FAGYOTT LIBÁK

Tatárföldön végeztek velük az orosz hatóságok, brutális kegyetlenséggel.
Sztalinyec lánctalpai taposták meg őket, emberi fogyasztásra visszavonhatatlanul alkalmatlanná téve őket.
Azért csodálkoznék, ha a tett színhelyének alkalmazottai nem főztek volna maradványaikból tárkonyos libalevest.
Tették mindezt Putyin pribékjei, az élelmiszerbiztonsági előírásokra hivatkozva, kérlelhetetlen szigorúságukkal megrettentve a háromnegyed magyarországnyi Tatárföld   valamennyi boltosát, a libákat és az exportáló magyar cégeket, akik nem vették komolyan az Uniós szamkciókra adott orosz válaszlépéseket.
Ez a video vélhetőleg csak az első a sorban, ha nem tanulnak az érdekeltek belőle, hát a következő már egy bevásárlóközpont hűtőkamráiról fog szólni, libák ezreiről, melyeken a dicsőséges Russzkaja Armija tankjai gázolnak majdan át, bizonyítva, hogy az emberi hülyeség örök.

Meg arra, hogy a politikusok játszadozásának mindig az egyszerű emberek isszák meg a levét, hiszen mindenki pontosan tudja, hogy szó sincs itt élelmiszer-egészségügyről, itt két erő egymásnakfeszüléséről van szó, és az ilyen intézkedéseknek semmi értelme nincs a másik fél piszkálásán kívül.
Ennek sem gazdasági, sem katonai jelentősége nincs, a politikai jelentősége pedig csak annyi, hogy ha te úgy, hát akkor én így.
És jöhetnek a lánctalpak, átmenetileg eltaposva a gondokat.
Igor és Mása pedig libasült helyett ehet füstölt halat, bizonyítva, hogy lám, az amerikaiak már a spájzban vannak.
Mása a fináncra lesz dühös, pedig a politikusokra kellene, hogy mérges legyen.

Olvasom, Ukrajna fontolgatja a hadiállapot bevezetését, mert a szakadárok visszalőnek.
Ha ez így folytatódik, akkor beállhat a hadiállapot Oroszországgal, akkor pedig ezerszeresen is jaj Putyinnak, mert - mint  a bejelentésből kiderül - az ukrán hadsereg egyre fejlttebb, hiszen az új páncélozott BTR-3 csapatszállítóból akár havi harminc előállítására is képes lehet.
Ha ettől sem reszket Putyin, akkor semmitől.
Persze ez teljes mozgósítással járna, mehetnének a fiatalok a magyarlakta területekről is katonának, vagy dezertálhatnának is hozzánk, ami azzal járhatna, hogy rengetegen jönnének olyanok is, akik nem magyar nemzetiségűek, volt ilyen magyar állampolgárság ügyében is.
Igaz, akkorra már tapasztalataink lesznek a kerítés építésében, meg se kottyan az a százharminchét kilométer, feltéve persze, ha már befejeztük az erdélyi magyarokat és a magyarországi bozgorokat elválasztó kerítés építését, megájj, megájj kutya Victor Ponta!

Nálunk egyébként nem libákon tapos a hatalom, hanem birkákon, akiknek a lefagyasztására majd január-februárban kerül sor.
Addigra persze lehet, hogy kifekjlesztik a sajátos magyar technikát: hogyan lehet a nyári meleget emberi akkumulátorokban tárolni és az energiát a  téli hónapokban felhasználni, például a Pasa Park fűtésére, vagy a fecsúti kisvonat üzemeltetésére.
Aki azt gondolja, hogy a világpolitikai játszmák rá nincsenek hatással, az téved, hiszen a magyar export-libák legázolásával a magyar export piaca is legázolásra került.
Állások szüntek meg, emberek kerültek nehezebb helyzetbe, mint a Bajnainak tulajdonított libagyilkosságok idején - mégsincs egy hang sem...
Ebben nagyok vagyunk, hiszen a rendszerváltáskor már gyakoroltuk ezt a hasznos tevékenységet, önként és dalolva - mint a macska, melynek a fenekét a mustárba nyomták - adtuk fel a volt Szovjetunió utódállamaiban jól bejáratott exportpiacainkat, vonultunk ki Tengízből, vertük szét az Ikaruszt - a nyugatiak tapsa és lelkes biztatása mellett.
Aztán három nap múlva csodálkozva tapasztaltuk, hogy a helyünkön megjelent a Chevron, a Mercedes, de akkor éppen el voltunk foglalva az orosz piacra szállító szabolcsi almaültetvények magánkézbe adásával, kivágásával - az eredmény közismert.
A russzofóbia a hülyeség minősített esete.

Persze a gazdasági-politikai folyamatokra alig van hatásunk, az ország méreténél és erőforrásaink szűkösségénél fogva egyetlen exportképes cikkünk maradt, a szovjet utódállamok spermabankjainak feltöltésére egymagában is képes Vezérünk.
Nem szeretnék dicsekedni, de én már a rendszerváltás első percében megjósoltam, ha mi tagok leszünk a NATO-ban meg az Unióban, azonnal el lehet dobni mindkettőt.
Úgy látom,  jövendölésem alapján elmehetnék jósnak Delphoiba, lenyomnám Kasszandrát.
A kisember könnyen becsapható, megvezethető, példák ezreit láthatjuk magunk körül.
Nem veszi észre azt hogy a hangzatos szólamok mögött milyen szándékok húzódnak meg, pedig már tanulhatott volna.
De persze nem tanult, és  és ez a legnagyobb baj.
Ha valamit leöntenek nemzeti mázzal, akkor - akármi van a máz alatt - lelkesen megtapsolja.
Talán ideje lenne elkezdeni gondolkodni, nemzeti méretekben is.
Van erre esély?

:O)))

DIKTÁTOR-RULETT

Kedves barátom és harcostársam a demokrácia helyreállításáért folytatott harcban, hello, írt egy kommentet legutóbbi posztom elolvasása után, engedjétek meg, hogy itt válaszoljak neki, lehet, másokat is érdekel az általa is felvetett probléma.
Nem, nem a velem kapcsolatos kérdés, hanem egy, az én hangulatomnál sokkal fontosabb gond...

hello ezt írta:

„PuPukám, egyre csüggedtebbnek érezlek, és azt hiszem, nem tévedek. Ez a keserű hangnem a korábbi írásaidról eltérően már nem az erre hajlamos lelkek és agyak ébresztgetését, tuningolását szolgálja, hanem annak a helyzetnek a konstatálása, hogy ebből nem hogy egyhamar, de esélyes, hogy egyáltalán nem lesz európai megoldású kiút.”

