol az erőforrások több, mint fele a lakosság egy százalékénak tulajdonában van, ahol a társadalmi rendszerek egyre inkább egyszemélyi vezetők kezében vannak, hol kezdődik a fasizmus?
Ha stadionokba gyűjtik és lemészárolják az ellenzéket? Vagy stadionokba se kell zárni őket, hiszen éhenhalnak azok önszorgalomból is, éltetve megnyomorítóikat?
Ha azt nézzük, hogy a klasszikusok szerint a fasizmus a finánctőke nyílt diktatúrája, akkor igencsak elszomorodhatunk, hiszen a diktatúra nem okvetlenül gyilkosságot jelent, hanem azt az állapotot, amikor nem lehet másként dönteni, csak a központi akaratnak megfelelően, és ez a központi akarat nem biztos, hogy Bidené, Trumpé vagy Putyiné.
Ilyen szempontból hiába vizsgáljuk a fasizmus mai megjelenési formáit, nem juthatunk jó konklúzióra, - a kapitalista társadalom ma már elment a szélső pontig.
A Kennedy-gyilkosság, a leesett létra meg az aktuális rezsim  ablakból kiesett ellenfelei ugyanazon ok okozatai, az okot pedig úgy hívják: kapitalizmus.
A társadalom ezzel párhuzamosan új túlélési stratégiát választott: maximálkisan apolitikussá vált. 
Kívülnézetből természetesen olyan a kép, mintha minden ember nyáladzó idióta lenne, hiszen józan ésszel fel sem fogható, hogy miért az őket elnyomorító társadalmi berendezkedést támogatják, mi bajuk van a közösségi társadalommal, melynek egyenjogú tagjai lehetnének?
Különösen, hogy ennek előnyeit már megtapasztalták, a kapitalizmus hátrányait a mai napig szenvedik, de valahogy nem áll bennük össze a kép, hogy az egészségügy, az oktatás azért ilyen - amilyen,  mert ez a társadalmi forma nem értük lett berendezve.
Szóval, azt hiszem én is, hogy az antifasiszta küzdelem ma már más formákat követelne, mint a múlt században, és bár a fel-alá vonulászó neonácik irritálják az embert, ők csak tünetei a társadalmak betegségének, a hatalom ellenük is fel fog lépni, ha veszélyessé válnak, vagy zavarják a nyugodt hatalomgyakorlást.


A rendezvény másik témája korunk háborúi és a migráció voltak, ahol ismét több előadótól meghallgathattuk a meglehetősen szűklátókörű érvelést, miszerint Oroszország azzal, hogy megtámadta Ukrajnát, egy büdös agresszor, míg az ukránok meggyalázott szüzek, és az oroszok érvelése, mely  szerint az angolszászok futtatják őket a kocsisoron, az tévedés, mindössze szeretik sz@rrá veretni magukat.
De mi elveket képviselünk elvtársak, és az elv az, hogy az USA által indított majd' száz helyi háború (Vietnam, Irak, Líbia...) a demokrácia kis jelentőségű kisiklása, míg az egresszív oroszoknak semmi joguk nincs az önvédelemhez.
Ezzel nincs is több dolgunk, a vakegér is többet lát a pályán az ilyen elvek hirdetőinél.
Ha a te küszöbödre tesz a szomszéd egy bombát, a detonátor meg az ő kezében van az ő lakásában, természetesen joggal kelsz kapára-kaszára, berúgva a szomszéd ajtaját, de az orosz tűrni köteles, és különben is, miért nyerte meg a  II. Világháborút, itt az ideje a visszavágónak.
Oroszország körül van vagy száz amerikai támaszpont, a nyolcvan év béke, az olcsó energiahordozók, a megbízható kereskedelmi kapcsolatok mind-mind le vannak  - mondjuk - értékelve, nekünk drága amerikai palagáz kell., meg drága benzin, gázolaj.
Ha megkapjuk, akkor boldogok leszünk a fűtetlen lakásban is, - fázunk és éhezünk, de szabadok vagyunk! (ez a Petőfi sem volt egészen normális...)
Kína meg ugyanolyan kapitalista ország, mint a többi - hangzott el, - bár az állam kontrollálja a a kínai kapitalisták étvágyát.
Hát igen, akkor ott éppen a baloldalon ma annyira sztárolt szociáldemokrácia van hatalmon, igaz, nyilvánosan még nem mondtak le a közösségi társadalom majdani megteremtésének elképzeléséről, ami egyébként helyes is, hiszen ha a kapitalizmus nem vált be, akkor ki kellene találni helyette valamit, de azt már régebben kitalálták, ugye...
A migrációnak meg csak egyik oka a háború, sokkal inkább oka az ember természetes törekvése a jobb életre.
Ha valaki azt gondolja, hogy ezt korlátozni lehet, az nézzen meg egy ismeretterjesztő filmet a Szerengeti zebra és gnú csordáinak vándorlásáról a krokodiloktól hemzsegő folyón át, és jusson eszébe a kerítésgyártók alacsony hatékonysága és magas profitja.
Jó lenne tisztázni a fogalmakat is, menekült és gazdasági bevándorló, vendégmunkás és letelepedő, külső és országon belüli migráció és egyebek.
És jó lenne kialakítani egy egységes baloldali álláspontot a velünk akárcsak átmenetileg együtt élni akarók jogairól és kötelezettségeiről, mert a fejlett társadalmak munkaerő-igénye magasabb, mint amit a társadalom reprodukálni képes.
Nálunk jelenleg úgy százezer vendégmunkás dolgozik, az ukrán háború előtt negyvenezren voltak, de az ukránok továbbálltak, ma a vendégmunkások kétharmada a harmadik világból jön.
A gazdaságnak belátható időn belül kétszázezer emberre lesz szüksége, itt lenne az ideje átgondolni a kérdést, persze nem úgy, mint Orbán, hanem ésszerűen, humánusan, okosan.
Egyébként meg mindahányan migránsok vagyunk,  a neandervölgyitől kezdve a homo sapiensig, úgy húszezer évre visszamenőleg.
És ideje lenne felhagyni azzal a gondolkodásmóddal, mely Európát tekinti a világ közepének, Ideje megnézni egy térképet, meg elolvasni néhány adatot a népességszámról és a népesedési tendenciákról.

