2019. december 30., hétfő

SZÁMVETÉS 2019

Ha arra számítasz,. hogy itt most nagyívű politikai elemzéssel találkozol, hát azonnal kattints egy nagyot, merthogy ezt itt nem fogod megtalálni, ezek itt  csak egy egérszürke mezei blogger elmélkedései a világról, erősen szűkített formában.
Kezdjük tehát világpolitikai kitekintéssel.


A világ dolgai valamicskét javultak attól, hogy az akcióban résztvevők minden igyekezete ellenére többé-kevésbé sikerült kiirtani az Iszlám Államot, habár az iszlám fundamentalizmus maradt.
Ennek alapvető oka a nyomor, melyből a kitörni vágyók csak a csodában bízhatnak, azt meg leginkább a vallások táján találhatják meg.
Ha a Betyársereg nyomorogna, már nálunk is sámánok által megáldott bugylibicskával szeletelnék a liberálist, szerencsére a szélsőségeseket nálunk mindig van, ki etesse.
Ma persze a világ olyan, mint a Partizánszövetség volt hajdan, mindenki az Iszlám Állam ellen harcolt, miközben Törökország vígan üzletelt a két lefejezés között Szíria olaját kitermelő vallási szélsőségesekkel, Amerika meg csendben támogatta a szír állam ellen harcoló szakadárokat.
Érthető, merthogy Szíria szövetségesi viszonyba keveredett az oroszokkal, támaszpontot ad nekik, ami kell ahhoz, hogy jelen legyenek az óceánokon.

Ha Putyin nem veri szerteszét az ISIS nyersolaj-szállító infrastruktúráját és nem segíti katonailag szövetségesét, ma már ugyanolyan rend lenne Szíriában is, mint Líbiában, ahol a nyugatiak a legaljasabb módon végeztek Kadhafival, majd elhozták a szabadságot - az olaj ellenében.
Jelzem, lesz még ott cirkusz, meg vérbengázolás, de hát az olaj...
Miként a világ minden táján, Venezuelától-Ukrajnáig.
Az a legnagyobb baj, hogy Amerika nem érti a világot, valamiért azt hiszi, hogy mindenki számára vonzó saját társadalomszervezése, pedighát ez nálunk sem nagyon akar beválni, pedig itt nem minden második ember kecskepásztor, inkább csak elakadt a feudalizmusnál...


Trump léte rávilágít a világ végzetes balszerencséjére, nevezetesen, hogy tömegben még az okos emberek is buták, továbbá, hogy az emberek élnek-halnak az erőért, egészen addig, míg az az erő jól seggbe nem rúgja őket is.
Akkor filozófiai magyarázatot keresnek személyes szerencsétlenségükre, és ezt meg is találják a mélyállamban/háttérhatalomban, a zsidókban, cigányokban, migránsokban.

Ez a probléma úgy ötven-hatvan év múlva lesz érdekes, amikor - ha megérjük - Amerika többsége spanyolul dicséri majd azt Urat.
Oroszország viszont kijött a kómából, tele van ambícióval és szerencséje van Putyinnal, aki tudja, mit akar.
Minden ellenkező híresztelés dacára ebben nincs benne Jászkarajenő elfoglalása, sem a magyarországi kipcsak közösség leigázása, sőt, még a magyar nők megpocsékolása sem, lévén Oroszországban - nekünk is köszönhetően - jelentős túlkínálat van nőkből.
Oroszország ma is katonai világhatalom, a tetejében a legmodernebb haditechnikát fejleszti, példa erre a legújabban hadrendbe állított - tehát nem csak makettekben létező hiperszonikus rakétarendszer, meg az Aegis-rendszert megalázó átrepülések a Donald Cook amerikai romboló felett, a T-14 Armata harckocsi, stb...
Amerika ma a Nemzetközi Űrállomásra sem képes személyzetet küldeni, ami azért meglehetősen sötét képet fest az amerikai űriparról is, miközben Mars-expedíciókról delirálnak...
Kína viszont gazdasági-katonai világhatalommá vált, Amerika fél is megpiszkálni, mert igen hamar lemondhat Tajvanról és Hongkong különleges státuszáról, aztán lehet csörömpölni a kardokkal. Persze más az, mikor csak úgy handabandázhatunk, hogy tétje is van a dolognak, meg más a szájkarate.
Kína embert akar küldeni a Holdra, és meg is fogja tenni, nem is túl sokára.
Az Egyesült Királyság számára a lét a tét, ha mondjuk a skótok kiszállnak, akkor oda Nagy-Britannia maga - nem túl biztató kilátások.
Arról nem is szólva, hogy mélyen érintettek vagyunk a dologban, hiszen ha hazafelé kellene venni az irányt az ott élő, ott dolgozó magyaroknak, Viktor lepadlózna azonnal, meg az is, aki átvenné tőle a Csődtömeg nevű hajdani Magyar Köztársaságot, mely ma is permanens menekülésben van az igazság pillanata elől.
Az Unió meg vagy megrázza magát és talpraáll, vagy az elmúlt fél évszázadot bedobhatja a kukába.

