KIRÚGÁS

Mészáros Csaba, a Madách Gimnázium volt igazgatója érzékeny az árnyalatokra.
Miután igazgatói beosztásából azonnali hatállyal felmentették, nyilatkozatában tiltakozott a feltételezés ellen, hogy kirúgták volna.
Mint írta, nem kirúgták, hanem felmentették, és ha nincs a média-felhajtás, tán fel sem mentették volna.
Felmentése után továbbra is az iskola tanára marad.
Mecsoda eredmény, teljesen megnyugodtam.
Ez akkor mégis egy demokratikus ország, ahol az oktatás körül rend van, és ha nincs rend, az nem a NER embereinek dilettantizmusa és szolgalelkűsége miatt van, hanem a médiumok által keltett zaj miatt, jóllehet a média a NER kezében van.
Néha úgy érzem, a pedagógusok is megérdemlik sorsukat, és a mindenféle esernyős meg kockásinges tüntetés, zúgolódás csak szelep, melyen a felesleges gőzt kiengedik.
Normális országban eleve nem adtak volna ki egy ennyire ostoba rendeletet, de hát ez az ország lassan a hülyék paradicsoma lesz, ahol a csicskák az 1. számú polihisztor megbomlott agyának selejtes gondolatait követve kritika nélkül ontják a még nagyobb hülyeségeket.
Az még csak rendben van, hogy a Mindenhez Értő Nagyember az oktatásügyet is keni-végja, hiszen anyukája pedagógus volt, míg anyakirálynővé nem avanzsált.
Így nem csoda, hogy a faluszéli kétszobás háznak abban a szobájában, melyet konyhának hívtak, a viaszosvászon terítővel letakart asztal mellett elsajátította  a modern pedagógia porosz alapelveit, miközben százszor leírta, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!

Az alapgond ebben az esetben talán az volt, hogy a világ haladt a maga útján, és aktuálisan akkorát lépett előre, amekkorát Orbán már nem volt képes megugrani. 
Az oktatásba is betört a XXI. század, a digitális forradalom, a számítógépek, az okos eszközök, a modern távközlési technika, ma már a mesterséges intelligencia is.
Akinek nincs természetes intelligenciája, az mindezeket ellenséges kihívásnak éli meg, és ha a rendszerváltás által a felszínre dobva vezető pozícióba került, akkor ezt az egész folyamatot úri huncutságnak tartotta, amihez a becsületes magyarembernek sok köze nem lehet.
Rendkívül sokat vigyorgott az egyébként  nem sokkal különb, lyukaszoknis magyar liberális értelmiség azon, hogy a Vezér megharapja a számítógépet, hogy nem használ modern távközlési eszközöket, hogy ha nem az ujjain, akkor scsotkán számol.
A kurblis telefon lett volna a kisebb baj, de a közoktatásról és annak tartalmáról is ugyanilyen idejétmúlt nézetekkel rendelkezett.
Ezeket természetesen hozzáigazította velejéig rohadt társadalmi elképzeléséhez, mely szerint egy vékony, de erős gazdasági középosztály (lehetőleg a Család) sikereinek gyümölcséből hullik alá a szegényebb néposztályoknak is annyi, hogy nem döglenek éhen.
Lószart Mama, hogy a klasszikust idézzem, a társadalom állapota nemigen igazolja vissza ezt a nézetet.
Társadalomról delirált vízióihoz igazodnak oktatási elképzelései is, melynek diákja csendben, hátratett kézzel ül a padban, akkor felel, ha feleltetik és nem rúg ki a hámból, melyet természetesen a szuverén megbízottai akasztanak a nyakába. 
Annyit kell megtanítani a nép egyszerű gyermekének, hogy legyen képes az autógyárak szerelőszalagjai mellett a kijelölt tizenkét anyacsavar gépi behajtására és legyen olyan, mint a windows alapú programmal irányított űrrepülőgépen a majom: tudja megnyomni a restart gombot, ha leállt a gép.
Az elit gyermekei majd elmennek külföldre tanulni, -  aki helytáll, az kint marad, a selejt meg visszajön hozzánk okosnak, és büszke lesz arra, hogy megtanult angolul hamburgert kérni ebédre.


