A hajdani téeszcsé szervezések jutnak az ember eszébe, amikor elnézegeti Orbán mozgását Európa ügyeiben.
Jóska bácsi először vonakodott belépni a szövetkezetbe, mert be kellett volna adnia a kehes lovát is a közösbe, de aztán - jobb híján - beletörődött a sorsába.
Így aztán megnézte, hogy mibe lép bele és döntött.
A nagyobb falvakban általában legalább két szövetkezet volt, az egyikben a módos gazdák csoportosultak, itt a lovak szőre fényesebb volt, a gazda tudta, hogy vetés után nem célszerű szántani, továbbá nem arra szocializálódott, hogy ami megterem, annak árát azonnal fel kell élni.
A másikban az újgazdák csoportosultak, akik a politikai változások során földhöz jutottak, de a gazdaszemlélet nem társult hozzá.
Itt maradt a cseléd-mentalitás, a szűklátókörűség, a szakértelem hiánya, a máról-holnapra élés tradíciója, a pazarlás és herdálás.
Nem volt kétséges, hogy melyik lesz az eredménnyesebb, és az évek során melyik lesz az, amelyik kiírhatja a major kapuja fölé, hogy Vörös Nagyhal Termelőszövetkezet, mielőtt megeszi a kishalakat.
Valahogy így néz ki most Európa is, a szerencsétlen nacionalista kisállamok éppen külön téeszcsébe akarnak tömörülni, habár a lovát egyik se akarja beadni ebbe a közösbe se, merthogy az az ő lova, és inkább dögöljön éhen, minthogy a közös istállóban ropogtassa a zabot, mígcsak el nem adják az olaszoknak virsli-alapanyagként.
A nagy európai államok meg kezdik megelégelni, hogy a sok követelőző koldus csak a markát tarja, de a közös kapálásban nem akar résztvenni, állandóan elkésik és a kapálás címen elvágja a gyökereket, lopja a terményt, sunyin ravaszkodik - ezt egyébként Orbán agyas, gyors észjárásnak véli, nem annak, ami.
Azt azért még az adott észmennyiséggel is felismeri a Bölcs Vezér, hogy egyedül nem megy, meg azt is, hogy belátható időn belül nem lesz belőle Európa vezére, ezért hát azt hirdeti, hogy a visegrádi négyek jelentik a megoldás kulcsát, melyben akár saját magát is el tudja képzelni vezetőként.
Így most egy baráti kört vizionál a lengyelek, csehek, szlovákok és a magyarok részvételével, ami hozzávetőleg olyan, mintha a Hapci cirkáló irányítását a Budai Úrihölgyek Patchwork Egyletére bízná, a saját vezetése alatt.
A lengyelek természetesen csak a saját irányításuk alatt lennének képesek ezt elképzelni, a csehek számára ez semmi előnyt nem nyújt a szlovákok meg tradicionálisan úgy utálnak bennünket, mint Harangláb a kukoricagölödint, márpedig ebben a felállásban ehhez kellene szokni, merthogy libacomb nemigen kerülhet szóba.
Azt hogy egyedül nem megy, egyébként helyesen látja Orbán, meg azt is, hogy az Unió másként szemléli a világot mint "mi, akik a nemzetek életét éljük".
Ők az Unió érdekeit nézik, szemben az uborkafán függeszkedő alvégi suttyó provinciális gondolkodásával, mert tudják, hogy saját nemzetük érdeke egy erős és versenyképes Európa.
Sajnos, úgy néz ki, hogy egyre közelebb az igazság pillanata, hiszen a döntéshozók Schengen felfüggesztésén gondolkodnak, ami elég kellemetlen hatással lesz a periféria államainak gazdaságára.
És hamar eljön az a pont is, mikor Hansi megkérdezi majd Seppet a sörözőben, hogy miért is etetjük mi ezt a bandát?
Külön akarnak menni, hát menjenek, de próbálják ezt a saját lábukon tenni, mint Rasi.