A fejlődés útja nem a Kipcsak Ösvény, hanem egy európai állam létrehozása, közös pénzügy, hadügy és külügy fenntartásával, saját hadsereggel, összehangolt jogszabályokkal, bűnüldözéssel.

Hazai pályán meg lehet állapítani, hogy Orbán túl van a zeniten, innen már csak lefelé visz az út - vagy a mentő.
Lefelé, még akkor is, ha Pocak személye átmenetileg nem ér meg annyit, hogy Kadhafi sorsát másolva  hasrafektessék egy autó platóján, aztán igazságérzettől vezérelt LMBTQ aktivisták megismertessék vele a szivárványszínű zászló által nyújtható összes örömöket.
A lopást viszont az intő jelek ellenére képtelen  abbahagyni, csicskásaival együtt egyre pofátlanabbak és egyre mohóbbak, jó vége ennek nem lesz.
Az ellenzék, miután egyszer eltalálta a labdát, most próbálgatja a labdazsonglőri létet, persze már nem bírnak magukkal, képtelenek csendben, szerényen dolgozgatni.
Fontos lenne ez, hiszen mindenki tudja, nincs adu ász a kezükben, a sok tökfilkó pedig nem alkalmas a durchmars abszolválására.
2022-ig arra kevés az idő, hogy világrengetőt produkáljanak, elrontani az elért pozíciót, arra viszont még sok is.
Hát, bízzunk a csodákban...

Személyes életemben ez az év is olyan volt, mint a megelőző - semmilyen, de hát ezt dobta a gép, ugye.
Viszont most megnéztem a jövendőmet a facén a Nametestben - ebben hiszek, mert szépeket szokott írni rólam, még, ha a jóslatai nem is válnak be teljesen.
De most azt írta, megnyerem a lottót, egészen fel vagyok dobva, aggódva várom a fejleményeket.
És lesz még egy jelentős változás az életemben: Kutyatulajdonos lettem.
A neve Bumbi, és hivatásos macskariasztóvá lesz kiképezve, maga a megjelenése elriasztja majd a macskákat!
Kellemes kilátásokkal tekintek az új év elé, remélem nem fogok csalódni, mint ahogy ezt kívánom Nektek is egy ideinél boldogabb, sikeresebb új évben!


BUÉK!

:O)))

24 megjegyzés:

1970 írta...

Kedves PuPu!

Egy "egérszürke mezei blogger" ilyen pontos, alapos elemzést, ilyen humorral fűszerezve nem lett volna képes megírni. Ergo: vagy nem Te írtad, vagy nem vagy "egérszürke mezei blogger". Én mindenesetre az utóbbira tippelek:). (Adhatnál órákat a sok buta törökgábornak...)

BÚÉK Neked és nyerd meg a lottóötöst:).

Kapat írta...

