2022. augusztus 3., szerda

MAD MAX VILÁGA FELÉ, FAROKFELCSAPVA





Kalandos élete lett ennek az öreglánynak, mire kissé túlérett szépségként gondolhatott magára.
Szép politikai pályája végére  - az USA képviselőházának elnökeként - nem is oly rég brutális népek a lábainál fogva akarták lecibálni a Capitolium lépcsőin, hogy mindegyiken koppanjon egyet a feje, most meg elküldték csalinak - mintha egy fókát a cápáktól hemzsegő tengerbe dobtak volna - Tajvanra.
Bizonyára úgy vélték, akik ezt kitalálták, hogy jobb lesz egyszer nyerni, mint kétszer veszteni - ráhúzták a lapot a tizenkilencre...
Akár még igazuk is lehet, csak azt nem tudni, hogy lesz-e még valaki, aki az okos döntés eredményét ünnepelheti, de ha lesz talán kettő, akkor jó lenne, ha azok közül egyik pasi, másik meg nő lenne.
Jelzem nem eldöntött még, hogy a Föld számára mi lenne a jobb.
A a radioaktivitás idővel elmúlik, a túlélők - a medveállatka, a patkányok, csótányok meg az orbánviktor  közül csak legutóbbi túlélése haladná meg az atomkatasztrófa kártevésének mértékét.
Másnap (The day after...) az orbánviktor lenne a miniszterelnök, a medveállatka harcolna a csótányok ellen, a majomhimlő-vírus támadná a patkányokat, az orbánviktor meg közben ellopná a világot és elásná a Kancsó-aréna romjai alá.


Oda jutottam, hogy nem értem az amerikai politikát.
Mint amikor két rabbi beszélget:
- Nem értem, nem értem...
- Megmagyarázzam?
- Megmagyarázni én is tudom, de nem értem, nem értem...
Mire játszik az USA?
Mert kívülről valóban úgy tűnik, hogy a harmadik világháborúra, de ez persze ép ésszel elképzelhetetlen.
Amerika minden háborúját ezidáig az USA területén kívül vívta lényegesen gyengébb ellenfelei ellen. Legfeljebb pártízezer fiatal amerikai halt meg a világuralomért folytatott csatározásokban különféle dzsungelekben, hegyek között és sivatagokban, de ez az opció jelen esetben nem reális.
Két legnagyobb ellenfele katonailag erős, vezetői elszántak, felkészülten várják az amerikai támadást, és nagy valószínűséggel Ukrajna az utolsó azon államok sorában, melyek hajlandók elpusztulni egy, az amerikai érdekekért, Amerika helyett folytatott helyi háborúban.
Ha kitör a harmadik világháború, az már az USA területét sem fogja érintetlenül hagyni, és ezt az amerikai stratégáknak is látniuk kell.

Ami Európát illeti, elkeserítő, hogy Orbánnak van igaza, elkeserítő, hogy egy mocskos tolvaj jobban átlátja a realitásokat, mint Európa vezetőinek jó része, és - jelenleg úgy tűnik -  ki tudja használni ebből adódó előnyét.
Ez félelmetes is egyúttal, mert legutóbbi rasszista alapvetése pontosan megmutatta, politikai pályája merre vette az irányt, és ez az irány Európában ezidáig halottak millióit eredményezte.
Azon is lehet csodálkozni egy sort, hogy az ukrán háborúig, melyben egyre több jel mutat Amerika közvetlen harci részvételére - hírszerzési adatok átadása, az átadott rakétarendszerek működtetésében való részvétel, az orosz határok mentén az amerikai alakulatok létszámának növelésével az orosz erők lekötése - Európa remekül elvolt az oroszokkal.
Kereskedett velük a kölcsönös előnyök alapján, semmi jelét nem észlelte orosz fenyegetésnek, és ez fordítva is igaz volt, erre - ki tudja miért? -  beállt egy eleve vesztes amerikai külpolitika támogatójának.
Európa hamarabb meg fogja érezni ennek következményeit mint Amerika, és hamar ki fog derülni, hogy Merkel politikája okosabb, eredményesebb és kedvezőbb volt Európa népei számára, mint utódai csetlés-botlásai.
Nekem egyébként nem túl rokonszenves a német militarizmus felélesztése sem, erős veszélyt vélek felfedezni benne, hiszen bizonyára ott is létezik egy réteg, mely a nácizmusal való leszámolást nemzeti vereségként éli meg.

Kínát pedig felesleges hergelni, hiszen Hongkong esetében is kompromisszumkész volt, még ha az elért eredmény a brit imperializmusnak kevésnek is tűnik.
Kína csak akkor támadja meg Tajvant, ha kétségbe vonják a sziget hovatartozását, vagy megpróbálnak belőle Kínát veszélyeztető hídfőállást kialakítani - mondjuk Ukrajna mintájára.
A példa ott van az amerikaiak orra előtt, elgondolkodhatnának még a helyzeten, míg nem késő.
És erősen ajánlott lenne tárgyalni az érintetteknek, mert ma még visszavonulhat Amerika jórészt arcvesztés nélkül.
Majd csinálnak néhány filmet az ukrán háború amerikai hőséről, aki az Azovsztal pincerendszerében megnyeri a háborút.
Egy-két Oscar-díj leeshet a főszereplőknek, csak el ne tévesszék, hogy Oleget Olehnek, Igort  meg Ihornak kell nevezni - néha persze még Zelenszkíj is eltéveszti... 
A helyzet lassan olyan, hogy csak a háttérhatalomról szóló konteoval magyarázható - túl sok az ember, egyre nehezebb kézben tartani a világot, tegyünk hát ellene.
Remélhetőleg ez valóban marhaság, de hát volt már ilyen a történelemben, élettér, nem kívánt fajkeveredés, nyersanyagok iránti vágy, édes Erdély itt vagyunk, a végén majd jót szopunk...

Szeretett miniszterelnökünk éppen Trump seggét nyalja.
A politikai osztály minden szinten egyre szörnyűbb, egyre ostobább és egyre felelőtlenebb.
Jó lenne fenéken billenteni őket, míg nem késő...

:O))) 

2 megjegyzés:

talalom írta...

Igazad van Pupukám! Tetszik, nem tetszik, az orosz európai nép - többsége ma is az Ural európai oldalán él. Még a "civilizációt" se szűkíteném a Potomac (vagy a Szajna, Themze)partjára - jelentsen bármit is ez a fogalom. Nem vagyok nyugodt.Életem 75 évében többnyire a harctereken kívül estünk. De ahogy a szólás tartja: ahol elefántok csatáznak, letapossák a füvet. A fű meg (nem a "fű"), mint tudjuk nem barátja az elefántnak, hanem elesége.

Anarchista írta...

Kedves Pupu, Reménytelenül kevesen vagyunk azok akik "farba akarujuk billenteni" a jelenlegi elitet. A legutóbbi választások eredeményei - mindkét országban, ahol éltem eddigi életemeben - azt mutatják, hogy ven egy igen ejelentős kisebbség amelyik - mit szépítsük - reakciós, ha úgy tetszik fasiszta.
Ezért aztán szerintem emi követekzik azt már nem lehet megállítani. Talán az atomháborút valahogy el lehet kerülni. De szerintem Magyarországnak mindegy, hogy lesz-e atomháború vagy sem mert erre az országra mindnenképpen pusztulás vár... És a világ többi rsze sem lesz vidám hely az elkövetkező évszázadokban.
Két gyermek apjaként, nagyon szeretném, hogy ne legyen igazam!