2021. augusztus 5., csütörtök

BANYATANKOK VÉGNAPJAI



Hej, régi szép idők, amikor anya még nő volt, és a jelesebb ünnepek alkalmából három-négy cekkerrel cipelte haza az ünnepi eledelek alapanyagait!
Hej, daliás idők, amikor még olcsóbb volt az alma, mint a banán, mikor még a sárgabarack-szezonban nem szemenként vettük a gyümölcsöt!
Hej, de megnyugtató ma is, hogy a krumplit még nem szemenként vesszük!
Hej, de biztató is volt a technikai fejlődés, mely elhozta nekünk a banyatankot, mely akkortájt értelmes és szükséges beruházásnak számított minden érett korú asszonyság háztartásában!
A banyatankot, mely érdekérvényesítő képeségünk növelésén túl  megkönnyítette a bevásárlást, melyet húzni státusz-szimbólum volt: lessed pupák, van itt mit aprítani a tejbe, ne irigykedj, cipeld csak a hajléktalan-szatyrodat, míg csak le nem szakad a kezed!
Hej, hová lettek a szép napok, régi dicsőségünk hová tűntél az éji homályban?


A banyatank feleslegessé vált, a nyugger havi nagybevásárlását már papír-stanicliban is hazacipelheti, nem kell aggódnia, hogy leszakad a füle.
Végtére is a kormány pofája se szakadt le a 0,6%-os kiegészítő nyugdíj-emelés miatt, aztán mikor meghallotta a dörmögést, gyorsan ígért egy újabb emelést az év végére.
Az ünnepek így ünnepek lehetnek, csirke-farhátból készített nyugger-bélszínben tobzódhat a magyar, mert élni tudni kell, és mi magyarok különleges emberek vagyunk, két fülünk van, de - hálistennek - csak egyetlen gyomrunk!
Habár lehet, ha kérődznénk konkrétan is, nem csak átvitt értelemben, mint ma,  akkor azért lehet, kevesebbel is beérnénk, elégedettek lehetnénk!
De a banyatank azért már a múlté, feleslegessé vált, mint a dísztávirat, vagy a hajsütő vas.
Még kis idő, és csak a javíthatatlan sznobok fogják húzni újságpapírral kitömve, hadd irigykedjen a szomszédasszony!
Az újságokból az expedícióra való felkészülés során megtudhatják, hogy mennyire szerencsések is, hogy ebben a Kánaánban élhetnek, ahol nem kell félniük attól, hogy az iskolába besettenkedő Soros lenyisszantja Józsi unokájuk csúnyáját, a helyére furdanccsal lyukat fúr, aztán kicsinosított leszármazottja délután már Jozefinként cipelheti haza az iskolatáskát.
Viszont az inflációnak nem fognak örülni, jóllehet többségük nem is tudja mi fán terem az, és a tudatlanság boldog mosolyával szavaz majd Nagyurunk finomra hangolt rendszerére!


Pedig az infláció már akkora, hogy még a kormány is észrevette, jóllehet mindent megtett, hogy elkerülje ezt a felismerést.
Meg is kezdődött a szokásos körtánc, az érdekeltek körbeálltak és elkezdtek egymásra mutogatni, elsőként a penge-tekintetű jegybank-elnök hülyézte le finoman a pénzügyminisztert, elhatárolódva tízéves tevékenységük áldásos következményeitől.
A kormány pedig belekezdett a bukás előtti szertartásos pénzszórásba, elsőként az egyházaknak pottyantott oda néhány milliárdocskát, ami megnyugtató, tekintetbe véve az utolsó kenet és a kaddis léleksimogató hatását.
De jut persze a haveroknak és a határontúliaknak is, a hála és a halálon túli élet reményében.
A nyugger meg ájult tisztelettel lesi a magyarság összetartására tett erőfeszítéseket, mégiscsak szép dolog, hogy nem krumplival és szavlejárt száraztésztával kísérleteznek arrafelé, hanem készpénzzel vásárolják a szavazatokat.
Mindenesetre ha megkérdezik a balánbányai székely asszonyságot, hogy szerinte a magyar kormány hol támogassa a vizisportot, hát ő pontosan meg tudja mutatni a tervezett helyet, ott - mindjárt jobbra, a libaúsztatónál.
Hogy aztán ha a nyugdíjemelés három százalék, az infláció meg öt, akkor az tulajdonképpen egy kétszázalékos adó, ez azért már bonyolult errefelé.
Olyan finomságok, hogy a nyugdíjas számára nem vigasz, ha a dízelmozdony ára nem emelkedik, teljesen életidegenek, a nyugdíjas-kosár nem statisztikai fogalom, hanem a spájzban van felakasztva...
A határon inneni hátrányos helyzetű állampolgárt leginkább a paprika, a paradicsom meg az üzemanyag ára izgatja, és az sem nagyon érdekli, hogy ha az üzemanyag ára emelkedik, akkor az emelni fogja a kenyér árát is - nem közgazdász ő, hanem közmunkás.
De büszke arra - hallotta a rádióban -, hogy a magyar gazdaság teljesítménye idén öt százalékkal javulni fog, igaz, azt nem mondta be a rádió, hogy tavaly ugyanez az adat öt százalékkal romlott, kit érdekel, az már a múlt.
És büszke a válogatott döntetlennel megnyert mérkőzéseire, utálja a buzikat meg a buzilányokat, jól meg is írja majd a véleményét a konzuláción, melyet az első konzul szervez, kövér nyomdai számlákkal...


