2016. szeptember 24., szombat

STO GYELATY I.

Hogy a széljobbos elmeroggyantak csak egy végletekig kiélezett politikai mezőben tudják elképzelni azt, amit ők politizálásnak hisznek, az engem nem zavar, hiszen ők olyanok, mint a skorpió a béka hátán - a vonatkozó vicc szerint.
A skorpió hosszan könyörgött a békának, hogy vigye át a folyón, majd amikor partot értek, belemart a békába, aki megdöbbenten kérdezte: miért?
Nem tehetek róla, ez a természetem, mondta a skorpió, miközben lemászott a béka hullájáról.

A szélsőjobbostól is erre kell számítanunk, mert ő a saját élete jobbrafordítását más emberek kiirtásától reméli, azt hiszi, hogy attól neki több jut, és mire kiderül, hogy nem, addigra neki és országának már annyi, meg egy bambi.
De az határozottan zavar, mikor magukat demokratáknak tartó emberek sem tudnak kilépni a vagy ők, vagy mi keretei közül és nem a diktatúrát és annak képviselőit, hanem mindenféle bűnbakokat akarnak legyőzni, megsemmisíteni, lealázni.

Onnan jutott ez eszembe, hogy amikor felvetettem egy kompromisszum lehetőségét, egy olyan személy nevét, aki elképzelhető, hogy össze tudja fogni az épeszűek táborát, aki pontosan tisztában van a diktatúra veszélyeivel, sokan éppen úgy reagáltak, mint az ellenfél szokott.
Hibás ez a gondolkodás, ezzel nem fogunk egyről-kettőre vergődni.



Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország évszázadnyira visszatekintve is megosztott ország, ahol sokkal fontosabb a saját szekérvár védelme az ország sorsánál.
Jobb és baloldal, népies és urbánus, falu és város, ország és fővárosa nézi gyanakodva egymást, és miközben értelmetlen harcuk folyik, az ország tönkremegy.
Kádár diktatúrájának kulcsmondata az volt, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van", értve ezen, hogy aki nem támad erőszakosan a fennálló társadalmi rendre, az - valljon bármit is - az ország javát szolgálja.
A mai diktatúra pedig már megint elvezette a népet az "aki nincs velünk, az ellenünk" Rákosi által is vallott elvéig, ami szépen kifejezi, hogy az ezt valló politikus egy birkanyájat akar maga mögött látni, mely szó nélkül engedelmeskedik a pásztor nyájat terelő pulijainak csaholását hallva.
A mai helyzet nem ismeretlen, az öregek emlékezhetnek az ütemes vastapsra, mely Rákosi éltetését kísérte, de emlékezhetnek arra is, hogy egy pillanat alatt vége lett a tapsnak és a diktátor száműzetésben tengethette élete maradékát.
Most olyan a helyzet, hogy bátran lehet arra számítani, hogy Orbán hatalma előbb-utóbb kipukkad, vagy a külvilág - értem ezen az Uniót és Amerikát, vagy a belső hatalmi torzsalkodások vetnek véget a hatalmának, de ha lesz egy csepp eszünk, hát mi is hozzájárulhatunk a bukásához, rendszerré fejlesztett maffia-uralmának lerombolásához.
Ha lesz egy csepp eszünk, ami egyáltalán nem biztos...



Ha lesz egy csepp eszünk, akkor felszámoljuk a megosztottságot az alapvető társadalmi kérdésekben, és helyreállítjuk a demokratikus államrendet.
De ahogy mindenhol, itt is - a rendcsinálást a saját portánkon illik kezdeni, ha a kérdést praktikusan szemléljük, akkor két párton és három személyen.
A két párt az MSZP és a DK,  a három személy meg Bokros, Gyurcsány és Molnár - az abc sorrendjében, ahogy illik...
Ami a két pártot illeti, az ellentétek a pártszakadásig nyúlnak vissza, amit ideje lenne mindannyiunknak tényként kezelni.
Bizony, van olyan, hogy az ellentétek másként nem oldhatók, csak az elválással, és hogy a pártszakadás  ilyen
helyzet volt-e, az ma már mindegy is.
Viszont nem mindegy a két párt egymáshoz való viszonya.
Ha ellenségnek tekintik egymást, régen rossz, akkor el is felejthetjük azt, hogy valaha is súlyunk lesz a magyar közéletben, ha képesek lesznek megkötni a szükséges kompromisszumokat és a megállapodásokat képesek lesznek tisztességesen és jóhiszeműen betartani, akkor bármi is elképzelhető.

