KÉRI...

Csalódás számomra ez az ember.
Interjut adott a HVG-nek, és érdekes dolgokat magyarázgatott.
Kifejtette, hogy micsoda siker és mekkora elégedettségre adhat okot, ha a Fidesz elkerüli a koalíciós kormányzás kényszerét, így egyedül dönthet vagy húsz ezidáig kétharmados döntést igénylő kérdéskörben a médiaszabályozástól kezdve a választójogig, a választókörzetek határaitól az állampolgári alapjogokig, az önkormányzatok finanszírozásától a köztársasági elnöki jogkör tartalmáig.

Azt persze tudjuk, hogy miért lenne ez jó a Fidesznek, de hogy miért előnyös ez a társadalomnak - számomra rejtély.

Olyasmi ez, mint amikor a piromániás kezébe nyomunk egy doboz gyufát és odatesszük számára az asztalra a benzinraktár kulcsát, amelyet idáig közösen őriztünk.
Azt is taglalta Kéri, hogy micsoda fejlődésen ment keresztül Orbán Viktor.
Ezt mondta: "Jelenlegi megnyilvánulásainak, beszédeinek döntő többsége szakpolitikai szinten jelenik meg. Nem állítom, hogy konkrétan állást is foglal, de legalább olyan dolgokkal foglalatoskodik, mint a lehetséges adórendszer, a munkahelyteremtés, az ipar- és, területfejlesztés, a hatékony kormányzati struktúra átalakítása, vagy a hazai vállalkozói garnitúra segítése, de említhetném az önkormányzatokkal kapcsolatos problémák fejtegetését is."
Ami azt illeti, a Vezér és Örökös Kancellár egy büdös rohadt konkrét szót ki nem ejtett az itt vázolt kérdésekkel kapcsolatban, hacsak az nem szakpolitikai fejtegetés, hogy "emeljük a színvonalát" meg hogy a "jobbítására törekszünk", meg hasonló gyöngyszemek a közhelyszótárból.
Ebből gondolja Kéri, hogy "Orbán gondolkodásmódja és mondanivalója a korábbi összmagyar, ködös, nemzeti ideológiából áttevődött a szakpolitikai szintre."
Elbeszélgethetne a feleségével a szakmaiságról -  P.M.Z. szerintem ragyogóan fel tudná vázolni neki a vérfagyasztó különbséget, ami pl. az autógyártás megszervezése és az autóról való kocsmaszintű beszélgetés között van.
Azt is Orbán javára írta Kéri, hogy "komolyabban veszi a külpolitikai és külgazdasági orientációt. Korábban domináns volt nála az elmúlt kétszáz év magyar politikai gondolkodásából az a már jól ismert giccses mentalitás, hogy a magyarokra nem érvényes semmiféle törvényszerűség, mert a magyarok olyan mások. Megértette, hogy a magyar politikai élet és a gazdaság egésze olyan nemzetközi feltételrendszerek közé van beágyazva, amelyekkel komoly politikusnak számolnia kell. Mintha idegen közegnek tartotta volna az Európai Uniót és az Atlanti Szövetséget, továbbá bizalmatlan volt Oroszországgal és Kínával szemben is."
Hatódjunk meg könnyekig emberek, - húsz év alatt eljutott hozzá, hogy nem egy álomvilágban, hanem Európában, nagyhatalmak erőterében élünk!
Persze a megértés mélysége még  kérdéses, és nem egészen biztos az sem, hogy aki ilyen villámgyors alapvető összefüggések megértésében, az ugyanilyen gyors lesz-e a cselekvésben is adott esetben.
Nem oly régen még hazaárulózgatott papagájkórusa a Déli Áramlat kapcsán, és igen sokáig kell még bizonyítania azt a megértést, hogy komolyan vegye őt valaki is a nemzetközi porondon, merthogy ezidáig a súlyemeléssel kísérletező, de sorra kudarcot valló  labdazsonglőr bohóc szerepét töltötte be.
Kérin meg folyvást csak csodálkozom, - vajon mit ért azon, hogy a külpolitikai és külgazdasági orientációt egy Magyarország miniszterelnöki székére aspiráló személy komolyabban veszi?
Mennyivel és minél veszi komolyabban? 
Az első miniszterelnöki ciklusánál?
Gondolom, amikor a lábára csukta az ajtót Tony Blair a Downing street 10-ben, valami csak megérintette a világpolitikából...
Vicces.
De viccelt Kéri még tovább is, - azt mondta, hogy az is kedvence javára írható, hogy  "már nem udvarol a szélsőjobbnak, tudomásul vette, hogy az neki konkurencia.
Egyenrangú politikai ellenfelének tartja a radikális jobbot, ugyanúgy, mint a baloldalt, egyben veszélyesebbnek is.
Inkább megpróbál középre húzni, s ez legutóbbi beszédében odáig terjedt, hogy megbocsátott azoknak, akik a szocialistákra szavaztak 2006-ban."
Köszönjük meg alázatos szívvel!
Micsoda igaz demokratára valló megnyilatkozás, az ellenzék vezére megbocsátotta nekem, hogy mertem a kormánypártra szavazni, holott ő is a pályán volt - mi más ez, ha nem parttalan nagylelkűség?
Csak kiütéseket ne kapjon tőle!
És milyen megtisztelő, hogy a demokratikus baloldalt egy kalap alá veszi a neonyilas bagázzsal, - gondolom repdesnünk kellene az örömtől...
Aztán per tangentem lecseszte baloldali kollegáit is Kéri, mondván "az én baloldali és liberális kollégáim nagy része e változásokból nem hajlandók semmit észrevenni, nekik Orbán Viktor még mindig a fasizálódás visszajövetelét és a nemzetre leselkedő diktatórikus veszélyek netovábbját jelenti. A baloldal jelentős része - és ez a gyurcsányi örökség szerintem -, foglya ennek az Orbán-fóbiának."
Mintha nem Magyarországon élt volna az elmúlt hat évben, mintha a Jobbik tojásain nem Orbán Viktor ült volna, kiköltve a szörnyecskét az ő testének melegével a közös polgári kör meleg fészkében, meg a Kossuth téren...
Szocialista rendezvényen hallgattam nem oly régen Kérit, akkor még másként nyilatkozott.
 Azóta lehet, hogy kapott egy ajánlatot, amelyet nem lehetett visszautasítani.
Ez a jobbik változat, mert ha a gerincét önmaga operálta ki, mint a hajdani szovjet hajóorvos a vakbelét -  hát az nagyon fájdalmas lehetett.
Főleg, mikor az operáció végeztével felemelte a segédeszközt és belenézett a tükőrbe...
:O)))

