2014. július 10., csütörtök

DÖGKESELYŰK

Ül a blogger, hosszú, méla lesben, s bánatosan szemléli a magyar baloldal agóniáját.
Sokszor úgy érzi, hogy érti, miről is van szó, aztán történnek mindenféle, a józan észnek ellentmondó dolgok, melyektől úgy érzi magát, mint Józsi bácsi a műrepülés során, vagy, mintha egy divatos író szürreális alkotásának háromfejű hősét szemlélné, mely fejek egymás fülét harapnák, szembeköpdösnék egymást, majd az ég felé köpve tanulmányoznák a szabadesést saját szemükön is.


Ennél már csak a valóság szürreálisabb, melyben a szocialista párttagok a megújulás jegyében meg voltak képesek választani pártelnöknek Puch Lászlót, akiről ha azt állítjuk, hogy olyan, mint egy végső stádiumában zabáló gyomorrák az emberi testben, akkor azt a gyomorrák kikéri magának.
Puch, a volt pártpénztárnok maga az állatorvosi ló – elnézést a lovaktól is – melyen tanulmányozni lehet a pártfinanszírozási rendszer összes betegségét és a pártpénzek közelében lebzselő pénzcsinálók morális állapotát.


Tudja ezt a szocialistáknál mindenki, legalábbis, most már tudnia kell mindenkinek, hiszen nyilvánosságra kerültek az ezidáig gondosan takargatott összefüggések Puch magánérdekeltségei és az MSZP érdekkörébe tartozó cégek között.
Gyakorlatilag tiszta a kép, mára nyilvánvalóvá vált, hogy amiről a tagság úgy tudta, hogy a párté, az voltaképpen a volt pártpénztárnoké, aki ma olyan helyzetben tudja önmagát és pártját, hogy mára már takargatnia sem kell vagyonosodásának forrását.


Őt megértem, végtére is nem lehet mindenki jellemóriás, puritánnak is születni kell leginkább – hát istenem, ha egy vidéki gyerek hatalomhoz jut, akkor szerezni kell, ha a fene fenét eszik is, hiszen aki ilyen helyzetben nem szerez, az - szép magyar kifejezéssel élve - élhetetlennek minősíthető.
Hát ő nem az.


Azt viszont nem értem, hogy a baranyai szocialisták mit esznek rajta, mert vagy mindegyikük kap évente egy hízott disznót, vagy a vezetőségválasztáson kapnak egy ebédet és van tombola is, melyen kisorsolják Szili Kati hátrahagyott rokolyáját – vagy sikerült a tagságot a baranyai pszichiátriai osztályok betegeiből toborozni.


Ha valaki majd egyszer megírja az MSZP lezúzásának rövid történetét, Baranya dicsőséges helyet kap a történetben, hiszen kevés területi szervezet tett ennek érdekében annyit, mint a baranyai.
Kezdve szegény Tollerral, aki abban a hiszemben, hogy a Méltóságteljes Nagyasszonyt majd kesztyűbábként tudja üzemeltetni, hibázott.
Nagy buzgalmában megválasztatta köztársasági elnöknek azt a bánatos marabut, aki aztán jó nagyokat rúgott a baloldalba.
A Nagyasszony meg nagy iparkodásában, hogy legyen valaki, fűvel-fával összebútorozott - meg is kapta, ami kijárt neki.


Puch viszont olyan, mint a hullarabló, aki egy volt a gyilkosok közül, majd lehúzta az áldozat ujjairól a gyűrűket, lecsatolta a karóráját és a végén kizsebelte – persze, emellett a megbízó is hálás lehetett neki.
Tulajdonképpen ez az egész maga a Nagy Baloldali Hányinger – ezek akarnak megújulni?
Vele?


Puch is jobban járt volna, ha megnézi a „Fogd a pénzt és fuss” című filmet, de az emberek telhetetlenek, valószínűleg ő is a szentté avatására vár.
Vagy éppen pártelnökké választását szervezi, mert ő a hivatott arra, hogy az elesett kisembereket felkarolja, bár én attól tartok, a felkarolás után hiába keresgélnék a pénztárcájukat…


Gyurcsány viszolygott a véres múltú – baloldali emberek vérét ontották ott - Köztársaság téri pártszékháztól, vett hát egy pártszékházat Puchnak, aki úgy adott pénzt pártja akkori elnökének, ahogy kedve tartotta, mint ahogy a szülő ad zsebpénzt a gyerekének.
Az embernek műfaji problémái támadnak, nem is igazán tudja, hogy komédiát vagy tragédiát néz éppen, csak azt érzi, hogy a baloldalnak ma nincs már pártja, a romok tetején ott keresgéli a még megmaradt javakat egy-két dögkeselyű.


