2012. március 13., kedd

ELADÓ ORSZÁG


Természetesen még nem érdemes sorbaállni, hiszen bolond ember az, aki drágán vásárol.

Venni akkor kell, amikor olcsó az, amit kinéztünk magunknak, ha meg nem olcsó, hát olcsóvá kell tenni.
Tapasztalatok már vannak - annak idején már kidolgozott módszerek voltak erre.
A hajdani spontán privatizáció során nem egy céget tettek tönkre azért, hogy aztán a romokat olcsón felvásárolva az új tőkés hozzájusson az értékes telekhez, brand-hez, licenszhez, piachoz, vagy egyéb, értéket képviselő dologhoz.
A baj csak az, hogy az ilyen időszakok általában rövid ideig tartanak, a konszolidált gazdaság nem tűri el hosszan a rablólovagok garázdálkodását, másrészt meg a nagy, közös kincseszsák jószerivel már kiürült, a vagyonnak tulajdonosa van, aki nem szívesen adja át másnak - még ha az érdeklődő meg is lenne győződve arról, hogy hatékonyabban tudná működtetni, mint jelenlegi gazdája.
Ilyenkor a kisipari eljárás szerint tesznek a vonakodó tulajdonosnak egy olyan ajánlatot, melyet nem lehet visszautasítani, esetleg még módot adnak neki arra is, hogy megtapogassa a tégláját a Markóban.
Macerás ügy, sokat kell az áldozattal babrálni, főleg, ha valami fafejű az illető, és a gyilkosságok hősi időszaka is lezárult már az olajszőkítés befejeztével.
De nem attól politikus a politikus, hogy ne oldja meg alkalmazóinak kérését, hát időt és fáradságot nem kímélve utánajár a megoldásnak: hogyan lehet az ország vagyonát értő kezekbe juttatni.
Egyszerű adásvétel ez, nem egy túl bonyolult üzlet: a pénzemberek csoportja hatalomba emel egy politikust, a politikus pedig a hatalom birtokában a pénzemberek csoportjának kedvező döntéseket hoz.
Vannak országok, ahol ez a megállapodás ragyogóan működik, de - szerencsétlenségünkre – a mi országunk a telhetetlen mohóság hazája, itt a politikus is, meg a pénzember is esküdt ellensége az osztozkodásnak, itt a Kisgömböc és Társai Korlátlan Felelőtlenségű Társaság mindent le akar nyelni, szőröstől-bőröstől.
Aki itt a kardjára véseti, hogy „Leben und leben lassen” azt a Vezér gyenge, tesze-tosza alaknak nézi, hiszen - mint azt maga is bevallotta - ő azt tanulta a politikában, hogy az ellenfelet – ha mód adódik rá – meg kell ölni.
Mindenesetre elkezdte böngészni a szakirodalmat és egyszerre rálelt a mintára és megoldásra!
Igen, az argentin modell a megoldás.
A politikai viszonyok már közel állnak a dél-amerikai mintához, most már csak adaptálni kell a megoldást a magyar viszonyokra.
A megoldás kulcsa az államcsőd.
Ha az ország csődbe kerül, akkor az állampolgárok összes magtakarítása máról-holnapra semmivé lesz, a vagyonok elértéktelenednek, az ipar, a kereskedelem és a bankszektor összeomlik, és csak az marad talpon, akinek a pénze aranyban vagy értékálló valutában külföldi bankban van, de az aztán nagyon.
Hiszen ettől a perctől kezdve minden olcsó, az ipari üzemektől az emberi életig, hiszen az embereknek élniük kell és etetni a családjukat, fűteni, meg világítani.
Ha erre csak abból lehet pénzt előteremteni, hogy eladnak mindenüket, amivel rendelkeznek, akkor el fognak mindent adni egyben vagy apránként.
A tönkrement tőkések, akik elveszítették megrendelőiket, vásárlóikat menekülni fognak a vagyontól, hiszen ami nem termel, az csak viszi a pénzt, méghozzá gyorsan és alaposan.
Így aztán, aki már kivitte a vagyona jelentős részét az országból, az majd a hullámok csitultával visszahozza és bevásárol, a valóságos érték 20-30 százalékáért, megháromszorozva-négyszerezve a vagyont – hát ki tud ennek ellenállni?
Hogy ennek mi az ára?
Kit érdekel, hiszen nem nekik kell megfizetni.
Azt majd te, meg a hozzád hasonlók, a kisegzisztenciák, a magyar kis és középvállalkozók, a kétkezi munkások meg a kistisztviselők fogják kipengetni, akik a folyamat végére számukra korábban elképzelhetetlenül nyomorultak és kiszolgáltatottak lesznek.
Az államcsőd persze jól jöhet az alvilágnak is, hiszen az elmúlt húsz év során elképesztő vagyonok halmozódtak fel a különféle bűncselekményekből, például az olajszőkítésből, ingatlan-panamákból, illegális dohánykereskedelemből, tablettásbor-gyártásból, hogy a klasszikus műfajokról most szó se essék.
Ezek a pénzek, meg a politikusok eldugdosott milliárdjai majd visszaáramlanak a gazdaságba, immár tisztára mosva, mi meg örvendezhetünk majd, hogy az új Magyarország krémje micsoda életrevaló társaság.
A kapcsolódási pontok megvannak, hiszen a labda nélkül is nagy pályát befutó neves politikus akkor még kisgyermekei ott lovagolgattak a hajdani bűnöző dohánykereskedő tanyáján, míg a szülők barátkoztak.
És akkor még a helyi politikai összefonódásokról szó sem esett.
Persze vannak még azért megoldandó feladatok: úgy kell csődbe menni az országnak, hogy ne derüljön ki a szándékosság, úgy kell ellehetetleníteni az Unió és az IMF segítségnyújtási szándékát, hogy közben az együttműködési készséget kell hangoztatni, és meg kell teremteni az előfeltételeit annak, hogy a végén a mentési kísérleteket meghiúsító baloldal nyakába lehessen varrni a felelősséget a bekövetkezett eseményekért.
Addig meg elszórakozgatunk, építünk egy-két stadiont, kistafírozzuk kedvenc futball-akadémiánkat, beírjuk magunkat aranybetűkkel a magyar labdarúgás történetébe: Orbán Viktor: harmadosztályú kispályás, de pénzt lopni a focinak úgy tudott, mint senki más!
Itt tart most a történet,, aztán majd lehet mesélni nemzetközi baloldali összeesküvésről, amely meghiúsította a Vezér megfontolt és bölcs gazdasági törekvéseit, pedig már éppen bevált volna a taktika, hogy a bal sarokba nézünk és a jobb sarokba gurítunk, hála Matolcsy középcsatárnak.
Kedvenc szárnyasomra szokták mondani, hogy buta liba.
Ez nagy tévedés, mert a liba okos madár, de legfőképpen éber.
Ha azt érzi, hogy veszély fenyegeti, akkor hangoskodik, gágog és a szárnyát lengeti, ellentétben egyes nemzetekkel, melyekkel mindent meg lehet csinálni, se eszük, se veszélyérzetük, csak a mértéktelen beképzeltségük és történelmi feledékenységük.
Pedig most ébernek kellene lenni…

