Olyan jó lenne már valami igazán pozitív dologról írni, de sajnos az ellenzék erre nem nagyon ad mostanában (sem) módot.
Pedig látszik az erőlködés, de eredmény nemigen, márpedig az embert a boldog elégedettség csak akkor tölti el, ha az erőlködésnek eredménye is van.
Sokat spekuláltam, mi lehet az oka az évek óta tartó kínlódásnak, de nehéz egyetlen okot találni, márpedig ha egynél több ok van, akkor mindjárt ok van a belső vitára is, ami egyenes út a széthúzás felé.
Lenin nem volt hülyegyerek, ellenben kiváló hatalomtechnikus volt, nem véletlen, hogy Vezérünk cselekedetei mögül időnként kikandikál a bolsevik forradalmár, amivel nem azt szeretném mondani, hogy Orbán forradalmár lenne, még kevésbé, hogy bolsevik, hiszen ő nem egy szép eszmét akar erőszakosan rátukmálni a népre, ő mindössze harácsolni akar, felzabálni az országot szőröstől-bőröstől.
Vezérünk Lenintől a centralizmus előnyeit tanulta el, a demokratizmust nem, míg ellenzékünk a centralizmustól való szent rettegésében kiöntötte a demokratikus centralizmus nevű gyermekét is, márpedig egy tisztességes párt számára az éppoly nélkülözhetetlen, mint Orbán vejének a zseblámpa.
Demokratikus centralizmusnak azt nevezzük, mikor a döntések előkészítése demokratikus, a döntés végrehajtása pedig a szervezet minden tagjának, minden fórumon és minden cselekedetében kötelező, hiszen csak így lehet politikai pártot működtetni.
Ha ez nem működik, akkor az a párt nem párt lesz, hanem anarchista vitakőr, gittegylet, amely leveszi saját szétverésének terhét ellenfeléről, és soha nem éri el célját, mely jobb esetben a társadalom egy jól körülhatárolt csoportjának demokratikus érdekérvényesítését jelenti, kivéve a mai magyar pártokat, melyek mindenkit akarnak képviselni, így aztán nem képviselnek senkit.
Kivéve természetesen a kormányzó pártot, mely vezetőjének érdekei képviseli, még ha kisebb-nagyobb morzsákat szór is vazallusai közé, végtére a maffia is megfizeti embereit.
Az ellenzék vezetői között alig van olyan, aki felismerte volna a tömegkommunikáció szinte mindent felülíró szerepét a mai politikában, képtelenek alkalmazkodni hozzá, legfeljebb csak méltatlankodva és csodálkozva nézik, hogy ellenfelük szecskát aprít összes szóbajöhető jelöltjükből.
Ha van valaki, aki mégis próbálkozik azzal, hogy teret nyerjen a tömegkommunikációban, eljusson akárcsak a választók ingerküszöbéig is, akkor a többiek azt körbeállják és körbefanyalogják, szembesítik magasztos elveikkel és elhatárolódnak tőle, fintorognak és meggyőzik követőiket, hogy ez közönséges és ripacs viselkedés, közben pedig ellenfelük lemegy kutyába és elszipkázza a szavazókat, akiknek persze tetszik a radikalizmusa meg a határozottsága.
Az ellenzék azt hiszi, hogy a választó John Stuart Mill könyvét olvasgatja üres óráiban, ellenfele meg tudja, hogy a választót zavarják a képek közötti fekete izék, melyekről az iskolából vannak halovány emlékei.
A mai választó a telefonját vagy a tabletjét nyomkodva szerzi információit a világról, legfeljebb televíziót néz, és drukkol nagyon, melyik versenyző mutatja meg aznap este a csúnyáját.
A kormányzó erő meg közben azt csinál, amit akar, miután nincs ellenfelének számításba jöhető média-felülete.
Így aztán, ha sokszor elmondja, hogy az állampolgár milyen qrva jól él, az el is fogja hinni, legfeljebb azt sajnálja, hogy ő személyesen milyen szerencsétlen, miközben rajta kívül mindenki boldog és elégedett.
Itt van például mindjárt Kelemen Annácska, aki út teleehette magát virslivel, hogy az utolsó kettő már odaragadt a szájára, se kiköpni, se lenyelni nem tudja, ugyanúgy, mint Orbán Farkas Flóri nevű haverját...
