Nyúlós, nyálas, taknyos, bénító félelem.
Elveszi az önbecsülésünk, a tartásunk, büszke emberből
szolgává zülleszt, kiszolgáltatottá tesz.
Az összes despota erre építi hatalmát, ilyen-olyan
eszközökkel rávesz, hogy alattvalói rettegjenek tőle, hogy egy ponton túl már
minden konkrét presszió nélkül is kezüket-lábukat törve igyekezzenek teljesíteni
még ki sem mondott elvárásait is, hogy a zsigereikben legyen a jellemet
deformáló, átkozott, gyalázatos rettegés.
Nem kell ehhez még csak konkrét fizikai fájdalmat sem okozni,
hiszen a rettegésnek oly rengeteg oka lehet, annyiféle dologtól tarthat a mai
világban az ember, és ha a hatalom megtalálja az adott ember gyenge pontját,
ottantól könnyű dolga van.
Ha sikerül felkelteni benne ezt az érzelmet, onnantól kezdve
zsarolható, manipulálható, örökös függésben tartható robotot lehet faragni
belőle, aki csettintésre működik és gyáván meghunyászkodik.
Féltheti az ember a megélhetését, a gyengébbje még az
átlagnál valamicskével jobb anyagi helyzetét is, mert úgy van vele, hogy bár
vonó a túlvilágon elnyerhető üdvösség is, de azért ezt az egyetlen, egyszeri és
megismételhetetlen életét szeretné a lehetőségekhez képest relatív jólétben,
viszonylagos gondtalanságban leélni.
Márpedig errefelé most és itt az átlagembernek igen kevés
biztosítéka van, hiszen ma egyre kevésbé érvényes a „mindenki a maga szerencséjének
kovácsa” elv, fél évszázad után ismét a hatalom melletti elkötelezettség nyom
többet a latban, mint a hozzáértés, a szorgalom, vagy a tehetség.
Ebben az országban ma bárki két perc alatt kerülhet az
utcára, professzortól a targoncásig, és ha valakinek nincs szerencséje, ott is
marad az útszélre félrerúgva, lett légyen bármennyire megbecsült tagja is
korábban saját közösségének.
Az egzisztenciális félelem tönkreteszi az embert, és az
átlagember még csak nem is nagyon hibáztatható, hogy szinte ellenállás nélkül
beáll a sorba: ha két-három kisgyerek várja a vacsorát otthon, az szinte minden
elvet felülír.
Az emberek ebben az országban már régen elfelejtették azt a
hihetetlen nyomort, melyet most ismét kénytelenek megtanulni, a megélhetésért
vívott napi küzdelmet, a szó szerint vett éhezést, a kilátástalanságot.
Őket aztán nem érdekli a napi politika, nem írnak hobbiból
blogot, mert nemhogy számítógépük nincs, de az áramot is már régen kikapcsolták
a fűtetlen lakásban.
De ők legalább már nem félnek, mert már nincs
veszítenivalójuk, csak még nem szervezettek.
Ha egyszer azzá lennének, vagy az éhség az erőszak felé
terelné őket, abból előbb-utóbb vérfürdő lenne, attól tartok.
Akinek még van veszítenivalója, ez viszont retteg, mert nem
szeretne lecsúszni a kilátástalanok közé.
A mai hatalom pontosan tudja ezt, és egyre inkább rá is
jártszik erre a helyzetre.
A félelmet felhasználja politikai manipulációra éppúgy, mint
a hatalommal elégedetlenkedőkkel szemben.
Elolvastam
ma egy vallomást a Hagyó - ügyben, elképesztő, hogy mi megy ebben az
országban Rákosi után majd hatvan évvel, kiábrándító.
Viszont remekül tanulmányozható a hatalom technikája, melyet
közelről megismerni magamnak is szerencsém volt.
Még az első Orbánjárás idején történt, hogy közeli
hozzátartozóm pozíciójára fájt a helyi Fideszes potentát foga, ezért aztán
ráküldték a revíziót, az pedig tett néhány megállapítást.
