NYUGAT VAGY KELET

Hát bizony nem könnyű dilemma, különösen akkor, ha a két égtáj hazai képviselőit nézegeti az ember.

Különben is, a politikai égtájakat nem az iránytű mutatja, hanem a fene tudja mi is, merthogy két egyforma államalakulatot, gazdasági fejlettséget nemigen lehet találni még az egy akolba tereltek csoportján belül sem.

Még a társadalmi rendszerek sem mutatnak pontos irányt, hiszen a kínai kvázi-szocializmus (kis NEP-el dúsítva) nem hasonlítható az orosz kapitalizmushoz, mely inkább hasonlít hazánk maffia-kapitalizmusára, mint keleti szövetségese állam-kapitalizmusára, mely a szocializmus kínai útját járja - meglehetősen sikeresen - jelenleg.
Mégis, mi állítólag Nyugat vagyunk, hisz angolszász típusú, parlamentáris  államberendezkedésünk van, míg Dél-Korea Kelet, hiszen agolszász tipusú parlamentáris berendezkedése van vagy hogyan is.
Persze a keleti tőkések mind-mind oligarchák, míg a nyugatiak becsületes és ügyes üzletemberek, némelyik ügyesebb, mint Zuckerberg...
Persze ha Nyugatról beszéltünk, akkor  magyarember Németországra vagy Angliára gondolt, még véletlenül se dél-Olaszországra, Szicíliára vagy akár Portugáliára, Görögországra vagy Törökországra, és legfeljebb a turistaútjain szerzett benyomásaira alapoz.

Márpedig azok csalnak, mert bármennyire festői is egy kecskepásztor a görög hegyekben, nagyon sokan sírvafakadnának, ha azon az életszínvonalon kellene élniük, ahol a kecskéit számolgató (egy, kettő, te édes , négy, öt...) atyafi él...
Persze tagadhatatlan, recinát kortyolgatva érett kecskesajtot majszolni a meleg tengerparton igen vonzó, csak éppen nem a valóság.
Ha valaki tárgyilagosan figyeli a folyamatokat, akkor be kell látnia, hogy a Gorbacsov féle fordulat a gyarmatosítás új korszakát hozta el, igaz, más módszerekkel mint a klasszikus gyarmati időkben, de a lényeg ugyanaz.
A gyarmatosítók a gyarmatok eőforrásainak kiaknázásával hízlalják magukat, a gyarmatok népe pedig úgy táncol, ahogy új uraik fütyülnek.
Lehet bármivel eteni a derék állmpolgárt, de a lényeg, hogy Irak olajkincse már Szaddam meggyilkolása előtt el lett osztva a multinacionális olajcégek között, mert az már mégsem járja, hogy a nemzeti kics a nemzet jólétét gyarapítsa, mikor gyarapaíthatná a multik vagyonát is.

Akkor aztán diktátor az a Szaddam Huszein, akit anno nekiküldtek az ajatollah rendszerének, hadd hulljon a perzsa a nagy tolongásban, ha már ő ellenőrzi a Perzsa-öböl hajóforgalmát, ahelyett, hogy ráhagyná azt az USA 5. flottájára, mely jelenleg buzgón végzi ezt az önként vállalt tevékenységet, - ameddig teheti.
Diktátor volt a francia elnök által nagy csinnadrattával fogadott Kadhafi is, akinek sátrát az Elysee-palota kertjében állították fel nem sokkal az előtt, hogy egy teherautó platoján pocsékolták meg ellenfelei a francia csapatok és a titkosszolgálatok által szervezett puccs kapcsán - az apa férfi, a diktátor nő jegyében.
Uralma alatt a meglehetősen egyszerű líbiai törzsek soha nem látott jólétben, példátlan szociális vívmányok birtokosként éltek, a sivatagi nép vízellátása megoldott volt, talán egyedüliként a sivatagi környezetben.
De nem kell ilyen messzire mennünk, elég itthon körülnéznünk, hiszen minket is kifosztottak a szabadság jelszava alatt az 1989-es ellenforradalom idejét követő eszendőkben, mikor is az országot elkótyavetyélték a demokrácia bajnokai.

Persze mind azt hitték, hogy nekik is leesik kis morzsa az osztozkodásból, de még ebben is csalódniuk kellett, hiszen - József Attilával szólva - erre a kis, búvó országunkra is rálehelt a tátott tőke sárga szája, és meg kellett mindenkinek tanulnia, hogy a tőke étvágya határtalan.
Most nincs semmink, egyelőre képletesen szólva fázunk és éhezünk, de szabadok vagyunk, hogy egy másik költő szavaival éljünk.

Igaz viszont, hogy van egy maffiánk, egy virtigli diktátorocskánk, remek példaképeink, egy olyan honvédelmi miniszterünk, amilyen Veres Péter óta nem volt a  magyarnak, pedig Für Lajossal is volt egy kalandunk...

De nézegethetjük Ukrajnát is, aki ma az amerikai imperializmus kritikátlan kiszolgálójává silányodott, rengeteg vér árán - igaz arrafelé a nácizmusnak dicső történelmi előzményei vannak.

Hogy miért nem jön meg soha az emberek esze?  
Miért élnek állandó elégedetlenségben és illúziókban, miért élnek érdekeik ellenére?
Rejtély...


Lesznek bizonyára, akik szerint a rendszerváltozásra az ellenforradalom meghatározás túlzás, mint ahogy a neokolonalizmus is annak tűnik a hajdani szovjet blokkból kiszakadt országok esetében - csak éppen a tények cáfolják az állítás ellenzőit..

A hajdani Szovjetuniót is gyarmattartó hatalomnak tartják sokan, habár furcsa gyarnatok az olyanok amelyekbe a gyarmattartó pumpálja a pénzt, márpedig a helyzet ez volt.
Rengeteg halott  az orosz-NATO összecsapás eredménye, más hozadéka - újabb konfliktusok veteményezésén - kívül nincs, jóllehet a Nyugat által a háborúra fordított összeg kis hányadából meg lehetne akadályozni az afrikai éhség-övezetek még rengetegebb halál-esetét.
Az orosz és izraeli bombák gyermekkorú áldozatainak többszöröse hal éhen évente, de értük a mainstream média nem sürün ejt virtuális könnyeket, hiszen ők nem használhatók fel aktuálpolitikai célokra..

Kelet vagy Nyugat? 
Ez ideológiai, gazdasági és állmszervezési kérdés, lehet akár vitatni is mások álláspontját, de egy biztos: az egypólusú világ egészségtelen, pusztító.
A primadonna kiöregedett, az USA ma már olyan mint nálunk Medveczky művésznő: csillog-villog a kosztüm, de a tartalom már kissé avitt, elege lehet a saját bajaival  - a saját bájaira viszonylag kevés a jelentkező.

Pompeius mondta hajdan tán Sullának, hogy a felkelő napot mindíg többen imádják, mint a lenyugvót.
Lehet, hogy a felkelő nap háza ma is New Orleansban dűledezik, de a felkelő nap egyre láthatóbb módon Keletre költözött.
Nem lenne hátrányos a politikusoknak - Keleten és Nyugaton - mélyebben ismerkedni a római történelemmel...

:O)))