Ha megszűnnek a támogatások, akkor még alibi-beruházásokra se telik majd, mint eddig, lehet a viacolorozás helyett másban gondolkodni, például az ágyaspálinkában látni a nemzet felvirágzásának zálogát.
Orbán éppencsak a Nagy Ugrást nem hirdeti meg, miközben persze mindenről kiderül, hogy mekkora nagy siker.
Naponta zeng az ária arról,milyen remekül fejlődött a foglalkoztatás, csak azt felejtik el a nép orra alá tolni, hogy ez a közmunkára fordított pénzek növelésének köszönhető, mely pénzek az általa befizetett adókból származnak.
A közmunka ugyanis a legritkább esetben teremt értéklet, leginkább csak alibi, arra jó csak, hogy a nincsteleneket kordában tudja tartani a helyi despota, aki ezzel élet-halál ura lett a falujában.
Nem átvitt éretelemben, hanem szó szerint, ugyanis ahol a közmunka az egyetlen jövedelem, ott egy döntéssel a fűtés lehetőségét is el lehet venni a renitensektől, akiknek nem tetszik, hogy néha-néha a polgármesteri birtokon kell kapálgatni.
A közmunka a te adódból folyik, ha támogatásként adnák, olcsóbb lenne, mert így le kell csippenteni belőle erre-arra, a kápók bérére, ilyen-olyan eszközökre, eredmény meg sehol semmi.
Óriási pénzeket lopott már el ez a rendszer, ezeket fel lehetett volna használni ésszerűbben is, de itt a termelőkapacítások nem fejlődtek fikarcnyit sem, leszámítva az autóipari beruházásokat.
Ahhoz viszont csak annyi köze van a magyar kormánynak, hogy felszórta aranyporral azt a területet, melyet a multi kinézett magának.
Az egészségügy a padlón hever, most éppen azt játsszák, hogy az intézményvezetőket cserélgetik, hadd rettegjenek, komplett orvosi team-ek mennek világgá, lassan megszűnik itthon a gyógyítás.
A falvakban sem lesz orvos, hiszen a háziorvosok átlagéletkora ötvenhét év, a praxisok hatvan százaléka tíz éven belül kiürül.
Talán, majd ha a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen elkezdődik a sámán és javasasszony képzés, javulhat majd valamit a helyzet, hacsak meg nem adóztatják a gyógyfüvek gyűjtését és a sámándob püfölését is, merthogy ezek nem akarnak majd adni az életszínvonalukból, az tutifix.
Ha itt mindenki éhendöglik, Rasinak akkor is meg kell lennie a cipőpénzének, Lázárnak is a fácánpénz, Rogánnak is tovább kell hízlalnia a lakását és persze kell pénz a koronázási domb összehordására is.
Nem fognak minket kihajigálni az Unióból, de nem fogják támogatni a bomlasztást sem, olyanok leszünk, mint a nemkivánatos nagybácsi az istállóban a dikón, megtűrnek majd, de fintorognak.
Hiába akarod a kutya fejét az asztalra húzni, ha az alatta akar enni, szokta mondogatni a barátom, de itt etetésről szó sem lesz, és a fülünket is öntevékenyen vakargathatjuk.
De, hogy szar világ vár ránk, az biztos.
Sajnálatos, de éppen most megy füstbe Magyarország felemelkedésének legutóbbi, de lehet, legutolsó lehetősége.
A nemzetállam emlegetése nmeg csak arra jó, hogy nehogy más jusson hozzá ahhoz, amit Orbán akar ellopni, ezt a célt szolgálja az is, hogy lassan már minden állami tulajdonban, vagy állami irányítás alatt van.
De lehet, hogy ez kell a magyarnak, hiszen versenyhelyzetben nem lehet megvalósítani az ősi magyar álmot: mindig, mindenben, minden körülmények között jól járni, plusz dögöljön meg a szomszéd tehene is, természetesen.
Lehet, mikor az Úr elhatározta, hogy ezzel a gigatörpével büntet bennünket, csak az eszünkhöz, a bűneinkhez, a mentalitásunkhoz, az erkölcseinkhez szabta a büntetést.
