NEM TETSZIK A RENDSZER

Na jó, döglött lovat verek, belátom.
Igaz, nekem már 1989-ben sem tetszett, amit láttam és megéltem, de akkor sem tehettem semmit - a bölcs nép a hozzám hasonlókat már akkor is idejétmúlt őskövületeknek tartotta.
Az osztályvezető-helyettesek forradalma elsöpörte az érveket, a vélt szabadság édes mámorában úgy dülöngélt a nép, mint a hullott, szotykos körtékre rászabadult megrészegedett libacsapat.
Elvtársaim, a reformkommunisták (hol vannak már ők, a haladás felkent bajnokai...) boldogan gründolták a honi kapitalizmust, mely aztán randább lett, mint elképzelni tudták volna, a nép meg ámuldozva nézte, mit meg nem mernek tenni vele.
De aztán átment pragmatikusba, beültette a halott nagymamát a Skoda anyósülésére, bekötötte a biztonsági övet és elrohant Bécsbe Gorenje hűtőt venni, mert eljött az aranykor.
Az se döbbentett meg senkit, hogy emberek tízezrei kerültek az utcára, hogy évszázados tradíciókkal rendelkező ipari óriásokat kótyavetyéltek el a baksisorientált, részben naftalinszagú, részben feltörekvő suttyó új urak, színes zakóik ujján a márkajelzéssel, mint élő hirdetőoszlopok.
A legendásan ostoba magyar paraszt meg hazavitte a John Deer bal első kerekét, és ábrándos tekintetét könny borította, mikor az immáron tsz-nyugdíjas nagyapja a szövetkezetbe kényszerített két szép kese lováról, a Ráróról meg az Ábrisról mesélt,  aztán buzgón szétverte  a világhírű magyar mezőgazdaságot.
Betemette a belvíz-levezető árkokat, és ameddig el nem jött a területalapú támogatások aranykora, addig gebe lova seggét szemlélve ballagott az eke után, pipacsot és búzavirágot termelt az ősi földön, miközben fröcsögve szidta a kommunistákat, akiktől zsellér őse ugyanazt a földet kapta.
Azóta, hogy Rákosi legvadabb brosúráinak állításait pontról-pontra visszaigazolta az élet, rengeteget fejlődött a honi  társadalom, a viruló vadkapitalizmusból, melyben az ország vagyona átment a külföldi tőkések kezébe, sikerült elérnünk a maffiaállam korába, melyben a Keresztapa és klánja magáévá tette az absniclit, miközben a nép elé érdekes eljárással előállított nemzetiszínű sz@rt lapátolt, melyet nevezett jóétvággyal és kétpofára habzsolt és zabál a mai napig.


Szóval, most NER van, ezt a közmondás is igazolja: Aki NER az nyer!
Aki nem NER, az nem nyer pályázatot, nem nyer támogatást, legfeljebb nyel - v.ö: Úrilány nem köpköd, lenyeli!
A forradalmi hevület idején, a kilencvenes években azt hittem, hogy a rükvercbe tett társadalom legfeljebb a Horthy-rendszerig hátrál majd vissza, és a legrosszabb, ami történhet, ha a gatyád le kell tolnod az utcán a különítményes fiúk megnyugtatása végett, miszerint bőrkötésed hiánytalan, és akkor megúszod két pofonnal, míg ha hiányos, akkor meglehet, szó szerint is úszni fogsz.
De akkor már nem fog érdekelni, hogy ezt vízijártassági nélkül teszed - a halott embernél nyugodtabb a világon nincs, aki nem hiszi, forduljon Somogyihoz és Bacsóhoz
Utóbbiak a Népszava munkatársai voltak, ma - olvasva a lapot -  valószínűleg letagadnák még azt is, hogy újságírók voltak...
Tévedtem, a társadalmi hátrálás a középkorig tartott, a hűbéri világ ismét virágkorát éli - ezúttal Magyarországon.
A hűbéri piramis csúcsán a trottyos, potrohos Istenkirály üldögél, ítél eleveneket és holtakat, vazallusai pedig vele együtt köpködik a szotyi-héjat a VIP páholyokban, szerte e hazában.
Vazallusainak is vannak vazallusai és így tovább, és aki ismeri az egy szem búza megduplázásának történetét, az nem csodálkozik a választási eredményeken, merthogy a hűbérúr eteti is vazallusait, ha azok rendesen szolgálják, így aztán összejön az az egymillió hűbéres, aki a rucaseggű uralmát támogatja.
A másik majd ugyanennyi a hasznos idióták szavazataiból, akik mindig találnak aktuális szörnyülködnivalót, hol egy idióta tanárt, aki a diákját abuzálja, hol egy celebet, hol egy fősodorból kilógó politikai véleményt, import álbaloldali verekedőket, csak éppen pedofil papot nem találnak, és neonácit sem, sehol, de főleg Ukrajnában nem.
Tulajdonképpen az eb ott van elhantolva, hogy a kapitalizmus nem a többségi társadalom jólétére van optimalizálva, hanem kevesek jólétére, akár annak árán is, hogy megtagadjuk az éhezőtől a kenyeret.
Fatornyos kis falumban minap kigyulladt egy lakás, bennégett egy idős házaspár, meg nem erősített hírek szerint azért, mert kikapcsolták náluk a villanyt, ezért mécsesekkel világítottak, de lehet, hogy azokkal fűtöttek is.
Már többször tettem közzé felhívást a facebookon, hogy azok között, akik egyetlen dolgot tudnak mondani, amivel ez a társadalom, ez a rendszer jobbat, különbet ad az átlagpolgárnak, mint hajdan a szocialistának nevezett társadalom adott, kisorsolok egy hollóházi porcelán Lenin - büsztöt, jól jön az még, ha ideérnek a kínai elvtársak!

