2018. szeptember 23., vasárnap

MI LESZ VELED MAGYARORSZÁG?

Hogy a társadalom állapota borzalmas, az nem is kétséges.
A rendszerváltozás utn eltelt harminc év tapasztalatait leszűrve bátran megállapíthatjuk, hogy társadalmi szinten nemhogy előreléptünk volna, de egyértelműen visszacsúsztunk majd' száz évet - anyagi és szellemi tekintetben egyaránt.
Az ország diktatúrában él, egy olyan diktátorocska rendszerében, aki csak azért nem gyilkol látványosan, mert Európa ebből azért többé-kevésbé kinőtt - bár ha Srebrenicára gondolok, akkor azért ebben sem lehetünk egészen biztosak.
A társadalom kettészakadt, a tőke egyre kevesebb ember kezében koncentrálódik, a társadalmi szolidaritás a nulla felé konvergál.
Talán egyéni szinten úgy-ahogy még jelen van, de a magyar társadalom a kutyáira-macskáira többet költ, mint nyomorgóira.
A társadalmi mobilitás megszűnt, a cseléd gyermeke törvényszerűen cseléd lesz, esélye sincs a szegény ember gyermekének a kiemelkedésre, legyen bármennyire brilliáns esze, szorgalma, kitartása.
Orbán mondta egy világosabb pillanatában, hogy a Horthy-rendszerben belőle legfeljebb traktoros lehetett volna, ami persze nem igaz, belőle abban a rendszerben még az sem lehetett volna.
Az ország jelentős része rasszista, meglehetősen magas az antiszemiták száma, erre az érintettek bezárkózással reagálnak - a nyomortelepeken belül legalább valami relatív biztonságot érezhetnek, míg mások a kétlaki életben érzik a megoldást - ha itt élhetetlen lesz a világ, élhető marad Haifában.
Talán.



A gyermekekből az állam nem akar gondolkodó polgárokat nevelni, az iskolarendszer szépen leképezi a csempekereskedő agyrémeit, az egészségügy éppen felkészül a nyugdíjaskérdés végső megoldására.
Kultúrpolitika gyakorlatilag nincs, futószalagon gyártjuk a giccset kezdve a Nemzeti Színházon, folytatva a csiricsáré hombárral, amit a művészetek palotájának nevezünk, és ami minden, csak nem palota.
Ha kimegyünk a szoborparkba, minőséget találunk, a köztereken pedig gombolyaggal játszó macskákat, vagy ahhoz koncepcionálisan kísértetiesen hasonló "műveket".
Virul a korrupció, a nepotizmus, a nemzet hülyítése iparszerűen folyik, miközben a történelemről is kiderült, hogy minden máshogy volt.
A zsidók például részben idegenrendészetileg haltak meg, mások meg 
csak korlátozásokat szenvedtek el, a korlátok egyébként a Dob utca vonalában húzódtak, ahol bent lehetett tartózkodni akár tizenkét embernek egy szobában, korlátlanul.
Megint másokat meg nem a csendőrök puskatussal, nem is a magyar állami szervek, hanem a hozzánk delegált húsz német terelte vagonokba.
Erre mondják, hogy sajátos magyar észjárás, melyet a magyar nyelv egyszerűen csak cigánykodásként azonosít...
Folyik a rongyrázás, miközben a hajléktalanokat kitiltják a közterületekről, fagyjanak meg máshol télen!
Közben olyan avitt eszmék kerülnek elő, melyekről azt hittük, hogy már csak a történelemkönyvek sorstragédiáinkat magyarázó részeinél olvashatunk.
És akkor még a különféle futóbolondokról nem is beszéltünk, akiknek szintén tág tere nyílik a társadalom hülyeséggel történő fertőzésére.

Azt hiszem, nem tudunk olyan területet találni, ahol a jelenlegi társadalom erkölcsileg - de bármilyen tekintetben - magasabbrendű, mint elődje volt, ami meg a lét és jogbiztonságot illeti, fényévekkel vagyunk leszakadva az akkori állapotoktól. 
Erre a tragikus szarkupacra telepszik rá a külpolitika.


