VAN MÁSIK!

Ukrajna szép csendesen belenyugszik majd a katonai vereségbe, de hogy mit fog kezdeni azokkal a romokkal, melyek azután maradnak vissza, hogy a farokzongorista elfogadta a vadnyugat felkérését a kesztyűbáb szerepére  és vágóhídra terelte népét, - az még rejtély.
Ezt az egészet el lehetett volna kerülni, mindössze tovább kellett volna folytatni Európa és Oroszország között a kölcsönös előnyöket nyújtó kereskedelmet, és nem lett volna semmi baj.
A gond ezzel az, hogy ezzel csak átlagos profitot lehet kibányászni, aki pedig türelmetlen, annak minden kell.
Hát csináljunk háborút.

Immár több évszázados álma az angolszászoknak, hogy benyomulnak a hajdani török birodalom helyére, majd megszerzik az orosz föld kincseit.
Mára ez annyit változott, hogy már a piacot is meg akarják szerezni, és ezért semmi nem drága, legkevésbé az ukrán, a szerb, a horvát, az albán vér.
Anglia gyarmatbirodalma kimúlt, de az angol birodalmi gondolkodás - úgy tűnik - örök, talán csak a népléleknek oly kedves jelmezbál bukásával fog megváltozni, és a módszerek se sokat változtak.
Oszd meg a terület népét, fordítsd őket szembe egymással, majd keress egy helyi törzsfőnököt, aki úgy táncol, ahogy te fütyülsz és segítsd győzelemre.
Utána minden a tied, a föld, a föld kincsei, a piac, a hatalom.
És az sem mellékes, hogy a kívánatos harcok során el lehet lövöldözni a lejárt szavatosságú lőszereket, a honi fegyvergyárak éjjel-nappal termelik a hasznot, a polgár meg kifizeti a vödröt, mellyel vizet hord a tengerbe.
Hacsak nem bolondul meg majd valamelyik európai táposcsirke, aki valamilyen balszerencse folytán a nyakunkba szakadt, akkor az ukrajnai konfliktusnak gyakorlatilag vége.

De nincs vége a profithajhászásnak, hát akkor majd most előadjuk azt, amit Eötvös Gábor, a világhírű zenebohóc már sok évvel ezelőtt feltalált: "Van másik!"
Hogy ne legyen üresjárat, most éppen Szíria van soron, de puskaporos a helyzet Ciprus esetében is.
És hogy ne legyen egyoldalú a világ, forrong Afrika, a Közel-Kelet, előbb-utóbb sorra kerül Kuba és Nicaragua is, hogy Tajvanról és Japánról ne is essék szó.
Szíria már régen megakadt az USA torkán.
Hiába van száznál több támaszpontja világszerte, az oroszok szíriai két támaszpontja - egy tengeri és egy légi - megfeküdte az amerikaiak gyomrát, és most elérkezettnek látják az időt, hogy helyrelökjék a világ tengelyét.
A szokásos módszerükhöz folyamodtak, felfegyverezték az iszlám lázadókat, akik aztán majd őket is támadni fogják a saját fegyvereikkel - lásd Afganisztán
.Ne felejtsük el, hogy az Iszlám Állam remekül eléldegélt Szíriában is, ameddig csak az oroszok szét nem zavarták őket.
Az iszlám harcos persze nem vész el, csak átalakul demokratikus, diktatúraellenes szabadságharcossá, aki ezentúl ilyen minőségében fejezi le áldozatait.

Ciprus pedig kérte felvételét a NATO-ba, ami a törökök számára nem egy kedves gondolat, hiszen a szigetország egyik fele görög, a másik török, és bár a törökök szeretnének valamiféle szövetségi államot létrehozni, Makariosz érsek utódai mereven elutasítják ezt.
Törökország pedig, mely 1987 óta vár az EU tagságra érezteti sértettségét a NATO-val is...

Trump nemsokára hivatalba lép, de hogy a helyzet alapvetően változna, arra kicsi az esély.

Trump sem független, őt is erősen befolyásolja a hadiipar, melynek érdekei - míly érdekes - nem mindig esnek egybe a béketábor érdekeivel. 
A hadiipar pedig az ukrán háborúval csak erősödött, és ezek a háborúk jól jönnek a társadalmi feszültségek levezetéséhez is.
Egy új fegyverkezési hullám vette kezdetét, melyben némi szerepe a revansizmusnak is van.
Nem tudom ugyanis másra visszavezetni egyes német politikusok vad kirohanásait Európa védelmében.
Európa 1945 után hosszú-hosszú éveken keresztül békében élt, működött Jalta, és egyre inkább működött a békés kereskedelem is.
Ma Japán is egyre közelebb sodródik a fegyverkezéshez, pedig ha valakik, hát ők tanulhattak valamit az atomháborúról.
A Szovjetunió szétesése után egyes nyugati politikai körök nem tudtak ellenállni a kísértésnek, és felrúgták a jaltai megállapodásokat, a helsinki megállapodást az európai határok sérthetetlenségéről és elkezdték a katonai terjeszkedést is az utódállamokban - Grúziában, Kirgizisztánban, majd Ukrajnában, - általában a terrorizmus elleni harccal, meg mindenféle homályos, a szabadságról fantáziált elképzelésekkel indokolva a dolgot.
Szabadság ugyanis ezen elképzelések szerint az, ha az USA mondja meg a tutit.
Nem számoltak azzal, hogy a világ megváltozott, és sok helyen úgy jártak, mint a varázsló-inas: kitáncoltatták a seprűt a sarokból, de helyére küldeni már nem tudták.
Irak, Irán, Líbia és Szíria ma sem a béke és nyugalom szigetei, Afganisztán meg maga az amerikai rémálom.
És ott van még Kína Tajvannal, az atomhatalommá fejlődött Észak-Korea, Vietnam, Laosz és Kambodzsa, melyek ugyan félnek Kínától, de nem felejtik a vietnami háborút.
Meg Afrika, ahol a hajdani gyarmattartóknak nem terem sok babér, ha most gazdaságilag gyarmatosítanának.
Bonyolult a világ, egyhamar nem is lesz itt békesség, béke meg talán sohasem.


Hogy itthon ki mit bohóckodik, az egy ponton túl indifferens, kis pont vagyunk a világban nagy pofával, csekély érdekérvényesítő képességgel.
De azért jó lenne ahhoz az oldalhoz tartozni, mely el szeretné kerülni a világvégét - a világ végét.
Hogy hol törekednek őszintén erre, azt hitelesen nem lehet ma sem megmondani.
De azt igen, hogy nem Amerikában és nem a NATO-ban.
Tanulhatnánk a múltból.
Legjobb lenne kimaradni a csetepatéból, de nem lehet.
Hát akkor legalább nem kellene a harmadik világháború vesztesének utolsó csatlósa lenni...

:O)))