2022. július 24., vasárnap

HÁNY MILLIÓ KOLDUS LENNE KIVÁNATOS?



Mi vagyunk a nyugdíjas magyar farkasok.
Fázunk és éhezünk, részünk minden nyomor, de szabadok vagyunk!
Szabad fáznunk, szabad éheznünk, szabad nyáron megfőni, télen megfagyni saját lakásainkban - még szerencse, hogy szabad elutaznunk télen is nyaralni Dubaiba, szabad nyaranta iszogatnunk jachtunk fedélzetén a 2016-os évjáratú Conti Romanee-t a francia Riviérán,  csak az a baj, hogy nincs hozzá pénzünk - de kit érdekel?
Hiszen ha lenne, akkor elutazhatnánk, semmi sem tiltja, addig is tervezgethetjük a szép jövőt.
Hidd el, ez az ország a létező világok legjobbika, ez a korszak a magyar nyuggerek aranykora, és aggódnunk sem kell, hiszen mi bőven beleférünk egyrészt az átlagos áram és gázfogyasztásba, másrészt a gatyánkba is.
A kettő között szoros korreláció áll fenn, hiszen mire kifizetjük a közüzemi díjaknak nevezett sarcot, addigra nem marad pénzünk ennivalóra, különös tekintettel az inflációra - vége van a nyugger divatos, de egészségtelen  püffedtségének.


Erről tudnunk kell, hogy oka a tőlünk ezer kilométerre zajló fegyveres konfliktus, mely korábbi nagy szerelmünk, az ukrán állam és korábbi megbízható és megfizethető energiaellátónk között zajlik.
Ha ők nem verekednének, a nyugger élete virágba borulna, és a nyugdíjas kosarat degeszre lehetne tömni csirke farháttal és szavlejárt pudingokkal, de így...
Még így is szerencsénk van, hiszen Nagyurunk megvéd minket, ami csak azért nem eléggé hatékony tevékenység, mert ellenségeink általa vélt listáját nem ő vezeti.
Végtére is nem hülye, hanem minden vármegye ura, aki rajta tartja kezét a zsebünkön, és gondoskodik főispánjairól, vazallusairól és egyéb jószágairól, nem felejtve rendszeresen szembeköpni a magyar társadalmat: látod pupák, én még ezt is meg merem tenni!
Valamit azért érezhetett, mert a választások előtt telecsinált divatos gatyáját erősen körüllengte a büdösség.
Sajátláb és férje farokfelcsapva menekültek Spanyolországba, a NER lovagjai szorgalmasabban ásták a menekülő-alagutakat, mint Faria abbé és Jean Valjean If várából, Nagyurunk pedig aggódva szemlélte a hatvanpusztai Ratschanze építését, készen lesz-é időre?


Persze mi hálás nép vagyunk, így aztán a rezsiért cserébe mi is megvédtük őt, tanúbizonyságot téve felülmúlhatatlan szellemi képességeinkről és témát adva számtalan jövőbeli akadémiai disszertációnak, melyek a mostanában definiált Budapest-szindrómáról adnak új ismereteket a világnak.
A mai viszonyok kicsit bonyolítják a nyugdíjas helyzetét, hiszen minden nap új árakkal találkozik, aztán törheti a fejét, hogy akkor most az Alzheimer érte utol, vagy csak az infláció.
Ha kiderül, hogy az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy csak az infláció az ok, akkor örvendezhet, mert megbetegedni manapság meglehetősen kockázatos, tekintettel a gyógyszer-helyzetre.
Nevezetesen arra, hogy egyes gyógyszereket hiánycikknek nyilvánítottak, de sebaj, az inzulint a cukorbeteg helyettesítheti égetett szeszekkel - whisky, bundapálinka, stb... - csak az a gond, hogy ez esetben az ártámogatás elmarad. 
Ma már a víz is hiánycikk, gondoskodó államunk - miután magáévá tette a közüzemi szolgáltatókat, mint Tőkés püspök az Úr odaadó hívét a Szent Íróasztalon anno - elfelejtett gondoskodni a hálózatok karbantartásáról, rendszeres felújításáról, pedig a Szocialista Párt sorsából pontosan tudhatta, hogy az ilyen mulasztás hova vezet.  


