Beszélgetek kedves ismerősömmel, aki kertész vállalkozó, panaszkodik, hogy három munkása egyszerűen felszívódott, este még elbúcsúztak aztán reggel már hírük-hamvuk se volt, még a telefonjukat is kikapcsolták.
Másik ismerős gépi földmunkákkal foglalkozik, akár húsz embert is képes lenne azonnal foglalkoztatni, de nincsenek jelentkezők, hiába hirdet.
Ha keresek egy szakembert valami javításra, akkor még szerencsésnek mondhatom magam, ha egy kontárt találok, számlaképes iparosról ne is álmodjak, mert nincs.
A Balatonon lassan már a vécésnéni szervírozza a konyhán sajátkezűleg alkotott részeges szarvaspörköltet, aszalt szilvával, Turbigo módra, mert az összes szakács és pincér már régen Ausztriában dolgozik.
Közben persze olvashatom, hogy aki bármiféle szakmát művel, az már mind-mind külföldön van, de ez nem csak az alap vagy középfokú végzettségűekre vonatkozik, hanem a felsőfokú végzettségűekre is, már, akinek a munkája nyugaton is keresett.
Nincs orvos a kórházakban, a várólisták hosszabbak a vonatfüttynél, informatikust egyszerűen nem lehet találni.
Nincs postás, nincsenek gépkocsivezetők - elképesztő helyzetbe jutott az ország.
El van ez itt kérem rettenetesen cseszve, és ebbe bele kell érteni a bérpolitikát éppannyira, mint az adópolitikát, az oktatáspolitikát éppúgy, mint az érdekvédelmi szervezetek - leánykori nevükön szakszervezetek - működését.
Hogy kinek mi és mennyi a szerepe ebben, az a mai helyzetben már szinte mindegy is, lassan az ország működőképességének fenntartása forog kockán, és kilátás sincs arra, hogy a helyzet hamarosan változni fog.
Merthogy a probléma nem csak gazdasági, de társadalmi is.
Másik ismerősöm fia besokallt, mert dolgoznia kellett, és meleg van, hát otthagyta a munkahelyét és most éppen az édesanyjával tartatja el magát, mert pihen, aztán majd egy hónap múlva keres munkát...
Alapítványt látogattunk meg, ahol azért nem lehet bevonni a közös munkába azokat, akik jelenleg közmunkások, mert az alapítványi fizetés alig haladja meg a közmunkás pénzét, de a közmunkások gyakorlatilag csak jelenléti ívet aláírni járnak be, míg az alapítványnál dolgozni is kell a pénzért.
Belegondoltam, tényleg nem várható el, hogy valaki merő öntudatból dolgozzon, kellene némi motiváció is, erre már régen kitalálták a megfelelő eszközt, még Föníciában...
Sajnos, ezen is nehéz lesz változtatni, mert a rendszerváltás a legrosszabbat hozta ki az emberek jelentős részéből.
A rendszerváltás előtt a társadalom természetes állapota a munka volt.
Az ember elment reggel a munkahelyére, a munkabéréből bevásárolt, evett, ivott, elvolt.
A gyerek is elment az iskolába, aztán ha megkérdezték a kőbányász fiától, hogy mi akar lenni, akkor vagy azt mondta, hogy jogász, vagy azt, hogy miniszterelnök.
Okos gyerek volt, nemhiába faragott neki édesapja kőbölcsőt...
Mindenesetre azt látta az apjától, hogy dolgozni kell, a tüzelőt meg lehet és meg kell venni, az ételt ugyancsak, és nem kell túlélőversenyen beszerezni az uborkát a nemzeti hős kettőhússzal őrzött kertjéből.
Nem is szólva a libáról, melyért nem kellett közelharcot vívni Vukkal Julcsa nénje baromfióljában.
Mára persze ebből azt már elfelejtette, hogy a munkát meg is illik fizetni, a közmunkát személyes jótékonykodásnak tekintve erről persze könnyű megfeledkezni.
Drágán fogunk még ezért fizetni, nem is túl sokára.
A probléma egy része bele volt kódolva a rendszerváltásba.
Ma már csak derülni lehet azokon a szerencsétleneken, akik a szocializmus teljes foglalkoztatottságán sápítoztak, meg kapun belüli munkanélküliséget emlegettek, mint eredendő bűnt.
