2020. június 28., vasárnap

NYUGDÍJAS-SIRATÓ, VAGY A JÁRÓKERETEK FORRADALMA?

Piszkos meleg van.

Ülünk a szobáinkban, este nyolckor se enyhül a hőség.
Ilyenkor az embere hajlamos eltöprengeni a múlton, és tört fényű tekintettel néz a bizonytalan jövőbe.
Emellett erőt vesz rajta a lustaság is, amit nyugdíjasok esetében megfontoltságnak hívunk.
Én sem vagyok kivétel, ezért ma új poszt helyett a nyugdíjasokra vonatkozó kis gyűjteménnyel szeretnék kedveskedni nektek a PuPu összes lapjairól.


Felhívnám figyelmeteket a megjelenések dátumára, hogy érzékelni tudjátok, mennyi pozitív változás következett be az idők folyamán.
Egyre erősödik bennem a hit: kellene egy nyugdíjas-párt, merthogy ez egy olyan társadalmi réteg, melynek alapvető érdekei azonosak, függetlenül attól, hogy a delikvens a turul tojásain üldögél, vagy Lenin csúnyáján csimpaszkodik.
És a pártok azonos érdekű  társadalmi rétegek szervezetei, még ha ezt a mai politikusok másként is tudják.
Mert enni kell, fűteni - és lassan-lassan hűteni is - kell, emellett nem lenne hátrány életünk alkonyán emberhez és az elvégzett munkánkhoz méltó életet élni.
Belátom, egy ország  porbatiprása is sok energiát emészt fel, de talán a felépítése se ment könnyen, mégha ezt ma sokan kétségbe is vonják, és életed munkáját boldogan locsolgatják néhány vödör szarral.


Ma, amikor érzékelhető törekvés a generációk egymással szembefordítása, meg kellene  szerveznünk az önvédelmünket, míg késő nem lesz.
A nyugdíjas önmagában gyenge, mint a májusi libapotty, de mint társadalmi réteg hihetetlenül erősek vagyunk.
Ide politikai párt kell, nem himi-humi egyesületecskék, melyeket a hatalom meg tud venni kilóra, mint a kacsát.
Gondolkodjatok el ezen mai és jövendő nyugdíjasok, meg ti is, akiknek már ez a minimális biztonság sem fog megadatni, közben olvasgassátok ezt a kis gyűjteményt...


:O)))

8 megjegyzés:

Kovács Erzsébet írta...

Kedves Pupu!
Átlapoztam az általad itt felsorolt írásaidat és hozzászólásokat.
A "SZÁZHARMINC A NYUGDÍJAS KILÓJA" 2019 szept.7-i írásodhoz hozzászóltam 1/5 sorszám alatt, melyet ma is vállalok és igaznak tartok.
Az elmúlt majd egy év még rontott a helyzetemen,mert a technika oly régi vívmányai, mint például a konyhai , fürdőszbaz csaptelepek,a kádcsap telep, a WC tartály főbefolyó csapja a túlságosan meszes víz miatt a jövőhónapban cserére szorulnak a lakásomban,a meszesedés miatt állandóan kicsit folydogáló vízerek egy év távlatában majd húszezer forint + befizetést produkálnak majd a végelszámolásnál.Ezeknek a csapoknak darabja 10Eft jörül van,ötezer alatt nem mászik fel a létrán a vizvezetékszerelő.Még jó, hogy érik majd sok szőlőm,szeotemberben azt fogom enni puha kenyérrl,mert másra nem fogja futni.Az öregségen,betegségen szegénységen túl a tárgyak is cserben hagyják az embert.Még aki kaszál kapál is ,mint én,egészséges,az is nagyon keservesen tudja a lakását az esetleges javítandók fizetnivalókat a kisnyugdíjából megoldani.
Sokszor eszembe jutnak az 50-es évek,amikor kisiskolásként a szüleim viselkedéasét nem értettem meg.Egész hétre 1 db tyúkot vett az édesanyám.Abból lett az aprólékból leves,a leveshúsból töltött hús, a hátából pörkölt nokedlivel, a melle húsából rántottszeletek krumplipürével.A szülimet nem láttam húst enni,csak a nyakát és a lábakat.Azt mondták, csak azt szeretik.Arra gondoltam, valami baj van velük,mert isteni finom volt.Aztán már később rájöttem, hogy csak szinház volt.Hogy a húgom és én ehessünk, nekünk jusson, ők csak levest ettek, meg garnírungot szafttal meglocsolva.El tudom képzelni, micsoda önfeláldozás volt részükről...És igen ma sem jobb a helyzet sok családnál.mert akinek dolgozni kell menni más városba, annak sokbakerül a benzin, a busz vagy vasúti költség.Nem könnyű a fiatal családok élete sem.A nagyszülők is gyengén kosztolnak,mert nem akarnak a fiatalok terhére élni.
Ebben a cikkben,amihez hozzászóltam,már buzdítottalak, hogy vállalj politikai szerepet a nyugdíjasok érdevédelme okán,mert velünk aztán a kutya nmem törődik.
És ha már elszégyeneljük magunkat a hétköznapok nincstelensége miatt,legalább méltósággal halhassunk meg egy eutanázia tabletta vagy injekció megoldással.Mindenki jól járna vele,senkinek nem lenne tovább gondja,mint a Pesti úti öregeknek, akik eléggé el lettek hagyatva,pedig az összes nyugdíjukat felemésztette a gondozási díj.