Szégyenletes, fájdalmas és szomorú dolog ez.
A legszomorúbb ebben az, hogy a szocialista tagság tudna ezen változtatni, ha akarna.
De nem akar.
Majd persze változtatna, de akkor már késő lesz…

:O)))

22 megjegyzés:

kekec írta...

Pupu, ne mán!
Vagy azt hitted, hogy Orbán és Gyurcsány kötötte a 40-60 és 70-30 megállapodást?
Az Puch-Simicska paktum volt.
Aki meg tisztességre vágyott, már régen átlépett a DK-ba - vagy ezután fog (be- vagy kilépni).
Hja: vannak, akiknek egy kissé lassabban esik le a tantusz.
A róka ugyan általában ravasz állat, de közöttük is akadnak ütődött egyedek. A libákat sem az eszükért szeretjük.

Vöröskarom írta...

"Egyszer kell nyerni, de akkor nagyon" - 2018-ra elérik, hogy Magyarország igazi "hungarikummá" válik: az egyetlen ország lesz a Földön, amelyiknek csak jobb oldala van.

... és kedves Kekec, attól tartok, hogy ha a "tisztességes" MSZP tagok átlépésére számítasz, a DK ilyen kis létszámú párt marad... Lassan kezdem azt hinni, ebben az országban egyetlen tisztességes politikus van (ha leírnám, kire gondolok, az ország 66%-a lehurrogna), rá meg - éppen ebből kifolyólag - olyan teher nehezedik, hogy csak remélni lehet, hogy elbírja!

Üdv.: Vöröskarom

Névtelen írta...


"Az embernek műfaji problémái támadnak, nem is igazán tudja, hogy komédiát vagy tragédiát néz éppen..." - Így. : (

Névtelen írta...

"Az embernek műfaji problémái támadnak, nem is igazán tudja, hogy komédiát vagy tragédiát néz éppen..." - Így. : (

nemóvatos írta...

Ezt is Gyurcsánynak köszönhetjük!?

csakafidesz? írta...

T. Blogtársak!
A politikában soha nem volt létező fogalom a tisztesség.
Az, akiről sokan azt hisszük-hittük, hogy az volt, vagy még ma is az, arról ma már tudjuk, hogy ő sem fedte fel a tisztességtelenséget amikor módja lett volna rá.
A Puch-Simicska paktum sem jöhetett volna létre, ha akkor az MSZP vezetése a helyzet magaslatán áll.
De nem állt - ki tudja miért - és most mi, akiknek a szava a néhány tíz, száz közvetlenül érdeklődőn kívül szinte senkihez sem jut el -ezen filozófálgatunk.

No meg azon, hogy PA a helyi viszonyok teljes ismeretében rasszistának vagy őszinte szókimondónak számít-e. Ma reggel hallgattam az állítólag baloldali TGM-et és őszintén ledöbbentem azon amit ott összehordott.
Miért hiszik ezek magukról, hogy a csak ők tudják a frankót?

Én nem ismerem Miskolc környékét, de állítólag a szabolcsi és a borsodi romák rendészeti szempontból nagyon nehezen kezelhetőek.
Erről a lányom sokat tudna mesélni, mert fiatalasszonyként ott a környéken lakott és a férje kisérgette, mert egyedül - az állandó molesztálás miatt - nem mert vonaton utazni.

Én általában nem hiszek a mesének, de a lányomnak elhittem
azt amit mondott.
És ez még bőven a rendszerváltás előtt volt.

Mi is ahelyett, hogy hasznos dolgokkal lennénk elfoglalva teljesen feleslegesen hozzászólásokat irogatunk.
Azok akiknek segíteni szeretnénk oda se figyelnek ránk, holott deklaráltan igénylik az alulról jövő segítséget.

A hiba akkor kinek a készülékében van?

Vöröskarom írta...