Tudnám nekik javasolni, hogy számolgassanak, mibe került az országnak a munkanélküliek ellátása, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás szétverése, a korrupció több nagyságrenddel történő megemelkedése, a rablókapitalizmus - és akkor arról még ne is beszéljünk, hogy mi történt a nemzeti vagyonnal.
Amikor utánaolvas az ember, hogy mire is vagyunk büszkék, mik a hungarikumok, hát vagy sírni lehet,, vagy röhögni, de nagyon.
A legfőbb gond, hogy semmi nem mutat arra, hogy az aktuális politikai vezetés felismerte volna a helyzetet és tenne érdemben ellene, ez az ország ugyanis a jelszavak és a tömény hülyeség földje.
Itt a plakátokat olvasva azt gondolhatná a gyanútlan polgár, hogy a cipője nem azért cuppog, mert kutyaszarba lépett, hanem a tej és méz keveréke adja ezt a furcsa hangot. Az érdekes illat pedig a helyiérdekű Kánaánt megédesítő ambrózia és a szantál illata, nem pedig a szája széléig érő társadalmi szarságokból származik.
A Klubrádióban szokták felolvasni, hogy egyszer a világ összes rádiója bemondta: Szégyelljétek magatokat.
A világ összes embere elszégyellte magát, kivéve a magyarokat, ők kikapcsolták a rádiót.
Ugyanígy vagyunk a munkaerő-problémával is, bemondták, hogy a munkavállalók képzettebb része világgá ment, erre lecsökkentettük a képzés színvonalát, nehogy már versenyképesek legyünk véletlenül!
Egyetlen pozitív hozadéka azért van a dolognak: most, hogy kevés a munkavállaló, erősödött az érdekvédelmi tevékenység, ma már nem vonogathatja a vállát a munkaadó, mert egy esetleges sztrájk padlóra teheti a céget, legyen az bármekkora is.
Így aztán reménykedhetünk, hogy legalább a bérek egy idő után képesek lesznek meghaladni a közmunkás-paradicsom bérszínvonalát és vonzóvá válik a munka világa.
Ha pedig vonzó lesz, akkor majd a képzés is vonzóvá válik minden szinten, és javul talán a színvonala.
Akkor pedig értékesebb munkára leszünk képesek, mint az összeszerelő-tevékenység, ami olyan forrásokat fog adni az országnak, melyet már nem a templom előtt, kalapba dobva adnak Berlinben meg Párizsban.
De addig még sok víz lefolyik a Dunán.
Reménykedjünk, hogy mi is megússzuk addig...
:O)))
27 megjegyzés:
Ilyen adók mellett nem nagyon tudnak a vállalkozók bért emelni. Maximum ők is becsuknak, esetleg kimennek nyugatra.
Az adókra viszont szüksége van a NER-nek, mert akkor miből fognak ezentúl lopni?
A képzés akkor válik majd normálissá /európaivá /,ha Parraghot és a hozzá hasonlókat egyszer
sikerül végleg eltakarítani az útból /Haj,de mikor lesz az ?/
Kedves PuPu!
Csak megerősíteni tudom az általad írottakat.
Egy márkaszervízben jártam és látom, hogy az emelőkön sorban a BRFK gépkocsijai állnak. Mondom a műszaki vezetőnek, hogy ugyan márka idegenek az autók,de az mégis jó, hogy állami megrendelésük van, - de ő legyint és azt mondja, ne irigyeljem, mert az elvégzett munka után járó pénzt jó esetben 6-9 /hat-kilenc/ hónap késéssel utalják át nekik.
Nehéz ügy ez, ezért kissé hosszabb leszek. Rövid "vezetői" működésem során a legvacakabb feladat volt új munkatársakat felvenni - vagy nem.('90-'91-ben történt.) Szellemi munkáról volt szó, én alkalmanként (3-4órára, 27 évvel ezelőtt!) 800-1000 forintot tartottam volna reálisnak, a jelentkezők minimum 1800-at, a tulaj meg az mondta: keress olcsó főiskolást, kétszázért! A jelentkezők képességeiről nem is szólva: volt, aki úgy kezdett: Kinek lehet diktálni? Számítógépnél??? Ahhoz ő nem nyúl,az elveszi az ihletet! Milyen ihletet, szerencsétlen: híreket kell a megrendelő szempontjai szerint összeválogatni, rövidíteni!