BAJNAI...

Elbúcsúzott Bajnai Gordon és kormánya a Parlamentben.
A miniszterelnök értékelte a kormánya által végzett munkát sikeresnek nyilvánítva azt, és négy jótanácsot hagyva maga után megköszönte a lehetőséget, hogy Magyarországért dolgozhatott.
Az eredmények kétségtelenek, soha nem is vonnám kétségbe Bajnai teljesítményét, a stílusát pedig rendkívüli módon megkedveltem.
Csak ezzel a módszerrel lehet leszerelni a fideszes agresszivitást, csak ilyen, a hőbörgést figyelmen kívül hagyó mosolygós határozottsággal lehet keresztülgyalogolni a fideszes őrjöngésen, - a stílus elegáns és hatékony volt.

Nem tartom ennyire elegánsnak kormánya munkájának értékelésében azt, hogy egy szót sem ejtett Gyurcsány érdemeiről, jóllehet az ő munkája az előző kormányfő tevékenységének egyenes folytatása volt.

Gyurcsány 2004 őszétól tudta, hogy az ország bajban van, de mozgástere miniszterelnökként behatárolt volt.

Amikor átvette a kormányzást, a rendelkezésére álló időintervallum - ha a választásokat meg akarta nyerni - nem tette lehetővé, hogy a tűzoltómunkán túl komoly korrekciót hajtson végre, - úgy ítélte meg, hogy a szükséges változtatásokhoz egy teljes ciklus munkájára lesz szükség.
A választásokat meg is nyerte, és elkezdhette a korrekciót, amelyik két síkon folyt: az államháztartás rendbetétele mellett a nagy ellátórendszerekben strukturális változásokat kellett végrehajtani.
Két dologgal nem számolhatott: az ellenzék példátlan gátlástalanságával és a koalíciós partner doktriner kompromisszumképtelenségével.
Sajnos, azt is elfelejtette, hogy aki csatába megy, annak a hátát is védenie kell.
Hátba is szúrták annak rendje és módja szerint, - a tőr az őszödi beszéd hangfelvétele volt.
Ez a beszéd egyébként az első szótól az utolsóig ma is vállalható, de a szélsőségesen hiszterizált politikai légkörben párttársai sem védték túlzott vehemenciával, a koalíciós partner meg időnként még sót is szórt a sebbe és semmivel sem könnyítette mag a dolgát.
Ennek ellenére az elkészített és nagyrészt végrehajtott konvergenciaprogram és azok a reformelemek, melyek ma Bajnai sikerének gerincét adják kiállták az idő próbáját, és miután a most lelépő kormány következetesen végigment a Gyurcsány által kijelölt és megkezdett úton, jelenleg példaként emlegetnek bennünket világszerte.
Azt sem kell elfelejteni, hogy a világválság kezelésének alapját, az IMF - EU megállapodást is Gyurcsány hozta tető alá, akkor és olyan módon, amikor és ahogyan kellett.
Amikor elkészítenek a győztes sportolónak egy serleget, akkor formára vágják a fémlemezt, kikalapálják, összeforrasztják, - körülbelül ezt végezte el Gyurcsány, míg Bajnaira a polírozás és a gravírozás munkája hárult, - el is végezte becsülettel.
De talán azért egy szót ejthetett volna a tervező-kivitelezőről, aki a munkáját az igen nehéz körülmények között is eredményesen végezte.
Aztán a jótanácsok, melyeket örökül hagyott.
Elsőként adó és járulékcsökkentést javasolt.
Nem mondanám, hogy ezzel letért volna az elődök által járt útról, emellett muníciót adott a Fidesz kezébe: lám-lám, Bajnai is egyetért Viktorral.