Ehhez természetesen mindkét pártnak le kell vetnie hibás berögződéseit.

Az MSZP-nek meg kell szabadulni közismert kollaboránsaitól és vissza kell, szereznie az erősen megkopott társadalmi bizalmat.
Ezt gyorsan és drasztikusan kellene meglépnie, még mielőtt Orbánék észbekapnak, mert percig ne legyen kétséges, hogy a párton belüli ügynökei keresztbetennének a szándéknak.
Szükség lenne a tetszhalott alapszervezetek felélesztésére, mert a szavazatszedő bizottságokba delegáltak száma megmutatta, hogy a szervezettség alulról üti a béka seggét.
A Demokratikus Koalíciónak pedig erősen el kell gondolkodnia azon, hogy akkor most párt, vagy szekta akar lenni, mert ha párt, akkor nem engedhetné meg magának a Kerék-Bárczy Szabolcs ügyéhez hasonló jelenségeket, még ha kellemetlen is a látvány, melyet egyik-másik bírálójuk által eléjük tartott tükörben látnak.
Eltelt már annyi idő, hogy pontosan fel lehet mérni, hogy milyen a párt társadalmi elfogadottsága, és ehhez kell igazítani a munkát.
Az nem megy tovább, hogy one man show keretében üzemelnek, és ha Gyurcsány tüsszent kettőt, hát megáll a pártélet.

Az se megy, hogy soha, senki nem játszhat szólót az egyébként sem erős hangú zenekarban, csak a karmester hadonászhat - időnként ötletszerűen - a pulpituson.
És itt is szervezetet kellene építeni, mert Pesttől öt kilométerre már nehezen felfedezhető a párt jelenléte, ami azért jelent valamit Zalaborzasztó tekintetében is...



A három közismert személyiség közül Bokros jó szakember, hiteles személyiség, de követőket nem tud maga mögé állítani, legalábbis szervezetten nemigen.
Az ő pártja nem tényező, és várhatóan nem is lesz az, mert az értelmiség nyelvén beszél akkor is, mikor éppen érzelmi húrokat kellene pengetni, és nincs médiajelenléte sem.
A fiatalabb emberek nem tudják azt se jóformán, hogy a világon van, az idősebbek pedig a csomagjára emlékeznek, amely értékét tekintve 170 milliárd forint volt - csak összehasonlításul, a nyugdíjpénztárak einstandolása 3000 milliárd forintra rúgott...
Bokros úgy kell a közéletnek, mint falat kenyér, de csak, mint szakember, mert politikusként leamortizálták Orbánék, az elvesztett bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni.
Gyurcsány kemény dió, mert ragyogó tehetség, okos, mint a nap, de jótulajdonságai mellett akad ezer rossztulajdonsága is.