Jön a boldogság keletről is, csővezetéken, milyen kár, hogy velünk nem rokonszenvező országokon keresztül.
Egy kiélezett helyzetben úgy kapcsol le bennünket mindkét ellenséges fél az energia-ellátásról, ahogy akar.
Ha a Nyugatnak választania kell, hogy a norvég gázból kinek adjon, amennyiben  van akár csak egy luftballonnyi feleslege is, akkor Nagyurunk utolsó lesz a sorban, ami teljességgel érthető.
Ami nem érthető viszont, az a magukat baloldalinak tartó újságírók és egyéb energetikai szakértők ötlet-dömpingje, mely szerint nekünk a gázt Líbiából, Katarból, Algériából  és egyéb szívünknek kedves országokból kellene vásárolni.
Ez mind rohadt jó ötlet, csak éppen a megvalósításához kellene még tíz év, a soron következő télig meg még tíz hónap sincs.
Ha jót akar a nyugger akkor  addig igyon fagyállót, az osztrák sógorok már kísérleteztek vele, legalább az ötletet fel lehetne melegíteni, ha már a lakást nincs is mivel.
Ami most folyik, azt tudományosan talán eszetlen idióták kapkodásának lehet nevezni, akik úgy akarnak kimászni a gödörből, hogy mélyebbre ássák - majdcsak kijutunk a Föld túloldalán.
Megbízhatatlan szövetségesnek lenni nem túl jó üzlet, szövetségesünket  támadni akkor, mikor egyébként is ezer a bajuk súlyos bűn, és tévedés azt hinni, hogy ellenfelük megbecsülését ezzel ki tudjuk vívni.
Az árulókat mindenki használja, de senki sem szereti.


Lassan azért erodálódik Miháj kiráj birodalma, de ez ne ringasson senkit hiú ábrándokba - jobb soha nem jön.
A megoldás pedig jobboldali lesz, és adjunk hálát az Úrnak, ha nem Dúró Dóra áll majd a szülőcsatornák kijáratánál, mert könnyen lehet, hogy addig verik a nemi identitásukon hezitáló, hajdan fiúnak született anyákat, míg meg nem szülik gyermekeiket.
A nyugger élete a közeljövőben egyre nehezebb lesz, megtakarításait megeszi a macskája meg az infláció, és a macska is elég girhes lesz, attól tartok.


Sokszor elspekulálok a történelem fintorain, mint a Brian élete összeesküvői, akik azt firtatták, hogy mit is kapott Jeruzsálem Rómától - ugyan, mi mit is kaptunk a rendszerváltozástól?
Boldog lennék, ha egy kifosztott és végletesen megosztott ország nincstelen és frusztrált, elbunkósodott társadalmán túl más pozitívumot is fel lehetne sorolni, már amennyiben nem vagyunk büszkék hárommillió koldusunkra.
Igaz, a töretlen fejlődésre büszkék lehetünk, lesz abból a hárommillióból még hatmillió is.


Aki még nem tette, rohanjon Orbán kezét csókolgatni, aztán nézze szép érzelmektől fűtve a tűzijáték gyönyörű virágait, és hallgassa boldogan a puffogtatást, mely a Véreskezű Szent Ünnepe után sem áll le.
A frázispuffogtatáshoz is nagyon értenek szeretett uraink.
Mindegy, semmi sem tart örökké, ezeket s elmossa majd a történelem, mint lócitromot a jégeső a kocsiútról.


:O)))
 

16 megjegyzés:

góbé írta...


Az év posztja ! (eddig) Drukkolok hogy felülmúld majd önmagad !!!

1970 írta...

"mi mit is kaptunk a rendszerváltozástól?"

Kedves PuPu!

Az Általad felsorolt - és még bővíthető (pl.: a társadalmi szolidaritás lerombolása, a társadalmi mobilitás ellehetetlenítése, az ostoba celebek "életbölcsességei", stb.) - listán szereplő "csodálatos" dolgokon - és egy nagy kupac híg ürüléken - kívül semmit.

anteus írta...