Hazafelé jövet a kocsiban elbeszélgettünk a kistestvéremmel a rendezvényről és sajnálattal állapítottuk meg, hogy olyanok vagyunk, mint a kavicsok egy hangszigetelt dobozban.
A történelem rázza a dobozt, mi meg zörgünk, halljuk is egymást, de ebből a külvilágba semmi nem jut el.
Korunk a kommunikáció kora, mi pedig nem vagyunk eléggé korszerűek.
Pedig a tapasztalat nálunk van, jó lenne hasznosítani...

:O)))

HAMVÁBA HÓTT ELSZÁMOLTATÁS

Álomvilágban élünk.
A választópolgárok egy része el sem hiszi, hogy Nagyurunk lop, hiszen vagyonbevallásában látható: nincs semmi vagyona, a gyermekei meg a saját lábukon állnak, és ő még soha nem hazudott, mint ez köztudott.
Barátai meg nincsenek is, - nem is lenne rájuk ideje, hiszen éjt nappallá téve vagy a világbékéért, vagy Magyarországért dolgozik.
A rohatt libsibolsi bagázsból az irigység beszél!
Ha nem tetszik valami lehet feljelentést tenni!
A választópolgárok mási része- úgy van vele, hogy engedjenek engem is kicsit lopni, és akkor minden rendben, szemesnek áll a világ, vaknak az apja emléke,  - mindenki abból lop, amihez hozzáfér!
Az a hülyegyerek, aki nem él a lehetőségeivel menjen az árokpartra közmunkásnak!
Van aztán olyan is, aki a törvényekre mutogat - csak az lop, aki a hatályost megszegi!
És a műkörmös is ugyanolyan joggal pályázik a földbérletre, mint a földesztergályos, - a tulajdonnak nincs köze a foglalkozáshoz!
A pályázatokat meg a törvényekben kijelölt bizottságok bírálják el, törvényes keretek között.
Hogy a feltételek kemények?
Na ja!
Az a mi érdekünkben történik!
Aki nem hiszi az másszon fel egy tyukodi kilátóra és megláthatja, hogy él itt  a törvényesség!
A lombkorona -sétányon bandukolva tisztán látható, hogy harminc év múlva ideje lesz pályázatot hirdetni a mókusok visszatelepítésére, egy másikat a sétány teljes rekonstrukciójára, a harmadikat turisztikai témában gyógyszálló építésére és üzemeltetésére.
Aki errefelé kotorászik, az a SI-faktor (sárga irigység) áldozata, és azon bosszankodik, hogy miért nem neki jutott eszébe a nagy ötlet!

Azt várná mindenki, hogy ha Orbán megy, akkor itt olyan elszámoltatás lesz, hogy kő kövön nem marad.
A Magyar Messiás, a Tisza (István) Párt elnöke, aki senkivel sem fog össze, - nehogy exfideszes potentát létére besározza magát - azt mondja, hogy elszámoltatás nem lesz, ő ilyet nem igért, csak az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállításáról beszélt.
Hazudik, de ez az ő köreiben nem ütközik a jó erkölcsbe, mindössze hatalomgyakorlási technika.
Viszont ő - mint a volt igazságügyi miniszter volt felesé hozzátartozója nem beszél a levegőbe, ő aztán tudhatja, hogy milyen az igazságügy helyzete Magyarországon!
Helyre kell állítani a függetlenségét, mondja, és persze nincs szükség elszámoltatásra, nem is lenne helyes, - majd a nyomozóhatóság, az ügyészség meg a bíróság rendet tesz.
Polt mandátuma 2028-ban lejár, de ha előtte, mondjuk 2027-ben, vagy a kétharmad elvesztésétől való félelem okán a Fidesz 2025 előtt utódot választ, az is be lesz betonozva újabb kilenc évre.
A Kúria elnökének, aki Polt Péter helyettese volt 2029-ben jár le a mandátuma.
A Rendőrség Pintér zsebében, a Honvédség egy vicc, a lóvé meg Viktor pereputtyánál és külföldön van jó helyen - leginkább befektetések és részvények formájában.
Gyorsan megy ez, és addig nyugodtan állj féllábon és ne vegyél levegőt!
Hatékonyság - minőség egyenlő TISZA!
Tisza cipőben jól jársz, Magyar meg a magyart nem báncsa, ha új az a magyar, ha régi.
És különben is, hova sietsz?