Kedves Csakafidesz!

Valamikor nem is olyan régen egyszer arra biztattál, hogy vitatkozzak veled - de most megint kiderült, hogy azért nem tudok ennek a kérésednek eleget tenni, mert többé-kevésbé (általában mindenben, és jelen esetben - a politikusok tisztességének megítélésében - is) egyetértünk. És igazad van abban is, hogy hozzászólások írogatása helyett jó lenne inkább tenni valami hasznosat - na de MIT? és HOGYAN???

Üdv: Vöröskarom

csakafidesz? írta...

T. Vöröskarom!

Nagyon hízelgő, amit írtál. Azt azonban nem hinném, hogy részletkérdésekben nem lehet köztünk véleménykülönbség.
Köztudottan az ördög mindig a részletekben rejtezik.

Ezeket a nüansznyi eltéréseket kellene tisztázni nekünk egymás között. Akkor talán többen figyelnének ránk. De ne szaladjunk a dolgok elébe...

Azt kérded, hogy MIT és HOGYAN?
Ehhez annyi megjegyzésem lenne, hogy halvány fogalmam sincs.
A blogger nem én vagyok ergó a játék és működési szabályokat nem én hozom, a folyamatokat sem én irányítom.

Néhány ötletem azért lenne.
1./ A fórumot véleménynyílvánító helyett vitatkozóvá kellene alakítani. Érdekesebb és talán hasznosabb lenne!
2./ Növelni kellene az érdemi hozzászólások számát. Én azt nem tekintem hozzászólásnak, hogy "megint szenzációs voltál", "ismét a szívemből szóltál" és ehhez hasonlók. A PuPu ezt jól tudja magáról, nem kell erre lépten-nyomon figyelmeztetni. Netán a végén még elbízza magát!
3./ A blogger is legyen részese a vitának. Én úgy látom, hogy "a gazda" úgy érzi, hogy a blog megírásával teljesítette az összes feladatát és nem sokat törődik mondanivalója további sorsával. Nem szól közbe és nem összegez. Csak akkor mond valamit, ha valaki "elveti a sulykot!" Pedig sok tekintetben lehet az ő mondanivalóját is vitatni.
4./ Személyes kapcsolatok révén rá kell bírni néhány hivatásos újságírót, elemzőt, politikust, hogy írjon valamit a blog virtuális vendégkönyvébe. Ha a gazda arra is rábírja, hogy el is olvassa azt, amit véleményezett, lehet, hogy bizonyos dolgok nagyobb nyilvánosságot kapnak.

Itt be is fejeződne a mi lehetőségünk.
A többi a politikusaink feladata lenne - ha lennének ilyenek.

Én is írtam már valamikor, de tegnap valamelyik hozzászóló is megemlítette, hogy valamilyen minimális egyetértés mellett az összes baloldali demokratikus pártnak egy tábort kellene alkotni és együtt kellene cipelni a közös zászlót.
Ezzel a vitakultúrával, ebben a strukturális és mentális állapotban - lassan megint az idővel is versenyt kell futni - győzelemről, egy igazságosabb, élhetőbb országról álmodni is felesleges.
A Névtelentől plagizálva:" - Így. : )

Barnamedve írta...

Kedves Vöröskarom, Csakafidesz,

sokat agyaltam én is azon, hogy tud-e valamit tenni egy átlagos polgár (értsd: pl. én) a magyarországi áldatlan állapotok ellenében. Végül arra jutottam, hogy sajnos semmit.

A nepszava.com-on jó társaság gyűlt össze, akik elvitatkozgattak számos témáról, melyekhez egy-egy ott megjelent cikk adta az apropót. Élvezettel olvastam, azonban sajnos néhány hónapja ez a lehetőség megszűnt: nincs már mód hozzászólni. Kár érte. Reménykedtem benne, hogy majd sikerül a hasonló, józan gondolkodású, értelmes embereknek valahol ismét összegyűlnie - pl. itt -, de eddig ennek nem sok jelét látom. Állítólag facebook-on továbbra is lehetőség van véleményt nyilvánítani, de semmilyen közösségi oldalnak nem vagyok és nem is akarok tagja lenni.