Elsősorban lotyaszájú, miként - saját állítása szerint - édesanyja szokta volt mondogatni.
Orbán még azt se mondja, amit tud, ő meg már akkor lotyog, amikor még nem is tudja, hogy mi az álláspontja.
Idealizmusából talán már kiöregedett, de nárcizmusa a régi, ezt környezete boldogan táplálja kritikátlan rajongásával.
Káderpolitikai antitalentum, olyan emberekkel veszi körül magát, akik átérzik, hogy mennyivel okosabb náluk és ezt kifejezésre is juttatják, ami elég is ahhoz, hogy pozícióban maradjanak.
Ha valaki ellentmond neki, hamar a talpasok között találja magát, vagy a barlangon kívül, mint a kardfogú tigris, mikor Frédi kirakta az ajtón.
Hívei úgy viselkednek vele, mint egy szenttel, akit csak dicsérettel lehet illetni, ha valaki bántja a langaléta váteszt, akkor annak rövid úton annyi.
Pártja sem pártként üzemel, inkább vallási alapú, a Szent tiszteletén nyugszik, mint kősziklán...
Molnár új versenyző a pályán, ő a fekete ló, merthogy a sikereit önkormányzati pályán érte el ezidáig.
de kompromisszumkésznek látszik, és a hiúsága se múlja felül a két másik meghatározó személyiség hasonló tulajdonságát.
Neki lenne legnagyobb és legnehezebb a feladata, mert úgy kellene kihajigálnia pártjából Orbán embereit, hogy közben ne essen fenékre.



Nekik kellene átmenetileg visszaszorítaniuk személyes ambícióikat és beállni egy közösen vállalható jelölt mögé egy olyan pártban, mely ma még nem is létezik, de ha lesz, akkor abban nem ők lesznek a halljakendek...
Nehéz feladat ez, csak az tud jó főnök lenni, aki képes arra, hogy jó beosztott legyen, de ehhez elszántság is kell.
Namármost feladat lenne itt bőven, például ki kellene egyezni a jobboldal Orbán-ellenes erőivel, és az új pártnak, vagy nevezzük bárminek a választáson való részvételre felhatalmazott szervezetet, kezet kellene nyújtani mindenkinek, aki a diktatúra ellensége.
Nem más pártokkal, nem más személyekkel kellene népszerűsíteni a diktatúraellenes megmozdulást, nem kellene közel engedni a vezetéshez a nagypofájú pszeudo-civileket sem, ez nem egy ideológiai párt lenne, hanem egy pragmatikus, demokrata választási párt, mely konkrét feladatok elvégzésére vállalkozna a választás utáni években.
Másfél év alatt ki lehetne munkálni a programot, meg lehetne keresni a programot képviselni képes hiteles embereket, fel lehetne őket építeni kommunikációs szempontból, mert a nép amúgy is új arcokra vágyik.
Ez persze helytelen, hiszen az ismeretlenség nem a tehetség szinonimája, de lehetne olyan testületeket is létrehozni, melyekben az ismert arcok mondhatják el véleményüket.
Jómagam hiszek abban, hogy a tapasztalat is lehet kincs, mely megóv a tévedésektől.


Na, a libák már bóbiskolnak a fészkükön és miután ez az írás már így is hosszúra sikeredett, majd inkább holnap írom meg, hogy szerintem mit kellene tenni egy nyertes választás után...


:O)))

19 megjegyzés:

csakafidesz? írta...

Pupu!
Ott folytatnám a történetet ahol Te abbahagytad: -
...és akkor a kezem belelőgott a bilibe és felébredtem. Egy nagyot nyújtozkodtam és felsóhajtottam : . ma éjjel megint milyen szépet álmodtam!

Értem én a célzást. Engem a blogodban marasztaltál el,mert folyamatosan azt hangsúlyzom, hogy ez így, ezekkel - beleértve a Gémesit is - soha nem fog menni. Hozzáteszem, hogy én nem csak kinyilatkoztatok, hanem megfelelő magyarázattal is szolgálok. Úgy látszik, hogy azt senki sem olvassa, de mindenki azon rugózik, hogy már megint milyen harcias stílusban ír ez az ember, amikor itt mindenki a béke híve.-
Megnyugtatlak. Magam is a békéra szavaznék, ha nem békétlenség venne körül. Az, hogy ezért ki a hibás? Az Orbán biztosan nem, mert az ő mai túlhatalma az MSZP-SZDSZ éra gyengeségének, félelmének és következetlenségének folyománya.
Summa-summárum: - szívből kívánom, hogy az álmaid váljanak valóra, de hidd el te fogsz a végén csalódni.