 
A világ változik, az ember próbál támpontokat keresni, tőzsdei mozgásokat figyel, Kondratyev-ciklusokat számol, de valójában a jóslatai éppen annyira válnak valóra, mint a Püthia jóslatai Delphoi barlangjában, olyan ötven százalékos találati valószínűséggel.
Az ember ki van szolgáltatva a történelem szeszélyének, adja az ég, hogy túléljük aktuális játékait.
A magam részéről a magasztos elvek helyett inkább a pőre érdekek érvényesülésében hiszek, azok pedig azt valószínűsítik, követelik, hogy a Föld népei az egységes emberi társadalom felé masírozzanak, és ez a séta  nem lesz egyszerű mutatvány.
Jelenleg éppen a világ újrafelosztása folyik, az idáig érvényes világrend felszámolása, új világrend kialakítása, érdekek ütköztetése, harca - akár, mint most, fegyveresen is.
Ez nem örvendetes, különös tekintettel arra, hogy ez a folyamat nem zárható le hétfőről-keddre (ez nem jelenti azt, hogy az ukrán válság fog évtizedekig elhúzódni, ha ez a front bezárul, nyílik helyette másik, máshol...) - a történelem nem kapkodó idegbolond, jut idő a változások kiérlelésére.
De ez a folyamat a nagyhatalmak homokozójában fog végbemenni, mi legfeljebb elszenvedői leszünk a változásokért folytatott harcnak.
Mindenesetre a történelem nagy világbirodalmait soha nem egy fejlettebb társadalom döntötte meg, Róma békéjének a vandálok vetettek véget, Bizánc hatalmát a feltörekvő Oszmán Birodalom törte meg, és így tovább, végig a történelem során.
Ez lesz a sorsa korunk világrendjének is, a Pax Americana éppen most ért véget, még ha a halott szakálla és körme látszólag nő napjainkban is.
A kérdés egy ilyen kis ország számára, mint a mienk az, hogy merre keresse a jövőjét.
Nem biztos, hogy annak van igaza, aki Amerikához kötné a szekere rúdját, noha az USA szívesen mutogatja az izmait - de hát Hitler is felettébb izmosnak tűnt, mikor csatlakoztunk hozzá.
Akárhogyan is, de az ilyen embert próbáló időkben nem szerencsés, ha az országot egy rablóbanda terelgeti anyagi haszonszerzését tekintve elsődleges célnak.
Felelős és megfontolt, gondolkodni tudó politikusokra lenne szükség, hogy aztán ne legyen szükség a majdani győztesek kegyelmére.
Talán nem kellene harciaskodni, se jobbról, se balról, nem kellene vadul fegyverkezni és ezzel bizalmatlanságot kelteni szomszédainkban, értelmes külpolitikát és az egyszerű emberek hétköznapi érdekeit szolgáló belpolitikát kellene folytatni, merthogy mi vagyunk a fűszál az Európai Nemzeti Parknak azon a kilencvenháromezer négyzetkilométernyi kis szigetén, ahol - többek között - az elefántok b@sznak...

:O)))

 

TUDATHASADÁSOM TÖRTÉNETE

Két teve vagyok, és köpködök egymásra.

Ugyan a klasszikus két macskát emleget, melyek játszanak egymással, de hát nem csinálom itten a reklámot ennek a madárkagyilkos népségnek, akik egyébként is megbízhatatlan hízelgők.
Simogatod őket, aztán ők meg a seggük lyukát mutogatják neked az asztal tetejére ugorva, tisztára Momentum az összes sapka-alapanyag.
Bezzeg a teve!
A két púp egy ütemre billeg, semmi álságosság, ellenben szilárd eszmeiség, megvesztegethetetlenség, szerénység, szépség - csak, hogy a legjellemzőbb tulajdonságokat emeljem ki. 
De most bajban vagyok, lehet, Grazig meg se állok, arrafelé állítólag remek agykurkászok praktizálnak, hátha tudnak valamit kezdeni bimbódzó skizofréniámmal.
Legfeljebb lengetem kicsit a nyelvem - sag schon - még mindig jobb, mint a tudatom meghasadozásával küzdeni hátralevő életemben.


Úgy kezdődött a dolog, hogy körülnéztem, és döbbenten konstatáltam, hogy egy platformra kerültem szeretett Miniszterelnök Urunkkal, a Nemzet Ártányával, Magyarország és az úri divat diktátorával,  merthogy neki is, meg nekem is ugyanaz a véleményünk - ebből az ukrán balhéból ki kellene maradnunk.
Gyors agytesztet végeztem, magamban válaszoltam a kérdésre, mely szerint jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál?  - megállapítottam, hogy tudatmódosult állapotom nem a földönkívüliek hatása
Felnéztem az égre, egyetlen kémballont se láttam, csak egy rohadt nagy vörös sárkány fújt időnként tüzet és kénkövet a horizonton, így hát megnyugtattam magam: Vezérünk csak a pávatánc új koreográfiáján dolgozik, és ez a jelenség a véletlenek megmagyarázhatatlan egybeesése, minden aggály nélkül utálhatom tovább a potrohos trottyost.
Már majdnem hátradőltem elégedetten, mikor belebotlottam Nagyurunk tehetséges ellenzékének állásfoglalásaiba, melyek többé-kevésbé kimerítik a háborús uszítás fogalmát.
Elképedtem, mert az, hogy a nép egyszerű kommentelője képtelen átlátni a világban folyó disznóságokat, az még csak rendben is lenne, hiszen éppen azért etetjük a politikusokat, hogy végtelen türelemmel magyarázzák el neki, hogy nem minden az, aminek látszik, végtére is, ha a tükörbe néz, ő is okosnak látja magát, ugye.
De hogy az a pártvezér, aki évtizedek óta a pályán van, akinek a fenekét már rojtosra rugdalták ellenfelei, akivel szemben a karaktergyilkosság válogatott módszereit alkalmazták, most beálljon egy szomszédos - és egyre közelebbi szomszéd - világhatalom első emberének vad ellenfelei, karaktergyilkosai közé - na, ez azért meglepett.
Azt szokták emlegetni, hogy az ellenzék baloldali, de hát ezidáig úgy tudtam, hogy a baloldali ember ab ovo békepárti, most meg magukat baloldaliként definiáló politikusok kifogásolják, hogy nem szállunk be az ukrán farokzongorista támogatói közé, és méltatlankodnak, mert Don Vittorió nem tapsolta meg, mikor kijött meghajolni a közönség előtt.
Mondjuk indokolt lett volna a taps, végtére is cirkuszi előadást nézünk, és az artista éppen azon ügyködik, hogy egy tányér se essen a földre, bár azt hiszem, hogy háborús gyújtogatót sehol sem illene megtapsolni. Legkiváltképp nem egy nemzetközi politikai rendezvényen, de hát változnak az idők.
Matuska Szilveszter szelleme irigykedve nézi a televíziót, úgy láthatja, megelőzte korát.

Persze megértem én az ellenzéket is, meg kell felelni a megrendelő követelményeinek, hacsak nem akarjuk, hogy legyőzhetetlen katonanemzetünk első emberét  Győzike vagy Puzsér kövesse, jóllehet a mai színvonalat tekintve mindegylófax, zongorázni meg majdcsak megtanulnak.
Vélhetőleg Bogányi-zongorán még szebben szól majd a csatadal, mint a nagy ukrán szabadsághős koncertjén szólt...

Azért nyugtatgatom magam: ha két ember csinálja ugyanazt, az azért nem ugyanaz.
Az indíték nem elhanyagolható, az állampolgári háborúellenes idealizmus és az államilag legalizált nagyüzemi rablás zavartalan  folytatásának vágya kissé eltérő motiváltság, de mindig akad, aki összemossa a kettőt, szintúgy idealizmusból, vagy a logikus gondolkodás képességének permanens hiánya okán.
Már csak azt nem tudom, hogy minek is kellene örülnünk, mert annak, hogy Európában kísérletezget Amerika Oroszország szétverésével, valahogy nem tudok örülni.
Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács - mondta hajdan egy grúz származású  szabadsághős, és van ebben igazság, az kétségtelen.
Igen könnyen felkerülhetünk egy-két atomtöltetű rakéta célpontjai közé, mindent elsöprő elrettentő katonai erőnk ide vagy oda.
De hát egy nemzet felszámolása nem megy gyorsan, mi meg türelmes nép vagyunk, mire leküzdöttük magunkat jelenlegi állapotunkig, kellett hozzá vagy ezer év.