Ahhoz, hogy esetleg itt kialakuljon valami hasonló, számos feltételnek kellene teljesülnie. Egyrészt sokkal több olvasóra volna szükség. Bár csak következtetni tudok a "tetszik-nem tetszik" számokból, de véleményem szerint maximum néhány 100 személy olvas el itt egy-egy cikket. Közülük nagyon kevesen veszik a fáradságot, hogy hozzá is szóljanak. Így nem lehet építő jellegű vitákat folytatni.

Másrészt a blog gazdája tényleg csak akkor szól közbe, ha ezt valami erősen indokolja. Nyilván rengeteg idő a blogírás, ezt még csak megbecsülni sem tudom. Minden elismerésem PuPué, aki ezt és a mögöttes háttérmunkát (adatok összegyűjtése, elemzése...etc.) képes a napi rutinjába beilleszteni. Biztos, hogy én erre képtelen lennék, amúgy a politikai háttérhez sem konyítok semmit. A rengeteg befektetett idő miatt talán nem is várható el, hogy PuPu még hozzá is szóljon az itt kialakuló vitákhoz.

Ha itt létrejönne egy jó kis mag, 20-30 állandó hozzászólóval, a végcél (Magyarország helyzetének javítása) akkor is elérhetetlen álom marad. Jól elvitatkozgatnánk, talán ki is kristályosodna egy vélemény, melyet mindenki nagyjából elfogadhatna. Azonban hogy ebből valami meg is valósuljon - nos, túl kis pontok vagyunk mi ehhez (hacsak valaki befolyásos ember is ide nem keveredne előbb vagy utóbb). Bár a Felhőatlasz szerint végül a cseppekből fog összeállni a tenger, a magyar szerintem túlságosan individualista nép ahhoz, hogy a sok vízcsepp egyszerre, egy irányba mozogva sikeresen véghezvinné az akaratát. Két magyar három különböző véleményt képvisel.

Bocsánat, hogy ennyire pesszimista vagyok (és hogy közbeszóltam), de én így látom a kérdést.

Üdvözlettel:
Barnamedve

civilhuszár írta...


Tetszik Barnamedve fejtegetése. Tényleg nem ártana, ha vitafórummá is változna PuPu blogja. Viszont az internetes bérpribékek is üzembe vannak helyezve. Oszt eltudom képzelni a hatalmi retorziót idővel. A papcsákféle kommentelő feljelentők szerencsére nem sok sikerrel járnak. Bízom benne, hogy nem tudják megtörni a bíróság gerincét. Nos, ezeknek a törekvéseknek kell elejét venni egy táborba verődött ellenzéknek, mivel a vezér technikája a felszalámizás és az egymással szembefordítás, ennek kivédése is szükséges egy jó stratégiával.
Én rettentően csalódott voltam a "nép" szavazási magatartásán, annak ellenére, hogy Orbán minden rétegbe belerúgott. Tehát a környezetet kell felvilágosítani, hogy mi a tét, és mi a tétlenség következménye.

csakafidesz? írta...

T. Barnamedve!
Ittam szavaidat, teljesen osztom a véleményed. Ez így - profán módon megfogalmazva - nem több mint "eszmei faxverés".
A gondolatok jönnek, mennek - mi önmegvalósítunk - de ez nem okoz élvezetet neked sem, másnak meg pláne nem, mert tettek csak a gondolat, a szándék szintjén léteznek, ha léteznek egyáltalán!
Ez kb annyi, mint amikor a tehetséges festő vagy írő kizárólag csak önmagának dolgozik és csak a halála után derül ki, hogy igazán értékes dolgokat alkotott.

Amiben ütközik a véleményünk. Azt készséggel elfogadom, hogy egy blog megírása - ha valaki alapos munkát végez - nem kevés idő.
De. Egy válasz megírása egy tanult, jó irásérzékkel rendelkező ember számára 10-30 perc - és ebben benne van az önlektorálás munkafázisa is.
Jelenleg a napi blogokhoz 3-5 érdemi hozzászólás érkezik. A többi szinte említést sem érdemel, mert pusztán arról szól, hogy "lássátok itt voltam és leírtam két mondatot."
Ebből egyenesen következik, hogy a blogger esetenkénti vagy összegező reakciója max.1-1,5 óra alatt lebonyolítható.
Ha visszanézel az előző napokra, hetekre láthatod, hogy én minden hozzámszóló kérdésre, felvetésre válaszoltam. És ha valaki azt hiszi, hogy emiatt sok időt töltöttem a számítógépnél az téved. Nálam egy válasz megírása max 20 perc. Ez idő alatt én is guglizok, wikizek, mert szeretem, ha "megáll" az, amit leírok, no meg a mások iránti tisztelet ezt kívánja.