Azért, mégis, lehet, hogy túlzásba esett...
:O)))
13 megjegyzés:
Na végre! Itt lesem a mindennapi betevő Pupumat, oszt tegnap éjjel meg semmi. (Nem bántani akarlak, tudom, hogy kemény meló ez a mindennapi - inkább hízelegni.)
Akkor egy kiegészítés: a gyógyfű-gyűjtés meg van adóztatva - de legalábbis pár hónapja tervbe volt véve, hogy a szabadon gyűjtött termékek után 20%-os adót vetnek ki, amit a felvásárlónak kell fizetnie. Azóta csönd van az ügyben, nem tudom, mi lett az ötlettel. Tán rájöttek hogy az egész tevékenység tök feketén zajlik, a "felvásárlók" meg a falvakban nagy emberek, ha megsértik az érdekeiket, tán még a kormány ellen is fordulnának...
Az utolsó mondatodhoz: ( megjegyezvén hogy nagyon ül amit leirtál, ) - nincs ebben semmi túlzás !
Ha már azt is büntetlenül meg lehet etetni a "tökös, keménylegény" magyarral, '16. jan.01.-től a NAV gyakorlatilag nem vizsgálhat vagyonosodást, mégha ordit is hogy csak tolvajlás útján valósulhatott meg. Hogy nagyjaink az uniós támogatási pénzeket törvényesitve osztogathatják most már akár családon belül. (jön a stómanok alkonya) És a demokratikusnak vélt ellenzékünk, melyben hajdan még hittünk, biztunk,...még a megfelelő nyomógombot sem tudja állitólag megtalálni a szavazáskor, hogy a többiről ne is beszéljek. A nyámnyila töketlenkedést, az állitólagos szövetségessel szembeni germózást annyiszor leirták, leirtuk már...
Szóval egyre inkább hajlok arra, hogy amit kapunk, tényleg megérdemeljük és nem biztos hogy a nemzeth kotonszökenénye ezt nem tudná még tetézni.
Óvatosan írom le, de a Mici gátlástalan kinyilatkozásai jótékonyan is hathatnak a problémák valós méretének és miben létének felismerésére a felelősebben gondolkodni képesek agyában.
Mulykó sem volt haszontalan Mátyás király udvarában.
Légy is óvatos, de hagyj fel a reménnyel ! Az a kevés, ahogy irod, "... a felelősebben gondolkodni képesek agyában..." jótékonyan ható felismerés eddig is megvolt, meg van. De mi ez a néhány százezer, a 2-2,5 millió agymosott fideszhivő és a megcsömörlött, magába forduló, mindenki iránt bizalmatlan, magára maradt milliókhoz képest.
Az 1959-60 őszi, téli TSZ szervezésről, az 1960- tavaszára mindenáron megszervezett TSZCS- k
tagságának szociális összetételéről, a tulajdonhoz, a munkához való paraszti viszonyról a szerzőnek a leghalványabb segédfogalma sincs. Talán a Kádári brosúrák tanulmányozása tesz lehetővé erről ilyen orbitális baromságok leírását, hogy kétféle TSZCS, kétféle tagsággal. A szervezés során gondosan ügyeltek arra a szervezők, hogy minden TSZCS vegyes szociális összetételű legyen. Mindenütt a valamelyest hozzáértő, gazdálkodni tudó parasztok lettek a munka és brigádvezetők. A korábban cselédjükként, napszámosukként dolgozó, olykor nagyszámú hitvány munkakerülők csalódottak voltak, mert továbbra is ők csutakolhatták, etethették, itathatták volt gazdáik lovait, de most az gazdáknak szánt ostorcsapásokat, a gazdák lovai kapták. A TSZCS - bedugott párttitkárok gondoskodtak arról, hogy senki sem dolgozhatott a tőle bevitt állatokkal. A második, harmadik szomszéd lovait hajtotta az, aki könnyezve látta, volt cselédje, hogy veri a kolhozlovakat. Hogy lopja el a közös istállóban a kolhoz ló elől, a kolhoz abrakot. Másnap