Nemcsak a banyatankok ideje járt le, nagyon úgy néz ki, hogy ezeréves agónia után a magyar nemzet mellett is elrohant a világ, a mesterséges intelligencia ha visszanéz, csak röhög majd rajtunk.
Látja, ahogy büszkén lengetjük a zászlóinkat, egymás talpára lépve együtt énekeljük az új magyar hímnuszt, mi egy vérből valók vagyunk, mint Bender-log népe a Dzsungel könyvéből.
Ha mégsem kerülnek bezúzásra a banyatankok, akkor még hasznukat is vehetjük, legalább nem kell a hátunkon kivinnünk egymást a tömegsírba...
De rettenetes is lenne, ha bevezetnénk az Eurót, oda lenne a mi szeretett inflációnk is, és mivel játszana imádott Vezérünk, balsorsverte ábrázatú pénzügyminisztere és a túlmozgásos bankelnök?
Kellene ez nekünk?


Naugye!


:O))) 

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves PuPu!

Ne csodálkozzunk semmin...

A különféle, belterjes alapítványok esetébrn sem a szakmai munka hegyeződik ki, hanem a közös buli szeretőkkel, haverokkal, cimbikkel...
Néha feldobunk a face-re egy-egy sikertörténetet...
Hát, persze, hogy felmerült, hogy legyenek nyíltak az adományozók nevei, hiszen ők valójában azok a névtelen hősök, akik hozzájárultak a nonprofit szervezetek bulijához... Csakhogy azok nincsenek hasonló zártkörű rendezvényekre meghívva, mert olyankor lényegtelenek... Bezzeg a néhány passzív követ, ők fontos emberek... Tapsoljunk nekik is, akár az egészségügyeseknek is... Mit számít az emberélet...?!

Pár odavetett kedvesebb szó pl. a banyatankosoknak, "oszt" boldogok is vagyunk... Legalábbis azt hisszük...

Üdv.: "Ketteske"

KZs írta...

Pupu, persze fontos a banyatank kérdés, azaz fontos lenne egy normális világban, de éppen sok mindent lehet mondani, de hogy normális lenne…ebben a covid mizériában nem csak a banyatankok vesznek oda, a gyerekeink élete a tét és a természetes intelligencia..

civilhuszár írta...

Havi egy alkalommal még vonszolják páran a banyatankot a nyugdíj megérkezésekor. Én hogy ne kelljen vírus veszélyben buszozni a Tescóba és egyéb helyekre, vettem egy nagykorú Skoda Fábiát, ez legalább még visz is oda, ahova korábban gyalog kutyagoltam spórolásképpen. Csak most vagyok meglőve, hogy pártunk és kormányunk elengedte az üzemanyag árakat. Tehát helyben vásárolok a faluban és összeszervezem a városbani útat több ügyintézéssel összekötve. Üdv.

1970 írta...

Kedves PuPu!

Valóban teljesen felesleges a banyatank akkor, amikor a "nyugger" (utálom ezt a kifejezést!) vesz három szem sárgabarackot, meg két szem körtét és két szem szilvát. És kifizet 1500 forintot. Minek ide banyatank?
Emlékszem, amikor kimentem a nagymamámmal a piacra, ahonnan kilószámra cipeltük haza (akkor még Ő is jó erőben volt) a gyümölcsöket a befőzéshez, meg a nagy tábla zsírszalonnát, amiből isteni töpörtyűt csinált. (Ma ha veszel valamelyik hipermarketben töpörtyűkrémet, garantáltan hívhatod a fogorvost, mert biztosan ráharapsz a csontszilánkra. Kivétel a biopiacos krém, ami viszont méregdrága...).
A "lényeg" persze az, hogy rendszerváltó elitünk "jeles" képviselői elmondhassák újra és újra, micsoda "csodás" kort hoztak el nekünk 30 éve. Ezek még nem ébredtek fel. Néhányan pedig már csak abba kapaszkodnak, hogy "milyen reményteli volt a '90-es évek", aztán "minden elromlott". Ezek az emberek félálomban vannak.
Fel kellene végre teljesen ébredni...