2012. március 18., vasárnap

HŐSEMBERKÉPZŐ


Bajban van a jobboldal hőseivel.
Itt állnak huszonkét évvel a rendszerváltozás után, keresnek, kutatnak a múltban, oszt egy valamirevaló hőst egy istennek sem lelnek.
Se élőt, se holtat.
Pedig úgy kellene egy igazi hős végre, mint egy falat kenyér, akinek példáján demonstrálni lehetne a hősi múltat, akivel végre gond nélkül lehetne közösséget vállalni, akit fel lehetne mutatni korunk ifjúsága és amnéziás öregjei előtt, mint a Nagy Fülkeforradalom szellemi-ideológiai előzményét, a mi hősünket.
Lám, ebből nőttünk ki mi, mai Fideszesek, az ő példájuk lelkesített minket már akkor is, mikor az első állami pénzből megvettük első Boss-öltönyeinket, mag apukának a kőbányát.
De hős nincs, csak szerencsétlen ütődöttek vannak, meg fikciók, mint a Pesti Srácok, akik úgy viszonyulnak egy hús-vér hőshöz, mint a szakácskönyv receptje a töltött libanyakhoz.
Ilyennek kellene lenni, ha lenne, de hát sajnos nincs, legalábbis ezidáig még egy három sorból álló névorra sem lehetett szert tenni, csak lebegett a fogalom a levegőben, mint vadludak vándorlás közben.
Próbálkozások eddig is voltak, mindjárt itt van a Hős Anya, aki eleinte igen alkalmasnak tűnt a hivatalos hős szerepére, csak az volt vele a baj, hogy amikor kipakolták a reflektorfénybe, azonnal meglátszott a hős honleány pártáján némi koszfolt, a forradalmárkodás miatt egy évesen magára hagyott gyermeke, a cipőipari KTSZ hősies kifosztása.
Nem is szólva arról az óhatatlanul felmerülő kérdésről, hogy mit keresett egy fiatal nő a fegyveres, lövöldöző, ivó, felspannolt férfiak között?
A kérdés persze költői, nem igazán érdekelnek a Nemzet Honleányának indítékai, mindenesetre nem szeretném, ha a lányom vagy a lányunokám ezt a formáját választaná nőisége megélésének.
Aztán a rendszerváltás utáni viselkedése feltette a pontot az „í”- re, megmutatta jellemének szépségét, úgyhogy ma már emberfia nincs, aki ezt a szélsőséges, gyűlölködő satrafát alkalmasnak találná a példakép szerepére.
Ott volt aztán a szerencsétlen kis deviáns, aki már hónapokkal október után fegyverrel indult rendőrt ölni, akinek szép tervei voltak forradalmi bosszút állni annak feleségén – ha lehet kétszer-háromszor, aki elfogása után őrét a vaságy lábával fejbevágta, és aki felnőtt társai bíztatására mindent magára vállalva nyilvánvalóvá tette, hogy esze ágában sincs leállni.
Mellesleg lopásért már hősies randalírozása előtt elítélték és dicséretesen hosszú a listája gépkocsi-lopásainak is.
Ő persze áldozat volt, de nem a rendszer, hanem saját butasága áldozata, egy szerencsétlen kis terrorista.
Hogy hősnek nemigen alkalmas, az nyilvánvaló, hiszen az igazi nemzeti hős hivatalos és nemhivatalos megítélése általában egybeesik, csak a jobboldalon divat a hősöket kinevezés útján szaporítani.
Őt inkább a kora miatt sajnálja mindenki – én is - mert fiatalon végezték ki, - jelzem, ahhoz nem volt fiatal, hogy fegyvert fogjon, és a hatalomra támadjon.
Aztán itt volt a szigorló orvosnő - hogy egészen pontosak legyünk, egy ötödéves egyetemista, akit azért ítéltek halálra, mert az irányítása alatt álló kórházi részlegben megölt egy embert, akiről úgy tudta, hogy ávós.
Bicskával szúrta szíven többször is, miután az injekcióval képtelen volt embóliát előidézni.
Mellette is ott voltak persze az idősebbek, akik társai voltak ebben a szörnyű tettében, akik ugyanúgy visszaéltek az ő forradalmi hevületével, mint a többi „hős”, akik nekiküldtek tankoknak gyerekeket.
Most róla egy budapesti rendelőintézet van elnevezve, szocreál mellszobra ott áll az Orvostudományi Egyetem bejárata előtt, szépen példázva a szervilizmust és a jobboldal gátlástalanságát.
És most itt a legújabb hős, a 17 éves diák, aki – feltehetőleg a cseh Jan Palach példáján lelkesülve – felgyyujtotta magát a Nemzeti Múzeum kertjében, majd három nap kegyetlen szenvedés után meghalt.
Szájer József ma felavatta Bauer Sándor szobrát, aki –állítólag – Magyarország sziovjet megszállása ellen tiltakozott.
Avató beszédében Szájer elmondta, hogy a fiatal, szinte még gyermek Bauer tisztában volt azzal, hogy tettével nem fog megváltozni a rendszer, de tudta, cselekedete egy jelzés, "egy világító fáklya nekünk, a jövő nemzedékeinek, az akkor élő embereknek": sosem szabad belenyugodni abba, hogy egy diktatórikus rendszerben élünk.
A hős Bauer Sándor a kommunista rendszer egyik önkéntes áldozata volt, "átgázolt rajta e kommunista rendszer, de ne hagyjuk, hogy tette, figyelemfelhívó, világraszóló tette feledésbe merüljön" - fogalmazott a Fidesz politikusa, aki szerint az égő áldozat "igenis képes megváltoztatni a világot", irányt mutatni, és a kevésbé bátraknak bátorságot adni.
Gyönyörű beszéd lehetett, mindenesetre azért nem tartom egészséges dolognak, hogy a jövőbe vezető utat égő gyermekek fáklyaként szegélyezzék, és bár mélyen egyetértek, hogy sosem szabad belenyugodni abba, hogy egy diktatórikus rendszerben élünk, mégsem bíztatnám az unokáimat erre.
Egyébként egy labilis idegrendszerű fiatal számára egy öngyilkosság szinte felhívás-számba megy a csatlakozásra, sokszor egész öngyilkossági hullámok indulnak el egy – egy látványos eset után, márpedig Jan Palach esete pedig tökéletesen megfelelt egy ilyen felhívásnak, szegény szerencsétlen nem tudta, hogy mire vállalkozik.
Mindenesetre a Mátyás téren áll a szobor, szerintem annak mementójaként, hogy hová vezet, ha a felnőtt társadalom nem figyel gyermekeire, unokáira.
Szóval, példakép már megint – vagy még mindig – nincs, nem hiszem, hogy ezen a helyzeten könnyen lehetne változtatni.
A szobornál egyébként kerületi polgármesterek is beszéltek, ostobaságokkal etetve a nagyérdeműt.
Megszoktuk, úgy vagyunk már vele, mit Józsi bácsi a lassan permetező esővel: legyintünk egyet: hadd essen!