Az ország szegény, mint a templomi segédegér, a nyugger - erőnléti okokból - egyre ritkábban nyeri meg a versenyfutást a kukához a patkánnyal szemben, az igazán ügyes patkányok meg nem pénzt lopnak, hanem bankot.
És nem fegyverrel hanem a joggal való visszaéléssel.
Az ország leggazdagabb embere az a bőr pénztárca, mely Nagyurunk zsebében lapul, már csak azt kellene eldönteni, hogy ki okosabb Zuckerbergnél...
Szóval ez az elszámoltatás a mai formájában tréfa, az se gondolja komolyan, aki a szükségességét hirdeti, hiszen lehet, hogy ő lesz a legelső áldozata a fideszes törvénygyár furfangos jogalkotásának.
A hagyományos elszámoltatás halvaszületett pótcselekvés, már a Gripen-ügynél se vált be, a potrohos bohócot csinált a tehetségtelen bizottságból, és a csörgősipka azóta is használatban van.
Egyetlen sikeres elszámoltatás volt eddig, a Tocsik- ügy melynek nagyságrendje ma már alulmúlja soha fel nem épített egészségközpontok elsikkasztott összegét, és Tocsik még el is végezte a munkát, melyre szerződött.
Csak éppen a Fidesz túlárazottnak tartotta a szerződést.
Le is mondott izibe a liberális vezérkar, ami nem volt egy nagy baj, csak rávilágít életidegen doktrinerségükre, meg rettentően nagy eszükre.
Maradnak az unortodox megoldások vagy a vérfürdő.
Bár Matolcsy  hozta be a fogalmat a belpolitikába, ha már így esett, akár lehetne használni is.
Ezen kellene törni a fejét az ellenzéknek, mert ha egyszer a nép kiszeret a megváltóból, akár még választást is lehet nyerni, és akkor lépni kell egyet előre.

De előtte jól a lábunk elé kell nézni, nehogy egy szakadék legyen előtte...

:O)))

INGERKÜSZÖB

Hatalmas sikert aratott a Direkt36 videoja az Orbán család meggazdagodásáról.
És komoly megrázkódtatást okozott a hatalom oldalán, miután rövid idő alatt majdnem másfél millióan kattintottak rá a neten.
Aki megnézte ezt a nem könnyű anyagot és meg is értette, hogy mi van benne az tudja, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, mely kilóg a vízből, de a kilenctizede a víz alatt rejtőzik.
És mi a Titanic utasai vagyunk, csak éppen most a hajót Magyarországnak hívják.
Egyszerre dühítő és elkeserítő a dolog.
Dühítő, hogy két évszázad legnagyobb rablását éppen itt és éppen most kellett elkövetni, mikor bátran elmondhatjuk, hogy ez a velünk élő történelem.
És bosszantó, mert meglehetősen lesújtó képet fest a mai aktív generációról - és rólunk, hiszen mi neveltük őket ilyenné, ilyen bamba, önző, egoista és gyáva nemzedékké, miközben még szellemi képességeikre sem lehetünk büszkék.
El vannak foglalva azzal, hogy kiosztják maguknak a görög abc betűit, hogy azt az illúziót táplálva magukban, hogy különböznek a többiektől, de eszük ágába se jut azokkal a problémákkal foglalkozni, melyek talán már holnap elpusztítják az emberiséget.
Próféták persze vannak, de azok arra vannak ítélve, hogy jövendöléseik sose váljanak valóra.
Egyedül talán az önértékelési képességünk maradt egészséges, hiszen szinte mindenki birka népet emleget, ha a magyar társadalomról beszél, de azért saját magát kívül helyezi a nyájon.
Minimálisan is bojtárnak képzeli magát, jóllehet legfeljebb a juhász szamara címére lenne jogosult.
Hogy Orbán ilyen, az a sors játéka, ő is elmondhatná, amit a sperma, melyet a béka a hátán átvisz a folyón, majd mikor átértek szembeköpi: nem tehetek róla, én sperma vagyok, ilyen a természetem..
Világunk lépett egyet hátra, úgy néz ki, az emberiség szintén, és a változások felszínre dobták az ember igazi természetét, melyről némelyek azt képzelték, hogy jelentősen különbözik az állatvilágtól.
Ha mégsem, akkor is  oroszlánnak, de minimum leopárdnak képzelték magukat, pedig legfeljebb a hiénacsorda vagy a sakál viselkedése lenne a reális kép.
És a fákon a majmok, melyek azt hiszik, hogy övék a fa, mígnem a leopárd jobb belátásra nem bírja őket.

A video egyébként nem sok újdonságot tartalmaz, szinte minden elemét ismerjük, sőt, ismerünk olyan dolgokat is, melyek csak az elmeroggyantaknak nem szúrtak szemet.
Hallottunk a Gripen-beszerzésekről, az pletykákat az azeri baltás gyilkos szabadonengedésének fejében beszerzett olajkútról, fegyvergyárak vásárlásáról, spanyol hotelről, adriai szigetről, yachtkikötőről.
És tudósításként Schmidt Mária tengerparti villájáról  Opatijában, - leánykori nevén Abbáziában, ahol a nyarat tölti ellenzéki vezér fiával és a látogatóban arra járó miniszterelnökkel.
Most úgy csinálunk, mintha csodálkoznánk, pedig ezt mind-mind régóta tudjuk.
Csodálkozunk, abban az országban, melynek honvédelmi minisztere saját gyárából rendeli a fegyvert a Honvédségnek, melyben Csányi huszonmilliárd vissza nem térítendő támogatást kap budai magánklinikájának fejlesztéséhez, ahol olyan ellátást fog nyújtani pénzért annak, akinek van.
Erre az ellátásra te is jogosult lennél a befizetéseid után, csak mire sorra kerülsz, már egy formás vázában várod a feltámadást - hacsak azért is nem kér pénzt az egyház.