Majd jött az üzenet, egyezzünk meg - ha csendben hajlandó
elmenni, akkor nem lesz következménye a megállapításoknak.
Hónapokon keresztül folyt megalázó meghurcolása, rendőrségi
feljelentéssel egybekötve, kellett hozzá emberi tartás és méltóság, no, meg
küzdeniakarás, hogy ne adja fel – a végén azt se mondták, hogy elnézést, hogy
ártatlanul vádoltuk…
Ezek a személyi kérdéseket így oldják meg, a módszer a
megfélemlítés.
nagyon kíváncsi lennék, hogy annak idején Györgyi Kálmánt milyen fenyegetéssel távolították el a legfőbb ügyészi székből, de se szeri, se száma az ehhez hasonló ügyeknek, például a MAL vörösiszap-katasztrófájánál, ahol maga a miniszterelnök prejudikált és lépte túl hatáskörét.
nagyon kíváncsi lennék, hogy annak idején Györgyi Kálmánt milyen fenyegetéssel távolították el a legfőbb ügyészi székből, de se szeri, se száma az ehhez hasonló ügyeknek, például a MAL vörösiszap-katasztrófájánál, ahol maga a miniszterelnök prejudikált és lépte túl hatáskörét.
Márpedig nagyon nehéz kitartani valakinek az igaza mellett,
ha menet közben elfogy körülötte a levegő, mert tegnapi barátai rémülten
menekülnek még a környékéről is, senki nem mer egy védelmező szót kiejteni a
száján, rettegve a megtorlástól – vagy csak egyéb érdekektől vezérelve.
Itt van Fapál
Lászlónak, a Honvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkárának ügye,
Évek óta tart az eljárás ellene, minden vádpont alól felmentette az elsőfokú bíróság, mégsincs vége a minden jel szerint vegytiszta koncepciós pernek, még el kell húzni az ügyet a választásokig.
Évek óta tart az eljárás ellene, minden vádpont alól felmentette az elsőfokú bíróság, mégsincs vége a minden jel szerint vegytiszta koncepciós pernek, még el kell húzni az ügyet a választásokig.
Akkor majd lesz egy másodfokú ítélet, aztán majd még pár év
és kiderül az igazság, de addig azért remekül lehet vele kampányolni, csakúgy,
mint a többi pórázon vezetgetett politikus ügyével.
Ami meg most történt - a Fidesz székház-udvar elfoglalóinak
előállítása – az meg maga az ország szégyene.
A fiatalok tiltakozása nem volt egy televízió-székház elleni
támadás, nem volt egy puccs része, nem volt brutális, nem volt erőszakos, pedig
de örült volna a Vezér, ha valamelyik fiatal nyakoncsapja a vén idiótát, aki
ott hepciáskodott meg fenyegetőzött.
Már a bolti kekszben házisütikét vizionáló, egyre
rettenetesebb kiflihercegnő is arról beszélt, hogy erőszak és rombolás folyt,
milliós károk keletkeztek.
Kérdem én, ha ott garázdaság folyik, nem békés demonstráció,
akkor miért nem tette törvényileg előírt dolgát, miért vonult el az egyébként
megfelelően felkészültnek tűnő rendőrség?
Miért engedte, hogy a fradista csőcselék, köztük Kubatov
jobbkeze, a börtönviselt gyilkos kezdje el vegzálni a tüntetőket, és miért nem
azokat állították elő, akik ezt a törvényileg tiltott tevékenységet végeztek?
Vagy talán éppen a tüntetők megfélemlítése volt a cél?
Már amikor az Operaházi tüntetésnél a tömeg közepén hagyták
randalírozni meg köpködni a kopaszokat, akkor is érdeklődve néztem, milyen
elnéző volt a rendőrség, pedig ott is voltak szabályok, ott sem tartották be
őket.
Új szabály lépett életbe: kuss vagy annyi neked!
Az ország egyelőre tűri.
Meddig?