Kedves hello, aki a közéletben Orbán eltakarításának akármilyen megoldása mellé leteszi a voksát, az igen nagy kockázatot vállal, ugyanis a tömeg lélektana felettébb bonyolult és ezt a bonyolult lelkiállapotot nem lehet naprakészen követni.
Tudod, ahogy mondják, a pillangó szárnyának csapkodása Pekingben hurrikánt indíthat el Florida felé, de hogy mikor kezd csapkodni a pillangó és hol?
Nem vagyok jóstehetséggel megáldva, ami azt illeti, még Jóska sem vagyok.
Lehetséges, hogy Orbán a Budai Várban leheli ki egyszeri és pótolhatatlan lelkét, lehet, hogy a nép még a beköltözés előtt besokall egyre romló állapotától, és 2018-ban minősített többséggel elküldi a francba.
Lehet, hogy aki utána jön, az elzavarja világgá az egész sleppjét.

De lehet, hogy dísztemetést kap, Habony, Giró-Szász, Vajna zokogva lépdel az ágyútalp mögött, mint ahogy az is lehet, hogy évente járnak Tongára a pénzükért - mellesleg meglátogatják a száműzött diktátort úszómedencéje partján, és érdeklődéssel nézegetik a kisasztalon lelhető jégcsákányt – mire kellhet az egy olyan országban, ahol a legnagyobb jéghegy a whiskyben úszó jégkocka?

Az is meglehet, hogy a sajátjai zavarják el, mert bornírt hülyeségei veszélyeztetik pénzforrásaikat, de még a már megszerzett zsákmányt is, és úgy jár, mint Berija - Hende hadvezér tábornokai őrizetbe veszik és Kaszópusztára hurcolják, ahol egy titkos bunkerben vár már rá a bíróság.


Ne tévesszen meg senkit Lázár kulturáltan gennyes külleme, se Rogán sunyi hajlongása, de még Kövér meséje se saját puritán életmódjáról, melyet az Ügy érdekében folytatott.

Ezek az emberek együgyűek, és ez az egy ügy a személyes vagyon gyarapítása – tűzön-vízen át.
Ha ez veszélybe kerül, akkor nem érdekli őket a Vezér iránti hűség, a polgárosdi, meg a Nemzeti Matyómintagyár, melyet nevezzünk mindközönségesen Fidesznek - a Nemzet Magömlésének mennie kell.
Ha lehet, akkor szépen, de ha kell, akkor porzik majd mögötte a vakolat.
Az se kizárt, hogy ott áll majd mellette az egész pereputty, ki a saját lábán, ki a traktoron, ki egy szakajtó őstermelői pogácsával a hóna alatt.
De az se kizárt, hogy leesik a létrája.
Ha a nép felindul, igen csúnya dolgokat képes elkövetni.
Aki magasra mászott az uborkafán, irgalmatlan nagyot eshet is, és a Budai Vár az Attila út felől nézvést igen magas…

Természetesen mindenki szeretné tudni, hogy ez az esemény mikor és milyen módon következik be, de ezt megjövendölni nagy bátorságra vallana. Lehet, hogy egy csendes reggel ül a kertben a menekülőalagút és a pánikszoba között, és reggeli után leharapja a bögre fülét, merthogy az a legfinomabb.
Lehet ez két nap múlva éppúgy, mint húsz év múlva, de még az is lehet, hogy elhunyta után szerető harcostársai kitömik szalmával, és minden nap kiültetik a Parlament díszpáholyába, mint Szulejmánt a törökök Szigetváron, a sátor elé. Állítólag Sztálin sem halt gyors halált, a padlón fetrengett vagy három napig, közben harcostársai a szomszéd teremben tolták lefelé a szto grammokat - diktátornak lenni sem fenékig tejfel…

Mindenesetre az időpont bizonytalan, a kór lefolyása ismeretlen, a terhelés egyre nagyobb rajta és ez rossz ómen, mert az állapotrosszabbodás elvezethet akár végletes cselekedetekig is, - mondjuk, hadat üzen Amerikának. A paranoia elhatalmasodásának máris vannak jelei, például a légiközlekedés ellenőrzésének TEK alá rendelése. Fiatalabbaknak mondanám, hogy utoljára Rákosi korában gyakorolt korlátlan felügyeletet minden és mindenki felett az ÁVH - tudjuk, mi lett a vége…


Ami a saját állapotomat illeti, köszönöm, elvagyok, mint kutya a kútban. Azt írod, hogy egyre csüggedtebb vagyok, de ez egyrészt így nem felel meg a tényeknek, hiszen bízom abban, hogy a nép esze előbb-utóbb megjön, a kis zacskószökevény meg egyre többet veszít az önkontrolljából és előbb-utóbb elvéti a lépést. Bár nem látványosan, de szorongatják az Unió meg az Egyesült Államok politikusai is, a szomszéd országokban minimálisan is utálják - szép lassan elfogy a mozgástere. Ha a helyzet bármilyen tekintetben komolyra fordul akár az oroszokkal, akár a menekültekkel kapcsolatban, akkor ez a mozgástér olyan szűk lesz, hogy egy lábon fog állni benne, mint a liba, mikor alszik.

De elkergetni nekünk kell, ezen nem is lehet vita. Aki ezt a szívességet külföldről várja, az illúziókban él, márpedig ábrándozás az élet megrontója…


Magánjellegű gondom az, hogy ezek egyre kevésbé nevetségesek, egyre jobban sodródnak a társadalmi robbanás felé. Fogy a pénz, fogy a szavazótábor, jön fel a szélsőjobb, és a baloldal, vagy demokrata oldal nem mutatja magát. Amit meg mutat magából, azon lehetne éppen röhögni is, de én jobban szeretek inkább a jobb és széljobb rovására viháncolni. Ez se megy mostanság, semmi nevetséges nincs egy falka hiéna látványában. Lehetne ezen is poénkodni, de amikor fröccsen a vér - még ha csak képletesen is -, elmegy az ember kedve tőle.

A fél ország nyomorog, a gyerekek előtt – ha nem az elit gyermekei - bezárult a világ, fiatal emberek mennek világgá, tarisznyájukban a diplomájukkal meg a hamubasült pogácsával. A világpolitika is a randábbik képét mutatja, a nagyhatalmak vezetői a kardjaikkal csörömpölnek meg a sarkantyúikat pengetik, nem egy megnyugtató hely mostanság a Föld. Mi meg itt ugrabugrálunk, jóllehet az ősi afrikai bölcsesség szerint nem jó ott fűszálnak lenni, ahol az elefántok szexnak…


De ettől még optimizmusom töretlen, a hebehurgya Kossuth után jött egy Deák, Rákosi után egy Kádár, majd jön valaki ez után a szociopata után is… De addig – és utána is – a blogger tükör, az a dolga, hogy megmutassa az őt körülvevő világot, olyannak, amilyen. Namegmég meleg is van, és a sivatagban még a legstrapabíróbb teve is nyűgös, némelyik leharapja a hajcsár fejét is, aztán ballag tovább.

