Miután igazgatói beosztásából azonnali hatállyal felmentették, nyilatkozatában tiltakozott a feltételezés ellen, hogy kirúgták volna.
Mint írta, nem kirúgták, hanem felmentették, és ha nincs a média-felhajtás, tán fel sem mentették volna.
Felmentése után továbbra is az iskola tanára marad.
Mecsoda eredmény, teljesen megnyugodtam.
Ez akkor mégis egy demokratikus ország, ahol az oktatás körül rend van, és ha nincs rend, az nem a NER embereinek dilettantizmusa és szolgalelkűsége miatt van, hanem a médiumok által keltett zaj miatt, jóllehet a média a NER kezében van.
Néha úgy érzem, a pedagógusok is megérdemlik sorsukat, és a mindenféle esernyős meg kockásinges tüntetés, zúgolódás csak szelep, melyen a felesleges gőzt kiengedik.
Normális országban eleve nem adtak volna ki egy ennyire ostoba rendeletet, de hát ez az ország lassan a hülyék paradicsoma lesz, ahol a csicskák az 1. számú polihisztor megbomlott agyának selejtes gondolatait követve kritika nélkül ontják a még nagyobb hülyeségeket.
Az még csak rendben van, hogy a Mindenhez Értő Nagyember az oktatásügyet is keni-végja, hiszen anyukája pedagógus volt, míg anyakirálynővé nem avanzsált.
Így nem csoda, hogy a faluszéli kétszobás háznak abban a szobájában, melyet konyhának hívtak, a viaszosvászon terítővel letakart asztal mellett elsajátította a modern pedagógia porosz alapelveit, miközben százszor leírta, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!
Az alapgond ebben az esetben talán az volt, hogy a világ haladt a maga útján, és aktuálisan akkorát lépett előre, amekkorát Orbán már nem volt képes megugrani.
Az oktatásba is betört a XXI. század, a digitális forradalom, a számítógépek, az okos eszközök, a modern távközlési technika, ma már a mesterséges intelligencia is.
Akinek nincs természetes intelligenciája, az mindezeket ellenséges kihívásnak éli meg, és ha a rendszerváltás által a felszínre dobva vezető pozícióba került, akkor ezt az egész folyamatot úri huncutságnak tartotta, amihez a becsületes magyarembernek sok köze nem lehet.
Rendkívül sokat vigyorgott az egyébként nem sokkal különb, lyukaszoknis magyar liberális értelmiség azon, hogy a Vezér megharapja a számítógépet, hogy nem használ modern távközlési eszközöket, hogy ha nem az ujjain, akkor scsotkán számol.
A kurblis telefon lett volna a kisebb baj, de a közoktatásról és annak tartalmáról is ugyanilyen idejétmúlt nézetekkel rendelkezett.
Ezeket természetesen hozzáigazította velejéig rohadt társadalmi elképzeléséhez, mely szerint egy vékony, de erős gazdasági középosztály (lehetőleg a Család) sikereinek gyümölcséből hullik alá a szegényebb néposztályoknak is annyi, hogy nem döglenek éhen.
Lószart Mama, hogy a klasszikust idézzem, a társadalom állapota nemigen igazolja vissza ezt a nézetet.
Társadalomról delirált vízióihoz igazodnak oktatási elképzelései is, melynek diákja csendben, hátratett kézzel ül a padban, akkor felel, ha feleltetik és nem rúg ki a hámból, melyet természetesen a szuverén megbízottai akasztanak a nyakába.
Annyit kell megtanítani a nép egyszerű gyermekének, hogy legyen képes az autógyárak szerelőszalagjai mellett a kijelölt tizenkét anyacsavar gépi behajtására és legyen olyan, mint a windows alapú programmal irányított űrrepülőgépen a majom: tudja megnyomni a restart gombot, ha leállt a gép.
Az elit gyermekei majd elmennek külföldre tanulni, - aki helytáll, az kint marad, a selejt meg visszajön hozzánk okosnak, és büszke lesz arra, hogy megtanult angolul hamburgert kérni ebédre.