Nemzetközi kapcsolataink talán még rosszabb állapotban vannak, mint az ország általános állapota.
A nemzet kakadúja, aki mindig rá tud hangolódni szociopata főnöke gondolatmenetének aktuális periódusára, úgy veri szét nemzetközi kapcsolatainkat, mint az egyszeri paraszt, aki a jégesőben cséphadaróval verte a búzát: lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!
Hajdan a Magyar Népköztáraságnak volt nemzetközi tekintélye, a mai Magyarország meg Európa bohóca, vezetője a magyar Ceausescu, akin a világ hol röhög, hol bosszankodik.

Hogy bekerülhettünk az Unióba, azt jórészt a szocializmus éveinek teljesítménye és külpolitikája indokolta.
Hajdani előnyünk elfogyott, mai állapotunkban senkinek nem jutna eszébe befogadnia bennünket Európa kultúrnemzetei közé.
Közvetlen szomszédainkkal kapcsolatban a XIX. század téves és kártékony politikáját, a magyar szupremáciát erőltetnénk, csak hát menet közben történt egy s más, ami ezt a törekvést illuzórikussá teszi.
Trianont siratjuk, miközben székely testvéreink (tudod, székely szarta a magyart...) önrendelkezési jogáról papolunk, évente felcaplatunk a hegyre, hogy onnan osszuk az észt a románoknak, zacskókban csempésszük hajdani nacionalista politikusunk maradványait, merényleteket tervezgetünk,   szánalmas.
Az ukrán államot pofánköpjük, mikor az általuk tiltott kettős állampolgárságot erőltetjük, hatvan-hetvenezer Fidesz-szavazatért, ezért csalunk, hazudozunk, és amikor megbukunk, akkor felháborodunk.

Adjunk hálát az Úrnak és a nemzetiségi vezetők józanságának azért, hogy a délszláv háborút megúsztuk a vajdasági magyarok lemészárlása nélkül, nem sok hiányzott, már éppen pedzegették, hogy milyen kiváló alkalom lenne a terület visszacsatolására - jelzem, ez Ukrajnával kapcsolatban is elhangzott, miközben a Krim visszacsatolásáról harsányan hirdetik, hogy igazságtalan és jogszerűtlen.
Koszovó átadásához buzgón asszisztáltunk, miközben a szerbekkel történelmünk ezer szálon fonódik össze, de a szerb ortodoxiát még ma sem veszi be a hatalom gyomra, miközben a favorizált római katolikus vallás vezetőjét savazzák - a magyar felsőpapságnak pedig nincs ehhez egy rossz szava sem.


Mindemellett az Uniót is próbáljuk bomlasztani, míg csak egyszer meg nem únják, és pofán nem vernek benünket a hólapáttal, jelzem, kiérdemeltük...
Tipikus példája viselkedésünk annak, mikor valaki arra az asztalra szarik, amelyikről eszik.

Orbán retteg attól, hogy az egyeduralma veszélybe kerül, pedig nem az uniótól kellene rettegnie, hanem saját népétől, mely ha kialussza egyszer ezt a harminc évnyi részegséget, lehet, hogy miszlikbe szaggatja a családtagjaival együtt, hiszen bőven kiérdemelte közülük is nem egy, hogy a cellájáról lerohadjon a műanyaglakat, úgy száz év múlva - aztán majd imádkozhatnak a Felházban...
A világ a globalizáció felé halad, mi is megyünk a történelem sztrádáján, csak mi a forgalommal szemben.
Magyarország egész történelme során szerencsétlenkedett, általában saját rezsiben.
Azt mondják, akinek magyar a barátja, annak nem kell ellenség, hát magyarnak magyar a barátja, de mi azért bebizonyítjuk, hogy képesek vagyunk megmerényelni önmagunkat.
Sajnos a szellemi képességeinkre se lehetünk büszkék, a magyart a világ legprimitívebb hazugágaival is meg lehet vezetni.


