ELNYOMORODÁS. BIRKA , MENJ LEGELNI!

Gyönyörű tervek.
Minimálbér az egekben, átlagbér a fellegekben, minniszteri fizetésemelés tuti, hogy lesz, nem kell ehhez jósnak, de még Jóskának se lenni!
Briliáns gazdasági megoldások, előttünk a Kánaán, na persze nem ebben az évben, hanem jövőre.
Meg azután.
Meg a távoli jövőben, mint a kommunizmusban, ahol az ember megváltozik.
Ma ember embernek farkasa, de úgy néz ki, hogy a Farkas SC egyelőre zártkőrű sportklub, míg a tömegsportot és az ellátmányt a Birka SE képviseli, büszke vezérkosaikkal az élen.
Ők minden évben megszavazzák a birkanyírást, bólogatnak az új divathoz - puci birka a szép birka -, és a költségvetésben megszavazzák a húsdaráló késének élezését.
Kár, hogy most éppen formaingadoznak, hülyeségeket beszélnek, vagy krimit írnak, vagy is, és tanácstalanul pislognak, mint luki nyúl felhőszakadás idején.
De jövőre azért választás előtti év lesz, és ilyenkor adni kell a népnek, mert erre szocializálódott, már várja is az alamizsnát, mint Horthy Miklósné cselédje az ajándékcipőt.
Nem mintha ez a nép megérdemelné, de muszály kicsit lökni neki, hogy kussoljon.
Nagyurunk adni is fog, különösen most, mikor a nudlifejű Megváltó olyan szépen beszél össze-vissza, mint ő beszélt hajdan, még fénykorában.
Persze Megváltónak lenni könnyű, csak szidni kell a rendszert és arra vigyázni, hogy a pénzestarisznya biztonságban maradjon azoknál, akik eddig is gondoskodtak róla.
Tudja ő, hogy ha hibázik, a létrája leesik esetleg, de hát ahány ház, annyi szokás, tőlümk keletebbre kiesne a kilencedikről.
A játszma kétesélyes, vagy jön az új, vagy nem, de ahogy azt a kevéssé cizellált stílusúak mondanák, mindegy lófax, hiszen nem fog változni semmi.

Ami eddig jó kezekbe került, az ott is marad, a Tisza meg zúgva-bőgve töri át a gátot és el akarja nyelni a maradék világot - is.
A csóringer meg csóringer marad, mert amit az átkos hajdan felhalmozott, az már nincs, az átkos helyét elfoglaló borzasztó meg csak egy nagy kupac büdös szart halmozott fel.
Hát, örvendezni éppen nincs sok okunk.

Nem szándékozom most írni a magyar falu szánalmas jövőjéről, a cselédekről és zsellérekről, a fix jövedelem, munka és nyugdíj nélkül maradt milliókról, akik düledező Kádár-kockáik alól pislognak ki értetlenül.
Nem szándékozom írni a sok szerencsétlen, egyik napról a másikra élő kényszervállalkozóról, a jövő nélküli fiatal nemzedékekről, a budapesti, minden rendszert és embert kiszolgáló és a lecsúszástól rettegő kispolgárról, a londoni diplomás mosogatókról.
Egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmet, a nyugdíjasok elnyomorodására.

