BAJNAI...

Elbúcsúzott Bajnai Gordon és kormánya a Parlamentben.
A miniszterelnök értékelte a kormánya által végzett munkát sikeresnek nyilvánítva azt, és négy jótanácsot hagyva maga után megköszönte a lehetőséget, hogy Magyarországért dolgozhatott.
Az eredmények kétségtelenek, soha nem is vonnám kétségbe Bajnai teljesítményét, a stílusát pedig rendkívüli módon megkedveltem.
Csak ezzel a módszerrel lehet leszerelni a fideszes agresszivitást, csak ilyen, a hőbörgést figyelmen kívül hagyó mosolygós határozottsággal lehet keresztülgyalogolni a fideszes őrjöngésen, - a stílus elegáns és hatékony volt.

Nem tartom ennyire elegánsnak kormánya munkájának értékelésében azt, hogy egy szót sem ejtett Gyurcsány érdemeiről, jóllehet az ő munkája az előző kormányfő tevékenységének egyenes folytatása volt.

Gyurcsány 2004 őszétól tudta, hogy az ország bajban van, de mozgástere miniszterelnökként behatárolt volt.

Amikor átvette a kormányzást, a rendelkezésére álló időintervallum - ha a választásokat meg akarta nyerni - nem tette lehetővé, hogy a tűzoltómunkán túl komoly korrekciót hajtson végre, - úgy ítélte meg, hogy a szükséges változtatásokhoz egy teljes ciklus munkájára lesz szükség.
A választásokat meg is nyerte, és elkezdhette a korrekciót, amelyik két síkon folyt: az államháztartás rendbetétele mellett a nagy ellátórendszerekben strukturális változásokat kellett végrehajtani.
Két dologgal nem számolhatott: az ellenzék példátlan gátlástalanságával és a koalíciós partner doktriner kompromisszumképtelenségével.
Sajnos, azt is elfelejtette, hogy aki csatába megy, annak a hátát is védenie kell.
Hátba is szúrták annak rendje és módja szerint, - a tőr az őszödi beszéd hangfelvétele volt.
Ez a beszéd egyébként az első szótól az utolsóig ma is vállalható, de a szélsőségesen hiszterizált politikai légkörben párttársai sem védték túlzott vehemenciával, a koalíciós partner meg időnként még sót is szórt a sebbe és semmivel sem könnyítette mag a dolgát.
Ennek ellenére az elkészített és nagyrészt végrehajtott konvergenciaprogram és azok a reformelemek, melyek ma Bajnai sikerének gerincét adják kiállták az idő próbáját, és miután a most lelépő kormány következetesen végigment a Gyurcsány által kijelölt és megkezdett úton, jelenleg példaként emlegetnek bennünket világszerte.
Azt sem kell elfelejteni, hogy a világválság kezelésének alapját, az IMF - EU megállapodást is Gyurcsány hozta tető alá, akkor és olyan módon, amikor és ahogyan kellett.
Amikor elkészítenek a győztes sportolónak egy serleget, akkor formára vágják a fémlemezt, kikalapálják, összeforrasztják, - körülbelül ezt végezte el Gyurcsány, míg Bajnaira a polírozás és a gravírozás munkája hárult, - el is végezte becsülettel.
De talán azért egy szót ejthetett volna a tervező-kivitelezőről, aki a munkáját az igen nehéz körülmények között is eredményesen végezte.
Aztán a jótanácsok, melyeket örökül hagyott.
Elsőként adó és járulékcsökkentést javasolt.
Nem mondanám, hogy ezzel letért volna az elődök által járt útról, emellett muníciót adott a Fidesz kezébe: lám-lám, Bajnai is egyetért Viktorral.
Pedig itt nem az adók, járulékok, hanem a kiadások csökkentésére lenne szükség, az egészségügyben például 190 kórház helyett 60-70-re, a finanszírozott  ellátások körének pontos meghatározására, a betegutak pontos és feszes meghatározására.
És önkormányzati reformra, a hivatalok számának csökkentésére, a vármegye-rendszer felszámolására, a régiók Magyarországára, a helyi képviselők számának és javadalmazásának csökkentésére, stb.
Aztán javasolta az euro gyors bevezetését, a foglalkoztatás növelését és a gazdasági növekedés gyors beindítását javasolta, - szépen beszélt, mintha csak Orbán mondta volna.
Akit mellesleg igaz hazafinak aposztrofált, valamilyen tévesen értelmezett békeküldetéstől indíttatva.
No, talán ezt azért nem kellett volna.
Ez a populista, gátlástalan kalandor sok mindennek mondható, de a hazáját szerető államférfinak nemigen, - mellesleg prtaktikus szempontok szerint sem éri meg ezt a látványos odanyalintás a várható eredményt...
Aztán még az sem nagyon tetszett, hogy kínosan iparkodott magát és kormányát úgy megjeleníteni, mint aki zsebkendővel befogott orral próbálja magát távoltartani a szocialistáktól.
A támogatásuk kellett - a párt már nem annyira.
A pragmatizmusnak is vannak határai, és ez jelen esetben talán ott húzódik, hogy nem fintorgok az engem magasba emelő kezek láttán.
Szóval,  elismerve érdemeit és nem vonva kétségbe képességeit érzéseim meglehetősen ambivalensek, mégha tudom is, hogy jelenleg ő az MSZP kevés számú népszerű politikusának egyike.
Mit tegyek, - én Szili Katalint is kártékony hisztérikának tartom, - bocsásson meg nekem ezért az Úr...
Ezzel együtt gratulálok Bajnai Gordonnak, és remélem, egyszer még visszatér a politikai életbe.
Az sem baj, ha ezt majdan szocialista színekben teszi.
:O)))