De hát miért éppen ők viselkednének helyesen ebben az országban, Abszurdisztánban?
Tulajdonképpen még szórakoztató is, ahogy bekenik egymást szarral, elérve végül is a kívánatos állapotot, valóságos értékük és külső megjelenésük dialektikus egységét.
Látványosan törik a fejüket, hogy mi okozhatta a bukást, de valahogy mindegyikük csak a másikban látja a hibát, jóllehet...
Azt, hogy bukás oka az volt, hogy a választóval nem voltak képesek elhitetni, hogy a pártok összefogása hiteles és őszinte, hogy egy esetleges győzelem után képesek lesznek értelmesen és a választó érdekében kormányozni, ez az opció fel se merül.
Na ja - természetesen a pártok nem is voltak képesek erre, már amennyiben ezek pártok egyáltalán.
Pedig ez az ok, Mari néni és Józsi bácsi megérezte a pitiáner taktikázást, az ostoba kisszerűséget és tutira ment: a jelenlegiek már meglopták a maguk részét, miért kellene másik garnitúra, aki mellesleg nem is igért nekik semmit?
Így aztán most nézegethetjük az eredményt: a szocialisták büszke reményét a lenagyobb ellenzéki frakcióról, mely kuriózum lesz világban: a frakciónak több tagja lesz, mint a pártnak.
És a vergődést, ahogy be akarják tolni a Parlamentbe a Szél-kormány névadóját, akit végre a választók kihajigáltak onnan.
Sajnálom azokat, akik ebben a környezetben is hitelesek tudtak maradni - nem voltak sokan.
Amit a nép választott, az is jellemző az országra, melyben bizonyos fogalmak nem honosodtak meg.
Ilyen például a demokrácia, a humanizmus, a közösség fogalma, ellenben tág tere van az álszent szemforgatásnak, meg a politikai szélsőségeknek.
Mi arra vagyunk büszkék, hogy az elmúlt tíz évben négyszáz útszéli keresztet állítottunk, és mintha nem is létezne, úgy megyünk el a pandémia negyvenezer hazai halottja mellett.
Ez egy ilyen ország - mikor az amerikaiak porig bombázták Szerbiát és leszakították belőle Koszovót, azt a demokrácia diadalának tartottuk, most, amikor az oroszok bombázzák porig Ukrajnát, leszakítva belőle a Donbaszt és a Krímet, akkor azt a Gonosz művének nevezzük, és fel sem merül, hogy esetleg minket is érhet baleset.
Amikor a hatalom odalökte alamizsnaként a társadalomnak azt, ami egyébként is járt neki, akkor a nyugger eldobta a járókeretet és boldogan ugrándozott, de mire a nyuszi hozzálátott a tojásfestéshez, az ajándékot a nyugdíjas helyett megette már az infláció.
Észre sem veszi, ami azt mutatja, hogy baj van errefelé az oktatással is, erre persze az a válasz, hogy rabszolgává sanyargatjuk a pedagógusokat is, ami meg a nyuggert illeti - hulljon a férgese.
A hatalom azt ígérte, hogy idén a nyuszi már strucctojásokat fog festeni nekünk, most meg énekelgethetjük, hogy hármat tojott a fürjecske, Viktor kettőt ellopott belőle, ami maradt - görbe tojás, bátran megeheted pajtás...
De azért tekintsünk dacosan, tört fényű tekintettel a jövőbe, hiszen lesznek errefelé még mindenféle választások, el kell veszíteni azokat is, az pedig a jelenlegi párt-strukturával és pártjaink igen tehetséges és örök tanácsadóival lesz a legegyszerűbb.
Persze ehhez Gyurcsányozni is kell, merthogy egyszerűbb őt ekézni, mint ezzel a sötét, bosszúálló, gátlástalan maffiózóval verekedni, és hát ez a mentalitás eddig is oly rengeteget adott a magyar társadalomnak.
De félre bánat, félre bú, együnk-igyunk, ünnepeljünk!
Mindenkinek - ki mit ünnepel - kellemes húsvéti ünnepeket, chag pészach szameach!
:O)))
5 megjegyzés:
Kedves PuPu!
Egy kis pontosítás:
Az oktatással (beleértve ebbe most a köz- és a felsőoktatást egyaránt) errefelé nagyon nagy baj van, de ami különösen problémás az az oktatásirányítás, oktatáspolitika és tanügyigazgatás. Pontosabban annak teljes hiánya. Ez az elmúlt 30 évben amúgy is leépült, az elmúlt 12 évben pedig gyakorlatilag megszűnt. Az eredmény látszik az oktatásügy helyzetén, a felnövekvő generációk tudásszintjén, készségein és képességein. A problémamegoldó gondolkodásban amúgy sem voltunk élenjárók, de korábban legalább a tanulók ténytudása és készségei fejlettek voltak. Mára már ez az előnyünk is eltűnt.
Boldog húsvéti ünnepet mindenkinek!
'Azt, hogy bukás oka az volt, hogy a választóval nem voltak képesek elhitetni, hogy a pártok összefogása hiteles és őszinte, hogy egy esetleges győzelem után képesek lesznek értelmesen és a választó érdekében kormányozni, ez az opció fel se merül.'
Dehogy nem, kedves Pupu.
Éppen ezért reménytelen vállalkozás a sarló-parizer mutyi főrészvényeseit mentegetni, megpróbáltad, lelked rajta.
A Karácsony fikázós előző beírásodhoz meg csak annyit, hogy a csávó tényleg nem egy jellem óriás, de megnyerte a főpolgármester választást. Lehet majd próbálkozni a fogalmatlan Kálmán Olgával, vagy az életében max lottó kettest nyerő Gyénémettel és akkor teljes lesz a mű.
Végül egy személyes. Az egyik dékás szeánszról szóló tudósításon kiszúrtam egykori töri tanáromat, (tolószékben ült, sajnálom érte) akit Flepkó régi ismerősként, kitüntetett szeretettel üdvözölt. A hölgy egyébként Rákosi sógornője, gondolom, nem ezért szeretik.
"A gyurcsányahibás!"
"A hölgy egyébként Rákosi sógornője, gondolom, nem ezért szeretik."
Nahát, ez döbbenetes! Sok mindent hallott már az ember, Mátyás király törvénytelen fia, Napóleon unokája, Sztálin kitagadott fia, de hogy valaki Rákosi Mátyás sógornője is volt, ez egyszerűen hallatlan. Hogy merészelt ez a hölgy Rákosi sógornője lenni? Egyszerűen le vagyok döbbenve.
Saló parizer mutyi magyarul a fidesz Kit érdekel kinnek sógornője ?
Megjegyzés küldése