Hol van már Magyar Bálint digitális táblája?
Lehet, azt is le kellene takarni a nap elején?
Hol az ország minden települését lefedő, szélessávú, ingyenes internet?
Hol van a tanszabadság, mikor a pedagógus megválaszthatta, hogy milyen könyvből tanít?
Hol vannak a hajdani eredmények, mikor diákjaink a világranglistákon előkelő helyezéseket értek el, rangos nemzetközi versenyeket nyertek?
És hol vannak azok a pedagógusok, akik maguk is haszonélvezői akarnak lenni a fejlődésnek?
A pedagógusképzés már a szocializmus utolsó esztendeiben is kontraszelektált volt, a legjobbakból legfeljebb véletlenül lett pedagógus, hiszen a pálya presztizse hagyományosan alacsony volt.
Már a Hotthy-rendszerben is kilógott a nemzet napszámosainak feneke a gatyából és ezt aligha kompenzálta, hogy beengedték a falusi intelligenciába kontrásnak a bíró, a jegyző, a pap meg az ügyvéd mellé.
Ez a réteg soha, egy társadalmi rendszerben sem volt igazán megfizetve, bár a szocializmus évei alatt ezt valamelyest elfedte a nagy társadalmi fűkasza, mely nem engedte meg a nagy jövedelmi különbségeket és ezt valamelyest ellensúlyozta a társadalmi szerepvállalás lehetővé tételével.
Ennek dacára pedagógusnak az állt, akinek pontszámai a felvételiken csak a tanárképző főiskolák alacsonyabb pontszámainak feleltek meg, de ezzel is elégedettek voltak, hiszen értelmiségi foglalkozást sajátíthattak el, ami azért magasabb társadalmi elismertséggel járt.
Ahhoz meg a pedagógus-fizetés igen kevés, hogy igazi értelmiségihez méltó életvitelt tudjon folytatni valaki - művelődjön, képezze magát, nagyobb anyagi gondok nélkül éljen, pihenjen.
Így aztán a pedagógusok többsége belesimul a mindenkori rendszerbe, - a NER rendszerébe is.
Arról, meg hogy ne hepciáskodjon meg forradalmárkodjon az a reninets pedagógus, a hatalom tesz.
Az oktatás irányítója jelenleg egyik kezében gumibotot tart, a másikkal lengeti a teljesen retardáltaknak előkészített mézesmadzagot, nyakában egy fonendoszkóp lóg és időnként megnézi, hogy háborítatlan-e a Pilisben elásott páncélszekrénye a dossziékkal...
A személyében roppant rokonszenves Mészáros Csaba egyébként téved.
Bizony, őt kirúgták, és lehet, hogy Maruzsa államtitkár egyszer még hálás lesz a visszafogottságáért, de ez már olyan lesz, mint halottnak a csók.
A beosztásból történő azonnali hatályú felmentés az bizony kirúgás, és ezt lehet magyarázni, eltűrni, beletörődni, de dicsőségnek beállítani és a felelősséget érte a médiára kenni túlzás és tévedés.
A média ugyanis azokban a kezekben van, melyek ahhoz a lábhoz tartoznak, mely fenéken billentette.
Jómagam egyébként egyetértek azzal, hogy velejéig gusztustalan az állásukból elbocsátottak, felmentettek, munkaviszonyukat különféle jogcímen megszüntető munkavállalókat ab ovo kirúgottnak nyilvánítani, hiszen ezer oka lehet ennek.
Akit viszont egy eseményt követően, azonnali hatállyal távolítanak el beosztásából, azt bizony kirúgták.
A vicc az egészben, hogy tulajdonképpen jogtalanul, hiszen a rendelet még nem volt érvényes, mérlegelési lehetőséget is biztosított, de ez tulajdonképpen nem jelentett semmit azzal a ténnyel szemben, hogy a külvilág számára ez úgy jött le, hogy van egy karakán igazgató, aki szembe mert fordulni a rendszerrel.
