2019. június 5., szerda

A KAPITÁNY TÖKEI

Hát, vessetek a vérnyúl elé, nekem ez a Szanyi kapitány tetszik.
Lehet, kicsit szélsőséges, de legalább nem jobbra, lehet, hogy nemigen válogatja meg a szavait, úgy beszél, ahogy te is beszélsz a hétköznapokban, ha eldurran az agyad, - lehet az is, hogy egyszer-egyszer kicsit piál is - de hát lássuk be, hogy harcostársait józanul nehéz lenne kibírni.
Emellett felhívnám figyelmeteket Churchillre.

Szanyinak a képmutatás sem erőssége, azt mondja általában, amit gondol - nem is értem, hogy képzelte a politikai karriert, amikor körülötte egytől-egyig képmutató alakok formálják azt, amit ők politikának gondolnak.
Mindenesetre így járt, politikus lett belőle, de strapabíró fajta, még ezt a szégyent is túlélte.
Most pedig mozgalmat indít a baloldali formációk és baloldali gondolkodású emberek részére, merthogy az MSZP jövőjét meglehetősen kétségbeejtőnek látja.
Nem ismételném meg azokat a megállapításokat, melyeket nyílt levélben tett közzé,  de el kell mondjam, kivétel nélkül mindegyik megalapozott.



Szanyi nem a média kedvence, ami nem is csoda, ha belegondolunk: a demokratikusnak mondott média szereplői részben a Fidesz által kitartott prostik, részben a hajdani SZDSZ  gondolkodásmódját levetni nem tudó doktrinerek, álomvilágban élő, magukat neoliberálisnak gondolt megváltóra várók, meg azok, akik nem mernek szembemenni ezekkel, mert az állásukba kerülhet.
Ma egy médiamunkásnak nem csak a hatalom, de saját "harcostársainak" retorziójától is tartania kell.
Így aztán Szanyi kap hideget-meleget, legfőképpen azért, mert ő a baloldal hagyományos értékeiben gondolkodik, ezt propagálja és ezt proponálja pártjának is, melynek ma is egyik vezetője - szinte állandó belső pártellenzékként.
Ő komolyan gondolja azt, hogy "balra át!" ez nála nem csak szlogen, hanem meggyőződés is, szerinte ezzel lehet visszahozni a szocialistákat a klinikai halál állapotából.
Ma már ott tart a párt, hogy nincs egy valamirevaló, tekintélyes politikusa sem, a mai vezetés semmiképpen nem mondható ilyennek, hiszen politikai fazonjuk sincs és a személyiségük sem teszi őket alkalmassá az átütő sikerre.
Hogy Szanyit kissé krakéler személyisége alkalmassá teszi-e, azt nem tudom, de kétségtelen, hogy a többiekkel ellentétben egyéniség, vezető alkat, minden emberi hibájával együtt.
És tökös is, ahogy az utca embere mondja.



Társai szerint jó is lenne őt kiszorítani a vezetésből, a pártból, zavarja a többieket, hiszen tisztán látja és pontosan tudja, hogy mit művelnek.
Próbálják ellehetetleníteni, mondják, hogy azért ágál, mert nem mehet ki Brüsszelbe, jóllehet soha, egy pillanatig nem kérdőjelezte meg a listán elfoglalt helyét, és a vereség után is azt mondta, hogy nincs mit eldönteni.
Kivéve a vezetés lemondásának kérdését, merthogy egy ilyen vereség után illene elbujdokolni világgá.
Igaza van.
Na ezzel persze nem népszerű, de hát mikor is volt ő népszerű az apparátusban, vagy a testületekben?
Soha, a mocsári küzdelem nem az ő műfaja, ezért talán a legjobban akkor teszi, ha közvetlenül a tagsághoz és a megmaradt szimpatizánsokhoz fordul, az az ő világa.


A Szocialista Párt igennagyon ért ahhoz, hogy hogyan lehet kiszorítani valakit a pártból, elég, ha csak Gyurcsányra gondolunk.
De gondolhatunk Kovács Lászlóra, Lendvai Ildikóra, Gőgös Zoltánra is bátran.
Első lépésként őket kellene visszahozni a pályára, nekik még ma is több a hazai és nemzetközi respektjük, mint fékezett habzású utódaiknak, ők még mindig látnak a pályán, mikor utódaik már csak járnak körbe-körbe a ködben, mint a szamár, amelyik kannabiszt legelt.
Azt írják, Szanyi Mesterházy embere, de attól tartok, Mesterházynak semmije sincs már, nemhogy embere.
Azon is el lehetne gondolkodni, hogy a választásokon nem a párttagok szerepelnek, az ő szerepük a választás napján megszűnik, a szereplés joga a választókra száll.