már otthonról vitt a zsebében kukoricát, zabot. A 16 - órás munkanap végén addig tett, vett, ekét tisztított, kocsitengelyt kent, míg végre a brigádvezető, a volt cselédek hazamentek, már csak a féllábú éjjeliőr pipált az istálló előtt. Akkor az apám és még néhány másik paraszt beszökött az istállóba és zsebből abrakolta a volt lovait. Közben gyakran zokogva ölelte át a volt lova nyakát, ami a pesti hülye gyerek szerint lehetett volna kehes is, de soha nem volt az, mert vagy maga gyógyította, vagy állatorvost hívott hozzá. Akkor is, amikor az áldott emlékű mártír miniszterelnök, Begyűjtési miniszterként lesöprette a padlását. Apám most lenne 90-éves, már 15 - éve halott, ahogy a többiek is elmentek, akik emberi roncsokká dolgozták magukat a nyári 16- órás munkanapokon, de ekkor volt először, 1960-tól Egészség és Nyugdíj biztosításuk. Megszenvedtek érte. Vége, ma már mind ez nem számít. Aki azonban semmit nem tud arról a korról és baromságokat gagyogva azt hiszi, hogy tud arabusul, lássa be, hogy nem tud és ne beszéljen arabusul.
Hej, de nagy kár, hogy a nagyapám paraszt volt, meg még egy-két rokon...
Nem kellene talán a parasztot idealizálni, és nem kellene hülyeségeket beszélni.
A Tsz-szervezés során a tagság maga is szerveződött, különösen aza része, amelyik belátta, hogy tegyen bármit, itt szövetkezet lesz.
Ők úgy gondolkodtak, hogy inkább azokkal tartanak, akik hozzájuk hasonló helyzetben vannak, mint a volt cselédekkel.
Aztán persze ahány falu, annyi történet.
A falu pedig nem attól virágzott fel, hogy az apád a lovait zsebből abrakolta, hanem a nagyüzemi gazdálkodástól.
És eltt egészségügyi ellátás, meg nyugdíj a parasztnak, gondolom, majd ez a szép új világ is biztosítani fogja ezt.
Nem kellene anélkül dumálnod, hogy nem ismered azt, akiről véleményt mondasz, jelzem engem nem a te családi legendáriumod érdekel, hanem a tények. Mellesleg te se úgy tűnsz, hogy életed során a lovak seggét bámultad volna, egyébként meg ugyanolyan vagy, mint az összes többi, a pestiekkel szemben kisebbségi érzéssel küzdő falusi sutyerék, Orbánnal az élen.
Apád az én apámnál három évvel volt fiatalabb.
Apám eljött az iparba dolgozni, nagyapám és a rokonság még évekig dolgozott a földjén, a szőlejében, reggeltől-estig.
De az apám is, csak ő éppen a diósgyői kohót építette, vagy a ferencvárosi gáztartályokat, meg egyebeket szerte az országban.
Igaz, lova nem volt, de valahogy túlélte.
A rendszerváltáűs után volt szerencsém meghallgatni a szomszéd falu suttyó polgármesterének áradozását a szép új világról, melyben a falujabeli polgár a falu határában a saját lovai után ballagva szántja a határt, hej, de szép is ez!
A faluban az ország egyik legjobb termelőszövekezete gazdálkodott, a oldog paraszt földje olyan keskeny volt, hogy a Rába-Steiger meg se tudott volna fordulni rajta, ez az idióta maga se tudta, hogy mifrancnak örült.
Namindegy - a poszt egyébként nem erről szól, esetleg, ha elolvasod, magad is rájössz majd...
A TSZ szervezésnek két hulláma volt egyébként...
_O)))
Már bocs' Pupu, de névtelen is az igazat írta, meg nyilván Te is. Az én "kulák" nagybátyám brigádvezető lett a TSz-ben, mivel mezőgazd.szakiskolát végzett és a 24 holdján példaszerűen gazdálkodott.