Holnap pedig nyugodtan megkímélheted magad a felesleges munkától, mert kicsi országunkban 2018-ban a kormányváltás még elmarad. Aztán, hogy mit hoz a jövő? Ki tudja...

PuPu írta...

Lehet, hogy nem így.
Lehet, hogy nem Gémesivel.
De az is biztos, hogy ha senki nem gondolkodik megoldáson, akkor lehet, soha nem fog menni, vagy csak derékig vérben gázolva fog menni.
Lehetne 2018-ban is kormányt váltani, mindössze magunk mellé kellene állítani pármillió választót, ami nem egyszerű feladat, de nem is elképzelhetetlen.
Mindössze átgondolt, tervezett és szervezett kommunikáció kellene hozzá, az érveket Orbánék drága pénzen naponta szolgáltatják hozzá...
:O)))

Megfigyelő írta...

A jelenlegi elv már ez: "aki nincs ellenünk, az nincs"

Megfigyelő írta...

Bocs, ezt akartam: "aki nincs velünk, az nincs..." :))

anteus írta...

Várjuk meg a II. részt.

anteus írta...

De addig is a kompromisszumról.
A bájos kép és a gyermeteg definíció ellenére a kompromisszum nem azonos a vásári alkuval: megvenném tízért, amit oda is adnának tízért, de húszért kínálnak, és mindenki boldog ha tizenkettőért létrejön az üzlet.

A kompromisszum nem település, hanem híd két település között. Átmeneti állapot, amit minden fél meghaladni akar, várva az időt amikor erre lehetősége nyílik. Rossz egyensúly a legrosszabb pusztulás helyett. Nem béke - csak fegyverszünet. Nincs boldog kompromisszum, ez oximoron.
Ha az ellentétes célok kerülnek feladásra az nem kompromisszum, hanem egyesülés. Érdekazonosság, azonosulás.

csakafidesz? írta...

Kedves Pupu+
Remélem nincs harag! Én senkit sem akarok megbántani és elfogadom mindenkinek a véleményét - ettől is vagyok radikális (realista) demokrata - de nem hallgathatom el a látható valóság és a elvont álmodozás közötti lényegi különbséget.
Ezen a fórumon nagyon sokan feltételes módban fogalmaznak, ami amugy erősen csak a gondolatban megvalósítható álom kategóriája.
Ti akik sokszor nálam sokkal jobban tudjátok, hogy mi tulajdonképpen a valós helyzet megpróbáltok a tragikus valósággal szembe menni és elfogadhatóvá tenni az elfogadhatatlant.
Ez a katolikus vallás tanításaira emlékeztet, aki nyíltan kimondja - és mellette még nem is szégyeli magát -, hogy ti szegények ne panaszkodjatok, hiszen tiétek a mennyek országa, ahol mindenért kárpótolva lesztek.

A megoldást pedig nem rajtunk kell számon kérni. Mi csak felvetjük a problémát és annak megoldása a felnőtt gyerekeinkre és a lassan felnőtt korba kerülő unokáinkra vár.
Mi már megtettük a magunkét - igaz a mögöttünk hagyott 26 évre naivitásunk okán mi sem nagyon lehetünk büszkék! - most ők következnének.
Ne erősítsük bennük azt a hitet, hogy itt minden renden lenne, ha...ez meg az úgy viszonyulna a másikhoz ahogy normális országban ez illenék, ha a macska kézenfogva sétálna az egérrel és ha a bárány a kékvízú patakpcska parján együtt legelne a farkassal.
Ez jelképesen lehetett volna - a rendszerváltás környékén, meg lett volna rá az esély - de eljátszottuk - mi midannyian - és amint fentebb az egyik kedves barátunk írta az ezt megelőző blogodban - talán Gémesi személyével kapcsolatban -
"A tisztesség nem kizáró ok, csak esélytelen!
"Ahol az emberi tisztesség véget ér, ott kezdődik a politika." (Demján Sándor)"

