A MAGYAR GORBACSOV

 

Tulajdonképpen most zárult le a rendszerváltás.
Lemondott Gyurcsány Ferenc  - pártelnökként és képviselőként is, - és visszavonul a politikai élettől.
Ez a második alkalom, hogy saját döntése  alapján válik meg posztjától, remélhetőleg ez most jobban sikerül, mint amikor kormányfői posztjáról mondott le, káoszt hagyva maga után.
Maga volt a rendszerváltás - baloldali módon, úgy is végezte, mint a baloldal.
Erényei és hibái - egyes esetekben bűnei - megszámlálhatatlanok.
A sors mostanában nem volt kegyes hozzá, erényeiért nemigen jutalmazta, büntetni annál inkább büntette.
Mondhatjuk azt is, hogy hibái magukban hordozták büntetésüket.
Szinte csodálni lehetett, ahogy annyi pofon és gyalázatos árulás után még mindig idealista, kissé naiv és optimista maradt.
Azt gondolta, hogy a politikustársai ugyanúgy kezelik a jellem kérdését, mint ő maga.
Hát lószart Mama, hogy klasszikust idézzek.
Már régen kiderült, hogy a jellem ebben a Duna partján pöffeszkedő, egy megálmodott birodalomnak épített házban legfeljebb ócska bolsevista trükk.

Baloldalinak tartotta magát, és ezt hitte és hirdette is, miközben a vadkapitalizmussal szemben egy idealizált, csak álmaiban létező nyugatos, polgári társadalom eszközeivel harcolt, és néha  nem hitt a saját szemének sem.
A politikai baloldal megsemmisítéséhez éppen úgy szükség volt rá, mint politikai ellenlábasára.
Nem hitt a klasszikusoknak, azt gondolta, hogy egy szakácskönyv és egy krimi között  majd ő megalapveti a modern baloldal ideológiáját.
Természetesen úgy, hogy ne kerüljön összetűzésbe az ájulásig tisztelt mainstream értelmiséggel, a nagy és időnként meglehetősen zavaros ideológiai handabandát levágó liberálisokkal, miközben ő maga is beleszeretett az ideológiába.
Azt hitte, hogy a társadalmat érdeklik az elvont ideológiai eszmefuttatások, és mélységesen lenézte ellenfele pragmatizmusát, - várta a csodát, hogy annak rendszere majd magától összeomlik.
Hát nem omlott össze, viszont a baloldal megszűnt létezni.
Nem szeretném ezért az összes felelősséget a nyakába varrni, szocialista tettestársai jócskán hozzájárultak a dolgok alakulásához, csak éppen messze nem voltak olyan karizmatikus politikusok, mint ő, a hozzá való viszonyukat éppen ezért a zsigeri irigység jellemezte.

Ő a magyar Gorbacsov, és ez, -  minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - nem dicséret.
Jószándékát nem kérdőjelezhette meg senki.
Célkitűzései gyönyörűek voltak, csak éppen olyan tempóban haladt volna  előre - anélkül, hogy időnként hátranézett volna, hogy vajon követik-e még - melyre ez az ország nem volt felkészülve és még  vagy ötszáz év múlva sem lesz, ha egyáltalán lesz még.
Itt a haladás sebességét a kecske tempója szabja meg, melyet két forintért gyak a magyar Dorozsmáig, és ezen a szép szavak éppen annyit segítettek, mint a Szovjetunión a vodka betiltása.
Az önkormányzati  választási pofon óriási volt.
Pedig olyan szépen indult a dolog, de hiába.
Mindig nagy érzéke volt szövetségesei kiválasztásához, Tepsiszáj és Málészáj némi ellenérdekű háttértámogatással megmalmozták, ő meg - nem először - hibázott.
Hibázott már a játékszabályok lefektetésénél is, az árulás után is, utána meg ordított róla a tanácstalanság.
A politikához pedig kell egy adag kegyetlenség, ha élni akarok a pályán, akkor a tanácsadóm csak egyszer adhat rossz tanácsot, utána már nem tanácsadó.
És ha lehet, legyen profi, mert jószándékú amatőrökkel ide vezet az út.

Amit nehezen lehet megbocsájtani, az  Dobrev Klára elpazarlása.
Ő tehetséges politikus, megérdemelte volna, hogy pártelnöke, - még akkor is, ha történetesen a férje - kiálljon érte, mikor Karó Geri a mormonnal kéz a kézben megpuccsolta , de lehet, volt ott még egy arany láb is a történetben.

Lehet a választó is jobban tudott volna azonosulni vele, ha azonnal felbont mindenféle megállapodást.   az árulókkal, de nem, sportszerűsködött, a sportszerűtlenekkel.
Mostanában meg még annak is kitette magát, hogy a fadugós megváltó visszautasíthassa.
Hogy mi lesz, az most már Dobrev Klárától függ, de alaposan végig kell gondolni a DK jövőbeni bel és külpolitikáját, lehetőleg nem csak a díványt cserélni a kuplerájban. 
Drukkolok neki.
És drukkolok Gyurcsány Ferencnek is, aki nagyon rokonszenves és tehetséges ember, mára már rengeteg tapasztalattal is:
Remélem megtalálja a helyét a mai magyar társadalomban, bár ami igaz-igaz, nem neki találták ki.

Válásuk Dobrev Klárával nagyon sajnálatos.
Mikor 2006-ban az esti koszorúzásnál ott álltak a bőgő motorhangok közepette, a beszari köztársasági elnök hiánya ellenére az emlékmű előtt, ők voltak az álompár.
A történelem elkoptatta a kapcsolatot, de az a kép örökre fennmarad...

Valaminek a vége valaminek a kezdete is.
Kívánjunk mindkettőjüknek sok sikert hozzá!

:O)))