A biztató és gyönyörű jövő felé…
:O))))

ARANYÉR A MEDVECSAPÁSON

A Kézizálog Zrt kölcsönöket vett fel, nem is keveset.
A kölcsönök fedezetéül aranytömböket ajánlott fel, melyet partnerei elfogadtak - több, mint három milliárd forintról van szó.
A történet idáig rendben is van és nem is lett volna baj a továbbiakban sem, ha az aranytömb aranyból van - de trombitarézből volt.
Az pedig jóval kevesebbet ér, különösen most, hogy a cég menet közben bedőlt, a tartozásaira pedig ezek szerint nincs fedezet.

Természetesen felmerülhet néhány kérdés az üggyel kapcsolatban, így például az, hogy a fedezetet elfogadó nagytőkések, az érintett takarékszövetkezet miért nem vizsgáltatta meg az aranytömböket szakértővel, ami nem lett volna valami költségigényes szórakozás, hiszen a szomszéd ékszerbolt tulajdonosa fillérekért megszakéretette volna az ügyet, majd a végén eljátszotta volna a vizsgálat tárgyán a Klapka indulót.
Az induló kétszeresen is aktuális lett volna, hiszen a rézfúvósok emlékeztettek volna a neves üzletemberre, akitől Berki Krisztián a lánya keresztelőjére szintén aranytömböt vett, de azon még trombitálni se lehetett, mert hungarocellből készült, arany festéssel.
Jeln esetben a kölltségtakarékos zálogházas még az aranybevonatot is megspórolta, a legszebb gagyizós szokások szerint kifényesítette a rezet, jól körbedícsérte, aztán a balek - már, ha balek volt - elfogadta fedezetként.

Hogy hogyan történt a dolog valójában, arról nincs információ, mint ahogy arról sincs, hogy hova lett a kölcsön, melyre ez az "arany" lett volna a fedezet - valószínűleg itt kezdene ez a dolog igazán érdekessé válni.
A Quaestor ügyben is ez lenne az érdekes, ott sincs felelet az eltűnt pénz végállomását illetően - nálunk a pénz időnként úgy el tud tünni, mintha sosem lett volna...
Az ügyben egyébként április óta nyomozás folyik, de se kép, se hang, mindenki kussol, a károsultakat is beleértve.
Az a mondás, hogy szégyellik, hogy palira vették őket, de én ebben nemigen hiszek, hiszen akinek van kétmilliárd elbuknivaló pénze, az szégyenlősnek nemigen mondható.
De legjobban az aranyborítás megtakarítása tetszik, esküt mernék tenni, hogy a cég tulajdonosa fideszes harcos - ott divat az ilyen mértékű elpofátlanodás.
Ha visszemlékszünk az elmúlt tíz évre, akkor az első néhány évben még bevonták a csalásaikat aranyfüsttel, utána kis ideig még befestették arany gombfestékkel, de ma már úgy érzik, erre sincs szükségük.
Elég, ha kicsit kiszidolozzák a gagyit.
Magyarember meg elnézegeti, ahogy lassan elzöldül, amit ő aranynak vélt, de az ő elzöldülése még várat magára, ő bízik és hisz.

Magyarember még ma sem háborog, hiszen, ha kimondaná ő is, amit rajta kívül már mindenki tud, akkor azzal azt is ki kellene mondania, hogy baleknak nézték, hülyére vették - ezt pedig magyarember jólfejlett büszkesége nem viselné el.
Inkább csorgó nyállal nézegeti az eléje hajigált újabb "aranytömböket", az olimpiát, a kerítést, a stadionokat, nem tiltakozik az új és újabb gagyik ellen, áltatja magát a nyereséges olimpiával a magyar határnál megálló népvándorlással, a stadionokkal, úszópalotákkal, hiszen ez a sok szép aranyköd a fedezet arra a vagyonra, ami magánzsebekben landol.
Tulajdonképpen félelmetes ez, hiszen azt mutatja, hogy a sikamlós kis genetikai kód nem tart már semmitől, úgy véli, hogy mindent megengedhet magának, és ebben valószínűleg igaza is van.
Ez a nép demokratikus úton nem fogja tudni elhajtani, hiszen ez a nép sajnos képtelen felismerni a saját érdekeit - igaz, olyan se nagyon van, aki erre felhívná a figyelmét.

De ha fel is hívja, akkor sem hajlandó megmozdulni, mert ő csalódott a pártokban, csalódott a politikusokban, ezek mindegyformák, ő kis pont, hát beletörődik, ne szólj szám, nem fáj fejem - és így tovább.
Ennek pedig az lesz a vége, hogy erőszakos úton kell majd elzavarni a diktátort, és ezerszer is jajj nekünk, ha itt a stadionok népe csinálja majd a forradalmat.
Olvasgatok kommenteket itt-ott, világpolitikáról, menekülthelyzetről, a hazai történésekről és megértem, hogy miért akar Orbán ostoba nemzetet nevelni.
Miért akarja a bérrabszolgák hazájává tenni Magyarországot, miért kell, hogy az ez ország a betanított munkások seregeinek országa legyen, miért jó neki a társadalmi mobilitás megakadályozása.
Buta embereket könnyű tovább hülyíteni, az okosabbja meg elmegy innen, de ez senkit sem zavar - legyen okos Angliában, ne itt okoskodjon.

Szóval, ül a betanított munkás a libaúsztatóból feltuningolt wellness-központ langyos vizében, szíve hazafias eszmékkel tele, agya akkora van, mint egy gyöngytyúknak, memóriája az aranyhaléval veteszik - szidja a kommunistákat, az oroszokat, az amerikaiakat, az Uniót - mindenkit.
És Trianonozik fáradhatatlanul, pedig az lenne az ország vége, ha valami csoda folytán visszakapnánk a Magyar Királyságtól elcsatolt területeket.
Gagyi ország lettünk, zöldre oxidálódott, gagyi eszmékkel.
Meg kellene újulni valahogy, de ehhez az kell, hogy az ország nézzen végre szembe a saját helyzetével.
Nem fog menni, mert ezzel egy évszázadnyi lemaradásban vagyunk - minimum, de inkább százötven év ez a lemaradás.

Pedig egyszer utól illene érni magunkat...