Pupukám,náladnál jobban senki sem tudná a nyugdíjasok pártjában az öregeket képviselni,még kamuvideóra sem lenne szükséged.
Szóljál,ha elindul a szervezés,én jelentkezek.Csak egy kitételem van,baloldalinak hazudó politikusokat nem engedsz be a csapatba, csak az 1975 évi II.TB törvény szellemében működtetnéd a pártodat.

stirlitz írta...

Kedves böbe szeritem adjál vitya popojára egy nagy csokot a 1 hét extra nyugdij miatt. (Mire vissza épitik min 5 % infláció miatt egy fillér nem lesz belöle)

magyarmagyar írta...

"baloldalinak hazudó politikusokat nem engedsz be a csapatba"

Jobbosok jöhetnek? Talán fel kéne kérni vikkancsot pártelnöknek, akkor simán és olajozottan menne a dolog. Te meg lehetnél pénztárnok. Vikkancs mellett nem lenne sok dolgod az biztos.

KZs írta...

Kedves Pupu, és Kedves Többiek!
Tartok tőle, hogy sokkal nagyobb a baj, mint a politikusok..fejétől bűzlik a láb :) állítólag munkanélküliség van, hónapok óta keresünk kollégákat, nos fizetési igény az van, munkakedv, munkamorál? Ismeretlen.. A pénznek van egy néhány igen rossz tulajdonsága, de talán a legrosszabb az, hogy nem fial, mindenki aki a “magánnyugdíjpénztárban” hisz, jobban jár, ha az örök ifjúságban való hitre vált, de választhat magának tetszőleges istent Zeusztól Jehováig...Mindig a fiatalok tartották el az időseket, és ez nem is fog változni, amíg emberi munkára lesz szükség, amíg emberi munkára szükség lesz. De nincs is ezzel semmi baj..Illetve nem lenne, csak a gyerekeink nevelésében valamit nagyon elrontottunk...
Azaz rontottatok, mi a szüleinkkel is és a gyerekeinkkel is a mai napig egy kasszán vagyunk, szoros szimbiózisban élünk: egy mindenkiért, mindenki egyért! Mindannyian képességeink szerint járulunk hozzá a közjóhoz, és mindannyian szükségleteink szerint részesedünk abból.
Igaz, mi kommunisták vagyunk :)

talalom írta...

Csaxólok: a "mindnyájan szükségleteink szerint, és mindenki képességi szerint" - az ml-középiskolai kánon szerint a szocializmus. A kommunizmus a"midenki szükségletei szerint".

1970 írta...