Bár Nagyurunk és honvédelmi minisztere minden kétséget kizáróan két férfiszépség, én továbbra is Sandra Bullock kolleganőivel értek egyet - legfontosabb dolog a világbéke...
Én ma már Európa békéjével is kiegyeznék...


:O)))

ELLENZÉKI TÖKÖLŐDÉS A CSAPDÁBAN

Merthogy csapdában ül, az biztos, és hogy ebből a csapdából kikeveredni nem lesz egykönnyű, az is biztos.
A csapdát az ukrán helyzet kezelése képezi.
Orbán ügyes volt, az orosz invázió első napján hitet tett a béke mellett, és a maga ravaszkodó módján a mai napig kitart álláspontja mellett, mely egyébként a választók többsége számára rokonszenves és követendő politikai megnyilatkozás.

A választó persze érzelmi alapon közelíti a háborút, sajnálja az áldozatokat, hibáztatja és elítéli az oroszokat, de még véletlenül se szeretne résztvevője lenni a konfliktusnak.
A választópolgár elsősorban magára, ha idősebb, akkor a gyerekeire, unokáira gondol, és erősen viszolyog az ötlettől, hogy belekeveredjünk bármilyen háborúba.

Erre a propaganda még rá is erősít a vagonokban tárolt holttestekről szóló beszámolókkal, a pusztítás képeivel.
Magyarembert nemigen érdekli az ukrán nép megtiport szabadságvágya, legfeljebb sok sikert kíván nekik, de ez nem az ő harca.
Az ellenzék meg itt áll bambán és tanácstalanul, összevissza beszél hülyeségeket, miszerint a fegyverszállítások közelebb hozzák a háború végét, meg, hogy az ukránok győzni fognak és egyéb idiótaságokat.
A fegyverszállítások olyanok, mint amikor benzinnel locsolva akarják a tüzet oltani, Ukrajna meg akkor fog győzni, mikor a Lina dalol - ezt valamennyi épeszű katonai szakértő tudja, kivéve, ha a NATO közvetlenül beavatkozna, de erre éppen annyi az esély, mint 1956-ban az ENSZ ejtőernyőseinek aláereszkedésére a szovjet csapatokkal szemben.
Amerika nem fog megkockáztatni egy atomháborút akkor, mikor ellenfelei ma már bármikor elérhetik az Egyesült Államokat, főként úgy, hogy az oroszok technológiai fölényben vannak a rakéták képességeinek területén.
Az ellenzék meg hagyta, hogy ellopják az orra elől a békepárti narratívát, ami több volt, mint bűn, orbitális hiba volt.

A helyzet engem kissé arra emlékeztet, mikor ötvenöt évvel ezelőtt a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába, az sem volt egy politikai leányálom, de Kádár jól kezelte a helyzetet, szövetségesei bízhattak benne, miközben mindent megtett a konfliktus elkerüléséért.
Orbán mai viselkedése inkább Ceausescut idézi.
Jelzem Orbán sok tekintetben egyébként is emlékeztet a Conducatorra, igaz, utóbbi nem íratta a nevére Romániát...
Mindenesetre az ellenzék beleszorult egy háborúpárti szerepbe, a propaganda még gátlástalanul rá is segít erre, Vezérünktől soha nem állt távol kis hazudozás. 
De persze azért azt se kell tagadni, hogy az ellenzék a szövetségesek előtt is illegeti magát, meg akarja mutatni, hogy ő az alternatíva a potrohos hőssel szemben, - legalább külföldön higgyék el, ha már itthon nem is túl sikeres az előadás - egyelőre. 
Az ellenzék pártjai a választási kudarcból azt a következtetést vonták le, hogy nem szabad összefogni, teszik ezt mindannak dacára, hogy ezer éve minden kutatás azt bizonyítja, hogy ez az ország kétpólusú, és egy egységes jobboldallal szemben csak egy egységes ellenzéknek (nem baloldalnak...) van esélye.
Vannak pártok, melyek számára már a parlamenti bejutás is eredménynek számít, van, amelyik eltökélte, hogy egyedül fogja megszerezni a választók többségének támogatását, ami persze ebben az országban az illúzió minősített esete.
Csak olyan párt nincs, amelyik szembenézne  a vesztett választás során elkövetett hibáival, bűneivel és ügyetlenkedéseivel.
Kár.

Viszont az nem nagyon tetszik, nagyon nem tetszik, hogy egymással versengve esnek neki Oroszországnak, és a karaktergyilkosság áldozata beáll karaktergyilkosnak.
Oroszország itt marad a szomszédunkban, és jobb barátságban lenni a világhatalommal, mint ellenségének lenni.
Az se tetszik, hogy abban az országban, melyben csak akkor lenne elegendő energia, ha az irigység és a rosszindulat, meg a butaság áramot termelne, már megint politikai kérdés az energiatermelés, mintha Bős-Nagymaros ügye nem lenne elég tanulságos.   
Az se tetszik, hogy szakemberekre tartozó kérdésekben politikusok foglalnak állást.
Az politikai kérdés lehet, hogy kell-e a járműipart fejlesztenünk, de az, hogy ez milyen irányban történjék, az már szakmai-közgazdasági kérdés.
Az ellenzék már megint ugyanazokat a hibákat követi el, mint rendszerváltás idején, a cél szentesíti az eszközt - pedig dehogy.
Az ellenzék ma ismét a környezetvédelem zöld csomagolópapírjába göngyöli hatalmi ambícióit, ezen pedig csak veszít az ország.
Ne építsünk ezt se, ne fejlesszünk azt se - ez butaság.
Legyenek szigorú előírások és megkerülhetetlen ellenőrzés, de legyen fejlődés is - az angliai géprombolók se értek el eredményt, pedig ők is lelkesek voltak.. 
Legyen szakértelem a politika mellett, de a szakértelemnek legyen primátusa.


Úgy tűnik, kell még egy-két kudarc addig, míg végre megjön az ellenzék esze.