Szóval, amikor Orbánra és a Kancsó Aréna VIP páholyára mutogatunk, legalább utána nézzünk tükörbe.
Ha amikor ezek az első párttámogatásra kiutalt állami pénzből a zakó ujján BOSS  címkével ellátott öltönyöket vesznek jól pofánverik őket, akkor ma nem jutunk idáig.
De ha akkor azzal voltunk elfoglalva, hogy zavartalanul hazaguríthassuk a John Deere traktor bal hátsó kerekét a trágyadomb tövében történő deponálás céljából (Jó lesz majd valamire...), akkor most ne csodálkozzunk, és a gyerekeinken se, hiszen ezt látták, ők már erre lettek tanítva.
A video egyébként jó, de illúzió lenne azt hinni, hogy aki rákattintott, az mind megnézte, még nagyobb illúzió, hogy meg is értette, a legnagyobb illúzió, hogy ezt a vagyont jogállami úton vissza lehet venni.
És tetszik, nem tetszik, Orbán be fog kerülni a magyar történelemkönyvekbe.
Még szerencsénk lesz, ha nem dicsőül meg, mint a koronával és államkincstárral a hóna alatt, női ruhában távozó Kossuth Lajos.


Magunknak köszönhetjük.

:O)))

A SZ@R SMIRGLIZÉSE

Gyurcsány már megint rávert egy kört Orbánra.
Míg az ártány eddig csak egyetlen világhatalom ellensége volt, - az se volt világhatalom, csak Európa -, Gyurcsány most bebizonyította: ő korszakos politikus.
Ő  képes egyszerre két, sőt három világhatalmat is olyan helyzetbe hozni, hogy ha egyszer valami csoda folytán még vezető pozícióba kerülne, és bármilyen okból valamelyikük segítségére szorulna, hát mindegyik az ő bánatos seggét rugdalná.
Rónai Egonnál volt vendég, sok okosat mondott, sok olyat, amivel egyet lehet érteni, de - sajnos - olyasmiket is, amivel egyet lehet érteni, de az ő pozíciójában nem szabad kimondani, és olyat is, mellyel nem lehet egyetérteni. 
Általában a belpolitikai helyzet értékelése az, mely leginkább tükrözi a realitásokat, de ugyancsak ez az a terület, ahol a kérdésekre rendre rossz válaszokat ad.

Külpolitika ellen pedig be van oltva.
Míg a felkészülés során ellenfele Machiavellit, Hitlert, Sztálint, Lenint és Churchillt olvas, ő valószínűleg a Micimackót cserélgeti Fukuyamával és Giddenssel, ami a gyakorlati feladatok tervezésénél - lássuk be - hátrányos helyzetbe hozza.
Mintha a gazella a hiénával folytatott párbeszéd előtt a pillangó röptét tanulmányozná.
Alacsony képzettségű bérrabszolgaként nem fogod tudni megfőzni a vacsorát hat éhező gyermekednek egy három Michelin csillagos szakács könyvéből, elő kell venni a Praktikus, olcsó konyha című szakácskönyvet, azt kell böngészni.

Természetesen az ember nem mondhat le magasztos eszméiről, hacsak nem politikus.
Emberileg teljességgel érthető, ha valaki, aki kutyát ajándékozott Putyinnak, aki Moszkvában együtt vacsorázott vele és úgyszólván barátjának hitte, árulásként éli meg, amikor az keblére öleli a kígyót -  hacsak nem politikus.
A politikus tudja, hogyha meg akarja valósítani a kívánatos társadalomról álmodott modellt, akkor ahhoz hatalom kell, a hatalmat pedig a legritkább esetben hozza el díszcsomagolásban a pőre őszinteség, ahhoz a társadalmat kell maga mögé állítani.
A társadalmat pedig érzelmileg lehet terelgetni, az eszmefuttatások a legritkább esetben érdeklik.
A magasztos eszméket a mocskos egyéni érdekekkel összeegyeztetve kell érvényre juttatni, nemzetiszínű mázzal leöntve, dicsérve a választó bölcsességét.

A politikus azt is tudja, mert már biztosan ezerszer olvasta, hogy egy országnak nincsenek barátai, mint ahogy ellenségei sincsenek, csak érdekei vannak.
Ha valaki egy nagyhatalom politikusa, akkor országára ez fokozottan igaz, és ha az adott nagyhatalom vezetője éppen országa érdekeit szolgálva választja szövetségesül helyiérdekű  politikusunk ellenfelét, akkor az nem kezdi el nyilvánosan szapulni, hanem lenyeli a békát.
Merthogy az élet nem áll meg, és lehet, hogy még szüksége  lesz egyszer a nagyhatalom vezető politikusának jóindulatú segítségére.
A blogger leírhatja, hogy a nagyhatalom vezetője gyilkos, de ha okos, akkor ilyen hülyeséget nem ír le, hacsak nem írja le ugyanezt Churchillről, Trumanról, Kennedyről, a Bush családról, és összes valaha létezett  ellenfelükről is, mert tudja, hogy a világ már csak ilyen, - ilyen volt évszázadokra visszamenőleg és ilyen lesz még egy darabig.
Ha kitör egy háború, egy politikus azt nem állóképként szemléli, hanem úgy, mint egy televíziós sorozatot.
Az értékelés előtt megnézi az előző rész tartalmát is és a történteket világpolitikai kontextusba helyezi.
Ha pedig a világ jelenlegi vezető hatalmának élére új vezető kerül, akkor erősen megválogatja szavait, mert egyrészt a kolostormalac jó tanácsot adott, mikor arra biztatta az üzletembereket, hogy ne azt nézzék, mit mond, hanem azt, hogy mit csinál, - hátha másnál is ezt kellene majd nézni.
Másrészt meg, ha az ország szénhidrogén-ellátása az előző két nagyhatalom valamelyikétől függ, de ma még nem tudhatjuk, hogy melyiktől, akkor a mi politikusunk tudja, hogy magasztos eszméit ki kellene nyomtatni, hogy fűteni lehessen velük, de akkor hamar vége lenne az erdőknek errefelé, mellesleg gyalogolhatnánk a munkahelyünkre. 
És legfőképpen a politikus tudja, hogy Európa nevű nagyhatalom nem létezik, nem is fog soha létrejönni Oroszország nélkül, - őt nem vezeti félre a játszótéren felépített deszkavár, bármennyire is szeret benne játszani.