:O)))

4 megjegyzés:

irkomirko írta...

Kedves Pupu!

Sajnos nem derültem jókedvre a blogg írásodtól. Minden szavaddal egyetértek, de nem tudom, mi a megoldás? Mindenki mégsem menekítheti külföldre a kis megtakarítását, mindenki mégsem vándorolhat ki Kanadába.
A Kis Zaches pedig megbűvöl mindent és mindenkit. Miért érzem azt, hogy országunkban gúzsba van kötve az értelem?

éva írta...

Pupu,mélyen egyetértek veled, de azzal, hogy az államcsőd veszélyére egyre többen figyelmeztetnek, sajnos nem a veszélyérzet felszítását érik el - hanem hogy a sok említés egyre jobban elkoptatja a figyelmeztetés élét.Aki ugyanis képes gondolkodni - az maga is látja, a többi meg akkor sem venné észre, ha kibökné a szemét, csak egyszerű balos acsargásnak veszi. Ahogy jobbos fórumokon az ilyen szövegekre a standard válasz: "Hiába nyikorogtok úgysem fogtok ismét hatalomra kerülni bebebe!"
Kezdem nagyon szégyellni, hogy egy ilyen stupid, bamba, hülyíthető társulat (mint a magyarok) tagja vagyok!

Erzsébet írta...

Jó lenne azt hinni, hogy egy túladagolt vacsora következményeként született rémálmodat írtad ma le, de sajnos az utóbbi hónapok történései rendre alátámasztják az államcsőd szándékos megvalósításának realitását.

Az alaptörvény, a 2/3-os törvények, az a minősíthetetlen cigány stílus /bocs, de találóbb jelzőt most nem találok /, a hazudozás, a kétszínű beszéd, a gátlástalanság és az arrogancia állandó jelenléte mind a politikai mind a gazdasági szférában, az elhatalmasodó korrupció és ez a cinikus, halogató magatartás mind-mind alátámasztja, hogy sajnos van esélye az állam szándékos csődbe juttatásának. Erkölcsi korlát náluk akadályt nem fog jelenteni. Legföljebb majd meggyónják és a degeszre tömött egyház könnyű szívvel feloldozásban részesíti őket.

kogito írta...

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de beleillik ebbe a témába. Egyfajta sarcot vetett ki a t.mobile társaság. Ma kaptam az értesítést, hogy május elsejétől a csekken befizetett telefonszámla után bruttó 142,24 forintot kell fizetni, amely a következő havi számlán fog terhelésként jelentkezni.
Elképesztő pofátlanság ez a Cég részéről. Nem tudom, milyen jogszabály hatalmazta fel a szolgáltatót erre a lépésre? Ha született ilyen rendelkezés, akkor ennek analógiájára a többi szolgáltató is élhet ezzel, így, akik csekken egyenlítik ki a közüzemi és egyéb szolgáltatások díjaikat, legalább 1000 forinttal emelkedik a havi rezsijük.
Gondolom, a zorbáni különadókat vasalják be a zembereken ily módon.
Viszont "nagylelkűen" felajánlja a Cég, ha banki átutalással egyenlítem ki, nem kell ezt a sarcot megfizetnem. Ez esetben viszont számlát kell nyitni, ennek díja van, továbbá az átutalásokért tranzakció díjat számolnak fel. Ergo, csakis az ügyfél jár rosszul. Ezen túlmenően orrba-szájba javasolják az online számlákat, tehát a szolgáltató semmiért nem akar fizetni, mindent az ügyfelek, fogyasztók nyakába akar varrni. Lassan már azt kell figyelembe venni, miért NEM kell fizetni, ebből lesz lassan kevesebb.