Pedig itt nem az adók, járulékok, hanem a kiadások csökkentésére lenne szükség, az egészségügyben például 190 kórház helyett 60-70-re, a finanszírozott  ellátások körének pontos meghatározására, a betegutak pontos és feszes meghatározására.
És önkormányzati reformra, a hivatalok számának csökkentésére, a vármegye-rendszer felszámolására, a régiók Magyarországára, a helyi képviselők számának és javadalmazásának csökkentésére, stb.
Aztán javasolta az euro gyors bevezetését, a foglalkoztatás növelését és a gazdasági növekedés gyors beindítását javasolta, - szépen beszélt, mintha csak Orbán mondta volna.
Akit mellesleg igaz hazafinak aposztrofált, valamilyen tévesen értelmezett békeküldetéstől indíttatva.
No, talán ezt azért nem kellett volna.
Ez a populista, gátlástalan kalandor sok mindennek mondható, de a hazáját szerető államférfinak nemigen, - mellesleg prtaktikus szempontok szerint sem éri meg ezt a látványos odanyalintás a várható eredményt...
Aztán még az sem nagyon tetszett, hogy kínosan iparkodott magát és kormányát úgy megjeleníteni, mint aki zsebkendővel befogott orral próbálja magát távoltartani a szocialistáktól.
A támogatásuk kellett - a párt már nem annyira.
A pragmatizmusnak is vannak határai, és ez jelen esetben talán ott húzódik, hogy nem fintorgok az engem magasba emelő kezek láttán.
Szóval,  elismerve érdemeit és nem vonva kétségbe képességeit érzéseim meglehetősen ambivalensek, mégha tudom is, hogy jelenleg ő az MSZP kevés számú népszerű politikusának egyike.
Mit tegyek, - én Szili Katalint is kártékony hisztérikának tartom, - bocsásson meg nekem ezért az Úr...
Ezzel együtt gratulálok Bajnai Gordonnak, és remélem, egyszer még visszatér a politikai életbe.
Az sem baj, ha ezt majdan szocialista színekben teszi.
:O)))

LÁGER...

Hódmezővásárhelyi falfirkák.
Cigányokat lágerbe" "A JOBB” – ezt a szöveget fújták a falakra tíz, romák által lakott hódmezővásárhelyi házon vasárnap reggelre.
Rendezett utcában, rendezett házakon jelentek meg a feliratok, úgy tünik, nem környezetvédelmi szempontok inspirálták a művészt...
A Rendőrség nyomozást indított, a város polgármestere Lázár János a hódmezővásárhelyi polgárok elleni példa nélküli durva támadásként értékelte az esetet, és nyilatkozott: „Hódmezővásárhely önkormányzata a leghatározottabban elítéli, hogy a városban vagy az ország bármely területén bárkit származása, neme, világnézete, politikai, vallási, illetve felekezeti hovatartozása miatt hátrány vagy megkülönböztetés érjen.
A hódmezővásárhelyi önkormányzat minden segítséget megad a sértetteknek."

Nyilatkozott a Jobbik is: "Sajnálatos, hogy kampányidőszakban ilyen esetek történnek Hódmezővásárhelyen. A Jobbik programjával ez a megnyilvánulás teljes mértékben ellenkezik. Ez egyértelműen a magyarság és a cigányság közötti konfliktus szítását és mélyítését eredményezheti. A Jobbik Magyarországért Mozgalom kampányának mindez nem érdeke és nem célja. Vajon ki állhat a provokáció mögött?” - kérdezték.

Kampányidőszak van, és a cigány választó is választó, ugye...

Eszükbe sem jutott a tükőrbe nézni.

Merthogy a jelenség mögött még akkor is ők és Lázár János fideszes elvbarátai állnak, ha ez a konkrét eset esetleg valóban provokáció lenne.