Amúgy meg egy politikus - már ha komolyan veszi magát - nem követi el ugyanazt a hibát újra és újra.
Nem szövetkezik gyenge emberi minőségű politikai ellenfelekkel, nem adja meg azt az örömet senkinek, hogy elutasíthassa, megvárja, míg egy esetleges kormányalakításhoz pártja nélkülözhetetlenné válik. de még akkor is ezerszer meggondolja a dolgot.
Tanul a Karácsony, a Márki-Zay ügyből, a bolsevik típusú liberálisok zsigeri gyűlöletéből, a Fidesz által kreált pártok működéséből, és ha ütni kell, hát jó célt választva nagyot üt, mert a társadalom ebből ért.
Apukám építésvezető volt, azt tanította nekünk, hogy emberek irányításánál a követendő módszer az "egy ütés-egy simogatás" eljárása, és ez - úgy gondolom - társadalmi szinten is igaz.
És jól válogatja meg munkatársait.
A politikus tud hallgatni is, mert nehéz azt követni, aki számunkra kedvezőtlen dolgokat mond.
Nehéz azonosulni azzal a politikussal, aki Kádárral szemben Rákosi begyűjtési miniszterét sztárolja, aki beáll azok sorába, akik apáink és a mi nemzedékünk egész múltját kétségbe vonják, akik letagadják a szocialista kísérlet eredményeit és Kádár korát össze akarják mosni a sztálinizmussal.
Tetszik - nem tetszik, az a kor a mienk volt, a háború után apáink és mi építettük fel ezt az országot, és azoknak az ifjúkommunista funkcionáriusoknak a szájából, akik mindent annak a kornak köszönhetnek, kissé visszás a visszafelé mutogatás.
Vonatkozik ez az egyedülálló, fizikai munkás anya által felnevelt pápai gyerekre csakúgy, mint a faluszéli házból indult suttyóra.
De vonatkozik a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett múzeumigazgatóra éppúgy, mint a vállalati vezérigazgatóra, minisztériumi főtisztviselőkre, ügyvédekre, szochazás jogászokra, meg az egész undorító bagázsra, amelyik elfelejtette, hogy honnan jött, hogy kik teremtették meg azt az országot, melyből eddig éltek, melyet mára teljesen szétloptak.

Szóval, nem interjúkkal kellene most fényesre smirglizni a sz@rt, hanem elemezni, gondolkodni, türelmesen építkezni, és beletörődni bizonyos dolgokba, ezért kiválasztani és kinevelni a jövő  demokrata vezetőit, és képezni őket.
Sokan lenézik Orbánt, de ő már létrehozta a Fidesz médiabirodalmát, káderutánpótlás keltetőjét, a mi oldalunkon meg sehol semmi.
Volna feladat rendesen, csak csinálni kellene.
Nosza!


:O)))

DUBAJOZIK A FIDESZ

Ami azt illeti, a magyar köztudatba Dubaj neve úgy ment át, mint a luxuskurvák kocsisora.
Aki a magyar celebek közül nem fordult meg arrafelé, azt nem is igazán jegyezték a pályán.
Természetesen az érintett csillagkeresztes dámák mind-mind hostess-munkára, modellkedésre és fotózásra szerződtek.
Ők csodálkoztak legjobban, ha jártukban-keltükben valamit a lábuk közé sodort a számum.
 Amúgy, ha fotomodellkedés közben néha (mindig) extra szolgáltatásokat is nyújtottak, az már az ő ügyük volt.
Mindenesetre az arab sejkektől, alsejkektől, továbbá segédsejkektől annyi pénzt kaptak, amennyire itthon, mindenféle büdöstalpú főszerkesztőktől vagy savanyú leheletű rendezőktől soha nem számíthattak volna.
Ha még valami könnyű kis perverzitást is bevállaltak, hát magyar szemmel nézve a Holdról is látható összegeket kereshettek - tehetség dolga volt az egész.
Az arab üzletemberek pedig élvezték és élvezik a szolgáltatásokat, mint ahogy a magyar üzletemberek is élveznék, ha felbukkannának ápolt, szép japán lányok, aki egy fületlen gombért úgy kényeztetnék őket, hogy a fülük is kettéállna.
Sajnos, a piaci viszonyok eddig csak azt tették lehetővé, hogy a kisvárosi potentátok Kenyába járjanak fülplasztikai kezelésért, melyet azért a hosszúcombú barna szépségek is szakszerűen szolgáltatnak.
Természetesen ahol piaci rés mutatkozik, ott megjelennek hazánkfiai is, akik itthon lopott vagyonukat arrafelé akarják fialtatni.
Megjelenik a háttéripar is, lesznek ott ingatlankereskedők, tolmácsok, stricik és madámok, a kapitalizmus örök törvényei szerint.
És ha hazánkfia kellőképpen tehetős, akkor nagy unalmában az üzlettel is foglalkozik, melyre új ismerősei tenger pénze is inspirálja, hiszen abból is lehet sápot húzni, ha az ember nem bamba és szem előtt tartja, hogy mindenki annyit ér, amennyije van.