Kedves 1970!
Tökéletesen egyetértünk, egy kis különbséggel. Én biztos vagyok benne, nemcsak tippelek, hogy Ő írta és a második variációd a telitalálat! Te is lottózhatnál! :-)

Boldog, reményteljes Újévet kívánok jó egészségben Mindenkinek!

Czékus Lajos írta...

Politikai elemzésként nekem 'bejött'. Talán a futballban elért világraszóló magyar sikerek felsorolása tekintetében éreztem némi hiányosságot, de az még pótolható. Vagy nem. BUÉK!

Vöröskarom írta...

A politikai kitekintés precíz, mint mindig.
A kutyához gratulálok - hihetetlenül sok örömöt tud szerezni az embernek.
A lottózáshoz sok sikert!
Egyébként meg: MINDENKINEK MINDEN ÁLMA VÁLJON VALÓRA - kivéve persze ha rosszat álmodott! BUÉK!

Vadvirág írta...

Kedves PuPu!

Boldog Újévet!

1970 írta...

Kedves Kapat!

Neked is nagyon boldog, egészségben teli új esztendőt kívánok!

talalom írta...

Pupukám! Minden jőt, amit csak gondolsz Neked, és a többieknek is!
Hanem: Bumbiban ne nagyon reménykedj. Nekem volt egy Boci névre hallgató, ilyen márkájú ebem: a hűvös tavaszban a hasán lévő dús szőrben bújtak meg a kiscicák, ő meg boldogan nézte őket. Bocikát szerencsére sikerült nagyon jó helyre ajádékoznom: egyedül maradtam, kórházba kerültem, nem volt, ki etesse. A rokonaim messze laknak ahhoz, hogy naponta kijárjanak. Szomszédaim meg szó szerint nincsenek: fejlesztés alatt álló terület. (Ez egyrészt jó,mert volt-van erre sok putri állagú ök ház, amikből, ha kihalnak, elbontják azokat. Így talán ér majd egy panellakást a 100 nm-es fullkomfortos - csatorna, kábelnet stb. - metroközeli házam.)

glorianna írta...

Köszönet minden szösszenetért, Pupu :) Bumbihoz gratulálok, legyetek nagy haverok. BÚÉK!

Bubu64 írta...

Kedves Pupu!
Nagyon sok egészséget és boldogságot kívánok az új évben Neked és a Családodnak!

fulopiren írta...

Drága PuPu"
Először is boldog új évet neked is!
Másodszor, néha az az érzésem, hogy az ellenzék betlire játszik!
Már csak a piros hetes hiányzik, hogy terített betli legyen nekik.

góbé írta...


Kéccer is végigolvasva, felül kell hogy biráljam az első bekezdésedet. E poszt igenis egy nagyivü politikai elemzés.
Ezt mindenki rögtön láthatja, kivéve azok, akik csak kisvártatva jönnek rá...(by 22-es csapdája...)
A Hontandrás, mega Ceglédizoltán-féle okostojásokra gondolok...
Elemzőkészséget, stilust, igényességet, maliciát, épp jöhetnének hozzád tanulni, de fölöslegesen. Esélyük sincs ! Alkalmatlanok !

Bumbit melegen üdvözli Morzsi és Döme, a boldog új éven kivül olyan gazdát és kanapét kivánnak neki, mint amilyennel ők is birnak...

pleinair írta...


Kedves Pupu!

Az Újév kezdetén nagy örömmel köszöntelek kutyagazdai minőségedben is. Érzelmi teljességünkhöz
tartozik, hogy a feltétel nélküli kutyaszeretet és hűség részesei legyünk.
Csatlakozva Góbéhoz, az én "falkám" is (névszerint: Manó, Bandi, Csivi, és Mimi, Dönci pár hete már az örök macskavadászmezőkről) küldi jókívánságait Bumbinak.

Ha bármiben tanáccsal szolgálhatnék, fordulj bizalommal hozzám, tapasztalt kutyáshoz.

(Hogy bírta Bumbi a durrogtatásokat? jó, lyukmentes a kerítés?)