Mielőtt beeveztünk volna a szabadság és jólét honába, úgy húsz évvel ezelőtt ilyen esetek nem fordultak elő, merthogy a cigányok és a többségi társadalom között etnikai konfliktus nem létezett, a cigányság a nemzet része volt, még ha közöttük magas volt is a szakképzetlenek aránya és ha közülük némelyek életvitele hagyott is maga után kivánnivalót.

Nem a nemzetből kirekesztett, egzisztenciális, társadalmi és politikai páriaként kellett élniük, munkával keresték a kenyerüket, fenn tudták tartani magukat és családjukat, ezzel együtt az önbecsülésüket is.
A gyermekeiket taníttathatták, a nincstelenség nem állta útját a felemelkedésüknek, száz és ezer példa van erre.

Aztán fordult a világ - máról holnapra munka és megélhetés nélkül találták magukat, és hiába kerestek munkát, nem találtak.

És igen, - lehet, hogy voltak közöttük, akik kezdetben a munkanélküli segélyt jóleső pihenésként fogták fel, de letelt a munkanélkülieknek biztosított segélyezési idő, és akkor döbbentek rá, hogy továbbra sem tudnak megélhetést adó állandó munkát találni,

Ott maradtak kegyelemkenyérre ítélve.

Nem kell tagadni, bizony közülük sokan átlépték a törvényesség mezsgyéjét is, ami akkor is büntetendő, ha magam sem lennék rest más erdejéből fát vágni, ha a gyerekeim számára kellene fűtött szobáról gondoskodnom, és nem lenne tüzelőanyag beszerzésére semmiféle törvényes módom.

Időközben a társadalom is megváltozott, egy nagyon széles réteg - milliónyi ember -  került rossz szociális körülmények közé és sajnos megjelentek azok is, akik - magyarázandó a helyzetet - régen bevált módszert vettek elő, ellenségképet festettek fel nekik: a cigányok azok, akik elköltik azt a pénzt, amit ha ők kapnának, megoldódna a problémájuk.

Senkit nem érdekelt, hogy nem származás szerint folyik a segélyezés hanem élethelyzet szerint, senkit nem érdekelt az, hogy a családi pótlék akkor sem fedezi a gyderekek megélhetését, ha öt gyerek után utalják ki, - a gyűlölet és irigység tárgya a többségi társadalom primitívebb felében a cigány lett.

Ehhez pedig asszisztált a teljes magyar jobboldal - tán az MDF kivételével - és kihasználva alantas ösztönöket legalizálta a rasszizmust.
Először csak verbális szinten, de nem állt meg itt a dolog.

A Jobbik által létrehozott Magyar Gárda és a cigánygyilkosságok már csak hab voltak a tortán, mint ahogy a gumikalapácsos fideszes Molnár Oszkár vagy a jogi végzettségét meghazudtoló, prejudikációjával a községet a helyi cigányok ellen hangoló  kiskunlacházi dr. Répás József is csak tovább szította a feszültséget.

Munkát kellene adni a munkanélküli cigányoknak (is) megint, csak ez lenne a legelesettebbek számára megoldás, a többi csak felesleges handabandázás.

Az etnikai feszültségek keltése ellen pedig igen szigorúan kell fellépni, merthogy a rasszizmus igen alattomos kór, hamar fertőz és hosszú idő a gyógyulás belőle.

Ebben lenne a liberális és baloldali értelmiség felelőssége, merthogy egyetértek - fontos lenne törvénnyel fellépni a holokauszt tagadása ellen is, de a jelenlegi helyzetben ennél sokkal fontosabb lenne fellépni a rasszizmus mai megjelenési formái ellen, hogy nehogy úgy ötven-hatvan év múlva egy  XXI. századi porrajmos tagadása ellen kelljen törvényt hozni.
A mellékelt képen cigánygyerekek láthatók Hitler lágeréből, - csak, hogy tudjuk, miről szólnak a feliratok...
:O)))

NolTV - Lendvai Ildikó beszéde

NolTV - Lendvai Ildikó beszéde

AUTÓPÁLYÁK, GYURCSÁNY...

Folytatódik az észak-erdélyi autópálya építése.

Emil Boc román kormányfő kijelentette hogy idén folytatódik az észak-erdélyi autópálya építése, és a következő években elkészül a Marosvásárhely és a magyar határ közötti szakasz.

Ha elkészül, akkor a nálunk élő vagy idelátogató erdélyi magyarok órák alatt elérhetik szülőföldjüket, vagy onnan Magyarországot, és az anyaország turistái és üzletemberei is könnyebben érhetik el céljukat - egészen Bukarestig.

Az autópálya a magyar M4-hez kapcsolódik majd, és nyomvonala Erdély szívén megy keresztül.
Megvalósítását garantálni látszik, hogy a nyomvonal kialakítása körüli vitákban a mai román kormányfő még Kolozsvár polgármestereként élharcosa volt az út mai nyomvonalon történő megvalósításának.