A nagy ötlet: arab befektető luxus-negyedet épít a rozsdaövezetben.
Luxuslakások, irodák, felhőkarcolók, - merthát ha már Dubaj, akkor Burdzs Kalifa a maga nyolcszáz méteres magasságával.
A terület az államé, a tulajdonjog feletti rendelkezés az ötlet felkarolójáé - vagy az övé lesz.
A vételár alacsony, a felépítendő ingatlanok ára magas lesz, csakúgy, mint a hála materializált kifejezése, mely a döntéshozóé, aki ha leadja a megfelelő összeget a megfelelő helyre (vagy az a megfelelő hely legalább szert tehet ingyen néhány hotelre, lakásra, erre-arra...) akkor a dolog menni fog.
A magyar fél már el is adta a területet, Nagyurunk személyesen járt el az ügyben az államszövetséget vezető emírnél, márpedig ő nem csinál a szájából segget, ha ő egyszer megállapodott, akkor az meg van állapodva - Putyin a tanú rá.
Az elképzelést eleinte mini-Dubajként emlegette a média, aztán Lázár János korrigált: semmi kisszerűség, maxi-Dubaj épül itt.
Ma már Grand-Budapestként emlegetik a tervet, merthogy ezt Jóska is megérti a karbantartóknál és pesti lakosként kellemesen csiklandozza az önérzetét, hogy szeretett városa ismét nagy lesz.
Ha a városon belül a mini-Dubaj Grand lesz, nyilvánvaló, hogy a város még Grandabb, és ez így is helyes, hiszen amúgy is mi rendelkezünk a világ legnagyobb csüngőhasú kertitörpéjével.
Itt épülne Európa legnagyobb plázája is, az ötlet pedig felettébb kedves lehet Európa Ostorának, a betonból épített műemlékek gigantomán szorgalmazójának.
A tervezetből lehet visszakövetkeztetni a résztulajdonosra.


A szakemberek szerint a tornyok fallikus szimbólumok, méretükből bátran következtetni lehet építtetőjük mentális állapotára.

A fővárosban eddig egyetlen ilyen épült, a MOL-torony, de itt most azonnal kiderül, hogy ki az úr a háznál, hiszen annak magassága csak száznegyvenhárom méter, viszont jelentek már meg hírek itt építendő négyszáz méter magas épületről is.

Alig lesz magasabb, mint a Gellért-hegy.
Ha kicsit spekulálunk, azonnal kiderül, hogy ki az aki ennyivel nagyobb hatalom a MOL - vezérnél?
Na ki a legnagyobb fax errefelé?
Kitalálod?
Naugye!


A Főváros persze hánykódik, elővásárolna, a Tisza szokás szerint egyszerre akar szexni meg szűznek maradni, a többiek verik a döglött lovat.
A Fideszes Szentkirályi Alexandra meg helytáll, mint Thökölyné Zrínyi Ilona Mukacsevo várában, anno.
Abban is hasonlítanak, hogy ő sem használta férje nevét...
Karácsony keménykedik és pislog körbefele - most éppen kit is kell elárulni?
Hát, szokjuk a gondolatot: grandok leszünk, vagy magyarok, ha akarjuk, ha nem.
Nagyurunk szeret a fővároson barkácsolni, a Várat építgeti (ez a vágya, mióta homokba pipiskét játszottak, és a szomszédgyerek szétrombolta művét...), a Városligetet zöldteleníti, legutóbb kibontotta a Citadella falát.
Nagyot csalódnék, ha a kibontott, jó minőségű kő (ilyenből készült a bölcsője is hajdan...) nem kerülne beépítésre Hatvanpusztán.
Ez már túlélt egy ostromot, bevált.


Hátha a következő ostromot is túléli...

:O)))

MOST MÚLIK PONTOSAN

Most múlik pontosan...
Mármint a belpolitika a régi felállással.
Szépen igazolja ezt, hogy a legúribb kerület a kutyákat választotta, hogy Majka belegyalogolt Orbánba, a nép egyszerű gyermekei az időközi választásokon azokba, akik a Fidesz azonnali és megsemmisítő vereségét várták, Magyar Péter meg  mindenkibe.
A sufnipártok vezetői - Karácsony kivételével tán - illegalitásba vonultak, ő is csak azért nem, mert új jelöltet vár személyes vállalkozása, a Geréb Kft. feltőkésítéséhez, miután az előző messiás, MZP szavatossága lejárt.
Mindenki helyezkedik, bölcseket mond és igyekszik magyarabb lenni Magyarnál.
Ő -  megörökölve messiás-elődje stallumát - bebizonyította, hogy aki azt hitte (mikor Orbán programként előadta, hogy folytatjuk, és ennek dacára megválasztották),  hogy ennél nincs lejjebb, - megmutatta, hogy dehogy nincs. A magyar választó ugyan eljutott a feneketlen butaság fenekére, de tudja még cifrázni, mint kiskutya a szexuális életét...
Itt azzal is lehet tömegeket mozgatni, ha szimplán csak megneveznek valakit ellenségnek, aztán ráhánynak.
Mindegy, hogy aztán majd velünk fizettetik a vegytisztító számláját, mindegy, hogy akit lehánytak, annak tenyeréből egy évtizedig tiszta magot csipegetett az új tisztakezű, mint miniszter-feleség.