Ebbe is buktam bele: Nem szakszervezetist vettem föl, nem az a dolgod, hogy a béna helyett megcsináld a munkát! Rúgd ki! De a tulaj rendes volt, és amikor szóltam neki, keressen valakit a helyemre, mert fizikailag nem bírom a 7/20 órai munkát, ő keresett nekem nyugodalmas munkahelyet. Az is volt: nyugodalmas - majd megőrültem, hogy töltsem el a napi 10-12 órát(mert a főnök szerint illett ingyen túlórázni) úgy, hogy a tevékenység látszatát keltsem. Nem is sikerült: én marha pl. felkapkodtam a telefonokat (a többieknek ilyenkor sürgős szükségük lett), kérdésekre válaszoltam! Bele is léptem az összes aknába. Két év után úgy éreztem: ha innen nem szabadulok, beledöglök. Szó szerint: volt, hogy végighánytam az utat a metrótól az irodáig. Innen is sikerült megszabadulnom: jobb pénzért, magasabb beosztásba. De ezt a főnök nem tűrhette - nem nagyon értett a munka szakmai részéhez, ezért rettentő barátságos volt - szemben. Viszont nem tűrhette az "árulást", pláne, hogy jobb helyem lett. Persze az új helyen is csak addig muzsikálhattam, amíg a leváltott vezér helyébe nem jött új: annak meg volt a vidéki városban egy 22 éves "angoltanárnője", akinek ráadásul volt "affinitása"a sajtóhoz... (Ideális állapot: feleség, gyerekek vidéken, ő meg az angoltanárnővel Pesten.) Onnantól lettem túlélésre vállalkozó: 50évesen nem engedhettem, hogy minimálbérre jelentsenek be: akkor inkább fizetem magam, de nem ülök10-12 órát feleslegesen egyhelyben: 3-4 szerződésből hoztam össze a pénzemet. (Így is csak minimálbér után tudtam fizetni, ezért elég alacsony a nyugdíjam, de nem minimális: beosztással kijövök.)
Hanem a munkahelyek elkezdtek büntetőtáborokként működni. Nemcsak irodákban: tanúja voltam, hogy a nyikhaj senki úgy cseszte le a középkorú eladót, hogy a kutyámmal nem beszéltem soha úgy. Sokszor nem is a pénz kevés, hanem a munkát sem lehet elvégezni. Úgy kezdődik, hogy megjelenik valami seggrázó csajszi, hapsi (azok is seggrázók), dől belőlük a "van egy dílem, megoldjuk a tímmel", miközben nem lehet nekik megmagyarázni, hogy a hr (human relations) nem tulajdonnév, hanem köznév, ezért a magyarban kisbetűvel írjuk.A kishölgy, aki felvilágosított a trendekről, mert nem voltam eléggé kúl, már a "köznév"-nél leakadt: nem is próbálkoztam a főnév-vel. Na, ezekre az a jellemző, hogy idejük 90%-át a főnöknél, vagy az ajtaja előtt töltik: csak arra az időre ereszkednek a köznép közé, amíg kiosztják a melót, és lecseszik, aki az útjukba kerül. Ezen kívül mindent letagadnak. Ugyanez a fizikai munkahelyeken is. Nem értem: már úgy 1700 éve rájöttek, hogy a rabszolgaság nem elég hatékony. Vajon a hazai munkaadóknak mikor esik le a tantusz?
Mennyivel más euro milliókat lopni!
Kedves PuPu !
Tetszik gombot nyomtam, mert az általam is megélt valóságot írtad. Azokról a körülményekről amiről a bejegyzésed szól azok már régóta, és nagyon nem tetszenek.
Hazugságra "épül" ez mi rendszerünk.
A kormánypropaganda már közelít a teljes foglalkoztatáshoz, ami ha így folytatódik
hamarosan el is érik.
Nekem pedig a nagy gondom, hogy két mérnöki diplomával és angol nyelvtudással rendelkező pályakezdő unokám meghirdetett állásokra jelentkezve még választ sem kap.
Pedig nem is dajcsfürjtamás szintjén végezte el az egyetemeket, és az államfőt is képes
helyesen leírni.
Kedves Cereus!