:O)))

BÓNI GRÓF PROVOKÁL

Moldova írta valahol, hogy vannak emberek, akik keresik a halált.
Belekötnek mindenkibe, nekimennek fűnek-fának, mígnem aztán egyszer megtalálják.
Ilyen a mi szeretett magányos sejtünk is a maga genetikai fél-kódkészletével, de hát ez magában nem lenne baj.
Istenem, sokfélék vagyunk, van, aki ember, van meg aki még csak vidáman csapkod a farkincájával az emberréválás felé vezető - kétségkívül élvezetes, bár sikos  - úton.
A baj csak ez, hogy Vezérünk olyan, mint Andreas Lubitz, a Germanwings gépének másodpilótája, aki társaságkedvelő ember volt, ezért utasait is magával vitte a halálba, mikor szándékosan hegynek vezette gépét.
Ő csak annyiban volt más, mint a mi pilótánk, hogy nem lopott, hem hazudozott szakmányban, nem volt gigantomániás szociopata, nem nyalta végig kisujjtól-hónaljig valamennyi nő kezét, ha megkaparintotta - a mi pilótánkhoz képest maga volt a kétlábon járó normalitás.
Persze kár lenne, ha leszokna a kézcsókról, mert felettébb jókat lehet röhögni rajta, ahogy két kézzel megragadja vágyai pracliját, majd ráhajolva vidáman végigcuppogja, közben pucsít, felfelé pislogva áldozata arcára, hogy vajon elélvezett-e már.
Látni rajta, hogy aktuálisan éppen nagyviláginak, egy valódi Bóni grófnak képzeli magát - fapofa legyen a talpán, aki kibírja röhögés nélkül.

Most éppen nekiment Romániának, igaz, nem személyesen.
A bukaresti magyar nagykövet mondta el a rögeszméjét, miszerint Victor Ponta Orbán ellenpontja akar lenni -  el akarja játszani a jóságos Victort a rossz Viktorral szemben, és túl sok kritikát fogalmaz meg Orbán nacionalizmusa és Európa-ellenessége miatt.
Aztán ellejtett szabadságra, merthogy a magyar diplomaták úgy vannak a diplomáciai konfliktusokkal, mint a paraszt az esővel: legyintenek - hadd essen...
A románok persze minden rajtuk fellelhető lyukból kénköves tüzet fújnak, merthogy ez a diplomáciában valóban szokatlan eljárás.
Egy ország nagykövetének nem dolga a fogadó ország miniszterelnökének helyretétele, de hát itt az alapprobléma az, hogy magyar külügyi munka gyakorlatilag nincs, akik a külképviseleteken dolgoznak, azok annyit értenek ehhez a területhez, mint Sarka Kata a a harangöntéshez.
Persze a román külügy berendelte az első beosztottat, hogy a nagykövet távollétében ugyan, de kifejezze roszallását - lehet, az még diplomata, legalább nem szellentett a diplomáciai aktus közben.
Aztán Victor Ponta is nyilatkozott egy jóízűt: " Azt hiszem, hogy a magyar kormány - a nagykövet ugyanis a koormány játékát űzi - erősen próbál provokálni bennünket. Őket jelenleg egész Európa és Amerika bírálja az antiszemitizmusukért, a revizionizmusukért, az oroszbarátságukért, a bevándorlók ellen épített kerítésükért, és akkor arra tesznek kísérletet, hogy Romániát is bevonják a botrányba." mondta Victor Ponta.


Mintha szánt szándékkal magunkra akarnánk húzni a románokat.
Minden évben elszórakozgat velük Posványoson, pofátlankodik, eljátssza, hogy ő van otthon, nem a románok, kétértelmű kijelentésekkel szórakoztatja hallgatóságát, embeivel aktatáskában hamvakat cipeltet, a románok által háborús bűnösnek tartott közepesnél is gyengébb költőket emel itthon piedesztálra - szóval ott köcsögösködik lépten-nyomon a fullajtárjaival egyetemben.
Semjén, Németh Zsolt, Kövér, csupa csupa elefánt a porcelánboltban, a magyarok meg túszok, már megint, és ezen az sem segít, ha majd Kósalali letuszizza őket.
Mit ér el vele Szeretett Miniszterelnökünk, ha megpróbálja szítani a magyar nacionalizmust, sovinizmust?
Egyet biztosan: nehéz helyzetbe hozza az erdélyi magyarokat, mert ő haza tud jönni, és azt is kibírja, ha néhány évig nem mehet arra, legfeljebb diplomáciai úton hozatja be magának a kolozsvári szalonnát, de az erdélyi magyar ott van otthon, és neki egyátalánnem mindegy, hogy  milyen körülmények között él.
Ideje lenne megtanulni, hogy nem csak a medve nem játék, de a nacionalizmus sem, az államközi kapcsolatok meg aztán végképp nem.

Amúgy a keményen lopó kisember sikeresen dolgozik, eredményesen élesztgeti a kisantantot, Ausztriától Szlovákiáig már mindenki utál minket.
Hatéklony ez a mi pilótánk, nem nyugszik, míg a hegynek nem ütközünk.
Az Unió a migráns-probléma kezelésére alig adott pénzt, köszönhetően annak, hogy nem vagyonk hajlandóak befogadni egyetlen menekültet sem, ellentétben az Unió országaival, viszont amit idáig kaptunk, azt kerítésépítésre szórjuk el melyből valakik ismét leszakítják a maguk sápját.
A kerítésépítés viszont kiváló projekt, soha nincs vége, míg csak körbe nem ér az országon, aztán akkor lehet kezdeni a korszerűsítést-felújítást és nem kell újabb baromságot kitalálni, a kreatív csapat úgyis elég fáradt már.
A kínaiak is építgették párszáz éven keresztül a maguk Nagy Falát, persze a végén aztán csak megkerülték a hódítók, de addig Nyelv Csüng, a nagy császár degeszre kereste magát.
Orbán víziói szerint száz év múlva a barna ötven árnyalata eszi a magyar házilúd combjait, és a tuggyukkik meg kiisszák a drága magyar vizet az uszodákból, miközben Kacagányos Árpád maradék népének írmagja se marad, Hosszú Katinka és Szijjártó Péter mint partra vetett hal agonizál uszodáik partjain, mellettük a vizes sportok jelképe, a vak komondor téblábol tanácstalanul...

Baj lehet ebből, még éppen az hiányzik nekünk, hogy a román nacionalisták rászabaduljanak az erdélyi magyarokra, tulajdonképpen a semmiért, ahelyett, hogy az együttműködést erősítenénk Romániával.
Ha Süsü végképp bekattan és nem lesz kéznél valaki, aki elkezdené a helyreállítást, lehet, hogy gyermekeink Európa koldusai lesznek.
Ostoba, képzetlen koldusok, de koldusok.
Persze lesznek kivételek, a kancsalok vagyonának örökösei, a stadion-tulajdonosok klánjának leszármazottai, ők akkor is haraphatnak egyet a liba húsából és ihatnak hozzá egy pohár sajátszüretelésű bort - drága magyar szódavízzel hígitva...
A Várban meg ott ül a Nemzet Esze, ruháján a szalagok - melyek alkalmazásával önmagától védik meg a tolvajok fejedelmét - skófiummal lesznek kihányva, míg a nép ki nem hányja onnan.
Elnézegettem a palotát az Attila út felől - rohadt nagyot lehet esni onnan...