Merthogy  kit érdekel, hogy ez volt az egyetlen érdeme, mely alkalmassá tette jól fizető állásokra, pitiáner tolvajlásokra, bimbódzó nepotizmusára?
Talán ez teszi alkalmassá arra is, hogy fékezett habzású messiás legyen, biztos pontja a jogállamiság szószával leöntendő sikeres vagyon-átmentésnek.
Hogy a feleségét mi tette alkalmassá a posztra, azt pontosan nem tudni, ami azt illeti, nem egy Deák Ferenc, és ebben nem a bajusz hiánya a ludas.

Hajdan - katona-koromban - emlegettük, hogy egy határőr mindig tudja, mikor kell feladni.
Lám, Orbán nem volt határőr, és mégis.
Van bizonyos adottsága a nép hangulatának érzékelésére, és elég esze ahhoz, hogy egy ponton túl nem formálgatni akarja a néplelket, hanem alkalmazkodik hozzá.
Untok már?
Jó, megyek, de viszem - mint Kossuth - az államkasszát, meg a koronát.
Prioritások kérdése az egész.
Mindenki abban hisz, hogy a potrohos számára legfőbb érték a hatalom, de ő ennél okosabb, ő tudja, hogy legfőbb érték a vagyon, a vagyon aztán majd meghozza a hatalmat - mellékbüntetésként.
Vagyon marad ott, ahol van, - jól van az ott, - a kinevezettek maradnak még hat-hét évig, majd jönnek a jogászok, elvitatkozgatnak vagy tíz évig a jogállamról, oszt jónapot. 
Persze nem kapkodja el, hiszen a választásig még annyi minden történhet...
Még befagyhat a Duna, az Úr felkínálja neki  "A béke dundi angyala" pozíciót a mennyországban, a Delphoi Közvéleménykutató Rt. megállapíthatja, hogy az átmeneti tejben-vajban fürdetés meghozta eredményét, vagy akármi.
Mindenesetre addig is lebegteti a próbamessiás jövőjét, aztán  majd az optimális időben eldönti a sorsát.
Ha mégis menni kell, hát egy-két szindikátusi szerződés, egy rövid filmbemutató a rendőrkocsiban végrehajtott rituális szeppukuról, egy rövid snitt a leesett létráról, még egy, a sikeres üzletet követő váratlan infarktusról, bevágás Simicska Geiger-Müller számlálójáról - elég is lesz.
Lehet persze, hogy a golyóit is zálogba kell adnia a többszintű biztonság jegyében, de hát ez az ára annak, hogy főúri életet éljen hátralevő, bizonytalan ideig tartó életében.

Viszont Gyurcsány örök.
Ezek szerint a műsor is, hisz új műsorhoz új férfi (vagy nő?) kell...
A szekta ismét megválasztotta gurun  pártelnöknek, méghozzá a Hazafias Népfrontot is szégyenbe hozó szavazataránnyal.
Valaki végre elhitette vele, hogy a nép egy ekkora bukta után szívesen látná, hogy szeretett idolja levont bizonyos konzekvenciákat, lesznek az ügynek személyi következményei.
Hát lett, kilencvenhét százalékkal választották meg, ilyen eredménnyel még maga Kim Dzsong Un elvtárs is elégedett lenne talán...
Komolyan mondom, a DK politikusai be vannak oltva tömeglélektan ellen.
Miből állt volna a vesztes választások után felállni, és azt mondani: Én formáltam a párt politikáját, én vagyok a felelős érte.
Lemondok.
Mártír-ábrázat, könyvbemutató, könnyek, zokogó hívek, újraválasztás.
Csak éppen nem jött volna ki ilyen hülyén, hogy egy ekkora zakó után pótcselekvésként krimit barkácsol.
Akkor egy pár hónappal későbbi választáson lehet, kapott volna még akár kilencvennyolc százalékot is a megszégyenítő kilencvenhét helyett...
Komolyan mondom, kedveltem és tán még ma is kedvelem őt, bár amikor kiebrudalta a pártból és a  közéletből az őt bíráló Leel-Őssy Gábort, kissé ingadozni kezdett hitem abban, hogy képes -e még higgadtan gondolkodni demokráciáról, a pártról.
Külpolitikai lépései pedig egyre inkább élettől elrugaszkodottak, mintha a liberálisok doktrinersége legyőzte volna hamvas lelkében a politikus kötelező pragmatizmus-minimumát.
És hát erősen felrovom neki, hogy eltékozolta Dobrev Klárát, aki egyébként az ország szinte utolsó reménysége volt, aki képes lett volna európai színvonalú politikát folytatni az ország méretéhez szabott Merkel-szinten.
Tragikus.

Hogy aztán mi lesz ennek az egésznek a vége?
Majd eldől Washingtonban, Pekingben meg Moszkvában.
Jól láttad: nem Budapesten, hacsak nem sikerül itt rendezni egy hármas csúcstalálkozót, de ez akkor Orbán sikere lesz, és a változás maradék reményének elvesztésével is jár.
Folytatódhat a történelmünk, melyben a Kádár-kor olyan lesz, mint a pokolban a jókedvű beszélgetés a langyos sz@rral teli medencében...
Jött az ördög: cigarettaszünetnek vége, lemerülni!