:O)))

BOLSEVISTA TRÜKK

Felhorgadt Debrecen népe a szörnyű hírre: akkumulátorgyárat akarnak építeni a ferdeszeműek a város ipari övezetében.
Felháborító, minden igaz civisnek - de tovább megyek, minden igaz demokratának ökölbe szorul a keze a rettenetes hírre, hogy gyakná meg a kecske a sok rohadt sárgát, akik el akarják inni a tisztított szennyvizet a magyarok elöl.
Annyuk elől igyák el!
Milyen alapon akarnak a libák által megszentelt rónán hétmilliárd euróból kilencezer munkahelyet létrehozni, rettenetes, bár eddig még pontosan nemigen körülírt környezeti károkat okozva? 
Ki velük, nyomukat se akarjuk látni, méghogy akkumulátorgyár!
Hogy van már ilyen az országban?
Na és? 
Azt is le kell rombolni, minek az nekünk?
Igaz a járműipar jövője az elektromos meghajtás, ahhoz meg nem lehet az delejt cekkerben vinni, de kit érdekel, majd harminc év múlva panaszkodunk, hogy kimaratunk a technikai fejlődésből!
Nem egyedi jelenség ez, magyarember kísértetiesen emlékeztet a hajdani Szovjetunió szépemlékű külügyminiszterére, Andrej Gromikóra, akit kollegái nyugaton csak Mr. Nyetként emlegettek konstruktív, kooperatív viselkedése okán.
Mi is szeretünk nemet mondani mindenre, ami fejlődés, mindenre, amit nem értünk, hiszen ezek félelmetes dolgok, legjobb az, amit megszoktunk.


Nem ez az első eset, mikor a környezetvédelmet politikai eszközként használják.
Szintén kínai ügy a Fudan Egyetem, melynek Budapesten lehetett volna campusa, de valószínűleg  nem lesz, mert a világ egyik legjobb egyetemét, a "marxista kínai kémképzőt" elsodorja a tömeghisztéria.
Ez pedig ugyanakkora bűn az ország ellen, mint amekkora bűn a CEU elüldözése volt, szintúgy politikai okokból.
Az országon átvezető kínai vasútvonal sem volt sikeres ötlet, merthogy soha nem fog megtérülni, mondták a közgazdászok.
A hétszáz milliárd forintos  fejlesztés nyolcvanöt százalékát kínai hitel fedezné, ennek fejében a kelebiai vasútvonal kétvágányú lenne.
Persze ezekben a projektekben benne van a magánérdek is, vastagon, de az kétségtelen, hogy  az ország fejlődéséhez szükség van rájuk.
Beruházásokat csak a fejlett infrastruktúrával rendelkező országok képesek vonzani, ahol nincs út és vasúthálózat, abból az országból skanzen és hulladéklerakó lesz. 
Igen érdekes és tanulságos kísérlet lenne a forgalmat három napra a Gyurcsány-kormány által megépíttetett autópályákról a régi utakra terelni, vagy az autópályák mentén felépített ipari parkok autópálya-csatlakozásait lezárni. 

Aztán itt van Paks is.
Iskolapéldája ez annak, hogy ez az ország mennyire képtelen okulni a kudarcaiból is, pedig Bős-Nagymaros ügye a félrekezelt döntések állatorvosi lova lehetne.
Soha eddig még senki nem merte közzétenni, hogy mennyi pénzt veszítettünk azon, hogy politikai célra használtunk fel egy szakmai kérdést, és hogy ez az idők végezetéig évente mennyit vesz ki az adófizetők zsebéből.
Most újrajátsszuk ezt második szereposztásban, de ugyanazzal a statisztériával, ugyanolyan lelkesen ijesztgetve a laikus állampolgárt, mint amikor a Dunaszauruszt, meg a papírtigrist próbáltuk idomítani. 
Tesszük ezt akkor, amikor egész Európa keresi a megoldást saját energia-problémáira, mikor a bezárt atomerőműveket újranyitják, mikor a közlekedés rohamléptekkel halad a szénhidrogén meghajtást felváltó elektromos meghajtás felé. 
Hogy az akkumulátorokat tölteni kell? 
Persze, de hát az áram a konnektorból jön, abban meg van, nem igaz? 
Merthogy az oroszok építik, márpedig azok még gombot sem képesek gyártani, mint tudjuk.
Hogy a műholdakat üzemeltető atomreaktorokat az USA is az oroszoktól vette, az nem érdeles.  
A világban több, mint négyszáz erőművi atomreaktor működik, ehhez hozzá jönnek még a hajók, tengeralattjárók és műholdak reaktorai, szóval a technológia kiforrott, az esetleges gondokat az ember okozza.


Ha valaki azt mondja, hogy szigorítsuk meg a környezetvédelmi ellenőrzéseket és szabjunk ki megkerülhetetlen szankciókat - ezzel csak egyet tudok érteni.
Azzal is, hogy az arra illetékesek minden tervezett beruházást vizsgáljanak felül környezetvédelmi szempontból ls, és ezeket a szempontokat ne írhassa felül semmiféle politikai vagy gazdasági megfontolás se.
De azzal, hogy egy atomerőművi beruházást egy politikai párt, egy  latintanár, egy akkumulátorgyár felépítését egy ráérő háziasszony próbálja megakadályozni, ezzel nem lehet egyetérteni.
Szerintem a dolog a szakemberekre tartozik, nekik kell felelős véleményt kialakítani, egy esetleges vitát nekik kell lefolytatni, ha szükséges, akkor akár a Tudományos Akadémia felügyelete alatt.

Vissza kellene adni a szakértelem becsületét, és ez a környezetvédelemre kiemelten igaz, mert itt okozták már a legtöbb kárt Ökoboszi és társai, akik harcias fellépésükkel elhitették az emberekkel, hogy az ő érdekeiket képviselik.
A politikai erőknek is el kellene fogadniuk, hogy a szakmai kérdéseket  a szakmai intézményekre kell hagyni, és fel kell hagyni a szakmai halandzsával turbózott politizálással.
Az, hogy valaki civil, nem jelenti azt, hogy mindjárt szakértővé is válik, legyen bármennyire is tiszteletreméltó a szándéka.
Nehéz ügyek ezek, mert senki sem szereti, ha a telke szomszédságában hulladéklerakó épül, de valahol, valakinek a szomszédságában fel fog épülni.


Gyermekkoromban minden falu saját szemétteleppel rendelkezett, ezek felszámolása a környezetvédelem soha el nem évülő érdeme.
Budapest szennyvize is túlnyomórészt tisztítva kerül a Dunába.
Bagózni se lehet a buszmegállókban - igaz, Százhalombatta rákkeltő füstje még vígan szennyezi a levegőt. de hát a kis lépés is lépés - haladni kell.

Maradt még persze feladat csőstül, volna miért harcolni éppen, hát ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket, ha lehet.