Bocs, de már megint túlléptem az időkeretet. Mint mindig...

miért beteg a magyar társadalom írta...

Miért nincsenek vitafórumok?
Például ezért...

Hankiss Elemér: A befejezetlen ember Helikon Kiadó 2014
Részlet a 76-77 oldalról

"Sakk-matt
Furcsán hangzik, de mégis igaz, hogy szabadságot tudunk teremteni magunknak azzal, hogy korlátozzuk eredeti szabadságunkat. Ez az önkorlátozás fontos eleme például a játéknak.
Amikor belépünk a játék világába, önként korlátozzuk a szabadságunkat azért, hogy végső fokon ezzel több szabadságra tegyünk szert. Ez különösen igaz az ugynevezett szabályjátékok esetében. Amikor megalkotjuk vagy elfogadjuk a játék szabályait, akkor önként beszűkítjük a lehetséges cselekedeink körét. De egyúttal kitágítjuk a lehetséges kombinációk mezejét, és ezzel megsokszorozzuk a szabadságunkat.
A sakk játékszabályai például mindössze hat szereplőtípust tűrnek meg a táblán, és ezek mindegyikének két vagy legfeljebb három mozgástípust engedélyeznek. De ez a szabály a kombinációk végtelen lehetőségét teremti meg. Ha nem lennének szabályok, akkor a bábuk egyszerűen csak ott állnának a táblán, vagy határozatlanul és rendezetlenül tologatnánk őket ide-oda. Gondoljunk csak arra, hogy egy kisgyerek, aki nem ismeri a sakk játékszabályait, elvesztve türelmét, milyen hamar lesepri a bábukat a tábláról. Ezzel szemben a beavatottak egy életen át élvezik azt a lenyűgöző szabadságot, hogy egy nyolcszor nyolc négyzetből álló táblán mindennap és minden játszmában új és új, előre ki nem számítható, meglepő kombinációkat fedezhetnek föl. Ez már olyan, mintha a végtelennel, a végtelen szabadsággal kísérletezgetnének."

csakafidesz? írta...

T.Civilhuszár!

Ez a történet ma 13:41-kor kezdődött. Ekkor írtam egy vitaindító bejegyzést, melyre 15:31-kor a Vöröskarom válaszolt.

Te azt írod 21:28-kor:
- "Tetszik Barnamedve fejtegetése. Tényleg nem ártana, ha vitafórummá is változna PuPu blogja..."

Tudod, hogy ezt ki írta le először?
Én 17:59-kor:
- "Néhány ötletem azért lenne.
1./ A fórumot véleménynyílvánító helyett vitatkozóvá kellene alakítani. Érdekesebb és talán hasznosabb lenne!"

Ezt követően 20:12-kor írt a Barnamedve.
Na én nem sajnálom a "macinak" adott elismerést csak rohadtul utálom, ha valakin csak úgy átlépnek vagy simán levegőnek nézik.

Te akkor jártál volna el helyesen, ha mielőtt bármit leírsz visszalapozol és újra átolvasod a témával kapcsolatos összes hozzászólást.

csakafidesz? írta...

T. miért beteg!

Az amit Hankiss leírt az úgy igaz, csak a világ a mi általunk képviselt szinten ennél egyszerűbben működik.

Viták pedig azért nincsenek, mert nem vagyunk eléggé felkészültek, bátrak, tettrekészek és ahogy tegnap írtam tele vagyunk gátlásokkal.

Ezen kéne változtatni, de mi egyenként és összességében annyik vagyunk mint "törökmézben a janicsár."

Egy régi ismert dal az(Internacionale) szerint szabad megfogalmazásban: - most ugyan semmik vagyunk, de hogy minden leszünk-e, ez a nagy kérdés.
Számomra legalább is.

Vöröskarom írta...