Mesebeli ország lettünk, legalább nézzük mosolyogva a hetvennyolcadik magyar népmesét!

:O)))

BUNKÓK FÖLDJE

Rengetegen panaszkodnak: eldurvult a világ.
A boltokban az eladók, az önkormányzati ügyintézők, az orvosok, a nővérek - szinte mindenki, aki emberekkel kerül kapcsolatba.
Kedves ismerősöm egy autóalkatrész-boltot vezet, meg is fizetik rendesen, ismeri az alkatrészkereskedelem minden csínját-bínját, megvannak a szükséges kapcsolatai, és most mégis azt meséli:állást akar változtatni, megy valami olyan helyre, ahol nem kell emberek között dolgozni.
Hívták a szakmában is máshova, többért, de nem - neki elege van, nem akarja kitenni magát a bunkóságok özönének.
Fogorvos meséli, hogy a beteg eljön hozzá, mert akinek kötelessége lett volna ellátni, az elküldte egy bennfelejtett gyökérrel a szájában, aztán nem tetszik neki, hogy a szájsebész csak másnap rendel, hát káromkodik és rávágja az ajtót, hogy hullik a vakolat a tok mellől.

Állok a recepción, intézem a bejelentkezést, próbálom elintézni, hogy olyan szobát kapjak, amilyet kifizettem, a mögöttem álló vendég elkezd óbégatni, hogy ne tökölődjek, mert az ő gyereke fáradt és engedjem előre.
Este kilenc van, a gyerek anyányi, üldögél és addig is üldögélt a repülőn, de anyuka, aki pedig nem tűnik állástalan takarítónőnek, nem bír magával, pedig ha én nem kapom meg azt a szolgáltatást a pénzemért, amit kifizettem, akkor ő sem fogja, - a recepciós azt fogja képzelni, hogy mindent megtehet, hiszen aki reklamál, azt a többiek úgyis lehurrogják.
De ilyen a helyzet a bolti pénztárnál is, ha valamiért reklamál valaki, mindig akad valaki aki elkezd óbégatni, hogy ne tartsa fel a sort.
Ugyanő, ha a pénztáros a barátnője, gátlástalanul privatizálgat vele, mert ennyit már csak megengedhet magának, hogy váltson két szót a régi ismerőssel.
És ez van a politikában is, ha valaki szóvátesz valami égbekiáltó pofátlanságot, vagy valami minőségi tolvajlást, mindjárt akad a kárvallottak között, aki elkezdi csitítani rosszabb esetben nekiesik, hogy a hőbörgése miatt majd őt éri hátrány.

Az utca lassan tiszta vadnyugat, embereket vernek halálra részeg suttyók, kigyúrt baromarcúak osztják az igazságot a szórakozóhelyeken, ha szólsz, hogy talán nem kellene eltolni a barátom kerékpárját, hát hatan esnek neked - egy se cigány, ami azt illeti - és örülhetsz, ha egy felrepedt szájjal megúszod - közben a bringa tulajdonosa áll és nézi a történetet, merthogy nem szeretné, ha az ő szája is felrepedne.
A repülőtér előtt a Főtaxi kocsirendezője ugrál a járdán, utast akar fogni, közben nekimegy a bőröndjét húzó hazaérkező utasnak, majd nem elnézést kér, hanem tanácsokkal látja el, hogy nézzen a lába alá. Azután, amikor méltatlankodást tapasztal, akkor artikulálatklanul, ordítva káromkodik és az utast invitálja az oszlop mögé, mondván: gyere, játsszuk le!
Ez a repülőtér világszínvonalú taxi-szolgáltatása, és az utas jobban teszi, ha elballag, mert ott van negyvenkét taxis, abból a fele agresszív tahó, és könnyen pórul járhat.
Ezt ők szolidarításnak gondolják, én meg egy balkáni ország ócska szolgáltatásának, egy szar cégnek, és visszaélésnek az állam gyengeségével.

De mit tegyünk, ez az ország ilyen, itt az emberek képtelenek sorbaállni, rendkívül kevés nyoma van a másik ember megbecsülésének, a türelemnek, az illemtudásnak, az udvariasságnak.
A keskeny úton a szembejövő autós egy centit le nem húzódna, ő vagy az oktatója nagy híve volt a Petrocelli sorozatnak, ahol a neves ügyvéd a chiken game művvészetét mutatta be - az egymással szembe rohanó autók vezetői közül az veszít, aki elrántja a kormányt.
Bár igaz, hogy a probléma a családokban kezdődik, hiszen a gyerek a viselkedését utánzás útján sajátítja el, de azért azt sem kell elfeledni, hogy a kedves apuka-anyuka is beszerzi valahonnana  viselkedésmintát.
Beszerzi a hatalomtól, amelyi a Fidesz közéletbe érkezése óta évről évre agresszívebb és bunkóbb, amely képtelen a tisztességes viselkedésre, a méltányosságra és az emberségre.
Most őszintén, mit lehet egy olyan hatalomtól várni, amelyik a költségvetés és az uniós támogatások felét szinte már nyíltan lopja el, amelyik a gyengéket szisztematikusan rugdalja, amelyik azzal szerez népszerűséget, hogy elveszi a korkedvezményes nyugdíjakat, a rokkantak nyugdíját, berendelteti felülvizgálatra az amptált végtagú nyugdíjast, hátha kinőtt menet közben a lába, és kell hozzá vagy öt év, hogy rájöjjön, hogy jéééé - mégse.
De közben azért már ellopta a nyugdíjadat, hiszen az internet tervezett megadóztatása miatt ki tudott menni a polgár tüntetni, de amikor ellopott tőled annyi pénzt, mely egész életében fedezte volna telekomunikációs költségeit, akkor inkább otthonmaradt, mert fogalma sincs arról, hogy mi fontos és mi még fontosabb.
Pedig a vizitdíjról szóló népszavazásból tanulhatott volna.

