2012. március 12., hétfő

ORBÁN MEG RÖHÖG A MARKÁBA

Gyurcsány Ferenc írta ezt, a szombati tüntetés sikertelensége miatt érzett elkeseredésében.
Ami azt illeti, röhöghet is.
Politikai ellenfelei nem tudnak mit kezdeni vele, még akkor sem, amikor a külföld már rongyosra rugdalta a seggét, mikor már az egész nyugat – nagyon diplomatikusan persze – az ő zsarnoki törekvéseiről szónokol.
Tizenvalahány éve nem tudja megfejteni a baloldal ezt a faéket, aki úgy játszik velük, mint macska az egérrel.
Közben elkopott a baloldali szavazótábor, és akik a demokráciában hisznek, azok mindenféle hirtelen feltűnt megváltók szektájához csatlakoznak.
Orbán meg közben nagy buzgalommal, egyesével nyírja ki politikai ellenfeleit, akik legfeljebb szomorú pamfletekben méltatlankodnak a sors igazságtalanságán..
Meg értelmiségi nyavalygással töltik a drága időt, holott nyilvánvaló, hogy Orbán minden hatalomban töltött napja egy újabb lépés Ázsia felé, értve ezen Viktorbasi szépen bimbódzó, talán nem teljesen eurokonform rendszerét.
Gyurcsány teljesen jól látja a helyzetet, ez mindig erőssége volt, ellenben a gyakorlati ellenlépések terén talán lehetne eredményesebb is, hogy én is brillírozzak itt a diplomatikus fogalmazásra való készségemmel.
Ha Gyurcsány olyan eredményes lett volna az elmúlt hónapokban a demokratikus ellenzék felépítésében, mint amilyen eredményes volt a demokratikus értékek lerombolásában ellenfele, akkor a mai helyzetben Orbán úgy szűkölne, mint a kutya, amelyiknek becsípte a farkát a becsapott ajtó, de ez a helyzet – sajnos - csak vágyálom.
A probléma fő okát én abban látom, hogy míg Orbán az évek során profi politikussá vált, ellenfelei jobb esetben is csak műkedvelők maradtak, de ha ezt valaki a szemükre hányja, akkor olyan megbántott képpel néznek a világba, mint a liba, amelyik elől elhúzták a kukoricástálat.
Aztán megbántott önérzettel amatőrködnek tovább.
Orbán nem abban profi, hogy meg tud szervezni egy politikai gyűlést, nem abban, hogy ki tud találni ütős mondatokat a hétköznapi kommunikáció számára, hanem abban profi, hogy olyan embereket alkalmaz, akik értik a szakmájukat.
Ha Gyurcsány a saját cégeinél is a jelenlegi szisztémáját alkalmazná, már híre-pora sem lenne azoknak.
Hálistennek a nagypolitika jobban érdekelte a piackutatásnál, a pénzügyi problémák megoldásánál, így aztán szakértő vezetőket keresett és talált, akik még a bonyolult politikai háttér mellett is elgurítják a cégeit, mint jó menedzserektől ez el is várható.
De nem csak Gyurcsány szenved ettől a betegségtől, ugyanez az attitűd fellelhető a szocialisták házatáján is, akik egyszerűen képtelenek kilépni a tönkrevert párt szerepéből, ez pedig egyenes út a politikai halálba.
Amikor Viktor jégkorongmeccset nézett három napig, mert rommá verték a pártját, akkor nem siránkozott, hanem koncepciót váltott és nekiállt a munkának.
Emellett még külön probléma, hogy Orbán ellenfeleinek nem egy ellenorbánt kellene felépíteni, hanem egy működőképes ellenzéki tömörülést, márpedig most láthatólag nem ez folyik, hanem különféle pártvezéri ambíciók smirglizgetése, meg a sértettségtől táplált személyi ellenszenvek kiélése és eltűrése akkor, amikor ez minden résztvevő részére az eljelentéktelenedéshez vezet.
Talán lehetne a tagságokat is mozgatni, mert a jelenlegi értelmiségi vitaklubok láthatólag nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.
Párt itt ezekből a langyosra hangszerelt tömegekből – már, ha tömegek még egyáltalán, ugye - akkor lesz, ha a feladatot tudnak nekik adni a pártvezetések.
Ha már azt sikerült elérni, hogy a sok nincstelen proli és parasztgyerek ennek a kóklernek a szavait szajkózza, akkor talán itt lenne az ideje olyasmiket is mondani nekik, amivel azonosulni tudnak, és lehetőleg az ő nyelvükön, mert abból értenek.
Sajnos mára az utolsó néptribun adottságú politikusnak, Szanyinak is sikerült elvenni a kedvét a szerepléstől, pedig ő aztán tud a nép nyelvén beszélni.
Persze itt mindenki pártelnök akar lenni, pedig hát egy párt több, mint kettő, ezt már Orbán réges régen felfedezte, mint ahogy azt is, hogy járjon bár a vízen és levitáljon, de akkor is kellenek mások is mellé, már csak praktikus okokból is, - nem kell minden baromságot neki kimondani, ugye, még ha szorgalmas és végtelen a strapabírása, akkor sem.…
Szóval, nem elkeseredni kell, hanem szembenézni a helyzettel, és nekilátni, levonni a következtetéseket, megkeresni minden posztra az alkalmas embereket és a barátokat szabadidőben szeretni.
Ha nem ez történik, akkor meg be lehet rendezkedni harminc év ellenzéki szerepre és versenyezni a parlamentbe jutásért noname, önértékelési zavaros, önjelölt politikusokkal, akik képesek öt perc alatt szétverni értelmes és ígéretes kezdeményezéseket.
Még mindig nincs késő újragombolni a kabátot, neki lehetne kezdeni, kedves pártpolitikusok.
:O)))

2 megjegyzés:

Babi néni írta...

Pedig a Mesterházyval csak kiröhögteti magát a párt. :o/ Súlytalan, személytelen, ki hinné, hogy van bármilyen gondolata? (Az önállóságot már hozzá se teszem.)

Bevallom, én a Szanyinak drukkoltam, noha tudom, hogy nincs esélye a pártvezetéssel szemben. Kár, hogy a pártvezetésnek meg semmi esélye a szavazóknál... Nekem legalábbis kicsit több baloldaliságot kéne domborítani, hogy egyáltalán foglalkozzak velük.

De Viktor nem okos. Most nyirbálja a saját emberi lojalitását.

pumukli írta...

Egy pártot felépíteni, megerősíteni ma már a média nélkül nem lehet. Az pedig pénz. Orbánt az ellenzékiség 8 éve alatt is pénzelték, akik, most kamatosul igénylik és meg is kapják a Fideszre fordított milliárdokat.
De a baloldal csak sunnyog, és a milliárdosai, mert, hogy ott is vannak, jó magyar szokás szerint "Életünket és vérünket, de zabot nem adunk". Megelékszünk azzal, mint 8 évig, hogy mi nem vagyunk olyanok /erőszakosak, otrombák és gátlástalanok/, mint Orbánék.
A baj csak az, hogy ezt az egész ország nyögheti.