Nálam ehhez százszor jobban értők ezerszer leírták, hogy a nyugdíjasok a rendszerváltás vesztesei.
Napjainkban is, és nemhogy valamiféle felzárkóztatás folyna, inkább további elnyomorításuk folyik.
Egy normális társadalomban a nyugdíjak és a munkabérek együtt mozognak, a társadalom nem szakad szét még egy törésvonal mentén, mely az aktív munka és a nyugdíj határán húzódik.
Nálunk ez másként van, a nyugdíjemelés mértéke az inflációhoz igazodik, mely egy olyan szám, melyet a kormány állít elő aktuális érdekeinek megfelelően.
A való élet a munkabérekhez igazodik, az ugyanis általában valós szám, bár az átlagmunkabér számítása is trükkös folyamat, és igen csodálkoznék, ha módszertana, nem az aktuális kormány érdekeit szolgálná.
Mindenesetre ha a minimálbér-emelés a kormány tervei szerint alakul (nem fog....), akkor a nyugdíjak a bérektől erős lemaradásba kerülnek.
At Index azt írja:"A várakozások szerint 2025-re a bruttó átlagkereset 720 ezer forint környékére nőhet, majd a kormány tervei szerint 2027-re 971 ezer forintra emelkedhet, végezetül 2028-ban valóban átlépheti az 1 millió forintot – Ez évente átlagosan 9–10 százalékos növekedést jelenthet."
A nem kívánatos rfészt majd megeszi az infláció.
Nagyurunk hajdan olvashatta a Mátyás király és az okos lány meséjét, hozott is meg nem is, adott is, meg nem is...
A jövő évi nyugdíjemelés 3,2 százalék lesz, és akkor még nem vettük figyelembe, hogy ez a kormány eddig még mindig alultervezte az inflációt.
Miháj kiráj...


Tudom, a nyuggerek érdekérvényesító képessége meglehetősen alacsony, szervezeteik nem túl sok vizet zavarnak.

A pártok sem törődnek velük, mert megtáveszti őket, hogy a különféle statisztikák célcsoportjai között nem szerepelnek, és az aktív ember különös állatfajként tekint azokra, akik vénségükre már nem akarják - és nem is tudják - szaggatni az istrángot.
Memóriájuk is rossz, egyeseknél a demencia is szörnyű dolgokat művel.
De szavazópolgárok, emberek egytől-egyig.
Nyugdííjasnak lenni a mai Magyarországon diszkriminált állapot.
Akik végigdolgozták az életüket és a háború után felépítették az országot, ma alig megtűrt személyek hazájukban.
Először ellopták tőlük a múltjukat,devalválták a munkájuk értékét.
Elvették tőlük az ország vagyonát.
Aminek egy tizmilliomod részben tulajdonosai voltak, abból nem maradt semmi.
Ellopták a közösen felhalmozott vagyont, a földet, a gyárat, a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat. Ma a nyugdíj nem járandóság, hanem kegydíj.
Ellopták az egészségügyi ellátást a gyógyszertámogatásokat, az üdülőket, a létbiztonságot és a közbiztonságot.
Az embereket szembefordították egymással, és mindeféle kóklerek a normális élet biztosítása helyett ma is jelszavakkal etetik őket.

És nincs egy fórum, ahol némi erővel a hátuk mögött követelni tudnák legalább a svájci indexálás visszaállítását, hogy legalább a további elnyomorodásnak útját állják.
Aki halott, annak nem kell nyugdíjat fizetni, és a halottak termelésének legbiztosabb módja az állami egészségügy szétrombolása és a betegek magánintézmányekhez terelése.
Adótornyos kis falunk rendelőintézetéből a minap távozott az utolsó nőgyógyász, maghalt az az orvos, aki az ultrahang-vizsgálatokat végezte, helyette éppen nincs más.
Az egyes egészségügyi szakmákban százhetvenezer embert ellátó intézet vergődik, nincs pénz, nincs orvos, és bár Pesthez közel vagyunk, tehát a nyomor még elviselhetó, nincs mindenkinek arra pénze, hogy magánellátást vegyen igénybe.
Az ellenzéki pártok pedig azzal foglalkoznak, hogy ki legyen az alpolgármester.
Ez az ország elvesztette minden erkölcsi tartását - Láztár álma lett, - minden polgára annyit ér, amennyije van.
Megoldás nincs, merta magyar önző, egoista nép.
Pedig egy országot az minősít, hogy hogyan bánik gyermekeivel és az időskorúakkal.
Hát, ami a gyerekeket illeti, a társadalmi mobilitásnak itt annyi meg egy Bambi, ami meg az idősöket, azok meg készüljenek a halálra, egyenek keveset, a pénzecskéjüklből támogassák gyermekeiket, tegyenek meg mindent, hogy ezek degeszre zabálhassák magukat.
És persze ünnepeljük magunkat: szabadok vagyunk!

:O)))