Ez a rendszer kezdettől fogva (most itt bizony 1990-ről van szó!) masszív és mocskos hazugságokra épül. E szempontból a fidesz semmi mást nem csinált, csak "tökélyre" fejlesztette az egészet. Az említett dajcsfür nevezetű lény ennek a világnak a jelképe is lehetne:(
neveletlen
Gondolom, a széles látókörű, magasan képzett homokozó lélekvesztőjének nem mondok újat, hogy a globalizációnak a perifériára nézvést vannak negatív mellékhatásai. Uniós tagságunkkal bevállaltuk, többek között, a szabad munkaerő-áramlást is, ezek után ki az a hülye aki nem megy el többszörös pénzért külhonba dolgozni, ha megteheti, legyen az orvos, IT szaki, villanyszerelő, esetleg teve gondozó. Angol nyelven elérhetőek tanulmányok, brain drain=agyelszívás témában, amelyek aggályokat vetnek fel a jelenséggel kapcs, azaz etikus-é, hogy a gazdagabb országok elszívják a képzett munkaerőt a fejletlenebbektől, minimálisra csökkentve a felzárkózás esélyét. Erről még egyetlen uniós vezetőt sem hallottam szólani, de talán majd egy magyar közgazdász szaktekintély, aki... na, nem mondom ki a nevét mert ...
Az a fránya pénz, az! Sok vállalkozásnál megfordultam. Többnyire volt egy lepukkant gépe (abból élt!), meg egy sokmillás autója. A gépre sajnált párszázezret költeni, de az autóra megvette a félmillás alufelniket. A melósának sokszor késve tudott csak fizetni, de azért minden évben jutott két-három hetes külföldi nyaralásra. Amikor megkérdeztem, hogy minek az a tank amivel jár (minél nagyobb terepjáró, annál jobb), az volt a válasz: csak nem állíthatok be tárgyalni egy Suzuki Swifttel?
Villamos szakember lévén, soha nem vállaltam lakossági munkát. Miért? Szól valaki, hogy nem világít a konyhában a lámpa. Kicserélte az izzót, de mégsem. Elmegyek a város másik végébe, félóra oda, másik vissza. Idő, gázolaj. Szétégett a foglalat, elégett a vezeték, akármi. Minimum egy óra, de lehet 3-4 is. Kérek 5000 Ft-ot, a tulaj szeme felakad. Felmosom, és félórás cigánykodás után végre a kezemben a pénz (vagy nem). Számlát kér, az meg + ÁFA meg adótartalom, úgy már 10.000 . A szemét köcsög maszek! Cégnek dolgozva felszámoltam a kilóméterpénzt. Az nagyon sok! 1300 km x 85 Ft. Mondom, adjál egy kocsit, tankold meg aztán megyek azzal. Vezetni se vagyok hajlandó ingyér. Számol-számol aztán azt mondja: na jó, menjél a sajátoddal.
A képzés meg egyenesen nevetséges. Kijön a manus az OKJ-s tanfolyamról, aztán egy sima villanykapcsolót se tud bekötni. Azt mondja a főnököm: tanítsd meg. Mi a fenét tanítsak rajta? Érettségire kellene felkészülnie, de még jóformán írni-olvasni sem tud! A frissen végzett villamosmérnök sem különb. Nézem a szakdolgozatát. Az elsőnél még megkérdeztem, hol a többi része? Milyen többi? Ez a szakdolgozat! Amikor én végeztem, az érettségin szakmából komolyabb dolgokat kellet megoldani, most egy ilyen akármire diplomát adnak. Tudás semmi, de a bérigény az aztán hasít! Tisztelet a kivételnek, de azok nem itthon dolgoznak!
Sorolhatnám még sokáig, de minek. Sajnos ez az ország már megdöglött, csak még nem érezni a hullabűzt. Ugyanaz megy nagyban, mint itthon kicsiben. A kis falvak kihalnak, mert a tsz helyett létrejött nagybirtokon önjáró traktor szánt, 2-3000 hektárt pár emberrel is meg lehet művelni. A fiatalok elmennek, az öregek meg lassan kihalnak. Ahol nem, ott a nemzetiségi pógárok szaporulata jelenti a népességet. Nem vagyok rasszista, azok az emberek nem nagyon tehetnek róla, hogy már a rendszerváltás elején az árokba rugdosták őket. Kétségbeesetten kaparnak, hogy legalább a fejük kint legyen a rájukdózerolt földből.