Ha a párt tagjai jól szerepeltek  választás előtt, akkor a párt jó pozíciót szerez a társadalomban, ha rosszul, akkor közel a vég.
Nem három irodában, egymást kell legyőzni, hanem az embereket, a választókat  kell meggyőzni arról, hogy amit a párt kínál, az jó lesz nekik is, ezért támogatásra érdemes.
De ehhez hiteles emberek kellenek, akik azt mondják, amit gondolnak, akik hisznek abban, amit mondanak, akik után szívesen megy az egyszerű választó.
Szanyi szerintem ilyen, és ennek egyáltalán nem mond ellen, hogy a belvárosi vájtagyú értelmiség, akiknek még soha, semmikor egyetlen döntése sem bizonyult jónak,  ekézi őt.
Ők kevesen vannak, szegény ember meg sok, őket kellene megnyerni.


Nehéz lesz, várjuk ki a betegség végét, hosszú lesz a folyamat.
Már, ha a beteget egyáltalán meg lehet még menteni.

Drukkoljunk ezért!


:O)))

7 megjegyzés:

Promenad írta...

Hát annyi bizonyos,hogy többre menne az Mszp vele,mint a párt jelenlegi vezetőjével,bizonyos Tóth Bertalannal,akit talán még a saját anyukája sem ismerne fel,annyira szürke.

relatív írta...

Nehéz helyzetben van a baloldali érzelmű állampolgár mintegy 30 éve, sajnos !

Maga a baloldal fogalma sem tisztán meghatározott, mert annyi nem baloldali törekvés tette felismerhetetlenné. Ebben ludasak - sőt - a baloldali kapcsolatú politikusok, mert azt a szégyenérzetet, hogy egy rossz irányváltáshoz segédkeztek anno, a mai napig nem képesek felejteni ( a becsületesek, ezért béna kacsaként politizálhatnak ) !

A blogban írtakat akár el IS fogadhatjuk ( mert igazak ), de manapság - a közelgő választásra tekintettel - szerintem kontraproduktív minden ami a valamennyire IS összehozott lehetőséget bármilyen alapos indokból IS kétségessé teszi.

Attila írta...

Üdv!

Az Mszp-nek annyi! És talán nem is véletlenül, mert amíg elfoglalták magukat Gyurcsány kiszorításával, addig a fidesz nyugodtan hátradőlhetett, ellenük nem kellett minden bevetni, kinyírták magukat fidesz nélkül is. A mostani garnitúra egy kalap szart sem ér. Halálra röhögtem magamat a választási filmjükön amit az RTL többször leadott. A fapofával előadott "van közös lista" című produkcióra gondolok. Bruhahaha még most is. Szerintem az utca emberének olyan program kell, amit élhetővé teszi életét, közös listától függetlenül. Egyébként az a közös lista eléggé vérszegény lett, ami a résztvevő pártokat illeti.

Attila

Kovács Erzsébet írta...

Kedves Pupu!
Az MSZP-nek először is a nevét kéne megváltoztatni, mondjuk Magyar Dolgozók Pártjára.A Szanyi tök jó fej lenne vezérnek,mert nem köntörfalaz, a krumpli leves Neki krumplileves.És mint a Főnix madárnak kéne lelket lehelnie a munkásosztályba,legalábbis azokba az EMBEREK-be, akik kétkezi dolgozók és rohadtul útálják az öltönyös ripacsokat.
Minden párt eredetileg érdekképviseleti szerv, az Mszp már csak a saját képviselőit képviselte képtelen eszközökkel és képtelen összevisszaságban.
Remélem sikerül Szanyinak, és azoknak, akik mellé álnak.
És szeretném hallani a dalt:Vörös Csepel....szép volt...
Persze a Munkásőrök is ezt fújták,ami már rontott az összhangzattanon.
Meg kell próbálni,és a fürdővízzel a gyereket nem kell kidobni.
A társadalom előbb utóbb kiforrja magát, és akkor egy darabig megint jó lesz a közérzetünk.Remélem,megérem, a sorosisták is eltünnek a palettáról a hamis meséikkel.Nagy bolt volt.De már sok volt.

Kovács Erzsébet írta...

Hibajegyzék:Állnak

talalom írta...

Kedves Kovács Erzsike! Atyavilág!!!

1970 írta...

Kedves PuPu!

Szanyinak teljesen igaza van. Leginkább abban a pontban, amelyben leírta, hogy "a Bokros csomag után szép lassan feladták baloldali identitásukat", meg "liberális konglomerátummá váltak".
Itt lenne az ideje végre rendszerkritikus baloldali mozgalmat, pártot szervezni, mert ezt az egész politikai elitet (és itt most nem csak kisgömböc bandájáról beszélek!) csak ezen az úton lehet elküldeni végre a fenébe.