:O)))
7 megjegyzés:
A stressznek három szakasza van: az első a kihívások szakasza, az új helyzet, amikor, ha úgy érzem, hogy meg tudom oldani a helyzetet, akkor ettől fejlődöm. Ha egy gyerek nem kerül új kihívások elé, akkor sem testileg, se lelkileg nem fejlődik. Az ember alapvető igénye az, hogy új helyzeteket, új feladatokat megoldjon, és hogy kialakuljon benne a tanult sikeresség élménye, hogy meg tudja oldani a nehéz helyzeteket.
A következő szakasz is pozitív hatású, ez az ellenállás szakasza. Ebben,újabb és újabb nehézségekkel találkozva azt érzem, hogy képes vagyok a sorra fölmerülő problémákat megoldani. A diák például megtanulja azt, hogy általában sikerülnek a vizsgái, így a következő vizsga sokkal könnyebben megy.
Amitől viszont az ember reménytelenné válik, az a stressz harmadik szakasza, amikor tartós, föloldhatatlan, krónikus stressz állapotába kerülünk, amikor úgy érezzük, hogy nem tudunk megbirkózni a feladatainkkal. Ezt nevezzük az állatkísérletekben a "tanult tehetetlenség" állapotának, amikor úgy érezzük, hogy bármit csinálunk, abból úgyis baj lesz. Ebbe belebetegszünk és aztán belehalhatunk.
Az embernek ilyen következményekkel kell számolnia, ha tartósan bizonytalan a munkahelye, ha nem szereti, amit csinál, ha nem talál örömöt a munkájában, ha rossz egy kapcsolata és nem tudja megoldani, vagy nincs olyan ember, akivel igazán jóban van.
A férfiakra méginkább hat, ha úgy érzik az életüknek nincs célja és értelme, a társadalom pedig kiszámíthatatlan. A társadalmi környezet egyébként is jelentősen befolyásolja az ember lelkiállapotát, és fontos szerepet játszhat a depressziós, reménytelen lelkiállapot kialakulásában, de az egészséges társadalmi környezetnek kifejezetten egészségvédő hatása van.
Kopp Máriától származó idézet a Beteg társadalom, egészséges nemzet című beszélgetőkönyvből.
özv. Kussné
Sajna, nem láttam az elejét a tegnapi Egyenes beszédnek, de minden elismerésem a tűzoltóé, aki ott őszintén beszélt és elmondta, hogyan mennek a dolgok az ő házuk táján, mióta Vakondi nulla hozzáértéssel, ám maximális zsákmányszerzési faktorral vezeti a katasztrófának az ő védelmét - és sajnos ebben segítségére vannak a tóthferibácsik, akik vastagra izmosított nyelvvel lihegnek a Vakondi nyomában, hogy ha már a tehetségük nem predesztinálta őket hosszú munkás élete során arra, hogy legyenek valakik, most a nyelvizom megfelelő csapásszámának abszolválásával mégis sikerüljön pár krumplivirágra szert tenniük az egyenruhások között.
Ebben a közegben egy vezető tűzoltónak úgy megszólalnia, ahogyan a tegnapi vendég tette, bátorságot jelent.
HA valaki látta, tegye már be ide az illető nevét! Megérdemli!
Pupu
Ez a poszt eléggé depressziósra sikerült. De a téma nem is ad sok viccelődésre okot sajnos.
Vica
http://atv.hu/cikk/video-20130329_leidinger_istvan
Elolvastam én is Horváth Éva vallomását és húsvét ide, húsvét oda, félredobtam a fakanalat és elmentem délután a Lendvay utcába
Csak sóhajtok! Érik a gyümölcs! Mint tudjátok: a harag gyümölcse!
Fityisz, 1990: Hallgass a szívedre!
Fityisz, 2013: Halgass!
Éva, köszi!
Kellemes ünnepeket kívánok!
(nálunk speciel nagyszemű havat hord a viharos szél, de talán az ország más felén élők éreznek kicsit a tavaszból is ....)
Megjegyzés küldése