És ezt egy tekintélyuralmi rendszer nem tolerálhatja, mert rossz precedenst teremtene.
Ha valaki egy ilyen rendszerben funkciót vállal, annak ezt előre fel kell mérnie.
Hogy a népi bölcsességgel éljek, annak aki ledér lánynak áll, nem szabad vonakodnia, és csodálkoznia azon, ha megpocsékolják.
Mészáros Csaba ügyében példát statuáltak, ő meg úgy döntött, a harc ez ellen kilátástalan.
Mint Pukli István óta tudjuk, a gimnáziumi igazgatók nem tartoznak a rettenthetetlen forradalmárok közé.
De azért ne varrjuk a rendszer bűneit a nyakukba...
:O)))
12 megjegyzés:
Ez valóban egy hosszú, kínlódásos történet, ami a pedagógusokat illeti. Teljesen egyetértek a kirúgás szóval, s pedagógus (volt) létemre azzal is, hogy tétlenül tűrni mindezt bűn. Vagy gyávaság, kényelem, ostoba reménykedés (miben?), stb.
Bizony, hogy ott voltam az esernyős tüntetésen, meg máshol is. Ma már a "tüntetés" szóra is ideges leszek. Olyan csapnivalóan felesleges, soha semmire nem volt jó, nálunk legalábbis.
Ami Mészáros Csaba igazgatót illeti: sunyi rendszerekkel nem vívunk nyílt sisakos módon!!
Sohasem!!!
Kedves PuPu!
Teljes mértékben egyetértek a posztodban foglaltakkal. Egyetlen vitapontom: Magyar B. megítélése. Véleményem szerint ő is besorolható a dilettáns miniszterek kategóriájába, amely Andrásfalvy határáttörővel kezdődött. Az nem menti fel őt - a digitális tábláival együtt sem -, hogy kik irányítják ma az oktatásügyet, az egészségügyet, meg egyéb társadalmi alrendszereket. De Fodor Gábor dilettantizmusát sem menti...
Melegben nehéz a csónakot irányban tartani...
Célszerű áttekinteni a téma összetevőit - néhányat kigyűjtöttem.
1. Nem telefonról beszélünk. Hanem egy számítógépről (állítólag az Apollók kisebb tudású számítógépekkel tették meg az utat a Holdig és vissza), egy globális elektronikai géprendszer alkotóeleme, (ez a volt a háló („inter-net”, miként a neve is mutatja) kiépítését célul kitűző hadászati fejlesztő elképzelés veleje (Szilikonvölgy hadászi fejlesztőközpontnak indult) - az épp nem dolgozó egyetemi gépkapacitások egybevonása), adatbáziskezelő berendezés, fénykép- és videóberendezés, valamint mobil videokommunnikációs eszköz. Nna, ez a kiindulási alap.
Ezt telefonnak nevezni durva leegyszerűsítés.
2. A probléma mai lényege, nekem úgy tűnik, a videó. Sajátos módon a tanárok nem utalnak arra, hogy kijaf@sz szeretné, a napi munkája, előadása szünet második percében az hálón bármely érdeklődő (iskolatárs, kollega, igazgató, szakmai gondolatzsandár, szülő, rendőr) megítélése alá kerüljön? A tancsinéni szoknyája alá most nem nézek..
Ha dolgoztál életedben egy hétnél többet, tuti hogy nem díjaznád. A Zsandárminiszter és fürkészhadserege anál inkább. Kérdezzük meg a töritanárokat. Az első katonatanárok feltűzött szuronnyal ott fognak az osztályba lépni. Az iskolák címerében törvényi kötelezettség lesz a kakastoll megjelenítése.
Ez fogja le a tanárok ellenállást.
3. A megoldás olyan berendezés megkonstruálása, amely kijelzőjén mutatja, hogy az osztály melyik pad, melyik székén kapcsoltak be egy bűneszközt. Nem lepne meg, ha valamelyik orbánbandatag már céget alapított volna erre, pármilliárd közpénz lenyúlása és párszázmilliós visszaosztása érdekében.