Körül kéne nézni a börtönökben, nincs-e egy Edmond Dantèsünk dugiban, aki tudja Faria bankszámlaszámát...

Anarchista írta...

Senki ne féljen nem lesz gáz! Ennek a sok problémának - Magyarországgal együtt - nemsokára vége.

Katalin Borbély írta...

Beletaláltál a középső célkör közepibe! Szorgosabban fogom tanulmányozni a blogodat, miután (Végre AHA!!!) azonosítottalak önmagaddal!

Kapat írta...

Valóban, "mit is kaptunk a rendszerváltástól?"

Én személy szerint életem legrosszabb 30 évét. Nem azért, mert elment felettem az idő, hanem amiatt a kilátástalannak, bizonytalannak tűnő pár év miatt, ami esetleg még hátravan.
Ami még ennél is jobban nyugtalanít, gyerekeim, unokáim jövője.
Nem kánaánt vártunk, egyszerűen csak nyugodt, kiszámítható, emberi életet. Mi is történt? Kiszolgáltatottjai lettünk egy lelketlen, gátlástalan, tolvaj bandának. Testileg, lelkileg egyaránt.

góbé írta...

Kapat !

Sok időt megtakaritottál nekem ! Jegyzésed kristálytiszta levezetése a látszólagos rendszerváltásnak, mely szerint a viszonylagos de legalább egyértelmü rendből a kaotikus káoszba érkeztünk. Ráadásul még ennek is csak az elején vagyunk. Tudják, akarják és fogják még fokozni !

anteus írta...

Tekintettel arra, hogy a kolduslét lényege a teljes kiszolgáltatottság, alávetettség, a kérdés egzakt módon megválaszolható:
tízmillióra!
Evidens.

1970 írta...

Kedves góbé!

Tetszik ez a megközelítésed (rendből a káoszba) a rendszerváltással kapcsolatban. Gyakorlatilag egyetlen társadalmi alrendszert sem tudok mondani, amely hatékonyan és jól működne, nem egy közülük tönkrement, megsemmisült (magyar ipar, mezőgazdaság, oktatás, eü., stb.).
Gyanítom én is, hogy ez még fokozódni fog, miközben ilyen feudális főispánokkal szórakoznak. Nekem erről mindig a Ludas Matyi jut az eszembe, és jókat röhögök az egészen...

anteus írta...

Némi kiegészítés az előzőhöz: ne feledjük, hogy a koldus lelkileg is az; a minimumszinten megélt lét és a lelki koldusság analóg, ha a prés kiszorítja belőlünk az emberit, akkor marad az állati - nem az oroszláni, hanem a kóbor kutyáé.

anteus írta...

Vagy a hiénáé.

kekec írta...

Kedves anteus
Hol van már a 10 millió? Lehet tippelni, hogy a népszámláláson 8 vagy 9 millióhoz leszünk közelebb?

anteus írta...

Ez átírja mondataim lényegét...
:-)
Statisztika.
Szívem bár vágyat érlel - kartoték-adat.
Attila ma megint a sínre hajolna.

Anarchista írta...

Erről eszembe jutott egy könyv amit még tizenéves koromban olvastam. Aztán soha többet, mert olyan szörnyű volt. Az a címe, hogy A halálgyár. Az auschwitz-i koncentrációs táborról szól. Az ott raboskodó tűlélők tanúvallomásaibol és az ott készült féyépekből összeállított dokumentum kötet. A függelékben volt egy vicc gyűjtemény. A foglyok által kitalált fekete tréfák gyűlyteménye.
Az egyjik nagyjából arról szólt, hogy két haldokló fogoly úton van a gázkamra felé. Az egyik megszólal: Te én most meghalok nem bírom tovább! Erre a másik: Tarts ki! Mindjárt odaérünk. Nem nevettem.
Most sem nevetek.

anteus írta...

O. Kraus - E. Kulka
1958. Az első témába vágó könyvem volt nyolc évesen. Megmaradt.

PuPu írta...

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:
A továbbiakban szigorú leszek: nem jelenik meg azok hozzászólása, akik nem adnak nicket vagy nevet maguknak.
Nem nagy kérés, a ti dolgotok könnyíti meg, legyetek oly kedvesek...
:O)))