Hogy mi lesz így velünk?
Sajnos, úgy tűnik, eltűnünk elább-utóbb, mint a vizigótok, de büszkén állapíthatjuk majd meg, hogy megdolgoztunk érte.
Sajnos...



:O)))

15 megjegyzés:

Attila írta...

Üdv!

Kedves PuPu!

Nem tudsz valótlanságokat írni. Itt már a tébolyultság magas fokon van jelen. Soha nem hittem volna, hogy ez a nép engedi lenyúlni a nyugdíjvagyonát, de birka módon csak bégettek hozzá. Innentől kezdve csak néha akadok ki.
Most olvastam a Tojásfejű Petike nyilatkozatát Kárpátaljáról.
Ha kiutasítják a fogadó ország törvényei ellen vétő konzulunkat, Akkor kemények leszünk, és hasonló ellenlépésre készülünk. Ész megáll, leroskad, vége! Már kezdem érteni miért is utálnak bennünket sok országban.

Attila

kekec írta...

Pupu,
ez a szupremációs izéke már akkor is illúzió volt. De egyébként egyetértek (sajnos)

Attila:
lehet, hogy már tudjuk, hogy mit akart Putyin Orbántól (egy kis bomlasztást Ukrajna és az orosz szankciók ügyében) De remélem legalább figyelmeztette, hogy nagyobb szüksége van rá belül! Valamicskével több esze van ugyanis, mint Orbánnak.

1970 írta...

Kedves Pupu!

Posztodhoz még egy adalék:

A közelmúltban Lezsák S. már Héjjas Iván és "csodálatos" társai rehabilitációját emlegette. Szálasi is nemsokára "méltó dísztemetést" fog kapni?!
Tudod, ilyenkor mindig eszembe jut Grósz sportcsarnokbeli beszéde. Mennyi kigúnyolást, cikizést, sarazást kapott érte. Azt hiszem, itt lenne az ideje megkövetni, és posztumusz elnézést kérni tőle, mert pontosan látta a dolgokat!

kekecnek

Putyinnak nem "valamicskével" van több esze a kisgömböcnél, hanem fényévekkel.
Ráadásul az orosz elnök viselkedni is tud, ami nem mondható el a narancssárga hajú pojáca amerikai kollégájáról...

MoonRiver írta...

Hát ezt így olvasni egyben is sok volt. Aztán eszembe jutott, hogy Pupu még le sem írt mindent, ami még ijesztőbb volt. A fiam pedig 13 év után hazajött Angliából. Nem én hívtam!!!! Azért kintről tudni és nézni mindezeket, meg idebentről részletesen, az nagyon más. De legalább a tudathasadása megszűnt. Igazi magyar lett, kívül-belül. (Fenemód örül is neki, reggeltől estig.)
Ja, és az a "Gyere haza fiatal!", óriási kamuság. Nem igényelt semmit, de ott tesznek keresztbe a hivatalok, ahol tudnak. Fél évig TB biztosítást sem lehetett elintézni, egyedül a 15 hónapos unokámnak lett meg, aki viszont brit állampolgár. Ez is olyan magyar IZÉ volt.
Nem diktatúra ez, hanem KIRÁLYSÁG!! Pupu már jól számba vette a "kirájságokat" itt, de gyűlik még, efelől semmi kétségem!!

Attila írta...

Csak úgy mondom, mert pusztába kiáltott szó!