Az iskolazsandárok feladata tehát lényegivé bővül, csak szabályozni kell a kiosztható pofonok (tolós, vagy húzós - hogy egy klasszikust idézzek) számát. A vezetéknév hatásos differenciáló szó.
A késen túllépett az idő.
.
4. A dolog megértésének alapeleme, hogy a tanár államhatalmi tényező. Nem a „nemzet napszámosa”, hanem a hatalom kiépítője és fenntartója. A békeidők katonája (gondolom, innen a Zsandárminiszter analógiája), az önkényhatalmak alapvető, központi eleme.
Ezt kell szem előtt tartani minden egyes tanár és iskola ügyében. Ha a társadalom átengedi őket a hatalomnak, az történik, mint 1233. április 20-án, amikor IX. Gergely pápa bullát adott ki - az inkvizíció megszülésére. Ha van kedvetek, fussátok át:
https://ng.24.hu/kultura/2006/04/20/az_inkvizicio_hivatalos_kezdete/
Megéri, tanulságos. „Ha valaki nem ismeri a történelmét, megérdemli, hogy újra megtörténjen vele.”
Ez történik, a hőség ehhez képest játékos vízfodor a görög tengerpar strandján.
Amúgy feltűnt, hogy egy háromszereplős ügyben csak kettő vizsgáltatik, a harmadik - a döntő szereplő: a SZÜLŐ nem?
A gyermeknek nem sem a tanár, sem az állam nem tulajdonosa. A gyermek tevékenyéségét a szülői nevelés hivatott - és alkalmas - az "úton" tartani.
A zsandárminiszter természetszerűen zsandárseregnek tekinti a pedagógusokat.
A probléma kezeléséhez alapműként javaslom
https://www.academia.edu/122888598/K%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9galkot%C3%A1s_a_homo_digitalis_kor%C3%A1ban?email_work_card=title
elolvasását.
"A gyermek tevékenyéségét a szülői nevelés hivatott - és alkalmas - az "úton" tartani."
Kedves anteus!
Igen, ez alapvetően igaz a bölcsődei nevelési folyamatban, ahol az Alapprogram kimondja, hogy a bölcsődei nevelés a családi nevelés elsődleges jellegét elismeri és azt kiegészíti csak.
A közoktatásban azonban (ide tartozik az óvoda, az alap- és a középfok) más a helyzet, Mária Terézia és - még inkább - Eötvös József óta a népoktatás a közjó szolgálatában álló intézményi rendszer, amelyben - tetszik vagy nem - az államnak meghatározó szerepe van.
Nem ez tehát a probléma, hanem inkább az, ahogy a jelenlegi "állam" kezeli a meghatározó társadalmi alrendszereket. Gyakorlatilag sehogy, ilyen hülyeségekkel (telefonbeszedés) erősködik, ahelyett, hogy érdemben foglalkozna az oktatásüggyel.
Persze ehhez egy rendőrminiszter és egy kisgömböc nagyon kevés...
Kedves 1970!
Alapvető problémám a mai gondolkodás általános módjával a fogalmak pongyola, felszínes használata.
Miért lenne analóg a nevelés és a tanítás? Az "út" beépítése az alapvető szülői feladat. Ezért vagyunk.
Az a marhaság, hogy a "korlát" az életet személyiségellenesen csonkítja, engem felbőszítő butaság. A korlát a szakadékok fő - ha nem egyetlen! - ellenszere.
Az ethoszt tanítjuk az éthoszt neveljük. Nagyon nem ugyanaz. (V.ö : Antigoné) És Ancsel Éva professzor életműve.
Semmi sem menti fel a szülőt ez alól.
Az iskola tanítson, én nevelek.
De minden jog az enyém, aminek egy részét delegálom a tanárra az ellenőrzés jogának fenntartásával. És semmi este sem a tantestületre, főleg nem egy rendőtábornokra.
Kedves anteus!