Az elcseszett rendszerváltás megásta az ország sírját, a mindenkori, de különösen a mostani vezetés meg szorgalmasan lökdösi bele a jónépet. A sír szélén már ott dohog a dózer, ami betolja földdel. Csoda-e hogy aki tovább lát az orránál az menekül?
Kedves Pupu,
Az elmúlt két évben követtem munkásságodat Angliából. Jókat derültem és dühöngtem is. Lassan úgy érzem ezen a blogon elhangzott minden ami elhangozhatott. És semmi nem változik. Az ország rohan tovább a pusztulásba.
Lehangoló. A gyerekem már gyakrabban és jobban beszél angolul, mint magyarul. Ezt jól elcseszték...
Kedves Valaki a távolból, az a baj, hogy én is így érzem!
Egyre nehezebb témát találni, olyan ez az ország, mint a kutya, mely a saját farkát kergeti.
Azért ne hagyd, hogy a gyereked elfelejtse a magyarságát, de ha kettős identitással él, abból még semmi rossz nem származik, viszont az élete talán könnyebb lesz...
Hát igen, ezt jól elcsesztük.
Ők is, de mi is - sajnos...
:O)))
Kedves neveletlen, a problémák itt nem a globalizációból következnek, éppen ellenkezőleg.
Mi megyünk a kis Trabantunkkal folyamatosan szembe a forgalommal, hálistennek nem gyorsan, mert az ablak letekerve, mi meg kihajolva rajta folyamatosan rázzuk az öklünket azok felé, akik velünk szemben jönnek - ez gyakorlatilag az egész világ...
Téves az a hit, hogy csak a pénz miatt mennek el az emberek, attól sokan még maradnának, de van egy általános életminőség, mely alatt megszűnik a kötődés az országhoz és az egyén elkezd azon spekulálni, hogy az egyszeri és megismételhetetlen életét ilyen társadalmi környezetben kívánja-e eltölteni...
Természetesen egyik szempont az anyagi is, de csak az egyik, a komfortérzethez más dolgok is kellenek...
Ha elolvasod magyarmagyar kommentjét te is rájöhetsz, hogy a pénzen túl vannak más szempontok is...
:O)))
Pupu, Parraghnak megvan a magához való esze. Merthogy a nyelveket (vagy csak angolt) tudó és szakmailag magasan képzett szakmunkás és diplomás úgy elhúz innen, mint a vadlibák. Ezért kell kőbuta, aligképzett csak betanított munkára alkalmas munkástömeg. Annak képzésére meg pont alkalmas az általa is sztárolt iskolarendszer. Az, hogy egy generációra hazavágja a hazánkat - mellékes körülmény.
Közben meg veri a mellét a qurmány, hogy csökkent a munkanélküliség - merthogy a "haldokló" nyugaton elhelyezkedett százezreket is beleszámolják a munkába álló tömegbe. Csakhogy a munkaerőhiány árulkodó: nem itthon dolgoznak! És ha van eszük, nem is fognak.
A tisztességes kisvállalkozók, például asztalosok (mint magam) inkább felszámolják műhelyeiket, vagy összehúzva gépeiket egymagukban faricskálnak (mint magam), mert belefáradtak a zsörtölődő melósokba, keresztes háborút folytató hivatalokba és a kínai piac árképzésével szemben harcolni. Ezek a szakmák már csak hóbortok, hobbik. Piacról élni (értem ezt a kliensről kliensre rendeléseket) nehéz, egyáltalán nem dicsőséges, és most már értelmetlen, csak az alkohol, fogadás és cigi ipart dagasztja vele az ember a munkásain keresztül. Állami, egyházi és ilyen jellegű megrendelésekhez a kisvállalkozó nem jut, ha nincs keze benne nyakig a pártokon keresztül a mocsokban. És nem utolsó sorban a végfelhasználó megalázó fintora, hogy inkább megy és megveszi a szart, ha az olcsóbb, beteszi az ajtót.
Ezért nincs már tisztességes kisiparos. És igen, tágra nyílik a lehetőség a kontároknak, akiknek valószínű nincsenek gyomoridegei mikor öt helyett pislogás nélkül tizenötöt mondanak.
Én már ledolgoztam az életemet, elvagyok itt egymagamban, szóltam ennek, annak, gyerekek itt a műhely, gyertek használni, tanítok, mutatok ha kell, de néznek rám, mint borjú az új kapura.