Fékezett habzású tisztogatás megy Horthy körül is. Ha jól emlékszem vitéz Nagybányai seregének nem kellett aggódniuk, hogy elfogy a lőszerük, mert nem sokat lövöldöztek a cél érdekében. A románok elfoglalták Budapestet, utána a vitéz úr meg szépen belovagolt mögöttük. Meg is kérték a románok érte az árát.
Jött a II. VH.
Horthy elsőszülött fia máig tisztázatlan körülmények között lezuhant vadászrepülőgépével, és szörnyethalt. Nagy veszteség ez egy apának, de hány család vesztette el fiát, apját, testvérét? Sok!
A németek elrabolták a kisebbik fiát, megzsarolták, hogy adja át a hatalmát Szálasi nemzetvezető testvérnek. Megtette, pedig tudta, sejthette mi lesz a következmény. Legyalulták az országot.
Sztálin a legnagyobb gazemberek közé tartozott, akit a Föld valaha is hordott a hátán. Amikor Jakov fiát elfogták a németek, felajánlották annak a hétpróbás gazembernek, két tábornokukért kicserélik. Sztálin azt mondta, nem lehet az ő fia, mert az nem adhatta meg magát a németeknek, inkább a halál.
Hosszúra sikeredett, de ez bennem volt.

Attila



góbé írta...


Érdekes dolog ez a mi lesz velünk. Nagyjából az amit megérdemlünk.

Annak idején a forradalom exportja sem Hruscsovéknak, sem Casróéknak sem jött be. Az USA is exportálta volna a demokráciáját ezerrel, mely az arab tavaszban s az azt követő máig tartó káoszban csúcsosodott ki - persze ez csak egy fedősztori volt, olaj,- fegyverbiznisz - de a világ meg kellett hogy állapitsa, az arab népek nem kivánják és mentálisan képtelenek is elfogadni a nyugati tipusú un. demokráciát.
1848-ban Marxék kiadták a Kommunista Kiáltványt. Nálunk 1848-ban majdnem sikerült felszámolni a jobbágyrendszert. ( Amit Horthy azért némileg módositott formában de visszacsempészett.)

Meg ha már '48-49. A legnagyobb karaktergyilkos Kossuth "apánk" volt. Egy országgal elhitette - miután irháját jól megmentette - Hogy Görgey árulta a hazáját, mert a maradék 25-30 ezer honvédet nem hányatta kardélre az egyesült orosz-osztrák, csaknem 200-ezres sereggel.

Ahhoz képest most kiváló a helyzetünk. Száz éve még "...kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk..." Most csak 6-700.000... és nem is Amerikába.... A tendencia mindenesetre biztató, még száz év, és mindeki marad.
Ugyan miért gondoljuk hogy mi alkamasak, érdemesek vagyunk arra a nagyon vágyott jóléti demokráciára. Mit is mondott Ady 1902.-ben? "...Drága úri véreim...
Nem tudom elhessegetni magamtól a gondolatot: lehet hogy tényleg ezt érdemeljük...úgy összességében alkalmatlanok vagyunk..

Az ország fele "...ezer éve magával kötve mint a kéve, sunyít vagy parancsot követ..."
Másrészt igen-igen közel van hogy "...Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény..."

XX év múlva utólérjük Ausztriát - hangzik fel 5-6 évente. De ha csak a zsére vágyunk, az ahhoz vezető út nem elég turulos, baxunk rendesen adózni, képtelenek vagyunk tisztességes elkötelezett kormányokat választani ugyan mit várhatunk.

Viszont nagyon sok jel arra utal, durvulni fog a helyzet. o1G a EU-parlamentben feladta a pávatáncot, semmiféle együttmüködésre, kompromisszumra nek hajlandó.
Az állami intézmények - legyen társadlémi, gazdasági, kultúrális - amúgy is szervilis, talp-és egyéb testrészt nyaló vezetőire most dupla széjkosarat adtak. A rogánytonya minisztérium jóváhagyása és útmutatása nélkül semmiféle nyilatkozatot senkinek nem adhatnak ki.
Haladunk a totális diktatúra felé ? Az csak úgy fog menni, ha kilépünk, vagy kizavartatjuk magunkat az EU-ból...

1970 írta...

Kedves Attila!