Viszont : a TSz-tagsággal együtt járt, hogy a színkitünő lányait nem tanácsolták el az egyetemtől, mondván : ők a kizsákmányolókhoz, nem a dolgozó néphez tartoznak.
Pardon : Szervusztok, jó estét !
Pupuval értek inkább egyet,legalább is az én általam ismert faluban inkább az volt jellemző. Igyekeztek azokat előtérbe helyezni ,akik valamit értettek a mezőgazdasághoz. Ami a lovakat illeti, a nagybátyáméknak is be kellett adni a lovukat és igen rosszul esett az unokabátyámnak, ám de megkapta fogatosként egy másikkal együtt,és így imádott lova mellett gondozhatott egy másikat is. Egyébként valóban nem voltak egyformák az emberek az állatokhoz való hozzáállásban. Az unokabátyám azonban azokat is lecsutakolta ,gondozta, amiket elhanyagoltak a többiek! Jutalmul ki is röhögte egyik másik! Ami a padlássöprést illeti ,talán nem kellett volna vesztes félnek lenni a háborúban, mert bizony a háborús jóvátételben az élelmiszer,gabona stb.igen nagy részét kellett átadni a Szovjetuniónak jó darabig. A háború miatt egészen 1963-ig fizetési kötelesség is terhelte a magyar gazdaságot,és nem csak a SZU felé,hanem a románoknak,cseheknek és Jugoszláviának is fizetnünk kellett. Háborús jóvátétél az ipart is nagymértékben terhelte, csak ezt valahogy nem tudják be egyesek a Horthy éra bűnének,pedig az! Arról nem is beszélve,hogy a Bethlen kormány idejétől felvett kölcsönöket is vissza kellett fizetni! Ez utóbbi kötelezettségnek 1974-ben lett vége!
"Az Úr ezzel a törpével büntet minket.." írod Pupu.
Hát bizony megint nem az Úr, nem a tatárok, németek, muszkák a hibásak. Hanem MI!
Bizony soha, de kivált most sem voltunk körültekintőek.
A rendszerváltáskor fél Budapest tudta, hogy szerencsétlen Antalnak nyirok-mirigy rákja van, ergo betegsége nem teszi lehetővé, hogy higgadt döntéseket hozzon, mert a halál árnyékában élt.
Ahogy az is tudható volt, hogy a "törpéből" soha nem lesz jó kormányfő, mert semmi élettapasztalata nincs, hiszen előtte soha nem volt munkahelye. De még is. Tudták ezt a rá szavazók, még is tolták maguk előtt. Ezer dolog szólt ellene, de MI, magyarok nem tanultunk, nekünk újra ő kellett. Tessék, lehet inni. (Vagy szívni.)
A magyar parlament képviselőinek majd 40%-a hamis diplomával ül az ország házában.
Tessék mondani! Milyen döntéseket várhatunk ilyen emberektől?
Én azért nem vennék rá mérget, és fogadni se mernék rá, hogy előbb-utóbb nem mutatnak nekünk ajtót az EU-ban. Mert amit a Fidesz-KDNP-Jobbik triumvirátus produkál és megenged magának az EU ellen meg úgy egyáltalán...
Nem fognak kirakni csak nem adnak penzt.
Regen a mezogazdasag 1 milliard dollar akkori hasznot hozot az orszagnak 2-3 annyi volt a zsir / hus fogyasztas Az egy igazi jo leti alam volt koszonet Kadar Janosnak es a Dicsöséges Vörös hadseregnek
Most mindent vissza csinalnak pont mint a Horthy rendszerben 3-4 zsellér bocsanat közmunkás / rabszolga / papi birtokok nemesek = fideszes kormanyzo = orban stb
Már írtam, de most megismétlem. Rokonom szerint "Olyat még a kommunisták sem mertek hazudni a TSz szervezés korában, hogy 20 év múlva nyugdíjat kapunk érte" És mégis.
Van fogalmatok arról, hogy az ország nagy részén buzgón imádkoznak a TSZ nyugdíjas családtagért - mert ő a családfenntartó?
Megjegyzés küldése