ÖSSZEDŐLT VILÁG

Megáll az emberi ész és visszanéz, keresi azt a pontot, amikor elvesztette önmagát.
Nemigen találja.
Amerika megválasztotta Trumpot, ezen sír most az egész mainstream értelmiség, merthogy ez borzasztó, tűrhetetlen, az amerikai választó eszement és le kellene váltani, és jajistenem, most mi lesz, még a végén béke lesz.
Hogy hősünk emberileg rokonszenves vagy ellenszenves, az nem releváns, hiszen elődje remekül képviselte azt a demokráciát, mely a szívünknek kedves, nevezetesen melyben a mi véleményünk a mérvadó, a többieknek pedig kuss, vagy megmérgezzük a macskádat!
Merthogy nekünk Trump ellenfele, a jelenlegi amerikai kormányzat alelnöke kell, akit valószínűleg a neme és a bőrszíne predesztinált erre a magas pozícióra -  szavazatoptimalizálásból kifolyólag, és aki semmi érdemlegeset nem produkált, magas  posztján.
A kissé demens előd meg arról nevezetes, hogy rajta röhög a világ, jóindulatú elnézéssel szemlélve, amint belepisil a szekrénybe és összekeveri Európát a Déli sarkkal.
Szerintem az atom-bőröndöt is a világ legnagyobb és legerősebb hadseregének egyszemélyi parancsnoka helyett a felesége kezeli, márpedig az asszonyok emocionális lények, és ez semmi jóval nem kecsegtet.
A mai közbeszédet meghatározók szerint a béke nem egy kívánatos állapot, az ellenfelet le kell gyűrni, meg kell semmisíteni, és a szent célért semmi sem drága - nem nagy ár, a te szaros életed sem.
A gyermekeid életéért sem kár.
Egy atomháborúban az lesz a szerencsés, aki elpárolog, de lehet, hogy neked nem lesz ilyen mázlid, és nyüszítve, vinnyogva, a földön fetrengve fogsz kiszenvedni, nézve a társad, anyád - ha élt még addig - és gyermekeid kínjait, hallgatva segélykiáltásaikat.
Mindezt azért, mert most ha megégeted az ujjad a gyufával, akkor fél lábon ugrálva sziszeghetsz, rohanhatsz a vízcsaphoz, sajnáltatod magad, mert ügyetlen voltál.
Pedig most éppen azon kívül, hogy ügyetlen, még hülye is vagy, hiszen magad alatt vágod a fát.

Az is vicces, ahogy ellenséget keresel, és nem abban találod meg, aki izomból szarrá bombázta Szerbiát tőled háromszáz kilométerre.
Nem abban, aki mindenféle felhatalmazás nélkül semmissé tette az európai határok erőszakos megváltoztatásáról kötött helsinki szerződést.
Nem abban, aki atomfegyvereit  a határaid közelébe hozta, hanem abban, aki kereskedelmet, energiahordozót, piacot adott nem túl magas szívvonalú termékeidnek.
Attól elvárnád, hogy amikor rárúgják az ajtót, akkor viselkedjen kalkuttaiTeréz anya módjára, és várja meg, míg hóhérnak felfogadott, felbátorodott neonáci szomszédja eltöri a gerincét, a humánus angolszászok szétszaggatják hazáját és jelentéktelenségbe taszítsák, mint a hajdani Jugoszlávia tagállamait.
Meg abból a Kínából kreálsz ellenséget, aki nekünk a történelmünk során még soha nem ártott, akinek területéből az amerikai fegyverek segítségével lopnak el egy darabot, és akit ma a japán imperialistákkal kézenfogva fenyeget a tőle tizenegyezer kilométerre fekvő nagyhatalom.
Nem nagyon keresgéled az analógiákat, pedig a szerbeknek Koszovó, a kínaiaknak Tajvan, Oroszországnak meg Ukrajna az ami nekünk Erdély.
És nagy katonai zseni vagy, lenézed a végtelenségig Zsukov hadseregének mai utódait, akik éppen most készítik elő Kurszknál második nagy győzelmüket a hazájukba betörő ellenség ellen, a la Sztálingrád.
Oroszország eddig kétszer járt Európában, - egyszer Napóleon és egyszer Hitler nyomában.
Ha Európa harmadszer is próbálkozik, igen rossz vége lesz.

Trump nem egy rokonszenves figura, lehet bátran nem szeretni.
De a politika - és különösen a háború - más, mint a szerelem.
A pszichológusok azt mondják, hogy tűzz valakire egy jelvényt, és elkezd annak megfelelően viselkedni.
Trump egy olyan jelvényt tűzött magára, melyen a PEACE felirat van.
Meg kellene várni, hogy hozza-e a pszichológusok elvárásait.
Sokan azt mondják, hogy ez az ember nem normális.
Én meg azt mondom, hogy azzal van baj, aki a háborúra teszi a tétet.

El kellene ezen gondolkodni...

:O)))