Régen is volt bunkó, hiszen a bunkó örök, de akkor még volt érték és mérték, ma meg a bunkóságot is állami szintre emelték.
A Fidesz prominensei agresszív cinizmussal válaszolgatnak, ha valaki szóvá meri tenni valamelyik méretesebb disznóságukat, és már nem is szégyellik.
Azt élvezik, ha gyűlölsz valakit, addig se őket gyűlölöd, és - sajnos - bejön a számításuk, hiiszen a nép olyan, mint egy libacsapat, egyik se gágog, ameddig nem rajta van a sültlibává lényegülés sora.
Megszűnt a társadalmi szolidaritás, a nép bezárkózott otthona négy fala közé, ott püföli bánatos pofával az asszonyt, az meg aztán járhat akkora napszemüveggel, mint Sophia Loren fénykorában, vagy mint az őstermelő, mikor késik Apunak a kezelés.
Aztán sopánkodunk, hogy hova jutottunk.
A hatalom atomizálódott megfélemlített társadalmat akar, ha ez ellen tenni akarsz, hát szervezz közösségeket, legyenek azok bármennyire is kicsik, és próbáljátok megvédeni egymást, mert csak ez vezethet normális társadalomhoz.
Eljutottunk oda, hogy ma már nemzet sincs, legfeljebb a posványosi beszédekben, közvetlenül a medve mellett.
Merthogy nemzet az, ami felül álla  politikán - olyan emberek közössége, akik képesek megfogalmazni az ország polgárainak érdekeit, és ezért tenni is hajlandók.

1848-ban Gábor Áron rézágyújára szerveztek gyüjtést, a hetvenes években Isaura szemműtétjére, a közelmúltban a vörösiszap-katasztrófa kapcsán az Orbáncsalád megsegítésére.
Néha az az érzésem, hogy az országnak is el kellene időnként ballagnia Grazba, kezelésre.
A nyelvünk már így is kilóg, nem kerülhetne az olyan megfizethetetlen összegbe - nem igaz?

:O)))

A NŐK VÉDELMÉBEN

Hát, ha valaki tiszteli a nőket, akkor én aztán nagyon.
Szeretem is őket, amennyire engedik, meg amennyire matuzsálemi koromtól telik, általában ők is szeretnek engem (bal szemöldök megnyal...) de ezt a petíciót nem fogom aláírni.
Pedig Vadai Ági is a kedvenceim közé tartozik, jóllehet a petíció feletti képén olyan egészségtelenül soványnak tűnik, hogy kezdek aggódni érte - egy alkatilag- lelkileg kerekded nő legyen gömbölyű, ahogy illik.
De hát a divat, ugye, bájos mosoly, a háttérben csontzörgéssel.
És hát ez a petíció...

Valaki rettenetes szenvedések és sikoltozások közepette szülte, szerintem kínjában.
Ettől még lehetne szép is a kisded, de ez szegénykém olyan, hogy leginkább csak csúzlival lehet etetni.
Valaki kitalálhatta Posványos után két héttel, hogy ott  a szomorúszemű Németh Zsolt jópofizott asszonyról, enberről, sörről meg medvéről, és ez alkalmas arra, hogy rámutassunk a Fidesz elembertelenedett magatartására, fallokrata gőgjére, a nőkkel szembeni diszkriminatív magatartására - de rosszul találta ki.
Egyrészt olyan benyomást kelt, mint a viccben Tasziló, aki megpróbálta felülmúlni barátját, aki elmondta, hogy amikor meglátogatta a barátnője, az előszobában meglőtte, a konyhában is meglőtte a nappaliban is meglőtte, a fürdőszobában is meglőtte, aztán kikísérte a lépcsőházba és integetett neki.
Tasziló is elmondta, hogy őt is meglátogatta a barátnője, aztán az előszobában meglőtte, a konyhában is meglőtte a nappaliban is meglőtte, a fürdőszobában is meglőtte, aztán kikísérte a lépcsőházba és utánalőtt még egy sorozatot.
A jó reakció az azonnali reakció, ez meg olyan szánalmaska.

Emellet hazug is, mert az ominózus vicc az emberről meg az asszonyról szóló része nem arra utal, hogy az asszony állat lenne, jóllehet az "asszonyállat" kifejezés a folklórban a mai napig fellelhető, például az autentikus népzenében is szívmelengető hallgatni!
Arra mindig büszke voltam, hogy a baloldal nem olyan kretén, hgy mindent szószerint vesz, és nem barmosodik el annyira, hogy belekössön az öregecskedő feleségekkel kapcsolatos vicces félmondatba, vagy a szaudi focisták kapcsán elsütött viccbe.
Azt feltételeztem, hogy a demokratikus oldalnak van humorérzéke, és nem áll meg az "esik a hó, fingik a ló, hehehe" szinten, a deemokraták értik a viccet és saját magukon is képesek nevetni, merthogy ez a humorérzék és a besavanyodott hülyeség közötti választóvonal.
Királyhegyi Pál régi mondása - akinek van humora, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes.


Nem mondom, hogy a közszájon forgó viccek mindegyike mögöttes tartalmakat hordozó kis bölcselet, de nem is kell mindegyiknek annak lenni.
Ha valamelyik csak egy fricska - mondjuk, akár a nőknek - akkor sincs baj, hiszen ha nevetünk egyet, akkor az amúgy elég pocsék képet mutató külvilág kicsit szebb lesz, legalább átmenetileg.
A petíció azokat kéri fel a csatlakozásra, akik a nőkhöz XXI. századi, európai módon viszonyulnak, merthogy ha aláírják ezt a kis elaborátumot, akkor attól a nőknek jobb lesz.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, ez az izé tipikus pótcselekvés, a politikai aprómunka helyett adják kiskanállal a hívek szájába, akik természetesen lelkesen megtapsolják - de hát én is megtapsolnám, ha valaki a teve hihetetlen strapabírását és kitartását dicsérné, de ettől még nem változna semmi.
Persze lehet magas labdákat lecsapni nőügyekben is, a vakkomondor-ügy erre a legjobb példa.
Ez meg egy rossz példa.
Az emberek szeretnek tréfálkozni egymással, a viccek zöme is emberi gyengeségeket figuráz ki, a nemek között is helye lehet ennek.
Lehet harcolni ellene, csak nem érdemes, ilyen viccek mindig voltak, mindig lesznek is, az ízlésekről meg, ugye, non est disputandum.

Rengeteg olyan dolog van, amire fel lehetne hívni a figyelmet, ha már a nőkről beszélünk, akkor például a nők politikai képviseletére, hiszen a DK sem brillírozik ebben.
A négy parlamenti képviselőből és a két uniós képviselőből egyedül Vadai Ágnes a nő, jóllehet pompásan mutatna az Európai Parlamentben, minden adottsága megvan ahhoz, hogy ott álljon helyt.
Itthon sem lenne baj, ha legalább két nő lenne két férfi mellett, ők legalább praktikusan gondolkodnak.
Alapvetően az a legjobb, mikor az adott feladatra legalkalmasabb személy van a poszton, de ehhez nekik duplán kell teljesíteni.
A vonatkozó vicc szerint Ginger Rogers mindent tudott, amit Fred Astaire eltáncolt, csak ő hátrafelé, körömcipőben.
Szóval, lányok, asszonyok, nők táncoljatok szorgalmasan, találjátok meg a helyeteket a politikában is.
És meg lehet nyugodni, nem vagytok libák.