Ez a rövid összevetés is jól megmutatta, hogy néha még a "hétpróbás gazemberek" is képesek a hazájuk érdekét sajátjuk elé helyezni. Igazából ez különbözteti meg az államférfiúi gondolkodást (még akkor is, ha az illető "hétpróbás gazember") a lovastengerészi mentalitástól. Ez utóbbi még "hétpróbás gazembernek" is gyenge és gyáva volt.

Attila írta...

Kedves Góbé!
Igazad van!
Nekem is ezt tanították anno. Némi olvasás után kezdett derengeni valami. Clausewitz megadta a magyarázatot. Dehogy volt áruló! Megóvta a katonái életét, mert a támadó seregnek minimum háromszoros túlerőben kell lenni a biztos siker érdekében. Itt volt az négy is, ha nem több. Ráadásul sokkal jobb hadfelszereléssel bírtak.
Szóval mi még 48-at sem tettük rendbe, az újabb kori történésekről nem is beszélve.

Attila

kekec írta...

góbé
Ha mán költészet: "Álmodozás az élet megrontója, mely kancsalúl, festett egekbe néz"
De az azért hátborzongató, hogy Ady mennyire "időszerű" főleg a cikkei: "Menjünk vissza Ázsiába. Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!" "Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre"
A magyarság legnagyobb teljesítménye, hogy ilyen tehetségtelen vezetőkkel még mindig itt van. Mondjuk ebben sokat segít, hogy minden rendszerben "sunyít és parancsot követ"
Kertész Ákosnak igaza volt!
Csak nem ártana, ha egy kissé reálisabban néznék a magyarok a világot, akkor nem lehetne őket a narancsmákonnyal elbolondítani.
De azért ne feledjük: NINCS többségük, csak ordenáré választási csalásaik.

góbé írta...

Üdv Attila ! Valóban. 1848-49. csak messziről ilyen szép és hősi.

Kossuth 48.ápr. 15-ról: "...Hogy tulajdonképp mit ünnepelnek március 15.-én, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt nem tudom..."
Petőfi - pedig az életmüve kevesekkel vethető össze - óriásit bukott a '49.-es választásokon. Nem kellett hőn szeretett "népének". Ráadásul a forradalom és szabadságharc mellé az ország legfeljebb 20 %-a állt.

Amikor már látható volt az orosz beavatkozás Görgei a komáromi erődre támaszkodva szerette volna megállitani Haynaut, egyetlen esélyként megakadályozva az orosz-osztrák seregek egyesülését. Ha Haynaut sikerül legyőzni, az komoly alkupozició lett volna Paskiviccsel szemben. Jegyzem Komárom jelentősége '49. októberében mutatkozott meg, amikor Klapka szabad elvonulást és büntetlenséget elérve adta csak fel az erődöt.

Kossuth "apánk" kormányzó őfőméltósága viszont jobbnak látta minél közelebb lenni a török határhoz, ott megvivni a döntő csatát s fővezérnek ismét megtette azt a Dembinskyt, aki a szabadságharc alatt végig képtelen volt csatát nyerni. Az sem zavarta hogy ezzel gyakorlatilag feladtadta az ország egész területét.
Görgei jobb belátása ellenére engedelmeskedett és az orosz csapatokat É-ról megkerülve igyekezett Aradra, egyesitendő a magyar seregeket, mely azonban Dembinsky engedetlensége miatt nem jött létre, ráadásul Temesvárnál újfent döntő csatát vesztett.
Görgei seregén kivül gyakorlatilag nem maradt hadrafogható egység.
Azt is felróják neki, azért nem végezték ki őt is Aradon mert elárulta 13 társát.
Haynau kegyetlen hóhér volt de legalább következetes.
Görgeire nem lehetett ráfogni hogy elárulta császárát, hiszen 1845-től vegyészként tevékenykedett. Szemben társaival civilként és nem császári tisztként csatlakozott a szabadságharchoz.

Promenad írta...