Az autópályát építő Bechtel amerikai cég bejelentette, hogy az építkezés Torda és Aranyosgyéres (Campia Turzii) között folytatódik.

Az M4 építését a magyar kormány 2008-ban kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította.

Ha megvalósul az M8-as gyorsforgalmi út csatlakozása az M4 -hez, akkor a Románia felől beérkező átmenő forgalom Budapest terhelése nélkül érheti el Ausztriát Rábafüzesnél, vagy Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát.

Azt gondolom, hogy ez az igazi politikai és gazdasági siker, ez ezerszer többet hoz majd a konyhára, mint a sok felesleges árvalányhajas követelőzés, a céltalan és káros konfrontáció és hőbörgés.

Szerbia valószínűleg csatlakozik az Unióhoz, -  mire ez bekövetkezik, arrafelé már készen lesz az M6 magyar autópálya, Horvátország felé szintén megvan az autópálya-kapcsolat.

Ausztriával már régebben megvolt és Szlovákia felé is készek az utak, és autópályán lehet elérni nemsokára Ukrajnát is, idén tavasszal már a Nyíregyháza- Vásárosnamény szakasz építése kezdődik.

Meghökkentő, hogy bár nagyrészt az utóbbi nyolc évben jöttek létre azok az utak, melyek közelebb hozzák egymáshoz a határon túli magyarokat az anyaországhoz, mégis a szocialistákat vádolja a jobboldal a határon túli magyarok elárulásával, felhánytorgatva azt is, hogy nem tetszett a kettős állampolgárság bevezetése úgy, hogy szavazati jog megadását tervezgették azok számára, akiknek döntése adott esetben nem érintené saját magukat.

Az utak összekötnek minket, az anakronisztikus és a szomszéd államokat irritáló követelések csak kárt okoznak.

Ma próbálni megvívni a XIX. század politikai küzdelmeit - több, mint nevetséges.

Európában gondolkodva megőrizni nemzeti identitásunkat, ez lehet a jövő útja.

Előbb-utóbb csak ráébredünk...

Megtartotta kampánynyitó gyűlését a Szocialista Párt.

Lendvai Ildikó köszöntötte a megjelenteket, egyeseket név szerint is.

Közöttük Gyurcsányt.

A résztvevők felállva tapsolta, és ütemesen kiáltották: Húzzunk bele!, Húzzunk bele!

Azt hiszem, hogy már többször leírtam itt: kár lenne Gyurcsányt leírni, - lesz még belőle pártelnök, szerintem nem is olyan túl távoli időpontban!

:O)))

KÖTCSE...

Ez Orbán őszödi beszéde, írta Bolgár György a Népszavában.
Minden tiszteletem ellenére azt kell mondjam, Bolgár György téved.
Orbán 2009 szeptemberében Kötcsén mondott beszédét, melyben konkrétan taglalta legenyhébben is antidemokratikusnak minősíthető céljait, két okból sem lehet egy szintre hozni Gyurcsány őszödi beszédével.
Az egyik ok a beszédek politikai tartalma.

Gyurcsány egész beszéde arról szólt, hogy a társadalommal szemben nem lehet tovább folytatni azt a hazug, ígéretekre épülő politikát, amely jellemző a magyar politikusokra, változtatni kell ezen és változtatni kell a társadalmon.

Reformok kellenek, ezek érdeksérelmekkel járnak de megvalósításukban érdemes részt venni a politikusoknak még akkor is, ha sokszor úgy tünik, saját egzisztenciális érdekeik mást követelnének.

Orbán nem a politika és a politikusok gondolkodásmódjának megváltoztatásáról beszélt a parlamentáris demokrácia keretei között, hanem az ország politikai berendezkedésének megváltoztatásáról.

Egy olyan országról, amelyben egy erős politikai erő feleslegessé teszi az időtrabló és kicsinyes poltikai vitákat, ezekbe a tömegeknek nem kell, hogy beleszólásuk legyen, ez az elit dolga lesz erre rendelt fórumokon a kövtkező húsz évben.

Egyetlen erős politikai centrum kell, amelyik majd intézi az ország ügyeit, - majd központilag megmondja, hogy mi az, ami a népnek kell.

Tipikus bolsevik mentalitás, és Orbánt láthatólag nem zavarja, hogy nem oly rég ez a modell már megbukott.