:O)))

CSUCSAG ÉS A JÖVŐ NEMZEDÉKEI

 

A legutóbbi középiskolai felvételi megint belémtette az ideget, hosszasan törtem a fejem, hogy röhögjek vagy sírjak, mikor a TELEX-en olvastam, hogy a felvételi kérdések között szerepeltek meg nem honosodott nyelvújítás kori szavak jelentései, nevezetesen tudja-e a nebuló, hogy mi az  csucsag.
Hajítsatok a vércsigabigák közé, de én sem tudtam, míg csak ki nem derült, hogy be nem vált ötlet volt a piramis átnevezésére, semmivel sem idiótább, mint a laktanyák átnevezése vesztes háborúk vitézeiről, de ezt legalább nem vezették be.
Aki ezt a tesztbe belecsinálta, az már végképp eltévedt a honi közoktatás bozótjában, elméje elhomályosult, hajdani csillogó tehetsége már a múlté, ő maga pedig a NER-é, mely ugye az államot magáévá tevő bűnszervezet leánykori neve.
A magyar oktatásügy, ha feltekint az égre, akkor valahol a sztratoszférában tekintheti meg maga felett a bányászbéka seggét.
Na jó, persze lehet tanulni meg nem honosodott szavakról és meg nem valósult találmányokról is, de ennél már az is hasznosabb lenne, ha arról érdeklődne az oktatáspolitikai fenomén, hogy mire használták a kukoricamorzsolás csutka nevű melléktermékét hajdan a falusi budikban.
Esetleg a perpetuum mobile szerepéről ls lehetne érdeklődni a mai elektromos rollerekben, de jó téma lehetne a rollerekre szerelt kontraszelekció fékező hatása is, végtére is egyik hülyeség olyan, mint a másik.
Az életnek tanul a magyar gyermek, ha megkérdezik tőle, mennyi hatszor nyolc, élből rávágja, hogy csucsag.
A matematika felvételi kérdéseket diplomás szülők és ráérő matematikatanárok próbálták blazírt képpel megfejteni - még ezt se tudod, fiam? - de valljuk be: legalább a felük ma nemigen jutna be középiskolába.
A magyar pedagógia mióta a világ világ soha nem arra volt kíváncsi, hogy mit tud a gyerek, hanem annak bizonyításán ügyködött, hogy kiderüljön, mennyivel okosabb a pedagógus a büdös kölyöknél.

Véleményem szerint - nem kötelező osztani (az általános iskolát végzettek részére szóló engedmény...) -  ez az egész felvételisdi velejéig ostoba és káros találmány.
Gyerekekről beszélük ugyanis, akik sokfélék, sokféle háttérrel, eltérő anyagi lehetőségekkel, eltérő személyiségfejlődési fázisban.   
Aztán tizenhárom éves korukban eldől a sorsuk, pedig lehet, a fel nem vettek között szomorkodik az a kis cigánygyerek, aki felfedezné a rák gyógyításának hatékony és univerzális módszerét, vagy megtervezné az égigérő vascsicsergőt, megoldaná a klímaválságot, ő lenne korunk Leonardo da Lakatosa.
Nesze neked társadalmi mobilitás, nesze neked esélyegyenlőség.
A probléma persze az általános iskolai  tantervvel kezdődik, melyet zsenik tudóssá képzésére optimalizáltak élettől elidegenedett pedagógiai lótuszfaktuszok, ezért aztán a gyerekek egy része élből feladja a tudás megszerzéséért folytatott ádáz küzdelmét.
Más része kiszenvedi magából azt a minimumot, mely ahhoz kell. hogy  tanára ne keltsen gyanút, hogy talán mégsem a gyerekek hibája az, ha az osztály hetven százaléka megbuktatható lenne.
Szerintem az általános iskolának az lenne a szerepe, hogy felkészítsen az önálló életre, a fiatal - ha továbbtanul, ha nem - képes legyen ügyei önálló  vitelére.
Ismerje az alapvető pénzügyi dolgokat, tudjon bankolni, szövegértő módon olvasni, írni - esetleg nem kézzel, hanem a számítógépen és mindegy hány ujjal.
Lehet, hogy a matematika logikus gondolkodásra nevel, de nem a jelenlegi módszerekkel, mert ezek többnyire csak a gyerekek félelemben tartására jók.
Bizony, kevesebb több lenne.
Tudjon megfogalmazni egy kérelmet, ismerje az alapvető illemszabályokat, egészségügyi szabályokat, ismerje a kulturált vita szabályait, tanítsák meg élni.
Tudja a számítógépet kezelni, tudja, hogyan kell keresni az őt érdeklő dolgokat, legyen meg a KRESZ vizsgája, jogosítványa, legyen a kereskedelemben használható egészségügyi könyve, a nyolcadikos bizonyítványával együtt adjon neki az állam egy tabletet és tizennyolc éves koráig internet-hozzáférést.
Aztán akinek kedve kerekedik továbbtanulni, az  minden előfeltétel nélkül tanulhasson tovább.
Nem szükséges lemondani a gyerekek feléről csak azért, mert a szüleinek nem telik különórákra, sokszor még kenyérre és tüzelőre sem.
A társadalmi helyzetből származó hátrány ledolgozásához hihetetlen energia kell, no meg minőségi táplálék, fűtött szoba meg villanyvilágítás. 
Ez a társadalom ezt nem képes garantálni, akkor legalább ne alázzák meg a kisgyereket felvételi címen. 


Ami az iskolát illeti, az ma errefelé maga a tragédia.
A politika betette büdös lábát az intézménybe, a pedagógusok félnek, a bátrabbja úgy sztrájkol, mikor már teljesen besokallt, hogy az legfeljebb neki fáj.
Merthogy itt egy tisztességes sztrájkot szervezni lehetetlen, a törvény minden hatékonyságot kizár, a tantestületek megosztottak, a szakszervezetek képtelenek a mozgósításra, mert nincs pénz egy tisztességes sztrájkalapra.
A szervezettség alacsony, így tagdíjbevétel sincs, pedig eredményt csak akkor lehetne elérni, ha akcióegységet lehetne teremteni, akár a törvény megszegésévek is, ha minden érintett részt venne benne. 

Régen a sztrájktörőket laposra verték a sztrájkolók, a történelemtanárok tarthatnának erről kurzusokat kollegáiknak.
Harcolni csak keményen lehet, félgőzzel több a kár, mint a haszon.
És kellene némi társadalmi szolidaritás is - hol vannak most a hajdan felettébb nagypofájú mozdonyvezetők?


Ezzel együtt drukkolok a pedagógusoknak, főleg, ha a harc nem csak a fizetésükért, hanem az iskola megreformálásáért is folyik.
Ha egyszer végre eleszi a fene ezt a bagázst az ország éléről, az első dolgok egyike az iskolarendszer és az oktatás megreformálása kell legyen.
Csal remélni lehet, hogy még ebben az évszázadban.