Ki mondta, hogy a nevelés azonos a tanítással? A nevelés tudatos személyiségfejlesztés, illetve értékközvetítés, míg az oktatás a tanítás és a tanulás egysége. A nevelés része az oktatás, minden oktatás személyiségfejlesztés, de nem minden tudatos személyiségfejlesztés zajlik tanítás és tanulás körülményei között. Ráadásul ismerjük a laikus és a professzionális nevelés fogalmi különbségeit. Az utóbbi tervezett és intézményben folyik. Az előbbi a családban.
Óvoda, iskola ugyanúgy nevel, ez alapvető fontosságú. A pedagógusok nevelők is, a pedagógia legátfogóbb fogalma a nevelés.
Teljesen egyetértek, engem is felháborít a fogalmak pongyola, felszínes használata, DE akkor ebben járjunk mi is elől...
Természetesen vannak jogaid szülőként (lsd. köznevelési törvény), de ettől a pedagógus ugyanúgy formálja a gyermek személyiségét, ahogy a szülő is teszi.
Természetesen nem rád értettem a felületességet. A rossz analógiákat hordozókra. A nevelés és az oktatás jól elhatárolható tevékenységek.
„...nem csupán a nevelésről alkotott tudományt nevezik pedagógiának, hanem magát a nevelést is, ami a gyakorlatban történik, és ez gyakran félreértésekhez vezet a terminológiában.”
„A szakirodalom olvasása közben gyakran találunk utalásokat arra, hogy a köznapi értelemben a pedagógia és a neveléstudomány összemosódik, azaz csaknem szinonimaként használják.”
„A pedagógia a nevelés elméletével és gyakorlatával, a tudás, az ismeret megszerzésének és továbbadásának kérdéseivel, valamint a gyakorlat orientálásával foglalkozó, önálló, komplex tudomány.”
Ez mindössze 3 idézet a - gondolom - tízezernyi lehetőség közül.
Nagyon tümören és nyersen szólva, az a meggyőződésem, hogy a gyerek nevelése a szülő alapvető feladata. Ezért van. Hogy ezt a szülők nagy százaléka nem tudja, nem akarja tudni és tenni, az nyilvánvaló.
Senki nem akadályozza meg a szülőt abban, hogy akár már a gyerek érkezése előtt felkeszüljön, tanuljon a szülői kötelességeire. Tessék leülni és megtanulni! Könyvtárnyi az irodalma. Az első számú pedagógus én vagyok, és nekem is kell annak lennem. A szélsőséges példákat hagyjuk...
Ez persze nagyon sok munka, egy gyereket felnevelni sok-sok éves feladat. Ezt senki nem tolhatja át az iskolai tanárokra. De azok sem tekinthetik magukat az első számú nevelőknek. Hogy sok szülő alkalmatlan erre a feladatra? Igaz. De hány személyiség hibás tanító, tanár van bármelyikünk tapasztalati, ismeretségi körében?
Ezt az orbánszörnyet a logopédus anyuci, vagy a párttitkár apuci szabadította ránk? Nem. Köztudott, hogy az apja rendszeresen verte, mint a répát. Ez nem volt nevelés.
És nem röhejesek Kéri László interjúi melyben egyrészt büszke, hogy ö nevelte ki az orbánbanda velejét, s ugyanazzal a lendülettel szörnyülködik neveltjei tatárjárása miatt? Nem állítom, hogy fel kell tenni neki a kérdést: "mit tettél Káin?". Ennek még nincs itt az ideje.
De kimondani, hogy "kígyótojást melengettél b+!" nagyonis.
Szóval végezze mindenki a maga munkáját. De elsőként és mindenekelőtt a szülő.
Kedves anteus!
Nem is így értettem, csak arra utaltam, hogy mi magunk is használjuk pontosan ezeket a szakkifejezéseket.
A három idézet pontos forrását nem tudom, de a pedagógia szó valóban neveléstudományt jelent - a tudományos rendszer tekintetében. Mindemellett a nevelés elméletével és gyakorlatával foglalkozó tudomány is, jelezve a gyakorlatcentrikusságát is ennek a területnek.