A két szemlélet gyökeresen más, és aki közös nevezőre hozza őket, az téved.
A másik különbség a társadalomra gyakorolt hatás.
Az őszödi beszéd és szerzője ellen összehangolttámadást indított a teljes magyar jobboldal, e tekintetben maguk mellé állították a szokás szerint zavaros gondolkodású liberálisokat is.
A beszéd formai elemeit és egyes - egyébként a hétköznapi életben igen enyhének számító - kitételeit ostorozva egészen a zavargásokig hergelték a jobboldalt.
Becsületben megőszült tanítónénik ordítoztak nyakukba vekkert akasztva a Kossuth téren a szélsőjobb neonyilasaival és a fizetett tüntetőkkel karöltve, ott  randalíroztak a kispolgárság budai úrigyerekei az erzsébeti lumpenproli kölykökkel és a naftalinból kimászott vén horthysta csatalovakkal az utcákon, a Fidesz-nyggyűlés után katolikus pap próbált verekedést kezdeményezni a rendőrökkel.
Megtébolyult a nép és csak a páncélozott autóból forradalmárkodó Viktornak az államellenes összeesküvés vezetésétől való visszariadásán múlt, hogy a Parlament nem jutott a televíziószékház sorsára.
Beszállt a hisztériába a Köztársasági Elnök is a maga szelektív látásával és a poszt tekintélyével.
A zavargások mellé állt a magyar sajtó szinte teljes egésze, a bűnösök Gyurcsány és a rendfenntartók lettek és ők a mai napig, még a baloldal sajtója is azon jammerol rendszeresen, hogy micsoda brutalitással verték szét a békés tömegdemonstrációt a rendőrök, akik közül volt, akit már reggel kilenckor késsel megszúrtak a békések...
Ha a kötcsei beszéd az őszödivel lenne összevethető, akkor már régen a parlament előtt kellene táborozni százezer demokrata gondolkodású embernek, az utcákon fel kellene szednünk az utcaköveket, a nyugíjasoknak mankóikkal és ágytálaikkal vadul hadonászva kellene ordítani: Orbán takaroggy!
Bőrkabátba és lenin-sapkába öltözött fiataloknak kellene felsorakozni a Köztársasági Elnök ablaka alatt -felesküdni a vörös zászlóra, az egész médiának zengeni kellene a felháborodástól, - most ugyanis valóban lenne oka a felháborodásnak.
Ehelyett csönd van és sunnyogás.
A média elmegy a dolog mellett, mint annyi minden más mellett, Orbán tolvajlásaitól kezdve a Dunaferr megrendelésein keresztül a " Ne mi nyerjük a legtöbbet " végtelen cinizmusáig, a 25 állami gazdaságtól a harminchat ingatlanig.
Orbánon - úgy tünik - még nem fog a golyó, - értsük ezt természetesen politikai értelemben.
Persze egyszer ennek vége lesz, de ma úgy tünik, még sokat kell bosszankodnunk addig, míg a választó felismeri, hogy korunk Cipollája* bűvöli.
Nehéz lesz leszámolni vele és zavaros de semmiképpen nem demokratikus ideológiájával.
:O)))

* Ifjabbaknak:
"Mario és a varázsló:

Thomas Mann 1926-os itáliai útjának élményeit dolgozta fel. Szerkezete két részre tagolódik – egy rendkívül elnyújtott expozíció, tele retardáló (=késleltető) elemekkel, illetve a Cipolla-jelenség leírásával. A hosszú bevezetővel Thomas Mann azt a világot mutatja be, melyben megszülethet, működhet a Cipolla által képviselt eszmeiség és gyakorlat. Ennek a világnak jellemzője az előítélet, a felfokozott nacionalista hisztéria, a prüdéria, a természetesség háttérbe szorulása, a ráció helyét átvevő babona. Mindezeknek logikus következménye a második rész. De már az elsőben is fölvillan a torzult világot ellensúlyozó segítőkészség, humánum, tolerancia. A második rész drámai szerkesztésű. A várakozás–várakoztatás részint a feszültség fokozását szolgálja, részint a hallgatók ellenállásának megtörését. Cipolla egyre bonyolultabb mutatványokkal rukkol elő az egyszerű kártyatrükktől az akaratot teljesen megtörő hipnózisig. Cipolla azt az elméleti tételt akarja igazolni, mely szerint van szabadság és van akarat, de nincs szabad akarat. Az egyes szereplők különböző módon próbálnak ellenállni a teóriának és gyakorlatnak. A nyitójelenetben a nyelvét kiöltő fiú a verbális ellenállás képviselője, a következő szereplő kíváncsiságból veti alá magát a mutatványnak, a negatív ellenállást, a nem-akarom magatartásformáját képviseli a római úr. A Thomas Mann-i eszmeiség hordozója Mario, pontosabban a végső megaláztatottságában bekövetkezett cselekedet, mely képi kifejezője a militáns demokrácia ideáljának. Az ember szabadsága, akarata törékeny, s nem szabad olyan szituációt előidézni, melyben külső erők megtörhetik azt. A novella problematikus voltát jelzi Cipolla fizikai torzsága, mely szoros összefüggésben áll belső világának eltorzulásával. Ily módon alakjában a művész “irodalmár típusát” rajzolja meg. A műben sajátos helyet foglal el az elbeszélő. Ő a kívülálló értelmiségi, aki szemtanúként követi az eseményeket, mindvégig ambivalens a látottakkal, de képtelen bármit tenni ellene."
(László Zoltán)

KAMPÁNYDUMÁK...