Aki volt katona valaha, az tudja, hogy pusztán védekezéssel nem lehet háborút nyerni, az ellenzék mégis állandóan defenzívában van.
A közbeszédet Orbán suttyói tematizálják, erre a legjobb példa talán, amit Karácsonnyal művelnek, akiből megpróbálnak Gyurcsány 2.0 típusú ellenfelet fabrikálni, sajnos előbb-utóbb sikerrel.
Pedig célszerűbb válasz lett volna a vádra, mely szerint a főpolgármester éjjelente kéjgázdemizsonnal járja a Pesti-úti Idősek Otthonának szobáit, nyomában hullahegyek támadnak, a védekezés és a "Nem is igaz!" kiáltások helyett azt kommunikálni, hogy Orbán költségoptimalizálás céljából szisztematikusan megöli a nyugdíjasokat és a fogyatékosokat, utoljára ilyesmit a világ a múlt század negyvenes éveiben látott a wannsee-i konferencia után, csak a célszemélyek változtak, habár némi átfedés azért van...
Vagy a Birodalmi Fővadászt - Hermann Gőring óta nem volt még ilyen rátermett - megvádolni azzal, hogy valószínűleg az ő mulasztása miatt lőtték agyon szegény nyugdíjast a kertjében, és meglehet, titokban már engedélyeztetni akarják a vadásztársaságoknak a nyuggerek kilövését - a kilövött nyuggerek beszolgáltatott füleiért díjat akarnak fizetni.
Ezt - személyes tapasztalataiból levont következtetésként - a nyugdíjasok nyolcvan százaléka hihetőnek találná, és ha ehhez még hozzátennék, hogy a karantén őszi szezonja alkalmából el fogják rendelni az öregek befalazását szobáikba, egészséges élelmezéssel egybekötve, mely napi ötszáz kalóriát jelent...
Hülye ember az aki egy nyálát csorgató hiénával sportszerűsködik, miközben őt minden megmozdulásánál tökön rúgatja Viktor...
Panaszkodni kevés, a demokratikus többségű önkormányzatoknak már régen meg kellett volna teremteniük saját közös médiumukat, amire az anyagi lehetőség adott, legfeljebb a helyiérdekű hymen-hírek számát és a kuka-tároló felavatásáról beszámoló nagyriport terjedelmét kellene szűkíteni valamelyest, és máris kész lenne az ellenzéki hangvételű hetilap, melyben be lehetne számolni a maffia legjelentősebb tolvajlásairól a hálás közönségnek.
Kellene továbbá egy ernyőszervezet is, mely a következő országgyűlési választáson a közös jelölteket indítja, mert a pártacsarkodásokat időlegesen félre kellene tenni, legalább az ítélethirdetésig.
Aztán kellene egy állandó egyeztetési fórum, kellene egy közös internetes portál, kellene a közösségi médiában tájékoztatási lehetőség.
Fel kellene használni a mobil telefonokban rejlő lehetőségeket is, és nem kellene mindent újból kitalálni, rengeteg dolgot kitaláltak már mások, más célra, csak alkalmazni kellene azokat.
Persze ki kellene dolgozni egy programot arra az abszurd esetre, ha győznénk, és legalább informálisan át kellene beszélni, hogy kikkel szemben kell kész vádemelési javaslattal várni egy győztes választás eredményhirdetését.
Ha esetleg akkor kezd el az ellenzék spekulálni azon, hogy mi a teendő, akkor már régen késő, három héten belül megbukik.
Egy ilyen helyzetre kész tervekkel, és kész személyi javaslatokkal kell készülni, nem akkor kell koalíciós torzsalkodásokat folytatni, hiszen ez nem csak egyszerű választási győzelem kellene legyen, hanem egy új kezdet is - nagytakarítással és meszeléssel egybekötve.
Ami azt illeti, szervezeteket is kellene építeni, méghozzá vidéken elsősorban, mert ötödik-kerületben már elég jó az ellátottság, meg civil szervezetekből is.
Vidéken meg Julcsa nénje nem is hall mást, csak hogy milyen boldognak kellene lennie pusztán attól, hogy magyar, és még hátravan Trianon körbezokogása, és az országgyarapító Horthy ünneplése, miközben földalatti járatai fölött büszkén dülleszti mellét a patkánymentesítést elkerülő tolvaj elit.