:O)))

KATONA BÁCSI HAPTÁKBAN

Talán jobban jártunk volna, ha a hatvanpusztai birtok ura annak idején meglepi karácsonyra szeretett csemetéjét néhány ólomkatonával, kis villanyvonattal, lendkerekes repülőgéppel, fakarddal meg hintalóval,  lavórban úsztatható kishajóval.
Talán ma nem kellene élveznünk elfojtott vágyai perverz kiélését, talán megállt volna a dolog ott, hogy megelégszik Puskás NB II-es reinkarnációjának szerepével, talán megússzuk regnálását tíz-tizenkét stadionnal, a társadalom szétszaggatásával, egy kis hiper-inflációval, meg az "Európa páriái" címmel.
Drukkolhatnánk neki, hogy ő kerüljön az Unió Ursulájának helyébe, gyakorlatilag - ahogy mondani szokták - mindegylófax, mindketten hihetetlenül kártékonyak és mint kiderült, Ursula is korrupt.
Így viszont elnézegethetjük, hogy pocakos Legfőbb Hadurunk elkezdett katonásdit játszani, fegyvereket vásárolni - két legyet ütve egy csapásra: ez a legjobb üzlet, ez már a Gripen-beszerzéseknél is kiderült, másrészt meg Kossuth Lajos szerepében tetszeleghet, aki éppen azt üzeni...
Sorkatonaként jelentős eséllyel indult a "Varsói Szerződés legfegyelmezetlenebb katonája" címért, hazafias érzelmeit pedig jól tanúsítja a III/IV Csoportfőnökséggel ápolt bensőséges kapcsolata.

A feladathoz természetesen megtalálta a megfelelő embert, egy őt szolgáló hűséges család tehetséges leszármazottjában, a kormányszóvivő hitvesében.
Az újsütetű honvédelmi miniszter kifogástalanul alkalmas a feladatra.
Először is nagypapája huszárezredes volt Horthy hadseregében, ő maga pedig tartalékos százados Orbán hadseregében , a Honvéd Palotaőrség oszlopos tagja.
Van ilyen, ha hiszed, ha nem.
Valószínűkeg ebben a minőségében tett szert arra a kompetenciára, mely oly szépen ötvözi a bokacsattogtatást a megfelelő üzleti tevékenységgel.
Valószínűleg szépen énekli a fehérvári huszárok dicséretét, és vadul tagadhatja a "Lefele folyik a Tisza, nem folyik az soha vissza" eszmei mondanivalóját.
Szépen ki lett tömve állami pénzekkel, ha egyszer kiderülne (soha nem fog...), hogy a pénzek hogy gurultak ide-oda, nagy pánikban lennének
a NER lovagjai Őmagasztosságával bezárólag.
De most visszavonult az üzleti szférából, most ő a két macskából, mely játszik egymással a tarka, most éppen a honvédelem ügyét karolta fel.


Ő sem bírja a pocakos tábornokokat, de ehhez azért valamit hozzá kellett tenni, hogy megszolgálja a bizalmat.
Ezért aztán most világgá küldi a hivatásos állomány huszonöt szolgálati évvel rendelkező tagjait, kivéve a gyevi bírót, meg aki a megfelelő beosztásban a pofáját súlyba helyezve szolgálja az elit gyarapodását.
El lehetne spekulálni azon is, hogy akik harmincket év alatt képtelenek voltak egy működő demokráciát összehozni, esetleg szintúgy mehetnének a levesbe, mint a katonák.
Kiknek hálás nemzetünk a huszonöt év szolgálatért huszonöt százalékos infláció mellett évente két százalékkal csökkenő honvédelmi juttatást adományoz az útilapu mellé, hogy utat nyissanak a fiatal tiszti és altiszti állomány felemelkedésének.
Emellett átkeresztelik az alakulatokat, mondván: Az újítás kiemelt célja, hogy meg- és újjáteremtsék a magyar katona harcos szellemiségét, aminek legfőbb forrása és éltetője a vérrel írt katonai hagyomány.
Példaként az Arrabona Légvédelmi Rakétaezred szolgál, mely a szent keresztségben most a Dánielfy Tibor Légvédelmi Rakétaezred nevet kapta, arról a katonatisztről, aki a II. Világháborúban halt hősi halált úgy, hogy szervezetszerű alakulata a szomszéd alakulatokkal együtt már szétszaladt, a visszavonulókból vitt magával a teljességgel értelmetlen halálba honvédeket.


A Honvédséget ez a vérrel írt hagyomány teszi naggyá?
Vagy az, hogy a laktanyák és alakulatok megnevezésében ott a vitézi cím?
Vadai Ágnes lényeglátóan érdeklődött Orbánnál, hogy hány vitéz szolgál ma a Honvédség állományában, minta nem lenne mindegy a bohócok száma.
De a törvénnyel tiltott vitézi cím használatát nem kifogásolta főnöke sem és  ő sem az alakulatok, és a laktanyák megnevezésében.
Meg vagyunk mi verve ezekkel az elsőgenerációs értelmiségi politikusokkal, az egyik a horthysta elithez törleszkedik, a másik a liberális mainstreamhez.
Nincs min csodálkozni ebben az országban, ahol - mint megtudhattuk - nem a rendszer korrupt, hanem a nép...
Meg, hogy európai középhatalom leszünk elrettentő katonai erővel.
A hülyeség az, ami elrettentő, a gátlástalan pimaszság, mellyel egzisztenciális kiszolgáltatottságuk miatt rabszolgává silányítanak pedagógust, orvost, katonát, a nincstelenek millióit.
Hogy mikor lesz ebből elég, nem tudni.


De csúnya nap lesz, az biztos...

:O)))

PONT LESZ@ROM

A cím idézet.

És még mielőtt kitörne a felháborodás Etnája tudatom, hogy - mint muszkavezető - tisztában vagyok azzal, hogy folyamatosan helytelen erkölcsi állásponton állok, hogy Zelenszkíj korunk Churchillje, aki ugyan maga is egy nagy szemétláda volt, de ezzel sem értek egyet.
Tisztában vagyok azzal, hogy ezt a háborút csak az ukránok nyerhetik, sőt, már meg is nyerték, Putyin halott, a szankciók térdre roskasztották Oroszországot, viszont Európa délcegen áll, mint Jancsi csúnyája a bálban. Aki pedig meg akarja érteni, hogy mi folyik a világban, az a gyilkos, a derékig vérben gázoló Putyin bérence.
Na. 
Ez a poszt viszont nem erről szól, hanem arról a rejtélyről, hogy miért nem lehet erről a világpolitikai helyzetről normálisan beszélni, beszélgetni, miért kelt ordas indulatokat maga a téma, miért kell nekem utálnom az oroszokat, ha akarom, ha nem, miért kell nekem Putyint gyilkosnak tartanom, és miért a demokrácia bajnoka a farokzongorista bohóc?