Ezúttal leginkább a saját ajtónk előtt sepregetve...
Mesterházy újpesti lakossági fórumán kijelentette: az idősek akár egyheti nyugdíjuknak megfelelő prémiumot is kézhez vehetnek az év végén, amennyiben marad a jelenlegi kormány által folytatott költségvetési politika.
Pompás.
Csak az a baj, hogy a Fidesz már ezerszer leszögezte, hogy hatalomra kerülése esetén azonnal új költségvetést készít, - gondolom, Varga Mihály be akarja pótolni a mulasztottakat ezzel a mutatvánnyal.

Ezzel ugyan a Főmihály eléggé nehéz helyzetbe kerül, - úgy kell belepiszkálnia a költségvetésbe, hogy az IMF-nek is megfeleljen, meg a nép se röhögje ki túlzottan a "Sok hűhó semmiért" általa abszolvált előadását.

Viszont Mesterházynak meg kár a szerencsétlen nyugdíjast ámítani, - el kellene olvasnia Gyurcsány őszödi beszédét és végre megérteni, hogy nincs helye a választók további hülyítésének, a felelőtlen ígérgetésnek.
Van ismerősöm, aki azért akar elmenni szavazni (Viktorra), mert úgy hallotta, hogy a Fidesz megígérte, hogy a nők negyven évi munkaviszony után elmehetnek nyugdíjba.
Ha ez megmarad az ígéret szintjén - márpedig források hiányában ez fog történni - nemigen hiszem, hogy életében még egyszer a Fideszre fog szavazni.
Vigyázni kellene az ígérgetésekkel a szocialistáknak, - ami hitelük még van, azt annak köszönhetik, hogy meglépték azokat a nagyon népszerűtlen dolgokat, amelyeket az a helyzet követelt, ami felelőtlen ígérgetéseik következtében alakult ki - lásd 13. havi nyugdíj meg pedagógusok és orvosok béremelése.
Adtak volna évente egy heti plusz nyugdíjat és a pedagógusoknak minden évben 10% bérfejlesztést, nem kerültek volna csapdába és az érintettek  minden évben dícsérték volna őket.
Mondhatják egyesek, hogy Mesterházy nem igért semmit, csak a saját prognózisát ismertette, - mi történne, ha...
De a választó füle érdekes testrész, - azt hallja ki a beszédekből ami számára kedvező és a választások után azt próbálja számonkérni amit ő hallott - kemény helyzet tud ez lenni a politikusnak...
Programfüzetet is kiadott Mesterházy, amelyikben érdekes dolgok szerepelnek.
Például a romaintegráció kiemelt feladatként szerepel a programban. „Támogatjuk az ombudsmanok javaslatát, készüljön statisztikai adatgyűjtés a bűnelkövetők származásáról” - írja az anyag.
Hát én már végtelen tudásvágyamban rengeteg baromságot olvasgattam össze, de ez még ezek között is gyöngyszem.
Nem szeretnék olyan országban élni, ahol a bűnözőket származás szerint tartják nyilván, olyanban meg pláne nem, ahol kétféle származás van: cigány és nemcigány.
Innen már csak egy kis lépés, hogy a hétköznapokban is tartsuk nyilván, ki miféle náció sarja, hogy aztán egy ilyen nyilvántartás alapján egy rossz történelmi pillanatban az egyik náció szarja belelövöldözhesse a Dunába a másik náció sarját, mint volt erre példa a magyar történelemben.
Persze lehet, hogy differenciáltabb lesz a nyilvántartás, esetleg holnapután már a zsidókat is számon akarjuk tartani...
Nem egészséges az ilyesmi, - anyai dédnagyapámékat egy ilyen nyilvántartás alapján zavarták világgá harminc kilós batyujukkal a világháború után, de volt a családban olyan nyilvántartott is, akit a halálmenetből emelt ki az, aki az embertelenségben is ember tudott maradni.
Bevallom, elképedtem, hogy éppen a szocialista jelölt támogat egy ilyen kezdeményezést, ez annak jele, hogy tudatilag nem képes feldolgozni a cigánykérdésként megnevezett szociális - foglalkoztatási - oktatási - kriminalisztikai katyvaszt, nem tud vele mit kezdeni.
Szomorú.
Aztán az is benne van a programban, hogy 2012-re egy négyezer fős, önkéntes tartalékos rendszert állítanának fel.
Ez aztán megint csak szép példája a szocialisták öngyilkos hajlamának.
Táltos lehetek tán, - meg tudom jósolni, hogy mi fog történni.
Az fog történni, hogy a Magyar Csorda tagjai egyénileg jelentkeznek majd önkéntesnek, így aztán államköltségen fogják megkapni azt legalitást. azt a fegyveres kiképzést, fegyvert és technikát, amivel jelenleg átmeneti problémáik vannak.
Ha aki ezt kitalálta és időszerűnek találta olyan magas lenne, mint amilyen hülye, ülve nyalná a Holdat.
:O)))

VITA...