Kedves Csakafidesz, Te magad is azt írod, halvány fogalmad sincs a "mit" és "hogyan" kérdésében. Igaz, utána írsz egy-két ötletet, de az 1. és 2. pont kb. olyan, mint amikor a (mindenkori) kormányunk kijelenti, hogy pl. "növelni kell a foglalkoztatottságot" - de aztán ennek mikéntjét nem fejti ki. Hogyan lehetne növelni az érdemi hozzászólások számát? Mit tehetne ez ügyben Pupu?
Én azt hiszem, Pupu, azzal, hogy minden nap megírja az éppen aktuális témában a véleményét, megteremti a lehetőségét, hogy mi itt mindannyian "elbeszélgessünk" egymással. És egyetértek Barnamedvével - akármilyen okosak vagyunk is, kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy a "nagyok dolgába" érdemben beleszóljunk...
A 4. ponthoz: én nem ismerem Puput, fogalmam sincs, van-e személyes kapcsolata újságírókkal, politikusokkal - ehhez tehát nem tudok érdemben hozzászólni.
Végül az "összes baloldali demokratikus párt" - kikre gondolsz? Hiszen mindannyian láthattuk, hogyan "fogtak össze" az OGY-i és az EU-s választáson - majd, ha vége lesz az uborkaszezonnak, élvezhetjük a "Önkormányzati Választási Összefogás" című kabarét is.

Hát, ezen a késői órán ennyi tellett tőlem. Jó éjt mindenkinek: Vöröskarom

civilhuszár írta...

T.csakafidesz !

Gyorsolvasásomnak néha van kronológiailag csökevényes eredménye a további eszmefuttatásaim során.
Tehát mea culpa.:-)
Viszont azért jó kibeszélni magunkat ezen a szinten is, ebben a blogban. És már szinte az első tipegés-topogás megvalósult szerintem az elkövetkezendő sűrűbb eszmecserékhez.
A továbbiakban remélem, hogy az egészséges gondolatokkal belépő kommentelők sokasodni fognak.

Üdv minden társnak !

csakafidesz? írta...

T.Vöröskarom!

Olvasom, de nem értem azt, amit az általad fentebb leírtakban megfogalmaztál.

A bírált gondolatok lényege a következő - idézem:
"Azt kérded, hogy MIT és HOGYAN?
Ehhez annyi megjegyzésem lenne, hogy halvány fogalmam sincs.
A blogger nem én vagyok ergó a játék és működési szabályokat nem én hozom, a folyamatokat sem én irányítom.

Néhány ötletem azért lenne.
1./ A fórumot véleménynyílvánító helyett..." stb.

Nagy hiba a gondolatokat szövegkörnyezetükből kiragadva szétszedni és újra összerakni. Az történik ugyanis, hogy ha a szavakat más sorrendbe rakjuk vagy a mondatot átfordítjuk az azonnal más értelmet kap.

Annak igazán örülök, hogy Te is a Barnamedvével értesz egyet. Úgy látszik ő valami ikon közöttetek, mert mindig csak ő jut az eszetekbe.
Ez a "kevesek vagyunk" gondolat szintén tőlem származik!

Az pedig, hogy PuPu mit, hogy intéz, kivel, kikkel áll kapcsolatban ez egyedül az ő dolga.
Ha van ilyen kapcsolata használja ki, ha nincs ilyen akkor azon igyekezzen, hogy legyen.

Ő önként felvállalt egy feladatot, amihez a feltételeket is neki kell megteremteni.
Ezzel egyáltalán nem kívánom kisebbíteni azt az óriási munkát amit ő ellenszolgáltatás nélkül mindannyiunk érdekében végez.
Azt azonban neki is tudni kell, hogy ezt így folytatni felesleges erőpocsékolás.
Ha nem lehet megteremteni annak a feltételeit, hogy az értelmes gondolatok kellőképpen felerősödjenek, akkor a célunkat soha nem érjük el, mert mások egyáltalán nem tudnak okulni belőle.

Az "összefogásról" megfogalmazott
felvetésed az álkérdés. Te is tudod, hogy itt mindenkiről szó van, aki nem Fidesz és nem Jobbik.
Még teljes összefogás esetén is kevesen lennénk, mert a válsztójogú polgárok kb. 1/3-a szinte megszólíthatatlan, a két tábor között viszont nincs átjárhatóság.
Nincs merítési lehetőség, de a kevés valami is, azért több a semminél.
Ha nem történik semmi, akkor ez a jelenlegi állapot könnyen a teljes megsemmisüléshez vezet.

jkekec írta...