Nem vitatom, hogy a gyermek nevelése alapvetően a szülő feladata. Ez tiszta sor, erről szól a laikus nevelés. A szülő azonban nem pedagógus (kivéve a pedagógus szülőket, mint engem is, de mi egészen máshogy nézzük ezeket a kérdéseket, mint egy laikus szülő, nem feledve persze a szülői szerepünket), így alapvetően laikus módon közelíti meg ezeket a kérdéseket. Nem elvárható tőlük, hogy szülői szerepük előtt évekig a szakirodalmat olvasgassák. (Láttam egyébként ilyen szülőt, aki szakkönyvekből nevelt. Nem lett jó vége!) Azt is lényeges kiemelni, hogy az óvoda és az iskola professzionális nevelési feladatai meghatározóak a gyermek fejlődése szempontjából. Amit ezek közvetítenek, azt hívjuk műveltségi anyagnak, ami a társadalmi kultúra fontos része. Pl.: Az, hogy köszönünk valakinek fontos része a társadalmi kultúrának, de a szülő feladata ennek közvetítése. A szorzótáblák megtanítása viszont már műveltségi anyag, amit nem a családnak kell közvetíteni. Egyszóval: mind a laikus, mind a professzionális nevelésnek fontos feladatai lennének.
A végén amit írtál, az arra világít rá, hogy miért nem tudja a funkcióit ellátni ebben az országban sem a laikus, sem a professzionális nevelés. Ennek ez a mocsok rendszer az oka.
(Kérit meg hagyjuk, ez az ember borzalmas, a rendszerváltó értelmiségi társaival együtt, tisztelet a kevés számú kivételnek!)
Kedves 1970!
Csak ezt a tudományos kitételt ne használtad volna: "laikus nevelés/laikus nevelő"!
Ezt érzem különbségünk lényegének.
A nevelő én vagyok. Az én életfelfogásom, az én elveim érvényesítésére törekszem. Ha a társadalom (rossz kifejezéssel: az állam, az óvónéni, a tanerő) ezt nem fogadja el, akkor engem kényszerítsen változtatásra, de a gyerekemhez nem nyúlhat. Ha a tanárnak fenntartásai vannak ezzel-azzal, akkor üljünk le, és beszéljük meg. Végső esetben „eltanácsolhatják” az iskolából, de nem erőszakolhatják meg! Mivel nem csak szexuális abúzus létezik, hanem lelki is. Te, mint profi nyilván régóta tisztában vagy ezzel. Mint ahogy bizonyított, hogy a családon belüli abúzus 70 %-ban a fiú ellen irányul…
Az élethez elengedhetetlen közösségi létezési ismereteket nem „pedagógus” adja.
A szemléleted nem tudom elfogni, amelyik felhatalmazza (!) a „pedagógust”, hogy a szülő mással nem helyettesíthető nevelőmunkáját „laicizálja.”
És akkor nem is hoztam szóba, hogy hány laikus szaktanár oktat… Mindenki tudná iskolaéveiből hosszan sorolni.
A szülő nevelőmunkája nélkül nincs társadalmi működés – pedagógus nélkül párezer évig elvoltunk, de ellennénk még egy ideig. Az írott idők kezdetén a pedagógus az a rabszolga volt, aki iskolába kísérte a rabszolgatartó gyermekét.
Ami sokkal kisebb mellény volt.
A szülőség szakkönyvei egyébként nem a szakkiadók kiadványai. Hanem a pszichológusoké. Mérei, Vekerdy, Ranschburg és a többi. Amelyek neked nyilván jólismert nevek Akinek nem, azok a laikus szereplói a nevelésnek.
Nekem is ismertek. Velük kezdtem a szülőtanulmányimat anno. Amikor a kisfiam még Anyuci hasában volt.
Megérte.
Kedves anteus!
Félek, nem akarsz érteni, mert egy kissé a berögződéseid foglya vagy. A szakirodalom bizony megkülönbözteti a laikus és a professzionális nevelés fogalmát, ahogy a szociológia is használja az elsődleges és a szervezett szocializáció terminusát (csak a szociológia társadalmi, a pedagógia egyéni szempontból közelíti meg a kérdést).