Mesterházy Attila vitára hívta ki Orbán Viktort.
Nyolc témakört javasolt, melyeket a pártok szakértői vitatnának meg, majd Mesterházy és Orbán is ütköztethetné a véleményét

Igencsak érderkes kérdés, hogy Orbán elfogadja e a kihívást - ezidáig ugyan nemet nem mondott, de válasz helyett inkább elkente meg lebegtette a kérdést.

Legutóbb azt nyilatkozta, hogy majd a kampány beindulása után foglal állást a Fidesz elnöksége ebben a témakörben is, addig nincs értelme beszélni róla.

Felmerül a kérdés, hogy érdemes e egy olyan embert miniszterelnökké választani, aki egy kampány kellős közepén sem ismeri fel az aktuális helyzetet.

Igaz persze, hogy soha nem is hazudik...

A kampány folyik ezerrel, a pártok kínálgatják politikusaikat vagy politikai szándékaikat, - kinek milye van.

Folyik a harcosok fegyelmezése is - Bokros Dávid Ibolyát rémítgeti visszalépéssel, Dávid Ibolya erre selyemzsinórral fenyegeti meg pártja hivatalos irányvonaltól elhajló talpasait.

A Fidesz renitens szervezetet oszlatott és Orbán leszögezte: a kampányban nincs magánvélemény, nincs kibeszélés. A Fidesz-politikusoknak a párt programjának és kommunikációs stratégiájának megfelelő központi üzeneteket kell elmondaniuk nyilvános szerepléseiken a választásokig hátralévő időszakban.

Hál istennek, azért a Fidesz is rákényszerül arra, hogy időnként mondjon valamit, és ezek a megszólalások választóik elbizonytalanodásához vezetnek - ez már százalékokban is mérhető.

Viktorunk, a demokrácia felkent bajnoka  meghirdette, hogy politikájának célja az eddigi kétosztatú politikai tér egyközpontúvá tétele a következő 10-15 évre - aztán jöhet a nyugdíj, ahogy erre Paul Lendvay a Klubrádióban rámutatott.

Talán át is lehetne keresztelni a Fidesz Magyar Polgári Szövetséget MSZMP-re, Viktor meg felvehetné a Mihály mellé a János nevet is...

Mintha viszont a szocialisták között megindult volna egy egészséges folyamat.

Az eddigi apátia helyett kezdenek harcosabb hangok hallatszani, és minden baloldali, akivel volt szerencsém beszélni,  a választásokon való részvétel fontosságát emeli ki.

Hát, meglátjuk mi lesz - én ehhez a miniszterelnök-jelölti vitához nem füzök nagy reményeket.

Orbán - ameddig csak politikailag lehetséges - el fogja kerülni a nyílt konfrontációt, csak a sajátjai között akar továbbra is szerepelni, - fele munka, dupla siker.

Kérdés, hogy a társadalom ki tudja e kényszeríteni politikusaiból a színvallást, vagy továbbra is hitéleti tevékenységként kezeli a választásokat, ahol arra szavaz akinek hisz és annak hisz aki szebbet - többet - csillogóbbat ígér neki.

No, majd meglátjuk...

:O)))

Mire befejeztem az írást, már meg is jelent a Fidesz állásfoglalása: Mesterházy tisztázza, ki is a baloldal jelöltje, ő vagy Bokros.
Két légy egy csapásra, Az MDF - et baloldali pártnak nyilvánították, Mesterházyt meg Bokros riválisának...

Emellett megállapították, hogy az Orbán Viktornak küldött  kihívásban csak az Elnök Úr megjelölés szerepel, Orbán Viktor neve nem, ezért hát "a szocialista miniszterelnök-jelöltnek tisztáznia kellene, kit is akar vitára hívni."

Javasolják, hogy Mesterházy Attila gondolja át még egyszer, hogy mit is akar valójában, "és akkor térjünk vissza a dologra" - mondta a Fidesz helyettes szóvivője.

A szokásos sunyi, bunkó arrogancia, - jellemző...
Persze lehetne válaszolni rá, de ahhoz sokkal tökösebb kampánymenedzserek kellenének a szocik háza táján...
:O)))