Hol van már Magyar Bálint digitális táblája?
Lehet, azt is le kellene takarni a nap elején?
Hol az ország minden települését lefedő, szélessávú, ingyenes internet?
Hol van a tanszabadság, mikor a pedagógus megválaszthatta, hogy milyen könyvből tanít?
Hol vannak a hajdani eredmények, mikor diákjaink a világranglistákon előkelő helyezéseket értek el, rangos nemzetközi versenyeket nyertek? 
És hol vannak azok a pedagógusok, akik maguk is haszonélvezői akarnak lenni a fejlődésnek?
A pedagógusképzés már a szocializmus utolsó esztendeiben is kontraszelektált volt, a legjobbakból legfeljebb véletlenül lett pedagógus, hiszen a pálya presztizse hagyományosan alacsony volt. 
Már a Hotthy-rendszerben is kilógott a nemzet napszámosainak feneke a gatyából és ezt aligha kompenzálta, hogy beengedték a falusi intelligenciába kontrásnak a bíró, a jegyző, a pap meg az ügyvéd mellé.
Ez a réteg soha, egy társadalmi rendszerben sem volt igazán megfizetve, bár a szocializmus évei alatt ezt valamelyest elfedte a nagy társadalmi fűkasza, mely nem engedte meg a nagy jövedelmi különbségeket és ezt valamelyest ellensúlyozta a társadalmi szerepvállalás lehetővé tételével.
Ennek dacára pedagógusnak az állt, akinek pontszámai a felvételiken csak a tanárképző főiskolák alacsonyabb pontszámainak feleltek meg, de ezzel is elégedettek voltak, hiszen értelmiségi foglalkozást sajátíthattak el, ami azért magasabb társadalmi elismertséggel járt.
Ahhoz meg a pedagógus-fizetés igen kevés, hogy igazi értelmiségihez méltó életvitelt tudjon folytatni valaki - művelődjön, képezze magát, nagyobb anyagi gondok nélkül éljen, pihenjen.
Így aztán a pedagógusok többsége belesimul a mindenkori rendszerbe, - a NER rendszerébe is.
Arról, meg hogy ne hepciáskodjon meg forradalmárkodjon az a reninets pedagógus, a hatalom tesz.
Az oktatás irányítója jelenleg egyik kezében gumibotot tart, a másikkal lengeti a teljesen retardáltaknak előkészített mézesmadzagot, nyakában egy fonendoszkóp lóg és időnként megnézi, hogy háborítatlan-e  a Pilisben elásott páncélszekrénye a dossziékkal...


A személyében roppant rokonszenves Mészáros Csaba egyébként téved.
Bizony, őt kirúgták, és lehet, hogy Maruzsa államtitkár egyszer még hálás lesz a visszafogottságáért, de ez már olyan lesz, mint halottnak a csók.
A beosztásból történő azonnali hatályú felmentés az bizony kirúgás, és ezt lehet magyarázni, eltűrni, beletörődni, de dicsőségnek beállítani és a felelősséget érte a médiára kenni túlzás és tévedés.
A média ugyanis azokban a kezekben van, melyek ahhoz a lábhoz tartoznak, mely fenéken billentette.
Jómagam egyébként egyetértek azzal, hogy velejéig gusztustalan az állásukból elbocsátottak, felmentettek, munkaviszonyukat különféle jogcímen  megszüntető munkavállalókat ab ovo kirúgottnak nyilvánítani, hiszen ezer oka lehet ennek.
Akit viszont egy eseményt követően, azonnali hatállyal távolítanak el beosztásából, azt bizony kirúgták.
A vicc az egészben, hogy tulajdonképpen jogtalanul, hiszen a rendelet még nem volt érvényes, mérlegelési lehetőséget is biztosított, de ez tulajdonképpen nem jelentett semmit azzal a ténnyel szemben, hogy a külvilág számára ez úgy jött le, hogy van egy karakán igazgató, aki szembe mert fordulni a rendszerrel.
És ezt egy tekintélyuralmi rendszer nem tolerálhatja, mert rossz precedenst teremtene.
Ha valaki egy ilyen rendszerben funkciót vállal, annak ezt előre fel kell mérnie.
Hogy a népi bölcsességgel éljek, annak aki ledér lánynak áll, nem szabad vonakodnia, és csodálkoznia azon, ha megpocsékolják.
Mészáros Csaba ügyében példát statuáltak, ő meg úgy döntött, a harc ez ellen kilátástalan.
Mint Pukli István óta tudjuk, a gimnáziumi igazgatók nem tartoznak a rettenthetetlen forradalmárok közé.
De azért ne varrjuk a rendszer bűneit a nyakukba...

:O)))