Nem "a pedagógus laicizálja a szülő nevelőmunkáját", ezt nagyon rosszul értelmezed. Ezzel a fogalommal a pedagógia pusztán azt jelöli, hogy más a szülő és a pedagógus szerepe a gyermek fejlődésében, ahogy más a színterek (család és intézmény - szándékosan nem iskolát írtam!) funkciója is. Nagyon rossz útra vezet, ha bármelyik fontosságát emeljük ki, a másik rovására. Ez ugyanolyan ostobaság, mint egykor Hoffmann Rózsika súlyozása (Melyik a fontosabb, nevelés vagy oktatás?)
Egyébként az írott idők kezdetén (ókori görögök) a paidagogosz volt az a műveltebb rabszolga, aki az iskolába kísérte a szabadok gyermekét. NEM a pedagógus volt, csak innen származott a kifejezés. Az, hogy Te ellennél pedagógus és iskola nélkül, a saját jogod megítélni (az USA-ban van családi nevelés), ebben nem értünk egyet. Azonban a 19. század meghozta a gyermekkor elismertségét, Európa szerte pedig a tankötelezettséget. Hazánkban az általam nagyon tisztelt Eötvössel. De az sem véletlen, hogy Comenius már évszázadokkal előtte megírta a Didactica Magna-t, benne a kötelező iskoláztatás kezdeményével.
Persze vannak rossz pedagógusok, ez vitathatatlan, ahogy gyalázatos szülők is. Ez azonban nem lehet érv a közoktatás rendszere ellen.
Végül azt se felejtsd el, hogy a gyermeked nem a tulajdonod, Te "csak" formálni tudod a személyiségét, ameddig ez lehetséges. Ahogy a pedagógus is teszi. Legkésőbb 13-14 éves korig, mert aztán jönnek a kortársi kapcsolatok, és a szülő meg a pedagógus ha beleszakad sem lesz első számú vonatkoztatási személy a fiatal életében.
(A pszichológia egészen más kérdés, tudnék mesélni a szakma "jeles" képviselőiről. Nem az Általad említett, általam is tisztelt nevekre gondolok!)
Kedves 1970!
Gondolkodtam, hogy válaszoljak-e, mert túterhetjük PuPu blogját.
Amit képviselek, az szélsőséges álláspont. Nem lehetetlen, de nem is gyakori.
A mobilia hihetetlen változásokat inspirál. Az oktatás és a nevelés nem, hogy lépést nem tud tartani, de a megértésétől is távol áll.
Mobília új világ. A társadalmi kommunikáció teljes megváltozása. Ha robbanásszerűnek mondjuk, meg se közelítjük. A gyerekek beavatódtak abba, amire nem érettek.
Nagyon más nevelési-oktatási rendszer kell, és nem várhat - elveszíthetük a kapcsolatot a gyerekeinkkel!
Kikerülnek bennünket. Következényeit elolvashattuk Golding: A legyek ura címűjében.
Néhány hevenye gondolatom, kifejetetlen mondatokban:
Az iskolai tanterem kényszerközösség.
Térbeli és cselekvési kényszer.
A mobil ezt bontja le, lehetővé téve a (virtuális) máshollevést, az önkéntes közösségben levést és az önkéntes együttcselekvést. Tanítási óra alatt is, de egész nap.
Az egyéni, akaratlagos be- és kilépéssel együtt.
Az alap- és középiskolai csoportkialakítást alapjaiban kell megváltoztatni.
Az alapfokú 2+2+4 rendszert (2: általanos "kar"; 2: szakirány iskola+szülők alapján: 4: szakválasztás (egyéni érdeklődés alapján) az alapfokú tantárgyválasztásának egyetemi rendszerévé kellene fejleszteni.
Az átlagot ki kell iktatni a teljesítmény értekelésből.
Új iskola kell, új tanárokkal. És új szülőkkel.
És új kormányzattal.
Megjegyzés küldése