Már majdnem késő, de talán két év alatt lehetne tenni ezt-azt, hát nagy a pártok vezetőinek felelőssége.
Ha nem látják ezt be, az következő választás után már lehet, nem lesz kiket a vereségért felelősségre vonni - lehet, választás se lesz.
Talán lehetne nekikezdeni önmagunk megszervezésének...
:O)))
10 megjegyzés:
"demokratikus centralizmus"
Kedves PuPu!
Jó, hogy itt vagy újra!
Emlékszem, anno, amikor a "gerincesség mintapéldánya" Pozsgay et. vezetésével üvöltözött hangosan a hatalomra törő, de - mára már tudjuk - semmiféle koncepcióval nem rendelkező (Konkrétan: Halvány lila fogalmuk sem volt, mit akarnak az országgal kezdeni!)rendszerváltó elit a demokratikus centralizmust szidva, mint a bokrot.
A barmok...és még mindig magukat és a "csodálatos" 30 évüket ünnepeltetik:(.
Itt is elsütöm, pupu minden sorával egyetértve...""Azt gondolom, a baloldali ill. ellenzéki összefogás a féltékenység, pozícióféltés, fóbiák egymás kölcsönös elutasítása miatt,....... és még csak nem is a programok /már akinek van/ ütközése miatt fut folyton zátonyra. Pedig alapjában nem személyek vagy irányok között kellene választani: nemecseket nem x y vagy z kiválasztásában kellene ixelőnek használni...
Először, fejébe kellene verni hogy RAJTA függ a jövő..
Másodszor el kellene hitetni vele annyi megcsalatás után, hogy aki a választásából jogosítványhoz jut..szolgálni fogja és nem uralni a hazát.
Ehhez az összes pártvezetőnek és vezetésnek deklarálni kellene, nem akar labdába rúgni és ha mégis szerepet kínálnak neki a válságmenedzsmentben, //márpedig, a választás utáni kormány bizony válságmenedzselésre kényszerül és fogja kényszeríteni a társadalmat// ellenőrzötten pártfüggetlen szakemberként teszi, már ha egyébként szakemberként egyáltalán szóbajön...
És ami a döntő, az ellenzéknek olyan halmazba kell összeállni amely a választási szabályoknak megfelel - mondjuk egy deklaráltan választási pártba - és amelynek vezetője ill. miniszterelnökjelöltje széles jogosítványokkal bíró pártfüggetlen DE AZ ÖSSZES, E SZÖVETSÉGBEN RÉSZT VÁLLALÓ PÁRT által támogatott szaktekintély....
.Csak ebben az esetben kérheti az ellenzék a sokszor megvezetett választót, hogy a választást fogja fel azon kérdésre adott válaszként : Ha rajta múlik, hagyja e folytatni azt amit a mai vezetés tesz, vagy megfosztja a hatalomgyakorlókat ehhez való és általa rájuk ruházott joguktól...
Egyszerűbben, a választást úgy kell felfogni, maradjon-e orbán és ez a rezsim, vagy menjen..és ez csak a legeslegelső lépés az ország újjáépítése, megbecsültségének visszaszerzése, emberek, csoportok hitének visszaadása és persze az állam és társadalom működésben tartása fáradságos útján. Mindezt pedig egy megvert, félrerakott, elszámoltatástól rettegő, mindent a kerekek közé taszigáló fidesz ellenszelében.
Ezért vélem úgy, hogy nincs most értelme, illetve haszna, mégoly rokonszenves jelölt vagy jelöltek neve bedobásának..
Ehelyett pártoktól független, politikai ambíciókkal nem megvert, felelős és felkészült szakembereket kell már most is kérni, a remélt győzelem utáni istállótakarítás és a normális viszonyok helyreállításával kapcsolatos felkészülésre, az ország vezetésére addig, amíg egy demokratikus választás ideje itt nem lesz Ezt a meggyőződésemet megerősítette a pécsi találkozón felszólaló Mellár Tamás..Választék pedig van. Itt az ő általa említett SZM, a V21, ha még megvan, és csak példaként Bokros, Bajnai…
Egy ilyen herkulesi munka utáni szabad, demokratikus és kontrollált választáson aztán együtt vagy külön, megmérethetné magát párt és személy..a pártprogramokat, terveket, fúrfaragásokat, mert anélkül nem megy, rakjuk addig félre..."""