Azzal, hogy mind mennek, ide oda a nagyvilágba, érdekes, romantikus nem mondom, de őszintén sajnálom a mai generációt. Nem egy ismerősöm pár éve kint dolgozik, jól keresnek, minden, de facebook megosztásaikon látom, hogy egyre radikalizálódnak, lassan vérmesebbek lesznek mint az Isis, lelkeikben már minden muszlimot kinyírtak, de kinyírtak mindenkit, rohadjon a nyugat, a német, az amerikai, a muszlim, a mindenki. Mivé lesznek ezek? Mint valami gerilla harcosok külföldről védik a Hont, de ha van ott vér ahol lennie kell, gyere haza öcsi és mutasd meg itthon mekkora vagy. De nem. Küldi a szelfit a száguldó fedetlen autójából.
Nincs más választás, mint bevárni amíg minden kő kőről leesik. Azután újjá lehet építeni. És mind így, a világ végezetéig.
Azt az apróságot tegyük hozzá a cuculizmus dicséretéhez, hogy a kísérlet egy combos pénzügyi és gazdasági csőddel zárult.
Mondjuk, ez egy marhaság, kedves Chalky, hozzávetőleg olyan, mintha azt mondanád, hogy miután a medencéből leeresztették a vizet, az úszók teljesítménye közel nullára esett vissza...
Miért vagytok képtelenek tárgyilagosan kezelni a világ dolgait?
:O)))
neveletlen
Kedves Pupu, szerinte a világot Magyarországon sem a politikusok fogják irányítani. A politikusok azért vannak, hogy az országban élők érdekeit olyan módon hangolják össze, hogy béke legyen. Kinek lesz akkor nagyobb az érdekérvényesítő képessége? Annak, aki alkalmazottként százezer forintot keres, vagy aki mögött egymilliárd forint van? Nyilván az utóbbinak. (...) Nagyon fontos a pénz! Nem hiszek azoknak, akik morálisan akarják megváltani a világot. Abból előbb-utóbb hazugság lesz, a hazugságból meg zsarnokság. Azokban hiszek, akik azt mondják, én ilyen vagyok, ezek az érdekeim, s ezért viselkedek így.
Oszt jónapot!
Kedves neveletlen, a parlamentáris demokrácia azért szép, mert az elveid nem tuisztán érvényesülnek.
A politikai pártok érdekcsoportok véleményét kellene, hogy kifejezzék, a milliárdosopdnak csak egy szavazata van, míg a csóringereknek milliónyi.
Ezért hát azon kell tipródnia, hogy minél többet közülük megvezessen és az ő érdekeit adja el nekik, mint sajátjaikat.
Ha a milliónyi szegény érdekeit kifejező pártok fekl tudják nyitni a csóringerek szemét, akkor olyan párt kerül hatalomra, mely az érdekek összehangolása során a súlypontot kixcsit eltolja, és mindenki tapsol, legfeljebb a milliárdos halkabban.
Nem könnyúű dolgok ezek, de nem is megvalósíthatatlanok, addig sem, míg ide nem érnek a kínai elvtársak...
:O)))
Kedves neveletlen!
Magyarországon a világot ma sem politikusok irányítják, hanem bűnözők. Legalábbis - néhány közép-afrikai országot leszámítva - mindenhol köztörvényes bűnözőként tartanák őket nyilván.
A különbség, amit érzek, mert világjáró nem vagyok, az intelligencia szintje. Ez az, ami hiányzik. Egy elfogadható 100-as, de inkább több.
Hiányzik a boltban, a jegypénztárnál, a bankban, az iskolában (tanár-diák vegyesen), a szülőt ki ne hagyjam, hiányzik az újságírásból, a médiából, a kommentelők seregéből és hiányzik az átlag magyarból, no meg az átlag magyar politikusból is.
Ez a baj. A szocializmusban magasabban volt a léc. Lehet szidni - elengedem a fülem mellett - lehet pocskondiázni, de többet várt az egyéntől. Az ilyen lázárjánosok, semlyének, orbánok nem lehettek volna követendő idolok.
Nem Magyarországgal van baj - ez egy jó ország, szép is, fantasztikus tájakkal, értékekkel. Én imádom - nem is tudnék elmenni. Igaz a maradástól meg elfog a rémület.