No itt tartunk. Ezen álmodozások közepette nem lehet változtatni. Ide ma már radikálisabb eszközök kellenek. Te katonatiszt voltál, ezért tudnod kellene, hogy gépfegyveres banditákkal szemben eredményesen fellépni csak hasonló tűzeejű és minőségű fegyverzettel lehet. Bunkósbot ás kard nem ugyanaz a kategória és közelsem jelenti ugyanazt az esélyt.
Nem is beszélnék a baloldali kormányaink vallástól vett hozzáállásáról, miszerint "ha megdobnak kővel(bazaltkocka)akkot - kizárólag humanitárius okból kifolyólag, - ne kővel, hanem kenyérrel torold meg a téged ért sérelmet..."
Ezek megmagyarázhatatlan, agyament dolgok.
Ami ma itt velünk történik, azt egyedül magunknak és választott képviselőinknek köszönhetjük.
Spartacus idejében dívott az a "véresen komoly" mondás, hogy a gladiátor nem kér és nem ad kegyelmet.
Ha az ellenfelet egyszer sikerül a padlóra küldeni akkor nem segédkezet kell neki nyújtani, hanem meg neki adni a kegyelemdöfést, mert fordított esetben ő nem biztos, hogy megkegyelmezne.
A Fidesz 1998-ban padlón volt, Hornék segédkezet nyújtottak neki.
Aztán láthatjuk, hogy ez mivé nőtte ki magát. Innen már nehéz lesz az elmozdulás.

csakafidesz? írta...

Helyesbítek: A Fidesz 1994-ben került padlóra, hogy aztán 1998-ban Hornék előzetes bábáskodása mellett talpra álljon és a kisgadák hathatós segítségével a választás győztese legyen!
A tévesztésért elnézést kérek.

elemes írta...

Nahát, pupu nem ismerek rád.

mavtelep írta...

Mielőtt késhegyre menően vitáznánk a kompromisszumokról, sztem le kéne szögezni mi az a minimum amiben egyetérthetünk. ( tekintettel ellenzékben lévő pártjaikra is)
1./ Orbán és Tsai leváltása.
Jelentkezzen, aki másképp látja !...)))
Szervusztok, jó napot !

mavtelep írta...

2./ csak olyan személy lehet a zászlóvívő, aki ezt képes vállalni és követői is vannak.
Tehát ismert és sokak által alkalmasnak ítélt ember. ( A kis pártok tagjai nem igazán ilyenek, legalábbis nem tudjuk róluk.)

Csige Attila írta...

Csakafidesz ratapintottal egy lenyeges dologra.
Ezt en ugy fogalmaztam meg, ha genszterek ellen uriemberkent akarsz harcolni, akkor ezt a csatat mar elvesztetted mielott belekezdtel volna.

hello írta...

Sziasztok!

Rengeteg az olvasási restanciám, úgyhogy szinte biztos, hogy amit most - dühömben - írok, nem kacsolódik egyik poszthoz sem.
Ezért bocs, de nem bírom magamban tartani:

Sehol egy "migráncs", merthogy már ki tudja, hány soros kerítéssel, határvadászokkal, honvodséggel, rendőrséggel, síppal, dobbal, nádihegedűvel véd minket a mi kincsünk, oszt' mégis robbantanak!!!
Naugyekik?!

Ha ezt is beszopja az édes jó honfitársaink észlény színe-java, akkor kész, ennek a népnek már csak egy kollektív zárt osztály vagy sírgödör jár!

Névtelen írta...