Tényleg nem tudom, hány orrbavágás kell még, hogy leszokjunk erről a két kártékony közhelyről: összefogás és szakértelem.
Az első ugyan egy darabig - általában a hatalom megszerzéséig - működik, aztán átvált ner-be, ahol már annyira össze vannak fogva, hogy alig pár emberen, majd egyetlen személyen - annak erényein, bűnein, végül napi mániáin múlik az ország sorsa. Ezt a folyamatot jól nyomon követhettük az "egy a tábor egy a zászló"-tól a vezénylő tábornokig. A fidesz 1998-ban hatpárti koalícióval győzött - 12 év kellett, hogy a vezénylő tábornok fölszámolja a teljes magyar konzervatív, polgári oldalt. 10 éve rátért a másként - illetve az egyáltalán valahogyan gondolkodók fölszámolására. Vagyis a teljes magyarországi politikai társadalom szétrohasztására - az"összefogás" jegyében.
A demokratikus centralizmus jól működik - pártépítésnél. A társadalom demokratikus irányításában azonban a különböző elvek, érdekek, stb. folyamatos versenye, kompromisszumok, adják a kötőerőt,amivel megőrizhető egy egyensúly. A demokráciát nem lehet fölépíteni, nem mondhatjuk, hogy megvan, kész. Naponta, minden felmerülő ügyben meg kell teremteni az egyensúlyt, hogy a társadalom ne szakadjon szét - és ne szakadjon meg. Ez persze macerás dolog. Megértetni a szavazóval, főként úgy, hogy mást se hall, minthogy az "összefogás" milyen csodálatos, mindenre megoldást jelentő panacea. Aztán csodálkozik, hogy miért nem működik azon az oldalon, ahol léteznek még gondolkodók - legyenek bár szocik, keresztények, nacionalisták (NEM soviniszta, irredenta hungaristák!).
Mivel szavazó meggyőzésére kevés az eszköz, úgy látom előbb megint az "egyatábornak" kell szétesnie, ami ellen a főkolompos minden erőt bevet. A legfőbb ereje meg az erőszakban van - "Nem tetszik a Nemzetthy összefogás? Áruló!!!"
A másik ilyen áfium a "szaktekintély". Attól, hogy valaki ismeri a szakmáját, nem alkalmas politikai vezetőnek. Több oka is van ennek, most csak egy. Nincs olyan mesterség, amelyben egy problémának kizárólag egy megoldása lehet. Még kétkezi sem: láttam már két lakatost életre-halálra összeveszni egy ördöglakat mikéntje tárgyában. Hát még, ha olyan, azonnal kevésbé mérhető ügyekről van szó, mint pl. gazdaság, egészségügy, oktatás stb. Sőt, felelős politikusként a mai döntések következményeit fölmérni, távlatait elfogadtatni a szavazókkal.
Friss példa szerencsétlen Kásler. Úgy hírlik, kiváló onkológus prof volt. Tán még sikeres szervező is az olyan eü rendszerben,ami a kijáráson, a személyes kapcsolatokon alapszik. A vírus meg beleköpött a levesébe. Drasztikusan felfedte: az egészségügy nem egyenlő az orvoslással. Hiába ismeri ő jól a burjánzó sejtecskék természetét, egy komplex rendszer irányításához más is kell. Bizonyára elhitte, hogy elég, ha az ember "keresztény úriember", követi a felsőbbséget. És most itt áll előttünk egy szétesett, megcsúfolt szaktekintély, aki már sajátmagát is kénytelen meghazudtolni, hivatásrendi társait elárulni.
"A demokratikus centralizmus jól működik - pártépítésnél. A társadalom demokratikus irányításában azonban a különböző elvek, érdekek, stb. folyamatos versenye, kompromisszumok, adják a kötőerőt,amivel megőrizhető egy egyensúly. A demokráciát nem lehet fölépíteni, nem mondhatjuk, hogy megvan, kész. Naponta, minden felmerülő ügyben meg kell teremteni az egyensúlyt, hogy a társadalom ne szakadjon szét - és ne szakadjon meg. Ez persze macerás dolog."
Kedves talalom!
Ezzel a hat sorral - talán szándékodon kívül - tökéletesen leírtad, miért volt működőképesebb a Kádár kor, mint bármelyik időszak az elmúlt 3 évtized mocsarában (a mai pokolról nem is beszélve!).
Kedves talalom, a demokratikus centralizmus egy párt működtetésének módszere.