Az intelligencia jelentős hiányát mutatja az ellenzéki társadalom a megosztottságával, a széthúzásával, a gyurcsányozásával. Az már természetes, hogy az ellenzéki pártok is ezt mutatják. (Az ország másik része dettó.)
Magasabb szintre lépni, sajnos hosszú idő, ráadásul a műkeresztény, nyálkormány érdekeivel ellentétes. Ez megfelel nekik, hiszen ez az ő szintjük, ebben, mint hal a vízben ...
Ha mégis nyernénk - én megyek szavazatot számolni, szavazni, tüntetni, "rugdosom" a környezetem, mozduljon - szóval, ha mégis nyernénk, és orbánék nem fizetnének ellensereget a fennálló "rend" ellen, nem zavarnák össze a maradék józan eszű maradék józan eszét - a jogrendszer mellett a médiát kellene megváltoztatni. Sokat tett azért, hogy a magyar népesség gondolkodásképtelen, ványadt tömeggé silányuljon.
Igényes műsorokat a tévékbe, igényes hangnemet, mondanivalót az újságokba, hogy a mostani gyerekek számára ne legyen elfogadható az ami most van. S onnan számítva, kb. 20 év, talán, és az ilyen orbánok labdába sem rúghatnak egy szavazáson.
Én már nem fogom látni, de legalább elkezdenénk ...
Üdv!
Kedves Pupu!
Vitába szállnék veled, mert ártunk és qurmányunk felismerte a problémát. A munka frontján harcba hívná a nyuggereket, legyőzni a legyőzhetetlent. Kedvezményes közteherrel, meg ami szem szájnak az ingere. Nagy ötlet, de egyrészt a nyuggerek egy része inkább élvezné a hátralevő időt, másrészt meg nem igazán alkalmasak egészségügyileg. És persze van itt még egy lényeges dolog. Gondolom hatástanulmány nélkül született a nagy ötlet, mert egy úgymond "élelmes" magyar vállalkozó előveszi a cerkát, azt kiszámolja hány nyuggerrel tud helyettesíteni egy aktív dolgozót. Amikor ezt kisakkozta, akkor kirúgja az aktívat, így nem kell utána a járulékokat fizetni. Szóval zsenik vannak ott felül, csak nagyon titkolják!
Attila
neveletlen
Hoppá, a link lemaradt. :(
https://mno.hu/migr_1834/gyurcsany-ferenc-elso-milliardjai-717259
Kedves Chalky!
Véleményem szerint az 1990 utáni (napjainkig tartó) időszak egy "combos pénzügyi és gazdasági csőd". Ehhez sajnos még a totális erkölcsi züllés és anyagi pusztulás is járult.
"A szocializmusban magasabban volt a léc. Lehet szidni - elengedem a fülem mellett - lehet pocskondiázni, de többet várt az egyéntől. Az ilyen lázárjánosok, semlyének, orbánok nem lehettek volna követendő idolok."
Kedves Valaki, aki nagyon unja!
Jól látja a dolgokat, pontosan erről van szó.
PuPu írta...
Mondjuk ez marhaság kedves PuPu.
A 80-as évek végére a pénzügyi csőd határán billegett az ország és egy versenyképtelen, lerohadt gazdaság volt a "stabil" háttere.
"A 80-as évek végére a pénzügyi csőd határán billegett az ország és egy versenyképtelen, lerohadt gazdaság volt a "stabil" háttere."
Kedves Chalky!
Ugyan megszokhattuk már, hogy állít valamit, mindenféle konkrét bizonyítékok nélkül, majd, amikor az állítását tagadják, akkor a tagadón kéri számon a bizonyítást.
De ezt konkrétan mivel tudná igazolni? Ismeri mondjuk az egykori növényolajipart és a mosószergyártást? Tisztában van annak a vállaltnak a helyzetével, és azzal, hogy mi történt ezzel 1993-ban? Hogy vágtak taccsra egy jól menő vállalatot egyik napról a másikra (az olasz konkurencia másnap jött és összevagdosta a gyártósort).
Mielőtt - az Ön szavaival szólva - "marhaságokat" irkál le, legalább nézzen után a tényeknek, és - esetleg - olvassa el ezt (is):
http://artnera.blogspot.hu/2015/02/800x600-normal-0-21-false-false-false.html
1970 írta...
Azt a mantrát akarod előadni, hogy minden rendben volt, csak az a geci antall qrta el?
Megjegyzés küldése