PuPu írta...

Kedves Pleinair, a kutty a jövő héten érkezik - ivartalaníttatni kellett.
A kerítés mellett "láthatatlan kerítés" is lesz, remélem beválik.
Bumbi állítólag jó idegrendszerű kutya, de a szilvesztert azért lakásban töltötte - a szomszéd akitája is meglógott, pedig az aztán kemény kutya...
Bernim már volt régebben kettő is. Nekem való kutya, nem egy rohangálós típus, megfontolt (ez a lusták leánykori neve...), mint én...
Köszönöm a segítséged előre is!

:O)))

PuPu írta...

Kedves góbé, Bumbi egy terjedelmes eb, elég lesz neki egy pokróc is, nem?
Ki fog zabálni a nyugdíjamból...
talalom pedig a rémálmaimat írta itten le, a macska sapkácskának való, nem házikedvencnek!
:O)))

góbé írta...


Üdv PuPu !

Persze hogy elég egy rendes derékalj, bár amikor kemény minuszok dühöngenek, nem árt a pokróc alá egy polifoam, vagy selejtezésre váró télikabát, egyebek. Az enyémek is ezt kapják.

A kanapét, az étkezőben, ki kell érdemelni! Úgy müködik mint egy afféle jutalomfalat, vagy megérdemelt simogatás, fül,-meg állvakargatás...

"...Ki fog zabálni a nyugdíjamból..." No, ezt mondta nekem a vaslédi, (anyósom) is. Hogy igy lesz-e, csak rajtad múlik.
Sokak választják a kényelmes - szerintem lusta - megoldást, miszerint esténként a kutya elé tesznek elégedetten egy fél kiló száraztápot, ezzel letudva az etetést.

A viszlag olcsó, 3-500 Ft,-/kg-os anyagok nagyjából annyit érnek, mintha Te a legolcsóbb, gyakorlatilag húsmentes parizeren akárnál megélni. Ezzel ki lehet jönni napi 150-200 Ft-ból, ami egyrészt anyagilag nem kevés, viszont a húsevő társad, barátod, hiányt fog szenvedni.
A megfelelő tápértékü tápok 800-1200 Ft. körül járnak, ami napi 500, havi 15.000 Ft.-ot jelent, és akkor hol volt még igénybe véve a fogazat, a rágás élvezete... Ez már valóban komoly tétel a mai rendvédelmis nyudijakhoz képest...

Nálam a Döme egy 70 cm marmagasságu 38-40 kilós óriás-schnauzer kan, morzsi egy 10-12 kg-os tacskószerü kisvacak. Cs-farhát/fej + rizs/tészta + magas tápértékü mükaja = napi 180-200 Ft.,...ami azért kibirható...

...A drága mamát meg azzal nyugtattam meg, a vagyonunk biztonságban, majd egy centessel kevesebbet iszom naponta...

A többit majd privátban...


talalom írta...