A társadalom működtetésére a parlamentáris demokrácia szolgál- ha ki nem herélik - a hatalom megosztásával, a fékek és ellensúlyok működtetésével.
A parlamentáris demokrácia építőkövei pedig a pártok, és mint ez remélhetőleg kiderült, én az ellenzéki pártokon szeretném bevasalni ezt a követelményt.
Már, ha kormányra szeretnének kerülni, mert egyébként remekül el lehet bohóckodni a T. Házban, meg azon kívül is...
:O)))
No, igen. Helyes összefoglaló - a teendőkről.
Ami a demokratikus centralizmust illeti, annak egyik lényege, hogy csak azoknak a demokráciája, akik kihirdették álláspontjukat a fő kérdésekben (számonkérhetővé tették magukat)és kinyilvánították, hogy egy cél közös elfogadását követően annak érdekében dolgoznak, akkor is, ha azzal nem értenek egyet minden elemében.
Nomost. Ilyen szerveződést én egyetlenegyet sem látok szép hazámban. Egy párt sem politikai futóbolondok, sem az aktivitást a nyüzsgéssel, hepciáskodással azonosítók gyülekezete. Márpedig manapság szinte kizárólag csak nyüzsgő futóbolondok látszanak és hallatszanak, akiknek az éthoszuk a milliós képviselő fizetés megszerzésére kondicionált. A nyüzsgéssel helyettesített aktivistásodás a közcselekvés paródiája. Orbánnak gyártott folyamatos cirkusz, szórakoztatás.
Ám hol van olyan elkötelezett jóember, aki saját zsebből tudja finanszírozni politikai tevékenységét? Stb.
1970! Te meg a megjegyzéseddel elárultad: gőzöd nincs, hogy működött a Kádár-rendszer. Mint minden tanács(szovjet)rendszer, rendeleti kormányzással működött, amit ma joggal kifogásolunk a bugrisnál. Nekem a hetvenes évek közepén-végén először az ütött szöget a fejembe: miféle rendszer az, amelyben a szerencse dönti el, hogy nekem egy Kádár János a vezetőm, a szomszédban meg - ugyane rendszerben - egy Csau vagy Honecker uralkodik?
Pupukám! Ugyanezt írtam a demokratikus centralizmusról - pártépítésnél szükséges, egy társadalom irányítására nem alkalmas.
Kedves talalom!
Én nem vádaskodnék, ilyen butaságokkal pláne nem. Véleményem szerint mindketten ismerjük annyira azt a kort, hogy valamiféle véleményt nyilvánítsunk róla. Neked van ebben bőven tapasztalatod, én pedig éltem annyit benne, hogy legyen összehasonlítási alapom. És hidd el, ez most egyre jobban mutatja a kontrasztot.
Nem, nem ebben van köztünk különbség. Amiben különbözünk az az, hogy Te most is annak a mákonynak a hatása alatt vagy, amivel lieblingjeid elkábítottak (nevezzük nevén a dolgot: hívő vagy), és ebből valamiért képtelen vagy felébredni. Mással nem tudom az olyan ostobaságokat magyarázni, mint a "szovjetrendszerezés", meg a "rendeleti kormányozás" (tán közvetlen '56 után volt ilyen). Az olyan végtelen blődségekről már ne is beszéljek, hogy Ceausescu rendszerét Kádáréval azonosítod. Mondd ezt a butaságot ki verte a fejedbe?
(Ugyanilyen ostobaság, amikor Kim Dzsong Un rendszerét "sztálinistának" nevezik. A "nagybajszosról" (Hofi után) sok mindent el lehet mondani, de hogy dinasztiát épített volna???)
Te talán még Kim rendszerét is azonosítod Kádár rendszerével? Ebből a logikából ez is következne...
Nem, kedves talalom, a Kádár rendszer nem "rendeleti kormányzással" működött, az a kisgömböc sajátja. A Kádár rendszer úgy működött, ahogy azt fentebb Tőled idéztem. Ettől működött, és ezért utálják a rendszerváltó elit képviselői. Egytől-egyig...
Kedves talalom!
A fentiekhez (PuPu engedelmével) csatolok Neked még egy gondolkodtató írást, hátha segít felébredned:
https://nepszava.hu/3079420_a-baloldal-radikalis-lesz-vagy-nem-lesz
Megjegyzés küldése