Hát igen,a magyar nép a harmadik világ szintjére süllyedt
/vagy ne sértsük az ottani népeket?/
Soha nem volt igazabb Ady próféciája : "Nekünk Mohács kell !"

talalom írta...

Minden beszélgetőtársam iránti tisztelettel kérdezem: mi lenne, ha nem erősítenénk a magyarságról azt az elterjedt közhelyet, ami szerint sírva vigad a magyar? Ha nem bólogatnánk báván az olyan baromságokra, hogy: akinek nem fáj Trianon, az hazaáruló, meg idegenszívű. Nem az, csak tudja: a magyar nemzet csak a XVIII.-XIX. század folyamán alakult ki - akkor is nyugat-európai intencióra: főképp a franciára. Soha nem volt nagymagyarország:abban a formában semmiképp, ahogy ragasztgatják. Királyoknak ugyanis nem országuk van, hanem birodalmuk, és nem nemzetük, hanem népeik. A nagy rántottkaraj alakú birodalom idején a magyar koronát egy francia uralkodócsaládhoz tartozó király hordta: Anjou Róbert Károly. Magyarként utoljára Mátyás királyé volt a korona - ő is román család sarja volt(Szibinyáni). De megtanulta szinte valamennyi alattvalója nyelvét. Ennek majd '500 éve. Az 500 évből 400-on keresztül nem volt Magyarország. Se nagy, se kicsi. Erdély meg még a magyar koronaterületeknek sem volt része. Többnyire önálló fejedelemségként lavírozott az akkori két nagy: a szultán, meg a császár között.
Az önálló Magyarország megteremtésére tett első kísérlet idején (1848-ban) sem az volt a követelés, hogy "Vissza Erdélyt!". Hanem az: "Unió Erdéllyel". Ez meg 2007-ben megvalósult.
Miről gagyarászik a sok elmeroggyant? 1920-ban nem Magyarországot csonkították meg, hanem a Habsburg birodalmat verték szét. Érdekes, ezt Habsburg Ottó tudta, és egész életét arra áldozta, hogy a nemzetek együttműködésén alapuljon egy egységes, békés Európa. Ez persze nagyban akadályozná a különféle kiskakasokat abban,hogy a saját szemétdombjukon a maguk hasznára kapirgáljanak.
Bocs a terjedelemért.

1970 írta...

Kedves talalom!

Csak a pontosítás kedvéért: a Habsburg birodalmat nem 1920-ban "verték szét", szétverte az magát már az első világháborúval. Legkésőbb 1918-ban ez a dolog már bevégeztetett.
Abban viszont igazad van, hogy a két világháborúba történő belépésünk, és az ország elpusztítása (százezrek tényleges fizikai megsemmisítése) az öntelt, nagyképű uralkodó elit legnagyobb bűne a 20. században. Az I. vh. tapasztalatain okulva a nyomorult lovastengerésznek legalább lehetett volna annyi esze, hogy ezt nem lépi meg újra.
De persze az ostoba hagymázas álmokat szövögették és sajnos szövögetik ma is ezek utódjai:(, mit sem törődve azzal, hogy ez esetleg tömegek életébe került korábban és kerülhet ma is. Az "eredmény" pedig egyre rosszabb lett, a következményeket a mai napig nyögjük, sok szempontból.

Borbély József írta...

A haza fogalmát probáld alkalmazni akkor meg fogod érteni mindazt amit még az életedben nem sikerült felfognod...
Igen minden embernek van egy saját véleménye és ezt el is kell fogadni, még akkor is ha az a valaki nagy tévedésben él...
Mi MAGYAROK IGAZI TISZTA FAJ MAGYOROK szeretjük az országunkat és természetesen azt a kormányt amely ezt támogatja!
És ez most ez a kormány!

bocica írta...

Azért tartunk itt Borbély József,mert önhöz hasonlóan sok félművelt vagy műveletlen ember ember szajkóz demagóg, nacionalista szöveget.