HM. Nálunk a macskák is egérfogásra lettek szerződtetve, és a kertben élnek. (Ezért is fordul elő időnként, hogy 8-10 kiscica rohan elő valahonnan a farakás alól, és egyáltalán nem lehet őket megfogni...)
Van kutyaház, de Bocikám nem igényelte. Inkább a fedett kisteraszon tartózkodott, a hátát a bejárati ajtónak vetve, a hasán hömbölgetve a kiscicákat. Nem is nagyon akart bejönni a házba - bár szerette, ha kimegyünk: rögtön odasündörgött, és rajongó pofával követett mindenhová. Pedig kánikulában még hívogattuk is, hogy a hűvös kövön hűtse magát. Egyszer, úgy 35 fokban beletúrtam a szőrébe,és majd hanyatt estem. A nagy bundája alatt ugyanis viseli a kölyökkori, rövidszőrű fehér bundáját is: az meg a legforróbb nyárban is hűvös! (Télen meg nyilván meleg.) Na, ez a bunda az, ami kifogott rajtam, nem az élelem. Gondozásra szorulna ugyanis. Márpedig, ahogy Bocikám meglátta nálam a bontófésű piciny sarkát, úgy elpurcolt a kert hátsó felébe,mint a vihar. És semmi unszolásra nem jött elő. Márpedig felnőttként ütötte a 40 kilót - nem nagyon tudtam mivel "kényszeríteni". Olyan kutyakozmetikus után érdeklődtem, aki kijönne házhoz - nem tudom, mit tehettem volna, ha egy ilyen üzletben Bocika meggondolja magát a fésűket, ollókat stb. látva. Kozmetikust ugyan nem, de az egyik utcaszomszéd említett egy családot,ahol elpusztult egy ilyen kutya, és ilyet szeretnének. Egy budakeszi házból jött a család érte - a tízévesforma kislány rögtön a nyakába borult, Bocikám meg vigyorgó pofával követte az autóba. Küldtek néhány fotót: Bocikám boldogan feszít az autóban, a kanapén, a szőre ragyog, a kislány meg lóg a nyakán.Kérdezik - nem szeretted? De igen, és fájt a szívem,amikor visszanézett kérdőn az autóból: mi van, Te nem jössz? De nem tehetem meg, hogy loncsos szőrrel, - esetleg megint egyedül hagyva maradjon velem, merthogy "szeretem".

Valaki, aki írta...

Szintén kutyafalka tulajdonosként, ám még aktív tagokkal - a bátor és penge agyú lajka-keverék, Nyusz, az abszolút turmix, kredenclábú Vili (kobzott kutyaként fogadott be engem), az öreg Stafi, aki bár már csak hálni jár belé a lélek, de rombolni még mindig egyéves süldő kutya módjára tud, és persze a törpe, a folyton nyafogós Gimi, aki ha első példánya lett volna a fajának, az ember sosem szelidítette volna meg a kutyát, mert látta, éppen elég baja van nélküle is, mentse Isten ettől a teremtménytől.

Ám nálunk cicák is vannak, sőt, papagájok is (komplett tápláléklánc), ezért a jelszó: élni és élni hagyni.
Ez a Házirend egyetlen pontja, s nincs apelláta - már-már orbánosan rigid szabály, de átlépése a gazdi komoly haragjához vezet, s miután jókedvűen telnek napjaink, a szemöldök összehúzását sem szeretik, nemhogy komoly haragot.

Ha nem vagyunk itthon, az ebek a területet őrzik, ha itthon vagyunk, minket. Most itt horpasztanak, mindenki a neki megfelelő méretű kosárban, kettő versenyt horkol. (Van kinti helyük - vastag, jól szigetelő papírdoboz alj, rajta mosható, kiszolgált paplan, s azon régi télikabát - de tapasztalatom szerint akkor is a kapu előtt fekszenek a földön, ha ég a földdel összeér, onnan ugyanis jól látni minden két- és négylábút.)
Az életkoruk 6 évtől 15-ig terjed.

Minden évben azt kívánom, hogy jövőre is itt legyenek ...

Ennél jobbat magunknak sem tudok - s addig is sok-sok örömöt és jó egészséget mindenkinek, két- és négylábúaknak egyaránt!!




talalom írta...