Barnamedve,
talán azért látsz itt kevés vitát, mert aki "ideszokott", annak bejön Pupu stílusa és mondanivalója. Vitánk legtöbbször az ide delegált 1+1 jobbossal szokott lenni. Tényleg hol vannak a notórius mínuszolók?
Ezzel együtt Pupuval is, és a komment-társakkal is szoktunk "kekeckedni" ha valamit másként látunk.
Én a kommentelést úgy látom, mint a kavicsokat a tengerben:
a hullámok (posztok) görgetik őket, és egymást is csiszoljuk.
Pupu,
tényleg illene minden posztodhoz dicsőítő jelzőket írni, csak már nem szeretem állandóan ismételgetni magamat.
Tehát, ha a komment végére odaírom, hogy "dettó", akkor
az alatt kérlek, hogy az alábbiakat értsd:
"Köszönöm, hogy vagy. Ez a mai poszt is csúcsszuper, bearanyozza a napomat, elviselhetőbbé teszi Abszurdisztáni életemet.
Folytasd jó egészséggel és jó kedvvel -amennyire ezt a Mi Boldogságunk lehetővé teszi.
P.S. Sok libát!"

Vöröskarom írta...

Kedves Csakafidesz!

Igazából nem értem, mit nem értesz: Te azt írtad, tenni kellene valamit, én kérdeztem, hogy mit és hogyan, erre a válaszod az volt, hogy halvány fogalmad sincs, de azért volt néhány ötleted, amik közül én az első kettőre visszakérdeztem, hogy mégis hogyan gondolod - erre írod azt, hogy kiragadtam a szövegkörnyezetből?

"1./ A fórumot véleménynyílvánító helyett vitatkozóvá kellene alakítani. Érdekesebb és talán hasznosabb lenne!
2./ Növelni kellene az érdemi hozzászólások számát. Én azt nem tekintem hozzászólásnak, hogy "megint szenzációs voltál", "ismét a szívemből szóltál" és ehhez hasonlók. A PuPu ezt jól tudja magáról, nem kell erre lépten-nyomon figyelmeztetni. Netán a végén még elbízza magát!"

Az összefogással kapcsolatban változatlan a véleményem, akkor is, ha pontosan tudom, kit kell érteni demokratikus baloldal alatt, sőt, sajnos éppen azért...

U.i.: Egyébként én (mint Pupu rajongó) minden reggel izgatottan várom, mit ír aznap. Most is ezért vagyok itt - látod, már nyolc óra van, és mi még mindig a tegnapi írásán "rágódunk". Ha ő minden hozzászólásra válaszolna, szerinted mikor írná a következőt?
Szép napot, üdv.: Vöröskarom

Barnamedve írta...

Kedves Olvasótársak!

Már azt sem tudom, kit szólítsak meg, annyira beindult itt az élet.
Remélem, senkit nem sértek meg ezzel, természetesen magamra is értem: olyan érzésem van, hogy aki megnyilvánul egy forumon (és nem csak passzív olvasója annak), valamilyen szinten exhibitionista. "Itt vagyok ám én is, van mondanivalóm!" (Bár néha a mondat második fele nem, vagy csak alig teljesül.) Sajnos az írásbeli hozzászólás nélkülözni kényszerül a metacommunicativ elemeket. Miről is van szó? Csakafidesz felvetette, hogy jó lenne, ha itt vitaforum alakulna ki. Ezt a gondolatot próbáltam továbbvinni. Szegény Civilhuszár is hozzátette a magáét, arról viszont megfeledkezett, hogy Csakafidesz érdemeit elismerje - az érintett ezt szóvá is tette. Szóbeli beszélgetésnél bizonyára ránéz véleménye előadása közben, így mindenki számára nyilvánvaló lett volna: ki az eredeti ötletgazda. Írásbeli véleménynyilvánításkor kicsit kényelmetlen minden hozzászólás előtt újra átolvasni az előzőeket: ki is mondta? milyen szövegösszefüggésben? Saját hozzászólásban minden átvett gondolatnál nevezzük meg az eredeti ötletgazdát? Egyébként kicsit "vihar a biliben" érzésem támadt. Nem is tudom: :-) vagy :-( ? :-), hiszen "Nem kellene itt áskálódni, vitatkozni: ki ölt meg kicsodát!" (Nincs kéznél a Gyalog galopp, nem tudom pontosan idézni.) :-(, mert a jobboldal pont az ilyen apróságok miatt (is) lehet ennyire sikeres.