Vannak dolgok, melyek kiakasztanak, mert nem tudok velük mit kezdeni, sztereotip szövegek, melyek minden értelmes vitának elejét veszik.
Ilyen például a NEM ÉRDEKEL! 
Merthogy felesleges ok-okozati összefüggéseket keresni, jelen esetben tűrhetetlen, hogy Ukrajnában hideg van, hogy nincs fűtés, hogy kitörtek az ablakok.
Már az se érdekes, hogy háború van,  melyben ki szoktak törni az ablakok, ha jól emlékszem tanulmányaimra, akkor így volt ez Leningrádban is, Nagaszakiban, sőt Drezdában is, a háború nem wellness-hétvége Zalakaroson.
A háborúban a kitört ablak a legkisebb rossz, ha ukrán az ember, ha orosz.
És hogy mi okozta a háborút?
Erre az adekvát válasz: PONT LESZ@ROM!
Merthogy senkinek sincs joga megtámadni egy másik államot!
Ha az önvédelem jogára hivatkozol, akkor rázza a frejét, mint a ló, ha bögöly csípi, és jön az első válasz: NEM ÉRDEKEL!
Merthogy a bölcsek szerint addig nem jogos az önvédelem, míg nem öltek meg, de ha nem vagy rokonszenves, nem védheted még az emléked sem!
Azt is utálom, mikor nagy humanistáink kijelentik: PUTYIN PSZICHOPATA GYILKOS!
Lószart Mama, ez az ember nem gyilkos, hanem egy világhatalom első embere, akinek egyetlen dolga van: országa érdekeit érvényre juttatni, minden rendelkezésére álló erővel, eszközzel.
Ennyi erővel az amerikai elnökök hosszú sora Truman óta mind-mind gyilkos volt - megjegyzem, némelyikükre ezerszer több indokkal lehetett volna alkalmazni a minősítést, mint az orosz elnökre. 
Az is tetszik, mikor felháborodnak azon, hogy AZ OROSZOK CIVIL CÉLPONTOKAT TÁMADNAK!
Hát persze, merthogy ez egy fegyveres konfliktus, ha úgy tetszik, akkor háború, ezért minden célpont, aminek katonailag értelmezhető értéke van. A kisdedóvó is célpont, ha rakétákat tárolnak a pelenkázóban, vagy egy katonai alegység használja pihenés vagy kiserőd céljára. Hasonló ehhez a civil infrastruktúra emlegetése, ami egy háborúban fából vaskarika - háborúban egy hadseregnek mindent támadnia kell, ami ellenségének harci képességeit erősíti vagy fenntartja.

Azt is felettébb rühellem, ha nem lehet tárgyilagosan beszélni az eseményekről, az események okairól, mert azonnal Putyin-bérenc lesz belőled, jóllehet Vologya rendszeresen elfelejti utalni bérencei bérét. 
Terjeszted az orosz propagandát, jóllehet az orosz álláspontot legfeljebb az angol titkosszolgálat vagy a svéd miniszterelnök tanácsadójának -  durvább esetben az ukrán média tolmácsolásában ismerheted meg.
Igaz, ezekből a forrásokból azt is megtudod, hogy Putyin mit gondol, tervez, mikor éppen életben van, és lakása legkisebb helyiségében  elmélkedik, de közvetlenül, orosz forrásból nemigen van módod tájékozódni.
Viszont ha eszedbe jut azt állítani, hogy a háború kitörésének oka bizonyos méltányolható orosz érdekek semmibevétele volt, akkor te azonnal háborúpárti leszel, ami egy nagy marhaság.
Te mindössze gondolkodsz, míg kritikusaid jobb esetben érzelmi kilengéseikkel szórakoztatnának, ha nem lenne ennyire szomorú, hogy többnyire visszaigazolják az őket sík hülyének kezelő manipulátorok igazát.


És nem csak azok verik magukat a földhöz ostobaságokat mantrázva, akiknek a sors nem adta meg a tanulás és művelődés luxusát, hanem magasan képzett emberek is, néha csak nézek és csodálkozom.
Generációk elfojtott érzelmei törnek fel a mai ruszofóbok gyűlölködési gyakorlataiból, a Bruszilov-offenzívában megsebesült üknagypapa mélységes gyűlölete az őt seggbelövő kozák iránt, aki ebben az esetben természetesen orosz.
Azt sem szeretem, hogy még a legtájékozottabbak sem képesek átlátni, hogy mekkora ostobaság Putyinozni, hiszen épeszű ember azt se képzelheti, hogy az USA politikáját egyszemélyben a demens Biden határozza meg, nem pedig kényszerítő gazdasági ls társadalmi - politikai körülmények.
A társadalmak nem versenyautókra hasonlítanak egy jól kiépített autópálya-hálózaton, inkább valamilyen kötöttpályás járműre, ha nincs szerencsénk, akkor egy külvárosi pályán döcögő lerozzant villamosra.
SENKINEK NINCS JOGA MEGTÁMADNI EGY SZUVERÉN ÁLLAMOT! - mondják okosék, de tegnap azért Izrael szétbombázta a damaszkuszi nemzetközi repülőteret, az USA Damaszkuszt, Belgrádot, de serénykedtek a franciák Líbiában, az angolok meg mindenfelé, az USA farvizén.

Az izraeli támadás oka: meg kell előzni Irán terjeszkedését Izrael állam felé.
Jelzem a világháború utáni kétszáz felé közelítő számú helyi háború mind-mind úgy kezdődött, hogy megtámadtak egy szuverén államot.
Érdekes módon egyik esetben sem tört ki ekkora nemzetközi felháborodás, mint most, amikor az USA szép elképzeléseinek tett keresztbe Putyin Oroszországa.
Nem, nem helyeslem ezt, csak tudomásul veszem - a világpolitika már csak ilyen.
SENKINEK NINCS JOGA CIVILEKET GYILKOLNI! - mondják, de azért a húszmilliós kurd népet naponta pusztítják, az erkölcsös nyugat pedig az ő bőrükre alkudozik a törökökkel a svéd és finn NATO csatlakozás érdekében, - mindkét állam határos Oroszországgal. mint tudjuk.
Mi meg drukkolunk annak, hogy ismét sikerüljön elvetni egy jövőbeli világháború magvait - hát nem okosak vagyunk?

Legjobban az zavar, hogy sokan elképzelnek egy igazságos világot, és egy idő után el is hiszik, hogy a világ olyan, amilyennek elképzelték.
Hát nem olyan, a világ továbbra is érdekek mentén működik, ha tetszik nekünk, ha nem.
Illúziókban élni lehet, csak éppen nem érdemes.
Gyűlölködni meg csúnya dolog, viszont a gondolkodás hasznos tevékenység.
Persze, csak ha van mivel.

:O)))

2022 - BOLOND VILÁG

 

Már megint vége van egy évnek, az érettebb népek már megint csodálkozhatnak egy sort, hogy milyen gyorsan repülnek a napok, és jóleső nosztalgiával emlékeznek gyermekkorukra, melyben két iskolai szünet között egy örökkévalóság feszült.
Valószínűleg ma sincs ez másként, habár erre nem mernék fogadni, annyi minden megváltozott a környezetünkben, miért éppen az időérzékelés ne változott volna meg, nem igaz?
De a naptár azért nem hazudik - üdítő kivételképpen, és valószínűleg egyelőre - az évnek vége van.
Némi örömöt is érezhetünk, hiszen nem sok hiányzott - és hiányzik - ahhoz, hogy nekünk is végünk legyen, merthogy ez az év az emberiség végleges és végzetes megbolondulásának éve volt.
Az emberiség úgy viselkedett, mint paraszt a jégesőben, aki cséphadaróval veri a termést: Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!