Valaki, aki! Minden tiszteletem. A kutya Csányi szerint kb. egy hároméves embergyerek intelligenciájával bír - hát annyi törődést is igényel, mint egy hároméves: nem elég csak etetni. Nekem csak a kertes házban lett kutyám, így azután nem tudtam felvenni a falkavezér szerepét. Korábban cicáim voltak - úgy bántam a kutyákkalis. Bocikát egy befogadott pedigrés játszótéri keverék előzte meg, aki a 16. szülinapja előtt két nappal lehelte ki a lelkét. Egy óriás snauzer és egy ír szetter nászából született: nagytermetű, fekete eb, zászlós farokkal, hegyes orral,óriási tappancsokkal: úgy nézett ki,mint a Piroska mesében a farkasillusztráció. Érdekes viszonya volt a macskákkal: a háziakat nem bántotta, - sőt együtt aludtak télen a kutyaházban. De ha idegen macsek közelített,megőrült - le is állt abban az időben a cicaszaporulat. Nem nagyon fogadott szót nekem - de ha bárki közelített hozzám (a gazdán kívül), letépte róla a gatyát.Miközben a betörőket simán beengedte, amikor nem voltunk otthon. (Szerintem ismerte őket.)
Tudom,iskolázni kellett volna -, de akkoriban se időnk, se pénzünk nem jutott erre. (Építkeztünk, a párom vidéken dolgozott, én napi 13-14 órát.)
Tanulság?A kutyával törődni kell, nevelni, vele lenni sokat.Amíg a cicáim nyugodtam durmolnak üres lakásban vagy kerti zugban, és csak kajálni jönnek elő. Ahogy egy unokámtól kapott könyvjelzőn áll: a kutyának gazdája van, a macskának személyzete...

Valaki,aki írta...

Kedves talalom!

Tapasztalatom szerint a határozottságot értik, és csak azt. Meg lehet félemlíteni őket, de úgy nem lesznek együttműködők, ami fontos. Persze van néhány szó, amit meg kell tanulniuk. Nálunk a NEM, a VISSZA és a GYERE. Ezeket minden körülmények között meg kell csinálniuk. Mindig dicséret jár érte (játék, öröm és nem jutifalatok). Kedvesek, játékosak, de fegyelmezettek.

Érdekes ez a kutya-macska kérdés. Nálunk minden állat (45 éve kutyásként) maximálisan alkalmazkodott a helyzetéhez, még Stafi is, akiben a legkevésbé bíztam. Nemcsak a neve Stafi, valóban stafforshire, egy csúnya pillantású, fekete ördög. Jóindulatú első gazdája azon a település részen gondolta magára hagyni, ahol lakunk. 3 hétig néztem, mielőtt magunkhoz vettük. Először innivalót tettem ki neki, majd inni- és ennivalót, aztán inni- és ennivalót, plusz bőrtápláló tablettát, mert szőr nem sok volt már rajta. Október volt, egyre hidegebb, így egyik este azt mondtam: gyere kutya, próbáljuk meg ...
Fogalmam nem volt arról sem, hogy támad-e, hiszen rendszeresen menekülni láttam.
Az első éjszakán a kertben alhatott. Aztán jött a szombat, ki kellett engedni a többieket (Vili még nem volt meg). Túlestünk az ismerkedésen, úgy tűnt, elleszünk. Azonban fázott kint, ezért nagy félelmek közepette engedtem be a házba, a cicákhoz.
Az első rossz mozdulatnál tudtam, hogy közbelépek, de egy stafi nem piskóta, komoly harapási teljesítménnyel. Nem sok kedvem volt bulvársajtós tv-sztárként megboldogulni.

A legmeghatóbb az volt, ahogyan állt mozdulatlanul, leengedett fejjel, és tűrte, hogy a cicák megnézegessék. (S akár hiszed, akár nem, az lett a beceneve, hogy BOCI, a nagy, busa feje, és a szelídsége miatt.)

Nem volt rám szükség - ő, aki mint írtam már, alig áll a lábán, de gondolkodás nélkül szedi le az ágyneműt, a matracot, s áll neki az utóbbi darabokra bontásának, 9 éve a cicák legjobb barátja. Egyik kutya sem tűri azt, amit ő.
Én nem találtam ilyen gyorsan hangot vele - első napokban a hokedli tetejéről fegyelmeztem, amit ronda pillantásokkal és erős morgással fogadott (nyilván jól megverték párszor).

Soha, egyetlen kutyánk sem támadta meg a cicákat, de a véleményük egyértelmű: macska futva, madár repülve jó. A körbepisilt zónán belül csak az a rangjukon aluli léphet, akiket ők megtűrnek. Úgy tűnik ez genetikus :)

góbé írta...


Kedves Talalom, Valaki, aki...