'Ha lesz egy csepp eszünk, akkor felszámoljuk a megosztottságot az alapvető társadalmi kérdésekben, és helyreállítjuk a demokratikus államrendet.
De ahogy mindenhol, itt is - a rendcsinálást a saját portánkon illik kezdeni, ha a kérdést praktikusan szemléljük, akkor két párton és három személyen.'

http://index.hu/belfold/2016/09/24/az_egyutt_dontott_kulon_indul_2018-ban/

Ha a kérdést praktikusan szemléljük, akkor azon kéne gondolkodni, hogy mit kéne tenni az újabb összefosás helyett. Lejárt szavatosságú pártok és vezetők mutyija bukásre van ítélve, ezt az LMP után mára az Együtt is belátta. (Jobb későn mint soha) Lehet, hogy a külön indulás 2018-ban nem lesz nyerő, de legalább tisztulni fog a kép. Szektás Gyurcsányistáknak mondom, ha Fletó nem kúrja szét az 'összefogást' és külön indul 2014-ben, akkor a Fidesznek nem lett volna kétharmada a DK-nak pedig lett volna frakciója.
Úgy látszik azonban, hogy a ragyogó tehetségnél még mindig napfogyatkozás van.

PuPu írta...

Mindenkinek!
Aki nm ad magának nicknevet, hanem névtelennek jelentkezik be, annak a hozzászólása megy a levesbe, legyen bármennyire hosszú, vagy értékes is.
Megértéseteket kérem, ez egyszerű technikai ügy, de segít elkerülni a félreértéseket.

anteusnak
A kompromisszum két fél megegyezése, melynek során kölcsönösen engedményeket tesznek egy közösen elfogadható álláspont kialakítása érdekében.
Nem biztos, hogy átmeneti megállapodás, lehet, ez a megoldás kulcsa.
Politikában biztos, hiszen a politika a kompromisszumok művészete, a parlamenti többség előállításának legfőbb eszköze, már persze, ha valaki a demokráciát nem úgy képzeli, hogy a demokráciának azt nevezzük, mikor mindig nekem van igazam.
Lehet persze merev álláspontot is képviselni, de akkor az szexuális aktus ellenkező nemű résztvevő nélkül, amit el lehet fogadni, de szüléshez a legritkább esetben vezet.

megfigyelőnek:
Hát meg kell mutatni, hogy aki nincs velük, az is van, sőt nagyon sok ilyen van, akik képesek legyőzni a gonosz törpét.

csakafidesz?-nek:
Persze, hogy nincs harag, és az se biztos, hogy mindenben egyet kell értenünk.
Az álmok megvalósíthatósági tanulmányát először fejben kell elkészíteni, a gyakorlati kivitelezés csak ezután kezdődhet meg, a álom megvalósításának lehetősége pedig erősen emlékeztet a puding próbájára: el kell kezdeni dolgozni érte, folyamatosan értékelni és ha szükséges változtatni a célon, módszeren, kivitelezőkön.
Sztálin személyi kultuszát sem varázsütésre számolták fel, hanem egy hosszú folyamat eredménye, melyben benne van Hruscsov beszéde a XX. Kongresszuson, Budapest, Berlin, Brezsnyev, Gorbacsov és benne van Jelcin is, aki lehet, hogy diktátor, de nem a sztálini modell szerint.
El kell kezdeni a harcot és ki fog derülni, hogy nem egy maroknyi ember ábrándja a tisztességes ország.
Mint volt katona, tudom azt is, hogy egy sikeres támadáshoz 3:1 arányú erőfölény kell, és éppen ezért gondolom, hogy a szükséges erőfölény megteremtéséhez nem lehet kizárólag az amúgy is megtépázott baloldal erőire hagyatkozni - jelzem, nem is kell, hiszen az érdek, a tisztességes, nyugodt, minden polgárának tisztes megélhetést adó ország megteremtése közös érdeke bal és jobboldali állampolgárnak - kisembernek.
Ezen kell dolgoznia minden generációnak.
Ezért is van szükség az ellenségkép újraalkotására: ellenség az, aki a diktatúrát támogatja, a bal és jobboldali emberek legfeljebb politikai ellenfelek, akik ugyanazokra a politikai kérdésekre más-más válaszokat kínálnak fel a társadalomnak, a választó meg választ közöttük.
Egy normális társadalomban természetes a vélemény és programkülönbség, éppen ezek ütköztetése és versengése adja a demokrácia lényegét.
Például a választások előtt a véleményvezérek nézeteinek ütköztetése.
Ma itt nincs normális állapot, itt ma diktatúra van.
Ezért van igaza mávtelepnek és azoknak is, akik a következetes és kérlelhetetlen szigort javasolják a bűnözők csoportjával szemben, de ez nem jelenti azt, hogy a fogainkat csattogtatva kell rárohannunk Orbánékra.
Nix ugribugri, aber langsam spazieren!