Valahol azt látom itt kicsiben, ami talán a társadalom baja is nagyban. Véleményem szerint a jobboldal azért tud sikeres lenni, mert támogatóik többsége nem a borotvaéles eszéről, gondolkodási képességéről híres. Őket könnyű egy zászló alá terelni hangzatos lózungokkal, unalomig ismételt jelszavakkal.
Aki kicsit is gondolkodik, hamar rájöhet: az emberiség problémáit a nagy nemzetieskedéssel nem lehet megoldani. Számomra a jelenlegi magyar irányvonal leginkább azért visszataszító, mert sokkal inkább egy erős, "európai USA" megvalósításában látom a jövőt, mintsem a nemzetállamok újbóli megerősödésében. Nézzünk csak rá a térképre, nézzük végig a történelmet. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy 1) az emberiség történelmében, tudományában és művészetében Európa egyedülállót alkotott az évszázadok során. Ezzel nem kisebbítem a többi kontinens szerepét és nem akarom letagadni az európaiak által elkövetett bűnöket (pl. gyarmatosítás) sem. 2) Jelenleg Európa szerepe folyamatosan csökken: már a 2. vh. során az USA, napjainkban pedig Ázsia és Dél-Amerika kerül egyre inkább előtérbe. Nyomasztó fölényüket legalábbis kiegyensúlyozni csak egy egységes Európa volna képes. Szóval ha a lehetséges jövőt nézem: az egyetlen utat az Európai Egyesült Államokban látom. Ha Amerikában jól működhet egy ilyen, itt miért nem?

Elkanyarodtam, de miért is írtam ezekről? Azon személyek, akik megpróbálnak gondolkodni, rájönnek: a jobboldal által kínált "megoldások" voltaképp nem oldanak meg semmit (mármint a nagy többség számára). Viszont a valós megoldási lehetőségek tárháza óriási: két gondolkodó ember sem fog feltétlenül egyetérteni mindenben, több meg pláne. (Ez milyen szerencse! Ha mindannyian egyformák lennénk, nagyon unalmas lenne a világ.) Azért arra legalábbis nagyon jók az ilyen viták, hogy táguljon a résztvevők látóköre - még ha végül nem is tudunk semmin változtatni. Jól megfogalmazza ezt jkekec a tengerben lévő kavicsok hasonlatával. Csakafidesz gondolatához visszatérve: ha egy tehetséges alkotó csak az íróasztalfióknak alkot, később viszont általános elismerés lesz a jutalma - nos, szerintem végül akkor is elérte célját. Valamilyen nyomot hagyott maga után a világban - és nem ez mindannyiunk végső célja?

Bocsánat, ha kicsit "salátaszerűre" sikeredett az írásom.
Üdvözlettel:
Barnamedve, aki nem szándékozik ikon lenni... :-)

Kibic37 írta...

Kedves Fórumtársak!
Általában teljes egyetértéssel szoktam olvasni az itt megjelenteket, most sincs ez másként. Viszont megütötte a szememet egy - az általam egyébként nagyon kedvelt - Vöröskaromtól származó mondat, amely szerint "kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy a "nagyok dolgába" érdemben beleszóljunk...". Kik is azok a "nagyok"? Ebben a rohadt kontraszelektált világban a "naggyá" válás elemi feltétele, hogy valaki gátlástalan gazember legyen. Bartus köztörvényes bűnözőknek nevezte őket. Ha ott fehér hollóként előfordul egy tisztességes ember, arra az egész falka ráveti magát, és megpróbálja ízekre szaggatni. Ezekkel az emberekkel szemben nekünk még tudat alatt sem szabad kisebbségi érzéseket megengedni, és még gondolatban sem szabad őket nagyoknak tekinteni.
Bocsi Vöröskarom! :-)

civilhuszár írta...

Kibic37 !

Ütős elemzés mondhatom. Érdemes elrágódni rajta. Meg hányni-vetni a dógot.:-)