Az erről szóló bizonyítvány ott van a retikülötökben, a kukorica meg a cekkerben!
Bocsi!

:O)))

http://web.dkp.hu/kozlemeny-dk-tobb-tiszteletet-a-magyar-noknek-elindult-a-peticionk/

JOBBRA, AZTÁN TÖKIG A GÁZT

Tapolcán választás lesz a hónap végén.
Két önkormányzati képviselői helyet kell betölteni, de a tét nem ez a két hely, hanem az, hogy szerezhet-e az ország egyik jelentős városában egyszerű többséget a Jobbik.
Merthogy ezzel - és a jobbikos polgármesterrel - kezébe vehetné a város irányítását.
Tapolca érdekes város, a politikai zűrzavarnál csak a fejekben levő zűrzavar nagyobb.
Ez az a város, ahol az alpolgármester volt szocialista önkormányzati képviselő, aki kilépett pártjából és függetlenként fogadta el a felkérést a főállású alpolgármesteri tisztségre, akit a szocialisták azonnal kizártak a pártból, akit a Jobbik és a Fidesz együttműködésével megválasztottak, majd közvetlenül ezután arra használtak fel, hogy megvádolják az MSZP-t azzal, hogy összeállt a Jobbikkal.
Hogy még mire fogják felhasználni, az az ő egyéni emberi tartásán múlik, remélhetőleg vannak erkölcsi határok, melyeket nem fog átlépni.

Maga az, hogy betölthet egy ilyen tisztséget, számomra nem az ördögtől való.
Mindig is vallottam, hogy a települések ügyei egy normális országban nem válhatnak a pártpolitikai küzdelmek prédájává, a helyi politikusok pedig nem lehetnek a pártközpontok papagájai, mert ezzel saját magukat hiteltelenítenék el.
Ha valaki az elmúlt évek során hitelesen tudta képviselni a város közösségét, az piacképes a városvezetés terén, és ha az ellenkező politikai oldalt reprezentáló testület is így értékeli ezt, akkor méginkább így van ez.
Hogy ebben tagok a Jobbik képviselői is?
Hát akkor tagok - a választók akarták így, és a népet nem lehet leváltani, emellett a politika a kompromisszumok művészete...
Természetesen világosan meg kell húzni az együttműködés határvonalát, de ha a testület normális emberekből áll, akkor ezt amúgysem teszi próbára senki.
Az önkormányzatokban megnő a személyiségek szerepe, a képviselőket sokan ismerik, állandó kontroll alatt állnak, ez jó.
Az viszont nem annyira, hogy az emberek többségének fogalma sincs a demokráciáról, hol beáll szolgai módon képviselői mögé, hol irreális elvárásokat támaszt velük szemben, hol azt mondja, hogy ez az egész őt hidegen hagyja, tőle ott forduljon fel minden képviselő ahol van, ha helyi, ha országos halljakend.

Ellenben a Fidesz nem állít saját jelölteket, ami azért érdekes fejlemény.
Gondolom, egyszerűen el akarják kerülni a beégést.
Így aztán majd független jelölteket támogatnak, jóllehet itt minden képviselő gyakorlatilag független, habár aki szeretne a következő ciklusban is képviselő maradni, az általában nem megy szembe azzal a párttal, amelyik támogatta megválasztását.
A pártok oldaláról máshogy néz ki ez a dolog, aki függetlent támogat, az gyakorlatilag azt üzeni a választónak, hogy hülye.
Merthogy nem mondja meg, hogy milyen elvek mentén és milyen kötelezettségekkel, milyen anyagi támogatással megspékelve állapodott meg a "függetlennel", viszont elvárja, hogy a választó szemrebbenés nélkül zabálja ezt a maszlagot.
De persze zabálja, mert a választó olyan, mint a fiam, aki nem bort, hanem borcímkét iszik egyes rosszmájúak szerint, nem vizsgálva a flaska tartalmát, legfeljebb a palackbontás után azzal kínálja az apukáját - inkább pocsékba menjen, mint kárba, ugye.
A választó is imádja azt a politikust, amelyik független, ha emellé még civil is a delikvens, akkor halkan nyögdécsel: most finom, most ne hagyd abba!

Hogy aztán ez most milyen eredményt fog hozni, azt majd meglátjuk, de attól tartok, a Jobbik elviszi a két körzetet, mert most minden nekik kedvez.
Egyrészt, ha itt politikai változás lesz, vagy Orbánt megeszi a tehén, a Fideszt akkor sem a demokratikus oldal váltja majd, hanem a magukat nemzeti radikálisnak mondó, éppen a kozmetikus asztalán fekvő újnyilasok.
Éppen most radírozzák le a képükről a legrondább foltokat, hogy  be tudjanak nevezni a Nemzeti Szépségversenyre.
A radikalizmusukból is visszavettek, ma már nem hirdetik a koncentrációs táborok szépségét, ezt meghagyják a jelmezbálok idiótáinak meg a stadionok eszementjeinek, akikkel azért úgy vannak, mint szépasszony a szenesemberrel: férjhez nem menne hozzá, de azért a hátsó ajtót nyitva tartja, jöhet bármikor, ugye.
Az inga is kileng a szélső pontig, miért lenne ez másként a politikai ingával?
Aztán itt a menekültkérdés, melyben még az is radikális, aki egyébként bárányszelídségű - a Fidesz elvégzi a szellemi kártételt, Vonának csak a folytatást kell megígérni, esetleg a szögesdrót aknazárra cserélését.
A cigánykérdésben is a Jobbiké a többségi álláspont, mert ha valaki azt hiszi, hogy a társadalom előítéletmentes, az téved.
A cigányok pedig minden egyedi esettel visszaigazolják az előítéleteket, legyenek azok bármennyire is tévesek - kit érdekel?
Aki lopott, az cigány volt, ergo a cigányok lopnak.
Pedig adott esetben csak a miniszterelnök, ugye.
Aztán itt van még az is, hogy míg a demokratikus oldal csak pofázik, addig a Jobbik akciózik, ide-oda rohangálnak az országban.
Mutatják magukat, vezetgetik a vak nénit a zebrán ide-oda, zászlót lengetnek, óbégatnak, megvédik az öreg nénét meg az őzikéjét a cigányoktól és a menekültektől, akik őzikalbászt csinálnának belőle - szóval vannak.