:O)))


PuPu írta...

Bocs, nem Jelcinre, hanem Putyinra gondoltam...
De tanulságos: Jelcint futni hagyták (kompromisszum), hogy megkezdődhessen az orosz birodalom feltámasztása.
Ami azt illeti, tőlem lehet futni hagyni Kósát, esetleg Ádert is, - mindkettőnek van a rovásán...

:O)))

PuPu írta...

Névtelennek.
A pártok tagsággal és választókkal rendelkező politikai formációk, ezekkel a mikróképződményekkel nem kell foglalkozni, nem szabad, hogy elérjék az ingerküszöböt, csak az energiát apasztják és az ellentéteket szítják.
Vannak - legyenek, sok sikert nekik, de az ország dolgához mai állapotukban nincs közük, önjelölt politikusok kreálmányai hatalomrajutásuk érdekében.

:O)))

anteus írta...

PuPunak:
A kompromisszum kényszer alatt születik és fennállása alatt kényszerállapot. Amelyből lényegénél fogva mindenki szabadulni akar - ha tud. Ha bármelyik fél viszonya a kérdéshez - amelyre a kompromisszum irányul - megváltozik, a kompromisszum is átváltozhat: pl. elfogadássá. Egyetértéssé oldódhat, megszűnik kompromisszumnak lenni.

A sztálini személyi kultusz egy politikai rendszer ( a sztálinizmus) volt, amelyet nem számoltak fel. Azzal, hogy kidobták a mauzóleumból, s mint egy fekete kosra, rákötötték a torz terror-rendszer bűneit, kihajtva a sivatagba - a lényegen nem sokat változtattak. Gorbacsov ugyan megpróbálta meghámozni a luftballont, de ez a közismert eredménnyel járt.

Szóval, várjuk a II. részt.

Promenad írta...

Hollónak !
Bocs,de ma engem is a robbantásos-ügy foglalkoztat /bár Puput is elolvastam,noha megemésztenem még nem sikerült /
Cui prodest ?
Ez az első kérdés,amit egy büntető eljárásban fel kell tenni.
Erre a válasz az agott esetben egyértelmü. Hasonló akciókra bizton lehetett számítani a népszavazás elött.Orbán minden eszközt bevet az érvényességért /beleértve a választási csalásokat is,amit a béna ellenzék nem fog tudni megakadályozni,hiszen még a felénél is kevesebb helyre tud delegálni olyan személyt,aki ezt megtehetné./?
Visszatérve a "terrorakcióra " arra bízvást ráhúzható a pancser jelző. Az esti órákban,kevéssé forgalmas helyen,üres üzlethelyiség előtt elhelyezett,házilag barkácsolt csőbomba ugyanis csak Úgy kelthetett riadalmat,hogy a rendőrség hétországra szóló cirkuszt rendezett. /Az áldozatok,szegények,pedig rosszkor voltak rossz helyen /
És akkor a tragikomikus vizsgálat,amibe már a kezdet-kezdetén beleszőtték a migráns szálat,mintha életszerű lenne,hogy egy szalmakalapos migráns egyedől kóborolva a köruton "Allah-Akbár " felkiáltással helyezné el a bombát az üres kiállitóterem küszöbére.,senkiben nem keltve feltünést a járókelők körében.
Nagyon kiváncsi leszek,hogy ezzel eléri e Fidesz az érvényességi küszöböt /a rablómese egyetlen célját /?