A kulcsszó a falka. A legkrakélerebb, legöntudatosabb nehézsúlyú kannak is Te(!) vagy a falkavezér...Ő a második természetesen, utána következnek a többiek: feleség, gyerekek, unokák, a (saját) cicák, tyúkok stb... Aki tagja a falkának, azt nem csupán elfogadja, de óvja, védelmezi is ha a szükség úgy hozza...
Egészen addig, amig azt nem látja, hogy "istene", a falkavezér, tehát TE!... tétova, határozatlan, következetlen, kövehetetlen. Ekkor bizony bekeményit, és igyekszik átvenni a falkavezér szerepét. Ez látszólagos engedetlenségnek, dacnak, fegyelmezetlenségnek tünik, pedig mindössze a a falka érdekében teszi, annak rendjét akarja megőrizni, fenntartani.

Kölyökként felnevelt, erejükre ráébredő 10-12 hónapos domináns kanoknál fordul még néha elő, hogy át akarják venni a falavezér szerepét. Ezt határozottan, keményen vissza kell utasitani akár kézzel, térddel, könyökkel, de semmi esetre sem eszköz-használattal, a behódolásig.


Valaki,aki írta...

Kedves góbé!

Tökéletesen leírtad, így van.

Gondolkodtam is már, mit lehetne tenni, hiszen a menhelyeken rengeteg egy év körüli ivaros kan kutya található, sokkal nagyobb számban, mint a szukák (ők általában vemhesen lerülnek utcára).
Jó lenne emelni valamit az ország állattartási kultúráján, mert látszik, hol a hiba.

Például lehetne az iskolákban. A munkakutyákkal gyönyörűen lehetne tanulni, s már elég sok helyen ott vannak, ott lehetnek.
Álmodom ...
Persze nem az Orbán-érában, ott lőtérre költenek ... ):

góbé írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
góbé írta...


Üdv Valaki,aki...

Már vagy 10-12 éve nem szaporitom/bélelem a kutyaszaporitók-gyárosok pénztárcáját, inkább örökbe fogadok menhelyről. Hálásak, korrektebbek, elfogadóbbak.
A szaporitóknál a legfőbb, és legfélelmetesebb gond a belterjesség és az ebből fakadó kitettség az eü-problémáknak. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy pedigrésnek igazolt kölökért akár hatszámjegyü összeget is elkérnek. 8-10 hónap múlva meg csak csodálkozik és bosszankodik az ember fia...
No etessék meg a 120-ezer forintos pedigré-igazolásukat az elfajzott, alig-ellenálló biznisz-gyártmányaikkal...
Jegyzem, menhelyről, szinte kivétel nélkül csak ivartalanitva adnak örökbe. Fiúkat is!


Valaki, aki írta...

Igen, az én négyemből is kettő menhelyi (Illatos, Futrinka), egy kobzott (annyit verték, hogy szomszéd kihívta az Állatvédőrséget, akik helyből el is vették, így került hozzám), s Stafi, az utcai szerzemény.

Én arra gondoltam, hogy tanítani kellene a gyerekeknek, hogyan kell a kutyákkal (s akár más állatokkal is) bánni. Persze egy gyerek más egy kutya számára, de éppen ezért jók a munkakutyák, mert el lehet lesni azt a viselkedést, amire szükség van.

Nálunk két kutya is van a munkahelyemen - egy segítő- és egy munkakutya, s a gyerekek imádják őket. Úgy nőnek föl, hogy állandóan ott mozognak közöttük, s ha a gazdik engedik, lehet játszani is velük, sőt, akár némi dögönyözés is a belefér egy-egy találkozásba. S amikor dolgoznak éppen, látják a srácok, mit és hogyan lehet és kell. A munkakutyát kifejezetten a gyerekeknek kell irányítani. Egy airdale, fegyelmezett, okos kutya - fát lehetne vágni a hátán:)

Ha több munkakutya "dolgozna" a gyerekintézményekben, szerintem mindenkinek jót tenne.