"Azaz rontottatok, mi a szüleinkkel is és a gyerekeinkkel is a mai napig egy kasszán vagyunk, szoros szimbiózisban élünk: egy mindenkiért, mindenki egyért! Mindannyian képességeink szerint járulunk hozzá a közjóhoz, és mindannyian szükségleteink szerint részesedünk abból.
Igaz, mi kommunisták vagyunk :)"

Kedves KZs!

Ismét nagyon okosan és pontosan rátapintottál a lényegre. A társadalmi szolidaritás, kohézió és összetartás (ami 30-40 éve ebben az országban még élő valóság volt, és még a taxisblokád idején is megtapasztalhatták az emberek ennek létezését és fontosságát) teljesen eltűnt. Ördögi céltudatossággal és fondorlatokkal irtották ki a mindennapi társadalmi valóságból (és ez sajnos nem csak a kisgömböc felelőssége, bár az övé a legnagyobb!). Nem kell tehát rácsodálkozni a ma született csecsemő ártatlanságával arra, hogy mennyire atomizálttá vált a magyar társadalom, mennyire nem állnak ki egymásért az emberek, mennyire tesznek egymásra, hiszen a különféle társadalmi rétegeket tudatos hangolta egymás ellen a jelenlegi politikai elit. Ezért voltak/vannak egyedül a maguk bajával a bányászok, a mezőgazdasági dolgozók, a nyugdíjasok, a rendvédelmisek, a pedagógusok, a tudomány képviselői, a CEU, az MTA, vagy most éppen a SZFE hallgatói (de sorolhatnám a végtelenségig).
Az elmúlt 3 évtized ordító bűnei közül a legsúlyosabb a társadalom végletes atomizálása. Ez pedig mindig egy pusztuló társadalom legfőbb sajtossága...

elviramama írta...

Kedves Pupu! Újraolvastam. Nem kellett volna.Kell néhány nap,mire sikerül újra elfelejteni az írásaidat.Fiamnak van egy jóféle itókája, amit az első unoka születésére tartogatott. A minap megbeszéltük, akkor bontja fel, ha megszabadulunk a fideszuralomtól. Mondtam, ha én már nem leszek, öntsön egy kortyot a földre.

relatív írta...

Ha átgondoljuk azokat az ellentmondásokat, melyek feszítik manapság IS a Föld lakóit, államok közéletét, akkor egyértelműen annak alapvetően a társadalmi rend, mint alapvető okozóját vélhetjük egyértelműen.

Korábbi társadalmi rendszerekben, mint a kapitalista termelési módban - mely az ellentmondásokat tökélyre vitte - alapvetően a megtermelt javak elosztása mint akadály merült/merül fel az ellentmondások kialakulásában.

Ha a történelmet vezérfonalnak tekintjük látható, hogy igazán-, és lelkesen a néptömegeket az államok katasztrófáinak gyors helyreállítására csak egy olyan eszme alapján volt lehetséges, mely az állampolgárok egyenlőségét, mint lehetőséget vizionálta. Amennyiben ez nem-, vagy csak részben volt elvárható akkor az újjá alakítása a közéletnek csak üres igéret maradt, és a problémák csak növekedtek.

Sajnos indokolatlan délibábos ígéretekkel így történt ez hazánkban IS mintegy 30 éve, és a közéletünk/gazdaságunk a korábbi töredékét tükrözi, ha emberségesen elgondolkodunk rajta. Amennyiben egy társadalom elveszti empátiáját, a részeinek egyéni érdeke mentén törekszik elemberteledni, akkor semmi jóra nem számolhat.

Kilátásaink - azon törekvések mentén IS, melyek a jelen ellentmondásait csak azok javítgatásával próbálja megoldani -, mely során a társadalom az alapvetően téves gyakorlati megoldásokat erőlteti a filozófiai megoldás helyett, igen elkeserítő.

Ismeretes a kedvező kilátás elérésének elmélete, azokat kellene mai technikai lehetőségeinkkel összhangban megvalósítani, és erre meg IS van minden gazdasági/ technikai adottságunk nevezzük ezt az ismert, vagy bármily módon IS !