Ellentétben a baloldallal, amelyik nincs, ergo a népek lassan azt sem tudják, hogy lenne más választási lehetőségük is.
Habár most megszületett az összefogás a liberálisok és az MSZP között, mind a hat liberális támogatni fogja a közös jelöltet.
Érdekes, a DK valahogy kimaradt a jóból, mint liba a tóból, tanulságos ez is.

Szóval érdekes lesz a választás, ha csak önkormányzati is, mert mutatni fogja a politikai változás irányát.
Talán még időben.
2018-ig még sok víz lefolyik a baloldali politikusok hátán, ami akár pozitív jel is lehetne, mert azt jelentené, hogy dolgoznak.
Reménykedjünk...

:O)))

KÁLMÁN OLGA 2.0

És Kálmán Olga ürügyén kicsit a mai médiahelyzetről, és az irreális elvárásokról írok ma.
Merthogy sokan annyit nézték már őt, hogy belefáradtak, mint ahogy az ember bele tud fáradni a partnerébe is, ha tizenéven keresztül csak őt tudja nézni, mert mondjuk bányában dolgozik, ahol a legszebb nő a bányarém.
Kálmán Olga egyedi jelenség, és attól jelenség, hogy tehetség.
Ő az, aki szembesíti a politikusokat elveikkel, viselkedésükkel, saját magukkal, és a sok szembesítés eredményeképpen megszületik a kép a mai Magyarországról.
Mégis, újabban divattá vált kritizálni, erőszakosnak nyilvánítani, agresszivitással vádolni, jóllehet ő csak teszi a dolgát, ha kell negyvenszer is visszakérdez: Ön meg tudna élni ennyiből, államtitkár úr?
Aki látta a beszélgetést, láthatta hogy milyen egy újságíró, aki nyugati mércével méri magát

Szóval, kedves kritikusok, legyetek már realisták.

Bármelyik - ismétlem, bármelyik - médium politikai irányvonalát végsősoron a tulajdonos szabja meg. Történhet ez akár konkrét iránymutatással, akár csak a főszerkesztő kiválasztásával, aki aztán kiválasztja azokat, akik értenek a szóból.

Olga éppen annyira lehet kemény, amennyire engedik neki, mert ha keményebb, akkor mehet világgá.

Újságírónak lenni pedig nem olyan, mint órabérben fát vágni, a jó újságírónak közlési kényszere van, szereti megmutatni a világnak, amit maga megismert, nemmellesleg el kell tartania a családját is. Nem egyszerű ezt úgy csinálni, hogy a delikvens hiteles is maradjon.

A vendégeit pedig csak részben választja ő, ha a csatorna gazdája azt mondja, hogy meg kell hívni a jobboldal teljes vezérkarát Horthytól Szálasiig, hát akkor meg kell hívni.

Ha valaki újságíró, akkor egyébként is ez kell legyen a véleménye, mert csak akkor lehet leleplezni a hazudozást, ha a hazug ott ül vele szemben és a néző előtt lepleződik le.

Ha nincs ott, akkor máshol nyilatkozik majd, és mellébeszél vagy tovább hazudik, és a néző ezt fogadja el valóságnak.

Amúgy sem vagyok híve annak, hogy a saját körünkben dicsérgessük egymást. Anno az Index polidilin volt vagy ötvenezer hozzászólásom, de az Index kiirtotta a baloldali hozzászólókat, és még mielőtt ez velem is megtörtént volna, többedmagammal otthagytam a fórumot.

Az utódlásra létrehozott fórum nem vált be, annak nem sok értelme volt, hogy állandóan egyetértettünk egymással, legfeljebb az árnyalatokon vitáztunk mérsékelt lelkesedéssel.

Sokan pedig ezt szeretik és rettenetesen idegesek például a vállaltan fideszes Máté Bencétől, pedig ő csak a beszélgetéseket teszi életszerűvé. Jómagam kimondottan kedvelem, mert ha az értelmes Mátébence van szolgálatban, akkor az érvekkel próbál meggyőzni titeket, mígellenben ha a vonalas Mátébence áll a vártán, akkor a színvonal esik, de még ő is jót tesz az eszmecserének.

Ha támogatókat akarunk szerezni a demokráciának, akkor meg kell tanulnunk vitázni, érvelni, értelmi és érzelmi húrokat pengetni, mert az emberek nehezen fogadják el azt, ami a valóság, nekik párszázezer lakásnál sokszor többet jelent egy giccses szobor, egy hazafiságot emlegető politikus.

Nekem könnyű dolgom van, nem ebből élek, a blogomnak én vagyok a tulajdonosa, nem akarok történelmi egyházzá válni, a helyi szentháromság itt a két púp, meg a liba.

Soha senki nem fizetett egy kanyit se az írásaimért, ami azért kicsit zavaró, mert a pénz értékmérő is, legalább megkóstolhattak volna - de ez az én magánjellegű bajom, viszont megkérdőjelezhetetlenül független vagyok.

Az újságírói függetlenségnek ma ez az egyetlen útja, nevezetesen, ha nem vagy újságíró, hanem blogger, aki legfeljebb reklámokat helyez el a saját felületén. Én még ezt sem teszem, mert akkor beleszólhatna az életembe a NAV.

Szóval becsüljétek meg Kálmán Olgát, aki gúzsbakötve táncol, méghozzá nagyon jól táncol, ha Amerikában tenné ugyanezt, akkor dögre kereshetné magát - arrafelé megbecsülik a kiugró tehetséget.

Az ATV, a médiafelület, ahol Olga megjelenhet, nem az övé, hanem a Hit Gyülekezetének tulajdonában van.

Lehet, hogy most, miután történelmivé nőtte ki magát a gyülekezet, olyasforma szelep lesz a diktatúrában, mint Hofi vagy a Rádiókabaré volt, de ettől még Hofit szerettük és a Rádiókabarét nagy röhögések közepette hallgattuk.

Nem kellene Olgát is ellehetetleníteni, amortizálni, emberfeletti munkát végez azért, hogy felnyissa azok szemét, akik nem foglalkoznak túl sokat politikával, és háttérismereteket adjon azoknak, akik szeretik nézegetni ezt a gusztustalan világot, amit politikának nevezünk.

És hogy nekem is legyen ebből a beszélgetésből valami hasznom, kis változtatásokkal ez lesz a mai poszt a blogomban, ahol - elhihetitek - nem egyszerű naponta új témát találni, Olga pedig naponta hármat-négyet is talál - igaz, neki vannak segítőtársai...

Szóval, becsüljük meg Olgát, egy van belőle...

:O)))


Ps: Figyelmeztettek, hogy róla már írtam.
Három évvel ezelőtt: Elolvastam, rendben van minden, úgy látszik nem változott a véleményem... :O)))