:O)))

PUTYIN LEGYŐZÉSÉNEK AKADÁLYA

Beiktatták az amerikai elnököt, és a világ még bonyolultabb, még veszélyesebb hely lett, pedig hát idáig se nagyon panaszkodhattunk.
Mint kiderült, az USA-nak igénye támadt Panamára, mely idáig is az érdekszférájába tartozott. Nem is volt semmi baj, ameddig ügynöke, Noriega tábornok el nem hitte magáról, hogy államfő.
Amikor viszont elszemtelenedett és Panamát hadiállapotban levőnek nyilvánította a Nagy Testvérrel szemben, akkor azonnal intézkedett: "Noriega tábornok vakmerő fenyegetése és támadása után a Panamában tartózkodó 35 ezer amerikai állampolgár veszélybe került. A fegyveres erőnk meg fogja védeni az amerikai állampolgárokat, Noriega tábornokot pedig bíróság elé állítjuk az Egyesült Államokban – közölte George Bush".

Ez is történt, - aztán államközi egyezmény Carterrel ide-oda - a franciákkal együtt eljátszadoztak vele - haláláig.
Mondjuk nem volt egy Navalníj, nem volt egy mártír-típus, lehet, kicsit kereskedett kábítószerrel is, de ameddig az amerikai érdekeket képviselte - állítólag, mint a CIA ügynöke -. a kutya se ugatott utána.
Ezután  meg amerikai csapatok (huszonhétezer katona) szállták meg Panamát és kutattak utána házról-házra járva.
Ilyen az, mikor a házmester azt hiszi, hogy ő a ház tulajdonosa.


Ha párhuzamot vonunk mondjuk az ukrán helyzettel, akkor a harmincötezer amerikai állampolgárral, akiknek a haja szála se görbült  bátran szembeállítható az Ukrajnában élő és náci szabadcsapatok által fegyveresen támadott nyolcmillió orosz, akik közül tizenkétezret az ukrán nacionalisták, neonácik az ENSZ szerint is megöltek.
És - ha már lélekszám -  akkor azokról az oroszokról még nem is esett szó, akik a győzteshez húzási tendencia miatt, vagy félelemből vallották ukránnak magukat.
A Panama csatornának az első atombombáig stratégiai jelentősége van, gyakorlatilag most is amerikai befolyás alatt áll.
Ukrajnának is stratégiai jelentősége van, de úgy tűnik, nemigen sikerül amerikai befolyás alá vonni.


Trump szeretné megszerezni Grönlandot is, ahol ugyan ma is van katonai bázisa, de az ásványkincsek még nincsenek betakarítva, meg Dánia egyébként is nudli kis állam, örüljön, hogy nem esik fejére az atom az USA védőernyője miatt, habár...
Tulajdonképpen ennek a szigetnek is  is van stratégiai jelentősége az egyre olvadó északi jég és az így megnyíló hajózási útvonalak ellenőrzése miatt, és ezt valószínűleg sem az oroszok, sem a kínaiak nem néznék el szótlanul, de ha Európa esze megjön, akkor szintúgy eltöprenghet azon, hogy holnap mire tart vajh igényt az USA.
Ja!
És tele van a sziget ritka földfémekkel, lehet esetleg még olaj is a jégmezők alatt, hülyének is megérné. 
Itt van még Kanada is, melyet szintúgy bekebelezne Trump, az egyszemélyes globalizátor, és akkor Amerika nagy lenne.
Az még kérdéses, hogy az amerikai megoldás az őslakosok problémájára érvényes-e még, de ez már csak részletkérdés, előbb még meg kell oldani Mexikó problémáját azt Amerikai öböl partján, a karibi térség is csak a tornádók miatt kérdéses.
Kubában meg ott vagyunk, évi négyezer dollár a bérletii díj, amit a a felmondhatatlan szerződésre fizetünk, hogy lehessen kínozgatni azokat, akik az USA-ban összehánynák a perzsaszőnyeget, amit Kabulból loptunk. 
Iván már nincs ott és Ping-Pong még nincs ott - a helyzet éppen most ideális...

A világ telve optimizmussal figyeli, hogy a demens után megválasztott, mentális kihívásokkal küzdő utód mit tesz Ukrajnával?
A győzelme persze nem kétséges, már csak annyit kell várni, mint Hollywood várt Vietnam után,  aztán jöhet a Rambó negyvenedik folytatása, a főszerepben egy sárga hajú izomemberrel.
Hősünk olyan erős lesz, hogy félkézzel eszi a nápolyit és fogódzkodás nélkül ül a trónján.
Ez  már önmagában nagy előrelépés az elődhöz képest.
Ezt a háborút is megnyeri Amerika, mint megnyerte Hollywoodban az afgán háborút, az irakit, a líbiait, és végre biztonságosabb lesz a világ!
Ja! És elégedett lesz az összes néző a moziban!


Putyin feletti győzelmének már csak egy akadálya van, akit úgy hívnak: Putyin.
Merthogy nem hajlandó végre azt tenni, amit a washingtoni ISW előír neki, sőt, még a brit titkosszolgálatoknak se engedelmeskedik, ami azért is felháborító, mivel már háromszor meghalt, ötször rákot kapott és tulajdonképpen csak harminc dublőre tartja az élők sorában.
Mindenesetre most már Trump is megfenyegette, ezentúl már aludni sem fog tudni.
Az biztos, Ukrajna összemegy nemsokára, mint gatya a mosásban.
Ha megmarad egyáltalán.
Egyébként meg az oroszok minden háborújuk után fejlődtek, most is fejlődni fognak.
Amerika előbb-utóbb szembetalálkozik saját belső problémáival, és sem a szinesbőrű kisebbség(?)től, sem a bevándorlóktól nem  számíthat lelkes támogatásra.
Az is meglehet, hogy a harmadik Világháború  Amerika földjén is folyik majd, és ez vélhetőleg nem lesz kellemes az amerikai polgárnak.
Azért még van remény, hogy megjön az emberiség esze...


Talán...

:O)))