Húzós év volt, sok bánattal, rengeteg feszültséggel, félelemmel.
A vírusok átvették az uralmat, új és újabb mutációik egyre cifrább betegségekkel ijesztgetik potenciális áldozataikat, akik vadul keresik a magyarázatot a sorscsapásra, semmivel sem hatékonyabban, mint középkori elődeik hajdan a feketehimlő vagy pestisjárványok idején.
A magyarázat persze korszerűsödött, amit hajdan az Úr büntetéseként kezeltek az ember bűnei miatt, azt ma a háttérhatalom  manipulációjának képzelik sokan, melyet a tuggyukkik és a pirézek rosszindulatú természete és  harácsolása okoz.
Merthogy a bolygón élő rengeteg ember felzabálja előlük a hasznot, egyelni kell hát őket, mint a sárgarépát.
Természetesen a pusztítás rövid távon mindig olcsóbb, mint az értékteremtés.
Persze ez a járványokra elég gyenge magyarázat, de arra jó, hogy ne jusson eszébe a potenciális áldozatnak, hogy a fegyverkezésre költött összegek töredékéből emelni lehetne a közegészségügy színvonalát, a megelőző tevékenységet, jutna vakcinákra, tesztekre, egészséges életmódra, élhető környezetre, de hát...
Eleinte mindenki összecsinálta a lába szárát, de mára lemúlt a nagy ijedelem, és bár a felfedezett vírusok száma gyarapodott, a veszélyeztetettek köre bővült az ifjakkal és gyerekekkel, ma már jóformán egy nátha szintjén kezeljük a pandémiát.
Ha a covid teszted pozitív, akkor maradj otthon és szedjél aszpirint...

Az évet az ukrán háború dominálja, no, meg annak következményei.
Az előzményeiről alig esik szó, jóllehet ezek nélkül a helyzet teljességgel érthetetlen.
Ezért is lehet a történéseket érzelmi síkra terelni, ami azért kedvező, mert értelme nincs mindenkinek, ellenben érzelmei mindenkinek vannak.
Azért érdekes, hogy erre minden alkalmi és krónikus ruszofób most jött rá, előtte nyolc éven át nem volt ennyire érzékeny pici lelkük, mikor a Donbaszban tizennégyezer oroszt gyilkoltak le az ukrán neonácik.
Ez persze arra is rámutat, hogy a társadalom elbutítására indított média-tevékenység termőre fordult, magyarember vadul szidja a ruszkikat, hősiesen kiáll az agresszió ellen, miért is az ukránok megígérik, ha győznek, majd elszámolnak velünk.
Orbán - egyelőre politikai értelemben - az életéért pávatáncol, ellenzéke pedig ezer nyelvcsapás/sec sebességgel nyalja Biden aszott seggét, és abban reménykedik, hogy a Világ Ura emlékezni fog erre, ha felébresztik ebédre.
Nem fog emlékezni.
A háború addig fog tartani, ameddig az USA finanszírozza az ukrán bábállamot, vagy el nem fogynak a hadrafogható ukránok.
Jellemző módon sokan azt hiszik, hogy az oroszok veszíteni fognak, várják Biden csodafegyvereit, talán Hitlerét várták ilyen bizalommal '45 januárjában, de csak a II. Ukrán Front jött.
Na, most ettől nem kell tartanunk, csak magyar viszonylatban napi tízezer ukrán ballag nyugatra, ha még egy évig tart a háború, akkor ez nagyjából évi  hárommillió embert jelent csak hazánkon át, - idén is jött ennyi.
De a lengyeleknél, a szlovákoknál és Románián keresztül sem kisebb a forgalom...
Oroszországnak most már mindegy, végig fogja vinni a háborút, kerül, amibe kerül - és megerősödve fog kijönni belőle.
Európa meg gyenge lesz, mint a májusi libapotty, esélye se marad arra, hogy az erőviszonyok átrendezéséből jól jöjjön ki.
Csicska lesz, és hogy melyik szuperhatalom csicskája, az még a jövő zenéje.
Aki azt hiszi, hogy az európai miniállamok vetélytársai lehetnek a meghatározó behemótoknak, az álomvilágban él.
Egyébként a háború remekül demonstrálja, hogy miért nem szerették volna az oroszok, hogy Ukrajna NATO-tag legyen - a közepes hatótávolságú rakéták igen könnyen és gyorsan elérik a szomszéd állam területét, jobb az ilyesmit elkerülni.


Magyarország számára a háború egyszerre jó és rossz.
Jó azért, mert Orbán-mutatványainak korlátokat szab, rossz azért, mert szövetségesei sem az Unióban, sem a NATO-ban nem tekintik partnernek, inkább csak koloncnak, akit most éppen móresre kell tanítani.
A pénzek nem jönnek, a harc azon folyik, hogy a gazdasági nehézségekért a felelősséget kinek a nyakába lehet varrni, jóllehet a felelősség az egész magyar politikai osztály tekintetében közös.
Igen, az ellenzék is felel, hiszen amatörizmusa, gyermeteg doktrinersége hozzájárult a maffia hatalomátvételéhez, és ez a tendencia láthatólag folytatódik.
Az infláció az egekben, az elszegényedés sebességet váltott, nincs iparunk, nincs mezőgazdaságunk, műköröm-építőkre meg nem lehet gazdaságot alapozni.
Az Unió nélkül igen hamar térdre esünk.
A rezsim emberei meg ígérgetnek, de mire kimondják, már meg is ette ígéreteiket az infláció.
Julcsa nénit lehet még egy darabig dumával etetni, de ez túl sokáig nem fog menni.
Ez a társadalom alamizsnára rendezkedett be, az alamizsnából meg fegyverkezik meg sportrendezvényeket finanszíroz, szavazatokat próbál vásárolni.
Elkeserítően szegény és kiszolgáltatott lett az ország, és ez az év még csak a problémák felszínének kis részét mutatta meg.
Torz és igazságtalan a bevételek elosztása, gazdaságpolitika gyakorlatilag nincs, csak a maffia lop, ütemesen, mint a gép.
Nem hiszem, hogy erre vágyott az ország, mikor a rendszerváltás szépségével etették, szerintem a diktatúrának kikiáltott magyar szocializmus ennél a világnál ezerszer emberségesebb és tisztességesebb, demokratikusabb volt.
2023-ra semmi jót nem lehet várni, ha Európa tüsszög, akkor mi negyvenkét fokos lázzal, tüdőgyulladással fekszünk, és ezt azok is meg fogják érezni, akik ma még próbálnak bízni a Vezérben.


Szóval, az Úr legyen irgalmas a világhoz és hozzánk, aztán jövőre jó lenne, ha egy-két dolog nyugvópontra jutna.
Persze illúziókba nem ringatom magam, a reális célkitűzés 2023-at túlélni - és ez sem kevés.
Ebben a reményben kívánok nektek nyugodt és élhető új évet, boldogságot és békét - boldog új évet!

:o)))