:O))) 

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ajánlott irodalom: Az ifjú Werther keservei

Üdvözlettel: placebo

Névtelen írta...

Leszámítva, hogy a lendület nálad is kissé diszgrafikus jelenségeket okoz, rég szórakoztam ilyen jól. Imádom ezt a szarkasztikus stílust. :D

kogito írta...

Még hogy nincs itt hős jobboldalon? Pupu! Te megfeledkeztél a Nemzet Sallerokkal, Kokikkal és Tarkónlegyintésekkel Ékesített Miniszterelnökéről? Micsoda dolog ez?
Igen, Ő az a Dicsőséges Orbán Viktor a Vatikán magyarországi helytartója és kiszolgálója. Mellesleg elmebeteg, skizofrén. Valahogy kiszökött a diliházból. Vissza kellene oda juttatni.
A Hős Anyáról meg annyit (ezt már régebben leírtam), hogy egy tökös újságíró(csapat) megkereshetné a régi, 1956 előtti rendőröket, akik a XI. Kerületi Kapitányságon szolgáltak. Ők majd elmondanák, miért kellett e Nagyszerű (B)anyának hetente megmutatnia magát erkölcsös életét felügyelendő és nyomon követendő.

Névtelen írta...

Azért tipikus puputempo, hogy egy koncepciós pert hoz fel bizonyítéknak...

PuPu írta...

Koncepciós per?
Igen?
És melyik az?
:O)))))

Névtelen írta...

Lehet más a politika! - Politics can be different

Bréking nyúz, az LMP tegnapi smittpálos flashmobjának szpíkerét a mai napon kirúgták állásból
A próbaidőn lévő szociális munkást magához hívatta főnöke, és elmondta, hogy politikai tevékenysége összeegyeztethetetlen a segély-szervezet alapvetően katolikus beállítottságával… Szakmai kifogás nem merült fel munkájával kapcsolatosan, amivel mindenki elégedett volt. Mégsem élünk következmények nélküli országban – ez csak a hatalom kivételezettjeire vonatkozik.